Heves Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)
2003-07-03 / 153. szám
MOZAIK 11. OLDAL 2003. Július 3., csütörtök Hol a jobboldal mostanában...? (2) Az elmúlt évi országgyűlési és helyhatósági választások Hatvanban is a polgári oldal kudarcával végződtek. A városban és környékén azonban még a máshol tapasztaltaknál is látványosabb, s talán csúfosabb volt a vereség, hiszen a tavaszi megméretés során a 4. számú választókörzetben Hevesben egyedülálló - de országos viszonylatban sem túl jellemző - módon már az első fordulóban eldőlt a küzdelem a szocialista jelölt javára. A jobboldal azonban látszólag mit sem okult a történtekből, így szinte értelemszerűen következett az önkormányzati választásokon elszenvedett fiaskó. S noha az érintettek másképpen nyilatkoznak - mi több, a helyi Fidesz-elnök egyenesen sikerként értékelte szereplésüket -, a jelek szerint a jobbközép azóta sem talált magára. Az élet - pontosabban a választások végkimenetele - Érsek Zsoltot igazolta, mégpedig mindenben. A voksolásra készülve mindkét oldal rendezte sorait, egyformán sajátos módon, a demokrácia köntösébe bújtatott hidegvérű kiszámítottsággal. A szocialistáknál Érsek új csapatával háttérbe szorította a régieket, akik még soha nem győzedelmeskedtek egyéni körzetükben, ám a kompenzációs listáról hatalmi pozícióba kerülve hosszú időn át a politikai és gazdasági kérdések megkerülhetetlen tényezőivé váltak. A harmadszor a Parlamentbe került honatyának sikerült elérnie azt is, hogy ne Farkas Kálmánná legyen a polgármesterjelölt, hanem ő maga, s ha e lépésnek akadtak is a párton belül ellenzői, bizonyára meggyőzte őket az a tény, hogy a volt polgármester asszonyt még az MSZP választási lendülete sem juttatta be a képviselő-testületbe: egyéni körzetében is csupán a harmadik helyen végzett, míg a többi választókerületben kivétel nélkül Érsek és emberei diadalmaskodtak. * Ezzel párhuzamosan a Fideszben is zajlott az élet. Szinyei András - akinek állítólagos mentorai, Surján László és Harrach Péter nem tudtak segíteni abban, hogy előkelőbb helyen szerepeljen az országgyűlési választások megyei listáján - 2002 tavaszán nem jutott be a törvényhozásba. Ismét elérkezettnek látta hát az időt, hogy helyben politizáljon, mégpedig - hol máshol? - abban a szervezetben, amelynek helyi csoportjával szinte formális kapcsolatokat sem ápolt az elmúlt négy év során, s amelynek tagjaival a személyes kontaktusa sem volt elmé- lyültnek minősíthető. Az igazsághoz tartozik, hogy a Fidesz gyengén muzsikált. Az önkormányzatban egyedül Molnár József Ferenc elnök képviselte a pártot, aki bár egyes szakterületeken szorgalmasnak bizonyult, a politika mezején gyakran elszámította magát. A városvezetésben a legnagyobb létszámmal jelen lévő, meglehetősen különböző világnézettel felvértezett tagokból álló Összefogás Hatvanért Egyesület (ÖHE) képviselőivel ugyan megfelelő nexust alakított ki, de így is végig ellenzékben kellett munkálkodnia, ami jelentősen szűkítette mozgásterét. Emellett személyes tulajdonságainál, habitusánál fogva sem vált karizmatikus megjelenítőjévé az általa képviselt irányvonalnak. Pártjában viszont embereivel együtt Szinyei belső ellenzékének számítottak. Senkit nem zavart ez az elmúlt évek során, talán még magát Szinyei Andrást sem, egészen a hely- hatósági megméretést megelőző hónapokig. A polgármester-jelöltségért vívott küzdelem közeledtével azonban elkezdődött a számháború. Molnár és az akkori elnökség tagjai - ha nem is mindenki - úgy gondolkodtak, hogy Érseket kizárólag összefogással lehet legyőzni, ezért megfelelő ellenszolgáltatás (értsd: visszalépések a javukra, Fidesz-jelöltek közös indítása az egyéni körzetekben) fejében felsorakoznak az ÖF1E polgármesterjelöltje, Zavarkóné Hargitai Katalin mögött. Sokan bírálták ezt, de e sorok szerzője ma is úgy véli, helyes elgondolás volt azokban az időkben, amikor a Fidesz házon belül nem volt képes találni vagy felépíteni egy hiteles és nem utolsósorban a győzelem kilátásaival csatasorba állítható favoritot. (Utólag értékelve a végeredményt, Zavarkóné és Szinyei ugyan együttesen sem kapott annyi szavazatot, mint Érsek, de ez megtévesztő lehet, hiszen az emberek nem csak pártokban gondolkodnak; ha Szinyei András visszalép, netán másik jobboldali személy indul helyette a polgármesterségért, az vélhetően nemcsak a Zavarkónéra, de a lokálpatrióta Berényi Károlyra, mi több, akár még az Érsek Zsoltra voksolókat is befolyásolhatja. Természetesen olykor átfedésekkel, nem feltétlenül azonos irányban.) •k Szinyei András azonban nem engedhette meg magának, hogy kicsúsz- szon a kezéből a hosszú időre utolsónak tűnő lehetőség, s a politikai partvonalon kívülre kényszerüljön. A krónikás nem tudja, ő kereste-e meg az alapszer- vezeten belül az ÖHE liberális-szocialista mivoltát hirdető tömörülést, avagy azok találták-e meg őt, de tény, hogy hamarosan azonos oldalra kerültek, s a csoporton belül mind hangadóbbá vált az említett frazeológiával fellépők tábora. Ez a klikk Szabó Ádám vezetésével az önálló jelölt indítása mellett tört lándzsát, nem is titkolva, hogy Szinyeire gondolnak; hogy miféle, személyeket és különféle pozíciókat érintő alkuk állhatták még a háttérben, legfeljebb csak sejthető, hiszen a szocialisták megyei szintű elsöprő sikere átrendezte - majdhogynem teljességgel kisajátította - a palettát. A Fideszen belül elsőként Molnárékat kellett félretenni. A kívülálló számára nevetségesnek tűnhet az indok, amivel támadták az akkori elnökséget és a vezetőt: Szabóék szerint jelentős mértékben ők voltak az okai Szinyei András tavaszi kudarcának; annak, hogy nem került be az Országgyűlésbe. Eljárást kezdeményeztek ellenük, a siker biztos tudatában, hiszen addigra mindenki vitt magával még egy embert, de volt, aki többet is. Régi demokrata fórumosok, egykori kitelepítettek léptek be az alapszervezetbe, s persze újak is mindkét oldalon, akiknek nem volt más feladatuk, mint hogy megfelelő időben tegyék fel, vagy éppen ne tegyék fel a kezüket. Ezt a csatát Szabóék megnyerték. Többen voltak, legalábbis ahhoz elegen, hogy a régi elnökség félreálljon annak keserű tudatával, hogy miközben őket kárhoztatták a tavaszi vereségért, addig Szabó Ádámot elnökké választották; a tényleges vesztes, Szinyei András polgármesterjelölt, kampányfőnöke, Wébel Károly pedig az új elnökség tagja lehetett. ■k Hatvanban korábban nem lehetett klasszikus politikai törésvonalakról beszélni. Akik manapság az ÖHE szo- clib irányultságát hangsúlyozzák, keveset tévednek: az egyesület szabadelvű vezetői valóban rányomják bélyegüket szervezetük politikájára, miközben a polgári gondolkodású, netán a nemzeti radikális vonalat képviselő tagok inkább baráti társaságként, nem pedig hatalmi csoportosulásként tekintenek a közösségre. Ennek, valamint Érsek Zsolt stratégiájának a következtében alakult úgy, hogy három önkormányzati képviselőjükkel - egy alpolgármester és egy bizottsági elnöki funkció ellenében - koalíciós társul szegődtek az amúgy számarányuknál fogva a várost önállóan is kormányozni képes szocialistákhoz. Korábban is tanúi lehettünk hasonlóan fura „házasságoknak”. Amikor a politikai helyzet úgy kívánta, Szinyei András a szocialista Farkas Kálmánnét jelölte alpolgármesternek, miközben az ugyancsak szocialista Vajda Pál a legbefolyásosabb bizottság - a pénzügyi - élére állhatott. Az elmúlt ciklusban Szinyei keresztény- demokrata párttársa, Rodek Antal rendre a szocialistákkal és a szabad- demokrata dr. Bajusz Imrével megegyezően szavazott, hozzájárulva ezzel a szinte legendás 9:8-as arányhoz, amely elegendőnek bizonyult az ÖHE és a másik két jobboldali képviselő negligálásához. Mindezek nyomán a közvélekedésben is hamar elterjedt, hogy nem valamelyik politikai erő, hanem a Szinyei-Vajda-Rodek-Takács Péter (utóbbi a Városháza irodavezetője volt hosszú ideig) irányítja a várost, instrukciókat kapva különféle egyházi, intézményi és kulturális köröktől is. Természetesen ez a világ minden részén így történik, kiegészülve a gazdasági tényezők által szerzett befolyással, s talán az sem kizárólag Hatvan sajátossága, hogy amíg az egyik esetben valaki ideológiai eltérőségekre és összeférhetetlenségre hivatkozik, más alkalmakkor tolerán- sabban közelíti meg a látszólag semmiben sem különböző helyzetet. k Szinyei András tehát polgármesterjelölt lett, de hátra volt még a csapat összeállítása. Az elnökségből kiszorult fideszesek egy része az ÖHE színeiben próbált szerencsét - nem sok eredménnyel -, mások nem vállalták az egyéni körzetben való indulást, s volt, akit erre fel sem kértek. Végül elkészült a lista, a párt mind a tíz körzetben megmérette magát, s ezekből háromban sikerült is elcsípniük a második helyet (az egyiket az MDF-es Wagner Dénes révén, aki pech- jére éppen Érsekkel indult egy körzetben). Szabó Ádám is a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott, ami szép eredmény, tekintve, hogy régebben nemhogy nem a városban, de nem is Magyarországon élt; ehhez képest Szinyei és Rodek harmadik helyezése az évtizedes ön- kormányzati munka és ismertség birtokában akár blamázsként is értékelhető, míg a korábbi kampányfőnök, Wébel Károly ötödik helyezése nem igényel kommentárt. Egyéni körzetből tehát egyetlen fideszes jelöltnek sem sikerült a képviselő-testületbe jutnia, s ez a kompenzációs listáról is csak kettőjüknek sikerült: Szabó Ádámnak és Szinyei Andrásnak. k s Az eltelt háromnegyed év sem sok sikerélményt hozott a kétszemélyes frakció és a velük csaknem mindig azonosan voksoló, Berényi Károly fémjelezte lokálpatrióták számára. Vitathatatlan, hogy a mostani felállás a jövőt illetően sem kecsegtet a kibontakozás lehetőségével; nem elég, hogy számarányuk révén ellenzéki retorikával semmire sem mennek, ám a módszereik sem jövőbe mutatóak: Berényi és Szabó Ádám harsány, kendőzetlen, helyenként ugyan sok igazságot tartalmazó, ám a demagógiától sem távol álló stílusa egyre nehezebben eladható, míg az intelligens Szinyei András egyelőre nem találta meg az eszközt, amivel ha nem is rést üthetne, de legalább egy parányi lyukat vájhatna a vastag szocialista falon. A sérelmek emlegetésével, nosztalgikus szólamokkal, sírásba csukló hangon előadott érveivel együtt újra és újra visszapattan; nem utolsósorban annak is köszönhetően, hogy ellenfelei - élve a magas labda kínálta lehetőségekkel - gyakorta ütköztetik mostani kijelentéseit a nyolcéves polgármesteri ciklusa során gyakorolt döntéseivel. Feltételezhető, hogy a jelenlegi szerepét rangon alulinak érzi. Tessék- lássék megbízatásnak, amely legfeljebb arra elegendő, hogy a vérkeringésben maradjon, miközben már jóval messzebbre gondol. E sorok szerzője nem csodálkozna azon sem, ha Szinyei András neve feltűnne az európai uniós választások listáján, vagy - ha a történelem és a realitás másképpen rendelkezik - a Polgári Szövetség másik, talán már megszületőben is lévő, ám ugyancsak előkelőnek számító lajstromán. A többi már a szavazók dolga lesz. k Nem szántam utószót dolgozatomhoz, hiszen a tények önmagukban is beszédesek. Ám visszaolvasva a mondatokat, szinte számomra is meglepő, hogy a hatvani jobboldal története mennyire azonos Szinyei András történetével. Noha többszereplős a darab, úgy tűnik, rajta kívül mindenki más statiszta. Hiszen ha a jobboldalról írunk, illő lenne megemlítenünk a Demokrata Fórumot, a MIÉP-et, a kisgazdákat és az ezekkel szimpatizálókat is, ám mondjuk ki nyíltan: az említett pártok csak nevükben léteznek. Politikai súlyuk abszolút nincs; egy kézen megszámolható reprezentánsaik elhiteltelened- tek, kiégtek, elfáradtak, netán - és hiszem, hogy ők vannak többségben - egyszerűen csak elegük lett az egész úri huncutságból. Többektől hallom - s a polgári oldalon felsorakozókkal együtt magam is osztom - azt a nézetet, amely szerint az Orbán Viktor nevéhez köthető eszmeiség akkor maradhat eredményes akár hatalmon, akár ellenzékben, ha az azt alsóbb szinteken megjelenítők teszik kontúrosabbá, közérthetőbbé, számon kérhetőbbé és ezáltal teljesebbé. Nos, a Fidesz hatvani szervezete még létezik, a közelmúltban tisztújítást is tartottak. Ismét Szabó Ádám lett az elnök, s ha jól emlékszem, Cselkó Katalin alelnök is a helyén maradt. Tevékenységükről, aktivitásukról az utóbbi időben keveset hallani, de majd lesz ez még másképpen is, ha nem máskor, a soron következő választások alkalmával. TARI OTTÓ A 2002. ÉVI POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁS VÉGEREDMÉNYE HATVANRAN Berényi Károly 15,26% Érsek Zsolt 44,72% Szinyei András 19,52% Zavarkóné Hargitai Katalin 20,49% A FIDESZ-MDF JELÖLTEK HELYEZESE EGYÉNI VÁLASZTÓKÖRZETENKÉNT körzet Név Helyezés 1. Dr. Köles Józsefné 3. 2. Szinyei András 3. 3. Rodek Antal 3. 4. Wébel Károly 5. 5. Kovács János 4. 6. Dr. Hóka Józsefné 3. 7. Wagner Dénes 2. 8. Szabó Ádám 2. 9. Tóth Jánosné 6. 10. Czibolya Erzsébet 2. Száguld a Sulinet Expressz Az eredeti tervek szerint május 26-án kellett volna útjára indulnia a Sulinet Expressz programnak. A több mint egy hónapos csúszást követően azonban már nincs akadálya annak, hogy a jogosultak jelentős adójóváírást vehessenek igénybe, s ily módon „olcsón” jussanak számítógéphez. Heves megye A héten az első számítógépeket veszik meg az ügyfelek - a három minisztérium: oktatási, foglalkoztatási és munkaügyi, valamint informatikai által meghirdetett - a Sulinet Express keretében. Mint Lázár Csabától, az Ansys Informatika Kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, az ő cégüknél az egyes sorszámú PC-t Mérainé Czakó Katalin veszi át, épp a mai napon.- A háromfordulós pályázaton számos szakmai illetőleg pénzügyi feltételeknek kellett megfelelnünk - mondotta kérdésünkre Lázár Csaba. - Cégünk minden akkreditáción sikeresen jutott túl, így a mintegy 149 cég 169 pályázata közül a mi ajánlatunk sikeres lett. Megjegyzem, hogy önálló pályázattal, fővállalkozóként egyedüliek vagyunk Heves megyében. Mint megtudtuk, az érdeklődés számottevő. Napi ötven telefonhívást kapnak, két nap alatt közel száz katalógust vittek el, s vannak már megrendeléseik is. Ez a program egyébként nemcsak Magyarország, hanem Európa legnagyobb informatikai pályázata is volt, s ezért is szolgál nagy örömükre, hogy a nyertesek között lehetnek.- Sikeres pályázatunk elismerése eddigi munkánknak és szemléletmódunknak - jegyezte meg az igazgató, aki úgy vélte, hogy ez a pályázat alapjaiban fogja megváltoztatni a jelenlegi PC-elterjedtsé- get Magyarországon. De tulajdonképpen ez is a célja a programnak. Áz Ansys Informatika Kft. önálló pályázatában saját összeszerelésű számítógépeivel és upgrade, valamint opciós termékekkel pályázott az Oktatási, a Foglalkoztatási és Munkaügyi, valamint az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által kiírt tenderen - tudtuk meg. A pályázatban szereplő számítógépek árából évi 60 ezer forint leírható az adóból, akár több éven át is. Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Sulinet Expresszben nyertes megyei cégekről, az általuk nyújtott kínálatról lapunk július 10-én egész oldalas összeállítást közöl.
