Heves Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-07 / 156. szám

8. OLDAL KÖRZETE 2003. Július 7„ hétfő PETERVASARA E S Elismerés a körjegyző­nek. A Magyar Közigazgatá­si Kar, a Megyei Jogú Váro­sok Szövetsége, a COMITA- TUS Önkormányzati Szemle és az Országos Bűnmegelőzé­si Tanács által kiírt 2002. évi pályázaton közigazgatási té­makörben kimagasló ered­ményt ért el ár. Benkár Jó­zsef, Pétervására körjegyző­je. A Közigazgatási bírásko­dás Magyarországon című pályaművével COMITATUS- díjat érdemelt ki. Az elisme­rést a napokban vehette át a szakember. Ismét együtt alkotnak. A Heves Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete, a siroki polgármesteri hivatal és a megyei művelődési központ szervezésében idén is meg­rendezik Sírokban a rajzta­nárok alkotóműhelyét. A nyi­tókiállításra holnap délután öt órakor kerül sor a felújí­tott polgármesteri hivatal ta­nácstermében. A tárlatot Révészné Bőgős Zsuzsanna, a Heves Megyei Önkormányzat Művelődési és Sportirodájá­nak vezetője ajánlja az ér­deklődők figyelmébe. Palócnapok - főzőver­sennyel. Párádon július 11- 12-én rendezik meg a ha­gyományos Palócgálát, s az ehhez kapcsolódó V. palóc­napi vadételfőző versenyt és a XII. vadásznapot. Pénteken délután lovasbemutatóval kezdődnek a programok, majd népi kismesterségek bemutatója, gyermek­táncház, illetve fiatal népdal­énekesek műsora követi egy­mást. Az esti órákban zenés nosztalgiaest, és disco zárja a napot. A szombat délelőtti megnyitót követően 10 órától nevezhetnek a versenyzők a Palócföld legjobb túrós lepé­nye, valamint az egyszerű palóc ételek kategóriájában. Ezen a napon nyílik meg Valaczkai Erzsébet festőmű­vész és Szappan László ter­mészetfestő közös kiállítása. Délelőtt vadászkutya- és solymászbemutatóban is gyönyörködhetnek a résztve­vők. Délután 3 órától kezdő­dik a Palócgála s az ezt köve­tő utcabál. ■ Az idős hölgy felajánlása Avagy: mi mindenről esik szó egy polgárőr-juniálison A frissen felállított sátor ár­nyékába húzódik a társaság, s türelmesen várja, hogy Lövei László elmondja beszédét. Ami azt illeti, a helyi polgárőr egyesület elnökében kelleme­sen csalódtak az erzsébeti tó­nál pihenők, a rövid szónok­lat ugyanis három szó köré csoportosult: türelem, támo­gatás, együttműködés. Bükkszenterzsébet- Itt és most köszönöm meg az édesanyák, a feleségek és gyer­mekek türelmét, amellyel elvise­lik a hiányunkat, amikor időről időre az éjszakában kóborlunk. Hasonlóképpen gondolok támo­gatóinkra, akiknek a segítségére eddig is számíthattunk. Mind­ezek mellett nagyon sokat jelent számunkra az az együttműkö­dés, ami a rendőrség, illetve a polgárőrség megyei, városi és helyi vezetőivel, munkatársaival kialakult... A közelmúltban alakult, s im­már harminchárom tagú helyi polgárőrség elnöke, Lövei László erre a hármas alapelvre, valamint a további sikeres szolgálatra emelte műanyag poharát. Ki-ki azzal koccintott, amivel tehette, de senki sem vitte túlzásba, mert ezen a hét végi napon nem a po- harazgatás, hanem a közös szóra­kozás, a pihenés volt a cél. Együtt egymással, s a családdal. Miközben a „konyhasátor” fe­lől kellemes illatok terjengtek, a legkisebbek a rendőrlovak hátán bandukoltak körbe-körbe, kissé távolabb a nyomozókutyák be­mutatója vonzotta az érdeklődő­ket, mások horgász-, majd lö­vészversenyen vívták békés pár­bajukat. Nem volt kötött prog­ram, egyszerűen jólesett beszél­getni egy sort, vagy csak nézelőd­ni a nyugalmas környéken. Per­sze, óhatatlanul szóba került az önként vállalt szolgálat. így idéz­tük fel azokat az eseteket, ame­lyek az egyesület megalakulása óta eltelt rövid idő alatt történtek.- A sanda szándékú emberek ma már kétszer is meggondolják - említették -, hogy a sötétben settenkedjenek, mert soha nem tudhatják, hol és mikor találkoz­hatnak velünk. A polgárőrök sikereinek hamar híre kelt a környéken, s ez meg­nyugtatóan hat a lakosságra. Az emberek nagyobb biztonságban ér­zik magukat, s ezt hálával fogadják. Az egyik egyedül élő idős néni nyugdíja egy részét ajánlotta fel az egyesületnek - mesélték -, miután azt tapasztalta: nem múlik el éjsza­ka, hogy be ne világítanának a por­tájára, rendben van-e minden.- A körzet tizenhárom telepü­lése közül jelenleg ez az egyetlen, ahol polgárőrök vannak mellet­tünk - mondta Nagy András r. al­ezredes, a pétervásárai őrs pa­rancsnoka. - Elismerjük, jól jön a segítségük, mert a területen már­is érezhetően csökkent a bűncse­lekmények száma. Ivádon is éle­dezik már a szervezet, példát ve­hetnek az erzsébetiektől. Hasonlóan vélekedett Bállá Fe­renc r. ezredes, az Egri Rendőrka­pitányság vezetője is, aki - mun­katársaival együtt - arra törek­szik, hogy megadja a kellő támo­gatást az egyesületnek.- Minden elismerést megérde­melnek - jegyezte meg -, mert szabad idejüket, saját járművei­ket, eszközeiket nem sajnálva te­vékenykednek lakóhelyük rend­jéért. Olyan társaink ők, akik hoz­zánk hasonlóan a bűnmegelőzést szolgálják. Időközben a bográcsban meg­főtt az ebédre szánt vadpörkölt és a babgulyás, amiből még vacsorá­ra is maradt jócskán. Mert estig kitartott a jó hangulatú társaság. (SZILVÁS) Az „ujjal festő” vallomása Csík János, a 28 éves roma származású festőművész Párádon él. Kőművesnek tanult, de szakmájában nem tudott elhelyez­kedni. Ekkor kezdett el rajzolni. A szerény körülmények mi­att kezdetben füzetlapokat ragasztott össze, hogy minél na­gyobb felületet kapjon, aztán rajzlapra rajzolt. Ezután fekete kartonra festett krétával, most pedig már csak olajfestékkel dolgozik. Az eltelt 12 év alatt a festményeivel keresett pénzt mind visszaforgatta, s eszközöket, kellékeket vásárolt. Több kiállítása volt, s szerepelt a Petőfi Rádióban, s több tv-csator- na műsorában is. Csík János: lovakat ábrázolni kihívás- Hogyan kez­dett el az ujjá- val festeni?- Hallottam, hogy létezik ilyen, de eleinte el sem tudtam képzelni, s az­tán én is bele­nyúltam a fes­tékbe, s az uj­jammal kezd­tem el dolgoz­ni. Rá is voltam kényszerülve, hiszen nem telt ecsetre, s azt a technikát is meg kellett vol­na tanulni. Ecsettel hor­dom fel a festé­ket, s az ujjam­mal dolgozom össze. így harmó­nia alakul ki, az egyik szín át­megy a másikba, s sima lesz a fe­lület.- Milyen témákat választ ké­peinek?- Kezdetben fantáziaképeket festettem, majd lovakat. Lovat ábrázolni kihívás egy festőnek. Kedvenc témám még a nők, az emberi test. Mostanában meg­rendelői igények szerint készítek képeket, s így legtöbb a tájkép, de vannak csendéletek, portrék is.- Korábbi interjúkban el­hangzott, hogy más roma fes­tőktől eltérően még sosem fes­tette meg a cigányság történe­tét. Tervezi-e, hogy a későbbiek­ben a cigánykultúrát is megörö­kítse? Azóta már készült pár kép, melyet szintén megrendelé­sekre készítettem. Főként a napi történéseket festem meg sötét tó­nusban. De ábrázoltam már a bevándorlást is több képen.- Egy épp száradó kép egy őszi tájat ábrázol. Hogyan tud nyáron őszi képet festeni?- A környéken sok kiránduló megfordul, s nagy a kereslet a tájképekre. Valóságos a hely. Az év különböző szakaszaiban fotó­kat készítek, s azokról festem meg a képeket.- Ön szerint melyik irányzat tudja jobban kifejezni a művész érzéseit?- Egyértelműen a festészet, az ember nem tud lefényképezni mindent, amit elképzel. Pl. egy szárnyas lovat. Régebben ilyen képeket is festettem. Azt a mo­dern-realista irányzatot, amit én képviselek, nem lehet fotózással kifejezni. „Valós dolgokat ábrá­zolok valószerűtlen színekkel.” Fontos a színvilág, nagyon szere­tem a kék színt.-Azon számára mi a legfon­tosabb az életben?- Amikor leülök a festőállvány elé, elképzelek valamit, s megva­lósítom azt. Ha festek egy tájké­pet, beleképzelem magam a táj­ba. A kezemmel rakosgatom ki a részeket, s egyszer csak összeáll a kép. Érzem az olajfesték illatát, közben pedig szól a zene. A leg­nagyobb boldogság, amikor azért jönnek hozzám, mert érdeklőd­nek a munkáim iránt.- Vidéken vagy városon sze­retne élni?- A festők életére jellemző, hogy vidéken születnek, városba vándorolnak, hogy tanuljanak, érvényesüljenek, majd ismét vi­dékre költöznek, hogy nyugod­tan tudjanak dolgozni. Én vidé­ken szeretnék maradni. Úgy ér­zem, hogy meg tudom itt valósí­tani magam. Kezdetben volt egy kiállításom, aztán több, voltak munkahelyeim is a festés mellett, s most jutottam el oda, hogy eb­ből élek. S tartom magam a mot­tómhoz: „Az életben elboldogu­lok az Úristen nélkül, de mint ér­ző ember, nem tudok létezni a nálam nagyobb és hatalmasabb alkotóerő nélkül.” A családi ház tetőterében be­rendezett lakószoba egyben mű­terem is. A falhoz állított, elkészült képek, az állványon még most száradó tájkép, a festék illata egy párizsi kis padlásszobát idézett fel bennem. Kellemes érzésekkel tá­voztam. L. BÉRES MAGDOLNA Gyönyörben szeretnénk élni mindig” Beszélgetés egy indiai bölccsel a lelki tudásról és odaadásról B.V.SZADHU MAHARADZS, negyedszer járt Magyarországon, s most látogatott először Parádfürdőre, ahol június 24-én „A lelki tudás és az odaadás szellemisé­ge” címmel tartott előadást. Az indiai bölcs királyi családba született, naponta 10 szolga leste minden kívánságát. Meg­tapasztalta mi a politika, milyen a ké­nyelem. Megélte a gazdagság, a fényűző pompa csúcsát. Mégis feladott mindent, mert belefáradt ebbe az életbe, nem tu­dott aludni, nem érezte a békességet, a gazdagság közepette nagy szenvedés­ben volt része. Fokozódott benne a lelki élet utáni vágy, s amikor mindenről le­mondott, akkor lett gazdag igazán.- Véleménye szerint a globalizáció ha­tására merre tart most a világ? Milyen jövője van Indiának?- A jelenlegi társadalom a materializ­mus felé tart, arra törekszünk, hogyan ér­hetünk el mindenféle anyagi kényelmet, mindig többet és többet akarunk. De egy­szer csak rádöbbenünk, hogy valami hi­ányzik. Küzdöttünk, s mégsem tettünk semmit. Nem köszönt ránk a „valóság”, a boldogság, a békesség, s magunkra mara­dunk. S ha nincs mellettünk senki, az egész életünk hiába volt. Nagyon fontos a család, s nem elég csak a saját érdekein­ket szolgálni, mert akkor egy kisiklott éle­tet élünk. S nagyon fontos a szeretet.- Szülei Krisnát imádták, s önt még­is katolikus iskolába íratták be, s ma hindu szerzetesként járja a világot. Ho­gyan talált rá Istenre? S valójában mi a feladata, küldetése?- Képzelődéssel nem láthatjuk Istent, csak a szeretet által lehet tapasztalni, látni őt. Ha megismerjük önmagunkat, megis­merjük Istent. Elkezdtem szeretni Istent, s ez a szeretet változtatott meg. Úgy érzem, kapcsolatban élek Istennel. Nem tudom, hogy ez a változás jó-e, vagy sem. Ha he­lyes, jól döntöttem, ha nem, hibáztam.- Mit gondol arról, hogy Európában visszaesett a katolikus egyház hívei­nek aránya?- Ez azért van, mert nincs lelki kap­csolat, nincs lelki motiváció. Kell az ol­vasás, de kell mellé a megvalósítás is.- Mennyire változott India helyzete, amióta nyitott gazdasággá vált? Miben látja a lehetőségeket a szociális problé­mák megoldására?- Indiába is eljutott a nyugati global­izáció, megfeledkezünk saját kultúránk­ról, s követjük a nyugatit. De az indiai kultúra gyökerei nagyon mélyek, s ezért ez a változás nem egyik napról a másik­ra történik. De kultúránk megérinti az emberek szívét, s eljut nyugatra is.- Milyen szándék vezette a világ or­szágaiba, s hozzánk, Magyarországra?- Fontos az emberekkel való kapcso­lat, arra szeretném ösztönözni őket, hogy valósítsák meg önmagukat, próbá­lok tanácsokat adni. Közeli a kapcsolat India és Magyarország között, hasonló a kultúra. A magyar más mentalitású, ész­járású, mint a többi európai nép. Ide mindig szívesen jövök.- Mit tud ajánlani azoknak az em­bereknek, akik más kultúrában élnek, mint ön, és más problémáik vannak?- Kétféle probléma van. Anyagi jelle­gű, mellyel mindennapi életünk során találkozhatunk, s a lelki probléma. Ha nehézségeik vannak, a megoldás: sem­legesen kell szemlélni a problémákat, akkor tudják megoldani azokat. Kívül­ről kell tekinteni magunkra, mintha nem lennénk részesei a helyzetnek. Lel­ki tudatból szemlélni, s úgy döntést hozni.- Milyen gyakorlati haszna van az ön tanításainak a magyar emberek életvitelében?- Szerethetik Istent. Ezáltal megis­merhetik a lelki életet, lelki kultúrát - a harmóniát, a környezettel, Istennel, s hogy a béke és boldogság belül lakozik. „Ha belül gyönyör lakozik, akkor gyö­nyörben szeretnénk élni mindig” - ez a valóság.- Mi tesz tanúságot ön mellett, mivel bizonyítja, hogy tanítása hatásos, va­lós és igaz?- Az átélt tapasztalataimat osztom meg a közönséggel. Amikor az embe­rek meghallgatnak, ők is megosztják a tapasztalataikat velem. Elkezdődik egy kapcsolat, s ha létrejön, akkor ez a valóság, ez rá a bizonyíték. Soha sem tüntetem fel magam nagy tanítónak, magam is hallgatója vagyok az előadá­saimnak, mint a közönség. Ilyenkor nem is én vagyok az, aki beszél, én is élvezője, hallgatója leszek a saját sza­vaimnak. ________________________________________(LÉMA) A két kondérfelelős: Fejes Róbert, Kifusz Dénes és egy kis kukta... Lóvéi László elnök (balról) köszönetét mond a családoknak, a támogatóknak és együttműködő partnereiknek a szerző felv.

Next

/
Thumbnails
Contents