Heves Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-26 / 173. szám

2003. Július 26., szombat 7. OLDAL M 0 Z A I K Különleges jelentőségű nap jú­lius 28. a muzsikusok, a zene­szerető emberek számára. Ezen a napon adja immár hagyomá­nyos egri koncertjét Vamus Xa­ver orgonaművész a Líceum ud­varán. A hangverseny apropó­ján beszélgettünk vele.- Miért is jeles nap július 28-a, a Vamus Xaver-koncert dátumai - Ez Bach halála évfordulójának a napja. Véletlenszerű felfedezé­sem volt 2000 áprilisában, amikor kint voltam Németországban, ahol az egész ország készült Bach halá­la 250. évfordulójának a megün­neplésére. Mi pedig úgy voltunk akkor, mint az egész kétezres év­vel, amikor is mindenhol, az egész világon égtek már az örömtüzek, puffogtak a petárdák, várván az ezredfordulót, Magyarország pe­dig úgy ment át 2000-ből 2001-be, mintha 1967-ből '68-ba ment vol­na át. Nálunk semmi sem utalt ar­ra sem, hogy az emberi nem zene- történetének legnagyobb zeneszer­zője ebben az évben halt meg ne­gyed évezrede. Ezért úgy gondol­tam, hogy ezt meg kellene ünne­pelni, s a honi körülményeket fi­gyelembe véve számba vettem a lehetőségeket. Ha elviszem a kon­certet a Zeneakadémia nagytermé­be, akkor az oda begyűlő ezerkét- ezerháromszáz embernek a kon­cert egy zártkörű, hamvasztás előt­ti búcsúztatása lesz, mivel ott nincs légkondicionálás, és körül­belül 91 fokban fejeztük volna be a koncertet, vagyis gyakorlatilag együtt pusztulunk el a szerzővel. Gondolkodtam hát tovább, és eszembe jutott, hogy legyen akkor a Kerepesi temető, az ország egyik legcsodálatosabb helye, ahol ott van az a hatalmas, gyönyörű, dup­la árkádsor, csodálatos szobrok­kal, síremlékekkel. Az az árkádsor remekül hangosítható, éppen úgy, mint az egri főiskola udvara. In­nentől roppant egyszerű volt a do­log. Bementem a Fővárosi Temet­kezési Vállalat akkor még dolgozó legendás főigazgatójához, Ladányi Jenő bácsihoz, és előadtam neki, hogy július 28-án itt szeretném megtartani Bach-koncertemet, hoztam is egy szerződést. Majd anélkül, hogy végigolvasta volna, Bach nem más, mint az örök élet Vamus Xavérral egri koncertje előtt vagy a szokott módon mindenféle bizottságok és albizottságok tár­gyalták volna, aláírta, lepecsételte a papírt. Csodálkozásomat látva a következő magyarázatot adta: „Nézze, Xaver, ez a koncert július 28-án lesz, én július 26-án megyek nyugdíjba, ezt majd elintézi az utódom...” így tulajdonképpen a koncert „engedélyezve lett”. Soha nem voltam olyan hálás egyetlen pártnak sem, mint akkor a MIÉP- nek, mert ha nem háborodnak föl ezen a koncerten, akkor nem ez lett volna két héten át minden rá­dió második híre, ugyanis az ombudsmantól a „bolgár temetke­zési egyletig” mindenki vélemé­nyét megkérdezték az ügy kap­csán. így annak ellenére, hogy az­nap este hihetetlen eső zúdult a vá­rosra, hatezer ember jött ki a teme­tőbe, s kitartottak a koncert két óráján át. És a végén az a hatezer ember elénekelte a Máté Passió zá­ró korálját. Akkor egyébként ugyanaz a kórus működött közre, amelyik most Egerben is fellép ve­lem.- Ettől az élménytől aztán vér­szemet kapott, és hagyomány te­remtődött...- Be kellett látnom, hogy Bach turisztikailag a legjobbkor halt meg július 28-án. A következő év­ben kitaláltam, hogy legyen a kon­cert a tihanyi domboldalon, a visszhangban. Ott is rengetegen voltak, sokan a kordonon kívülről hallgatták, aminek nagyon örül­tem, mert ebben a világban szá­momra és Bach számára is meg­tiszteltetés, ha „lopják” a zenéjét... Aztán a következő év Magyaror­szágon kimaradt, mert úriember választások évében koncertet lehe­tőleg nem ad, így Bachot kivontam a választási csatározások kereszt­tüzéből, ezért elvittem Szlovákiá­ba A Felvidéken a hatalmas mar- tosi magyar református templom­ban volt a koncert, ahová a szlová­kiai magyarság pillanatok alatt megszervezte magát. Az idén pe­dig úgy gondoltuk, hogy a szoká­sos egri nyári programba bele le­hetne venni Bachot is. Ez ismétlé­se és folytatása az első kettőnek, miután ez is szabad téren lesz. Több pedig annyival lesz, hogy itt nem sírvilágítás, hanem tűzijáték lesz, melyhez igazodik a zene is valamilyen mértékben. Természe­tesen itt is megénekeltetjük a kö­zönséget. Én Bach halála évfordu­lóján sohasem azt ünneplem, hogy meghalt, hanem annak örülök, hogy volt, és a zenéje itt maradt. Örömünnepnek fogom föl. Ez szá­momra az örök élet, és semmi egyéb.- Az évfordulón kívül is évről évre visszajár ide. Miért fontos Önnek ez a város, ez a közönség?- Ezen a közönségen mindig egészen más hangulatot érzek, ahogyan minden közegnek meg­van a maga kisugárzása. Eger sem kivétel az alól a szabály alól, hogy egy-egy város lakói a legkevésbé sem ismerik városuk lehetőségeit, hangulatait. Például a Líceum cso­dás belső udvara egészen más hangulatot áraszt egy színházi elő­adásnál, vagy bármilyen teátrális produkciónál, mint akkor, ha egy kicsit „besötétítik”, gondolok itt például arra az alkalomra, amikor az Egri Fesztivál Balettel közös produkciónkat mutattuk be. Az or­szágban sehol sincs ilyen különle­ges akusztika, mint ebben a belső udvarban, mert lehet, hogy a han­gok visszaverődése a falakról nem optimális a beszédhanghoz, vagy más hangszer eltűnik benne, de orgonához egyszerűen tökéletes. Érdekes módon, ha valaki megtud­ja, hogy ide jövök koncertezni - és a minden évi itteni koncertnek már országos híre van -, meg szok­ták kérdezni: ugye, a Bazilikában lesz az esemény? Erre mindig azt felelem: ha a Bazilikában lenne, akkor az ország legrosszabb akusztikájú termében lenne, a lá­énekesnő lép fel a koncerten, aki egy baleset utáni kómás állapotból újjáéledve vált tehetséges, de nem igazán egyéni énekesből egy új Maria Callasszá. A Bach születésé­re rendezett Mátyás-templomi hajnali koncertemen úgy énekelt, _____ hogy arra nehéz ceum udvara viszont a legjobb akusztikájú „koncertterem”. A Ba­zilikának csodálatos az orgonája - amit, ha lehetne, síponként vinnék el valami olyan helyre, ahol való­ban szépen szólhatna -, ám a ku­pola annyira ront a hangzásom, hogy az elmondhatatlan.- Az itteni koncert közreműkö­dői közt említett egy kórust, kik is ők, és kit köszönthetünk még a Líceum színpadán?- A Zalaegerszegi Városi Vegyeskar kísér el ide, ez né­mi magyarázatra szorulhat. 1992-től '94-ig Zalaeger­szeg városi orgonistája vol­tam, és sokszor működ­tünk együtt a kórussal. Kar­mesterük pedig az ország egyik legaranyosabb, legked­vesebb, legtehetségesebb bohém muzsikusa, akit Hajdú Sándornak hív­nak. így talán nem mond sokat ez a név, de ha elmondom, hogy annak idején ő sze­rezte a De nehéz az iskolatáska című dalt, akkor már mindenki isme­ri, mint a Bergendy együt­tes legendás ze­neszerzőjét. Ne­ki egyetlen titka van. Három kis kupica pálinkát kell beletölteni, egy zongora elé kell rakni, és ak­kor este nyolctól reggel ötig püfö- Varnus Xavér: „Örömünnepnek fogom fel...” li, és lesz abban Bach, Beethoven, rock'n roll és minden. Közben énekel, dalol, s az embernek az az érzése, hogy minden testnyílásán zenét enged ki magából. Remek az együttmű­ködésünk, fél szavakból és fél gesztusokból is értjük egymást... A kóruson kívül Horváth Mária sza vakat találni. Egyszerűen elbőg­tem magam, és ezzel nem voltam egyedül. Akkor ivódott belém, hogy Mária tényleg fantasztikus énekesnő, és az a halálközeli él­mény teljesítette ki a művészetét. Nos, így lesz teljes ez a mostani hangverseny.- Mit várhatunk a koncerttől?- Úgy gondolom, ha a közönség ilyen nagy számban mandátumot dug a zsebembe, akkor nem szabad visszaélni a türelmével: nem szabad elvont és nehezen értelmezhető kon­certeket adni. Ezért kicsit slágergya­nús lesz az előadás, természetesen elhangzanak Bach legjelentősebb or- gona-kórusművei, így a János Passió zárókórusa, aMáté Passió záró komi­ját pedig a közönséggel együtt eléne­keljük, de szerepelni fog majd a 147. kantáta is. Sok szép dolog lesz, és or­gonán is azokat a dolgokat fogom előadni, amelyek ebbe a sorozatba jól beleilleszthetők. Biztosan nem az a petárdás - zeneileg petárdás ­koncert lesz, mint a tavalyi, a bole- rós, de reményeim szerint a zene aznap este olyan rétegekbe jut el, ahol már az idege­inkben él tovább. Ravel Bolerója ugyanis aranyos, sziporkázó nyáres­ti mulatság és zse­niális mű, de miu­tán meghallgattuk és hazamegyünk, el is felejtjük. Csak a hangulata él ben­nünk tovább. Bac­hot azonban nem lehet elfelejteni. Bach genetikai fer­tőzés, amit - hajói fertőződünk genetikusok szá­zai sem irtják ki belőlünk Egerben eddig sikerült mindig más han­gulatot elcsípni. Remélem, a mostani is - ha az Iste­nek beülnek a nézőterünkre, és némi sugallatot adnak - egy egészen újfaj­ta hangulatot hoz majd. Nem biztos, hogy Bachhal lehet a legtombolóbb si­kert produkálni, de az biztos, hogy Bachhal csak nyerni lehet. EGRES BÉLA A Vincés és Irgalmas rendi örökség ma is él Beszélgetés dr. Kovács Józseffel, a megyei kórház főigazgatójával Júniusban dr. Csehák Judit egészségügyi miniszter adta át a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézete számára azt a létesítményt és berendezést, ami az idei esztendőben megnyitásának 275. évfordulóját ünneplő gyógyintézményt az ország leg­korszerűbb diagnosztikai központjává emelte. A jeles eseményhez kötődően a tárca vezetője miniszteri dicséretben részesítette az intézmény főigazgatóját, dr. Kovács Józsefet, akivel a ki­tüntetés apropóján beszélgettünk.- Bő két esztendeje pályázta meg az egri kórház főigazgatói székét, egy olyan beosztást, ami általá­ban nem szokott a „nyugalom szi­gete” lenni.- Régi vágyam volt, hogy kór­házigazgató legyek, s ez nem két évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Amikor úgy adódott, hogy az urológiát adminisztratív pályára cseréltem fel, már érlelőd­ni kezdett bennem ez a cél. Az egészségügy olyan terület, ahol a hivatástudat, a betegek szeretete a pályán tartja azt, aki eljegyezte magát ezzel a hivatással, és ezt ugyanígy gondolom az íróasztal mellett is, nem csak a műtőasztal mellett.- Vezetői, adminisztratív pozí­cióban azért nem annyira élő az orvos kapcsolata a beteggel.- A vezetővé lett ember a bete­geket szolgálja az íróasztal mellett is. Igaz ez akkor is, ha ez a szolgá­lat nem is olyan közvetlen, és nem is egy-egy betegnek a gyógyí­tását jelenti, hanem mondjuk azt, hogy negyvenezer fekvőbeteg és hatszázezer járóbeteg gyógyításá­ban működök közre. Ezek a szá­mok kórházunk éves forgalmát je­lentik. Ugyanezt éreztem akkor is, amikor a minisztériumban az egészségügy finanszírozását ter­veztük, szerveztük. Volt évente két és fél millió fekvőbeteg. Azt kell, hogy mondjam, még a hiva­talban is benne van az emberben az orvosi hivatás, a szakmai tu­dás, és igyekszik a lehető legjob­bat kihozni magából az adott „speciális” körülmények között.- Ön nem az egri kórházban haladt előre a ranglétrán, így a megyében, a városban kevésbé is­mert a szakmai előélete.- Orvos alapképesítéssel bírok, urológus szakorvosként több he­lyen dolgoztam, aminek ma is lá­tom az előnyét. Az országban szá­mos kórházban töltöttem gyakor­latot: Marcaliban, Szolnokon, a főváros Péterffy kórházában, dol­goztam az orvostovábbképző egyetemen, ma Országos Gyógy­intézeti Központnak hívják. Szak­mám mellett andrológiát végez­tem. A betegellátásban, a műté­tekben szerzett tapasztalat, s az a tény, hogy több kórházban is dol­goztam, mindenképpen szüksé­ges volt ahhoz, hogy a felső szin­tű vezetésben helytálljak. Az ad­minisztratív körben - az egész­ségbiztosításnál - makroszinten ismerkedtem meg az egészség­üggyel, majd jöttek a minisztériu­mi évek, amelyek szintén felké­szülésnek tekinthetők egy kórház igazgatására. Vallom ugyanis, hogy 4-5 évig az egészségügy makroszintjét is meg kell ahhoz ismerni, hogy irányítani, tervezni, szervezni, a jogszabályok végre­hajtását végezni megtanuljon az ember. Amikor aztán „belecsöp­pen" az igazgatói szerepbe, akkor már látja, hogy miként kell közve­títeni a makroszint és a beteg, il­letve a közvetlen gyógyító orvo­sok között.- A „klasszikus" ülőkben egy olyan intézményben, mint a me­gyei kórház, jól nyomon követhető rendje volt a vezetői előmenetel­nek- Nem elegendő ma már az ilyen szisztéma. A szocialistának nevezett időkben sok gondja nem volt a vezetőnek, s főként nem voltak finanszírozási problémái. A bázisfinanszírozásban nem volt gondja az ellátmányra. A kórház megkapta a szervezett állások bé­rét, függetlenül attól, hogy hány beteget látott el, s az intézmény pénzügyileg mindig is működő­képes maradt, nem alakulhatott ki csődhelyzet. A_ felső vezető el­sősorban orvosszákmailag irányí­tott. Mögötte mindent készen nyújtott a gazdasági vonal. Amit a költségvetésbe beterveztek, arról tudható volt, hogy az rendelkezé­sére áll, nem kellett harcolni bér­emelésért, működési költsége­kért. A központi béremelésből megadták a keretet, mint ahogyan megadták a működési költséget is... Ma egész más dolga van egy Dr. Kovács József: „Évente negyvenezer fekvőbetegünk van...” fotó: gál qábor felső menedzsernek. Létrejött a teljesítményelvű finanszírozás, ami annyit jelent, hogy a meggyó­gyított, illetve a kezelt betegek után kapjuk a bevételünket. Ne­künk évente mintegy negyvenezres fekvőbeteg-forgal­munk van, erre a számra vannak kalkulálva a kiadási költségeink is. Abban az esetben, hogyha ez lecsökkenne valamilyen oknál fogva, a nadrágszíjat igencsak össze kellene húzni. Fentiekből következik, hogy folyamatosan törekednünk kell a betegforgalom megtartására, a gyógyítás minősé­gének javítására, mert ezáltal a bevételünk növekszik, s így javul­nak a lehetőségeink is. Növeked­nek a lehetőségeink a bérköltsé­gek vonatkozásában, a dolgozók elismerésére, a gyógyítási feltéte­lek vonatkozásában, többet tu­dunk fordítani gyógyszerekre, műszerekre, az ingatlanokra.- Amikor megpályázta a fő­igazgatói széket, a megyei kórház­nak nem volt épp a legjobb híre.- A kórház évekig bélyeget vi­selt. A kilencvenes évek elején, '92-93-ban indult a gyermekosz­tályos nővérek pere, amit sok igazgató mint egy keresztet hur­colt magával. Azt hiszem, mint az intézmény első számú vezetője, a belépéskor jól mértem fel, hogy ezt nem lehet hosszú-hosszú ide­ig és a végletekig vinni. Nem lehet egyrészt azért, mert lehetetlen ilyen körülmények között, kon­szolidált formában egy intéz­ményt vezetni, másrészt meg va­lóban nem lehet a dolgozókkal azt a tízéves hercehurcát tovább folytatni, ami korábban történt. Én egyfajta bemutatkozásnak szántam, hogy ezt a problémát mindenféleképpen meg kell olda­ni. A dolgozókkal rendezni kellett ezt a kérdést, illetve a kórház megítélését helyre kellett állítani. Annál is inkább, mert a kórház mindig is jól dolgozott a lehetősé­geihez képest, de a külső megíté­lése, s emiatt az ügy miatt nem volt túl kedvező országos szinten. Azzal, hogy lezárult a „nővér­ügy”, gyakorlatilag az intézmény külső megítélése, imázsa, munká­ja is mindjárt elfogadottabb lett, általában és az egészségügy tá- gabb berkeiben egyaránt.- Mire számított a főigazgatói pályázat benyújtásakor?- A kórházban nagyon sok lehe­tőséget láttam. Annak ellenére, hogy elég rossz ingatlanállo­mánnyal rendelkezett, s a műsze­rezettsége is eléggé elhasznált volt. Amikor átvettem az irányítást, a létszámhiány is meglehetősen kri­tikus volt. Ettől függetlenül nagyon sok fantáziát láttam benne, mert egy olyan szép intézményt vettem át igazgatásra, amelynek nagy tör­téneti múltja, hagyománya, patiná­ja van. Ez a kórház a magyar orvos­képzésben is nagyon jelentős szere­pet betöltő intézmény, olyan, amelyre méltán lehetünk büszkék. Olyan értékeket hordoz, amelyeket ki lehet, és ki is kell bontani. A gyó­gyítással össze lehet kapcsolni azt a szellemiséget, amit az Irgalmas és a Vincés rendtől örököltünk, ezeket az értékeket a gyógyításba beépítve magas szintű, nagyon humánus, színvonalas szolgáltatást tudunk nyújtani. Erre a szellemiségre szükség van a XXI. században is, mert technicizálódik és dehuman- izálódik a gyógyítás. Mindent a műszerekre bízunk, ezért úgy gon­dolom, hogy fontos a munkánk so­rán annak a szellemiségnek a meg­őrzése, amit az Irgalmas rendtől át­vettünk - a gránátalma, a szeretet, a gyógyítás, a tisztaság, a humá­num -, vagy az, hogy elődeink, a Vincés nővérek szegényházként működtették eleinte a kórházat. Ennek a szellemiségnek a megőr­zése nem nélkülözhető napjaink­ban sem, mert ezzel tudjuk a gyó­gyításnak azt a légkörét megterem­teni, ami végül is sikerre viszi a gyógyításunkat, és a betegeink elé­gedettek lesznek, mi pedig örö­münket leljük ebben a munkában.- Köszönjük a beszélgetést. síké Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents