Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-18 / 218. szám

m 2003. Szeptember 18., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP 5. OLDAL Nem szégyen a „nagyoktól” tanulni (Folytatás az 1. oldalról) A CH2M Hill Kft., az amerikai anyacéghez hasonlóan, főként környezetvédelmi beruházások­kal, illetve területfejlesztési projek­tekkel foglalkozott. A társaság egy­kori igazgatója, dr. Mikéta György azt mondja: életének ebben az igen izgalmas szakaszában egye­bek között a General Electric mintegy 40 milliárd forintos zöld­mezős beruházásának előkészíté­sében és lebonyolításában vehe­tett részt. Tapasztalatokat szerzett a multinacionális vállalatok mű­ködéséről, a döntési mechaniz­musokról és szempontokról.- Gyöngyös adottságai jók, de az utóbbi időszakban mintha nem tudná kellően kihasználni a lehetőségeket. Előnye, hogy sok­kal nyugodtabb, családiasabb, ott­honosabb környezetet tud kínál­ni, mint a főváros - jegyzi meg.- Ön, nemzetközi projektekben jártas területfejlesztési szakember­ként, milyen jövőképet festene a mátraaljai városnak?- Örülök, hogy a jövőkép szót említette, mert ez az egyik legfon­tosabb momentum: átfogó elkép­zelésekkel kell rendelkezni, s hosszú távra kell meghatározni a célokat és a szükséges eszközö­ket. Nagyon fontos, hogy mindez szakmai alapon szülessen meg, a legkülönfélébb területek szakér­tőinek bevonásával. E tartalom „burkolataként” - s nem megha­tározó elemként - aztán megje­lenhet a politika. A hosszú távú fejlesztési tervhez elengedhetet­len a meglévő javak, erőforrások és lehetőségek, gazdasági realitá­sok pontos és őszinte számbavé­tele. Meggyőződésem, hogy nem szabad kicsinyesnek lenni, nagy és nagy- ratörő terveket célszerű megfogalmazni. S meg kell találni és kidolgozni azokat a konkrét lépése­ket, amelyek egybevág­nak a végső nagy célok­kal. Bármilyen terv, koncepció csak annyit ér, amennyit meg lehet belőle va­lósítani.- Hogyan látja a térség esélyeit, figyelembe véve a külhoni cégek magyarországi befektetései kap­csán szerzett tapasztalatait?- Az „aranykor” a kilencvenes évek eleje volt, akkor hatalmas mennyiségű külföldi pénz áram­lott be az országba. Ma már ke­vésbé rózsás a kép. Gyöngyösnek ma az ipari park működése, né­hány gyökeret vert multi és a he­lyi vállalkozások adják az alapot. Ezek a társaságok nyilván megfo­galmazzák az igényeiket, s egy vá­rosnak lehetőség szerint igyekez­nie kell megfelelni ezeknek, ez a növekedés előfeltétele. A már ott­honra talált, működő cégek egy­fajta cégérei az adott térségnek, a többi lehetséges befektető felé. Épp ezért nagyon fontos, sőt kulcskérdés, hogy milyen egy tér­ség marketingje, kommunikáció­ja. Nem elég ismerni az adottsá­gokat, tudni kell azokat a legízlé­sesebben, legvonzóbb formájá­ban „tálalni”. Döntő, hogy inten­zív, sok szálon futó és hatékony marketing szolgálja a térség vonzóvá tételét. Gyöngyösnek hatalmas fejlődés előtt álló, kitű­nő adottságokkal ren­delkező város képét kel­lene sugároznia. Fontos, hogy megtalálja a helyét az országban, a sző­kébb régióban, a me­gyében, felismerje és tudomásul vegye a külső érdekeket, s ezeket a lehető legjobban kezelje. Na­gyon oda kell figyelni a helyben élőkre, az ő elvárásaikra is. A megfelelő kommunikáció straté­giai kérdés. Szemléletes példája ennek a környezetvédelmi szak­mában közkeletűen NIMBY-ként (Not Into My Back Yard: ne az én udvaromba) emlegetett jelenség. Ez azt takarja, amikor az emberek elfogadják, megértik egy beruhá­zás szükségességét, de a saját környezetüktől minél távolabb szeretnék tudni. Az Amerikai Egyesült Államokban negyedszá­zada nincs ilyen NIMBY. Ott meg­tanulták, hogy a polgárokkal az adott cél, létesítmény, beruházás előnyeit kell jól alátámasztott ér­vekkel megismertetni, minél szé­lesebb körben tájékoztatva az érintetteket, bevonva őket a folya­matokba, megteremtve a „legjobb közös döntés” érzését. E nélkül a legjobb kezdeményezés is köny- nyen megbukik. Úgy gondolom, ezen a területen - tágabban értel­mezve, nem kizárólag a környe­zetvédelmi projektekben, hanem általában is a kommunikációban - Magyarországnak van mit tanul­nia. Persze, egyáltalán nem szé­gyen azoktól ellesni hasznos trükköket, akik az adott témában már előttünk járnak.- Mely területek határozhatják meg a város jövőjét?- A már említett földrajzi előny, a jó közlekedés és az ipari park kí­nálta lehetőségek mellett az ide­genforgalom, a téli turizmus, a vendéglátás biztosan erősíthető. A konferenciaturizmusban és a borászatban, illetve a borturiz­musban is nagy esélyek rejlenek, s ugyanígy az oktatási intézmény- rendszer nyújtotta előnyök is jól kihasználhatók. Alapvető feltétel a jó minőségű egészségügyi ellá­tás biztosítása, hiszen egy befek­tető számára ez központi kérdés. Nem könnyű az a hazai és nem­zetközi „piac”, ahol a városok, térségek versenyében Gyöngyös­nek helyt kell állnia, de koránt­sem reménytelen. Reális célkitű­zésekkel, átgondolt, a külső és belső tényezőkkel egyaránt har­monizáló projektekkel sikeres le­het a Mátra lábánál fekvő város. SUHA PETER Az első szerződés Gyöngyös Saolin papok vagy társulás? Különös pillanat az, amikor a szeptember elsejével létrejött in­tézmény az első nemzetközi megállapodását írhatja alá. Öröm számomra, hogy a már régebb óta meglévő jó együttműködés hivatalos formába öntésére, a szerződés aláírására ebben az időpontban, már önállóvá válá­sunk után kerülhetett sor - mondta tegnap dr. Magda Sán­dor, a Károly Róbert Főiskola fő­igazgatója, miután aláírta a Thüringiai Közigazgatási Főisko­lával kötött együttműködési megállapodást. A német intézmény részéről dr. Hánrich Walz rektor látta el kézjegyével a dokumentumot. Mint kifejtette: nemcsak a mező- gazdaságban jött el a szüret ideje, hanem a két főiskola kapcsolatá­ban is. A szerződés ugyanis egy­fajta betakarítása annak a meg­érettgyümölcsnek, amit az eddigi együttműködés, a közös tudomá­nyos és szakmai programok jelle­meztek. Mint elhangzott, a meg­állapodás a további közös munka főbb kereteit rögzíti, amelyek mentén számos konkrét program megvalósul majd. ■ Hosszú idő után hasznosítják a Buttler-kastélyt Csaknem tíz éve próbálkozik tőkeerős befek­tetőt találni a település önkormányzata a tör­ténelmi Buttler-kastélyra. Habár az autópálya közelsége immár kedvező lehetőségeket biz­tosítana a műemléknek, az épület jellegéből adódóan mégis számos kötöttséggel kell szá­molnia a befektetőnek. Erdőtelek Mindezek ellenére most mégis elterjedt a hír, hogy egyszerre ketten is jelentkeztek a Buttler- kastély hasznosítására. Részint komoly ajánlat érkezett a saolin papoktól, részint ugyanilyen szándékot jelzett a dél-hevesi térségi társulat is.- Való igaz, hogy két komolynak tűnő be­fektetővel is tárgyalunk — erősítette meg az in­formációkat Bakos Károly polgármester. - Az épület tíz éve áll a jelenlegi állapotában, sürge­tő lenne a hasznosítása, hogy a későbbiekben ne következzen be állagromlás. Valós tény, hogy a patinás épület iránt érdeklődtek a saolin papok, akik a keleti harcművészet mesterei. Kistarcsán és Dobogókőn már van egy-egy ki­képzőbázisuk, elképzeléseik szerint a harma­dik itt lenne. Ezt - mint megemlítették - amo­lyan nemzetközi központnak gondolnák, s az érintettek az európai területekről érkeznének ide kiképzésre. A kastély mellett kialakított panziót használnák a mindennapi életük so­rán, míg a történelmi épület megmaradna mú­zeumnak, konferenciateremnek, illetve a felső szint lakosztályait exkluzív vendégek fogadá­sára használnák. Ugyanakkor a dél-hevesi térségi társulás el­nöke, Kontra Gyula is felvetette, ha már a tér­ségben van egy ilyen lehetőség, akkor azt a tér­ségek közösenJmsznosíthatnákidegenforgalmL célokra. E szerint a verzió szerint a község, mint a társulás tagja, továbbra is tulajdonos maradna, s így a működtetést, fenntartást kö­zösen végeznék a továbbiakban. Arra a kérdésünkre, hogy vajon a nevezetes Buttler-kastély gazdát is cserél-e, Bakos Károly a következő választ adta:- A saolin papok esetében az önkormányzat maradna a tulajdonos, így csupán a bérleti jog­ról tárgyalunk. Amennyiben a dél-hevesi térsé­gi társulás működtetné, akkor már szóba jöhet a közös tulajdonlás, mivel egy alakuló kht.