Heves Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-11 / 288. szám

6. OLDAL BEKÖLCE 2003. December 11., csütörtök £ g| BEKÖLCE Polgármester: Vitéz Sándor Alpolgármesterek: Jancsovics József, Juhász László Mb. jegyző: Szabó Ágnes A képviselő-testület tagjai: Bartók Miklósné, Kormos Lászlóné, Kormosné Orosz Piroska, Pozsik Emőné, Holló Albin Polgármesteri hivatal: 3343 Bekölce, II. Rákóczi F. u. 3. Tel./fax: 36/486-033 Ügyfélfogadási idő: naponta munkaidőben A lakosság száma: 813 fő 0-3 éves 21 fő 4-6 éves 26 fő 7-14 éves 66 fő 15-18 éves 28 fő 19-62 éves 421 fő 62 év felett 251 fő Helyi adók: • Magánszemélyek kommunális adója: 2000 Ft/év/lakás • Gépjárműadó: 800 Ft/100 kg • Helyi iparűzési adó: 1,4% Közérdekű telefonszámok: • Háziorvosi rendelő: 36/486-039 • Iskola: 36/486-038 • Óvoda: 36/485-563 • Idősek klubja: 36/485-564 • Orvosi ügyelet: 36/554-071 Civilszervezet: Faluközösség Bekölce Fejlődéséért Jeles napok: • Búcsú: szeptember 8. • Falunap: május 1. A település története: Bekölce eredetileg a hevesi várbirtokhoz tartozott, de határának negyedrésze be­lenyúlt Borsod vármegyé­be. 1492-ben az egész fa­lut Borsodhoz, 1546-ban pedig Heveshez csatolták. Az 1550-es török adóösz- szeírásban nem szerepelt. Ezután a borsodi egyne­gyed rész kivételével 200 éven keresztül Heves me­gyéhez, majd 1786-tól is­mét Borsod megyéhez tar­tozott, végül 1807-ben az akkori törvény az egész fa­lut Heves megyéhez csatol­ta. Állítólag a Bél nemzet­ségből származó II. Mikó telepítette a falut 1381 -ben. Az e nemzetségből szárma­zó Bekölczey-család birto­ka volt. Az Eger visszavéte­lét követő évben, 1688-ban a dézsmalajstrom teljesen elpusztult falunak jelezte. A régió lakói 1692-ig vissza­költöztek. A település 1731-ben Draskóczy Sá­muel birtokába került. Idősek otthonát építenének A település központja. Hidakat, utakat újítottak fel, munkalehetőséget teremtenének Évente mintegy 109 millió forintból gazdálkodik a település, amelynek élére egy évvel ezelőtt, a helyhatósági választások alkalmával új polgár- mester került Vitéz Sándor személyében. Elődje, Dorkó János három ciklust töltött a falu első emberének széké­ben. A rendszerváltás óta Bekölcén kiépült valamennyi közmű, annak ellenére, hogy a normatív állami támogatá­sokon kívül más bevétellel nemigen számolhat az önkor­mányzat. A kiskereskedelmi boltokon, vendéglá­tóegységeken kívül nincsenek vállalkozások. Vitéz Sándor érdeklődésünkre elsősorban az elmúlt esztendőben bekövetkezett változásokról beszélt. Felújítottak két önkormányzati tulajdo­nú, korábban leszakadt hidat, s egy gyaloghíd át­építésére is sor került. A Május 1. út szilárd bur­kolatot kapott, s a Petőfi úton is elkezdték az ez­zel kapcsolatos munkálatokat. Megtörtént - ösz­szességében négy év alatt - az iskola felújítása, tornaszobát, foglalkoztatót, irodahelyiséget ala­kítottak ki. A jövőbeli tervek között szerepel egy ötven fé­rőhelyes idősek otthona felépítése. Ez a Béke úton kapna helyet, s több mint tizenöt közeli te­lepülésről fogadnák az ilyen szolgáltatást igénylő nyugdíjasokat. Mindehhez persze az is kell, hogy a területfejlesztési célelőirányzathoz benyújtott pályázaton Bekölce eredménnyel zárjon. A pol­gármester elmondta: pillanatnyilag 51 regisztrált munkanélküli él a községben (ez 19 százalékos munkanélküliségi rátát jelent). A leendő idősott­honban viszont mintegy 25 embert tudnának al­kalmazni, ami azért korántsem mindegy. Vitéz Sándor leszögezte: bár az intézmények fenntartása súlyos gazdasági terhet ró a bekölcei önkormányzatra, szó sincs az iskola vagy az óvo­da bezárásáról, még csak fel sem merült ilyen szándék. Lehetséges ugyanakkor, hogy visszaál­lítják a közös háziorvosi praxist a szomszédos Mikófalvával, mert kevés a tb-kártya. ________■ É vek óta nincs elégtelen Az általános iskola 1950-től funk­cionál a jelenlegi épületében. Kez­detben mind a nyolc évfolyam itt tanult, 1960-tól azonban csak az alsó tagozatos gyerekek járnak ide. Összevont osztályban, két ta­nulócsoportban oktatjuk őket - tudtuk meg Pocsai Dánielné in­tézményvezetőtől. Elmondása szerint 1982-től napközi otthon is működik az intézményben. Mint minden iskolát, sajnos a beköl- ceit is érinti a tanulólétszám csökkenése, bár ebben a tanév­ben tizennégy elsős diák kezdte meg tanulmányait náluk, így most huszonkilenc az össz-gyer- meklétszám. Pocsainé hangsúlyozta: igye­keznek megfelelni a kor követel­ményeinek. Most fejeződött be egy négy évre ütemezett iskola- fejlesztés, aminek keretében kor­szerű szemléltetőeszközökkel, berendezésekkel, a működési fel­tételek javításával, a mai igények­nek megfelelően tudták kialakíta­ni az iskolát. Idén nyáron készült el az addig na­gyon hiányzó tornaszoba. Bővítették az intézményt egy korábban ki nem hasz­nált épület­résszel, ahol egy kisebb fog­lalkoztató terem és egy nevelői szoba kapott helyet. A négyesztendős fejlesztés költségeit elsősorban iskolai pá­lyázatokon sikerült előteremteni - a Közoktatási Közalapítvány je­lentős támogatást nyújtott s persze a fenntartó önkormányzat is hozzájárult a kiadásokhoz. A szűkös lehetőségek ellenére a működési kiadásokat évek óta biztosítja a település. Mivel az osztályok kis létszá­múak, sokat tudunk foglalkozni a gyerekekkel - mondta a Hírlapnak Pocsai Dánielné. A fő célkitűzés a minél biztosabb alapok megte­remtése számukra. Folyamatos a felzárkóztatás, a tanulók segítése. Évek óta nincs elégtelen osztály­zat a bizonyítványokban, szinte minden diák jó eredménnyel lép a felső tagozatba, többen a válasz­tott iskolájuk éltanulói között van­nak. A bekölcei gyerekek rendsze­resen részt vesznek tanulmányi versenyeken is, és nemritkán do­bogós helyen végeznek a kis tanít­ványok. A diákok bekapcsolód­nak országos levelező vetélkedők­be, és számítógépes szakkör kere­tében ismerkednek az informati­ka alapjaival. Lovastúrák állomása Az egri Csapó Gábor 1996-ban vásárolta meg Bekölcén a régi termelőszövetkezeti majort, a hajdani Bükkalja téesz birkatelepét és a kör­nyező területet. Az anyagi lehetőségekhez mért ütemű, megfon­tolt, fogalmazzunk úgy, szépen, lassan zaj­ló fejlesztések eredmé­nyeképpen a hajdani major immár gyönyörű lovastanyaként működik a tele­pülés szélén. Belföldről és kül­földről is visszatérő vendégeket várnak az üdülőházba, s a tíz ló „segítségével” folyó lovas-okta­tásra. A közeli hevesi megye- székhely mellett jönnek ide Bu­dapestről, de Angliából, Német­országból, Hollandiából is. Csapó Gábortól megtudtuk: csatlakoztak ahhoz az országos hálózathoz, amelynek tagjai fo­gadják a lovastúrák résztvevőit. így a mesz- szebbről érkező lova­sok számára Bekölce a túra egyik állomása, ahol megpihenhetnek, al hatnak, étkezhetnek útjuk folytatása előtt. Ugyanakkor magáról a bekölcei lovastanyáról is szerveznek külön túrákat a közeibe, így például a Bükk csodálatos szépségű hegyei közé, Szilvásváradra. Az iskolai szünetekben pedig a gyerekeket várják lovas oktatótáborba a csendes környezetben, a beköl­cei tanyán. Úgy élnek, mint egy család Óvodánkban egy vegyes csoport működik, a gyerekeknek igyek­szünk nyugodt, szeretetteljes lég­kört biztosítani - mondta érdek­lődésünkre Tompos Gézáné, a helyi óvoda vezetője. - Úgy élünk itt, mint egy csa­lád, a nagyok komoly szerepet játszanak a ki­csik beszoktatásában. Ennek is köszönhető, hogy könnyen beillesz­kednek a közösségbe, hamarabb válnak önál­lóvá, mint azok a társa­ik, akik azonos életko­rú gyerekek csoportjaiba járnak. Tomposné szavai szerint az óvodai nevelést a „Tevékenység- központú óvodai nevelési prog­ram” alapján végzik. Ehhez a tá­gas csoportszoba, az udvar meg­felelő teret biztosít. Az eszkö­zök, játékok nagy részét az óvo­da szűkös költségvetése miatt pályázati pénzekből vásárolják. Igyekeznek minden lehetőséget kihasználni. Sokat köszönhet­nek a szülőknek, akik szintén hozzájárultak az eszközállo­mány bővítéséhez a jótékonysá­gi bálok szervezésével. Az óvodavezető elmondta: minden esztendőben elviszik a gyerekeket egy hosszabb kirán­dulásra, ahová a szülők is elkí­sérhetik őket. Ezzel a lehető­séggel szinte mindannyian él­nek is. A különböző ünnepsé­geken pedig színvonalas mű­sorral szoktak szere­pelni a kicsik. Az óvodában üze­mel a falu egyetlen konyhája, amely az óvodások étkeztetésén kívül ellátja az iskolát, az öregek napközi ott­honát, az alkalmazot­takat és az esetleges vendégeket is. Sajnos a konyha mára már elavult, a legújabb el­várásokat figyelembe véve na­gyon sokat kellene rá költeni. Az önkormányzatnak nem áll szándékában az átalakítás, más tervekkel számol a képviselő- testület. Az óvoda az iskolával egy épületben található, így az átme­net a szó szoros értelmében „csak egy ugrás”. A kapcsolat jó a pedagógusokkal és az iskolás kisdiákokkal is. A gyerekek kö­zösen járnak bábszínházi, vala­mint kőszínházi előadásokra, a barátság megmarad közöttük to­vábbra is. Tágas csoportszoba. Sokat köszönhetnek a szülőknek fotói perl marton ___________________MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Do rkó Ferenc Csuhaj Miklós NYUGDÍJAS MENEDZSER Dorkó Gábor MUNKANÉLKÜLI- Számomra a fő problémát az je­lenti, hogy egyszerűen nincs hová menni dolgozni: akár Bekölcén, akár a környé­ken, valame­lyik másik tele­pülésen na­gyon nehéz munkát találni. Nem kell sorol­ni, mi minden működött itt a szomszédság­ban korábban: a Bervában a Fi- nomszerelvénygyár, Borsodnádas- don a lemezgyár, Egercsehiben a szénbánya... En 1960 óta itt élek Bekölcén, s most hivatalosan munkanélküli vagyok. Csupán al­kalmi munkák kínálkoznak, s ese­tenként az önkormányzat is tud segíteni, amikor a hivatal elvégez­tet valamilyen közhasznú tevé­kenységet a községben. Enélkül komoly gond a megélhetés is.- Hatvanhét esztendővel ezelőtt születtem itt, Bekölcén. Az elmúlt évtizedekben több mint ezerhá­romszázán él­tek a község­ben, nem kis részben a kö­zeli üzemek­nek, a számos munkalehető­ségnek kö­szönhetően. Azóta felszá­molások történtek Egercsehiben, Borsodnádasdon, a Bervában: gya­korlatilag nincs hová menniük a munkaképes korú helybelieknek. Minden megszűnt. Az én fiam har­minckét éves, de sehol a környé­ken nem tud elhelyezkedni. Magát a települést ugyanakkor nagyon szeretem, nem véletlenül nem köl­töztem el innen sehova az eltelt évek alatt. De megértem a távozás­ra kényszerülő fiatalokat.- A fővárosban dolgozom a Worldspan magyarországi képvi­seletének vezetőjeként. Havonta legalább egy­szer mindig hazajárok a szülői házhoz, Bekölcére fel­töltődni. A gyönyörű kör­nyezet, a csend, a nyu­galom megfi­zethetetlen. Az önkormányzatot előzőleg jellemző viták ellenére a rendszerváltás óta van vezetékes gáz, telefon, kábeltelevízió, csator­nahálózat a faluban: korábban mindez elképzelheteden lett vol­na. A legnagyobb probléma sze­rintem egyrészt az, hogy nagyon rossz minőségűek az ide vezető utak. Másrészt munkalehetősé­gekre volna szükség. Az idegenfor­galom talán kitörési pont lehet. Kovács Béláné ÜZLETVEZETŐ- 1992-ben adták át a faluban az ABC-áruház új épületét, én akkor jöttem ide Mikófalváról dolgozni. 1997 óta bér­iem az üzletet az egri ÁFÉSZ- tól, s azt hi­szem, szeret­nek itt az em­berek. Négy al- kalmazottal dolgozom együtt, gyak­ran szervezünk különböző akció­kat, olyanokat, mint városon a nagy áruházláncoknál szokás. Körleveleket, szórólapokat kül­dünk, sorsolásokat rendezünk. Most a harmadik negyedévben például negyven díjat nyerhetnek a 4000 forint felett vásárolók. Alap­vetően élelmiszereket lehet ná­lunk vásárolni, de kaphatók ve­gyes iparcikkek. Még vagy húsz évig szívesen munkálkodnék itt... Sulyok József nyugdíjas- Balatonból 1959-ben költöztem Bekölcére, több mint négy évtize­de élek itt, s az eltelt időben igye­keztem min­denben „benne lenni”. Voltam önkormányzati képviselő, ko­rábban tanács­tag, a sportegye­sület vezetője. Sajnálom, hogy az a generáció lassan kihal, amely képes volt az összefogásra: mi annak idején na­gyon sokat dolgoztunk társadalmi munkában, például a sportöltöző­nél vagy a templomnál. Ma a fő problémának azt látom, hogy a környéken hiányoznak a munka- lehetőségek. Úgy terveztem, hogy nyugdíjas éveimet nyulászkodás- sal töltöm - régebben 88 nyulász tevékenykedett itt -, de ez is kevés a megélhetéshez.

Next

/
Thumbnails
Contents