Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-29 / 227. szám
HEVES ÄiÄ1 HÍRLAP EletMód 9. OLDAL Száz Győzelemmel (106-77) mutatkoztak be a Vitai Éger-Fekete Sasok kosarasai 15. oldal Nyert a Besenyő A labdarúgó NB lll-ban Jászberényben nyert a Besenyőtelek 15. oldal M 0 Alkotmányellenes kártalanítási szabályok Az Alkotmánybíróság (AB) alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette az 1973. évi I. törvény 383. §. (3) bekezdés b), továbbá a 384. §. (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat. Mindkét rendelkezés a kártalanítás témakörét öleli fel, azt, amikor szabadságelvonást hozó eljárási kényszercselekményről és büntetőjogi szankcióról utóbb derül ki, hogy elrendelése, illetve végrehajtása jogszerű, ámde alaptalan volt. Budapest, Heves megye Az említett jogszabályok alkotmányellenességének vizsgálatát a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) kezdeményezte. Egyik kiváltó oka a Pusoma Dénes ivádi lakossal szemben indított büntetőeljárás volt, amelyről lapunk korábban többször is beszámolt. Mint ismert, még 1994-ben Ivádon a saját lakásában megtámadtak egy özvegyasszonyt, aki nem sokkal később a kórházban belehalt sérüléseibe. Az ügyben előbb gyanúsított, majd vádlott lett Pusoma Dénes, akit a bíróság első fokon jogerősen hat év börtön- büntetéssel sújtott. Már két éve a rács mögött üli, amikor kiderüli, hogy más volt a tettes. A valódi elkövetőt később el is ítélte a bíróság, s perújítási eljárás után Pusoma kiszabadult a börtönből. Dr. Magyar Elemér egri ügyvéd az ártatlanul bebörtönzött férfi kártalanításáért indított pert a Magyar Állam ellen. A kérelmet jogerősen elutasították, mondván, egyrészt Pusoma neki felróható módon szolgáltatott okot ellene büntetőeljárás lefolytatására, s félrevezette a hatóságot, másrészt az elsőfokú büntetőítélettel szemben sem ő, sem az akkori védője nem nyújtott be fellebbezést. Két indítványt is benyújtottak e témában az Alkotmánybírósághoz. Az egyik szerint a kártalanításból kizáró rendelkezések a törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata számára ellentétesek az Alkotmány 55. §. (3) bekezdésében biztosított kártérítéshez való joggal. A törvény adta jogorvoslati lehetőség ki nem használása túl szigorú kritérium ahhoz, hogy erre való hivatkozással a szabadságától ártatlanul — akár több évig is — megfosztott személy kártalanításban ne részesüljön. A törvény ezzel privilegizált helyzetet teremt az állam számára, megsértve az ügyfélegyenlőség elvét - indokolt a másik. Az AB az idén hozott 548,/B/1999. számú határozatában megállapította, hogy az alaptörvény rendelkezése a kifejezetten törvény- sértő előzetes letartóztatás vagy más jellegű fogva tartás esetére állapítja meg az állam kártérítési felelősségét. A kártalanítás intézménye nem szolgál másra, mint az állam büntetőhatalmának gyakorlása során előforduló tévedések orvoslására. Az AB szerint demokratikus jogállamban az állam közhatalmi jogosítványa a büntetőjogi felelősségre vonás. Ennek gyakorlása során szükségképpen érintik az egyének alkotmányos alapjogait. Azaz, aki terheltté vált (vagyis megalapozott a gyanú arra, hogy bűncselekményt követett el), kikényszeríthe- tően köteles megjelenni a büntetőhatalmat gyakorló hatóság előtt és közreműködni az eljárási cselekményekben. Ha erre nem hajlandó, akkor az előzetes letartóztatás a társadalom védelme, a közérdek szempontjából indokolt, alkotmányosan is szükséges. Alkotmányellenes viszont az AB szerint e paragrafus b) pontja. E szabályozás - olvasható a határozatban - kiüresíti a kártalanítás jogcímeit, így ellehetetleníti az utóbb alaptalannak bizonyult személyes szabadságelvonásból adódó sérelem utólagos orvoslását. Ez egyúttal a jogállamiság sérelmével is egyenértékű. Az AB arra a megállapításra jutott, hogy a törvény (Be.) nem akkor ismeri el a kártalanítási igényt, ha a terhelt felróható magatartása - például szökés, elrejtőzés, újabb bűntény elkövetésének veszélye — ezt megalapozza, hanem ha olyan szándékos vagy gondatlan magatartást tanúsít, amely a kártalanítási igényt elbíráló bíróság megítélése szerint alkalmas volt a bűncselekmény egyszerű gyanújának felkeltésére. Ám ez csupán a büntetőeljárás megindításához elegendő, de nem ahhoz, hogy valaki felelősségre vonásának alapjául szolgáljon, s főleg ahhoz nem, hogy az illetővel szemben személyes szabadságot korlátozó eljárási kényszercselekményt alkalmazzanak. Mindent figyelembe véve: az állam kártalanítási kötelezettségi alapja nem az eljárási kényszerintézkedés (vagy a büntetés) jogtalansága, hanem az, hogy a jogállam nem háríthatja el a büntetőhatalom gyakorlásából adódó felelősséget akkor, amikor valaki formailag jogszerűen, de érdemben alaptalanul szenved joghátrányt a büntető igazságszolgáltatásban. Az AB szerint nem csak a bizonyítottan ártatlan terhelt érvényesíthet kártalanítási igényt. A kártanítást kizáró ok olyan magatartásokat is átfog, amelyek a terhelt védekezési szabadságához tartoznak. Ezen esetekben viszont a védekezéshez való alkotmányos alapjog szükségtelen, azaz alkotmányellenes korlátozást szenvedhet. Ezért is semmisítette meg a Be. 383. §. (3) b) pontját az AB. A legmagasabb bírói testület határozata szerint akkor sem zárható ki a kártalanításból a terhelt, ha elmulasztotta gyakorolni a fellebbezési jogát. A terhelt jogorvoslati joga Az Alkotmánybíróság határozata megszabja a bíróságok jogalmazói gyakorlatát alkotmányos alapjog - fogalmaz az AB- határozat. S utólagosan büntetni a kártalanításból való kizárásával ezen alapjog gyakorlásának elmulasztásáért, az az ő alkotmányos önrendelkezési szabadságának szükségtelen korlátozása. Ez ugyanis mintegy kötelezettségévé teszi a jogorvoslati jog igény- bevételét. Márpedig ez alkotmányos alapjog, s maga a terhelt dönti el, kíván-e élni jogorvoslattal vagy sem. Az AB arra is figyelemmel volt határozata meghozatalánál, hogy az idén július 1-jén hatályba lépett új Büntetőeljárási Törvény kártalanítási rendelkezései megegyeznek a régi Be. szabályaival. S miután az AB most leírt álláspontja az új Be. megfelelő rendelkezéseire is érvényes, ezért azok nem lépnek hatályba. Érdeklődésünkre dr. Magyar Elemér elmondta: ezek után a Legfelsőbb Bírósághoz már benyújtott felülvizsgálati kérelmükkel kapcsolatos visszajelzésre várnak. (SZALAY) A MEGSEMMISÍTETT HATÁROZAT Az 1973. évi I., azaz Büntetőeljárási Törvény (Be.) 383. §. (3) bekezdés a) és b) pontja kimondja, a törvény az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért járó kártalanításból kizárja azt, aki a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, illetve szökést kísérelt meg, továbbá, aki az eredményes felderítés meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék. A 384. §. (2) bekezdés a) és b) pontja szerint: a jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, illetve kényszergyógykezelésért egyébként járó kártalanításból kizárás okaként jelöli meg a törvény, ha a terhelt az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul, továbbá, ha az alapügyben hozott ítélet ellen nem fellebbezett. Bérgyilkosság vádlotti mesékkel A nem is olyan távoli idők mozijának egyik lehetséges — és egyben félelmetes — figurája a bérgyilkos. A profi végrehajtó többnyire sötét napszemüveget és távcsöves puskát hord. Időközben a bérgyilkosság a magyar valóság részévé lett: egyre több olyan bűnügyről olvashatunk, amelyben valaki megbíz valakit, vagy valakiket, hogy végezzenek az útban lévő személlyel. A közelmúltban a Heves Megyei Bíróság is tárgyalt egy ilyen cselekményről, s a két végrehajtó, illetve felbérlőjük súlyos fegyházéveket kapott elsőfokon. Heves megye Az elkövetés helyszíne miatt járt el ebben a súlyos bűnügyben a Heves Megyei Bíróság: Tepélypusztán végeztek a gyilkosok áldozatukkal ugyanis. Az ügy négy vádlottja közül kettőt azzal vádol a Heves Megyei Főügyészség, hogy végrehajtották a megbízójuktól kapott feladatot: 2001. május 17-én, nem sokkal éjfél előtt a Fauna Hotel parkolójában megölték az akkor 47 éves B. K. -t. A magyar büntetőjog ezt a cselekményt persze nem a köznyelvben előszeretettel használt bérgyilkosság kifejezéssel illeti, így a Nyírségben élő B. Tibort és É. Istvánt - „jogi nyelven” - nyereségvágyból előre kitervelten, társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt indítványozta elmarasztalni a vádhatóság. A harmadrendű, budapesti illetőségű vádlott, B. Ferenc ellen a fenti cselekményben való felbujtás, míg egy negyedik férfivel szemben — aki a többiekkel ellentétben egy ideje már szabadlábon védekezhetett — kisebb súlyú cselekmények elkövetése volt a vád. Az elsőfokú ítélet időközben ság: B. Tibornak, a per elsőrendű vádlottjának, akit kifosztásban is bűnösnek talált a tanács, 16 évet kell fegyházban letöltenie, s feltäe- les szabadságra sem bocsátható. A másod- és harmadrendű vádlottak 15-15 év fegyházbüntetést kaptak. A több tárgyalási napon át folyó bizonyításban nem volt kifej ezetfigurája a bérgyilkos. (Képünk illusztráció) FOTÓ: PERL MÁRTON ból a túszejtés és az ehhez kapcsolódó zsarolás volt a céljuk. Ez a védekezés azonban olyan „apróságokon” dőlt meg, mint: hogy ha nem akarunk valakit megölni, akkor annak miért kell - egy alapos bántalmazást követően - a nyelőcsövébe tucatnyi papír zsebkendőt tuszkolni, illetve orrát és száját szalaggal leragasztva gépkocsicsomagtartóban szállítani? A felbujtásért elítélt B. Ferenc viszont kedvére „színezhette” a történteket. Első verziója a politika világába igyekezett terelni a cselekmény hátterét. Különösen az eljárás rendőrségi szakaszában vetődött fel a kisgazda szál. B. Ferenc azzal állt elő, hogy semmi sem igaz abból, amit az ő szerepéről „kitaláltak”: a szabolcsi kisgazdák azért akarják „rávemi” ezt az akár életfogytig tartó fegyházat érő bűncselekményt, mert nem volt hajlandó részt venni a Torgyán József elleni merényletben. Később a felbujtó változtatott védekezési taktikáján: magát a hozzáértő gazdasági szakember szerepémegszületett, így az ügyben nyugodtan beszélhetünk ítéleti tényállásról is, bár a kihirdetett verdikt a vádlotti fellebbezések miatt csak a negyedrendű vádlott, Herczku Gyula esetében jogerős. Ő tudomásul vette a rá bűnpártolás miatt kiszabott egyévi, egy esztendőre felfüggesztett börtönbüntetést. A másik három vádlottra viszont súlyos fegyházéveket rótt ki a megyei bírózá szerepe érhető tetten a legnehezebben. Nem volt ez másként most sem. A gyilkosság végrehajtói nem tehettek különösebben mást önmaguk védelmében, mint próbálták a másikra hárítani a nagyobb felelősséget, illetve abba az irányba elvinni a védekezést, hogy ők nem is akarták megölni a sértettet, igazáKaszával vett elégtételt A két névrokon, N. Zoltán és N. Zoltán között lezajlott ösz- szetűzést minősíthetnénk akár kocsmai afférnak is. Igaz, az 54 éves férfinak a karját is eltörte a 26 esztendős, de akkor is... Csakhogy, a kaszaéllel a korábbi össze- szólalkozás helyszínére visz- szaérkező vádlott azt kiabálta: „Megöllek te rohadék...”. Mi több, a vádirat szerint ezt komolyan meg is akarta tenni. Az már csak a szerencsén múlott, hogy a sértett elhárította a fejére irányuló támadásokat. Eger, Tarnazsadány Emberölés bűntettének kísérletével vádolja a Heves Megyei Főügyészség a 26 esztendős tar- nazsadányi N. Zoltánt. A szerdai tárgyalás egyik tanulsága, hogy az ügyben tanúként megidézettek nem mindegyike fogta fel, hogy a törvény szerint kötelességük a bíróság előtti megjelenés: hárman is távolmaradtak ugyanis. Számukra anyagilag sem lesz kifizetődő ez a „szemérmesség”, hiszen a bíróság a következő tárgyalásra elrendelte rendőri elővezetésüket, melynek költségei ma már meglehetősen tetemesek. Az ügyész által ismertetett vádirat szerint a vádlott és a sértett az elmúlt év június 5-én késő délután találkolott az utcára hívta verekedni N. Zoltán sértettet, akit azonban a fia visszatartott. N. Zoltán vádlott a lakásán magához vett egy 86 cm hosszúságú, keskenyre élezett rozsdás kaszapengét és egy pontosan már meg nem határozható méretű vasrudat. Időközben a büfében - részben a korábbi affér miatt is — zárórát rendeltek el. A tulajdonos fél nyolc körül kikísérte a sértettet és a fiát a bejárati kapuhoz. A járdán beszélgettek épp, amikor sietve megérkezett a vádlott, kezében a kaszapengével. Ekkor hangzott el a megöléssel való fenyegetőzés. A sértett N. Zoltán megpróbált kitérni, de a vádlott elérte. A feje fölé emelt kaszapengével a sértett fejére vágott, belenyugodva abba, hogy a pengével a fejen akár a sértett halálához vezető sérülést is okozhat. N. Zoltán jobb kezével védte a vádlott első ütését, így a penge a kézen 8 napon túl, míg a fejen 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A dulakodásban a sértett lefogta a pengét, a vádlott ekkor vette elő a vasrudat a bal kezével, s azzal sújtott - ismét a fej irányába. N. Zoltán ezt az ütést is védte, igaz, hogy közben eltörött a singcsontja. A vád szerint A feje fölé emelt kaszapengével a sértett fejére vágott, belenyugodva abba, hogy a pengével a fejen akár a sértett halálához vezető sérülést is okozhat. A bírósági kihallgatásakor N. Zoltán vádlott sok mindenre válaszolt úgy, hogy nem emlékszik. Amit viszont határozottan állított: nem volt nála vasrúd, illetve nem kiabálta azt, hogy megöli a megtámadott férfit. (S. B. S.)
