Heves Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-05 / 257. szám

10. OLDAL P F 2 3 ■ 2003. November 5., szerda m H R D E T E S Sikeres Ki mit tud? Az Egri Családsegítő Alapítvány és a Lajosvárosi Idősek Klubja hatodik alkalommal rendezte meg okt. 15-én az idősek Ki mit tud? vetélkedőjét, melyre a vá­rosban működő idősek klubjai­ból és a két bentlakásos otthon­ból jelentkeztek a résztvevők. Évről évre többen tisztelnek meg bennünket a jelenlétükkel és a produkcióikkal, idén már 46 műsorszámot láthattunk, hall­hattunk vers, próza, szólóének, kórus és egyéb kategóriákban. A zsűrinek — melynek elnöke Úrvári Sándor, Eger M. J. Város civilreferense volt - ismét nehéz szerep jutott, hiszen minden egyes műsorszám a maga nemé­ben egyedülálló értékeket hor­dozott. Szerencsére sok olyan támogatója van a Ki mit tud?- nak, akik felajánlásaikkal lehe­tővé teszik, hogy méltó jutal­makban részesítsük a kategóriák győzteseit, a közönség által leg­jobbnak ítélt produkciót, sőt több különdíjat is kioszthatunk. A segítségért ezúton is szeret­nénk köszönetét mondani: Juventus Panoráma Kft., Thummerer Pincészet, Egri Csil­lagok Szövetkezet, Mervai Pati­ka, Isteni Gondviselés Gyógy­szertár, Székfű Patika, Tégely Patikárium, Király Patika, Bükk- Pharma Bt., Éléstár, Fincsi Kony­ha, Merkúr Papír, Tranzit Tüzép, Fotosprint, Belga Bt., Vé­nusz Szépségszalon, EVAT Rt., Oskóné Bódi Klára, Licska Ta­más, Henkel Gyula, Adlerné Ber­ta Éva, Misura Lajosné, Szecsődi Istvánná, Besznyák Andrásné, Molnár József. Máté Ferencné a Lajosvárosi Idősek Klubjának tagja Embertelen szóváltás Az egyik napon (a reggeli órák­ban) Eger-Felsőtárkány között bi­cikliztem. A kutyám póráz nélkül, szabadon futott mellettem. A volt kőőrlő üzem előtt vezet el a bicik- liút. A Tárkányi u. 150/B sz. alatti telephely kisebb-nagyobb épület- csoportokból áll. A telep bejáratá­nál egy kisebb portásépület talál­ható. A nyitott kapuban egy far­kaskutya szabadon kószált. A két kutya békésen üdvözölte egymást, de azon nyomban eltűntek az épü­letek között. A portással hívogat­tuk a kutyákat, és mentünk bel­jebb a telephelyre. Ekkor jött szembe velünk egy férfi (én a por­tással együtt voltam), aki erélyes hangon kérdőre vont: - „Ki maga, mit keres itt, van belépési engedé­lye?”. - Bejött ide a kutyám, azt ke­resem - feleltem. „Lelövöm a ku­tyáját, utána magát” - jött a válasz.- Ki maga? - kérdeztem én, mi­közben megállt körülöttem a le­vegő.- „Én vagyok az igazgató, s ha nem tűnik el három percen belül, hívom a rendőrséget”.- Hívja - feleltem -, azt megvá­rom. De mégsem vártam meg, mert féltem, hogy a kutyák ösz- szeverekednek. Szerencsére nem így történt, 10-12 perces keresés után — más úton ugyan — a kutya már itthon volt. A kft. nevéből lehet tudni, mi­vel foglalkoznak. A belépési en­gedély megkérdőjelezése sem volt jogos, hisz az őrrel mentem be a telephelyre. Általam nem tisztelt igazgató úr! Nem ipari kémként és nem terroristaként mentem be a telephelyre. „Kutyá­ul” éreztem magam, mivel az igazgató úr is nagyon „kutyául” viselkedett. Úgy éreztem, nem csak a kutyákat, hanem az embe­reket sem szereti. Ezzel az em­bertelen magatartással nagyon megsértett! (név és cím a szerk.-ben) Valóban elkerülő út? A közelmúltban tudhatták meg Eger város lakói, hogy a várost keleti irányban elkerülő út nyomvonala - a legújabb tervek szerint - a város szélében fog megépülni, és nem a lakott terü­letet jóval távolabb elkerülve, a keleti szőlődombok tetején. A döntést hozók ezt azzal is magyarázzák, hogy a városon keresztül jelentős átmenő forga­lom nincsen. Ebben az állítás­ban a város lakói nemigen hisz­nek, mert nap mint nap szen­vednek a várost átszelő 25-ös fő­út szennyező és zajhatásaitól. Bárhol épül az országban elke­rülő út, az valóban elkerüli a la­kott területet. Éppen ezért ért­hetetlen, hogy Eger városát mi­ért kell tovább szennyezni az „elkerülő” 25-ös főútvonal újabb nyomvonalával, értéke­sebb ingatlanok kisajátítása mellett. A város földrajzi fekvése mi­att egy nagy katlanban terül el, ahol már így is nagyobb a leve­gő szennyezettsége annál, mint ami elviselhető. Nekünk, a vá­ros lakóinak - választópolgárai­nak - legyen véleményünk ez­zel a döntéssel kapcsolatban. Hiszen nekünk lesz szennyezet- tebb a levegőnk és lesz nagyobb a zajártalom. Éppen ezért az „el­kerülő” út kerülje csak el a vá­rost, és ne szennyezze még to­vább annak levegőjét! S. D. (cím a szerk.-ben) Ötvenéves osztálytalálkozó Az ember hivatása az alkotás, a teremtés Október 11. piros betűs ünnep számunkra, az 53 éve velem élő feleségemmel együtt. Előtte, október 6-án - az aradi vértanúk napján - megjelent a laká­sunkon Kodaj Teréz és Zázrivecz László, két na­gyon kedves volt domoszlói tanítványom, hogy fel­kérjenek az 50 éves osztálytalálkozó osztályfőnöki órájának a megtartására. Szavaik hallatára óriásit dobbant a szívem, mert ebben a csodálatos szép, kis, Mátra tövében fekvő faluban töltöttem pedagóguspályámnak a legszebb három évét. 1952. augusztus 1-jén költöztünk a Mátra vonulatának hármas csúcsával ölelt dimbes- dombos Domoszlóra. 50 évvel ezelőtt e nyolcadik osztálynak 23 na­gyon értelmes, szorgalmas gyermek volt a tanuló­ja. 10 kislány és 13 kamaszfiú mosolygós arca fo­gadott az első órán, amit sok tartalmas óra, sport, társadalmi munka és játék követett. Még a beteg­ségem is elfelejtettem a hívó szóra, a lelkemben le­játszódó csodálatos három évre való visszaemlé­kezés által. Egész héten készültem a találkozóra, mert Téri­ké és László jelezte, hogy 7 tanuló már örök álmát alussza a domoszlói temetőben. Most már csak 16 fő az osztály létszáma, és remélik, ott is lesznek mindannyian. Az izgalmakkal eltelt hét után szom­baton reggel a heti rossz idő után gyönyörűen szép, tiszta reggelre, fénylő napsugárra ébredtünk. A pir- kadó nap erejét látva ezt mondtuk Jucikéval: „Még a jó Isten is szép időt adott a mai napra!”. Nyolc órára mentünk a kapuba, és izgalommal vártuk Hajnal Géza igazgató urat - volt kedves tanítványo­mat - a kedves feleségével együtt, akik pontosan meg is érkeztek, hogy az óhajtott találkozóra vigye­nek bennünket. Géza fiam a számunkra legszebb úton vitt ben­nünket, hogy emlékeztessen az ott töltött 3 év szép napjaira. Verpelétre érve mindannyian emlékez­tünk a Ludas Matyi színdarab előadásaira, majd el­érkeztünk a Mátra nyúlványainak szerpentinjei­hez, ezeken átjutva megpillantottuk a sok szép em­lékeinket őrző Kisnána várát. S néhány perc múlva ifjú boldogságainknak a színhelyére, Domoszlóra érkeztünk. A község szívébe érkezve fogadott ben­nünket Tériké, a rendezvény főszervezője, közben egymás után érkeztek az osztálytalálkozó többi résztvevői is. Leírhatatlan boldog érzés töltötte el mindannyiunk szívét. 11 órakor Zázrivecz László igazgató úr megnyi­totta az osztálytalálkozót, majd megkezdtük az osztályfőnöki órát. Ismét üdvözölve őket, ezt kér­deztem: „Ki emlékszik az utolsó órán elhangzott szavaimra?” Csönd, majd ezeket mondtam: „Non scholae, séd vitae discimus!” Nem az iskolának, hanem az élet iskolájának tanulunk. Eltelt 50 év, és most számoljatok be, hogyan zaj­lott le életetek 50 éve. Ezután egyenként beszámol­tak az eltelt 50 évről. Mindenki nagyon őszintén mondta el 50 éve lezajlott életét. Látszott a beszá­molókon is, hogy tehetséges, nagyon értelmes volt ez az osztály. A napló szerint 16 fő jelentkezett to­vább tanulni, de az akkori politikai helyzet miatt csak 12 tanult akkor tovább. A beléjük oltott tudás­vágy következménye volt, hogy az élet iskolájában valamennyien tanultak tovább: ki ipari iskolában, ki esti vagy levelező tagozaton, de tovább tanult. Országunknak hasznos állampolgárai lettek, derék édesanyák és derék édesapák. Nyugodt lelkiismerettel írom le, hogy az a 16 fő, akik ott voltak az osztálytalálkozón, teljesítették a legnagyobb magyar, Széchenyi István szavait: „Az embernek hivatása nem a rontás, a pusztítás, a megsemmisítés, hanem hogy alkosson, teremtsen, munkálkodjon!” Ezen 50 év alatt alkottak szép laká­sokat, teremtettek szép családokat, és becsülettel, tisztességgel munkálkodtak egész életükben. Na­gyon nagy boldogságot jelentettek mindkettőnknek az ott elhangzott őszinte és igaz beszámolók. Az igaz szeretet és őszinteség szólt a szavaikból, majd a beszámolók után a domoszlói, nagyon szé­pen gondozott, ápolt sírokhoz mentünk, ahol a 7 elhalt osztálytársra emlékeztünk, és sírjaikra elhe­lyeztük a szeretet virágait. Jómagam különösen meghatottan hajtottam fejet Murányi Margit és Benga Irén sírjai előtt. Ők voltak ketten azok az ara­nyos lányok, akik megtudva, hogy Gyöngyösön megnyertük az úttörő járási labdarúgó-bajnoksá­got, Markaztól Domoszlóig virággal szórták be a 6 km-es utat. Ilyen diákok mellett csak boldog lehet egy fiatal pedagógus élete. A temetőből Géza fiam elvitt a régi munkahelye­met megmutatni. Látva a régi iskolát, könnybe bo­rult a szemem, hisz egyetlen fiam is e házban szü­letett - csak cserjékkel benőtt épületet láttam, ami megérett a bontásra. Annál nagyobb öröm ért, ami­kor megláttam az új iskolát, ahol Bakosné Tresó Erika, a 21 éve itt tanító igazgatónő fogadott ben­nünket, aki a szervező Terikének a lánya. Szavai­ból, cselekedeteiből igazi, ízig-vérig pedagógust is­mertem meg. Büszke is lettem a szavaira, mert a pedagógushivatást a Jászberényben lévő tanító­képző oltotta belé, amihez a feleségemmel együtt van egy kis közünk. Örömmel fedeztem fel a folyosón az ottlétem­kor osztályunkról készült tablót, a rendkívüli tisz­taságot. Erikát meg is hívtam egy jászsági kirándulásra, aki el is fogadta a meghívásunkat. E látogatást a fényképezés zárta be. Ézután a fehér asztal mellett folyt tovább a be­szélgetés. Önzetlenül, őszintén elmondta ismét mindenki, hogy milyen szép volt az együtt töltött 3 év. Milyen sokat tettünk az iskola fejlesztéséért! Al­kottunk biológiai, földrajzi szertárt, még elektro- mikroszkópot is szereztünk az iskolánknak, ami még az egri főiskolának sem volt. Azok a kirándu­lások, azok a tomaünnepélyek, színházi szereplé­sek, mind felejthetetlen emlékek! Délután öt óráig tartott ez a kedves, őszinte be­szélgetés, majd a végén egy kis nótázás is volt. Bú­csúzóul megölelgettük egymást, Terikének és Lászlónak ismételten megköszönve a szervező- munkát. Molnár István mérnök úr javaslatát egyhangúlag elfogadta mindenki, hogy két év múlva újra itt ta­lálkozzunk! Itt, ebben a Mátra kék koszorújával övezett, hangulatos, nyári üdülésre kiválóan alkal­mas Domoszlón! Géza segítségével mi indultunk hazafelé. Ismét azon a szép úton jöttünk, de búcsúzóul még egy­szer gyönyörködtünk a szép tájban, és a szépen ki­világított Jászapátin át elérkeztünk a kedves, törté­netében nagyon szeretett kun falunkba, Jászkisérre. Hazaérve megköszöntük Gézának e szép utat, piajd ismét a mai napra gondoltunk. Eközben Jászkisér szülötte, Csete Balázs néprajztudós sza­vai jutottak az eszembe: „Az időt nem siettetni, ha­nem kihasználni kell!” Ezen a találkozón a részt vett idős diákok valóban kihasználták az eltelt 50 évet, hasznosan éltek, s őrzik a szívükben az^ Er­délyben, a Székelyföldön olvasott mondást: „Őse­idnek szent hitéhez, nemzetednek gyökereihez, testvér, ne légy hűtlen soha!” Befejezésül még egyszer köszönet Terikének és Lászlónak az osztálytalálkozó megszervezésé­ért, ahol mindenki nagyon jól érezte magát, őszin­tén, úszta szívből hangzottak el a beszámolók. Mindannyian mosolyogva, boldogan tértünk ha­za otthonunkba, mert ez a nap Vörösmarty Mi­hály kedves költőm szavait idézve: „Jó mulatság, férfimunka volt!” Jászkisér, 2003. október 12-én, Szent Miksa napján. Győri János ny. tanár 5137 Jászkisér, Petőfi u. 47. Tel: 06-57/450-409 Köszönet A nagytályai egyházközség ve­zetősége ezúton is megköszöni a nagytályai önkormányzat anyagi és erkölcsi támogatását, amit templomunk 100 éves évforduló­jának méltó megünneplésére nyújtott. Köszönjük a Tranzit Tüzép által adományozott járda­lapokat, a hívek segítségét mun­kájukkal és anyagiakkal. Misz Istvánné (dm a szerk.-ben) Gyors segítség Ez év október 3-án Budapestre, az Amerikai úti idegsebészeti kli­nikára kellett mennünk felesé­gemmel vizsgálatra. Mivel szük­séges volt a mentővel való szállí­tás, a gyöngyösi állomásról kap­tunk mentőt. Itt szeretnék köszö­netét mondani a mentőállomás dolgozóinak és külön a sofőrnek és ápolónak, akik minket szállí­tottak, a kedvességükért és jósá­gukért. Név szerint nem tudom, hogy hívták őket, de az állomá­son tudják. Még egyszer nagyon hálás köszönet. Nagy László Rózsaszentmárton Áradt a szeretet Az egri nyugdíjasház lakói köszö- netüket fejezik ki a Tinódi Sebes­tyén Ált. Iskola 2. osztályos tanu­lóinak és nevelőinek, Fodomé Szabó Juditnak és Gyuris Ágnes tanárnőknek a sok szeretettel és hozzáértéssel összeállított idősek napi műsorukért. A felénk áradó szeretet és megbecsülés könnye­ket csalt a szemünkbe. Köszön­jük, és további munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. A műsor után házunk lakói is elő­adták a Ki mit tud?-on bemutatott produkciójukat. A Gyöngyvirág együttes népdalokat énekelt, Pallagi Ferencné pedig díjazott szavalatát adta elő. Kálmán Miklósné lakótársunk saját verse­it olvasta fel és aratott vele nagy sikert. A vidám hangulatot csak fokozta, hogy az idősek klub dol­gozói teává és pogácsává ked­veskedtek nekünk. Közös ének­léssel ért véget a nekünk szóló megemlékezés. A klubtagok nevében: Tömöri Zoltánné lakó MÁV-gesztus * Az egri Kossuth Zsuzsa Gimná­zium, Szakképző Iskola és Kollé­gium diákjai október 18-án sok élményt nyújtó budapesti kirán­duláson vettek részt. A tanáók egy csoportja a Nemzeti Múzeu­mot és a belváros nevezetessége­it nézte meg, a másik csoport a Terror Házában járt és a Szép- művészeti Múzeum kiállításá­ban gyönyörködött. A kirándu­lás sikeréhez nagyban hozzájá­rult, hogy a MÁV segítsége révén kényelmes körülmények között utazhatott 130 diák és tanár. Matúzné Nagy Ildikó igazgató Városunkért Minap megyek Egerben, a De­ák Ferenc utcán. Meglepett a látvány, amit tapasztaltam: a Deák Ferenc úti emeletes, szép díszes homlokzatú háznak az utcarész ablak alatti falrészét lemossa, lemeszeli az egyik itt lakó idős házaspár, úgy 2 m magasan. Bizony egy kissé elhanya­golt a ház és össze volt firkálva, pedig még rendbe hozva dísze, sőt műemléke is lehetne a vá­rosnak. Szomorúan látom, hogy még ma is sokan eldobják a csikket, a papírt és egyebeket az utcán. Tennünk kell a kör­nyezetünk tisztaságáért, még diploma sem kell hozzá. A rendszeretet belső igényünkké kell, hogy váljon, s a gyermeke­ket is ilyen szellemben kéne nevelni. Természetesen a jó példát nekünk, felnőtteknek kell a fiataloknak megmutatni. (név és dm a szerk.-ben) fensthermffc Nyílászárógyártó és Kereskedelmi Kft. ^ A Parádfürdői ^ Állami Kórház 2003. november 8-án 18 órai kezdettel kelet-magyarországi / ff rendezi meg hagyományos KERESKEDELMI KÉPVISELŐT szezonnyitó keres. Elvárások: • felsőfokú, de min. középfokú végzettség JÓTÉKONYSÁGI BÁLJÁT. (műszaki végzettség előnyt jelent) Szeretettel várunk • területen szerzett értékesítési gyakorlat minden kedves • kiemelkedő kommunikációs készség érdeklődőt. • teljesítményorientált gondolkodásmód • nagyfokú mobilitás A műsorban fellép: • B kategóriás jogosítvány PRINCESS Amit kínálunk: • vállalati autó • mobiltelefon-használat együttes Helye: • notebook Parádfürdő Fényképes önéletrajzokat, Freskó étterem ~ § esetlegesen iskolai végzettséget igazoló okiratokat Információ: 2003. november 15-ig várjuk a következő címre: Szakács (¿yörgyné .1 Fenstherm Kft. 3391 Füzesabony, Pf.: 48. 1^36/364-104-es telefonony A Mikolalvai Gyermekeinkért- Falunkért Közalapítvány kuratóriuma, köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik az SZJA i %-át az alapítvány javára ajánlották fel. A befolyt összeget, 41 eFt-ot az óvodai és iskolai programok támogatására fordítottuk g Adószám: 18575761-1-10 | Tisztelt Támogatók! Az Európai Üzleti Ismeretek Szakközépiskolájának fenntartója, a Humánerőforrás Minőségéért Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány ezúton köszöni, hogy adójuk 1 ^Vo-ClUdl támogatták céljai megvalósítását. A befolyt összeget az iskola számítógépparkjának korszerűsítésére fordítottuk. * Tisztelettel kérjük, hogy a jövőben is segítsék felajánlásaikkal az alapítvány működését. Adószámunk: 18580875-1-10 (io3i721047 Funny Trade Kft. az Every Day és o REX üdítőital család gyártója felvételt hirdet területi képviselői állás betöltésére Heves megye területére. Felvételi elvárásaink: • legalább középfokú végzettség • jó kapcsolatteremtő képesség • önállóság, kiváló problémamegoldó képesség • hasonló munkakörben szerzett tapasztalat • kezdetben sóját személygépkocsi Amit mi nyúltunk: • alkalmazotti jogviszony • bérezés: fix+¡utolék+gépkocsi-használati díj térítése. Jelentkezni lehet „területi képviselő' jeligére fényképes önéletrajzzal a következő rímen: Funny Trade Kft. Orosháza, Belsőhosszúsor 2.5900

Next

/
Thumbnails
Contents