-nak a többi településsel együtt a helyi önkormány­zat is tulajdonosa lenne. Hogy melyik befektető ajánlatából lesz konkrét üzlet, azt a polgármester csak úgy tud­ta jellemezni, hogy amelyik nagyobb ambíció­val kezd neki a kastély hasznosításának. Az önkormányzat és a műemlékvédelmi szakható­ságok ugyanis ragaszkodnak ahhoz, hogy a Buttler-kastély továbbra is mint műemlék funkcionáljon. szuromirita TARI OTTO Várni kell Hatvan és Lőrinci térsége nem kapta meg a csatornaberuházás megvalósításához szük­séges címzett támogatást. A két város és a hozzájuk társult községek további várako­zásra kényszerülnek; mi mást is tehetnének persze a reményke­désen túl, hogy a kedvező döntésig nem veü fel őket a fekália. Természetesen a prioritás és az anyagi lehetőségek külön kategóriát képviselnek. Amelyek - a jelek szerint - olykor eltér­nek egymástól. Hogy kell a csatorna, azt talán kormányzaü szinten sem vitatják, csakhogy - ismerve a retorikát - a költség- vetés, ugyebár, kordában tartja álmainkat... így legutóbb mind­össze hetvenmilliárdot osztottak szét, s az országban talán egyetlen pályázó sem akadt, amelyik ötmilliárdnál többet ka­pott. Heves megyére például nem egészen hárommilliárdot szántak, a megyeszékhelyet, Gyöngyöst és Füzesabonyt sorolva a kedvezményezettek közé. Márpedig Hatvan környékének legalább 5,4 milliárdra lenne szüksége ahhoz, hogy - az önerő hozzáadásával - elkészüljön a hétmilliárdos munka. Egy Európa kapuját döngető állam majd' félszázezer polgárának az alapvető életfeltételéről van szó, s mint ilyet, egyszerűen nem lehet gazdasági, netán politikai ala­pokon megközelíteni. Kell és kész, nincs apelláta, nincs alku, nem lehetnek semmiféle egyéb megfontolások, különösen an­nak ismeretében, hogy jelentősebb összegek is elfolytak már a _ jelzettnél jóval kevésbé fontos ügyletek finanszírozására. És mégis: a térségnek most várnia kell. Hát várnak, miköz­ben az itteni illetékesek már újabb megoldásokon törik a fejü­ket. Lehet, hogy legközelebb megbontják a pályázatukat: ta­vasszal a tisztítóműre, a következő ősszel pedig a vezetékrend­szerre nyújtanak be igényt, esetleg kitalálnak egy még célrave­zetőbb módszert, amivel közelebb kerülhetnek az áhított végki­fejlethez. Hogy a környék valamennyi meghatározó személyisé­ge felsorakozott az ügy mögé, reménykeltő. Vélhetően minden­ki tisztában van vele, miszerint - ahogy Érsek Zsolt, a hatvani­ak első embere fogalmazott - a szennyvízhálózat megépítése nem választási, hanem elemi érdek. Megriadt lakó, biztonságos eljárás Jogom van a biztonsághoz! - ezzel a mondattal érzékeltet­te felháborodását Janik Ist­ván, aki annak a Kócsag úti épületnek a lakója, melyhez a hét elején pincetűz miatt ri­asztották a tűzoltókat. Gyöngyös Janik István szemtanúja volt a „dombi” tűzesetnek, melyet gye­rekek gondatlan játéka okozott. Elmondása szerint azonnal riasz­tották a tűzoltókat, akik nemso­kára meg is érkeztek. Elkezdték a mentést, ám a lakóház feszültség- mentesítése és a gázcsap elzárása túl sok időt vett igénybe, veszé­lyeztetve az ott élőket.- Érthetetlen számomra: ha a Tigáz Rt. másfél hónappal ezelőtt végzett karbantartást az épület­hez tartozó gázvezetéken, akkor miként lehet az, hogy két óra hosszáig kellett keresni az elzá­rócsapot, megelőzendő egy eset­leges robbanást. Az áramszolgál­tató szakembereinek szintén hosszú időbe telt, hogy áramtala- nítsák a házat - mondta Janik Ist­ván, hozzátéve: egy nagyobb ka­tasztrófa esetén a lakók igen nagy bajban lennének, mert az épületben nincs tűzriadó-terv és tűzoltó készülék. Megkerestük a Tigáz Rt.-t, ahol Kovács István üzemigazgató elmondta: azért nem zárták el minden lakásban a gázszolgálta­tást, mert a tűz nem a vezeték kö­zelében keletkezett. A rt. ilyen esetekben mindig az intézkedő hatóság múnkáját segíti, és az ol­tásparancsnok nem tartotta indo­koltnak a lakó által szorgalma­zott intézkedést. Ennek ellenére egész idő alatt megfelelő felszere­léssel készenlétben voltak. Mészáros Sándor, az ÉMÁSZ Rt. kommunikációs igazgatója az eset kapcsán elmondta: hozzájuk ebben az ügyben idáig nem érke­zett panasz. Hangfelvétel bizo­nyítja, hogy munkatársait a tűz­oltók riasztották, akik a bejelen­tést követően három percen belül a helyszínre érkeztek. A lakóépü­letet nem kellett teljes egészében áramtalanítani, mivel a tüzet si­került lokalizálni, és nem terjedt tovább a pincéből. Igaz, az elekt­romos főkapcsolóról hiányzott a kapcsolókar, ám ez a tűzoltást nem hátráltatta. A kommunikáci­ós igazgató az eset kapcsán nem tartja indokoltnak vizsgálat indí­tását. J. M. Tapsoltak a katonai attasék Eger Vizi Sándor alezredes, a Bornem­issza Gergely Felderítő Zászlóalj parancsnoka újságírói kérdésre vá­laszolva hamarjában leszögezte: a látogatás nem azért jött létre, mert a helyőrségből jelentős erők teljesí­tenek békefenntartói szolgálatot Irakban. A hazánkba akkreditált katonai attasék az alakulatnál leg­utóbb 1999-ben jártak, mostani tervezett jövetelükről pedig már fél éve tudtak. A17 országot - többek között az USA-t, Kínát, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Kanadát - meg­személyesítő diplomaták csoport­ját az alezredes bevezetőként az alakulat életéről tájékoztatta. El­mondta, hogy a zászlóalj 1949-ben alakult, és 1963-tól a helyőrsége Eger. Jelenleg nemzetközi felada­tokban mintegy száz katonájuk vesz részt, például Boszniában, Macedóniában, a „főerők” - össze­sen 88-an - az iraki magyar béke­missziós kontingens tagjai. Arról is említést tett, hogy a zászlóalj állo­mányában vannak nők, akik az egyenruhások összlétszámának tíz százalékát teszik ki. Tettrekészség- ük bizonyítékaként jelezte, közü­lük két felderítő hölgy az iraki ma­gyar biztosító század kötelékében lövész beosztásban szolgál. A katonai attasék élvezettel fi­gyelték a mélységi felderítők közel­harc-bemutatóját, s a látottak vé­gén tapssal honorálták azt. Vizi Sándor nem utasította vissza azt a kérdést sem, ami azt tudakolta: van-e olyan, amit a nemzetközi csoportnak sem mutatnának meg.- A speciális robbantások, s azok előkészületei ilyenek - vála­szolta. -A végeredményt persze lát­hatnák... Az alakulótéren meg lehetett szemlélni a zászlóalj haditechnikai felszereltségét. Volt külföldi, aki belülről vette szemügyre a BTR 80/A páncélozott harcjárművet. Nagy-Britannia katonai attasé­ja, Jonathan Frere ezredes érdek­lődésünkre így összegezte benyo­másait:- Látszik, hogy fegyelmezett, jól képzett katonákat vehettünk szem­ügyre. Elégedett vagyok a látottak­kal - mondotta. Kikívánkozott azonban belőle egy további meg­jegyzés is. - Kíváncsian figyelem, hogy milyen szerkezeti változáso­kat hoz majd a magyar honvédség­nél folyó haderő-felülvizsgálat. A vendégek megismerkedtek még a felderítő járőr, valamint a rá­diótechnikai őrs tevékenységével, Tardosnál pedig hegyi bemutatóm invitálták őket, s végül a csapatmú- zeumba is ellátogattak, (budavári) TOLLNOKOK A TŐKÉK KÖZÖTT. A gyöngyösi Károly Róbert Főiskola az idén is megrendezte a már hagyományos újságíró-szüretet, amelyre helyi, regionális és országos médiumok munkatársait hívták meg. A kertészeti tanszék szőlőültetvé­nyén a toliforgatók, tévések és rádiósok megfelelően helytálltak a betakarításban, melynek fáradalmait aztán Tass-pusztán, a fő- iskola tangazdaságához tartozó tó mellett pihenhették ki ______________________________________fotó; suha péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents