Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-15 / 215. szám
6. OLDAL V É C S 2003. Szeptember 15., hétfő iilllfll VÉCS Polgármester: Búzás István Alpolgármester: dr. Galgóczy Béláné Jegyző: dr. Tóth Péter A képviselő-testület tagjai: Boscha István, Bódi Ágnes, Fehér Györgyné, Hajdú András, Kéri Katalin, • Szőllősi Andrásné Községháza címe: 3265 Vécs, Kossuth út 47. Telefon: 37/327-005, 37/327-217; fax: 06-37/327-011 e-mail: polghiwecs@axelero. hu Ügyfélfogadási idő: hétfő, szerda 7.30-16.00, kedd 7.30-12.00, csütörtök szünnap, péntek 7.30-12.30 Lakosság létszáma 741 fő 0-3 éves: 24 fő 4-5 éves: 13 fő 6-14 éves: 65 fő 15-18 éves: 26 fő 19-62 éves: 399 fő 63 év fölött: 214 fő Vállalkozások száma: 5 Helyi adók: • Gépjármű súlyadó: 800 Ft/100 kg • Iparűzési adó: 1,6% Jeles napok: Július: Szent Anna-napi búcsú A település története: Az újabb korból és a bronzkorból származó emlékek igazolják az ember itteni korai megjelenését. Feltételezik, hogy a Tarna- völgyből vagy a Tarnócán dél felől jövő tiszai kultúra népcsoportjai szállták meg a község határát. A falu neve először az 1332-37- es pápai tizedjegyzékben Weck alakban jelent meg, későbbi oklevelek Weche, Wech formában említik. A Vécsi család birtoka volt, 1438-ban Vécsi László, a megye alispánja birtokolta. A XV. sz. végén Vécsi Gábor hűtlensége miatt Mátyás király elkobozta a falut, és Nagylucsei Dóczy Orbán győri püspöknek adományozta. A török uralom idején elnéptelenedett. A XVII. sz. végén a kisnánai uradalomhoz tartozott, 1715-ben kuriális község, 1848 előtt úrbéres község, 1871 után nagyközség. Lakosainak fő megélhetési forrása a XX. sz. első felétől a búza- , kukorica-, zöldtakarmány- és lencsetermesztés. 1950 előtt közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozott, azóta önálló község. Ismét az építkezés évei jönnek A faluközpont. Az utakat is csak külső pénzekből tudnák felújítani fotó: soha A falut az 1998-as választás után 25 millió forintos tartalékkal adtuk át, az akkori vezetésnek ebből a helyzetből „sikerült" a csőd közelébe jutni. A 2001- es időközi választáson felállt testület konszolidálta a helyzetet, így 2002- ben egy viszonylag rendezett állapotban lévő községet vehettünk át, ahol azonban rengeteg megoldásra váró feladat, számos komoly nehézség mutatkozik - összegzi a falu helyzetét Búzás István polgármester. Az egyik legégetőbb gond az 1-8. osztályos iskola körül alakult ki, ebben a döntést az előző ciklusban működő képviselő- testület már nem vállalta fel, így a 2002-ben megválasztott faluatyáknak kellett megtenniük a többek szemében talán népszerűtlen lépést: az általános iskola bezárását.- Az igazság az, hogy a tényleges döntést a szülők hozták meg, amikor rendre elvitték a gyerekeiket más iskolákba. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a létszám 45-ről 14-re csökkent, s ezzel együtt az állami normatív finanszírozás összege is jelentősen elapadt. A 4,5 milliós központi támogatáshoz képest 15 millióba került volna éves szinten az iskola működtetése, az öt pedagógussal. Ezt a terhet képtelenek lettünk volna viselni, így is igen szomorú a költségvetésünk: a 85 millió forintos büdzséből 20,7 millió hiányzik. Az iskola bezárása miatti kiadás- csökkenés ugyanis a jövő évtől lesz érezhető - sorolja a kényszerű lépés indokait és következményeit a polgármester. Az általános iskolások idén szeptembertől a kisnánai suliba járnak, a két önkormányzat intézményfenntartó társulást hozott létre, Vécs pedig átvállalta a helybeli gyerekek utaztatásának költségeit. A pedagógusok munkaviszonyát megszüntették, a végkielégítések megtérítésére központi forrásra pályáztak, bízva a kedvező elbírálásban. Ahol nincs pénz, oda hozni is nehéz, hiszen a pályázatoknál szinte kivétel nélkül szükséges valamennyi önrész. Vécs egyelőre azokat a lehetőségeket igyekszik kihasználni, ahol a megkövetelt saját erő minimális. Elbírálásra vár a közös konyha bővítésére beadott támogatási anyag, illetve a ravatalozó helyreállítását célzó pályázat is. A digitális térképen alapuló kistérségi információs rendszerhez történő csatlakozásra viszont már tudhatóan sikerrel pályáztak. Az utak és járdák rendbetételére szintén csak külső források bevonásával vállalkozhatnak. A jövő nagy tervei között - az infrastruktúra hiányosságát felszámolandó - a Kisnánával és Domoszlóval közös szennyvízberuházás szerepel. A lakosság már elkötelezte magát a csatornázás mellett, a települések most a címzett támogatási pályázat sikerében bíznak. Emellett a következő időszakra még mindig munkát ad a falunak az 1999-es árvíz utáni helyreállítás is. A polgármester úgy véli: hamarosan meg kell találni az egyelőre üresen álló iskola- épület legjobb hasznosítási módját. Olyan funkciót szeretnének látni a kétszintes épületben, amely összefér hosszú távú céljaikkal, a község foglalkoztatási helyzetének javításával, illetve a falu vonzóbbá tételével a betelepülők vagy üdülni vágyók számára. A „szomszédnak” is főznek A kétszáz adagos közös konyhán nemcsak a helybeli gyerekeknek és felnőtteknek készítik nap mint nap az étkeket, de innen látják el a szomszédos Kisnána gyermek- , illetve felnőtt- és szociális étkeztetését is. Mint Hajdú Andrásné, a konyha vezetője elmondja, örülnek, hogy a „szomszédvár” minden korosztályának is főzhetnek, hiszen így nem fenyegeti az intézményt a leépítés, a működésük biztosított, sőt mára a bővítés is szükségessé vált. Be is nyújtottak egy pályázatot a megyei területfejlesztési tanácshoz, s ha nyernek, akkor korszerűsítik a konyhát, illetve kialakítanak egy húselőkészítőt is. Emellett készülnek a HCCP minőség- irányítási rendszer bevezetésére, ami szintén jelentős mérföldkő lesz a konyha működésében. Hasonlóan ahhoz, ha sikerül megvalósítani a további bővítést, amelynek nyomán egy vizesblokkal és egy raktárral gyarapodna az önkormányzat létesítménye. Mindez törvényszerűen együtt járna a kapacitás növelésével is, hiszen a vezető szerint egyre többen igénylik az ellátást, főként a szociális étkeztetést. Már most is jó néhány idős ember tőlük szerzi be a mindennapi meleg élelmet, többüknek a konyháról házhoz is viszik az ennivalót. Hogy az ízletes ebédeket minél többen igénybe vehessék, ahhoz Hajdú Andrásné elmondása szerint az önkormányzat mint fenntartó is maximálisan hozzájárul, segítik a konyha törekvéseit, fejlesztési elképzeléseit, illetve a hat dolgozó munkakörülményeinek javítását is célzó beruházások megvalósítását. „Ügyesen bokrot kötöttem” Mindig is egy arany falu volt ez itt, szeretetre méltó emberek lakták és lakják. Úgy érzem, engem is sokan szeretnek itt - mondja a község legidősebb lakója, az 1905-ben született özvegy Fehér Istvánná, aki egyben a település millenniumi zászlóanyája. Mint mondja, nem gondolta volna, hogy a Teremtő ilyen hosszú időt szab ki a számára, de persze egyáltalán nem bánja, hogy majd' tíz évtizedet élt meg a faluban. Csak azt fájlalja nagyon, hogy fiát 65 évesen ragadta el a halál, hét esztendővel ezelőtt. Kati néni ma az egyik unokájával él, de a népes család minden tagjával jó a kapcsolata. Nevetve mondja: a legkisebbek miatt még meg is szokták mosolyogni, merthogy sehogyan sem tudja kimondani az ükunoka szót. Na de ez legyen a legnagyobb baj...- A régi dolgokra sokkal jobban emlékszem, mint akár a tegnapiakra - jegyzi meg némileg sajnálkozva, amikor hosszú élete legjelentősebb eseményeiről kérdezzük. Azt mondja, nagyon sokat kellett dolgoznia, előbb summásként, aztán meg a téeszben. Amikor előkerül a fényképezőgép, Kati néni rögvest megjegyzi: fotózták őt nemrégen is, amikor a falu millenniumi zászlajára kötötté fel az emlékszalagot. Merthogy a falu legidősebb lakójaként őt kérték meg erre a megtisztelő feladatra. Egy kicsit félt is, hogy „nem tud már egy bokrot se kötni”, de aztán szerencsére ügyesen ráerősítette a díszes selyemcsíkot a lobogóra. _____________■ T öbb, mint munkahely Az idei tanévet 27 gyermek kezdte meg az óvodában, ami azt is jelenti, hogy teljes kihasználtsággal „üzemel” a vegyes csoporttal működő intézmény. Öt apróság most tölti a beszoktátás napjait, de - amint Szlanicsán Józsefné vezető óvónő mondja - a családias, barátságos környezetnek, a gondoskodásnak köszönhetően még véletlenül sem hallani gyereksírást a csoportszobából. A megbízhatóság, a türelem és a szeretet vezérli az ovi munkáját, s ezt a gyerekek és a szülők egyaránt méltányolják. A helybeli apróságokat időben beadják az intézménybe, s bizalommal viseltetnek a két óvó néni és a da- dus iránt.- Az önkormányzatra se lehet panaszunk, amiben tudnak, abban segítenek. Olyasmit sose kértünk, ami ne lett volna indokolt, amire pedig tényleg szükségünk volt, arra mindig sikerült előteremteni a pénzt. így az eszközeink folyamatosan korszerűsödtek, bővültek - sorolja az intézményvezető, hozzátéve: sikeres pályázatok révén maguk is sok mindent be tudtak szerezni, egyebek mellett mozgásfejlesztő eszközöket, játékokat, tornaeszközöket. A közös munka nemcsak a pályázatokban nyilvánul meg, s a családiasság sem kizárólag az oktató-nevelő munkára jellemző: a nyári nagytakarítást, az udvari eszközök rendbetételét, festését szintén a dolgozók végezték el, családtagjaik segítségével. Ez is mutatja, hogy mindenki magáénak érzi az óvodát, sokkal többnek tartja, mint „egyszerű” munkahelynek. Ezért aztán nem is meglepő, hogy - bár meghatározott rend szerint dolgoznak - a kötelező „műszaknál” mindenki többet tölt el a gyerekek között. Akik láthatóan hálásak is a szeretetten gondoskodásért. Délidőben. Korgó gyomorral nem lehet aludni FOTÓ: SUHA PÉTER MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Király Józsefné FIÓKVEZETŐ, TAK. SZÖVETKEZET Kassa Istvánné NYUGDÍJAS Molnárné Véber Katalin nyugdíjas Bozsikné Síké Györgyi KÖZALKALMAZOTT- Nem vagyok tősgyökeres vécsi, 1989-ben jöttem ide férjhez. Szeretem ezt a falut, szép a környezet. Jó lenne, ha minél több fiatal maradna itt, illetve költözne be a községbe, mert nagyon el van öregedve a lakosság, az időseknek nincs utánpótlásuk. Idegenforgalmi szempontból is jó adottságú helyen fekszik a falu, ezt ki kellene használni. Emellett megférhetne valamilyen üzem vagy vállalkozás, ami helyben munkát adna az embereknek. A legtöbben szőlő- és málnatermesztéssel foglalkoznak, de már egyre kevésbé éri meg. Jó lenne, ha remélhetnénk, hogy mindenkinek biztonságos öregkora lesz.- A Domoszló és Vidéke Takarék- szövetkezet fiókja 1969 óta működik a településen, jómagam 23 éve dolgozom itt, az egység vezetőjeként. A munkatársakkal mindig igyekeztünk a lakosok igényeinek megfelelni, remélem, a jövőben is eredményesen, mindenki megelégedésére szolgáljuk majd ki a helybelieket. Tisztábbnak szeretném látni a falut, és virágosabbnak. Ez nem is csak pénz kérdése lenne. Az viszont igen, hogy jobbak legyenek az utak és a járdák. A vízelvezetést is meg kellene oldani, mert az épületünk a '99-es árvízkor megrongálódott, s máig befolyik a víz a kiadósabb esőzésekkor.- Tősgyökeres vécsi vagyok, ebben a házban jöttem a világra, amelyikben ma is lakom. Még az édesanyám születésekor építették az ő szülei, épp 101 éve. Azt szeretném, ha szép, tiszta, takaros, virágos, rendes és barátságos lenne a falu. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a fiatalok közül mindenki találjon magának megfelelő munkahelyet. Nem az a fontos, hogy velünk öregekkel mi lesz, hanem hogy a fiataloknak legyen jó életük, jobb soruk. Persze, rajtunk is, meg őrajtuk, az ő. akaratukon és dolgosságukon is múlik, hogy nekik meg az ő gyerekeiknek milyen körülményeik lesznek.- Szomorú, hogy így leépült a falu, a fiatalok elmentek, a szülők igyekeztek városon lakást venni nekik. Valamikor volt szórakozási lehetőség itt helyben, a mai fiataloknak már ez sincs. Jó lenne egy diszkó vagy ilyesmi, ahol felügyelettel tölthetnék az időt. Egy könyvtárra is nagy szükség lenne. Az egyre több idős emberről is muszáj gondoskodni, sokan támogatásra szorulnának. Az iskola épületében ki lehetne alakítani egy olyan otthont, ahol a nyugdíjasoknak megfelelő körülményeik lennének. Szerintem a megyének is támogatnia kellene Vécset, hogy ne vesszen oda a falu. SzŐLŐSI PÉTER PÁLYAKEZDŐ- Nagyon fontos lenne, hogy a buszjáratok sűrűbben közlekedjenek Gyöngyösre és Egerbe, mert ez nagyban megkönnyítené a vécsi emberek elhelyezkedési esélyeit. Most ugyanis szinte lehetetlen a városokban munkát vállalni, mivel igen rossz a közlekedés. A fiataloknak is kellene valami klubszerű helyiség, ahol összejöhetnének. A focipálya rendbetételét szeretném még, mert az 1999-es árvíz igen erősen megrongálta, s azóta sem sikerült helyreállítani, így abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy a vécsi focicsapat a hazai mérkőzéseit is más településen, nevezetesen Verpeléten kénytelen játszani.
