Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-11 / 238. szám
6. OLDAL MONO S B É L 2003. Október 11., szombat MÓNOSBÉL Polgármester: Varga Sándomé Alpolgármester: Jaksa Mihályné Jegyző: Fehér Lászlóné A képviselő-testület tagjai: Antal József, Berecz István, Czilli Ede, Kovács Józsefné A községháza címe: 3345 Mónosbél, Kossuth út 3. Telefonszáma: 36/554-087 A lakosság létszáma: 395 fő 0-14 éves: 53 fő 14-18 éves: 23 fő 18-30 éves: 73 fő 30-50 éves: 99 fő 50-60 éves: 46 fő 60 év felett: 101 fő Vállalkozások száma: 4 Helyi adók: • Iparűzési adó: 2% • Gépjárműadó 800 Ft minden megkezdett 100 kilogramm után Jeles napok: • Május 16.: búcsú • Augusztus 20.: falunap A település története: Első okleveles említése 1261-ből való, Beel alakban. Az 1232-37. évi pápai dézsmajegyzék Monosbeel alakban említette. A szállásbirtokos Bél nemzetség ősi birtokainak egyike volt. Malmáról nevezték el Mónosbélnek, de Albél néven is emlegették. 1552-ben a török teljesen elpusztította a falut. A XVI. század végén a Sáfár-, a XVII. század elején pedig a Karácson-család is birtokos lett a faluban. A XVII. században a Béky-, Koronczay-, Czéczey-csa- ládok voltak a falu birtokosai. 1687-ben, a török kiverésekor a falu ismét elpusztult, s két évtizeden át néptelen volt. A XVIII. század elején benépesült a falu. A XX. század első felében a Borsod megyei sajószentpéteri járás legkisebb községe volt, 77 lakóházzal. Mónosbél a Bükk hegység délnyugati lejtőjén, az Eger-patak kiszélesedő völgyében és annak mellékágában, a hajdan fontos Mónos-patak két oldalán helyezkedik el. Az erre látogató - akár vasúton, akár közúton utazik - a község széle mellett halad el. Nem tudhatja, hogy betérve a községi bekötőúton, egy kicsi, de rendezett településen állhat meg. Láthatja a környéket uraló és őrző Bélkőt, a volt Kösor néhány házát és körös-körül a Bükki Nemzeti Park erdőit. Kicsi és szeretni való falu A falu nemcsak lakóinak, hanem az Idelátogató vendégeknek is kedves Kistelepülés a miénk, de féltett kincsként ápoljuk, gyarapítjuk - mutatja be büszkén szülőfaluját Varga Sándomé polgármester, aki a lakosság bizalmából immár 13 éve vezeti az önkormányzatot.- Természeti adottságunk az ivóvízforrás, amely nemcsak a falut, hanem a környéket is ellátja. Épített örökségük az 1785-ben emelt templom, amelyben május 16-án, Nepomuki Szent János tiszteletére tartják meg a búcsú ünnepét. Ez az egyik nap, amely jelentős eseménye a községnek. A másik az augusztus 20- i falunap, amelyet minden évben megrendeznek. Az elmúlt években sikerült kiépíteni az ivóvíz-, a gáz-, a szennyvíz- és a kábeltelevíziós hálózatot. Óvodai, iskolai ellátásban Bélapátfalván részesülnek a gyerekek, akiket az önkormányzat iskolabusza utaztat. Az igazgatási feladatot körjegyzőségben ugyancsak Bélapátfalván végzik el. A településen heti három alkalommal tartanak fogadónapot a községházán. Az elkövetkező évek fontos feladata az utak rendbetétele, mert a beruházások során megrongálódtak. Fontos a lakosság megtartása, a letelepedni szándékozóknak építési és üdülőtelkeket alakít ki az önkormányzat. A községet szép környezete, tiszta, jó levegője miatt szívesen keresik az idegenek. A cementgyár bezárása szomorúan érintette a település lakóit. Az idegenforgalmi adottságokat szeretnék kihasználni, és bíznak a Bélkő Kht. támogatásában. Remélik, hogy a bélapátfalvi ipari parkban a mónosbéliek is találnak munkát. A faluban működő gyermekotthon több helybelinek ad munkahelyet. Az intézmény vezetőivel, lakóival közvetlen a kapcsolatuk. Az itt nevelkedő gyerekeket a sajátjuknak tekintik, bevonják őket a rendezvényekbe, s szívesen látják őket a családok hétköznaponként is. Több fiatal segít az időseknek, például ebédet hordanak nekik. Közeli terv a településen a Rózsa utca felújítása, ehhez pályázaton támogatást nyertek a megyei önkormányzattól. A közterületek szépítését, építését, virágosítását szívügyüknek tekintik. Ezt nemcsak az önkormányzat képviselői szorgalmazzák, hanem a lakosság és a helyi vállalkozók is. Mert azt szeretnék, hogy az idelátogató vendégek szép emlékekkel térjenek haza és jöjjenek vissza hozzájuk- Örömmel mondhatom, hogy kis csemetékkel is gyarapodik a településünk - zárja mondandóját a polgármester asszony. - Ezért nemcsak az idősekre, hanem rájuk is gondolnunk kell. Ezért jövőre a falu központjában szeretnénk építeni egy játszóteret. ____________________■ H ázhoz megy a könyvtáros Előbb megtanította a falu aprónépét ími-olvasni Czilli Endréné, aztán ahogy cseperedtek a tanítványai, megszerettette velük a könyveket. A közkedvelt tanító néni 1957 óta adta át a kicsinyeknek a tudását, a könyvtárat pedig 1960 óta vezeti. Most már nyugdíjas, nem kell a tábla előtt állnia, de a községházán található birodalmát nem adta át másnak. Több mint háromezer kötet felett őrködik, s ajánlgatja azokat jó szívvel a falubelieknek. Sőt még arra is hajlandó, hogy a fájós lábú, idős embereket otthonukban keresse fel, és elviszi nekik azt a könyvet, amelyre régen kíváncsiak és nagyon szeretnének elolvasni. A könyvtárnak 24 felnőtt és 11 gyerek beírt tagja van. Az alkalmi olvasók száma ennél persze sokkal több. Kivált, ha kötelező olvasmányt adnak fel az iskolában, ilyenkor mindig akad pár lurkó, aki a helyi könyvtáros nénitől remél segítséget. Czilli Endréné szerint nem kell kétségbe esni, ha csökken a könyvtárakban az olvasók száma. Éz nem mindig az érdektelenséget jelzi. A személyes tapasztalata inkább az, hogy most már szinte mindenkinek van otthon saját könyvtára, és bizony az időhiány miatt mindenki találhat a lakásában is olyan kötetet, amely csak addig volt a kezében, míg megvásárolta a boltban. A mónosbéli könyvtár fejlesztésére az önkormányzat támogatásával és pályázat útján nyert pénzből telik. Tavaly 140 új könyvet vehettek. Elsősorban a lexikonokat szerzik be, mert azt keresik, böngészik át a legtöbben. Szépirodalmi könyvek vásárlására csak módjával gondolhatnak. Néhányan jelezték már, hogy kíváncsiak a Magyar szólások és közmondások című kötetre. íme a jó hír: a könyvtáros néni már megrendelte, hamarosan megérkezik a könyv. Biztonságos éjszakák Nyugodtan alhatnak a falu lakói, s a vállalkozóknak sem kell attól tartaniuk, hogy valaki megfosztja őket értékeiktől, amióta megalakult a polgárőrség. Murányi Sándor parancsnok elmondta, hogy tavaly még csak huszonheten voltak, de az idén már harmincra növekedett a létszám. A csapatot a gyermek- otthon fiatal felnőtt lakói is erősítik. A szolgálatot saját gépkocsijukkal látják el. Lelkiismeretesen cirkálnak a közterületeken, s vigyáznak, hogy semmi galiba ne történjen. Az önkormányzat éves szinten százötvenezer forintot ad az egyesületnek üzemanyagköltségre, amiért nagyon hálásak. Szerveztek már polgárőr-bált is, és ennek bevételét egyenmha vásárlására fordították. Részt vettek az önkormányzat támogatásával Miskolcon, az országos polgárőr-találkozón, ahol elismerést kaptak a munkájukért. Murányi Sándor azt állítja, hogy nem túl nehéz a dolguk. Mert a falubeliek eleve figyelnek egymásra, a szomszédok értékeit éppúgy védik, mint a sajátjaikat, s itt a magányos, idős emberek sem érezhetik kiszolgáltatottnak magukat. Mindettől függetlenül az egyesület komolyan veszi a hivatását, s már a rendőrségnek is a segítségére voltak. Otthon a gyerekeknek Szeptember 1-től új igazgató vezeti a faluban található intézményt, a Fővárosi Önkormányzat Gyermekotthonát. Istványiné Perge Gabriella nap mint nap Egerből utazik ki. Jelenleg teljes a létszám a hatvan férőhelyes intézetben. A 3 és 24 év közötti lakók családi körülményeik, szüleik életvitele miatt kerültek ide. Hetven százalékuk tinédzser. Mentális problémákkal küszködő, magatartás- zavaros gyerekek, akiknél a serdülőkori sajátosságok hatványozottan jelentkeznek. Bélapátfalvára és Mikófalvára járnak az általános iskolába, az idősebbek pedig, akik szakmát tanulnak, Egerbe. Az igazgatónő azt mondja, kiemelten fontosnak tartják, hogy minden fiatal szakmát tanuljon, néhányan már a második szakmájukat sajátítják el. Ez biztosítja, hogy a későbbi megélhetésük biztosított legyen. Miután kikerülnek az intézetből, s önálló élethez kezdenek, akkor sem maradnak teljesen magukra. Az otthonból utógondozással segítik szárnypróbálgatásukat. NéháIstványiné Perge Gabriella nyan itt a faluban vásároltak maguknak házat, mert tudják, hogy a mónosbéliek befogadták, szeretik őket. Az évek során kitűnő kapcsolat alakul ki a felnőttek és a gyerekek között. Az intézet szabadidős programjaiban a falubeliek is részt vesznek, miként az otthon lakói is jelen vannak a falu rendezvényein. Az önkormányzat felajánlotta az iskolabuszt, nemcsak az intézmény járműve áll a rendelkezésükre, így a kirándulásokra minden gyerek és fiatal elmehet. Az igazgatónő arra törekszik, hogy az intézménynek művészeti jellege legyen, mert annak terápiás hatása megkérdőjelezhetetlen. Szombaton délután a képzőművészen műhely sikeresen működik, sokan még a kimenőjükről is lemondanak miatta. A foglalkozásokon a falubelieket is szívesen látják. Az otthonban kiváló a kollektíva. Nevelők, gyermekfelügyelők, pszichológus és gyógypedagógus foglalkozik a lakókkal. A környezet pedig ideális, ennél szebb helyen aligha lehet egy gyermekotthon. Idilli környezetben található az intézet FOTÓ: PERL MÁRTON MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Kovács Lajosné VÁLLALKOZÓ- Az AFÉSZ-től vettük meg az üzletet, szépen rendbe hoztuk. Elsősorban az idősek élelmiszer-ellátását biztosítom, mert a fiatalabbak eljárnak a faluból dolgozni, s a munkahelyük közelében a vásárlást is megoldják. Az élelmiszer mellett én nem tarthatok iparcikket, pedig erre is szükségük volna az itt élőknek. Jó lenne, ha valaki az ilyen áruk forgalmazását vállalná, hogy emiatt se kelljen a városba utazni. Ez nekem se jó, mert ha az iparcikk miatt útra kelnek, akkor az élelmiszert sem nálam veszik meg, így csökken az amúgy is kicsi forgalmam. Bélapátfalváról járok át ide dolgozni, szeretem az itt élő embereket. Kovács József VÁLLALKOZÓ- Cementgyári dolgozó voltam, és miután megszüntették a cement- gyártást, épületgépészeti vállalkozásba kezdtem. Szeretem ezt a nyugodt, békés kis falut. Minden közmű biztosított, és a közlekedés is nagyon jó. Gyakran járnak a buszok, és még a vonat is megáll itt. Jó lenne, ha a szénosztályozó környéke rendben lenne, hogy még szebb lehessen Mónosbél. A kiránduló- helyeink máris vonzzák a turistákat. Abban bízom, hogy a kistérséggel közösen sikerül majd új munkahelyeket teremteni a bélapátfalvi ipari parkban. Ha ez megvalósulhatna, biztosított lenne a megélhetés, és akkor senki sem kívánkozna el innen. KOÓS ISTVÁNNÉ VÖRÖSKERESZTES TITKÁR- Nemcsak titkár, a falu mindenese is vagyok. A fiatalokat nehéz bevonni a Vöröskeresztbe, de a polgármester ebben is sokat segít. Legutóbb az időseket leptük meg gyógyke- nőccsel, és gyűjtést szerveztünk a gyerekek javára, így lehetőség nyílt arra, hogy a faluból négy gyerek Nyíregyházán tölthessen egy hetet a nyáron. Jövőre szeretnénk kibővíteni a kört, hogy még többen üdülhessenek. A felnőtteket kirándulni visszük autóbusszal. Véradást szervezünk, rendezvényeket tartunk. Szeretem ezt a falut, nagyon jó itt élni. Nem szeretném másmilyennek látni, mint amilyen most, vagyis nagyon szép, tiszta és rendezett. Jaksa Mihályné ALPOLGÁRMESTER- Tősgyökeres mónosbéli vagyok. Az utóbbi tíz évben sokat fejlődött a kisközségünk. Igyekszünk a lakosság érdekében hasznossá tenni magunkat. Szeretnénk a fiatalokat összefogni, egy klubban. Erre az idősebbeknek is szükségük lenne, ezért szeretnénk megnyitni az idősek klubját a községháza tanácskozótermében. Heti egy alkalommal, esténként összejöhetnének. A felszerelés még hiányos, tévét, videót vásárolnánk, és társasjátékokat. Pályázatot írunk ki, és részt veszünk a virágos falvak versenyében. Régebben nagyon szép eredményeket értünk el a Tiszta udvar, rendes ház mozgalomban, és most is esélyesek lennénk. Horváthné Német Erzsébet VÁLLALKOZÓ- Húsz éve vándoroltunk ide, azóta is jól érezzük magunkat. Temetkezési vállalkozásunk van, és virágboltunk három községben. A fiam falusi turizmussal foglalkozik, szívesen visszatérnek hozzánk a vendégek, mert kirándulásokat szervezünk nekik. Ma már minden megvan ebben a faluban, éppúgy, mint a városban. Ezért is költöznek ide szívesen a városiak. Mónosbélben nincs iskola és óvoda, de nem is igényeljük, mert az önkormányzat kisbusszal szállíttatja a gyerekeket Bélapátfalvára. Sajnos, mint országosan, itt is sokan munka- nélküliek. Mi kínálnánk munkát, de ma még szégyen faluban „halottasnak” lenni.
