Heves Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-16 / 13. szám

I BIBI 2004. Január 16., péntek MEGYE» KÖRKÉP 5. OLDAL Ad-e hálapénzt az orvosának? Az orvosok között is megoszlanak a vélemények a hálapénz elfogadásáról. Egy részük úgy véli, hogy egyetlen orvosnak sincs joga pénzt kérni a betegektől az állam által fenntartott közintézményekben, mások pedig úgy ítélik meg, hogy az alacsony fizetések miatt indokolt a plusztarifára számítani. Kíváncsiak voltunk, miként vélekedik az átlagember a paraszolvenciáról? Alábbi körkérdésünkben is erre kerestünk választ. Gyurkóné Fenes Henrietta, Karancs, aki átutazóban járt Egerben:- Ez Magyarorszá­gon örökzöld téma. Minden évben felvető­dik, hogy tenni kellene valamit a jelenség el­len, aztán minden ma­rad a régiben. Kötve hiszem, hogy ezen a gyakorlaton változtatni lehetne, ennek ellenére azt elfogadhatatlannak tartom, hogy például egy műtét vagy egy szülés előtt megszabják a beavatkozás árát. Ha gyógyultan távozik a beteg a kórházból, az más kérdés. Ekkor kifejezheti pénz­ben is a háláját. Magvasi Dezsőné, Demjén:- Szerencsére nincsenek ilyen tapasz­talataim. Hetvenhárom éves vagyok, de egyszer sem voltam kórházban, kivéve, amikor szültem. Akko­riban viszont még nem volt divatban a hálapénz. Egyébként úgy gondolom, ha a beteggel tisztessége­sen bánnak, és tény­leg javulást tapasztal, megérdemli a kezelő­orvos a pluszpénzt, ha van miből adni. A kis nyugdíjból élőktől azonban erkölcstelen dolog elfogadni a borí­tékot. Bari Győzőné, Felsőtárkány:- Elég szomorú, hogy 2004-ben még mindig erről kell beszélnünk. Nagyon sok történetet hallottam arról, hogy mi­csoda összegeket kértek el az orvosok például a leszázalékolásért. Én ezt felhá­borítónak tartom, mint ahogy azt is, hogy a szülészorvosoknak szabott áruk van. Aki dolgozik, nem kevés összeget fi­zet be a társadalombiztosításnak. Nem értem, ezért miért nem jogosult tisztessé­ges egészségügyi ellátásra. Nagy János, Felsőtárkány:- Tudomásul kell venni, hogy amíg az ország gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy az orvos- társadalomnak elfo­gadható jövedelmet biztosítson, addig semmit nem tehe­tünk a hálapénz fel­számolásáért. Ami­kor szívműtétem volt, engem is felvilá­gosítottak a betegtársaim, hogy ennek 60 ezer forint az ára, és fizettem. Az em­ber ilyen helyzetekben nem nagyon mérlegel. Az élete drágább ennél. BARTA KATALIN Hiesz: „Abszurd ötlet” a leválás (Folytatás az 1. oldalról) Ennek érdekében megbízásokat adnak külső szakértőknek, akik az egykoron önálló Bene telepü­lés történelmi múltját éppúgy fel fogják tárni, mint egy esetleg községként működő Mátrafüred gazdálkodási lehető­ségeinek legapróbb részleteit.- A január 22-i ülésre a kép­viselő-testület tagjainak tájéko­zódási célból természetesen el­juttatjuk a bizottság által le­adott anyagot, de - bár nem akarom megelőlegezni a dön­tést - eddigi információim sze­rint egyik politikai oldal sem tartja kivitelezhetőnek a telepü­lésrész elszakadását. Dönteni pedig csak sokkal részletesebb és valós tényeken alapuló ada­tok birtokában lehet - fejtette ki a polgármester, azt is hozzá­téve: a fentiek ellenére jól érzé­kelhető, hogy a leválást milyen politikai oldalhoz tartozók szorgalmazzák. Azt is nyoma­tékosította: soha, egyetlen la­kossági fórumon sem volt szó arról, hogy a „külső területek”, vagyis Mátraháza, Sástó, Kékestető, Farkasmály és a Pi- pis-hegy is elszakadnának Gyöngyöstől Mátrafüred leválá­sával. Azt elismerte, hogy az utóbbi időszakban valóban elmaradtak égetően fontos fejlesztések a te­lepülésrészen, ám a képviselő- testület döntése értelmében ha­marosan hat utca szennyvízhá­lózata épül meg, emellett Füred főutcája, a Béke út teljes felújítá­sa is megtörténik. A bizottság által összeállított költségvetésről szólva úgy vélte: az olyan egyszeri bevételeket is tartalmaz, amelyek egy eszten­dő mérlegét valóban javítják, ám a folyamatos önálló működés so­rán nem lehet velük számolni. Azt ígérte: a város a népszavazás előtt megismerteti a lakossággal a tényleges számokat és minden befolyásoló körülményt, annak érdekében, hogy a fürediek ala­pos döntést hozhassanak. A népszavazási kezdeménye­zéshez szükséges aláírásgyűjtő ívek hitelesítésének egyébként a jövő hét közepéig kell megtör­ténnie, a folyamat következő ál­lomása pedig - a városi testület tanácskozása után - február má- sodika lesz, amikor egy falugyű­lést tartanak az elszakadni kívá­nó településrészen. is. p.i Áttörés az eredetvédelem terén (Folytatás az 1. oldalról) Ráadásul mindezt a palackon is fel kell tüntetni. - Immár - folytatta Gál Lajos — van egy olyan kiindulási alapunk, amelyről tovább lehet lépni a közös marketing és arculat, a piacon való közös fellépés irá­nyába. A szakember egyúttal azon­ban figyelmeztetett is, hiszen - miként fogalmazott - ez egy­ben nagy felelősséget is jelent, hiszen ettől a pillanattól már semmilyen formában nem le­het e borok tisztességével ját­szani, mint ahogyan tették ezt néhányan. Szerinte a cél az, hogy a komoly nyugati borvi­dékekhez hasonlóan a terme­lők minél jobban képesek le­gyenek megélni a szőlőből és a borból. Az Egri Borvidék Hegyközsé­gi Tanácsának elnöke rámuta­tott egyúttal arra is, hogy ez a három bor az első eredetvédett nedű az országban. Tény ugyanakkor, hogy az eredetvé­delem intézményrendszere még nem épült ki teljes egészé­ben, márpedig a hitelességhez egyebek mellett az ellenőrzést is meg kell oldani. Az elkövet­kező időszak céljairól szólva megemlítette, védett eredetűvé kívánják tenni a borvidék összes, valamely település - eg­ri, debrői, egerszóláti - nevével forgalmazott borát. így ami ki­kerül ezen körből, azt pedig tájborként lehetne majd értéke­síteni. Utalt arra is, hogy az eredet- védelem terén vívott küzdelem­ben nagy segítséget nyújtottak azok a borászok, akik a nemzet­közi és a hazai borversenyekről rendszeresen éremmel, érmek­kel térnek haza. Ez utóbbi kap­csán megemlítette, hogy a tava­lyi országos megmérettetésen összesen 44 aranyérmet osztot­tak ki, melyből 23-at egri borá­szoknak ítéltek meg, s ebből is 10-et Egri Bikavér kapott. Dr. Nagy Imre egri polgármes­ter arra mutatott rá, hogy a mos­tani eredmény egy hosszú folya­mat országos jelentőségű állo­mása, s immár a gyakorlati lépé­seken a sor. Megemlítette, hogy a bortörvény is lassan tárgyalási szakaszához ér. Dr. Ringelhann György - akinek polgármester­sége idején indultak meg az ere­detvédelmi törekvések — a vál­tófutás első emberéhez hasonlí­totta magát, mondván: ez az eredmény azonban mindannyi­unk örömét szolgálja. Szerinte jó döntés volt, hogy az egri érté­kekre - s a bor ilyen - alapoz­va kezdték meg az egri jövőt építeni. Dr. Dala Bence egri hegybíró mindemellett akképp vélekedett, hogy ha a piaci sza­bályozás terén nem lépnek to­vább, s nem áll fel egy közös ér­tékesítő társaság az Egri Bika­vér érdekében, ez a rendelet is múzeumba kerül. Szóvá tette azt is, hogy a borvidék zászlós­borának polci árában a mai na­pig irreális különbségek van­nak: 299 és 3000 forint között mozog ez az összeg. ikühnei SUHA PETER Megy a hegy? Állítás feszül állításnak, s talán lesz idő, amikor tények állnak szemben tényekkel, s kérdések kérdésekkel, válaszok vála­szokkal, úgy is, mint párbeszéd. Egyelőre inkább csak vélekedések, rész-, vagy annak mondott igazsá­gok mentén közelíthető meg a kérdés: legyen-e önálló Mátrafüred, s ha igen, akkor miként. Erről végső soron az érin­tetteknek, a településrész lakóinak kell majd dönteniük, ám _ addig még sok víz lefolyik a Bene-patakon. Álmok és vágyak, vagy realitások? Ki-ki másként ítéli meg a lehetőségeket, a majdani fényes, vagy - vélekedése, ha tetszik, „hovatartozása” szerint - sajnálatosan borús jövőt. Egy tény: a város körömszakadtáig ragaszkodni fog mindahhoz, amit a fa­lu vinne. Gyöngyös a Mátra nélkül, idegenforgalmi vonzerejét adó területei és lehetőségei nélkül nehéz helyzetbe kerülne, s ez még akkor is igaz, ha ezen értékek feltárására, hatékony hasznosítására korántsem fordítottak eddig akkora figyelmet, mint kellett volna. Mondhatni: úgy kell a Mátra Gyöngyösnek, mint egy falat kenyér, vagy mint a Borsodchem Kazincbarciká­nak (és Berentének). Mit jelent az önálló községi lét a majdani füredi polgároknak, milyen adottságok miféle kihasználására nyílik ténylegesen módja a pár száz lelkes községnek, amelyiknek immár min­denről magának kell gondoskodnia, törvényben szabott köte­lező, és a lakók által joggal elvárt önkéntes feladatait saját ere­jéből kell megoldania. Mekkora lehet, s mekkora lesz ez az erő? Megannyi kérdés, ami akár korrekten is megválaszolható. Politika és hangulatkeltés, vagy népakarat? Hogy mi és mi­lyen erővel viszi előre a folyamatot, az ma csak nehezen, koránt­sem pontosan ítélhető meg. Pedig alighanem ez az alapkérdés. Lehet-e, szabad-e politikai ügyként, az igazi motivációkat elfedő szám- és verbális háborúként, a már unásig ismert szekértábor­ok harcaként, vagy ami még rosszabb lenne: akár személyekig lebontott érdekharcként értelmezni és beállítani az önállósodást? Erre szinte biztos, hogy mindenki azt mondaná: nem szabad. Az már nem kérdés, hogy a folyamat e szakaszában nem meg­állítható, s talán az is mindenki számára világos tény, hogy az eddiginél - mindkét oldalról - komolyabban veendő. S ezzel nem elsősorban egymásnak, de még csak nem is maguknak, sőt nem is kizárólag a füredieknek tartoznak az érintettek. Hi­szen a mindenki által áhított - és érthetően lefölözni szándé­kozott - turizmus nem ismer közigazgatási határokat. Határon átívelő támogatások Az észak-magyarországi régióból 13 jelentkező bizonyult si­keresnek a Phare CBC (Cross-Border Corporation) pályáza­tán, s a nyertesek összesen 465 ezer 410 eurót kapnak a 2001-2002. évi szlovák-magyar közös kisprojektek alapból - derült ki tegnap a Megyeházán, a támogatási szerződések ün­nepélyes átadásakor. Eger Az esemény résztvevőit Úszta Jó­zsef, a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. képviselője köszöntötte, majd a győztes pályázók ismertették rövi­den projektjeiket. Mint elhang­zott, a Phare CBC átfogó célja a kisméretű, országhatáron átnyúló közösségi fejlesztések támogatá­sa, az, hogy a helyi és regionális szervezetek a határ menti régiók­ban közös projekteket fejlessze­nek ki és valósítsanak meg. Pá­lyázni lehet a területfejlesztés és - rendezés, a gazdaságfejlesztés, a turizmus terén, míg az emberierő- forrás-fejlesztés témáján belül képzések, kulturális csereprogra­mok és a helyi demokráciát erősí­tő tevékenységek támogatására nyílik mód. Külön kiemelt a ter­mészet- és környezetvédelem té­maköre. Magyarországon a szlo­vák-magyar határszakasz a leg­hosszabb, ezért igen fontos, hogy régiónkban folyamatosan nő a pá­lyázatok száma, legutóbb egy év alatt 42 százalékkal. Ugyanakkor sajnos a formai, jogosultsági ok­ból elutasított pályázatból is egyre több van. Az említett 2001-2002- es kisprojektek alapra 104 érvé­nyes pályázat érkezett, 13 nyert. Általános elv, hogy a győztes pro­jekt összköltségének 90 százaléka lehet támogatás, a fennmaradó 10 százalék a saját erő. Egy pályázat átlagos támogatása 35.800 euro. Hevesből a Magyar Katolikus Rá­dió Alapítvány „Két nemzet, egy hit” programja, valamint Szilvás­várad és Jablonov nad Turnou idegenforgalmi együttműködése jutott anyagi segítséghez. _______■ PÉNTEKI PORTRÉ A főnővér mindenkivel szót ért A Heves Megyei Önkormányzat Parádfürdői Idősek Otthonában dolgozók nem mindennapi fel­adatra vállalkoztak, amikor hiva­tásukká választották az idős em­berek gondozását. A különleges szakértelmet követelő munka mellett egy jó adag empátia is szükséges ahhoz, hogy a különbö­ző életkorú és mentalitású lakók­kal jó viszonyt alakítsanak ki. Az intézmény főnővére, a mindig de­rűs Szőke Éva azok közé tartozik, akiket szinte kivétel nélkül min­den idős ember gyorsan a bizal­mába fogad. A titok egyszerű: sze­reti és tiszteli a meglett kort megélt embereket.- Borsodi lány vagyok. Az egészségügyi szakközépiskolát Kazincbarcikán végeztem el, s 1984-ben kerültem Parádfürdőre, az akkor még gyermeküdülőként működő kastélyba. Imádtam a gyerekekkel foglalkozni, épp ezért az üdülő megszüntetése en­gem is váratlanul érintett. Amikor kiderült, hogy a továbbiakban idősek gondozásával kell foglal­koznunk, eleinte magam is bi­zonytalan voltam, hogy képes le­szek-e erre a feladatra. A váltáskor mindössze 18 éves voltam, így egy-két hónapot az akkoriban még Egerben működő szociális otthonban töltöttem. Ma már tu­dom, hogy jól döntöttem, amikor ezt a hivatást választottam. Ahogy teltek az évek, egyre job­ban megszerettem ezt a munkát. Ma már ott tartok, ha szabadságra megyek, akkor sem bírom ki, hogy be ne ugorjak az otthonba egy-két órára, mert hiányoznak az emberek, és tudni szeretném, hogy érzik magukat - mondja Éva.- Gyermekkorában biztosan nem erről a munkáról álmodo­zott...- Eszembe se jutott, de az élet úgy hozta, hogy ide kerültem, és ezt egy percig sem bántam meg. Az idős emberek nagyon sok do­logban hasonlítanak a gyerekek­re. Szeretetre, gondoskodásra vágynak, ugyanakkor velük sok­kal nehezebb megtalálni a közös hangot, hiszen életük során renge­teget láttak és tapasztaltak, így ki­alakult véleményük van a világ­ról. Azt is tudni kell, hogy eleinte még azokat is megviseli a környe­zetváltás, akik saját maguk dön­töttek úgy, hogy az intézményes ellátást választják. Rendkívül fon­tos számukra a családdal való kapcsolattartás, az otthonról ka­pott hírek, épp ezért nekünk a csa­ládtagokat is jól kell ismernünk. Tudnunk kell például, hogy a lá­togatáskor ki miért marad távol, hogy megnyugtassuk a lakóinkat. Nagyon fontos az is, hogy kinek- kinek saját igénye szerint gondos­kodjunk elfoglaltságról, ellenkező esetben magukba zárkóznak, vagy elhatalmasodik rajtuk a be­tegségtől, a magánytól való féle­lem. Jelenleg 113 lakónk van, és közel hatvan kollégámmal dolgo­zunk értük. Bár nagyon különbö­ző személyiségű emberek va­gyunk, a leginkább mégis egy nagy családhoz hasonlítunk. A munkatársaim közül kilencen va­gyunk, akik a kezdetektől fogva, immár húsz éve itt dolgozunk, de FOTÓ: ÖTVÖS IMRE az utánunk jövők is szíwel-lélek- kel teszik a dolgukat. Egyébként jómagam a közeli Parádsasváron lakom, és ott is jól ismerem az idősebbeket. Tudják, hogy bármi­kor számíthatnak rám, és ez is örömmel tölt el. BARTA KATALIN Site manager for medical device production BioEngmeering Lab (BEL), an Italian medical company, is starting a new production of medical devices in Eger. A local site manger is needed to run the facility, and take care of the dailyproduction. Personal qualities and qualifications Engineer, experience with production, English-speaking (written and spoken). Contact information: Please send yourwritten application marked "Site manager BEL Hungary" no later than February 1®,2004 to Francesco Greco: BEL Via Ariberto, 171-22063 Cantu (CO) ITALY Tel.+39 031 70 73 550 Fax+39 031 70 13 12 Email: f.gre.cg.a:t>iofinginfierio.glab..cgm Webpage: www.bioengineermglab com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents