Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-08 / 209. szám

I 2003. Szeptember 8., hétfő HEVES KÖRZETE 11. OLDAL E S A matematika a hobbija A csúcson kell távozni A tétlenség nem a műfajom Az augusztus 20-i hevesi köz­ponti ünnepségen vehette át Ke­rek László, az Eötvös József Kö­zépiskola igazgatója a városban adható egyik legmagasabb elis­merést, a Pro Űrbe díjat.- Az általános iskolában cso­dálatos osztályfőnököm volt, aki mellesleg matematikát is tanított - emlékszik vissza pályája kezdetére Kerek László. — Herczeg Jánosné, akiről most szó van, azt sugallta: folytassam azt a munkát, amit ő év­tizedeken át vég­zett. Olyannyira gondoskodó ember volt, hogy még érettségi után is megkeresett, s ér­deklődött utánam, vajon milyen pályát választok, így szinte természetes volt, hogy az utam a matematika szak felé vezetett. Ezen évek alatt vált szin­te hobbimmá a matek. Több al­kalommal is országos versenye­ken dobogós helyen végeztem, és soha nem volt probléma, ha egy- egy feladat fölött hosszú ideig kellett gondolkodni és megoldást keresni.- A matematika a legtöbb di­ák esetében egy rettegett tan­tárgy...- Számomra a feladatmegol­dás mindig kihívás volt. Kihívás, mert saját magam előtt kellett bi­zonyítani, hogy képes vagyok-e egy feladatot megoldani, el tudok- e valamit érni. Másrészt, amikor éppen nincs papír előttem, is gondolkodom. Mert a matemati­ka ezernyi izgalmas kérdést rejt.- Gondolom, ilyen lendülettel kezdte pedagógusi pályáját is.- Amikor végeztem a főisko­lán, megnősültem, született két lá­nyom - mi több, ma már van egy unokám is —, és Tenkre kerültem az általános iskolába Nagyon jó hangulatú, fiatal csapatba csöp­pentem, mind a hét év emlékeze­tes marad számomra. Ebben az időben kapcsolódtam be egy or­szágos tankönyvbírálatba és a szakfelügyeleti tevékenységbe. Aztán Hevesről kaptam egy lehető­séget. Hívtak, jöjjek be a járási hi­vatalba. Itt 13 évet töltöttem, előbb mint gazdasági felügyelő, majd mint tanulmányi felügyelő, végül pedig mint osztályvezető. Nem bántam meg, hogy a pedagó­giát adminisztratív munkára cse­réltem. Ennek is megvolt a szépsé­ge, s matematikus-tanárként talán másképp láttam a dolgokat, mint az, aki csak a puszta adatokból és’ lehetőségekből indul ki. Később, 1987-ben visszakerültem régi isko­lámba, az l-esbe, a mai Hevesi Jó­zsef Általános Iskolába, amelyet 1992-től igazgattam.- A közigazgatásban pedagó­gusként 13 évet eltölteni nem le­hetett egyszerű...- Bármennyire is hihetetlen­nek tűnik, de rengeteg élmény­ben volt részem. Részt vehettem például a Körzeti Általános Iskola és az Eötvös József Középiskola építésében, tervezésében. - Az ál­talános iskolából a helyi középis­kolába pályázott.- Az általános iskolában töl­tött évek is emléke­zetesek. Az volt az alapelvem, hogy minden gyermek jó szándékú, legfel­jebb az utat nem helyesen választja meg.- A középiskolát meglehetősen ne­héz körülmények között vette át. Ho­gyan sikerült stabi­lizálni az intéz­ményt?- Való igaz, hogy rossz pénz­ügyi kondíciókkal kellett kezde­nem, de az önkormányzat sokat segített a stabilizálásban. Kiala­kultak a képzési profiljaink is. Nem mondom, hogy mára már teljesen világos előttünk, hogy az unióban milyen szakokra is lesz szükség, de a körvonalak már lát­szanak. A gimnázium iránti igény egyre erősödik, s nagyon népszerű a rendőrfakultás is. In­kább a lányok piacképes képzése okoz még fejtörést. Arra viszont kifejezetten büszke vagyok, hogy nagyon jó a pedagógus-ellátottsá­gunk, 18 nyelvtanárral dolgo­zunk. Mostanra elértük, hogy a tanulóink akár számítógépen is tervezhetnek egy autómodellt.- Mivel tölti szabadidejét1- Az olvasás mindig fontos volt számomra, és a lehetősége­imhez képest igyekeztem is időt szakítani erre. Mint már mond­tam, a matematika az életem egyik nagy hobbija. Vannak egye­temista tanítványaim. Nem sza­kadtam el a szaktanácsadási munkától sem.- Szokott nagy filozófiai prob­lémákat vizsgálgatni a matema­tika nyelvén?- Egy időben vonzott a meg­számlálható végtelen és a kon- tinu végtelen közti különbség. Mostanra inkább a konkrétumok izgatnak. Az életben a matemati­ka mindenben az embert szol­gálja: divergens gondolkodást, logikát, tervezőmunkát feltéte­lez. Van óvatos és van felfedező matematikus. Nekem a matema­tika mindig biztonságot adott, hiszen megtanított bízni önma­gámban.- Mit érzett, amikor átvette a kitüntetést?- Mivel kevés Pro Űrbe díjat adnak ki, ezért ennek ragja van. Természetesen nagy büszkeséget éreztem, és úgy éreztem, nem csak a pedagógiai munkámat is­merték el, hanem azt, ami én va­gyok, amit én teszek, amióta He- vesen élek és dolgozom. ______■ K erek László Az egészségügyi és szociális mi­niszter, dr. Csehák Judit elisme­rést, miniszteri dicséretet vehetett át az államünnepen dr. Sápi Ibo­lya, a Heves Városi Rendelőinté­zet közelmúltban nyugállomány­ba vonult vezetője.- A közeli Tamaszentmiklóson születtem - emlékszik vissza gyermekéveire dr. Sápi Ibolya —, s szülám nagyon igé­nyesek voltak arra, hogy mindkét gyer­meküket taníttas­sák. Ebben az idő­ben még nagyon kevés gyermek ke­rült el középiskolá­ba, egyetemre a fa­luból, így egy kicsit ez a szemlélet kü­lönlegesnek számi- Dr. Sápi Ibolya tott. Egy ideig úgy tűnt, hogy az irodalmi pálya vonz. Aztán édesanyám ösztönzésére, amikor arra került a sor, mégis be­adtam a jelentkezésemet az orvo­si egyetemre.- Nem rémült meg mindattól a sok, gyakran nem felemelő lát­ványtól, amelyet egy orvosnak mégiscsak el kell végeznie?- Egyáltalán nem. Megjelen­tem felvételizni, aztán ment min­den magától. Jól tanultam, így nem volt gond azzal a rengeteg is­meretlen anyaggal, amivel az egyetem évei alatt meg kellett bir­kózni. Attól kezdve, hogy az egye­temen elkezdődtek a gyakorlatok, minden olyan magától értetődő­nek, természetesnek tűnt. Egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy jól tettem, hogy hallgattam édes­anyámra, és nem bántam, hogy az utam az orvosi egyetemre veze­tett. Végül 1965-ben végeztem, s minden vágyam az volt, hogy visszakerüljek a megyébe. Az első munkahelyem Gyöngyösön volt, ahol orr-fül-gégész szakorvosi szakvizsgát tettem. Amikor 1970- ben átadták a Hevesi Rendelőinté­zetet, akkor végre visszajöhettem szűkebb hazámba.- Abban az időben nagyon mostoha körülmények között kel­lettdolgozni...- Igaz, hogy az épület új volt, de szakemberhiánnyal küsz­ködtünk. Mert ki akart abban az időben egy vidéki rendelőbe ke­rülni? Ennek ellenére mégsem tűnik nehéznek az az időszak. Egy fiatal, ambiciózus ember bírja a munkát, még ha az utó­lag emberfelettinek is tűnik. Ne­kem ráadásul még ott volt a csa­ládom is, akik mindenben mel­lettem álltak, hogy tudjak dol­gozni. Talán jó volt az időbeosz­tásom, talán a család is többet vállalt, de nem éreztem meg­erőltetőnek ezt az időszakot.. Az pedig kifejezetten könnyebbség volt, hogy nekünk nem kellett ügyeletet vállalni, így tudtam, hogy négy órakor befejeződik a rendelés.- Később az intézményt igaz­gatta is.- Nem voltam rá felkészülve. Amikor az előző igazgató tartósan beteg lett, akkor a kollégáim ösz­tönzésére igent mondtam. Ez 1988-ban történt. Előbb megbí­zottként vezettem a rendelőinté­zetet, később kineveztek. Abban, hogy vállaltam a ve­zetést, sokat segí­tett, hogy mind a családom, mind pe­dig a munkatársa­im bíztak bennem és mellettem álltak a döntés meghozata­lakor. — Mit tart igazga­tói évei legnagyobb eredményének?- Azt, hogy mű­ködik a rendelőinté­zet! Tudom, hogy ez most egy kicsit furcsán hang­zik, de az egészségügyi intézmé­nyek finanszírozási nehézségei is­mertek. Főleg azok az intézmé­nyek működnek nagyon nehéz kö­rülmények között, ahol nincs kór­házi háttér, márpedig a hevesi ilyen. Sokat harcoltunk azért, hogy a műszerezettségünk javul­jon, és egyre több vizsgálatot tud­junk helyben végezni, így az itt élőknek ne kelljen mindenért a közeli városokba vagy a megye- székhelyre utazni. Pályázatokkal, önkormányzati segítséggel min­dig tudtunk előrelépni. - Most mégis nyugdíjba vonul. Mi ennek az oka?- Szakorvosként tovább dolgo­zom, csak az intézmény vezetésé­től váltam meg. Sokat gondolkod­tam e döntés meghozatalán, de vé­gül mégis úgy éreztem, akkor kell tudni távozni, amikor az ember még ereje teljében van, s nem ak­kor, amikor már mindenki várja a távozását. Tudni kell fiatalítani, s úgy érzem, az a leghelyesebb, ha az ember képes átadni időben a stafé­tabotot. Velem is ez történt. Pár hó­napig őrlődtem, hogy most mitévő legyek, ám mihelyt magamban megszületett a döntés, már minden egyszerűnek látszott. Talán az át­meneti idő volt a legnehezebb.- Utódja valóban fiatal és agi­lis. Támogatta dr. Vidics Viktória kinevezésé?- Nekem a rendelőintézet volt a harmadik gyermekem, termé­szetes hát, hogy jó kezekben akar­tam hagyni. Vidics doktornő kollé­gám, jól ismerem, és úgy érzem, tökéletes utódom lesz. Természe­tesen ameddig szakorvosként ma­radok, s egyelőre teljes óraszám­ban rendelek, addig őt is segíteni fogom tapasztalataimmal.- S mi lesz a „rengeteg” szabad­idővel?- A két csodálatos gyermekem már felnőtt. A férjemmel úgy ér­zem, most már a hároméves gyö­nyörű kis unokánkra és az októ­berben születendő legkisebb csa- ládtagra koncentrálhatunk. ■ Faragó József címzetes igazgató­nak ez a tanév rendhagyóan kez­dődött. Hosszú évtizedek után az első tanítási napon elköszönt diákjaitól, kollégáitól, s immár nyugdíjasként segíti tovább a vá­rosban zajló oktatást. Augusztus 20-án Pro Űrbe díjjal ismerték el munkásságát.- Erken, pa­raszti családban születtem — em­lékszik vissza Fa­ragó József. - Nő­vérem és én peda­gógus, öcsém ag­rárszakember. Ta­nulmányaimat az egri Gárdonyi Gé­za Tanítóképző­ben kezdtem el, az utolsó „prepás” év­folyamon. A kép­zők összevonása után a Jászberényi Felsőfokú Ta­nítóképzőben szereztem tanítói oklevelet? Pedagógusi pályámat Zaránkon kezdtem. Már ott megtanultam, hogy a pedagó­guspálya együtt jár a közéletben való szerepvállalással, a telepü­lés társadalmi, kulturális életé­ben való aktív részvétellel. A kis települések körzetesítésének időszakában kerültem Átányba. Ezen időszak alatt szereztem ta­nári oklevelet az egri főiskola történelem szakán. Egy évig az 1. számú iskolában tanítottam, majd a járási hivatal művelődés- ügyi osztályára kerültem. Az ott készült tanulmányaim egy része országos kiadványokban is meg­jelent. Feleségem halála után, 1985-ben kerültem a Körzeti Ál­talános Iskolába igazgatóhelyet­tesként. A nevelőtestület többsé­gének ösztönzésére vállaltam az „iskolaalapító” Barcsik János után az intézmény vezetését. Majd' két cikluson át igazgattam az iskolát, nyugdíjazásomig. Ek­kor kaptam meg a címzetes igaz­gató címet.- Ezen idő alatt jelentős válto­zások történtek az iskolában. Melyek voltak ezek?- Tizenegy év alatt nyugdíja­zások, betegségek miatt jelentő­sen változott a nevelőtestület összetétele. A maradók felké­szültsége átsegítette a közösséget az átmeneti nehézségeken. Veze­tői munkám kezdetén új oktatá­si törvény lépett életbe. A társa­dalmi igényeknek megfelelően megújulási folyamat kezdődött az oktatásban is. Az intézmény zavartalan működéséhez jó szakmai felkészültségű, meg­újulásra képes nevelőtestületet sikerült megőrizni. A városban elsőként kezdtük oktatni 3. osz­tálytól kezdődően a számítás- technikát, az angol, majd a né­met nyelvet.- Heves történetében volt egy szomorú esztendő, az 1996-os...- A végrehajtott nagyarányú létszámleépítés, a gazdasági önállóság és a két évtizedes ta­gozatos oktatás megszüntetését is jelentette ez az esztendő. Az átszervezés növelte a maradók leterheltségét. A jelentős többlet- munka, áldozatvállalás eredmé­nyeként az oktató-nevelő munka színvonala érezhetően nem csök­kent. Aztán 2001-ben sikerült visszaállítani az emelt szintű okta­tást, matematika és testnevelés tan­tárgyaknál. Elége­dettséggel tölt el, hogy tanítványaink évek óta kiemelke­dő eredményeket érnek el országos versenyeken, vala­mint képzőművé­szeti pályázatokon. Sporteredménye­ink kiemelkedőek, nemzetközi sikerrel is büszkél­kedhetünk. Mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink. Az elmúlt egy évtized alatt min­den választási ciklus hozott va­lami újat. Az egymás után hata­lomra kerülő kormányok mind­egyike azzal igyekezett bizonyí­tani tettvágyát, hogy új elképze­léseket vezetett be. így aztán mi­re a pedagógusok alkalmazkod­tak volna a változásokhoz, ismét gyökeres változások következtek. Csoda-e, ha az első pedagógiai program megalkotásában oly lel­kesen dolgozó kollégák a sok vál­tozás miatt elbizonytalanodnak, s felteszik a kérdést, hogy ugyan négy év múlva lesz-e ebből vala­mi? Az utóbbi évtized nagy hiá­nyosságának tartottam a szakma egymástól való elszigetelődését. Ellaposodtak a tapasztalatcse­rék, a kiskörzeti továbbképzé­sek. Nincs szuper okos pedagó­gus, kell a konzultáció, a tapasz­talatcsere.- Következnek a nyugdí­jasévek. Gondolom, nem szakad el a pedagógusi pályától.- Az én életemben lezárult egy szakasz. Negyvenhárom év alatt mindig olyan munkám volt, amit nagyon szerettem. Őszin­tén vallom, hogy jó iskolát csak a kollégákkal együtt lehet terem­teni. Amit eddig tettem, meg­nyugvással tölt el. Számvetést még nem készítettem, mert a nyugdíjba vonulással nem azt döntöttem el, hogy „befejeztem, vége”. Szó sincs erről. De ké­szültem rá. Beláttam: a változá­sok megújulást, szemléletvál­toztatást igényelnek. Szeretnék kikapcsolódni, több időt szánni kedvenc hobbimnak, a vadá­szatnak, többet lenni a két szép unokámmal, csökkenteni szüle­ik terheit, amit az új alapítványi iskola indítása jelent számukra. S nem utolsósorban segítem utó­dom munkáját mindaddig, amíg úgy érzi, hogy szüksége van ta­nácsaimra. A tétlenség nem az én műfajom. _______________■ F aragó József Az Újtelep általános iskolája Heves Egy településrészhez való kötő­dést hogyan tudna jobban kifejez­ni az iskola tantestülete és diákjai, mint hogy magának a település- résznek a nevét választják iskolá­juk névadójának. Ez történt a he­vesi Újtelepen is, ahol a korábbi III. számú általános iskola mos­tantól a városrész nevét viseli. Az alkalom jelentőségének meg­őrzésére elkészült egy színes kiad­vány, amelyben felidézik az iskola alapításának körülményeit, fejlődé­sét, s képek segítségével mutatják be a jelenlegi diákéletet. Ez az esz­tendő egyébként az ünnep jegyében zajlik. Ám mindezek mellett rossz hír, hogy nem maradnak el a dol­gozatok és feleltetések sem, hiszen a lényeg itt is az: képzett és sokol­dalú nebulók hagyják el 8 év múlva a padokat. szuromi rita Az iskola kórusa is fellépett a névadón és az azt követő gálaműsoron FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Az iskola új szalagját a Háziipari Szövetkezet kollektívája készítette el ■

Next

/
Thumbnails
Contents