Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-27 / 226. szám
10. OLDAL A borbélyoktól a modem .r orvoslásig Jubileum: 165 éve a gyógyítás szolgálatában A gyöngyösi Bugát Pál Kórház nemrég tudományos üléssel, a Vezekényi- és Wiltner Sándor-díjak átadásával ünnepelte az intézet alapításának 165. évfordulóját. Történetük felidézésére egy napilap terjedelmi keretein belül szinte csak vázlatosan van mód. A tisztelet mégis jár, hiszen egy kórház létrejött, fennmaradt, fejlődött és fejlődik: értünk. A borbélyok orvoslással is foglalkozó céhe 1663-ban már bizonyíthatóan működött a városban. Az 1708- 1709-es (más források szerint 1709- 1710-es) országos pestisjárvány idején azonban nem álltak a helyzet magaslatán. A ragály fekete halállal fertőzött betegeit a ferencesek ápolták áldozatos munkával: a „mirigyes nyavalya” huszonöt rendtársuk életébe került. A városban az 1600-as évektől kezdve léteztek egyházi ispotályok, ezek azonban más vallásút nem fogadtak be, és inkább „ápoldák” voltak, szegény sorsú aggok menhelyei, mint gyógyító tevékenységet folytató intézetek. 1761-ben a város is elhatározta egy ilyen ispotály építését a Szent Erzsébet-templom mellett. Itt szintén a ferencesek gondozták a segélyre szorulókat, ám a kórház hiányát ez sem töltötte be. 1809-ben ugyan a második katonai kórház is működni kezdett a Farkas vendégfogadóban, oda viszont polgári betegeket nem vettek föl. 1836-ban a gyakorló orvosként idetelepült üllői születésű, Pesten végzett Homer István (1866-ban Vezekényire magyarosítja a nevét) lett a város tisztiorvosa. Látva, hogy sem az ispotályok, sem a katonai kórházak nem kínálnak megfelelő ellátást a város lakosságának, magánúton közkórház alapítását kezdeményezte. Adakozási ívein néhány hét alatt 13 ezer váltó forint gyűlt össze. Az első aláíró, Tarródi Bertalanná Reviczki Mária 2000 ezüst, azaz 500 váltó forintot ajánlott fel a kórházépítés javára. Épületnek a mai kórház helyén álló Fabrikált, a hajdani posztógyárat szemelték ki. A tulajdonos, báró Orczy Józsefeié Pejacsevich Franciska támogató szándékkal állt a kezdetben általános kétkedéssel fogadott ötlet mellé, és vállalta a romos épület felújítását, átalakítását. (Az épület az 1740-es években készülhetett el, s valószínűleg uradalmi magtárnak.) Az 1838. szeptember 16-án felszentelt és átadott Gyöngyösi Gyógyintézet egy-egy férfi és női betegszobából (6-6 ágy), ápolói és ápolónői szobából, valamint konyhából állt. Orvosa, Homer éppúgy díjazás nélkül vállalta a feladat ellátását, mint a gondnok Bállá Mihály és a jegyző Valkó Béla. 1840-ben az együk főalapító, báró Podmaniczky Lajos 2000 forintos alapítvánnyal gazdagította a kórház tőkéjét. Ekkor vetődött fel először az épület megvásárlásának gondolata. Ennek érdekében az alapítványi kórház ügyeit irányító választmány táncmulatságot rendezett a Vaskorona házban: az itt befolyt 2400 ezüst forint lett aztán az épületvásárlás alapja. Irgalmas nénék Az adásvétel 1841 februárjában történt meg. A folyamatosan publikáló, jelentős közéleti szerepet vállaló Homer István a kórházi munka mellett naponta négyórás ingyenes rendelést tartott a szegényebbeknek. Tisztiorvosként több közegészségügyi intézkedést fogadtatott el az elöljárósággal, pl. az országos vásárokra „bejönni szokott kuldúsok” bebocsátása ellen, akik „a fekélyes és sugorodott Tagjaikat kitakarván s azt a vásárban szerte széjjel mutogatják", és a gyengébb idegzetűek- ben keltett „borzadó behatás” mellett betegségeket is behurcolnak a városba. 1848-ban, miután megírta A cholem egyszerű és biztos orvoslása a hasonszerv elvei szerint című munkáját, a pesti Ludoviceum orvosává nevezték ki. Helyére átmenetileg Pirkler Antal került, ám a Ludoviceum '49-es bezáratása után Homer visszatért Gyöngyösre tisztiorvosnak. Februárban, a kápolnai 2003. Szeptember 27., szombat A kórház anyaépülete az 1800-as évek végén a ■ csata után a sebesülteket napokon át hordták a városba: Homer látta el a magyar és osztrák katonákat. 1853-ban újra átvette a közben meglehetősen lepusztult kórház igazgatását. Bartakovics Béla egri érsek 1855-ös látogatását követően határozták el Grazból Szent Vince rendi irgalmas nénék Gyöngyösre hozatalát, akik aztán 1950-ig itt is szolgáltak. A kórházban ekkor már két, egyenként negyvenágyas kórterem fogadta a betegeket, az éves forgalom meghaladta a 400 esetet. Homer 1859-ben vetette fel először, hogy a városban élő, mind nagyobb számú elmebetegnek szakszerű ápolásra, kezelésre van szüksége. Javasolta, hogy a Fény utcai (ma Vezekényi utca) földszinti szárnyat emelettel megtoldva külön osztályt létesítsenek a számukra, ám elképzelése még sokáig nem valósult meg. Az anyagi szűkösség miatt vetették el a betegségcsoportok szerint szervezett, külön osztályok létesítésére vonatkozó indítványát is. Az időközben magyarosított nevű Vezekényi István irányítása alatt álló kórház 1872-ben már 120 ággyal rendelkezett, de akár 150 beteg elhelyezését is képesek voltak megoldani. Szomorú statisztikák Az 1880-as évben Gyöngyösön fordult elő a megye legtöbb halálesete. A lakosság száma csökkent, aminek legfőbb okai a magas gyermekhalálozási mutatókban, az emberhez szinte méltatlan lakás- körülményekben, az ivóvízellátás hiányosságaiban, illetve a város fő betegségében, az alkoholizmusban rejlenek. 1881-ben Vezekényi végre eléri, hogy a ragályosokai külön osztályon különítsék el, ugyanakkor sebészi állást rendszeresít a kórházban. Ötvenkét évi orvosi gyakorlat után, melyből negyvennégy esztendőt ebben a kórházban töltött, 1886-ban kéri nyugdíjazását. Új korszak kezdődik 1887-ben az új igazgatóval, dr. Koller János sebészorvossal, aki negyedszázadon keresztül állt az intézet élén. A homeopátia szerinti gyógyítás megszüntetésével áttért a modem orvostudomány elveinek alkalmazására, a kórház történetében először ambulanciát létesített, ami a szegényeknek nyújtott ingyenes segítség révén jelentősen megnövelte a betegforgalmat és az intézmény jó hírét. Vezekényi elgondolása szerint osztályokat alakított ki: 20 kórteremben kezelték külön a belgyógyászati, sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati eseteket, sőt megoldották a szemészeti, bőrgyógyászati, nemibeteg- és a kezdetleges elmeellátást is. Koller irányításával országosan is elismertté válik az intézmény, a belügyminisztérium 1888-ban követendő példaként állítja más városok, illetve azok kórházai elé. 1895-ben végre elkezdődik az elmegyógyintézet építése a szomszédos gőzmalom helyén. A kizárólag férfiakat elhelyező intézetet 1896 decemberében nyitják meg. Az ideiglenes női elmeosztályt 1900-ban külön pavilonban helyezik el, a végleges osztályt 1907-ben adják át. Két év múlva a kórház bekapcsolódik a város vü- lamos hálózatába. Ágyszáma ekkor 648, ebből 400 az elmebetegeké. A közegészségügyi helyzet időközben sem sokat javult. A város ivóvízkérdése megoldatlan, a kutak nagy része szemétrétegen átfúrt, űrszékek közelében, meszes talajvízzel fertőzött, vize ivásra alkalmatlan. Kemény János polgár- mester szavai szerint: „a temetők mellett még azáltal is fertőzve, hogy a holtak esőzés által megfü- rösztött maradványait is érintik". A vágóhíd, a piac elkeserítő higiéniás állapota, a rossz, zsúfolt, siká- toros építészeti szerkezet, az általános alultápláltság, a tej- és hússzegény táplálkozás okolható leginkább azért, hogy a század első évtizedében Gyöngyösön halt meg a legtöbb egy év alatti gyermek: százból csaknem harminc. 1910- ben 699 születésre a hat év alatti korosztályból 286 haláleset jut. A sajtó a gyermekosztály nélkül működő kórházat okolta a szomorú adatokért. A személyes támadások következtében Koller doktor betegeskedni kezdett, s 1912-ben bekövetkezett halála után dr. Frindt Ferenc József szülész szakorvos lett a kórház igazgatója. (Az első három igazgatót az intézmény kápolnájának sírboltjába temették, majd hamvaikat az 1970-es évek elején szállították át a Felsővárosi temető díszsírhelyére.) Háborús évek Frindt igazgatónak - az intézmény szülte valamennyi vezetőjéhez hasonlóan - komoly gazdasági problémákkal kellett szembesülnie az első időkben. Ezek dacára 1913-ban végrehajtották a fűtési Vezekényi István portréja rendszer rekonstmkcióját és a belső vízvezeték további korszerűsítését. Ő vezette be a tüdőbetegek elkülönítésének, ruhájuk sterilizálásának, külön edényzet használatának gyakorlatát, ugyanis az alkoholizmus és a részben ebből fakadó elmebetegség magas esetszáma mellett a gümőkór terjedése okozta akkoriban a legnagyobb problémát a városban. A kórház 1914-től vállalta önkéntes vöröskeresztes ápolók képzését. Az igazgató nem hiába tartott a háborús járványoktól: 1915-16-ban a vérhasban, kiütéses tífuszban szenvedő sebesült katonák által behurcolt betegségeket ugyan még sikerült a kórházon belül lokalizálni, a kolem azonban kiszabadult. Szórványosan felütötte fejét Gyöngyöspüspökiben, Tarjámban, Halászon és Visontán, viszont Szűcsiben és Gyöngyösön járványméreteket öltött. Ugyanakkor bukkant fel a hólyagos himlő is, amit valószínűleg szabadságos katonák terjesztettek el Gyöngyöshalmajon. S mintha nem lett volna elég a háború és az állanFöldszinti kórterem 1890-ben dó ragályveszély, 1917. május 21- én a kórház fazsindelyes mosókonyhája lángra kapott egy szomszédos kéményből kipattanó szikrától. Az innen városszerte elterjedi hatalmas tűzvész tizenegy ember életét követelte, a házak többsége leégett, és összesen nyolcezren maradtak fedél nélkül. Tíz év alatt (1920-30 között) a város természetes szaporulata mindössze 343 fő. A gyermekhalandóság továbbra is aggasztó mértéke miatt 1923-ban az intézet kísérletet tett egy gyermekkórház létesítésére. A kezdeményezés ismét pénz hiányában bukott el: kórház nem épült, sőt az áhított gyermekosztály is csak 1949-ben jött létre. A tüdőbetegségek kezelésében áttörést jelentett, hogy 1927-ben végre tüdőszanatórium épült a Mátrában, a Nagy Somor-rét környékének egyedülálló klimatikus viszonyaira alapozva. A 300 ágyas Mátrai Magyar (Királyi) Horthy Miklós Gyógyintézetet 1931-ben adták át. Száz év után Frindt Ferenc 1937-es nyugdíjba vonulása után posztját az intézet első gyöngyösi születésű igazgatója, dr. Wiltner Sándor vette át, aki korábban a női és a férfi elmeosztályt vezette. Jó gazdasági érzékkel szabályozta a gyógyszer- és élelmezési gazdálkodást, mégis tetemes költségvetési hiánnyal kellett megküzdenie. Növelte a különszobás betegek ágyszámát (s ezzel együtt a kórház ápolási díjból származó bevételeit) és elrendelte az orvosi könyvtár létrehozását. A kórház fennállásának 100. évfordulóját 1938 szeptemberében csaknem négyszáz meghívott jelenlétében ünnepelte az intézmény. Közben a fenyegető háborús veszély miatt már folytak a polgári elsötétüési gyakorlatok, meg kellett oldani a légvédelmi előírások szerinti szükségvilágítást, a kötszer- és élelmiszer-tartalékok beszerzését, kibővíteni a véradómozgalmat, elkezdeni egy százágyas vöröskeresztes hadikórház telepítését, ráadásul a dolgozói létszám csökkenése (a kezdődő behívások miatt) már a kórház működőképességét fenyegette. A háború alatt időnként megoldhatatlannak tűnő gondot jelentett az élelmezés, a tüzelőellátás, az állat- állomány takarmányozása (a kórház saját sertés-, baromfi- és nyúl- teleppel rendelkezett), a növekvő infláció (az első osztályú különszo- bások ápolási díja 1945. januártól őszig 20-ról 6000 pengőre emelkedett!), nehézségekbe ütközött a sterilizálás és a gyógyszerbeszerzés. Szinte csoda, hogy mindezek dacára mégis sikerült - legalább szervezetileg - megalapozni a szemészeti, a röntgen- és a gyermekosztály későbbi kialakítását. Az új kórház Az 1950-es évek közepén a kórház akkori igazgatója, dr. Fejes István vetette fel a teljes rekonstrukció szükségességét. Időközben, 1956-ban az intézet felvette a város szülötte, az 1848-49-es szabadság- harc főorvosa, Bugát Pál nevét. 1963-ban alapították a kórházi gyógyszertárat és hozták létre a rendelőintézetet. Az 1969-től igazgató dr. Mátyus László fogadtatta el az új kórház építési tervét, és az ő idejében valósították meg a területi ellátás integrációját. Az új épület alapkövét 1986. június 12-én tették le, az átadásra 1994 augusztus 19-én került sor. A kórház élén ekkor dr. Lukács Tóth Gyula pato- lógus főorvos állt. A következő évben megkezdődött az osztályok, a diagnosztikai egységek és további részlegek beköltöztetése. A sterilizálás, ami oly sok gondot és fejtörést okozott az elődöknek, a központi sterilizáló gépeivel folyik, s az ágy fertőtlenítő beindításával országosan is az elsők közt valósult meg a betegek biztonságosan fertőtlenített ággyal való ellátása. Külön, az átépítéskor egy emelettel megmagasított épületben helyezkedik el az akut és krónikus pszichiátriai osztály, a gyógyszertár és a vérellátó. Külön pavilonokban működik a II. belgyógyászati (gasztroenterológiai) osztály, az organikus idegosztály és a krónikus belgyógyászati osztály. A '90- es években súlyos gazdasági nehézségekkel, tetemes adósságállománnyal küzdött az intézet: 1997- re csaknem fizetésképtelenné vált, a csőd határára került. A tulajdonos város önkormányzati biztost nevezett ki a válság kezelésére. Az ő intézkedéseinek hatására jelentősebb létszám- és ágyszámleépítés nélkül sikerült kilábalni a bajból: másfél év alatt felszámolni az adósságállományt. Dr. Sebes Gábor, a kórház jelenlegi igazgatója az intézet teljesítőképességének vizsgálatával, állandó felmérésével, elemzésével igyekezett feltárni a gyenge pontokat, a versenyszféra területéről átvett módszerek bevezetésével fokozni az eredményességet, folytatni a szigorú likviditási politikát. A kórháznak 1999 óta nincs kifizetetlen számlatartozása. Az ágazatra jellemző problémák és feszültségek alól természetesen a gyöngyösi kórház sem vonhatja ki magát. A megyei orvoshiány mértéke hét százalékkal meghaladja az országos szintet, s ennek megfelelően Gyöngyösön is egyre nő az üres, olykor évek óta betöltetlen állások száma. Ha tekintetbe vesszük az uniós csatlakozás után várható további elvándorlást, a kórház orvosainak csaknem 50 éves átlagéletkorát, illetve azt a csekély lehetőséget, amivel a máshonnan származó orvosokat az intézményhez kellene kötni, könnyen elképzelhető, hogy a létszámhiány néhány éven belül kritikussá válhat egyes osztályokon. De mindez már a napi hírek műfajába tartozik. * A születésnapi múltidézés megnyugtató zárásaként inkább a régiek példájára érdemes rávilágítani, elismerni a semmiből keletkezés csodáját, az elhivatottság mindennel szembeszálló erejét, s fejet hajtani az elődök mellett a mai gyógyítók előtt is. Jó érzés megfogalmazni: a város kórházában 165 éve dolgoznak - és dolgoztak sokszor jóval keményebb feltételek mellett - szakmailag és emberileg elkötelezett, kiválóan képzett, „szent hivatást” gyakorló orvosok és ápolók. JÓNÁS ÁGI
