Heves Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-28 / 277. szám
6. OLDAL NAG Y Ú T 2003. November 28., péntek NAGYÚT Polgármester: Barczai József Alpolgármester: Czipó László Jegyző: Farkas Istvánné A képviselőtestület tagjai: Barczai Józsefné, Kapásné Kalo Ildikó, Murányi János, Salga Andrea, Tóth Géza, Zele László A községháza címe: 3357 Nagyút, Szabadság tér 1. Telefon: 36/497-001, 36/497-300 Fax: 36/497-241 Ügyfélfogadási idő: Hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 8-12 óráig. Szerda: 8-16 óráig. Ebédidő: 12-12.30 között. Lakosság létszáma: 797 fő 0-14 éves: 109 fő 15-18 éves: 37 fő 19-62 éves: 464 fő 63 év felett: 187 fő Vállalkozások száma: 7 Helyi adók: • Gépjárműadó: 800 Ft/100 kg • Iparűzési adó: 1,7% • Magánszemélyek kommunális adója: 2200 Ft/év Intézmények: Általános Művelődési Központ Jeles napok: • Május 1. - falunap • Október 20. - búcsú A település történetéből: Nagyút község Heves megyében a Mátra lábainál, az Alföld északi peremén fekszik. A település északi részén található a Buda- pest-Miskolc közötti vasúti fővonal, a déli területén az M3-as autópálya, a nyugati vidéken pedig a vadregényes Tamóca-patak kanyarog ősi bozótos, bokros szigetek kíséretében. Az Árpádok idején az Aba nemzetség birtokát képezte a település. Első okleveles említése 1301-ből való Noguth névalakban. A XVI. század közepén a törökdúlás elpusztította, de a század végére újra benépesült, és a debrői uradalom tartozéka lett. A XIX. század második felében, a XX. század elején fellendült a kapitalista mezőgazdasági termelés. Négy major épült meg: Középmajor, Csárdamajor, Csikómajor, Göböly-járás. Az 1930- as években az akkori állam mintafalut kívánt itt megépíteni, amely 1939-40-ben készült el. Nagyút legrégibb emléke az 1791-ből származó Szent Vendel-szobor. Már nem itt ér véget az út A település központja. Javítanak a járdák állapotán, a művelődési házban is felújítást terveznek. Szépül a kisközség fotó: perl Hosszú ideig úgynevezett „zsákfalu” volt Nagyút, közúton csak a szomszédos Kál felől lehetett megközelíteni, s ugyanarra is távozni. Néhány évvel ezelőtt aztán elkészült a települést a 3-as számú főúttal összekötő út, ám az sajnos nem lett jobb minőségű, mint a Kál felé vezető társa. A közelmúltban egymillió forintot költött az önkormányzat a kátyúzásra, ezen dolgoztak a közmunkások, sőt a falubeliek társadalmi munkában is segítettek, de gyorsan hajtani a bekötőúton ma sem ajánlatos - tudtuk meg kissé „rázós” érkezésünk után Barczai József polgármestertől. A falu első embere elmondta: az egyik legfontosabb megoldandó feladatnak tekintik az útépítést. A polgármester már árajánlatot is kért a bekötőút felújítására, s mint kiderült, negyven-ötven mülió forintra lenne szükség ahhoz, hogy az önkormányzaü tulajdonú út felülete hét centiméteres aszfaltréteget kapjon. Ez a pénz egyelőre nem áll rendelkezésre az évente hetvenkétmillió forintból gazdálkodó településen. Az anyagiakat pályázatok útján lehet csak kiegészíteni. A rendszerváltás után kiépült a vezetékes gáz, az ivóvízhálózat sem hiányzik, viszont a szennyvízcsatorna még igen - mondta érdeklődésünkre a polgármester. A káli önkormányzat már eleve úgy tervezte a szennyvíztisztító művet, hogy arra majd Nagyút is csatlakozhat, kérdéses azonban, hogy ez a bizonyos káli létesítmény mikor készül el. Négy éve próbálkoznak támogatást szerezni hozzá, egyelőre sikertelenül. Barczai József szavai szerint a nagyúti önkormányzat legkomolyabb gondja az intézmények - az Általános Művelődési Központban összevont iskola, óvoda, művelődési ház - fenntartása. Az éves költségvetésnek rendszerint 50-60 százalékát az intézményi működtetésre költi a község. Az óvodában konyha is üzemel, onnan a gyermekek mellett sok idős ember is visz ebédet. E konyha korszerűsítésére, európai uniós szabványosítására az év elején körülbelül egymillió forintot fordítottak, s az átalakítás az újabb követelményeknek megfelelően még tovább folytatódik. Szeretnének javítani a járdák állapotán, megoldani a vízelvezetéssel kapcsolatos gondokat, és a művelődési házban is kisebb rekonstrukciós munkákat terveznek - emelte ki a tiszteletdíjasként tevékenykedő polgármester. Van azonban olyan téma is, amiről szó sem eshet. Barczai József meggyőződése, hogy az a falu nem falu, ahol nincs iskola. Más kistelepülésekkel ellentétben itt az intézményi bezárásnak még csak a szándéka sem merült fel. S hát szerencsére az óvoda és az iskola gyermeklétszáma azt mutatja, nem is kell aggódni egy esetleges demográfiai hullámvölgy miatt. Lelki támasz a családgondozó Idén júliusban vette át a család- gondozói feladatkört a településen Molnár Sándomé. Mint mondja, szívesen vállalta a munkát, helybeli, régóta Nagyúton él, innen ment nyugdíjba, jól ismeri a falu családjait, bár mostanában nem annyira a „régiekkel”, mint inkább az újonnan betelepülőkkel kell foglalkoznia. - Majdnem mindenütt vannak gondok, de korántsem egyformák - meséli. A kezdetet minden esetben a környezettanulmány elkészítése jelenti. Ez kiterjed az adott család életkörülményeire, lakhatási és anyagi viszonyaira. S mindig az az otthon kerül sorra, ahol a legsürgetőbb a baj. Legutóbb egy gyermekelhelyezési problémával kellett szembesülnie a családgondozónak. Egy lány a nagymamájához került, mivel az anyjával nem maradhatott, az apjának pedig nem kellett. A segítségnek köszönhetően a gyerek már egyre jobban be tud illeszkedni a hasonló korúak közösségébe, egyre javul a lelkiállapota. Egyébként a legtöbb helyen az anyagiak okoznak gondot. Egy fizetés ma már nem elég egy családban, elképzelhető, hogy mekkora a baj, ha a família minden tagja munkanélkülivé válik. A hideg időben alapvető gond lehet még a fűtés is. Á családgondozó ilyen esetekben nemcsak lelki támasz, hanem amolyan hivatali segítő is, hiszen például felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a rászorulók milyen szociális támogatásokat nyerhetnek el a községi önkor- mányzattól.__________________■ Lovas fogat lipicaiakkal A Nagyúton és a szomszédos Kálón sok földbérleménnyel rendelkező Agrokomplex '95 Kft. alapvetően növénytermesztő cég, ám 2001- től lovakkal is foglalkozik a gazdasági társaság. Nem is akármilyenekkel: lipicai lovak tenyésztése a profil. Huszonkét kanca alkotja a törzsállományt, az állatok és szaporulataik egy sportegyesület utánpótlását szolgálják - tudtuk meg az egyesületet képviselő, nyíregyházi származású Vinnai Attila volt magyar válogatott fogathajtótól. A Nagyúti Lovasklub az idei esztendő elején alakult. A versenyzők két négyes fogattal indultak országos szintű megmérettetéseken. Nem is eredménytelenül: ebben az évben az országos fogathajtó bajnokságon Heves megye csapata aranyérmes lett, s e csapat tagja volt az egyik nagyúti fogat is. A volt termelőszövetkezeti tanyán helyet kapott ménes adja majd tehát az utánpótlást. Már ma is tizenhárom versenyló kerülhet a fogatok elé. Aki az M3-as autópályán közlekedik, alkalomadtán láthatja is a lipicaiakat, ugyanis a lovak a sztráda mellett legelnek. Az érdeklődők számára letérőt sajnos még nem építettek... Lesz elég iskolás diák A községben az Általános Művelődési Központ részeként működik több önkormányzati intézmény, a nyolcosztályos általános iskola, az óvoda, a művelődési ház. A központ igazgatójától, Gulyás Piroskától megtudtuk: az iskolában öt tanulócsoportban oktatják a diákokat. Az első és harmadik, a második és negyedik, az ötödik és hatodik osztályos tanulók összevont órákon vesznek részt, míg a hetedik, valamint a nyolcadik osztályos gyerekeket külön tanítják a pedagógusok. Összesen hatvanegy diák jár Nagyúton az általános iskolába, s ez a létszám előreláthatólag megmarad a jövőben is, itt szerencsére nem kell az iskola „elnéptelenedésétől” tartani. Az óvodába jelenleg huszonhárom csöppség jár, az utánpótlás e területen is biztosítottnak tűnik. Az Általános Művelődési Központ két óvónőt és tíz pedagógust foglalkoztat, mindannyian szakképzettek, közöttük fejlesztő pedagógus is dolgozik. Á gyerekek így kiscsoportos foglalkozásokon is csiszolhatják tudásukat, képességeiket. A tanárok részéről egyébként az oktatás nagy megterhelést jelent, az ösz- szevont osztályok óráira ugyanis gyakorlatilag duplán kell felkészülniük - mondta lapunknak az igazgató. Szavai szerint a művelődési ház épületében is folyik oktatás, a számítástechnika-termet tudmillik ott rendezték be, s oda kiscsoportokban járnak a diákok, úgy, hogy minden gyerekre jusson egy-egy számítógép. Rossz időben a testnevelésóráknak is a kultúrház ad otthont. Természetesen a könyvtár sem hiányzik, azt a gyerekek mindennap látogathatják. Angol nyelvoktatáson a harmadik osztálytól kezdve vehetnek részt a tanulók. A nagyúti tanítványokra megyei versenyeken rendszerint jól szerepelnek. Az igazgató beszélt arról is, hogy tavalyelőtt újították fel az iskola épületét. A festés, hőszigetelés és más hasonló munkálatok mellett új padokat, székeket helyeztek el. A nagyúti tanítványok jól szerepelnek a megyei versenyeken fotó: perl marton MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Tóth Géza ÜZLETVEZETŐ- Tizennyolc éve települtem ide, és úgy érzem, hogy megszerettek, befogadtak az emberek. Községünk lassan, de folyamatosan fejlődik. Az ön- kormányzati költségvetésből a fő kiadást az intézmények működtetése jelenti, így kevés pénzünk marad a fejlesztésekre. A közeljövőben az utak, járdák építésére, karbantartására kellene egy nagyobb összeget fordítani, de ez önerőből nehezen sikerülhet. A településünk sajnos elöregedőben van, amin csak munkahelyteremtéssel lehetne változtatni. A falu egyre tisztább képet mutat a szemétszállításnak köszönhetően. A helyi ABC vezetőjeként ügyelek a színvonalas ellátásra. Pavlenka Istvánné ISKOLAGONDNOK- Tamócapusztán születtem, de már ötvenhat évvel ezelőtt Nagy- útra költöztünk, s harminckét esztendeje helyben is dolgozom, a tanácsnál, majd az önkormányzatnál. Nagyon szeretem a falut, nagyon sokat fejlődött a gyerekkorom óta. A népesség fogyásától azonban félek. A fiatalok helyben tartása rendkívül lényeges feladat volna. Az önkormányzatnak ennek érdekében tennie kellene valamit, de szerintem az állami segítség is elkelne valamilyen formában, hiszen a településnek nincs sok pénze. Hiányzik például egy ifjúsági klub, bár a nyugdíjasklubnak is örülnék... Az én unokáim szerencsére helyben maradtak. Juhász Mihály nyugdíjas- Feldebrőről kerültem Nagyútra 1940-ben, tízéves koromban, édesapám helybeli gazdálkodó volt. A település elsősorban a mező- gazdaságra alapozott - nagyon jók az itteni termőföldek -, mi családi összefogással húsz hold földön dolgoztunk. Aztán 1953-tól 1990 decemberéig a Mátra Volán gépkocsivezetője voltam. Harmincnyolc esztendőn keresztül 1 millió 250 ezer kilométert vezettem balesetmentesen. Az országban gyakorlatilag mindenhová eljutottam. Az a baj, hogy elöregedett a község, magam is már hetvenhárom éves vagyok. A téeszesítés előtt virágzó helyi mezőgazdaság mára visszaesett, nincsenek munkalehetőségek. Zej.e Zsolt MÁV-alkalmazott- Működik a faluban két kis teremfoci-csapat, egy ifjúsági és egy - nevezzük így - „haladó” együttes, ez a közös sport valamennyire ösz- szefogja itt a korombeli társaságot. A környező településekre járunk játszani. A művelődési házban egy klubhelyiségben korábban diszkó is üzemelt, eredetileg havonta egy alkalommal rendezték volna meg, de aztán már hetente sor került rá, sokan jöttek a környékről, és sajnos a kocsmát sem felejtették el meglátogatni, így a diszkónak hamarosan vége szakadt. A fiatalok nagy problémája ma, hogy szinte semmi munkalehetőséghez nem lehet jutni. Nem ártana néhány vállalkozás. Dr. Csábi László háziorvos- Kál egy része és Nagyút egy orvosi körzetet alkot, én hetente négy napot töltök itt felnőttrendelésen, két napon pedig gyermekrendelés is zajlik. A kistelepüléseken sajnos nehezebb megteremteni a színvonalas alapellátás feltételeit. Nagyúton szerencsére kifejezetten jó a kapcsolatunk az önkormányzattal, amely anyagilag is támogatja az egészségügyet. A számítógépes rendszer kiépült a rendelőben, a gyógyszereket pedig kiszállítjuk a helyszínre, hiszen itt nem működik patika. A tapasztalatom az, hogy sok az idős beteg, elöregedőben van a község, annak ellenére, hogy az utóbbi időben betelepülők is érkeztek a fővárosból.
