Heves Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-15 / 291. szám

9. OLDAL EletMód HEVES "g1 HÍRLAP Kosárlabda Vízilabda A 2. helyezett Pápát is A Cegléd legyőzése után tegnap legyőzte a Vitai Éger-Fekete a Domino-BHSE vendége volt Sasok NB l/B-s gárdája 15. oldal az egri férfi csapat 16. oldal MOZAIK „A nép kifejezte szabadságigényét” Az elmúlt hét végén mutatták be az 1956-os Intézet és Budapest Főváros Levéltára közös kiadá­sában elkészült hiánypótló művet, A vidék forradalma, 1956 I. című kötetet. A Szakolczai Atti­la és Á. Varga László szerkesztette könyv a 47 évvel ezelőtti vidéki eseményeket feldolgozó ta­nulmányokat foglalja magában. Egyik szerzője Cseh Zita, a Heves Megyei Levéltár főlevéltárosa, akivel az írásmű születésének körülményeiről, s tartalmáról beszélgettünk. — Kétségkívül nagy jelentőségű e mű, hiszen eddig elég keveset tudhattunk arról, mi történt 1956 októbere és 1957 eleje kö­zött a vidék Magyarországán. Hogyan vetődött fel a létrehozá­sának a gondolata? — Hangsúlyozottan az 1956-os Intézet kezdeményezte a megírá­sát - feleli Cseh Zita. - Az 1956- os eseményekkel kapcsolatos do­kumentumok gyűjtése a Soros Alapítvány támogatásával már a rendszerváltozáskor megkezdő­dött. A '90-es évek elején sokan nagy buzgalommal láttak hozzá a feltáráshoz, szerintem még azt is feltételezték, hogy az iratok el­tűnhetnek. Végül az Országos Széchenyi Könyvtárban helyezték el az összegyűlt anyagot. Ezután elakadt a munka. Az előző évti­zedben került az 1956-os Intézet­be egy fiatal történész, Szakolczai Attila, aki főmunkatársként lett az alkotómunka elindítója. Még 1997-ben azzal vágtunk bele, hogy egyszerre két kötet kerül napvilágra, hiszen 19 megye ese­ményei egy könyvben nemigen férnek el. Később kiderült, hogy nem tartható a kézirat leadási ha­tárideje, 2001 nyara. Végül az a döntés született, hogy az első kö­tet a Dunától keletre lévő megyék '56-os eseményeit mutatja be, ki­véve Nógrád és Pest megyét. — Melyek voltak a közös szem­pontok? — Mindenekelőtt nagy érdeme és előnye e kötetnek, hogy történé­szek mellett helyi levéltárosok vet­tek, vesznek részt az anyaggyűj­tésben és -feldolgozásban. Volt út­mutatónk is, aminek az előkészí­tésében a két híres történész, Lit­ván György és Rajner M. János is részt vett. Akadt, akinek már a kész anyag is a birtokában volt. Ezeket az írásokat is megbeszél­tük. Nagyon jó kis műhelymunka alakult ki, kár, hogy nem maradt ilyennek végig. — A felépítés egységes. Először az előzményekre tértünk ki, majd adták magukat az események a forradalom kitörésének időpont­jától — folytatja a főlevéltáros szerzőtárs. — Hevesből például Egerben, Gyöngyösön és Dél-He­vesben lehetett említeni fontos momentumokat. Abban volt vita köztünk, hogy hol zárjuk le a kö­tetet. Lehetőség adódott az 1956. november 4. utáni ellenállás, illet­ve a megtorlás érzékeltetésére is. Én vállalkoztam rá, a szerzőtár­sak közül többen viszont nem, mert nem fértek bele a megadott egy-két íves terjedelembe. Az én tanulmányommal nem volt ilyen gond, mert azért valljuk be, ná­lunk, a megye jellege miatt is, nem voltak olyan vehemens tör­ténések. Itt viszonylag békésen ment végbe a forradalom, kivéve persze a december 11-12-i egri sor- tüzet. Addig semmilyen emberál­A vidék forradalma, 1956 dozatot nem követelt a forrada­lom! Legfeljebb néhány helyen megvertek egy-két funkcionári­ust. Egész más volt például Bor­sod megyében, ahol jó pár ávóst, párttisztségviselőt meglincseltek, többen bele is haltak. — Milyen forrásokra lehetett támaszkodni?- Leginkább az akkori bünte­tőperek anyagait vizsgáltam át. Talán hiányoznak a személyes visszaemlékezések, de ezek '97- re mind napvilágot láttak már. Az a véleményem, az ilyen előadáso­kat kellő kontrollal, forráskritiká­val szabad csak kezelni. Ezzel együtt is megismerkedtem Mé­száros György, Jobb Laci bácsi vis­szaemlékezéseivel is. A büntető- eljárások iratainak feldolgozása­kor figyelembe kellett venni, hogy a tárgyalóteremben elhang­zott vallomások, az érintettek ön­maguk vagy mások védelmében előadott nyilatkozatai torzíthatják a valóságot. Elolvastam az '56- ban főiskolás, a megtorlás elől Pá­rizsba emigrált, s ott újságíró Nagy Pál önéletrajzi könyvét is. A rendőrség akkori politikai osztá­lya, a helyi lll/lll-as jelentéseit is tanulmányoztam, amit ők maguk között csak megyei monográfiá­nak hívtak. Ezek településekre le­bontva tételesen felsorolják, hogy ki mit csinált '56-ban. A korabeli helyi sajtót, akkori kiadványokat, röplapokat is alaposan átnéztem. Hasonlóképpen az 1957 eleji ta- nácsülési jegyzőkönyveket, ame­lyeken még mindig az '56-os ese­ményekkel foglalkoztak a részt­vevők. S végül a helyőrségi kato­nai jelentések is támpontot nyúj­tottak.- A napi levéltári feladatok ellátása mellett, négy éven át tartott a munka. Sikerült e az ezt megelőző időszakban ismert­té váltakhoz képest új informáci­ókat felkutatni?- Bizony 1956 sok tekintetben még mindig fehér lap a mai napig is. Továbbra is alapkutatásokat kell végezni. Ez a kötet esemény- történet, nincsenek benne a törté­netírás követelményeinek megfe­lelő elemzések, szintetizálás, kö­vetkeztetés. Nagy gondom volt az is, hogy gyakran valamely ese­ményről három helyen háromféle megközelítést, időpontot olvas­hattam. Felmerült, vajon melyiket lehet alapul venni? — A Heves megyéről szóló ta­nulmányba beleilleszkedik az 1956. november 4. utáni ellenál­lás, illetve a hatalmi megtorlás főbb momentumainak bemuta­tása is. Ez utóbbi azért is érde­kes, hiszen nem sok jel utalt a december 12-i sortűz bekövetke­zésére... — írok a legális és féllegális szervezetek, például a járási szin­ten próbálkozó munkástanácsok ellenállási akcióiról. Előfordultak gyermeteg megmozdulások is, hi­Mai koszorúk az 1956. december 11-12-i események áldozatainak emléktáblájánál szén főleg azok körében húzódott el az ellenállás, akik igazából nem mérték fel a helyzet realitá­sát. Tizenévesek teljesen ártal­matlan, bágyatag kísérleteiről, ne­megyszer csupán irkafirkákról van szó. De az a rettenetes, hogy ezért bíróság elé állították a diá­kokat. Ugyan felfüggesztett bör­tönbüntetést kaptak, de elbocsá­tották őket az iskolából, továbbta­nulásukról szó sem lehetett, s el­helyezkedni is csak nehezen tud­tak. Derékba tört az életük. Mel­lesleg a retorzióval azok jártak igazán rosszul, akik osztályide­gen származásúak (például kulá- kok) voltak. Ha '56 előtt indítot­tak valaki ellen büntetőeljárást, például államellenes cselekede­tért, '56 után a legkisebb nekik felróható cselekményért is na­gyon súlyos büntetést kaptak. Kü­lön tanulmányt érne annak ábrá­zolása, hogy a megtorlásnál a for­radalomban játszott szerep csak az egyik szempont volt, a másik, sokkal fajsúlyosabb, az osztály­helyzet. A főszereplőket, például az Eger Városi Forradalmi Nem­zeti Tanács vezetőit, igen kemé­nyen büntették.- Külön is érdemes szólni az egri sortűzről, amelynek kap­csán már bírósági ítélet is szüle­tett. Ez milyen megközelítésben szerepel a tanulmányban? — Tudni kell, hogy '56 decem­ber elejére az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága eldöntötte: a kettős hatalom kialakulásának megelőzése végett nem engedélye­zi a munkástanácsok működését. Ráadásul a központi munkásta­nács december 11-12-re országos sztrájkot hirdetett. Az Egri Kiegé­szítő Parancsnokság politikai he­lyettese hívására ekkor érkezett Egerbe Gyurkó Lajos vezérőrnagy. December 11-én megverték Kádár János egri rendőr századost. A korhatalmistáknak a sztrájkfelhí­vásra kiadták a parancsot, hogy bármilyen megmozdulást minden eszközzel meg kell akadályozni! A Széchenyi és Csiky Sándor út sarkán 1956. december 12-én va­lójában nem volt tüntetés. Az arra járó egriek beszélték az előző esti eseményeket, amikor ketten is ál­dozatul estek a katonák lövései­nek. A sortűz közvetlen kiváltó oka — mint az a 40 évvel későbbi bírósági tárgyalá­son is elhangzott — valószínűleg egy almacsutka lehetett, amivel megdobták a karhatalmistá- kat. Ezután adta ki Lintallér Lász­ló százados a tűzparancsot... — Készül egy csak a Heves me­gyei településeken lezajlott ese­ményeket bemutató könyv is. Mi ennek a sorsa?- Együtt írjuk dr. Kozári József­fel, az egri főiskola tanárával, aki sok személyes interjúban közölt visszaemlékezéssel színesíti az A MÁRTÍR ÁLDOZATOK anyagot. Ez is eseménytörténet, a munka befejezés előtt áll. E tanul­mánykötetek, eseménytörténetek később alapjai lehetnek egy törté­netírói alkotásnak, azért, hogy végre az egész országot felölelő monográfia születhessék az '56- os forradalomról. — Személy szerint a most ki­adott országos kötet társszerző­jéből milyen érzéseket váltott ki a kutató- és feldolgozómunka?- Csak azt mondhatom: az az időszak mindenképpen nagyon szép korszaka volt hazánk törté­nelmének. Egyértelműen 1848- hoz hasonlítható. Egy nép kifeje­zésre juttatta a szabadság- és füg­getlenségigényét. Az egész társa­dalmat elemen­táris erővel meg­mozdította. Vé­gigsöpört az egész országon. Azt lenne még érdekes kutatni, hol nem történt semmi. Nyilván­valóvá vált, hogy legyen az bármi­lyen is, a hata­lom nem tud bármit megtenni az emberekkel. Engem megdöbbentett, hogy He­ves megyében mennyire mérték­tartó volt a forradalom. Nyilván a helyi forradalmi vezetőknek kö­szönhető, hogy nagyon jó politi­kai és irányítói érzékkel kordában tartották az indulatokat. SZALAY ZOLTÁN 1956. december 11-én: Uza Sámuel (15 éves), Dézsán Jó­zsef (22). 1956. december 12-én: Bóta Antal (26), Bóta István (17), Dr. Nagy József (36), Radó Gábor, Rezső Ferenc (29), Tóth József (31) és Tóth Sándor (31). A sortűzben tizenkilencen megsebesültek. Forradalmi előzmények Az ESEMÉNYEK FŐSZEREPLŐI A MEGTORLÁS ÉS A HATÁSA A második világháború utáni politikai átalakulás Heves megyében is több helyen váltott ki tiltakozó megmozdulá­sokat az egyre elégedetlenebbekké váló emberekből. E de­monstrációkból olvasható az alábbiakban válogatás. 1945-46: Gyöngyös — a páter Kis Szaléz vezette demonstráció volt az első legjelentősebb; a beszédeiben a szovjet megszállás veszélyei­re figyelmeztetett, a polgári demokrácia mellett agitált. A szerzetest a szovjet hadsereg katonai törvényszéke halálra ítélte, és kivégezték. 1947: Besenyőtelek - nagyobb tüntetés zajlott a kommunisták el­len a kisgazdapárt vezetésével. 1951: Újhatvan — egy hétig tartott a tüntetéssorozat, amelyet végül a karhatalom bevetésével számoltak fel. 1953: Heves megye - a korabeli dokumentumok tanúsága szerint számos községben földvisszafoglalásokra került sor. 1956: Heves megye - ennek az évnek a nyarától egyre kritikusabb hangnemű értelmiségi összejöveteleket tartottak megyeszerte, legfő­képpen az Irodalmi Újság és a Szabad Nép változásokat sürgető cik­keinek, továbbá a Petőfi Kör előadásainak a hatására. 1956: Poroszló - az elégedetlen helyi lakosok egyszerűen elzavar­ták a földnyilvántartókat. 1956: Tamalelesz - földvisszafoglalásra szólították fel röpcédulá­kon a lakosságot, hogy visszakaphassák a betagosított földeket. Köve­telni kezdték a korábbi években üldözöttek rehabilitálását. 1956. október 18.: Eger - délután a szakszervezeü székház kultúr­termében értelmiségi ankétot rendeztek, Boldizsár Iván, az akkori Hétfői Hírlap főszerkesztője előadóként jelentette be, hogy Rákosi Mátyás nem térhet vissza többé a politikai életbe. 1956. október 21.: Eger - több tucat főiskolai hallgató megalakítot­ta a Kossuth Kön, Bíró Lajosnak, a rajz tanszék tanársegédjének köz­reműködésével; megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) helyi szervezete. (Cseh Zita: Az 1956-os forradalom Heves megyében) Bíró Lajos (1927): Pedagógus családból származott. Az egri főiskola rajz tanszékén oktatott. A forradalom alatt Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsának talán legbefolyásosabb személyisége volt. Tevé­kenységéért négy év bönönbüntetést kapott, 1959. április 3-án szaba­dult közkegyelemmel. Jobb László (1924-2002): Erdélyi származású, diplomát szerzett a Kossuth Katonai Akadémián. Eger Város Forradalmi Nemzeti Taná­csa védelmi bizottságának a vezetője volt. A budapesti katonai bíró­ság a népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetése miatt 15 év börtönre ítélte. Az 1963. évi közkegyelem idején szabadult. Dr. Korompai János (1919-1996): Szegény egri parasztcsaládból származott, közgazdasági egyetemet végzett, kiválóan beszélt több idegen nyelven. Volt Eger város főjegyzője, a szociáldemokrata párt városi elnöke, s 1948-49-bén Eger polgármestere. Őt nyolc év börtön­nel sújtották, 1962-ben szabadult. Dr. Szombathy István (1900-?): Bírósági gyakornok, majd bírósá­gi jegyző volt, 1945-48 között az Egri Népügyészség vezetője. Később a közigazgatásban dolgozott. Első fokon halálra ítélték. Ezt a Legfel­sőbb Bíróság 13 év börtönre enyhítette. Fehérdi József (1920): Autodidaktaként szobrászkodással (sírkő­faragással) foglalkozott. 1955-ben tiltott határátlépésért öt év börtönt kapott, '56 júliusában feltételesen szabadult. A Pétervásárai Járási Forradalmi Tanács elnöki teendőinek ellátásáért, szervezkedésért 12 év börtönnel sújtották. Mészáros György (1933-1992): Kerecsendi születésű, nyelvész­nek, irodalmárnak készült. Szarvaskő vb-titkára is volt. A forrada­lom alatti tevékenységéért 8 év börtönt kapott, 1962. április 2-án szabadult. Berzsenyi György (1901-?): Adóügyi jegyzőként dolgozott Felné­meten, majd Szarvaskőben volt vb-titkár. A forradalombeli szerepé­ért első fokon halálra ítélték, másodfokon 11 év börtönre változtatták. (Cseh Zita: Az 1956-os forradalom Heves megyében) „A fegyveres erők testületéihez tartozók, illetve a fegyveres ak­ciókban részt vettek ügyeit - Heves megyében ez kb. ötven személyt érintett - a hadbíróságok tárgyalták. Jobb Lászlót és 13 társát - többek között Czaga István főhadnagyot, Tompa András rendőr századost, Kádas Gézát, Mata József törzsőr­mestert, Tormássy Tibort, Bitskey Aladárt (az ún. tízes bizott­ságot) - a Budapesti Katonai Bíróság vonta felelősségre. A kisebb ügyekben indított perek „tömegtermelése” az Egri Megyei Bíróságra maradt. 1957-ben és 1958-ban jogerősen négyszáz személyt ítéltek el államellenes bűncselekmények vádjával: 68 főt államrend elleni szervezkedésért, 247 főt izga­tásért, 76 főt fegyverrejtegetésért, a többieket termelőszövetke­zet elleni izgatásért, illetve tiltott határátlépésért mondták ki bűnösnek. A Heves Megyei Bíróság államrend elleni szervezke­dés bűntette miatt Fehérdi Józsefet sújtotta a leghosszabb tar­tamú börtönbüntetéssel, 12 évvel. (...) Több tucat személyre kettő-öt év közötti szabadságvesztést mondtak ki. Az izgatásért általában néhány hónapos büntetéseket szabtak ki, de volt akit többéves börtönbüntetéssel sújtottak. Mivel több eljárásban fel­mentő ítélet született, illetve olyan ügyek is voltak, amelyekben vádemelésre nem került sor, a gyanúsítottak, a valamilyen mó­don mégis meghurcoltak köre jóval nagyobbra - legalább a duplájára - tehető. Bár szinte valamennyi ötvenhatos megyei elítélt legkésőbb az 1963-as általános amnesztiával szabadlábra került, saját és családjuk életét továbbra is beárnyékolta a forradalomban való részvétel „bűne”. Elhelyezkedésük, gyermekeik továbbtanulá­sa elé akadályokat emeltek, a politikai rendőrség besúgóháló­zata életük legbizalmasabb szféráját is figyelte. Az 1989-es rendszerváltás ugyan elégtételt szolgáltatott a még életben lé­vőknek, de a tönkretett, kiteljesítetlen éveket nem tudta vis­szaadni.” (Cseh Zita: Az 1956-os forradalom Heves megyében)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents