Heves Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-09 / 185. szám
Juronics Tamás a Carmina Burana egri előadásán 2003. augusztus 9., szombat II. ERLAU TANCFESZTIVAL A zene erősebb, mintán Beszélgetés Juronics Tamás táncművésszel Juronics Tamás a Szegedi Kortárs Balett vezetője, koreográfusa, a honi táncszínházi élet egyik legkiemelkedőbb alakja, az Erlau Táncfesztivál egyik szervezője. Vele beszélgettünk az Egerben látott produkciókról, a táncos, koreográfus, színházszervező lét nehézségeiről, a jövő évi fesztiválra körvonalazódó tervekről.- A fesztivál csúcspontja - azt hiszem-Mozart Requiemje volt. Kezdjük azzal, hogy a darab végén az angyalszárnyak a nővér hátán mintha kilógtak volna az egész produkcióból, gyöngítették a befejezést.- Igen, ezen mi is sokat vívódtunk, de most is úgy látom, szembesülve más véleményekkel is, hogy egy kicsit mindenképpen föl kell oldani a darab végét, és ez a triviális jelkép alkalmas erre. A nővér az egész előadás alatt egyfajta katonás, kemény, mégis Teréz anyás szerepet játszik, és ezt ellenpontozni kell ugyanúgy, mint azt a bizonyos fekete figurát, mely szintén valamiféle mesealak - így beleférnek az angyalszárnyak is az összképbe.- A Reqniemet már egyszer színpadra állította, miért került elő ismét?- Megvan az az adottságom, hogy nyitott vagyok a javításokra. Nagyon örülök, hogy ezt a darabot újradolgoztam, mert az első változatot nem szerettem, ugyanakkor a zenét nagyon szeretem és tisztelem, ezért kifejezett fájdalom lett volna, ha belefogok ebbe a remek alkotásba, és egy sikertelen próbálkozással félbe is hagyom. Most már olyan lett, amit vállalhatok és méltó a muzsikához.- Az eredeti változatnak is Varga Fanni volt a főszereplője, más gyermekszereplők azonban nem táncoltak a darabban. Az újragondoláshoz adott-e lökést az, hogy megismerkedett az Egri Fesztivál Balettel?- Valóban, Fanni már abban is táncolt, de az egész mű mögé valami nagyon filozofikus, mélyenszántó gondolati szálat tettem, és ezzel csődöt mondtam, egyszerűen kivitelezhetetlen volt. Ilyenkor nincs mást tenni, csak visszanyúlni az alapműhöz, és hagyni, hogy az vezessen olyan útra, amelyet önmagában diktál. így meg lehet találni azt a történetet, mely inkább az érzelmi vonal felé, mintsem a filozófiai felé húz. Ez az út vezetett oda, hogy több gyerekszereplő is játszik a darabban. A Carmina Burana is ilyen, ott is volt egy alapötletem, hogy a tánc legyen ellenpontja a zenének, de amikorra bementem volna a balettterembe, rájöttem, hogy ez nem fog működni. Elhatároztam, nem fogok ellenkezni a zenével, mert erősebb, mint én. Egyrészt az ilyen erejű zenék ellenpontozásához nagyon ügyesnek kell lenni, másrészt éppen a Requiemnél azt éreztem, hogy balgaság is lenne. A másik fontos dolog, hogy ez a mű erősen a keresztény kultúrkörhöz kötődik, ezért nem lehet ráerőszakolni valami egészen más világlátást.- Ha már erős zenékről beszélünk, nem hagyhatom ki a kérdést, hogy két, egymáshoz korban ugyan közeli, stílusukban mégis távoli mű, mint Sztravinszkij Tűzmadara és Ravel Bolerója hogyan kerülhet egy estére, sőt hogyan folytatódhat egyik tánctörténet a másikbán?- Valóban két különböző zenei gondolkodással találkozunk. Sztravinszkij nagy kedvencem, sok darabjával foglalkoztam, és a Tavaszi áldozat, a Menyegző után értelemszerűen következett a Tűzmadár. Munka közben jöttem rá, hogy ez a mű nem annyira jó, sőt a szerző sem lehetett vele elégedett, nem véletlenül készített belőle annyi átiratot. Életemben először én is vágtam az eredetiből, kicsit kénytelen voltam sűríteni. Csodálatos, erős részek mellett erősen romantikába hajló érdektelen részek keverednek benne. A Bolero más ügy. Ilyen együttesvezetői tapasztalattal rutint szerez az ember a „forgalmazás” területén is. Amellett, hogy a zene remek, benne van a választásban a műsorpolitika is, mert ha a plakáton ez áll: Bolero, biztosan bejön a közönség. Tehát a darabválasztásnál az is szempont, hogy a produkció, már csak a zene okán is, sikeres legyen. Aztán a darabválasztások után már az én agyszüleményem, hogyan fogom ezt a két művet egy estén, ha nem is túl szorosra, de összefonni. Ami itt meg is történt, mégis két külön világot ábrázolok. A fő összetartó erő a két főszereplő - Barta Dóra és Kun Attila -, akik ugyan más közegben mozognak a két darabban, ám a köztük kialakuló kapcsolat folytatása és továbbgondolása történik meg a második részben.- A Boleróbán - úgy tűnik - sikerült megteremteni a korábban emlegetett ellenpontozást, hisz ebből a dinamikus, érzelemgazdag műből nem egyértelműen következik ez a kegyetlen és fájó őszinteség.- A zene ereje, töltése és vadsága adja ezt a fajta durvaságot vagy brutalitást, mindamellett, hogy csupán a duett stílusa, direkt- sége, a szikár és egyértelmű színpadképpel együtt adja ezt a nyerseséget, mely nem enged teret semmi olyan érzelemnek, melytől negédes, kedves vagy kellemes lenne az összhatás. Ezáltal valóban ellenpontot teremtettünk a zene érzelemdús gazdagságának.- Úgy tűnik, táncosként egyre inkább visz- szahúzódik, és inkább az együttesvezetés, a koreografálás az, ami foglalkoztatja.- Ennek három oka is van. Egyrészt lassan kiöregszem sok szerepből, másrészt fizikailag fáraszt már a tánc, harmadrészt az együttes irányítása rengeteg időt és energiát vesz és visz el. Annyi a munka és a felelősség rajtam, hogy nehéz összeegyeztetni mindezt azzal, hogy sokat legyek a teremben. Hasznosabb az együttes és a magam számára is, ha az alkotásra koncentrálok. Ezenkívül most megyek Németországba, ahol a Carment csinálom, majd a pozsonyi operában a Fából faragott királyfit. A saját együttesemmel csak januárban kezdek újra dolgozni, mégpedig az új Nemzeti Színház számára készítünk egy különleges bemutatót. Aztán a kairói operában tanítom be a Tűzmadár egy klasszikus változatát.- Az Erlau Táncfesztivál következő évi programjáról tudhatunk-e már valamit?- Minden fesztiválból tanulunk, megtanuljuk, mi az, amit jobban kell majd csinálnunk. Téves útnak tartanám, ha olyasmit próbálnánk ráerőltetni a városra, amiből nem kér. Nagyobb városban bármit el lehet adni, mindig lesz, aki megnézze, itt más a helyzet, itt maximálisan ki kell szolgálni a közönséget. Egerben hagyománya van, és nagyon szeretik a zenét. Ezért jövőre Erlau Tánc- és Zenei Fesztivál néven fut majd a sorozat, melyben minden második produkció változatos műfajú zene lesz. A koncertek sorában találunk majd szimfonikus zenét, jazz-t, és talán még populárisabb muzsikát is. Táncban pedig szintén sokszínűségre törekszünk. Lesz klasszikusabb balett, autentikus néptánc, és vélhetően ismét befér a programba a Szegedi Kortárs Balett valamely produkciója is. EGRES BÉLA MOZART REQUIEMJE aratta a legnagyobb sikert a II. Erlau Táncfesztivál rendezvényeinek sorában. A darabban a Szegedi Kortárs Balett táncosai mellett az Egri Fesztivál Balett fiataljai is felléptek. A főszerepet Varga Fanni (középen) táncolta ■ Sokrétegű táncszínházát Barta Dóra az Erlau Táncfesztiválról Véget ért a II. Erlau Táncfesztivál egyhetes rendezvény- i sorozata. Remek előadá- A sok, telt házas nézőterek köszöntötték a táncot Mi Egerben, a Líceum udva- ” rán. A Pécsi Balett, a Budapest Táncszínház, az Egri . Fesztivál Balett és nem utolsósorban a Szegedi Kortárs Balett forró estéket hozott a változékony nyárba. A to- I vábbi tervekről, a fesztivál- I ról beszélgettünk Barta Dó- ’ ra táncművésszel, az Egri Fesztivál Balett vezetőjével, a Szegedi Kortárs Balett vezető táncosával, az Erlau Táncfesztivál fő szervezőjével.- Most, hogy véget ért a táncfesztivál, mik a további tervei a nyárra?- Augusztus ötödikén felszabadultam a fesztivál okozta nyomás alól, de néhány nap pihenés után ismét a munkába vetem magam, hisz az évadunk már 12-én megkezdődik. Két külföldi koreográfus kopogtat a Szegedi Kortárs Balett ajtaján, az egyik egy német művész, a másik pedig egy izraeli táncművész, aki Hollandiából érkezik és Carment csinál majd nálunk. így jövőre - azt hiszem - Carment hoz a szegedi együttes az Erlau Táncfesztiválra.- Ha már itt tartunk, az idei fesztiválra nem nyomta rá túlságosan a bélyegét a szegedi együttes, hisz három este is Őket, Önöket láthatta a közönség?- Valóban túlteng a Kortárs balett, és ezért akár önző fesztiválnak is lehetne nevezni, de ezt bocsássák meg nekünk. Amikor ugyanis válogatunk, sok szempont mellett azt kell elsősorban szem előtt tartani, hogy hatalmas nézőtér és hatalmas színpad áll a Líceum udvarán. Ezért kamaradarabokat nem, csak nagyszínházi és ráadásul szórakoztató programokat hozhatunk. Olyanokat, melyek vonzerővel bírnak mind az egriek, mind a turisták számára. A város táncszerető közvéleménye még kicsit alszik, föl kell ébresztenünk azt a réteget, mely nézőnk lehet. Ez azonban egy hosszú folyamat eredménye lehet, melynek még az elején vagyunk. Türelmesen kell ezt építenünk, hogy öt-hat év múlva esetleg olyan sokrétegű táncszínház- és táncelőadás-sorozat jöjjön létre, mely minden igényt kielégít.- Az idei program összhatása egységesebb képet mutatott, mint a tavalyi, köszönhetően annak is, hogy a válogatáskor hasonló stílusú együttesek munkáiból merítettek.- Az első, tapogatózó tv után ez a második már határozottabb irányvonalat mutat. Az előző nyár megmutatta, merre érdemes elindulni, ez a mostani pedig új tapasztalatokkal gazdagított bennünket. Terveink szerint jövőre külföldieket is szeretnénk meghívni a fesztiválra, s így nyitnánk egy kicsit. Két, a szegedihez hasonló stílusú együttest is kinéztünk, akik esetleg még többekkel szerettethetik meg ezt a csodálatos művészeti ágat, melyre föltettük az életünket. (■«ES) Vukán György a zongora mögül kíséri figyelemmel a Budapest Táncszínház táncosait, Hárs Viktor pedig csak pengeti, pengeti Vukán Györggyel táncról, zenéről Különleges táncos-zenés estet hozott az Erlau Táncfesztivál második produkciója, melyben a Budapest Táncszínház két produkcióját láthattuk. A második, mely a Jazz-sekt címet viselte, különleges produkció, hisz élő zene kísérte a táncosokat. A Creative Art Jazz Quartet a méltán világhírű muzsikus Vukán György együttesvezető szerzeményeit játszotta, melyre Földi Béla készített koreográfiát. A táncos jazz-koncert után Vukán György örömmel válaszolt kérdéseinkre.- A jazz szabad műfaj, most azonban, mivel koreográfia született a muzsikára, voltak meg kötések...- Nem volt olyan nagyon sok megkötés, hisz négy vagy öt téma van, és azon belül éppen úgy játszunk, mintha egy koncerten muzsikálnánk. Ném a végtelenségig, de ugyanúgy improvizálunk. Természetesen figyeljük a táncot és próbáljuk azt követni. Körülbelül tudjuk, hol van egy-egy rész vége, és ott megpróbálunk átkötéseket játszva bemenni a másik tételbe.- Milyen érzés részt venni egy ilyen különleges vállalkozásban?- Roppant jó dolog, mert semmilyen kötött műfajból nem érezni ki azt a szabadságérzetet, amit a jazz és a tánc produkálni képes. Ha a művészet, a művészember csak tökéletesre törekszik, az nem egy élvezet, az megöli a művészet lényegét. Igenis félre lehet és kell lépni, ütni. Horovitz is félreüt, mégis rohadt jó, aki meg nem üt félre, az nem jó. A Félreütni, félrelépni irairsa belső energiának kell elsősorban kiáradni, még a tévesztés árán is. Ebben a közös alkotásban szükségszerűen fölcsillan valami ebből, hisz rengeteg véletlenszerű dolog van jelen. Persze ott van a téma, de az sem mindig ugyanolyan tempójú: mi, akik játsz- szuk a zenét, nem vagyunk gépek. Ez végül is egy jazz-koncert és egy tánckoncert együtt.- Ezek szerint nem zavarják egymást.- Szerintem nem. Mi önfeledten muzsikálunk, attól függetlenül, hogy néha odanézünk a táncosokra, hogy éppen hol tartanak, de egyébként tesszük a dolgunkat boldogan. - Hogyan jött létre ez a közös mű?- Földi Béla ötlete volt az egész, és bennünk talált partnerre. Most utólag már olyan természetesnek tűnik az egész, de amikor először leültünk, fogalmunk sem volt, hogyan lehet azt megcsinálni, hogy a zene és a tánc funkciói megmaradjanak, a kettőből pedig kikerekedjen valami. Játszottuk már jó néhány helyen, most már pár éve is, mégsem untuk meg. Folytatjuk tovább, talán külföldre is elvisszük a darabot.- A táncosok is képesek követni az önök rögtönzéseit?- Ők remek táncművészek. Lehet, hogy a néző, aki ezt a darabot látja, nem is gondolná, hogy ezek a gyerekek a balett minden műfajában otthon vannak. Táncolhatnának ugyanilyen erővel az Operaház színpadán is. Ott is megállnák a helyüket. Sokrétű és tehetséges társaság, mely rendelkezik azzal a képességgel, hogy több dologban is otthon legyen egyszerre. Régebben nem volt átjárhatóság a klasszikus balett és például a néptánc között. Mára ezek a határok elmosódtak, akárcsak a zenében. Nem a tánc műfaja a fontos, hanem a tánc a fontos, és nem a zene műfaja a fontos, hanem a zene! Nem baj, ha klasszikus, nem, ha avantgárd, nem baj, ha jazz, sőt az sem baj, ha ezek keverednek. Az meg pláne nem baj, ha szól valamiről. Egy zenésznek sem elég, ha elvégzi a klasszikus tanszakot, és meg sem tud moccanni más műfajban. Műfajt mondok, pedig szerintem ez a kategória nem létezik, mert a zene egységes egész. Szomorú, hogy darabokra szabdalták az esztéták, és mindenféle címkéket aggattak rá. Azt figyelhetjük meg, hogy mindenféle zene kezd eggyé gyűrűzni. A világ is egyfajta összefonódáson megy át. El kell érni, hogy átléphessük a műfaji és a politikai határokat egyaránt, anélkül, hogy lelőnének. Szabad átjárásnak kell lenni, és arra kell törekedni, hogy ez ne csak átjárhatóság, de egy nagy egység legyen. A zenét kell fölmutatni, nem a műfajokat. El kéne odáig jutni, hogy a hallgató se értékeljen folyamatosan, hanem csak üljön le, és élvezze a muzsikát! A dolgok efelé haladnak, és a klasszikus zenészek eléggé pánikolnak is ettől, amit teljesen meg tudok érteni. Nem állítom, hogy könnyű út lesz, de ettől szép, amin elindultunk! ____________________________________________________IE.B.I
