Heves Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-22 / 195. szám

20Ö3. Augusztus 22., péntek MEGYEI KÖRKÉP 5. OLDAL A mérce a végzett munka lesz Eger — Sok minden voltam már, de igazgató még nem - mondta az új helyzettel barátkozva Lengyel Pál, a Harlekin Bábszínház új igazgatója az évadnyitó társulati ülésen. Merczel József, a megyei köz­gyűlés alelnöke, az intézmény fenntartóinak részéről szólt ar­ról, hogy a vezetői szék megpá­lyáztatása szabályosan zajlott, ám ettől függetlenül nem volt konfliktusmentes az elmúü idő­szak. Ezért reméli, hogy a köz­pontba mostantól az alkotó munka és a gyermek kerül, aki­ért is van ez a színház, s a me­gyei önkormányzat elvárja, hogy közösen valósítsák meg a pályá­zatban megjelölt célokat. Ugyan­akkor az alelnök azt sem titkolta: a Harlekin az első fél évben az időarányos mértéket meg­haladóan gazdálkodott, így a jövőben még nagyobb szükség lesz a pályázati lehetősé­gek kihasználására és a nézőszám növelésé­re. Reményét fejezte ki, hogy a Harlekin tár­sulata nyü az ország más társulatai felé és a megyei intézmények irányába is. ­Ezt követően Lengyel Pál ismertette művészi hitvallását, mely szerint a szín­ház működése szigorúan művészeti és esz­tétikai alapokon nyugszik. Leszögezte: egy nyitott, kiszámítható és technikailag modernebb bábszínház megteremtésén dolgozik, amelyben vendégművészekre épp úgy számít, mint a társulat tagjainak hozzáállására. A mérce a jövő­ben csakis a tehetség, a telje­sítmény és az elvégzett munka lesz. S egyben azt is kijelentet­te, mintegy választ adva sokak kérdésére - vajon a korábbi vezetőkkel, akik most is a tár­sulat tagjai közt ültek, mi lesz? — hogy szükség lesz a vezetőváltás kapcsán egy le- csengési időre. - Olyan szín­házat szeretnék, amely nem az igazgatóról szól, hanem a művészi teljesítményről és a szakmai előrelépésről — fogal­mazott. Ezt követően ismertették az új évad terveit. A közönség ok­tóber 6-án először Benedek Elek: Többsincs királyfi című fotó: gál gábor meséjét láthatja, Sípos Imre rendezésében és Lázár Ervin művészeti konzultáns közreműködésével, majd következik Tömöry Márta átiratában egy klasszikus mesejáték, egy mai magyar szerző műve, egy idegen nemzet meséje (amely az idén a japán kultúrát ismerteti meg), egy felnőtt bemutató, s a nyári Ba­rokk napokon egy szabadtéri gyermekelő­adás. (SZUROMI) Túrázni nehéz: lopják a bélyegzőt (Folytatás az 1. oldalról) Jelenleg egy kilométer turistaút felújítása nagyjából ezerörszáz forintba kerül. Ami nem tűnik soknak. Ebből csupán az anyag- költség, a festék és az utazási költség jön ki, továbbá ez fedezi esetleg a szállás díját. A munkát ugyanis önkéntesek végzik. Mát­rában elsősorban a gyöngyösi természetjárók, Eger környékén a helyiek, a Bükkben pedig a borsodiak. Akik lehetnének töb­ben is, véli az avatott természet- járó. A társadalmi munka azon­ban a természetjáró minősítésbe nem számít be, inkább szív és megszállottság dolga. A felújítás azonban eléggé nehéz munka, egy ember naponta átlagosan csak 3-4 kilométeres szakasszal tud megbirkózni. Ehhez képest a kis megyének számító Hevesben összességében több száz kilomé­ter turistaút kanyarog. A hazai turistautak királya kétségkívül az Országos Kék-túra útvonala, amely Magyarországot átszelve mintegy száz kilométe­ren érinti a megye legszebb tája­it, egyebek közt a Bükköt és a Mátrát. A Mátrában, Mátraverebély után az Ágasvári turistaháznál a megye teriiletére lépő ösvény Kékes tetőn és Sírokon át Szarvaskő és Bélapát­falva érintésével a Bükkben, a Cserepeskői barlangnál és a Bán­kúti turistaháznál hagyja el He­vest. Ha talán manapság a túrá­zás nem is számít a legnépsze­rűbb szabadidős elfoglaltságnak, a hazai természetjárás, és külö­nösen a Kék-túra népszerűségét, ismertségét mindenképpen nö­velte Rockenbauer Pál és filmes csapatának a hetvenes években készült túrafilm-sorozata, a Más­fél millió lépés Magyarországon. A Kék-túra szorosan kötődik országalapító kirá­lyunkhoz. Az Orszá­gos Kék-túra nem­csak hazánk, de Eu­rópa első hosszú tá­vú turistaútja is. 1938-ban, a Szent István évben, jeles királyunk halálának 900. évfordulójára készült el, az akkor még 910 km-es (ma már közel 1100 kilo­méteres) út. Ez az első, Szent István Vándorlásnak elkeresztelt túra lett a későbbi, kibővített Országos Kék-túra, illetve az ehhez kap­csolódó jelvényszer­ző és minősítő túra- mozgalom alapja. Az emlékező Szent IstvánVándorlást 1988-ban újí­tották fel. A Kék-túra Heves megye sza­kasza átlagos természetjáró szá­mára öt nap alatt tehető meg, de edzésben lévő „irammenők” há­rom nap alatt is teljesíthetik a tá­vot — mondja Francia István, aki szerint a Heves megyei szakasz erőssége a nagy szintkülön- ségekben van. A megtett túraszakasz teljesí­tésének igazolására a Kék-túra bélyeggyűjtő füzet szolgál. Csak­hogy - mint az aranyjelvényes túravezető megjegyzi — a bélyeg­zőket lopják, vandál kezek leté­pik, elviszik. Egy természetbarát jó tanács arra figyelmeztet, hogy bélyegzőpárnát ajánlatos a tú­rákra magunkkal vinni, mert a kihelyezett MTSZ Kék-túra bé­lyegzők rendszeres festékellátá­sa nem biztosítható. Több he­lyen előfordul, hogy olyan épüle­tek szerepelnek túristaházként (th) a bélyegzési rovatban, ame­lyeknek más a funkciójuk (pl. vendéglő, vállalati üdülő), vagy éppen átépítés alatt állnak. En­nek oka, hogy az ilyen jellegű változások igen gyakoriak, a fü­zetnek ebből a szempontból való rendszeres helyesbítése pedig megoldhatatlan. Még a túra útvonala is válto­zik, módosul kis mértékben. Bár a megye még stabil­nak számít ebből a szempontból, az út­vonalat nem forgat­ták fel a közelmúlt tulajdoni változásai és rendezései, a te­rületek, turistaszál­lások esetleges magánosítása sem. Az elmúlt évtized­ben Hevesben a Siroki Várat megkö­zelítő meredek sza­kaszon változtattak, továbbá Bélapátfal­vánál többször is „mozgott” az ös­vény, miután az ere­deti járást, a Bélkő gerincét időközben elhordták. A Bükk­ben a Bükki Nemze­ti Park pedig a fennsíkon lévő 25 hektáros őserdőből „kerítette ki” a kék-túrázókat. Az Országos Kék-túra teljes útvonalát eddig 3800-an teljesí­tették, a megyében közel hatva­nam Jóval többen persze a Heves megyei szakaszt, mely egyben a Mátra-Bükk Útjain Heves megyei túramozgalom alapja. ikj) A turistaháztól a kocsmáig Bélyegezni azon a helyen (község, vasútállomás, turista- és erdészház stb.) kell, ahol azt a Kék-túra füzet előírja. Bélyegzésként az MTSZ (Magyar Természetjáró Szövetség) által kiadott bélyegzők lenyomata, továbbá vasútállomáson a MÁV bélyegzése - keletbélyegzővel ellátott körbélyegzöje - szükséges. Megfelelő igazolás ezenkívül bármilyen vállalat, intézmény, helyi önkor­mányzat, iskola, kereskedés, felekezet, tsz, művelődési otthon, bizottság, vagy magánvállalkozó bélyegzője, ame­lyen a helység neve szerepel. A MÁV-val és több vál­lalkozóval a bélyegzés kérdése rendezett, ennek ellenére követelő módon sehol ne lépjünk fel - hangzik a jó tanács. Bélyegzöhelyek például Heves megyében: Mátraszentistván - Vidróczki Csárda, Galyatető - a Nagyszálló portáján vagy a Holló Motel mellett a vil­lanyoszlopon , Nyirjesi erdészház - a kerítésen, Rozsnak puszta - az erdészház előtti fán, Szarvaskő - a koc­smában (cégbélyegző), Bélapátfalva - a faluban bármi­lyen bélyegző. ____PÉCSI ISTVÁN__________ Ö nvédelem Több ellenzéki politikus, zsurnaliszta hangoztatja, hogy a jelenlegi kormányzat szétszórja, felszámolja a hadsereget. Mind létszámban, mind minőségben. Azt is hozzáteszik, hogy ez a máris riasztónak tűnő folyamat - szerintük — még katasztrofálisabb következményeket produ­kál majd. Jelzik: eljutunk addig, hogy országunk képtelenné válik az önvédelemre. Jót derültem, mikor ezt hallottam. Az­tán kérdések fogalmazódtak meg bennem. Méghozzá elgon­dolkodtató tényeken alapulók. Mindehhez jogos állítások öt­vöződtek. Meddig őriztük függetlenségünket? Amíg a nagyok közé számítottunk Európában. Területileg és gazdaságilag egy­aránt. Az Árpádok, az Anjouk korában még számottevő hódí­tásokra — ezekkel persze akkor sem értettem volna egyet - tartotta erőnkből. Kiváló uralkodóink — nem csak az államala­pító I. István — elutasítottak mindenfajta külső beavatkozási, befolyásolási törekvést. Megregulázták a folyvást agresszív né­meteket, s igaz vallásosságuk ellenére sem engedelmeskedtek a dölyfösködő pápai parancsoknak, s ragaszkodtak ahhoz, hogy ők nevezzék ki a főpapokat, elutasítva ezzel a római dik­tátumokat. Ezt tette a lenyűgöző intellektusú I. (Könyves) Kál­mán is, aki pedig trónra lépése előtt püspök volt. A féktelen pártoskodás, torzsalkodás, az önérdek csakazértis hajhászása vezetett addig, hogy Mohács után fo­kozatosan megszűnt függetlenségünk, és szabadságharcos hőseink megannyi küzdelme kudarccal zárult. Mindez tartott a harmadik köztársaság kikiáltásáig, az itt ideiglenesnek hir­detett, de véglegesnek szánt szovjet csapatok távozásáig. Az úgyszólván ideális adottságok mégis ellentétek regimentjét szülték. A pro és kontrák mögött zömében szubjektív szándé­kok rejlettek. A lehetetlennek tűnő semlegesség híján csatlakoznunk kellett a NATO-hoz, mivel egyedül aligha boldogulnánk. Mondjuk csak ki: hadászatilag magunk semmire se mennénk. Bárki prédája lehetnénk. Ez akkor is igaz, ha sem ma, sem holnap nem fenyeget bennünket effajta veszély. Kevés repü­lővel, elavult hadieszközökkel csak megmosolyognának ben­nünket. A szövetség viszont oltalmaz. Ne kongassunk hát vészharangot, mert erre nincs szükség. Sem oka, sem ideje nincs. Helyzetünkhöz alkalmazkodva kell cselekednünk. Kis létszámú, önkéntes, jól megfizetett sere­günk aktív része annak az egésznek, amely a nyugalom a bé­ke garanciáját adja. Bármikor! S ez bizony önvédelem is. A javából... PÉNTEKI PORTRÉ Nem másokat győzött le a bajnok Néhány héttel ezelőtt egy olva­sónk hívta fel a figyelmünket ar­ra az egri kék szemű, mosolygós kislányra, aki részt vett a június­ban Írországban megrendezett speciális olimpián, ahonnan két arany-, két ezüst- és egy bronz­éremmel tért haza. Hazánkból mindössze 52-en vettek részt a versenyen, megyénket pedig egyedül Radics Kata képviselte. A tornászlány boldog mosoly- lyal és öleléssel üdvözöl, amikor találkozunk. Amíg ismerke­dünk, édesanyja hideg üdítőt ké­szít az asztalra. Kata jelenleg az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában dolgozik. Lelkesen sorolja barátait. Meséli, hogy szinte minden napja munkával telik, épp ezért ha hazaér, már nem kívánkozik sehová. A kö­vetkező pillanatban dobozkát tesz elém, amiben díszes arany- és ezüstérmek sorakoznak. A 21 éves olimpikon születési rendellenesség miatt az első per­cektől kezdve több törődést igé­nyelt, mint egészséges társai. A down-kórral született gyermeke­ket az átlagosnál jóval lazább ízületek miatt pici koruktól fog­va rendszeresen tornáztatni kell. Katával is rengeteget foglalkoz­tak szülei, később pedig gyakor­lott szakemberek irányítása mel­lett tornázott. Először 1996-ban Zánkán szerepelt szép sikerrel egy regionális versenyen, ezt kö­vetően pedig rendszeresen részt vett különböző hazai megméret­tetéseken. Tavaly a Szombathe­lyen megrendezett válogatáson dőlt el, hogy Kata is tagja lehet az olimpiai csapatnak. A felké­szítésben Alaxainé Deák Edina segítette. S hogy mit jelentett számára az olimpián való rész­vétel? Édesanyja, Radics Istvánná úgy fogalmaz, hogy a lányához hasonló gyermekeknek rendkí­vül fontos a sport. Nemcsak azért, mert a mozgáskoordináci­ón is sokat javít, hanem azért is, mert önfegyelemre nevel, és sem­mi máshoz sem hasonlítható si­kerélményt nyújt. A fogyatékkal élő gyermekeknek is nagy szük­ségük van a megméretésre. Ők csupán abban különböznek az egészséges versenyzőktől, hogy nem akarnak másokat legyőzni, csupán megmutatni a világnak, hogy mire képesek. Az írországi olimpia is erről szólt.- Nagyon kellemes emlékek­kel tértünk haza. A befogadó család nagy szeretettel várt ben­nünket, velünk együtt izgulták végig a versenyeket. A városban bármerre jártunk, kedvesen mo­solyogtak ránk az emberek, és sokan gratuláltak Katának is. Boldog lennék, ha itthon is ha­sonló légkörben telnének a nap­jaink. Sajnos nálunk még mindig gyakran meg kell küzdeni az elő­ítéletekkel, épp ezért nem bízom igazán az emberekben. Mivel Kata rapszodikus egyéniség - az egyik pillanatban rendkívül köz­vetlen és odaadó, a másikban dacos és akaratos - nagyon félt­jük őt, és- nem szívesen enged­jük el egyedül - mondja az édes­anya. - Áz eredményes olimpiai szereplésnek mindannyian na­gyon örülünk, és büszkék va­gyunk a lányunkra. A jövő héten a Parlament­ben rendezett fogadáson a sportminiszter is köszönti az olimpikonokat, köztük az egri lányt. (BARTA) Kerékpárok Kárpátaljára Gyöngyös A Magyar Máltai Szeretetszolgá­lat helyi csoportja és az önkor­mányzat közösen szervezett gyűjtőakciót a kárpátialjai lako­sok részére a fiatalok iskolába já­rását, illetve a dolgozók munká­ba jutását segítendő. E célból kerékpárokat gyűjtenek az érin­tettek számára. A szervezők ké­rik, hogy ha bárkinek használa­ton kívüli, de jó állapotú „drót- szamara” van, akkor azt bocsás­sa a rászorulók rendelkezésére. A biciklik a polgármesteri hi­vatalban adhatók le Béres Ist­vánnál (30/9259-027) munka­napokon 8.00-16.00 óra között, augusztus 26-ig, amikor is az összegyűlt járműveket Hiesz György polgármester átadja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dolgozóinak. A karitatív szerve­zet aztán eljuttatja az adományt a címzettelóiek. ■ Sziki Károly, a volt igazgató. Ott maradt A szándék már biztos Sanok, a leendő lengyel testvérváros Gyöngyös A protokolláris kapcsolatnál lé­nyegesen mélyebb szándékokkal találkoztunk a leendő lengyel testvérváros, Sanok részéről. Kife­jezett érdeklődést tanúsítottak a mátraalji borászat, a magyar gasztronómia, az idegenforgal­mi-üzleti lehetőségek iránt - mondta lapunknak Hiesz György polgármester, hazatérve a len­gyelországi városból, ahol Wojciech Blechaczky polgármes­terrel aláírták a testvértelepülési kapcsolat kialakításáról szóló szándéknyilatkozatot. Mint a mátraalji város első embere hangsúlyozta: ez még nem a tényleges megállapodás, egyelő­re mindkét város képviselő-testü­letének el kell fogadnia az előze­tes nyilatkozatot, s eztán fogal­mazhatják meg a végleges együtt­működési megállapodást, amit szintén mindkét önkormányzat­nak szentesítenie kell. A polgármester azt is megje­gyezte: az egykori magyar és len­gyel királyság határán fekvő vá­ros egyik középiskolája ugyan­csak szélesebb együttműködésre lép a gyöngyösi, de megyei fenn­tartású Károly Róbert Kereskedel­mi és Vendéglátó-ipari Szakkö­zépiskolával. Mint ismert, a két város közötti kapcsolatépítés még az előző ön- kormányzati ciklusban kezdődött, Kovács István krakkói magyar kon­zul kezdeményezésére. A napok­ban lezajlott látogatás így egy hosz- szú, de várhatóan egyre inkább kölcsönös gyakorlati előnyökkel já­ró folyamat jelentős állomása volt. Gyöngyösről egy autóbusznyi de­legáció látogatott el a lengyel vá­rosba, a döntéshozók mellett több városházi alkalmazott is részt vett az utazáson. iespé)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents