Heves Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-08 / 260. szám

M E GYEI KÖRKÉP 5. OLDAL 2003. November 8., szombat Szolfézsoktatás Szí halom A közelmúltban a helyi művelő­dési házban Horváth István, a Fó­ti Önkormányzati Zeneiskola igazgatója, a Zsámbéki Katolikus Főiskola tanára tartott előadást a szolfézstanároknak, Szolfézs a hangszeroktatás szolgálatában címmel. Bemutatták A muzsika műhelye című, kicsiknek készült tankönyvet és a Szolfézs példatár című kiadványt is. A programra nem csak a megye általános isko­láiból érkeztek, hanem a szom­szédos Borsodból is. A jól felépített előadást kötetlen szakmai beszélgetés követte. Meg­fogalmazódott: egy későbbi előadá­son folytassák a témát. A kérésre igent mondott BeerFerencné, a Kö­zös Igazgatású Közoktatási Intéz­mény igazgatója, Vincze László, a zeneiskola és Józsáné Debreceni Edit, a Művelődési FIáz vezetője, így jövőre egész napos konferenci­át rendeznek Szihalmon. ■ Föladták a titkos szeszüzemet? (Folytatás az 1. oldalról) Úgy tűnik, a zug-italgyár üze­meltetői alapos felkészültséggel és szakismerettel rendelkeztek. Nem hasraütéssel dolgoztak: er­ről tanúskodik a helyszínen fel­lelt szeszfok-számító táblázat is. Ennek segítségével a beszerzett tiszta szeszből a megfelelő hígí- tási arány beállításával, desztil­A nyomozás feladata kideríteni, milyen forrás­ból származik a felhasznált tiszta szesz. Lehet - miként újabban hasonló eseteknél egyre gyakoribb hogy alapanyagként denaturált, emberi fogyasztásra alkalmatlanná tett alko­holt alkalmaztak. Ennek visszaalakítása során azonban a denaturálás nyomai nem tüntethe­tők el maradéktalanul. Iáit víz hozzáadásával érték el a végterméket: a mintegy 38 fokos alkoholtartalmú szeszes italt. Ezt aztán a szabadon beszerez­hető színezékekkel és aromák­kal igény szerint a megfelelő ízesítésűre - konyakra, cherry- re, kevertre - „varázsolták”. Az így előállított zugtermék minő­sége állítólag megfelelt a keres­kedelemben kapható, hideg úton gyártott kommersz minő­ségű törvényes szeszes italoké­nak. Vagyis: a hasonló terméke­ket fogyasz­tók közül aligha lenne képes bárki is megkülön­böztetni őket egymástól. Kérdés még, hogy kinek szállí­tott a zug­üzem, hol ér­tékesítették, terítették az árut? A jelek alapján arra lehet követ­keztetni, hogy főként a környék italméréseit, kocsmáit láthatták el a kannás kiszerelésű alkoho­los termékekből. Zárjegyeket az akció során nem foglaltak le, tehát elképzel­hető, hogy kiskereskedelmi for­galomba nem került az italok­ból. Ennek pontos feltárása, a többi körülmény tisztázása, így annak meghatározása, hogy a jól bejáratott üzem mióta műkö­dött, még további nyomozati munkát igényel. Ezek alapján mérhető fel az okozott kár nagy­sága és a bűncselekmény teljes súlya. Ami tény: az illegális kis­üzem komoly nyereséggel üze­melt. Az akció nyomán eljárást in­dítottak a szeszüzem két tulaj­donosa ellen, akiket jövedéki visszaéléssel gyanúsítanak. A jövedéki törvény megsértőit egy­től öt évig terjedő szabadság- vesztéssel is sújthatják. __________________________(KJ) N yugatabbra már nincs ilyen kincs Noszvaj Háromnapos Országos Tájházi Találkozót rendez a Figedy Já­nos Általános Iskola aulájában a Magyarországi Tájházak Szövet­sége. A résztvevőket tegnap a község polgármestere, Pintér Elemér, majd dr. Nagy Imre, Eger polgár- mestere, országgyűlési képviselő köszöntötte, mint a Regionális Idegenforgalmi Bizottság (RIB) el­nöke. Hangsúlyozta, hogy a táj­házak védelme fontos, de ennek hatása csak akkor érvényesül, ha azok élővé válnak. Noszvajon ki­tűnő példa a Gazdaház, amely­ben minden évszakban történik valami, s amiért szívesen keresik fel a turisták. Arra is kitért, hogy a tájházak - mint minden épület ­fenntartása drága, ehhez pénzt kell szerezni. Ha csak múzeum­ként működik, kevésbé sikeres a pénzgyűjtés, mint akkor, ha a ház rendezvények színhelye is. Dr. Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) általános elnökhelyettese arról szólt, hogy a népi építészeti örök­ség alulreprezentált a világörök­ség listáján. Tőlünk nyugatabbra nincsenek már ilyen épületek. Ezért is üdvözölte a Magyarorszá­gi Tájházak Szövetségét, amely arra hivatott, hogy az utókor szá­mára megőrizze, a jelenkornak megmutassa e páratlan kincseket. Arra is figyelmeztetett, hogy a tu­ristáknak csak az érdekes, ami a helyieknek is az. Ha csak felszíne­sen akarnak megfelelni, abból nem lehet siker. (négyessyi A találkozóra a szakterület legkiválóbb ismerőit sikerült megnyerniük a szerve­zőknek FOTÓ: GÁL GÁBOR Szükséges az állami szerepvállalás A közelmúltban Budapesten ülésezett az Európai Régiók Gyűlésének D-bizottsága. Tizenöt ország 40 régiójának 100 küldött­je között a plenáris ülésen és a szekciók munkájában is részt vett Sebestyén Já­nos, a Heves megyei közgyűlés tagja, és Révészné Bőgős Zsuzsa, a művelődési iroda vezetője. Heves megye, Budapest- A D-bizottság évente kétszer ülésezik, a soros tanácskozásnak most Magyarország adott otthont - mondta Sebestyén János. - A téma a modem gazdaság és a művészeti nevelés kölcsönhatásai voltak. Az ülésen felszólalt Sebestyén János is, aki arra mutatott rá, hogy szükség van a mű­vészetekre az oktatásban és a nevelésben, de semmiképp nem nélkülözhető az élő kap­csolat. Ennek okán fejtette ki az amatőr mozgalmak, a hagyományőrzés szerepét, amelynek alapjait a család, az idős korosz­tály rakja le. — A hagyományt nem lehet oktatni, örö­kíteni kell generációkon át — fogalmazott. — Éppen ezért fontos a családi atmoszféra, amely egyrészt példaként szolgál, másrészt már kicsi korban kialakítja azt, hogy a gyer­mek fogékony legyen ezen értékek iránt. Ám nem szabad elzárkózni a mai művészek elől sem, hiszen azt tudomásul kell venni, hogy a fiatal korosztály napi kulturális szükségle­tei mások, mint az idősebbeké. Az előadásban elhangzott: a hazai térsé­gi, regionális fesztiválok, találkozók, ame­lyek esetében nem ritkaság a külföldi rész­vétel sem, többnyire nélkülözik az állandó gazdasági alapot. A kultúra drága, a fel­lépőruhák, az utazások hatalmas összeget tesznek ki, a finanszírozás pedig már a gaz­dasági alapok függvénye. Bár helyi források és pályázati pénzek rendelkezésre állnak, azért uniós szinteken is gondolkodni kelle­ne egy olyan alapról, amely pályázattal nyerhető el. Ezzel kapcsolatban elhangzott: az uniós államokban a civil szféra és a szponzori tá­mogatás jelentős, mégis van igény arra, hogy koncentráltan uniós forrásként is külö­nítsenek el a kultúrára. így a szakminiszte­rek ülésére megfogalmazott és elkészített ajánlásban helyet kapott az az elképzelés is, hogy a jövőben kulturális célokat támogató pénzalapot hozzanak létre. Révészné Bőgős Zsuzsa a művészeti okta­tás állami támogatásáról szólt, amely az uni­ós országokban önköltséges, ám nálunk szükség van a jelentős állami szerepvállalás­ra ÍS. (SZUROMI) KOVÁCS JÁNOS Magyar Buddha Kossuthból legenda lett, Széchenyiből példa. Deákból...? Hogy mi is lett Deák Ferencből, az utókor mivé hasonította át a reformkor liberális mozgalmának szelle­mi vezetőjét, a kiegyezés spiritus rektorát, az most, születésé­nek bicentenáriumán sem nagyon tudható. Tetszetős menekü- lőút lenne azt mondani, Deákból adoma lett. Ő a haza bölcse. De valójában semmi nem lett vele. Nem minta. Kihullott csendben a nemzeti pantheonból, minden szóvirág ellenére. Maradt még valami homályos anekdotázó, csibukozó öreg szolgabíró képe, aki pipafüstben és szűkebb társaságban mond fontosakat. Aki nem egy magyar nábob, nem is egy fis- kális-skribler forradalmár, hanem csak a magyar közélet Buddhája. Deák ma sem kiált politikai mozgalom után, nem kéredzkedik föl semmilyen zászlóra, szekérre. Deák a nem fel­használható ember. Benne Kelet és Nyugat összeér: ő a ma­gyar földből kinőtt, félig európai polgár, félig keleti úr sajáto­san hazai kevercse. Az elmúlt másfél évszázadból kitűnik, hogy ennek a hazának legkevésbé megfontolt bölcsekre volt/van szüksége. Nagyotmondókra, szélemberekre igen. Megfontolt taktikusokra nem. Álmodókra, akarnokokra, meg­alkuvókra és álnokokra igen. Megegyezésre kész helyreállítók­ra, renovátorokra nem. Kiigazítókra, kiegyenlítőkre sem. Deák időn és téren kívül áll a honi politikai-közéleti hagyo­mányban. Noha senki nálánál jobban nem ismerte és nem művelte ezt a feudális alkotmányos rendi-politikai örökséget. Egyszeri jelenség, és úgy tűnik, megismételhetetlen. Nem csak napjainkban, hanem a kortársak idején is az volt és ma­rad. Egyedülállósága nem pusztán a páratlan szellemi képes­ségében, szakmai-közjogi felkészültségében áll, hanem elvei­ben és megkérdőjelezhetetlen tisztességében. Deáknak elvei voltak, míg kortársi és jelenkori pályatársainak változó érde­kei. E szakmában ez oly nagy különbség, mint a kölni dóm és a házgyári panel közti. A deáki hagyomány tiszteletre méltó és fenséges, de sajnos nem lakható és követhető a ma politikusai számára sem. Pedig Deákra, a megfontolt taktikusra, becsületes és becs­vágy nélküli szürkeségére épp most lenne mindennél nagyobb szükség, a belső kiegyezés, az országépítés, és a külső ki- egyenlítés, az európai uniós integráció idején. S hogy milyen színes ez a Deák-szürke: pártbeli társa, Pulszky Ferenc az el­lenzék „hideg fejének” nevezte ezt a Mikszáth által érzékeny, melegszívű gondolkodóként jellemzett magánembert. S mégis, mi is hát akkor Deák Ferenc? Mit mondhatunk el sem túlozva, sem kisebbítve róla? Ő a magyar történelemben a roppant kevesek egyike: a Felelős Államférfiú. Az útelbontás nem segít (Folytatás az 1. oldalról) Szabó János azt is határozottan leszögezi, hogy a cikkben emlí­tett 18 millió forintos bírsággal fennállása óta sosem sújtották a vállalkozását. „Az igaz, hogy a környezetem­ben élő egy-két személy feljelenté­se alapján számtalan ellenőrzést hajtottak végre a vállalkozásom­nál, de apróbb hiányosságok ki­vételével mindent rendben talál­tak, példaértékűnek minősítették a vállalkozást és annak környeze­tét” - írja Szabó János. Mint hoz­záfűzi: a szakértői vélemények alátámasztották, hogy az utak te­herbíró képességét figyelembe véve a megengedett 180 db/nap tehergépjármű-forgalom helyett csak annak töredéke közlekedik a jelzett utakon. Teljes tévedés — közli a továb­biakban a vállalkozó —, hogy a Szabó-Füzes Szállítás eddig nem fizetett adót Füzesabonynak; a jogszabályoknak megfelelően mindig eleget tett adófizetési kö­telezettségének. Sajnálatos, hogy Wenczel Árpád pénzügyi bizott­sági elnök amnéziában szenved, hiszen részben az ő lekicsinylő nyilatkozata késztette Szabó Já­nost arra, hogy vállalkozása egy részét Aldebrőre vigye át. Ha nem született volna egyez­ség a vállalkozó és az önkor­mányzat között, akkor Szabó kénytelen lett volna elbontani a szervizutat, ez azonban egyálta­lán nem oldotta volna meg a problémát. „Maximálisan egyetértek Gu­lyás László polgármester úrral, aki szerint az út elbontása rossz ötlet” - olvasható a vállalkozó nyilatkozatában. - „A legjobb megoldás a közös együttműkö­dés, nem azt kell nézni, hogy mit nem lehet, hanem azt, hogy mit lehet”. (rm) Hiteles könyvvizsgálók Jubüeum tartós partnerséggel A megtakarítások és a jövőkép Az izgalom, a bizonytalanság és a szorongás is tetten érhető abból a piackutatási elemzésből, amelyet az Allianz Hungária Biztosító Rt. készített a 25-45 éves és valamilyen életbiztosí­tással már rendelkező lakosság körében - jelentette be tegna­pi sajtótájékoztatóján Bóka János területi igazgató. Egy évtizede, 1993 őszén négy tulajdonos alapította az Eger- Audit Könyvszakértő és Ta­nácsadó Kft.-t. Az akkor új­donságnak számított társaság azóta jelentős szakmai elis­merésre tett szert. Eger A jubileum kapcsán tegnap ünne­pi partnertalálkozót tartottak. Dr. Sugár Dezső, a Magyar Könyv- vizsgáló Kamara elnöke köszön­tőjében arra emlékeztetett, hogy az elmúlt tíz évben jelentős ered­ményeket ért el a gazdaság, ami a vállalkozók tettrekészségének kö­szönhető. A piacgazdasági kere­tek között a könyvvizsgálók is so­kat fejlődtek, és a külföldi tapasz­talatokat hasznosítva a vállalko­zások irányítóinak fontos tanács­adóivá váltak. Gratulált az Eger­Audit Kft. alapító szakemberei­nek, akik felkészültségükkel mél­tó partnerei a megrendelőknek. Ezután dr. Gál János, a kft. ügyvezető igazgatója, a Magyar Könyvvizsgáló Kamara elnökségi tagja beszélt a cég történetéről. Kijelentette, hogy a '90-es évek elején az első társaságot alapítot­ták a szakmában, és a munkájuk­nak köszönhetően ma már 40 tár­sasággal és tíz önkormányzattal vannak partneri kapcsolatban. Időközben megalapították a le­ányvállalatukat, az Ecoflux Kft.-t, amely ötven cégnek, főleg gyógy­szertáraknak végez könyvelést. Az ügyvezető hangsúlyozta, hogy tapasztalataik szerint part­nereik a számvitelre és a gazdál­kodásra vonatkozó jogszabályo­kat pontosan betartják, ezért a jö­vőben is szeretnének együttmű­ködni velük. <m. k.) Eger Mint elmondta, a cél az volt, hogy felmérjék a lakosság félelmeit, megtakarítási szokásait, valamint a hazánk uniós csatlakozásával kapcsolatos véleményeket. A vá­laszok 35 százaléka a községeket képviselte, 55 százaléka a vidéki nagyvárosokat, és minden tizedik a fővárost. Megállapították, hogy az anyagi gyarapodás és a család­ról való gondoskodás a két legfon­tosabb érv, amely a megtakarítá­sokra ösztönöz. A kockázatok kö­zött első helyen a munkahelyek el­vesztése, a súlyos betegség és a sú­lyos baleset fenyegetése áll. Bóka János hangsúlyozta, hogy a Heves megyeiek vélemé­nye kissé eltérő. Elsősorban a családot fenyegető váratlan ese­mények elleni védekezés és az anyagi gyarapodás jelenti a meg­takarítási célokat. Áz előbbinél a hirtelen családi tragédia, a mun­kahely elvesztése, a súlyos bal­eset, a betegség leküzdéséhez nélkülözhetetlen anyagi alap megteremtésének fontossága áll a háttérben. Munkanélküliség esetére az országosnál nagyobb megtakarítási szándék jellemző Hevesben. Feltűnő azonban, hogy a családok hosszú távú anyagi forrásainak megteremté­sét - amelyre a gyerekek jövője és a nyugdíjas éveik érdekében lenne szükség - kevésbé fontos­nak tartják a megtakarítási dön­tésekben. Az igazgató arra is figyelmez­tetett, hogy megyénk lakói legin­kább az életszínvonal további csökkenésétől tartanak. Ezt köve­ti a munkanélküliségtől való féle­lem. így az országos tapasztala­toktól eltérően a családokat érhe­tő vészhelyze­tek háttérbe szorulnak. Az elemzés szerint az EU-s csatla­kozás után szű­kebb hazánk­ban főleg a gyermekek és a fiatalok tanulási lehetőségeiben, a munkában és a jövedelmekben várnak javulást. Ám a reményeik elmaradnak az országos átlagtól. Nem bíznak abban, hogy az egészséggel kap­csolatos kiadások, a nyugdíjak vásárlóértéke, a lakásproblémák kedvezően változnak. Bóka János bejelentette, hogy a megkérdezettek valós problé­máira utal a felmérés, amelyet hasznosítanak a további munká­jukban. (MENTUSZ) Tudatosabban készülnek A kutatás szerint akik életbiztosítással rendelkeznek, azok tudatosabban készül­nek a jövő kockázataira. E megtakarítási formával ugyanis nagyobb hozamot érhet­nek el. A Heves megyei felmérésekből a szakemberek arra következtettek, hogy a biztosítási termékek piacán változtatniuk kell az értékesítési technikán. Denaturált alkohol?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents