Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-29 / 227. szám
2003. Szeptember 29., hétfő BOP O N Y 7. OLDAL Élő népművész-múzeum Sokan tudják, hiszen Bodony erről is nevezetes: évtizedek óta működik a településen a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet helyi részlege. A közös műhelyben immár csak négy-öt nyugdíjas dolgozik, ám a faliszőnyegek, futószőttesek, blúzok alapanyagait, hímzéseit továbbra is itt készítik a hagyományos népi eszközökkel. A Népművészeti Ház - ahogyan ma hívják - igazi élő kis múzeum. Kovács Jánosáétól, a részleg vezetőjétől megtudtuk: régebben közvetlenül Bodonyból is szállítottak árut, most azonban a termékeiket a hevesi központon keresztül értékesítik. Munkáikból külföldre is kerül, ugyanakkor a helyszínen is működtetnek egy kis boltot, jobbára visszajáró vevőkkel. Kovácsné szerint a kézimunka olyan érték, amit igazából nem lehet megfizetni. Mégis mindannyian szeretik azt, amit csinálnak, s remélik, nem szűnik meg a hevesi cég kihelyezett részlege. Mert sajnos az utánpótlás bizony gondot jelent... Napi kapcsolat a szülőkkel A településen hét esztendeje közös intézményként működik az általános iskola - elsőtől a negyedik osztályig - és az óvoda, utóbbi egyetlen, összevont csoporttal. Előzőleg önálló volt mindkettő, de ha a környékbeli kistelepülések oktatási intézményeinek sorsát tekintjük, az összevonás még a szerencsésebb megoldás. A szomszédban, Parádsasváron például gyermek és anyagiak hiányában egyszerűen be kellett zárni az iskolát. Farkas Józsefné két éve megbízott vezetőként áll a közös intézmény élén, mellette két pedagógus tevékenykedik. Az iskola délután egyúttal napközi is. A négy osztályba huszonöt gyerek jár, az óvodások száma huszonnyolc, körülbelül ötven százalékuk nagycsaládos, a helyi roma kisebbséghez tartozik. Mint megtudtuk, Farkasné harminc éve Bodonyban él, a szülőkkel gyakorlatilag napi kapcsolatban áll, sokszor megkeresik, kérnek tőle tanácsot, ő pedig mindig elmondja, ha valamelyik lurkó rosszul viselkedik, vagy éppen dicsérő szavakat érdemel. Az óvodások, illetve az iskolások szívesen bekapcsolódnak a faluban tartandó rendezvényekbe. Ez még azokra a felsős diákokra is igaz, akik az általános iskola 5-8. osztályát a pár kilométerre fekvő Párádon végzik. Az anyák napi ünnepségnek például maga a bodonyi iskola ad otthont, de a művelődési házban is szerepelnek a gyerekek. Farkas Józsefné szavai szerint Bodonyban szerencsére nagyjából állandó a gyermekek létszáma, nem figyelhető meg csökkenő tendencia. Az anyagiak szempontjából ez óvatosan fogalmazva annyit tesz: örülnek, hogy léteznek. Különösen lényeges a fennmaradás annak tudatában, hogy a településen alig-alig akad munkalehetőség. A korábban a jóval nagyobb parádi általános iskolában oktató - s az ottani intézménnyel máig jó kapcsolatot ápoló - pedagógus huszonkét éve már csak Bodonyban tevékenykedik. Idén szeptember elsején volt a harmadik évtizede, hogy elkezdte tanári pályafutását. Gyerekek az iskolában. Szívesen szerepelnek FOTÓI PERL MÁRTON Csatornát és utat építenek Az idegenforgalom egyre fontosabb szerepet játszhat Bodony életében fotói perl marton Az ivóvíz-, a telefon- és a vezetékes gázhálózat már az elmúlt évek során kiépült a mátrai településen, a teljes infrastruktúrából a szennyvízcsatorna és az utak rendbetétele hiányzott. Éppen ez a két beruházás az, amit a teendők közt az első helyekre soroltak a községben - tudhattuk meg Borsos László polgármestertől. A szennyvízhálózat építése már megkezdődött. Az összköltség nettó 457 millió forint, amihez pályázatok révén sikerült támogatást szerezni, az önkormányzat saját erőből körülbelül a szükséges összeg tíz százalékát fedezi. A csatornára ebből a pénzből a házakat rá is kötik, annak tehát nem lesz külön költsége. Ugyanakkor az otthonok mintegy 90 százaléka csatlakozik a rendszerhez. A belterületi utak javítása a szennyvízberuházással függ össze, annak végeztével helyre kívánják hozni az utcákat. Ezt követően a mára bizony eléggé leromlott állagú Parád-Bodony bekötőút rekonstrukciója is sorra kerül. Ez az út állami tulajdon, a Heves Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társasághoz tartozik, s hát - meséli a polgármester - úgy negyven esztendeje nem igazán volt felújítva, inkább csupán javítgatták, foltozgatták. A település az Eszak-ma- gyarországi Regionális Területfejlesztési Tanácsnál pályázik támogatásra ennek a beruházásnak az érdekében. A polgármester megemlítette: vállalkozói formában kiválóan működik a falu jól felszerelt, korszerű orvosi rendelője. Az önkormányzati tulajdonú művelődési ház alkalmanként - például diszkók rendezésekor - tart nyitva. Az épület vizesblokkját és fűtési rendszerét már korszerűsítették, ám a külső tatarozás továbbra is hiányzik. Mivel az árvizek problémákat szoktak okozni, ugyancsak szükség lenne a vízelvezető rendszer helyreállítására. A közös óvoda- és iskolaépület nagyon régi, a rekonstrukció ez esetben is előbb- utóbb elkerülhetetlenné válik. Viszont a hulladék elhelyezésének gondja megoldódni látszik azzal, hogy Bodony az e célra létrehozott egri központú regionális társuláshoz csatlakozik. Borsos László elmondta, hogy megítélése szerint a turizmus, az idegenforgalom egyre fontosabb szerepet játszhat Bodony életében, ez lehet az, ami a községet élteti. Évek óta jellemző, hogy sokan - főleg Budapestről - vásárolnak kisebb, régi lakásokat a faluban, majd azokat szépen tatarozzák. Közismert az is, hogy Bodonyban egy magántulajdonú, kedvelt tó várja a horgászokat, akik ritkán térnek haza onnan üres kézzel. A polgármester a hagyományos, bevált kulturális-szórakoztató rendezvények sorában említette a minden évben szeptember utolsó hétvégéjén zajló bodonyi búcsút. Újjászervezték az énekkart A község civilszervezeteként 2001 óta működik a helyi nyugdíjasklub, amelynek vezetője Fejes Mártonná.- Harmincöt tag lépett be a klubba, akik minden héten találkoznak egymással, s nyugodtan mondhatom, rendkívül aktívak - hangsúlyozza érdeklődésünkre Fejesné. - A fő célunk az volt, hogy az olyan falusi kisközösséghez tartozó emberek, akik hosszú éveken keresztül csak dolgoztak, időskorukban végre jussanak el Bodonytól kicsit messzebbre is. A program alapja tehát az ország bemutatása. Amint a klubvezető szavaiból kiderül, jártak már például Máriapócson, Mezőkövesden, Budapesten a Sándor Palotában, az Országházban, az új Nemzeti Színházban, Szentendrén. Részt vettek kulturális rendezvényeken, és - cseppet sem mellékesen - újjászervezték a bodonyi hagyományőrző énekkart. A csoport a közelmúltban, a siroki búcsún fel is lépett. Bár a klub politikamentes közösség, érdeklődnek a Heves megyei Nyugdíjasok Választási Egyesülete tevékenysége iránt. Együtt ünnepelnek névnapokat, a falu szépítése érdekében virágpalántákat cserélnek, ültetnek, megemlékeznek a település nevezetességeiről. Támogatóik közé tartozik az erdőbirtokosság, a helyi önkormányzat, a Bodonyból elszármazott vállalkozó, Farkas László, a Plenty Horn Kft., a Szikó-Trió Bt., valamint a Heves megyei önkormányzat. MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Dr. Angyalosi József HÁZIORVOS- Az önkormányzat támogatásával hosszú évek alatt sikerült úgy felszerelni a helyi orvosi rendelőt, hogy a megyében feltehetően a legjobbak közé tartozik. A lézer és a laboratórium mellett kisebb sebészeti-fogászati műszerek is a rendelkezésünkre állnak. Ezeknek köszönhetően sok kórképet helyben lehet gyógyítani. Bodony, bár nagyon szép, de sajnos elöregedőben lévő település, a betegek mintegy ötven százaléka hatvanöt év feletti, akik a korral együtt járó betegségekkel keresik fel a rendelőt. Korántsem mindegy, hogy milyen az első ellátás minősége, hiszen így az időseknek nem szükséges Egerbe a kórházba utazniuk. Fejes Jánosné NYUGDÍJAS- A Hevesi Házüpari Szövetkezet bodonyi részlegének megalakulása óta, harminc éve dolgozom a Népművészeti házban, ahová nyugdíjasként ma is visszajárok. Ha öten- hatan itt vagyunk szőni, az már olyan, mint egy kis klub, jól el tudunk beszélgetni munka közben. Azt hiszem, mindannyian, akik Bodonyban születtek, szeretik ezt a települést, a Mátrát, a tiszta levegőt. Igazából nincs semmi probléma, talán csak az utazás körülményesebb kissé, mint más községeknél. Elég rossz az út, ami Párádra vezet, viszont nagyon jó, hogy - amint hallottam - rendbe fogják hozni. Az unokák is köny- nyebben eljuthatnak majd ide. Vince János ALPOLGÁRMESTER- Tősgyökeres helybeli vagyok, az alpolgármesterség és a megyei közgyűlés külsős bizottsági tagsága mellett hivatásos vadászként dolgozom: már csak emiatt sem hagynám itt a Mátrát, Bodonyt. Úgy gondolom, az infrastrukturális fejlesztések után a következő lépés az lesz, hogy egyre szépítsük a települést. Itt van a közelben Párád, Parádfürdő, hozzájuk hasonlóan Bodony is üdülőfalu-jelleget ölthet. Az sem baj, hogy „zsákfalu” a mienk, ez adhatja az egyik varázsát, így tudniillik nincsen átmenő forgalom. A vadásztatás is foglalkoztat, a jövőben szeretnénk létesítem egy vaddisznós kertet a közeli műveletlen földeken. Ács László FALUSI VENDÉGFOGADÓ- 2000 februárjában vásároltunk egy felújításra szoruló házat Bodonyban. Budapestről érkeztünk, ahol azt tanácsolták, vagy a hegyek között, vagy valahol a vízparton foglalkozzunk falusi turizmussal, s a hely 50 kilométernél távolabb, de 100 kilométernél közelebb legyen a fővároshoz. Nagyon megszerettük a települést. Az utópia, hogy a falusi vendég- fogadáson meg lehetne gazdagodni, de nyugdíj-kiegészítésnek megfelel. Az épület hat-nyolc vendég befogadására alkalmas, belföldi és külhoni látogatók is érkeznek hozzánk, olyanok, akik ajánlják egymásnak a bodonyi utazást. Les Gábor fazekas- Erdélyből, Nagybányáról Budapest érintésével kerültünk Bodonyba 1996-ban. Gyermekkoromtól fazekassággal foglalkozom, 1969-ben Nagybányán végeztem népművészeti iskolát. A Mátrában mindig is szerettünk volna élni, s Bodony különösen megtetszett. Az ideköltö- zés előtt jó néhányszor kirándultunk errefelé. Sárospataktól a Máramaros-szigetig merítem a kerámiák motívumait, fővárosi, hollókői, szentendrei és külföldi üzletekbe is szállítok. Vásárokon, fesztiválokon veszünk részt - például Kapolcson is jártunk -, s innen, a bodonyi műhelyből is árusítunk. Meg lehet belőle élni, csak hát dolgozni kell reggeltől estig. BODONY Polgármester. Borsos László Alpolgármester: Vince János Jegyzői Dér Tamás A képviselőtestület tagjai: Csajkoyszki Béla, Fejes Gábor, Kis László, Kotrocó László, Kovács István, Lévainé Béres Magdolna Roma Kisebbségi Önkormányzab Farkas Károly elnök, Farkas Menyhért, Zakkai Béláné Községháza címe: Bodony, Liget u. 2. Tel.: 36/544-172, 36/544-173 Fax: 36/364-401 Ügyfélfogadási idő: Hétfő: 8-16 óráig Szerda: 12-16 óráig Péntek 8-12.30 óráig Lakosság létszáma: 883 fő Vállalkozók száma: 11 fő Helyi adók: • Gépjárműadó: 800 Ft/100 kg • Iparűzési adó: 1% • Kommunális adó: 1500 Ft/év/ingatlan • Idegenforgalmi adó: 300 Ft/épület Civilszervezetek: • Bodony Községért Alapítvány • Nyugdíjasktub Rendszeres szociális A település története: 1275-ben Bodun néven említi az egri káptalan határjáró oklevele. A település a nevét feltehetően az Aba nemzetség Bodonyi ágáról kapta. Az 1332-37. évi pápai tized- jegyzékben Bodony névalakban fordul elő. A község a debröi váruradalomhoz tartozott. 1332- től 1890-ig negyvenegyszer cserélt gazdát, 101 évig volt a Grassal- kovich-, és kb. 90 éven át a Károlyi-családé. Bodony jobbágyfalu volt, kevés tehetősebb telkes gazdával, kisebb számú zsellércsaláddal és majorsággal. A falut palócok lakták, akik a honfoglaláskor telepedtek le e területre. A palóc hagyományok nyomai ma is fellelhetők a községben, régi munkaeszközök és népviseleti ruhák képében. A település nagy tragédiája volt az 1904. július 11-i tűzvész, amikor 291 házból csak 58 maradt épen.
