Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-15 / 241. szám

P F 11. OLDAL 2003. Október 15., szerda 2 3 ■ Gondolatok a gyöngyösi zsidóságról Nagy örömmel olvastam nemrég a Heves Megyei Hírlap tudósításában a gyöngyösi SZDSZ-szervezet kezdeményezésében az elhanyagolt gyöngyösi zsidótemető felújí­tásáról. Mint a Heves megyei zsidóság tör­ténetének kutatója és a Tiszafüredi Menóra Alapítvány kuratóriumi elnöke, szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni ehhez a hír­hez. Húsz esztendeje tanulmányozom a vi­déki zsidóság történetét, a Heves megyei zsidóság történetéből írtam a PhD doktori disszertációmat. Ezért bátran leírhatom, hogy az Alföldön a gyöngyösi zsidóság tör­ténete, jelentősége és szerepe kiemelkedő­en nagy volt, a középkortól egészen a Ho­locaustig, nagyon sokat tettek a város mo­dernizációjáért. A legtöbben 1880-ban éltek itt, 2476 fő; elsősorban Heves megyéből, il­letve a környező megyékből települtek ide. Ettől kezdve fokozatosan csökkent a létszá­muk, de még 1941-ben is 2071 zsidó lakosa volt Gyöngyösnek. Már a 15. századból is vannak adatok ittlétükre, majd a török hódoltság alatt és után is a kelet-nyugat közötti kereskedel­met bonyolították. Mint országosan, itt is a helyi földesurak — helyileg elsősorban az Orczy-család - jöttek rá arra, hogy saját jól felfogott érdekük földbirtokukon letelepí­teni és védeni az akkor még meglehetősen védtelen népcsoportot, így a 17. században legfőbb szerepük a földbirtokok terménye­inek felvásárlása és értékesítése volt. Zsi­nagógát 1816-ban állíthattak, amely 1917- ben, a nagy gyöngyösi tűzvészben égett le. A 18-19. századi összeírások szerint első­sorban kereskedők, boltosok és vándorke­reskedők, illetve némileg kisebb számban iparosok és bérlők voltak, de feltűntek már soraikban az értelmiségiek, 1848-ban hét tanítót és négy orvost írtak össze. Részt vettek a szabadságharcban, mint szállítók, nemzetőrök, de mint honvédek is. Bogdán Jónás őrnagyi rangig vitte. A szabadság- harc bukása után a magyar zsidókra kirótt hadisarcból a gyöngyösi zsidóságnak is te­temes összeget kellett kifizetnie. Nem volt könnyű a város életébe való beilleszkedés, igazán ez is a kiegyezés ide­jére sikerült, amikor a földbérletből és ke­reskedésből felgyülemlett tőke beáramlott az ipari vállalkozásokba. Ha nem is alakult ki itt olyan meghatározó ipar, mint a köze­li Hatvanban a Hatvany-Deutsch család cu­korgyára és más vállalkozásai révén, de mégis nagyon sok kisebb-nagyobb vállal­kozást hoztak létre ebben az időben, első­sorban élelmiszer- és fafeldolgozó-ipart, amely részben a fejlett szőlőkultúrára, részben a Mátra erdeinek faanyagára épült. A modernizáció egyik első feltétele volt a bankrendszer kiépülése, a kialakuló új gazdasági rendszer hitellel való ellátása. Heves megyében a legtöbb és legtőkeerő­sebb hitelintézet Gyöngyösön alakult meg, döntően zsidó vezetők közreműködésé­vel. Tőkeerejüket jelzi, hogy 1912-ben a 9 gyöngyösi bank majd háromszoros nyere­séget ért el, mint a 6 egri pénzintézet. Az oktatás nagyon fontos szerepet ját­szott a zsidóság beilleszkedésében. A me­gyében elsőként, már 1839-ben megalapí­tották elemi iskolájukat. Amint lehetősé­gük volt, számarányuknál messze na­gyobb arányban vettek részt a helyi isko­láztatásban, a helyi gimnáziumban a ki­egyezés után részarányuk időnként elérte a 40-50%-ot is. Részt vettek a kiegyezés után a helyi közéletben, a kaszinónak, amely csak 1858-ban engedte tagjai közé a zsidó vallásúakat, már 1891-ben 101 tagja közül 32 volt zsidó. Két saját, igen fontos egyesületük, a Kereskedelmi Csarnok és a Kereskedelmi Kör is betöltött a gazdasági és érdekképviseletin kívül kulturális funk­ciót, könyvtárat működtettek, koncerteket, bálokat, műsoros előadásokat rendeztek, amin valláskülönbség nélkül részt vehet­tek a gyöngyösiek. A helyi sajtó kiadói, szerkesztői és olvasói között is nagy arány­ban találhatjuk meg a helyi zsidó közössé­gek tagjait. Az 1870-es évektől a virilista rendszer (a legnagyobb adófizetők tették ki a képviselő-testületi tagok felét) és va­gyonuk révén egyre nagyobb arányban szerepeltek zsidók a helyi képviselő-testü­letben, 1874-ben 35%, 1887-ben 47,5% volt az arányuk. 1904-ben a megyei legfőbb ön- kormányzati szervben, a megyebizottság­ban Gyöngyöst 15 zsidó és 10 keresztény képviselte. 1893-ban a 11 orvos közül 8, a 18 ügyvéd közül 5 volt zsidó, amint a gyógyszerészek, állatorvosok, nagykeres­kedők, banktisztviselők nagy része is, de még 1941-ben is a 33 orvosból 16, a 30 ügy­védből 20 izraelita. A 19. század végén két zsidó tanácsnoka is volt Gyöngyösnek, egyikük, Dudás (Deutsch) Antal polgár­mester-helyettesként is működött. Dr. Visontai Soma, aki Európa-szerte neves ügyvéd volt, 10 esztendeig képviselte az Országgyűlésben a gyöngyösi választóke­rületet, lovag Schweitzer Ede a balkáni há­borúk során tűnt ki, tábornokként vonult nyugalomba. A virágzó együttélés igazán az első vi­lágháború végéig tartott. A háborúban ak­tívan részt vettek a zsidó vallású gyöngyö­si katonák is, a 430 katonából 34 halt hősi halált, sokan megsebesültek. Az 1917-es tűzvészben megsemmisült a zsinagóga és a hitközségi épületek nagy része. A forra­dalmak résztvevői, de vesztesei és áldoza­tai között is voltak zsidó vallásúak, a Ta­nácsköztársaság alatt kivégezték Welt Ig­nác kereskedősegédet. Trianon vesztesége és a forradalmak miatt Gyöngyösön is nagyrészt a zsidókat okolták, 1923-ig nem vehettek részt a képviselő-testület munká­jában. Az ébredő magyarok a sportegyesü­letekből, kaszinókból való kitiltás, antisze­mita újság megjelentetésével a konszolidá­cióig tartották életben szélsőséges eszméi­ket. A város vezetői, elsősorban Puky Ár­pád polgármester, fokozatosan ellenük for­dultak. 1930-ban Baumhom Lipót tervei alap­ján építtette meg a status quo hitközség Magyarország második legnagyobb zsina­gógáját. A hitközségi élet a különféle egye­sületekben, az alapítványok gazdag sora segítségével bonyolódott. Kultúrházat avattak, könyvtárat tartottak fenn. 1897 és 1944 között a status quo hitközség nagy hírű rabbija volt Feigl L. Hermann, az orto­dox hitközségé Jungréisz Antal. A harmincas évek második felében megújult az antiszemitizmus a városban, a különféle nyilas pártoknak a csőcseléken kívül komoly értelmiségi vezetése volt, ami részben a konkurenciaharccal is ma­gyarázható. A zsidó törvények 1938-tól, majd a munkaszolgálat, a különböző meg­szorítások sora készítette elő helyben is a Holocaustot. A németek bejövetele után sorban hozták a megszorító intézkedése­ket, a gazdagabbakat internálták, április végén bezárták a 93 zsidó tulajdonú boltot. A helyi zsidóságnak május 13-ra kellett be­vonulnia az újtelepi gettóba mindössze 50 kilós csomaggal. A gettót szögesdróttal vették körül, csendőrök őrizték. Leírhatat­lan zsúfoltságban éltek itt, tíz ember jutott egy kis szobára. Többször megmotozták, megalázták, megkínozták őket a csendőr­nyomozók. 1944 űrnapján vitték el a gyön­gyösi zsidókat, majd háromnapos szörnyű út után - 70-80 ember egy marhavagon­ban - értek Auschwitzba, ahol nagyobb­részt egyből a gázkamrába vitték őket. Az utánuk maradt vagyont több vagonban szállították el Gyöngyösről, házaikért, állá­saikért nagy volt a tülekedés. Nagyon ke­vesen tértek vissza, 1949-ben mindössze 312 tagja volt a hitközségnek. Tudomásom szerint Magyarország leg­nagyobb vidéki zsidótemetője a gyöngyö­si, amely jelenleg igen rossz állapotban van. 1995-ben hoztuk létre a Tiszafüredi Menóra Alapítványt, amely néhány év alatt széles társadalmi összefogás kereté­ben rendbe hozatta a szintén nagyon elha­nyagolt helyi temetőt, a 300 méteres kerí­tést, a ravatalozót, a neves rabbik sírja fö­lött álló kriptákat, a ledőlt sírköveket, a ra­vatalozóban egy kis holocaust-emlékhe­lyet létesítve. Mindebben segítséget nyúj­tott a MAZSIHISZ mellett Tiszafüred váro­sa, helyi vállalkozók, a leszármazottak, or­szágos és helyi civilszervezetek, a helyi munkaügyi központ, zsidók és kereszté­nyek egyaránt. Mintegy 12 millió Ft-ot si­került így, szinte a semmiből összeszed­nünk, e mintára szeretném buzdítani Gyöngyös város lakosait, hogy azoknak a zsidó embereknek az emlékére, akik any- nyit tettek városukért, hogy legalább üyen- formán őrizzék meg az emléküket. Orbánná dr. Szegő Ágnes PhD történész, könyvtáros, Tiszafüred Felejthetetlen napok Ki a felelős a kialakult helyzetért? Szinte egész évben vannak prog­ramok, rendezvények a vámos- györki idősek otthonában. Az utóbbiakról szeretnék néhány szót említeni. Szept. 27-én Buda­pesten, a Margitszigeten vettünk részt a Flóra-napon. Meglepetés­ként még egy-egy pólót is kap­tunk ajándékba megérkezésünk­kor. Gyalogtúrán vettünk részt. Majd egy férfi és egy női csapatot alakítottunk ki a bócsa bajnok­ságra. Különböző orvosi vizsgá­latokon vettünk részt. Délután zenés műsorokat hallhattunk. Jól éreztük magunkat, köszöne­tét mondunk az intézmény Holdudvar Alapítványának a kel­lemes délutánért. A Heves Megyei Önkormány­zat Egészségügyi Bizottsága által kiírt pályázaton sikeresen pályá­zott az Őszirózsák Nyugdíjas­klub. A pályázat célja a fogyaték­kal élő emberek segítése, támo­gatása, közösségbe való beillesz­kedése. A pályázat eredménye­képpen vendégül látott minket, mozgásfogyatékosokat a klub, megnéztük a község nevezetes­ségeit. A következő napon a pol­gármesteri hivatalnak köszönhe­tően a szolnoki Szigligeti Szín­ház művészei teremtettek jó hangulatot otthonunkban. Kö­szönetét mondunk az Ősziró­zsák Nyugdíjasklubnak, a vámosgyörki polgármesteri hiva­talnak és nem utolsósorban az intézmény alapítványának és va­lamennyi dolgozójának a felejt­hetetlen napokért. Köszönettel a vámosgyörki Idősek Otthon lakói nevében: Spányik Jánosáé, Papp József, Rusz János, Csombók Balázsné Az országban kialakult helyzetért egymásra mutogatnak az ellenzé­kiek és a kormánypártiak. Egy­mást vádolják a gazdasági és pénz­ügyi helyzet miatt. Azt hiszem, a kialakult helyzetért egyértelműen a Parlamentben ülők a felelősek. Ezzel tisztában vannak a választó- polgárok is, különösen akik figye­lik a parlamenti üléseket. Egyértelműen valamennyi párt felelős a kialakult helyzetért, ami­ért valamennyi parlamenti párt­nak vállalnia kell a felelősséget, nem pedig mutogatni egymásra. Amelyik párt nem vonja le a következtetéseket, az szégyellj e magát a választópolgárok előtt. Ugyanis mindent ígérnek a vá­lasztóknak, csak hogy hatalomra kerüljenek. Végre meg kellene már tanulni, hogy csak azt lehet elosztani, amit a gazdaság meg­termel. Nem kellene jobbról is, balról is a mézesmadzagot húz- gálni a választópolgárok orra előtt, butasággal és felelőtlen ígér­getésekkel riogatni őket. A választópolgároknak már ele­gük van az ígérgetésekből. Nincs a kormánynak gazdasági politikája, az ellenzék nap mint nap egyet fúj, ahelyett, hogy a kialakult hely­zeten gondolkodnának, hogyan tovább. Kérdezem én: müyen gaz­daságpolitika volt az, amikor kivo­nultak az orosz piacról, illetve csaknem teljesen megszakadtak a kereskedelmi kapcsolatok? Pedig ezt nem a jelenlegi kormány tette. Sajnos, a rendszerváltás óta nem alakult ki rendes gazdaságpoliti­ka, az állandó egymásra mutoga­tás helyett már végre az ország sorsával kellene foglalkozni. Nem veszik észre a honatyák, hogy a választópolgárok már nagyon un­ják, amit művelnek a parlamenti üléseken? Cirkuszba Éő dolgok folynak az Országházban, ami már nevetséges. El kellene gondolkodni a válasz­tópolgároknak arról is, hogy a vá­lasztáskor nem kellene-e már pi­hentetni egyes képviselő urakat. Vagy észre kellene venniük saját maguknak a képviselőknek, hogy nem oda valók, és akár úgy is dönt­hetnének, hogy nem indulnak a választások alkalmával. Igaz, ilyen kényelmes és biztos munkahely kevés van az országban, és ráadá­sul még meg is vannak fizetve a tisztelt képviselő urak. O. János (cím a szerkőben) Zenei élmények A közelmúltban Hatvanban két rangos zenei eseményre is sor ke­rült a zene világnapja alkalmából. Okt. 3-án az Ady Endre Könyvtár­ban a Hatvani Vonós Trió adott remek koncertet. Köszönet ezért dr. Pálos Oszvaldnénak, az Ifjú Zenebarátok klubvezetőjének. A másik a „Dali”-ban megtartott operettkoncert volt, ahol Kálmán Imre és Lehár Ferenc népszerű műveiből csendültek fel a legnép­szerűbb dallamok Robothay Rita, Robothay Zsófia, Rudas Dániel, Tótpál Szilvia és Menyhárt Pál előadásában, a Hatvani Szimfoni­kus Zenekar nagyszerű kíséreté­vel. Vezényelt Kiss Zoltán, konfe­rált városunk királyi főszakácsa. Köszönet a MÁV-nak, hogy nem zárta be a „Dali”-t. Köszönjük a fellépő művészeknek a csodála­tos zenei élményeket. Mészáros Lászlóné és kislánya, Mónika Hatvan (cím a szerkőben) Politikusok focija Egerben... Bizonyára sokan nézték az egri tv-n a közgyűlés munkáját. A ké­ső esti műsorban szó volt többek között az egri fociról, pályázatok­ról, kifejtette véleményét a pol­gármester és helyettese, s még számtalan képviselő is. Találóan adta a címet a Heves Megyei Hír­lap az események lényegét meg­fogalmazva: politikai foci zajlott a közgyűlésen. Mellébeszélés, csúsztatások, megvalósíthatatlan, drága ötletek, vádaskodások, ki­úttalanság, a tehetetlenség őrle­ménye jellemezte az egész témát és vitát. Nem történt semmi ér­demleges, beadják a pályázatokat a műfüves felsővárosi pályára, az Érsekkert felújítására, ezzel kifújt a téma. A polgármester úr magya­rázkodott, hogy ők adtak 3 milliót az egri labdarúgásra, de nincs, aki vállalja az egyesület vezetését, szponzorok nincsenek, 1 milliárd kellene a stadion felújítására, a fi­atalok még gyengék a megyei I. osztályban való szereplésre stb. Az egri önkormányzat nagy fele­lősséggel végezte munkáját, erről beszélt az alpolgármester is. Arról a felelőtlenségről senki sem szólt, hogy hogyan lehetett egy db pa­pírral megszüntetni az egri foci­klubot, szakosztályt, ehhez mi­ként asszisztált a város vezetése. Nem profi labdarúgásról van szó. Hogy egy 60 ezres városnak ne le­gyen focicsapata, ez már túlmutat a nemtörődömségen. Ugyanak­kor néhány 100 vagy ezer fős fal­vak a megyében közel 100 csapa­tot tudnak működtetni, vesznek részt a bajnokságokban. A me­gyeszékhelynek nem volt sem szándéka, sem ereje, sem pénze erre? Csak két dologgal foglalkoznék röviden. Nincs, aki elvállalja az egyesület, szakosztály vezetését, mondja a polgármester. Érthető, ő meg a helyettese nem vállalhatja, pedig ha jól emlékszem, Varga Já­nos, Varjú Vilmos, hasonló rangú- ak vállalták ezt a feladatot. Pedig sok segítője van a mostani veze­tőknek. Főtanácsosok, jogászok, fullajtárok, akik a munkát végzik, a vezetőknek csak a szemüket kell rajta tartani az ügyeken. Erre azonban nincs idejük. A napi 2-3 órás munkát volna, aki elvállalná, mondjuk 50-60 ezer Ft-ért. Éves szinten 10-15 millió elég lenne, igaz, nehéz ennyit kiszakítani a 10 milliárdos költségvetésből. A másik ügy a stadion ügye. A szegény világban megépítettük, most meg a szemünk láttára megy az enyészetbe. A polgár- mester szerint 1 milliárd kellene a felújításra. Ennyi pénze sose lesz Egernek, az önkormányzatnak, az országnak. Ha nem sikerül pá­lyázaton nyerni, szépen elporlad a centerpálya. Ha így állunk hoz­zá, még megvárjuk a véget. Ho­gyan jött ki az 1 milliárd, nem tudjuk. Építész ismerősöm meg­említette, 60-80 mülióból bizto­san kijavítható. 10-12 ezer néző részére biztonságosan kialakítha­tó, működtethető a lelátó. A WC- ket és a klubházat kell renoválni még. Nem kell a fellegekben jár­ni. 30-40 évig még jól szolgálhat a lelátó, hiszen nem dőlhet le, omolhat össze, természetes föld­falra van építve. Persze el lehet költeni még 3 müliárdot is, úgy mint az egyik honatya fogalma­zott, a lelátók alá lehetne mélyga­rázsokat stb. építeni, meg egy vi­lágítótornyot aranylánccal, meg kikötőt az Eger-patakhoz. N. F. Eger (cím a szerk.-ben) Jövőre is eljövünk Gyakran halljuk külföldön nya­raló ismerőseinket panaszkodni a vendéglátás színvonalára, a szállások gyatra minőségére, az unott idegenvezetőkre. Nekünk szerencsére nincs ilyen gon­dunk, mivel rendszerint itthon nyaralunk, s pihenten, jó élmé­nyekkel megyünk haza. Immá­ron évek óta élvezzük a fel- sőtárkányi Táltos szálloda ven­dégszeretetét, az udvarias ki­szolgálással, csodálatos környe­zettel. S az egriek! Mikor is hi- básodjon meg gépkocsink fék­szerkezete, ha nem nyaralás kö­zepette? Felhívtam a szakszer­vizt - Suzuki -, ahol közölték, állnak rendelkezésünkre. Igen ám, de pestiek lévén nem tud­tuk, merre lehet? Félreálltam és érdeklődtem, s most láss cso­dát: az úr közölte, hogy elénk áll, felvezet. Álltam és néztem. Újból köszönöm a kedvességét, és a szerviz gyors, pontos mun­káját is. Barátságos, nyitott em­berekkel voltunk körülvéve — a Dobó téren a csecsebecse-árus bácsi, a felvezető úr, a szervize­lők, az éttermi dolgozók, a fel- sőtárkányi postás kisasszony, a butikos, az egri lottózós a vár­nál -, ami nagyon jó érzéssel töltött el minket. Mi csak össze­nevetünk a párommal, amikor halljuk külföldön nyaralt isme­rőseink sirámait. S mikor kérde­zik, hol nyaraltunk? - a vála­szunk: Egerben, Felsőtárkány- ban, Sírokban, Bátorban, Egerszalókon, csak néznek. Mert nem tudják, hogy milyen gyönyörű vidék ez, hogy az emberek kedvesek, segítőké­szek, s hogy itthon lehet iga­zán nyaralni. Köszönet nektek egriek, felsőtárkányiak, jövőre is megyünk hozzátok, addig hétvégéken irány Eger és kör­nyéke. Úgy érezzük, éreztük, hogy feltétlen meg kellett írjuk ezt a levelet. Farkas Dezső és párja Budapest (cím a szerk.-ben) Üzenet a hölgynek Keresem azt az ifjú hölgyet, aki szeptember 26-ról 27-re virra­dó éjjel a hatvani vasútállomá­son két roma fiatalember áldo­zatául esett. Eredetileg egy babysitteri állásra jelentkezett Lőrincibe, de mint később ki­derült, valójában prostitúcióra akarták őt kényszeríteni. Az éj­szaka folyamán megszökött, de a két férfi utánajött, és ezút­tal bántalmazták is. Magukkal vinni azonban már nem tud­ták, mert sikerült kiszabadul­nia az autójukból, és az állo­másépületbe menekülnie. Kb. egy óra múlva elhagyta Hat­vant, de feljelentést akkor saj­nos nem tett bántalmazói ellen. Ezúton is kérem az illető hölgyet: gon­doljon arra, hogy az eset meg­ismétlődhet. Nagyon kérem, forduljon a rendőrséghez, mert az én vallomásom sajnos nem elegendő a feljelentéshez! ■ Javaslatok A most már súlyos ezreket kite­vő súlyadót egész évre annak kell megfizetnie, aki a tárgyév el­ső napján a gépkocsi tulajdono­sa volt. Nos, ha a jogos évközi változások átvezetésére az ön- kormányzati tisztviselők nem képesek, akkor csökkentsék a létszámukat olyan drasztikusan, mint ahogy a súlyadót emelik. A sajtóból értesültem, hogy az Irakban szállítási feladatokat eüátó magyar katonai kontin­gens aggódik az ottani háború utáni útviszonyok miatt. Javas­lom, hogy ezeket az alakulato­kat a Mikófalva, Balaton közti országúton készítsék fel kiuta­zásuk előtt. A legvakmerőbbek menjenek tovább Ózd felé, a megyehatárig. Az itthoni kikép­zés után megkönnyebbülnek a háború rongálta iraki utakon. B.Z. Eger (dm a szerkőben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents