Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-04 / 232. szám

6. OLDAL 2003. Október 4., szombat | G Y Ö N G Y 6 SOROS Z I GYÖNGYÖSOROSZI Polgármester: Tóth Tibomé Alpolgármester: Ludányi Tibor Jegyző: Szecskő Lászlóné A képviselőtestület tagjai: Bagi Illés, Bányai József, Gyarmati Gyuláné, Molnár Illés, Nemesik Lászlóné, Rácz Jenő, Rudas János, Szarvas Gábomé, Tóth Szilveszter. Kisebbségi Önkormányzab Elnök: Rácz Gyuláné Tagok: Baranyi Andrásné, Baranyi Károly, Baranyi Lajos, Rácz Miláné Községháza címe: 3211 Gyöngyösoroszi, Kossuth út 147. Telefon/fax: 37/369-005 • Lakosság létszáma: 1589 fő 0-3 éves: 99 fő 4-5 éves: 53 fő 6-14 éves: 208 fő 15-18 éves: 72 fő 19-62 éves: 912 fő 62 fölött: 245 fő Vállalkozások száma: 67 Helyi adók: • Gépjármű súlyadó: 800 Ft/100 kg • Iparűzési adó: 1,2% • Magánszemélyek kommunális adója: 2500 Ft/év Civilszervezetek: • Gyöngyösoroszi Sportegyesület Tollaslabda Szakosztály • Gyöngyösoroszi Szabadidős Lövészklub • Gyöngyösoroszi Segítő Kezek Alapítvány • Polgárőrség • Gyöngyösoroszi Lakóiért Alapítvány • Női Klub • Gyöngyösoroszi Cigány Ifjúsági Szervezet • Diákönkormányzat Jeles napok: • November 25.: Katalin-napi búcsú • Augusztus 20.: szent­mise, kenyérszentelés A település története: Az 1275. évi határjáró okle­vél szerint az Aba nemzet­ség birtoka volt. Nevét az oklevél Vrus alakban írja. Az 1332. évi pápai tizedjegy- zékben Orozi néven szere­pel. Történetében meghatá­rozóak a Báthory-, Almásy-, Földváry-, Mocsáry-, Teleki-, Ráday- és Vágner-csalá- dok. Már a középkorban is jelen van az ércbányászat, a XIX. században ólmot és cinket bányásztak. 1986- ig üzemelt az Országos Ere- és Ásványbányák gyöngyösoroszi üzeme. Ma infrastruktúrával és szolgáltatásokkal jól ellá­tott a település. Nincs ok a szégyenkezésre A falu központjában álló római katolikus templom a hitélet mellett a közösségi ünnepek színtere is fotó: suha péter Az önkormányzatok finanszírozása korántsem ki­elégítő, ha megfelelően akarjuk működtetni az in­tézményeinket, akkor sokat kell áldozni rájuk sa­ját forrásból Ebben a helyzetben kell megolda­nunk a fejlesztéseket és a kar­bantartásokat is - vázolja a mindennapokat meghatározó körülményeket Tóth Tibomé polgármester. Mint hozzáteszi, a falu alig négy kilométerre fek­szik Gyöngyöstől, mégis igen rossz a foglalkoztatási helyzet, az átlagot meghaladó a mun­kanélküliség. Mindez több szociális problémát és egyben kiadást jelent, így a működési költségeken túl csak „szerény” fejleszté­sekre vállalkozhatnak.- Mindenre pályázunk, amire csak tudunk, az ezekhez szükséges önrész biztosítása is meghatáro­zó. Hátrányos helyzetünk ellenére nincs okunk a szégyenkezésre - jegyzi meg a polgármester, a leg­utóbbi beruházások között említve az általános is­kola emelet-ráépítését, az óvoda tetőszerkezetének cseréjét, az intézmények világítás- és fűtéskorszerű­sítését, a közvilágítás energiatakarékossá alakítá­sát. Mindezek sokszor erőn felüli vállalásnak tűn­tek, de sikerrel megvalósították a terveket. Az sem elhanyagolható tény, hogy a faluban teljes a közmű­vesítés, a földgáz-, ivóvíz-, telefonhálózat mellett ki­épült a szennyvízcsmoma-rendszer is. A belterületi utak rendbetétele is zajlik, ám az egyik legnagyobb gond mégis a közlekedéshez kapcsolódik.- A falu megközelítésére szolgáló közút állami tulajdon, a közútkezelő közhasznú társaság illeté­kességébe tartozik. Az utóbbi negyven évben való­di felújítást nem végeztek rajta, csak javítgatták, foltozgatták. Szeretnénk, ha a közeljövőben való­ban rendbe tennék ezt az utat, már csak azért is, mert a károlytárói lakótelep, ami közigazgatásilag hozzánk tartozik, sok turisztikai vonzerőt rejt ma­gában. Ennek kiaknázásához viszont szükség van a jó megközelíthetőségre - mondja a polgár- mester asszony, azt is hozzátéve: Oroszi nem .zsákfalu’’, bár a '90-es évek elején megépített portalanított erdei út mára igen rossz állapotba került, ez az utolsó időszak, amikor talán még meg lehetne menteni.- Az elmúlt évtized alatt azt igyekeztünk elér­ni, hogy a környező, jobb pénzügyi lehetőségekkel rendelkező településekhez képest a kis falunk ne szenvedjen behozhatatlan hátrányt - összegzi tö­rekvéseiket Tóth Tiborné, a „szegény embert az ág is húzza” mondás igazságát bizonyítandó azt is megjegyezve: az emlékezetes nagy árvíz úgy megrongálta a károlytárói csatornahálózatot, hogy több mint 30 millió forintért kellett újm épí­teni, s nem ez volt az egyetlen azonnali, nagy költ­ségű teendő. A munkanélküliségen elmondása szerint va­lamelyest segít a közhasznú, közcélú foglalkoz­tatás, de megnyugtmó megoldást egy többeknek állást biztosító vállalkozás megtelepedése jelent­hetne. Szeretet, biztonság, élmények Az óvoda 1975-től működik, há­rom év elteltével vált kétcsoportos­sá, s épp húsz éve, hogy már há­rom csoport fogadja a kicsiket. Az intézményben 64 gyermekkel fog­lalkozik öt szakképzett óvodape­dagógus. A vezető óvónő, Major Józsefné azt is elmondja: a gyere­kek 77 százaléka roma, s ennek figyelembevételével még inkább fontos a szeretetteljes, biztonság- érzetet adó és élménygazdag óvo­dai törődés. Ugyanígy kiemelt te­rület az egészséges életmódra szok­tatás, a szocializáció elősegítése. Az érzelmi nevelés mellett az értel­mi fejlesztés sem szorul háttérbe, ez a munka a differenciált irányí­tás ésm felzár- kóztmás eszkö­zeivel zajlik. Idén szeptem­bertől heti négy órában már lo­gopédus is fog­lalkozik az ezt igénylő csöpp­ségekkel.- Arról sem szabad megfeled­kezni, hogy az önkormányzói jó­voltából minden gyermek térítés­mentesen járhat óvodába. De nem csak ebben, hanem a mindennapi együttműködésben is csak elisme­rően szólhatok úgy a község veze­téséről, mint az egyéb helyi intéz­ményekről, akikkel kivétel nélkül kiváló kapcsolatokat ápolunk - nyomatékosítja az ovi vezetője. Azt is megjegyzi: rendezvénye­iket, közös ünnepeiket a szülők is nagy érdeklődéssel látogatják, s az intézmény ezáltal is fontos sze­repet tölt be a falu közösségi éle­tében. ■ Információ és szórakozás A közművelődési intézmények iránt megfogalmazott elvárások­nak jócskán megfelel a helyi mű­velődési ház és könyvtár, az általa nyújtott szol­gáltmásokon túl abban is, hogy számos művé­szeti és egyéb közösség, illetve szervezet talál benne otthont, a kisebb­ségi önkormányzattól a gyermekjóléti szolgála­tig. A programjaik is en­nek megfelelően általában közös rendezésűek valamelyik intéz­ménnyel vagy csoporttal. Minder­ről Nemesik Lászlóné, az intéz­mény vezetője tájékoztat, azt is előre bocsátva: a könyvtár kettős funkciót lát el, hiszen a község fel­nőtt lakosságát éppúgy kiszolgál­ja, mint az iskolásokat. Több mint nyolcezer kötetből válogathatnak az olvasók, s - az önkormányzat támogatásának köszönhetően - a gyűjtemény folyamatosan frissül, így a könyvtárközi kölcsönzés egyébként elérhető lehetőségével szinte nem is kell élniük.- Háromszázharminc beiratko­zott olvasónk van, de ennél sok­kal többen használják a könyvtá­rat. Csak sajnos jócskán akadnak olyanok, akik - megbízhatatlansá­guk miatt - a kölcsönzéssel nem élhetnek, viszont hely­ben bármelyik kiad­ványt tanulmányozhat­ják - említi az intéz­mény vezetője. A könyvtár minden évben megrendezi a szépkiejtési versenyt, a könyvtárismereti és - használati vetélkedőt, valamint a mesemondó versenyt, mindegyiket rendre szép sikerrel. A jövő útja az elektronikus infor­mációszolgáltatás, ennek biztosí­tásához mihamarabb szükség len­ne számítógépekre, Internet-hoz­záféréssel. A művelődési ház csoportjai közül megemlíti a női klubot, amelynek tagjai rendszeres prog­ramokkal, kirándulásokkal töltik együtt az időt. A civilszervezet - amelynek működését a felajánlott képviselői tiszteletdíjak is segítik - igyekszik viszonozni a támoga­tást, például besegítve a települési rendezvények szervezésébe és le­bonyolításába. Sajátos nevelés, helyben A legfontosabb feladatunk az alapkészségek fejlesztése, illetve a manapság oly gyakran emlege­tett, s valóban meghatározó sze­repű egész életen át tartó tanulás „magjainak" elvetése - vélekedik Szarvas Gábomé, aki immár 11. esztendeje irányítja az Árpád Feje­delem Általános Isko­lát. Az intézményben 155 gyermekkel foglal­koznak, közülük 55-en úgynevezett sajátos ne­velési igényű tanulók. Az igazgatónő elmon­dása szerint az önkormányzat je­lentős áldozatvállalásának, to­vábbá az iskola, a pedagógusok megfelelő szakmai felkészültségé­nek köszönhető, hogy már több éve ezeket a gyerekeket is helyben tudják oktatni. A tanítás szolgálatába állíta­nak minden lehetséges anyagi erőforrást, úgy önkormányzatit, mint külső, pályázati pénzt. A számítástechnika oktatását szak- tanterem szolgálja, Internet hoz­záféréssel. Az idegen nyelvi kép­zésben az iskola 1-8 osztályainak mindegyik tanulója részt vehet, a harmadik évfolyamtól tanórai ke­retek között. Az iskola beiskolá­zási mutatója 100 százalékos, ami annyit tesz, hogy mindenkit felvesznek középiskolába, aki to­vább akar tanulni. A másik, gya­korta alkalmazott jellemző szak­mai mérőszám az úgynevezett szakos ellátottság. Ez az oroszi is­kolában 97 százalékos, ami bár­milyen összehasonlításban elő­kelő helyet jelent, hiszen kimon­dottan jó arány.- A munka eredményességét nagyban befolyásolja, hogy - a fenntartó önkormányzat jóvoltá­ból - 12 tanulócsoporttal dolgo­zunk, nem kellett ösz- szevonni csoportokat. Nem nehéz kiszámol­ni, hogy jelentős áldo­zatvállalás a község ve­zetésétől, hogy - figye­lembe véve a tanulói létszámot - ilyen kis osztályokkal dolgozha­tunk. Mindez pedagó­giai szempontból kedvező, ám anyagilag vizsgálva nem kimon­dottan olcsó forma - hangsú­lyozza az igazgatónő. Azt is megjegyzi: jó lenne, ha minden helybéli gyermek a falu iskolájában tanulna, az intéz­mény meg is tesz mindent annak érdekében, hogy a szülők ne íras­sák más iskolába a csemetéjüket. A szabadidős, szakköri foglalko­zások színes palettájáról választ­hatnak elfoglaltságot a gyerekek, s az erdei iskolától kezdve a kü­lönféle ünnepi alkalmakig szá­mos lehetőséget kínál az iskola a tanórán túli ismeretszerzéshez éppúgy, mint a valódi közösség­gé szerveződéshez.- Tíz éven át pályáztunk siker­telenül a szakminisztériumhoz egy sportpálya kialakítására. A folyamatos - sajnálattal közölt - elutasítások után önerőből, a költségvetésből alakítottuk ki a sportudvart - említi végezetül az igazgatónő. _____________ ■ M ILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Rácz Gyuláné ELNÖK, KISEBBSÉGI ÖNK.- Azért alakult meg az önkor­mányzatunk, hogy a cigányokat segítsük. Nagyon fontos, hogy minden roma elvégezze leg­alább az álta­lános iskola nyolc osztá­lyát. A felnőt­tek számára is szeretnénk biztosítani en­nek a lehetősé­gét, az általános iskolával már tárgyalunk erről. A mostani diá­kokat pedig a továbbtanulásra ösztönözzük. Azt is szorgalmaz­zuk, hogy minden gyereket íras­sanak be az óvodába. A falu fásí­tásában, szépítésében is szeret­nénk részt venni. Azt még fontos elmondani, hogy nagyon jó a kapcsolatunk az önkormányzat­tal, az óvodával és az iskolával, és a Jó Pásztor Nővérekkel. Nagy Károly ÁSVÁNYGYÜJTŐ- Harminc évig dolgoztam bánya­technikusként, s bevallom, ez­alatt az ásványok rabja lettem. Azt szeret­ném, ha ezt a vonzódást, az ásványok irán­ti érdeklődést és szeretetet a fiataloknak is át lehetne vala­hogy adni. Mert azt ta­pasztalom, hogy nem nagyon ér­dekli őket. Igaz, iskolákból azért járnak ki Károlytáróra ásvány­gyűjtő túrákra. Ezeket szívesen vezetem, a gyerekeknek meg biz­tosabb a sikerélmény, ha egy hely­ismerettel rendelkező ember segít­ségével keresgélhetik - ma már csak - a külszíni ásványokat. Sze­retném még sok mindenkinek megmutatni a garázsomban lévő egyedülálló gyűjteményemet. Nádasi Kálmán HEGYBÍRÓ- A hegyközség 285 hektáros te­rületéből ötven hektár új telepítés, így elmondható, hogy megtörtént a fajtaszerke- zet-váltás. Az idei szüret jól sikerült, 100 mázsás ter­mésátlagot ér­tek el a gaz­dák, és a felvá­sárlási árak is jól alakultak, így a jövedelmük valamelyest rendeződött. A területünkön 460 gazda van, zömében kis ültetvé­nyekkel, így a koncentrációnak mindenképpen meg kell történ­nie. Az viszont örömteli, hogy egy nagyon magas színvonalú borászati üzem működik a tele­pülésen, akik döntően fel is vásá­rolják az itt termett jó minőségű szőlőket. Hogy mit szeretnék még? Jobb utakat. Rácz Szabó János nyugdíjas- Az előző ciklusban elkészült a károlytárói út, aminek nagyon örülünk. Igaz, hogy közigazgatá­silag a faluhoz tartozunk, de jó lenne, ha a közútkezelő kirakná a helységjelző táblát, mert gyakran meg­esik, hogy az idegenek csak forgolódnak, s nem tudják, hogy éppen hol is vannak, merre kelle­ne továbbmenniük. Károlytáró egyébként nagyon szép hely, ér­demes felkeresni, és elég sokan jönnek is kirándulók, átutazó tu­risták. Persze, még szebb is lehet­ne a falu, ha több pénz jutna a csi­nosítására. De egyébként minden megvan és rendben van, ami szükséges. Legutóbb például az új buszváróknak örülhettünk. Rudas János képviselő- A sportegyesület tollaslabda­szakosztályának vezetőjeként a régi sportéletre emlékszem szíve­sen, amikor még több szak­osztállyal, erős cégek anyagi tá­mogatásával, szép eredmé­nyekkel dolgo­zott az egyesü­let. Ma sincs okunk szégyen­kezni, az 1971-ben alakult tollas­labda-szakosztály számos orszá-, gos bajnoki címet, nemzetközi el­sőséget mondhat magáénak, s most is jól szerepel az OB II. baj­nokságban. Büszkék vagyunk ar­ra is, hogy az utóbbi években az akkori OTSH emlékérmét, a bel­ügyminiszter Magyar Sportért ki­tüntetését, illetve a megyei önkor­mányzat Heves Megye Sportjáért elismerését is átvehettük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents