Heves Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-01 / 279. szám

¡(¡11111 2003. December 1., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 5. OLDAL A véradó a tisztesség példaképe „Gyújts magadból éltető fényt, ha az éle­tet valahol pislákolni, kihunyni látod” - a véradók napja alkalmából ezzel a mottó­val rendezte meg a donorokat köszöntő ünnepségét a Vöröskereszt és az Eger te­rületi vérellátó. Eger A Gárdonyi Géza Színházba invitálták szombaton estére a véradónapi ünnepség résztvevőit az esemény szervezői. A Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete, vala­mint az Országos Vérellátó Szolgálat Egri Te­rületi Vérellátó vezetői és munkatársai ezút­tal fejezték ki elismerésüket a rászoruló em­bertársaikon önzetlenül segítők nagy csa­ládjához tartozóknak. A köszöntő szavak után dr. Palotai Zsu­zsanna, a polgármesteri hivatal egészség- ügyi és szociális irodájának vezetője, majd dr. Rácz Katalin, az ÓVSZ Egri Területi Vérel­látó vezető főorvosa szólt a nézőtéren helyet foglaló donorokhoz. Mint beszédükben ki­emelték, áldozatos tevékenységük összefügg az emberi helytállással, becsülettel és tisztes­séggel. Ezek a humánus értékek fűzik össze a vért adó és az általuk gyógyulási esélyt, éle­tet kapó rászorultakat. Ebből a szemszögből tekintve - emelték ki a szónokok - egyaránt fontos az első véradó, illetve a nyolcvan-kilencvenszeres donor áldozatvállalása, ami különösen felértékelődik a mai elanyagiasodott világ­ban. E nemes cselekedet népszerűsítése éppen ezért közös feladat: erre kell ne­velni a családban, felhívni a figyelmet a munkahelyeken, valamint szűkebb és tágabb környezetünkben. A továbbiakban dr. Gyetvai Gyula, a Vöröske­reszt megyei elnöke köszön tötte a területi vérellátó élé­ről negyvenévi szolgálat után november 1-jén nyugállományba vo nult dr. Molnár Miklóst, aki pályafutása so­rán - s a Véradó Mozgalomért Alapítvány lét rehozójaként és elnökeként is - kiemelkedő munkát végzett ezen a téren. Köszöntötték a nyugállományba vo­nult dr. Molnár Miklóst fotó: piusy A beszédek elhangzása után Gortva Jó­zsef, a Vöröskereszt megyei titkára gratulált annak a 190 donornak, akik tíz vagy annál több véradás után oklevelet érdemeltek ki. Külön köszöntötte, s jutal­mazta meg az egri Balázs Józsefet (80), Mata Józsefet, Kovács Istvánt és Juhász Ist­vánt (90), valamint Szekeres János 115-szörös véradót. A Véradó Mozgalomért ezüst emlékéremmel ismerték el az egri Szepesi Tibomé és Teleki Sándomé- kimagasló szervezői tevékenységét. A megyei titkár köszöntette továbbá azokat az önkéntes segítőket - köztük a Vörös- kereszt Csillagrendjével ki­tüntetett egri Tóth Sándort -, akik a korábbi parlamenti ünnepségen vehették át oklevelüket. Az ünnepi est a teátrum művészeinek ju- ■ talomjátékával, a Mágnás Miska című darab fergeteges előadásával zárult. ___________________________________w Képzés a képviselőknek Heves megye, Eger Első ízben szervezett képzést az önkormányzati képviselőknek a Heves Megyei Közigazgatási Hi­vatal. A rendezvényt kísérő sze­rény érdeklődés miatt - a megyei települések képviselő-testületei- nek alig több mint egynegyede képviseltette magát csupán a „kurzuson” — dr. Balás István he­lyettes államtitkár, a hivatal veze­tője csalódásának adott hangot. A képzési programban ugyan­akkor számtalan, az önkormány­zati képviselői munkában elen­gedhetetlenül szükséges infor­mációkról esett szó. így egyebek mellett bemutatták a közigazga­tási hivatal felépítését, működé­sét, szakterületeit és feladatait, Simonná Szívós Katalin, a Ma­gyar Államkincstár Heves Megyei Területi Igazgatóságának iroda­vezetője a helyi önkormányzatok gazdálkodásáról beszélt, majd Szucsik István, a Heves Megyei Önkormányzati Hivatal Terület- fejlesztési Igazgatósága irodave­zetőjének jóvoltából területfej­lesztési kérdések kerültek teríték­re. Szó esett ezt követően még a közigazgatási reform aktuális fel­adatairól, az önkormányzati kép­viselők jogállásáról és javadalma­zásáról is. ■ Telt ház a menedékhelyen (Folytatás az 1. oldalról) Szabad három ágy mindössze az utóbbi helyen van. Az egyéb­ként általában is jellemző, hogy az otthontalanok közt sokkal kevesebb hölgy található mint férfi. Az éjjeli menedékhelyet a la­kók este fél öttől reggel nyolcig vehetik igénybe, napközben el kell hagyniuk a szállást. Nappali melegedőként a Gondozói Háztól nem messze lévő Jézus Szíve plé­bánia szolgál, ahol melegben esetleg tea és zsíros kenyér mel­lett tölthetik el a szálló nyitásáig tartó időszakot. Jelentős előrelé­pés volt, hogy a Gondozói Ház­ban pár éve állandó orvosi ügye­let is működik, ami iránt nagy az igény. A megyeszékhelyen mint­egy 100-120 hajléktalan él, küzülük azonban még télen sem mindenki akar bemenni a szál­lóra. Ügyeiket intézni, mosni, tisztálkodni és meleg ebédért esetleg bejárnak az intézmény­be, ám este máshol húzzák meg magukat, a lakhelyül szolgáló környékbeli barlangokban, elha­gyott ingatlanokban, maguk tá- kolta kuckókban. A Gondozói Házban már a karácsonyra is készülnek, a ha­gyomány szerint az ünnepi mű­sorba bevonják a lakókat, igye­keznek aktivizálni őket, mivel az egész értük történik - hang­súlyozza a szakember. A ház év közben kap a nagyobb cégektől adományokat, esetleg egyházi felajánlásokat, de nem jellemző, hogy az év végi ünnep közeled­tével több civil keresné fel aján­dékokkal őket. Bár azért tavaly is akadt arra példa, hogy valaki szaloncukrot, süteményt vitt ka­rácsonykor az otthontalanok­nak. (KJ) Országos döntő a főiskolán A legjobb helyesíró tanárjelöltek versenyeztek fotó: piusy elemér Eger Az egri Eszterházy-főiskola Ma­gyar Nyelvészeti Tanszéke 1987 óta minden évben rendszeresen meghívja a legjobb helyesíró ta­nárjelölteket az ország vala­mennyi tudományegyeteméről, tanár- és tanítóképző főiskolájá­ról az országos döntőbe. így tör­tént ez november 28-29-én, amikor is 22 intézmény - töb­bek között a pozsonyi és a besz­tercebányai egyetem - képvise­lői mérték össze tudásukat. A kétnapos program egy szakmai előadás-sorozattal indult. Dr. Keszler Borbála, dr. Hőnyi Ede, dr. Bódi Zoltán és dr. Bozsik Gabriella helyesírásunk legidő­szerűbb kérdéseit taglalta. Ek­kor került sor a tanszék által az elmúlt évben létrehozott Nagy J. Béla-emlékplakett átadására, melyet az idén egri oktató, dr. Bozsik Gabriella főiskolai tanár kapott meg. Szombaton, a versenynapon a feladatok megoldása után az is­mert szakemberekből álló orszá­gos zsűri a következő döntést hozta: I. díjas Veszelszki Ágnes IV. évfolyam magyar-német szakos (ELTE BTK), II. díjas Semjén Zol­tán IV. évfolyam (ELTE TTK), III. díjas Szakái Marianna IV. évfo­lyam kommunikációs-magyar (Eszterházy Károly Főiskola). A hasznos szakmai összejöve­telnek természetesen a követke- ző évben folytatása lesz. ______■ ___KOVÁCS JÁNOS E gy perc sumerológia Volt ennek a távoli, ám gyerekded kicsiny köznek oly társasága, ahol rendre különb­nél különb furcsa dolgok estek. Történt egyszer, hogy egy ko­pasz kompánia kenyérhajító prókátora minekutána azt firtatta a felkent bírától, vajon mennyire hiteles sumér ősökkel dicse­kedhet, vagy a pulpitus gazdájának talán nem akkád vér csör- gedezik-e az ereiben. S csodák csodája, erre a kérdésére a döntvénytárak úrnőjétől érdemi, nemleges választ is nyert. Meglepetésre nem az következett, hogy a prókátor úgy lett vol­na kiutasítva a tárgyalócsarnokból, hogy még a bőrtógája is füstölt volna. Sem nem lett megkérdezve finoman, hogy drága uracskám a maga mamácskája ugye egy honi nemes felkelőről elnevezett nyílt térségen strázsált, amikor magát a szíve alatt hordozta, s a kényes úton szerzett betegségek deformálták ilyen szörnyű módon elméjét ott bévül. De már csak, mióta beütött ez a gyenge demokrácia, úgy van az, hogy a törvények előtt egyforma rőffel kell mérni, a szerint hogy sumér-é valaki vagy akkád-é az illető. Sőt ilyesmit firtatni, tudni, nyomozni sem illő és jogos. De akire folyvást hivatkoznak, a nép, az istenadta nép egyre kevésbé tudta, mi fán is terem valójában ez a demokrácia ne­vű törékeny holmi, bármit is csengetyűztek a fülébe az eltelt idők során. S vajon miért is jó neki mindez, s ugyan minek is kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy bévül tudhassák végre ma­gukat a demokratikus ígéretek földjén. Ebben legalábis válasz­tott és önjelölt vezéreik és elöljáróik bölcsességére sem'szá- míthattak, mert ezeknek is értelmük annyi volt, mint a gőgi- csélő kisdedé. A helyzet úgy festett, ahogy szokott: a minden­kori hatalmasságok és gazdagok szépen kigömbölyödtek, mi­közben a kicsiny ország állandóan felfelé kacsintgató szájtáti fele nem érzett önfeledt boldogságot - jegyezzük azért meg: nem is harcolt meg érte -, s jelentős számban éppen a húsda­ráló felé tartott. De persze még csak nem is a tökkelütött prókátoré volt a felelősség a dolgok ilyetén alakulásán, hanem mindenekelőtt a közé - a köz embereié, véleményéé és intézményeié, benne a politikai, a bírói és prókátori testületeké -, amely ilyesmit és még ilyesfélébbet megtűrt, engedett, szemet hunyt vagy támo­gatott. S hogy ezen ravasz félkegyelmű egykor még felelős, magas hivatali polcon is hízhatott, mellékes. De sokat elárul az akkori hivatalviselők és kinevezők minőségéről. A sumérek és akkádok ily módon testvériesen, vállt a vált­nak vetve el is tűntek lassan a föld színéről. Csak kísértetváro­saikban és oszlopcsarnokaikban fúj a kitartó szél. Azóta is fúj­ja, egyre csak kergeti a hiába lepergett homokot. Unió: „oldódik”a magyar (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanakkor a magyar identitás védelmében tömeges kiállásra sincs esély - mondta Fáy Árpád. Nézete szerint a kortárs problé­mák közé tartozik a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés, s a kulturális önazonosság meg- tarthatósága. Az európai uniós csatlakozásunk egy globális fo­lyamat része. Felvetődik a kér­dés: magyarként leszünk-e majd tagjai a közösségnek? A májusi csatlakozásig tehetünk-e valamit magunkért, vagy a belépés egyút­tal a magyar államiság felszámo­lását jelenti? Vajon megmarad­nak-e a valódi magyar alkotmá­nyos hagyományok? Utóbbiakat Fáy - aki maga is a konferencia egyik előadója volt - az 1215-ös angol Magna Chartá­ra és az 1222-es magyar Arany­bullára vezeti vissza. Mindezek lényege a hatalom, az erkölcs és az igazság koalíciója. Gyakorla­tilag ez az úgynevezett Szent Korona-tan. Az egyensúly meg­bomlott, amikor az egyházat el­választották az államtól, mert ekkor a hatalom és az erkölcs küzdelméből a hatalom került ki győztesen. Magyarországon 1944-ben a német, majd a szov­jet megszállással megszűnt az alkotmányosság. Amit-mi alkot­mánynak tartunk nyilván, az 1949. évi XX. törvény nem alkot­mány, és az európai uniós kon- vent által kidolgozandó doku­mentum sem lesz az, hanem csak egyfajta szerződés. Az al­kotmány és az alaptörvény nem azonos kategóriák. Fáy Árpád ugyanakkor az uniós konvent- ben zajló vitákra utalva megje­gyezte: „nem kérdéses”, hogy Európa a kereszténységre épült- e fel, avagy sem. ___irmi A hatalom „fogást keres” A közösségi részvételről és együttműködésről rendeztek nemzetközi civil konferenciát a hét végén a megyeszékhe­lyen, a Megyei Művelődési Központban. Eger Az Életfa Környezetvédő Szövet­ség és az Egri Civil Kerekasztal ál­tal szervezett programra lengyel, román, szlovák és amerikai ven­dégeket is invitáltak. A szekció­ülések keretében szó esett a köz­ségi, a városi, a kistérségi együtt­működésről, a megyei és regioná­lis civil összefogás lehetőségéről, valamint az országos civil fórum létrehozásának esélyeiről, a non- profit szolgáltató központok, há­lózatok munkájának tapasztala­tairól. A civil együttműködés helyzetéről és tapasztalatairól dr. Renn Oszkár, a konferencia mun­kaanyagának szerkesztője, az Eg­ri Civil Kerekasztal és a Heves Megyei Civil Koordinációs Ta­nács alapító tagja tartott vitaindí­tót. Elmondása szerint hét-nyolc évvel a civil szervezetek megjele­nés-áradata után nem jelenthet­jük ki egyértelműen a magyar ci­vil szféra megerősödését, az ös­szefogásnak nincsenek látványos eredményei. Ugyanakkor tagad­hatatlan, hogy a tanulni vágyó, tapasztalatszerző, az új idők vál­tozásait érző civil egyesületek va­lamennyire tisztázni tudták hely­zetüket, eligazodtak az új jogsza­bályok között. Azonban a politi­kai, a gazdasági és a civil szféra egymásra hatása, mozgása a leg­döntőbb tényező a civil társada­lom fejlődésében. A politikai-ha­talmi szféra természeténél fogva igyekszik befolyását a civil és a gazdasági szférára egyaránt kiter­jeszteni. A gazdasági szféra tőke­támogatott erői az egyensúly tar­tására alkalmasabbak és viszont- hatásuk óvatosabb „nyomulásra” készteti a politikai erőket. Ám a mai magyar civil szféra még nem eléggé van tudatában nélkülöz­hetetlenségének, nehezen szaba­dul meg az erős központosított hatalom megszokott lététől. Ma­gatartására még mindig inkább a jogbiztonságot kedvelő passzivi­tás a jellemző. Renn szerint a világ fejlett or­szágaiban, az általunk mintaként értékelt demokráciákban is állan­dóan „keresi a fogást” a hatalom a civil szervezeteken, de azok már erősebbek, mint hazánkban. Van anyagi biztonságuk, megfele­lő jogszabályi háttérrel tudnak védekezni és aktívan betöltik kontrollszerepüket, kihasználják szakmai fölényüket, erősítő'ös­szefogásukat _______ (RÉMES) K onferencia a megyeszékhelyen. A civil szféra magatartására még mindig Inkább a passzivitás jellemző fotó: perl mártom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents