Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-11 / 238. szám

6. OLDAL MONO S B É L 2003. Október 11., szombat MÓNOSBÉL Polgármester: Varga Sándomé Alpolgármester: Jaksa Mihályné Jegyző: Fehér Lászlóné A képviselő-testület tagjai: Antal József, Berecz István, Czilli Ede, Kovács Józsefné A községháza címe: 3345 Mónosbél, Kossuth út 3. Telefonszáma: 36/554-087 A lakosság létszáma: 395 fő 0-14 éves: 53 fő 14-18 éves: 23 fő 18-30 éves: 73 fő 30-50 éves: 99 fő 50-60 éves: 46 fő 60 év felett: 101 fő Vállalkozások száma: 4 Helyi adók: • Iparűzési adó: 2% • Gépjárműadó 800 Ft minden megkezdett 100 kilogramm után Jeles napok: • Május 16.: búcsú • Augusztus 20.: falunap A település története: Első okleveles említése 1261-ből való, Beel alak­ban. Az 1232-37. évi pá­pai dézsmajegyzék Monosbeel alakban emlí­tette. A szállásbirtokos Bél nemzetség ősi birtokainak egyike volt. Malmáról ne­vezték el Mónosbélnek, de Albél néven is emlegették. 1552-ben a török teljesen elpusztította a falut. A XVI. század végén a Sáfár-, a XVII. század elején pedig a Karácson-család is birto­kos lett a faluban. A XVII. században a Béky-, Koronczay-, Czéczey-csa- ládok voltak a falu birtoko­sai. 1687-ben, a török ki­verésekor a falu ismét el­pusztult, s két évtizeden át néptelen volt. A XVIII. szá­zad elején benépesült a fa­lu. A XX. század első felé­ben a Borsod megyei sajószentpéteri járás legki­sebb községe volt, 77 la­kóházzal. Mónosbél a Bükk hegység délnyugati lejtőjén, az Eger-patak kiszélesedő völgyében és annak mel­lékágában, a hajdan fontos Mónos-patak két oldalán helyezkedik el. Az erre láto­gató - akár vasúton, akár közúton utazik - a község széle mellett halad el. Nem tudhatja, hogy betérve a községi bekötőúton, egy kicsi, de rendezett telepü­lésen állhat meg. Láthatja a környéket uraló és őrző Bélkőt, a volt Kösor néhány házát és körös-körül a Bük­ki Nemzeti Park erdőit. Kicsi és szeretni való falu A falu nemcsak lakóinak, hanem az Idelátogató vendégeknek is kedves Kistelepülés a miénk, de féltett kincsként ápoljuk, gyarapítjuk - mutatja be büszkén szülőfaluját Var­ga Sándomé polgármester, aki a lakosság bizalmá­ból immár 13 éve vezeti az önkormányzatot.- Természeti adottságunk az ivóvízforrás, amely nemcsak a falut, hanem a környéket is el­látja. Épített örökségük az 1785-ben emelt temp­lom, amelyben május 16-án, Nepomuki Szent János tiszte­letére tartják meg a búcsú ün­nepét. Ez az egyik nap, amely jelentős eseménye a község­nek. A másik az augusztus 20- i falunap, amelyet minden év­ben megrendeznek. Az elmúlt években sikerült kiépíteni az ivóvíz-, a gáz-, a szennyvíz- és a kábeltelevíziós hálózatot. Óvodai, iskolai ellátásban Bélapátfalván részesülnek a gyerekek, akiket az önkormányzat iskolabusza utaztat. Az igazgatási feladatot körjegyzőségben ugyancsak Bélapátfalván végzik el. A településen heti három alkalommal tartanak fogadónapot a községházán. Az elkövetkező évek fontos feladata az utak rendbetétele, mert a beruházások során megron­gálódtak. Fontos a lakosság megtartása, a letele­pedni szándékozóknak építési és üdülőtelkeket alakít ki az önkormányzat. A községet szép kör­nyezete, tiszta, jó levegője miatt szívesen keresik az idegenek. A cementgyár bezárása szomorúan érintette a település lakóit. Az idegenforgalmi adottságokat szeretnék kihasználni, és bíznak a Bélkő Kht. tá­mogatásában. Remélik, hogy a bélapátfalvi ipari parkban a mónosbéliek is találnak munkát. A faluban működő gyermekotthon több hely­belinek ad munkahelyet. Az intézmény vezetői­vel, lakóival közvetlen a kapcsolatuk. Az itt nevel­kedő gyerekeket a sajátjuknak tekintik, bevonják őket a rendezvényekbe, s szívesen látják őket a családok hétköznaponként is. Több fiatal segít az időseknek, például ebédet hordanak nekik. Közeli terv a településen a Rózsa utca felújítá­sa, ehhez pályázaton támogatást nyertek a me­gyei önkormányzattól. A közterületek szépítését, építését, virágosítását szívügyüknek tekintik. Ezt nemcsak az önkormányzat képviselői szorgal­mazzák, hanem a lakosság és a helyi vállalkozók is. Mert azt szeretnék, hogy az idelátogató vendé­gek szép emlékekkel térjenek haza és jöjjenek vis­sza hozzájuk- Örömmel mondhatom, hogy kis csemetékkel is gyarapodik a településünk - zárja mondandóját a polgármester asszony. - Ezért nemcsak az idő­sekre, hanem rájuk is gondolnunk kell. Ezért jö­vőre a falu központjában szeretnénk építeni egy játszóteret. ____________________■ H ázhoz megy a könyvtáros Előbb megtanította a falu apróné­pét ími-olvasni Czilli Endréné, az­tán ahogy cseperedtek a tanítvá­nyai, megszerettette velük a könyveket. A közkedvelt tanító néni 1957 óta adta át a kicsinyek­nek a tudását, a könyvtárat pedig 1960 óta vezeti. Most már nyugdíjas, nem kell a tábla előtt állnia, de a község­házán található birodalmát nem adta át másnak. Több mint há­romezer kötet felett őrködik, s ajánlgatja azokat jó szívvel a falu­belieknek. Sőt még arra is hajlan­dó, hogy a fájós lábú, idős embe­reket otthonukban keresse fel, és elviszi nekik azt a könyvet, amelyre régen kíváncsiak és na­gyon szeretnének elolvasni. A könyvtárnak 24 felnőtt és 11 gyerek beírt tagja van. Az alkalmi olvasók száma ennél persze sok­kal több. Kivált, ha kötelező ol­vasmányt ad­nak fel az isko­lában, ilyenkor mindig akad pár lurkó, aki a helyi könyvtá­ros nénitől re­mél segítséget. Czilli Endréné szerint nem kell kétségbe esni, ha csökken a könyvtárakban az olvasók száma. Éz nem mindig az érdektelenséget jelzi. A személyes tapasztalata in­kább az, hogy most már szinte mindenkinek van otthon saját könyvtára, és bizony az időhiány miatt mindenki találhat a lakásá­ban is olyan kötetet, amely csak addig volt a kezében, míg megvá­sárolta a boltban. A mónosbéli könyvtár fejleszté­sére az önkormányzat támogatá­sával és pályázat útján nyert pénz­ből telik. Tavaly 140 új könyvet ve­hettek. Elsősorban a lexikonokat szerzik be, mert azt keresik, bön­gészik át a legtöbben. Szépirodal­mi könyvek vásárlására csak mód­jával gondolhatnak. Néhányan je­lezték már, hogy kíváncsiak a Ma­gyar szólások és közmondások cí­mű kötetre. íme a jó hír: a könyv­táros néni már megrendelte, ha­marosan megérkezik a könyv. Biztonságos éjszakák Nyugodtan alhatnak a falu lakói, s a vállalkozóknak sem kell attól tartaniuk, hogy valaki megfoszt­ja őket értékeiktől, amióta meg­alakult a polgárőrség. Murányi Sándor pa­rancsnok elmondta, hogy tavaly még csak huszonheten voltak, de az idén már harmincra növekedett a létszám. A csapatot a gyermek- otthon fiatal felnőtt la­kói is erősítik. A szolgálatot saját gépkocsi­jukkal látják el. Lelkiismeretesen cirkálnak a közterületeken, s vi­gyáznak, hogy semmi galiba ne történjen. Az önkormányzat éves szinten százötvenezer forintot ad az egyesületnek üzemanyagkölt­ségre, amiért nagyon hálásak. Szerveztek már polgárőr-bált is, és ennek bevételét egyenmha vá­sárlására fordították. Részt vettek az önkormányzat támogatásával Miskolcon, az országos polgárőr-találkozón, ahol elismerést kaptak a munkájukért. Murányi Sándor azt állítja, hogy nem túl ne­héz a dolguk. Mert a fa­lubeliek eleve figyelnek egymásra, a szomszé­dok értékeit éppúgy vé­dik, mint a sajátjaikat, s itt a ma­gányos, idős emberek sem érez­hetik kiszolgáltatottnak magu­kat. Mindettől függetlenül az egyesület komolyan veszi a hiva­tását, s már a rendőrségnek is a segítségére voltak. Otthon a gyerekeknek Szeptember 1-től új igazgató ve­zeti a faluban található intéz­ményt, a Fővárosi Önkormány­zat Gyermekotthonát. Istványiné Perge Gabriella nap mint nap Egerből utazik ki. Jelenleg teljes a létszám a hat­van férőhelyes intézetben. A 3 és 24 év közötti lakók csa­ládi körülményeik, szü­leik életvitele miatt ke­rültek ide. Hetven szá­zalékuk tinédzser. Mentális problémákkal küszködő, magatartás- zavaros gyerekek, akik­nél a serdülőkori sajá­tosságok hatványozot­tan jelentkeznek. Bélapátfalvára és Mikófalvára járnak az általá­nos iskolába, az idősebbek pe­dig, akik szakmát tanulnak, Egerbe. Az igazgatónő azt mondja, ki­emelten fontosnak tartják, hogy minden fiatal szakmát tanuljon, néhányan már a második szak­májukat sajátítják el. Ez biztosít­ja, hogy a későbbi megélhetésük biztosított legyen. Miután kike­rülnek az intézetből, s önálló élethez kezdenek, akkor sem maradnak teljesen magukra. Az otthonból utógondozással segítik szárnypróbálgatásukat. Néhá­Istványiné Perge Gabriella nyan itt a faluban vásároltak maguknak házat, mert tudják, hogy a mónosbéliek befogadták, szeretik őket. Az évek során ki­tűnő kapcsolat alakul ki a felnőt­tek és a gyerekek között. Az inté­zet szabadidős programjaiban a falubeliek is részt vesznek, mi­ként az otthon lakói is jelen vannak a falu ren­dezvényein. Az önkor­mányzat felajánlotta az iskolabuszt, nemcsak az intézmény járműve áll a rendelkezésükre, így a kirándulásokra minden gyerek és fiatal elmehet. Az igazgatónő arra törekszik, hogy az intézménynek művésze­ti jellege legyen, mert annak terá­piás hatása megkérdőjelezhetet­len. Szombaton délután a képző­művészen műhely sikeresen mű­ködik, sokan még a kimenőjük­ről is lemondanak miatta. A fog­lalkozásokon a falubelieket is szívesen látják. Az otthonban kiváló a kollek­tíva. Nevelők, gyermekfelügye­lők, pszichológus és gyógypeda­gógus foglalkozik a lakókkal. A környezet pedig ideális, ennél szebb helyen aligha lehet egy gyermekotthon. Idilli környezetben található az intézet FOTÓ: PERL MÁRTON MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Kovács Lajosné VÁLLALKOZÓ- Az AFÉSZ-től vettük meg az üz­letet, szépen rendbe hoztuk. Első­sorban az idősek élelmiszer-ellá­tását biztosí­tom, mert a fia­talabbak eljár­nak a faluból dolgozni, s a munkahelyük közelében a vásárlást is megoldják. Az élelmiszer mellett én nem tarthatok iparcik­ket, pedig erre is szükségük volna az itt élőknek. Jó lenne, ha valaki az ilyen áruk forgalmazását vállal­ná, hogy emiatt se kelljen a város­ba utazni. Ez nekem se jó, mert ha az iparcikk miatt útra kelnek, akkor az élelmiszert sem nálam veszik meg, így csökken az amúgy is kicsi forgalmam. Béla­pátfalváról járok át ide dolgozni, szeretem az itt élő embereket. Kovács József VÁLLALKOZÓ- Cementgyári dolgozó voltam, és miután megszüntették a cement- gyártást, épületgépészeti vállalko­zásba kezd­tem. Szeretem ezt a nyugodt, békés kis falut. Minden köz­mű biztosított, és a közlekedés is nagyon jó. Gyakran jár­nak a buszok, és még a vonat is megáll itt. Jó len­ne, ha a szénosztályozó környéke rendben lenne, hogy még szebb lehessen Mónosbél. A kiránduló- helyeink máris vonzzák a turistá­kat. Abban bízom, hogy a kistér­séggel közösen sikerül majd új munkahelyeket teremteni a bél­apátfalvi ipari parkban. Ha ez megvalósulhatna, biztosított len­ne a megélhetés, és akkor senki sem kívánkozna el innen. KOÓS ISTVÁNNÉ VÖRÖSKERESZTES TITKÁR- Nemcsak titkár, a falu mindene­se is vagyok. A fiatalokat nehéz bevonni a Vöröskeresztbe, de a polgármester ebben is sokat segít. Leg­utóbb az idő­seket leptük meg gyógyke- nőccsel, és gyűjtést szer­veztünk a gye­rekek javára, így lehetőség nyílt arra, hogy a fa­luból négy gyerek Nyíregyházán tölthessen egy hetet a nyáron. Jö­vőre szeretnénk kibővíteni a kört, hogy még többen üdülhessenek. A felnőtteket kirándulni visszük autóbusszal. Véradást szervezünk, rendezvényeket tartunk. Szeretem ezt a falut, nagyon jó itt élni. Nem szeretném másmilyennek látni, mint amilyen most, vagyis nagyon szép, tiszta és rendezett. Jaksa Mihályné ALPOLGÁRMESTER- Tősgyökeres mónosbéli vagyok. Az utóbbi tíz évben sokat fejlődött a kisközségünk. Igyekszünk a la­kosság érdeké­ben hasznossá tenni magun­kat. Szeret­nénk a fiatalo­kat összefogni, egy klubban. Erre az időseb­beknek is szükségük lenne, ezért szeretnénk megnyitni az idősek klubját a községháza ta­nácskozótermében. Heti egy alka­lommal, esténként összejöhetné­nek. A felszerelés még hiányos, té­vét, videót vásárolnánk, és társas­játékokat. Pályázatot írunk ki, és részt veszünk a virágos falvak ver­senyében. Régebben nagyon szép eredményeket értünk el a Tiszta udvar, rendes ház mozgalomban, és most is esélyesek lennénk. Horváthné Német Erzsébet VÁLLALKOZÓ- Húsz éve vándoroltunk ide, az­óta is jól érezzük magunkat. Te­metkezési vállalkozásunk van, és virágboltunk három község­ben. A fiam fa­lusi turizmussal foglalkozik, szí­vesen visszatér­nek hozzánk a vendégek, mert kirándulásokat szervezünk ne­kik. Ma már minden megvan eb­ben a faluban, éppúgy, mint a vá­rosban. Ezért is költöznek ide szí­vesen a városiak. Mónosbélben nincs iskola és óvoda, de nem is igényeljük, mert az önkormány­zat kisbusszal szállíttatja a gyere­keket Bélapátfalvára. Sajnos, mint országosan, itt is sokan munka- nélküliek. Mi kínálnánk munkát, de ma még szégyen faluban „ha­lottasnak” lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents