Heves Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-16 / 164. szám

I 2003. Július 16., szerda P F 2 3 . 11. OLDAL í: Levél uszodaügyben Tisztelt egri Pplgármester és Uszodaigazgató Úr! Levelem több szülő nevében intézem Önökhöz. Gyermekeink az uszodában tanulnak úszni. Megdöbbentőnek és felháborító­nak tartjuk azt a rendszert, amely az uszodára jellemző! Több esetben is szembekerül­tünk az ott dolgozó emberekkel, de a rendelkezéseket nem ők hozzák. A legutóbbi az utolsó csepp a pohárban. Értetlenül állunk az intézkedéssel szemben, misze­rint az óvodáskorú gyermekeket a férfi, illetve női öltözőben kell­jen levetkőztetni és öltöztetni, pedig az uszoda felépítése lehe­tővé tenné a gyermeköltöző használatát. Ám azt csak akkor használhatnánk, ha az úszások­tató bérleti díjat fizet a tanme­dence használatáért. Ellenben a szülői felügyelettel érkező gyer­mek bemehet a tanmedencébe, hiszen a belépőjegy ára oda is ér­vényes. A lényeg: nem értjük, hogy úszásoktatáskor a belépő­jegy ára miért nem fedezi az egész uszoda területén való moz­gást, a szülői felügyeletkor vi­szont igen, pedig a jegy ugyan­olyan összegű mindkét esetben. Érdekes, hogy felépítenek egy ek-. kora uszodát kismedencével, gyermeköltözővel, amit csak óvodai csoportok használhatnak. Felháborodásunkat az sem csillapítja, hogy többen is érintet­tek vagyunk ebben a kérdésben. Szomorú, hogy idáig jutottunk, nem értjük, kinek vagy kiknek építették az uszodát. Ha az ön- kormányzatnak nincs elég va­gyona a fenntartására, üzemelte­tésére, miért építettek ekkora építményt? Az biztos, hogy nem a kevés pénzzel rendelkezők számára, akik az alacsony jövedelmükből spórolnak össze annyit, hogy a belépő- és órai díjat ki tudják fi­zetni, teljesítve gyermekük kí­vánságát, miszerint szeretne megtanulni úszni. Ez nem olyan nagy kérés, legalábbis a kisgyer­mek szerint, aki még nem tudja felmérni az árakat. (név és cím a szerk.-ben) Van egy ember, Demeter Béla Ezúttal szeretnék köszönetét mondani a Heves Megyei Hírlap­nak, hogy lehetőséget kaptam az újságban cikkem megírásához, mellyel kinyilváníthatom magam és hét cigánycsalád háláját Deme­ter Béla úrnak, a Terra Vita Kft. igazgatójának. 1990-ben ismerkedtem meg Demeter úrral, a börtönbünteté­sem után. Gondolom, sokan em­lékeznek még az olvasók közül az egri Makiári út 7.-re, a város szívében lévő cigányudvarra, ahol rajtunk kívül még öt család lakott, túlnyomórészt nagyon szegény cigányok, de ott volt De­meter úr irodája is. Gyakran megkért, hogy a kapu alatt szed­jük össze a szemetet, mert ven­dégeket vár. Azok távozása után bevitt az irodájába, őszintén, nyíltan beszélgettünk egymás­sal. Én elmondtam őszintén: bű­nöző voltam, nem tagadtam semmit. Most már tudom, tizen- egynéhány év után nyíltságom, őszinteségem súgta neki, hogy segítsen. Portásként állást biztosított nekem a vállalatánál, amivel saj­nos nem éltem. így visszakerül­tem a börtönbe, de Demeter úr még ezek után is segített, minden előítélet nélkül. Szabadulásom után, 1998-ban újra munkát adott, s még nyolc cigánycsalád­nak segítséget a megélhetéshez, hogy ne csak a bűnözés marad­jon számunkra, s normális körül­mények között neveljük csalá­dunkat. Rajtam kívül még hatan voltunk büntetve. Ő emberként kezelt bennünket, s minden áldo­zat árán próbálja életünket jó me­derben tartani. Nem támaszt nagy követelményeket, csak egy kérése van: az őszinteség és a be­csületes munka. Mindenkin segít bőre színétől és hovatartozásától függetlenül, ha cigány, ha magyar. Akik en­gem ismernek, tudják, hogy a megalázkodás nem az én aszta­lom. De ez az ember, Demeter Béla biztosítja, hogy emberként éljek, és segít, hogy ne süllyedjek vissza oda, ahol voltam. Pedig tu­dom, sok támadás éri miattunk. De őt nem érdekli a rosszindula­tú emberek piszkálódása, akik te­le vannak előítélettel, s fajgyűlö­lettel a cigányok iránt. Én is, mint a többi ember, kö­vettem el hibákat, de könyör­göm, emberek vagyunk, s hibáz­hatunk. Ha kis hazánkban több ilyen ember volna, mint ő, nem lennénk így elnyomva. Hiszen mi is ugyanúgy jöttünk át annak ide­jén a Kárpátokon, mint a többi magyar. Mi is ide tartozunk, ebbe az országba, azt írják az igazolvá­nyomba, hogy magyar állampol­gár. Csak az a bűnünk, hogy más a bőrünk színe, cigánynak szü­lettünk. De ez az ember őszintén, szár­mazásunktól függetlenül munkát biztosít nekünk, elfogad bennün­ket, emberként tekint ránk, és mi is felnézünk rá. Míg élünk, hálá­val tartozunk neki, aki lehetősé­get adott nekünk arra, hogy em­berként éljünk. Szitái Norbert Harc a vezető szerepért Küzdelem a dollár és az euro között A dollár hosszú idők óta a világkereskedelmi el­számolások eszköze. Az elmúlt évtizedekben a vi­lág deviza-átutalásainak döntő többségét, az ex­port-import felét dollárban bonyolították le. A vi­lág országainak jelentős hányada tartalék valutá­ját dollárban tartja. A világkereskedelemben a dol­lár jóval nagyobb mértékben az elszámolás eszkö­zévé vált, mint amekkora amerikai gazdasági tel­jesítmény áll mögötte, s mint amekkora az USA részesedése a világkereskedelemből. A világ pénz­ügyi, kereskedelmi ügyleteinek döntő hányadát dollárban bonyolítják le. Dollárért vesznek és ad­nak el energiát, élelmiszereket, fogyasztási cikke­ket. A vevő a nemzeti valutát dollárra váltja, árut vesz érte, majd a dollárt ismét nemzed valutára váltja. E tranzakciók lebonyolításához szinte elkép­zelhetetlen mennyiségű dollárra van szükség. Éz a szinte felmérhetetlenül nagy, dollárban bonyolí­tott tőkeforgalom az USA számára évente több száz milliárd olyan dollárt „termel”, amelyért nem kellett megdolgozni. Az „ingyen” dollármilliárdok bőven fedezték az USA kereskedelmi mérleghiá­nyát, amelynek összege 2002-ben meghaladta az 550 müliárd dollárt. Ezt a folyamatot zavarta meg az euro megjele­nése. Az új, közös európai pénz egységes beveze­tése, a nemzed bankjegyek és érmék kivonása a forgalomból az EU-országok többségében 2002 nyarán történt meg. 2000-ben 1 euro 0,83 dollárt ért. Napjainkban 1 euróért 1,1-1,2 dollárt kell ad­ni. Az euro mögött - a jövő évi bővítést is mérle­gelve - olyan gazdasági teljesítmény és egységes fogyasztói piac jött, illetve jön létre, amely mére­teiben, s fejlettségi szintjében igen komoly kihívás az USA számára. Ha e folyamat tartós lesz, és az euro tovább erősödik a dollárhoz képest, akkor az USA legújabb kori történelme legfontosabb dönté­se elé kerül. A „hogyan tovább?” kérdésére milyen választ tud adni? Gazdaságit? Katonait? Belső el­osztási rendszeréhez (egészségügy, oktatás, nyugdíjasok) nyúl, és megszorító intézkedéseket tesz? Az amerikai válaszok hosszú időre meghatá­rozhatják a világ fő folyamatait, az EU és az USA kapcsolatát, Kína, Oroszország és az USA viszo­nyait is. De hatással lesznek az EU és Oroszor­szág, az EU és Kína, Kína és Oroszország kapcso­lataira is. Több mint 30 éve az USA akkori vezetői és az OPEC illetékesei két lényeges témakörben meg­egyeztek: 1. Az USA tudomásul vette az OPEC lé­tét és árképzését. 2. Az olajtermelő államok csak dollárban bonyolítják kereskedelmi ügyleteiket, így az OPEC-országokban az olajüzleteket és a ke­reskedelmi akciókat dollárban bonyolították, amelyekből az USA bankjain keresztül dollármil- liárdokhoz jutott. Az ENSZ jóváhagyásával 2000 végén Irak dol­lár-elszámolásról euróra tért át az „olajat élelmi­szerért” akció elszámolásában. Irán is gondolko­dott külkereskedelme euróbán történő elszámolá­sán, majd 2002-ben nemzeti valutatartalékának jelentős hányadát dollárról euróra cserélte. Észak­Korea 2002 végén a kereskedelmi elszámolásait dollárról euróra váltotta. Oroszország és Kína is megkezdte nemzeti valutatartalékának dollárról euróra történő átcserélését. Ha e folyamatok tartóssá válnak, akkor a dollár pozíciói tovább gyengülnek, az USA tőkepiacáról a tőke kezd kivonulni. Ha az olajexportáló orszá­gok - elsősorban az OPEC tagországai - olajüzle­teiket euróbán bonyolítják, a világ jelentősebb or­szágai a nemzeti valutatartalékaikat dollárról euróra cserélik, és a kereskedelmi elszámolások is euróbán történnek, akkor az euro veszi át azt a primátus pozíciót, amelyet évtizedeken át a dollár töltött be. Ez a dollárbirodalom bukását is jelent­heti. Mindezek után - többek véleményét osztva - Irakban ma arról van szó, hogy ez az olajexportá­ló ország európai gazdasági-pénzügyi befolyás alá kerül-e, vagy amerikai katonai ellenőrzés és dol­lárban történő kereskedelmi elszámolás alatt ma­rad. Elkezdődik-e az amerikai birodalom hanyat­lása, megkezdődik-e a szövetségesi viszonyok át­rendezése? Irakban tehát nem csupán egy diktátor megbuktatásáról van szó, hanem stratégiai érte­lemben egy új játszma kezdetéről, amelynek tétje - leegyszerűsítve - a világ területi újrafelosztása a jelenlegi gazdasági, pénzügyi, katonai érdekek és ezek nyomvonalán kialakult vagy kialakuló szövetségesek között. A végeredményt kiszámíta­ni nehéz, mert a stratégiai játszmát irányító és be­folyásoló államok vagy még nem kellően erősek - ilyen a teljes cselekvési szabadságát, önállóságát visszanyert Németország, a válságból kilábaló Oroszország, vagy a dinamikusan fejlődő Kína -, vagy már gyengülő pozíciókban vannak, mint az USÁ, Anglia. Mindezek a folyamatok mit jelenthetnek Ma­gyarország számára? Hazánknak is alkalmazkod­nia kell az új helyzethez. Minél rugalmasabban és gyorsabban ismeri fel a változások alapvető irá­nyait és hozza meg az euro bevezetésének jogi, technikai és egyéb döntéseit, úgy a kedvező hatá­sok többségben lehetnek a gazdaság egészére és a lakosság életminőségének javulására is. A követ­kező években hazánk legfőbb gazdasági partnere­inek, az euro-övezet országainak versenyképessé­ge nőni fog. Ez húzóerőt jelenthet a magyar gaz­daság, benne az agrárágazat számára is. Gyorsan növekvő piac keletkezik az exporttermékek és az euro-övezet cégeinek beszállítói számára. A ma­gyar résztvevőknek számolniuk kell azzal, hogy az euro-övezet piacán a közös valuta, az árfolyam- kockázatok megszűnése miatt igen éles verseny­helyzet alakul ki. A magyar gazdaság hatékonysá­gát, az árutermelésben és a szolgáltatásokban a minőség színvonalának emelését kell javítani. Alacsony inflációs ráta, árfolyam-stabilitás, a strukturális átalakítások folytatása és élénk gazda­sági növekedés, a konvergencia-kritérium által meghatározott kétéves leértékelés-mentes idő­szak biztosítása az euro bevezetésének feltétele. Dr. Vasas Joachim kandidátus, c. egyetemi tanár Kedves levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként né­mi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Köszönet Szeretném megköszönni dr. Ko­csis Eleonóra önzetlen, odaadó munkáját, amit édesanyám gyógyulása érdekében emberi­leg és szakmailag egyaránt megtett. Kívánom, hogy az egri Markhot Ferenc Kórház- Rendelőintézetnek sok ilyen or­vosa legyen, mint ő. (Név és cím a szerk.-ben) Tavirózsák beszélgetnek... Mitől termálfürdő a strand? címmel az igazgatónak címzett levél jelent meg a Hírlap jún. 4- i számában, majd „Jogos a bírá­lat” megállapítással jún. 11-én újabb olvasó elmarasztalásait közölte a lap. Azóta már négy hét is eltelt, de a válasz sehol. Június 12-én „A hűsítő ás­ványvíz a nagy sláger” mottóval a kánikulai tudósítás fotóján a „csúcsforgalmat” bonyolító egri termálfürdő. Júl. 10-én „Tündé- ri ötlet” látott napvilágot a Hír­lap első oldalán. Nem más, mint a közérdekű kérdésekkel egy hónapja megszólított illeté­kes — eszerint nem nyári sza­badságát tölti, hanem dicsére­tes ötletgazdaként -, maga az igazgató újságolta, hogy az el­folyó termálvíz hasznosításával tündérrózsákat telepítenek a népszerű Érsekkertbe. Lelki „füleimmel” hallom, amint a romantikus tavirózsák virágnyelven beszélgetnek, s azt suttogják: nem lesz már itt válasz a strandpanaszokra... Örülnék, ha megcáfolnának. Simon Imre (cím a szerk.-ben) Sakkszimultán A Heves Megyei Önkormányzat Szent Kamill Idősek Otthona Hatvan július 2-án, immár ha­gyományt teremtve, idén is megrendezte a sakkszimultán- versenyt 18 fő részvételével. Szimultánt játszottak Schmidt Gábor, a hatvani sakk-kör elnö­ke, Érsek Zsolt, Kovács Adal­bert, Kötél Tamás, a sakk-kör tagjai. A vendéglátók versenyzői mellett a hatvani idősek klubja, a HMÖ Mozgásfogyatékosok és Idősek Otthona Heves, a HMÖ Idősek Otthona Mátraháza, a HMÖ Idősek Otthona Vámosgyörk lakói mérték össze tudásukat. Első helyen a hevesi Tóth Tibor végzett, megelőzve a házigazdákat képviselő Kovács Lászlót, harmadik lett Nádasdi János a hatvani idősek klubjá­ból, negyedik a mátraházi Nagymengyi Sándor. A rendez­vény színvonalát emelte a hat­vani Liszt Ferenc MÁV-nyugdí- jasklub tagjainak színes, zenés szórakoztató műsora. Sármány Ferencné mentálhigiénés munkatárs Búcsú asztalos barátunktól Simon Gyula munkatársunkra, egy igaz munkásemberre emlékezünk A legrégibb emléke is már úgy je­lenik meg, ahogy egy élet során tapasztaltam: türelmet és elné­zést ígérő, de életkedvet sugárzó, mosolyra hajló, mégis markánsan férfias arc. Kíváncsiskodó, felém forduló tekintetet, alázatot is rej­tő, szíves köszöntésre kinyúló ke­zek. Köszönésében ott bujkál a mások iránti tisztelet. Egyénisége inkább visszahúzódó, de nyitott, befogadásra kész, barátságra haj­ló. Megnyilatkozásaiban kezde­ményezésre, párbeszédre bátorító apró gesztusokkal kínálja magát. Szavai mértéktartóak, megfontol­tak, de bizalmat ébresztenek. Ba­rátai között teljesen feloldódik, és kedvvel, széles mosollyal adja elő eseményekben gazdag életének epizódjait. Csak laza beszélgeté­sekben villantja itt-ott elő a gye­rekkort, a suszterséget űző apa, alkalmi munkát is vállaló anya ál­tal teremtett Makiári úti otthon szegénységét. A szigorú, de alap­vető erkölcsi, vallási eszméken alapuló nevelésében központi szerepet kap a munka, a becsület, a tisztesség. A tisztes ipar. Ez lett kimondatlanul is a most közü­lünk eltávozott Simon Gyula élet­eszménye, amelyet majd aszta­losként valósít meg. Inaséveit a legjobb egri asztalos- mestereknél tölti. Kiváló emberi képességeit, szakmaszeretetét fel­ismerve szívesen alkalmazzák. A vidám lelkű, nemes érzelmekben gazdag ifjú szakmunkás megértő társakat talál a főleg iparosokból álló Bornemissza cserkészcsapat­ban, mert szereti a természetet. Vá­rosunk Kolping legényegyletében egyszerre lel szórakozási lehetősé­get és szellemi, lelki igényeinek megfelelő társakat. Hamarosan ve­zetői tisztséget kap, amelyet az egylet újjászervezése után is nem kis büszkeséggel visel. Tudásban, műveltségben, közösségi létben megerősödve, nagyobb megpró­báltatások nélkül éli át a fogságot. Megbízható, jó nevű asztalos­ként elsőszámú munkásává lesz az alakuló bútoripari vállalatnak. A később Agria Bútorgyárrá fejlő­dött állami vállalat vezetői felisme­rik kiváló alkotó-, szervezőképes­ségét. Nemcsak a meg­munkálógépek, szerszámok, anyagok világában tájékozódik jól, hanem a munkatársak, a munká­sok mindennapos gondjaival, örö­meivel is együtt él. így lesz Gyula barátunk, a gépmester a vállalat el­ső választott és kedvelt szakszer­vezeti vezetője. Aztán a műveze­tői, az üzemvezetői tisztségek más, új és kihívást jelentő felada­tok elé állítják. Közben tanul, tarnt, újít, bútort tervez, irányít és példa­mutatóan dolgozik. Ma már nehéz meghatározni, hogy őt, Simon Gyula asztalost emelte-e fel a cég­vezetés egyre magasabb termelés- irányítói tisztségekbe, vagy az Ő tenniakarása, alkotási vágya tette naggyá a vállalatot. A legigényesebb feladatok be­indítását, megvalósulását is hihe­tetlen széles szakmai inteilektua- litással fogadta, dolgozta fel. Hogy a stílbútorgyártás még ma is Egerhez kötődik, hogy ilyen tudá­sú asztalosok képviselik ma is a szakmát a piacon, az az Ő érdeme is. Sértődöttség, harag nélkül, má­sok érzékenységére ügyelve ér­velt igaza mellett, zúgolódás nél­kül sietett mások segítségére, ma­gamutogatás nélkül vett részt a rend, a tisztes, eredményes mun­kamenet helyreállításában. Ő volt az, akire mindig számí­tani lehetett. Ha kellett, vezető­ként is bebújt a szerszámok, gé­pek, alkatrészek dzsungelébe, vagy önmagát munkássá minő­sítve segített a budapesti Opera­ház belső berendezéseinek újra- varázsolásában. Fél évszázados gazdag és sikeres munkásságá­ból Ő nyugdíjaskorban két élet­művet emlegetett nagy szeretet­tel: tagja lehetett annak a szűk csoportnak, amely városunkban az asztalos kultúrát megtartani és magasabb szintre tudta emel­ni az Agria Bútorgyár létrehozá­sával, s az Opera felújításában hathatósan részt vehetett. Simon Gyula nemcsak a neki kedvező munkahelyet találta meg szeretett vállalatánál, ha­nem a feleségét is, Marikát. Élete párja korai halálát sosem tudta igazán feldolgozni. Magányossá­gát imádott gyerekeinek szerető, óvó gondoskodása is csak csök­kenteni tudta. Az egyedüllét, a kor, a betegségek súlyát olyan alázattal, csendesen, panasz nél­kül viselte, mint áldott, Isten ölé­ben megélt évtizedeinek bajait, sikereit, örömeit. Otthonává vált a faforgácsos üzem, az íróasztalos munkapad, azért is, mert a munkahelyen messze túlmutató barátságok szövődtek általa, vele. A barátság megmaradt, és most ezt a búcsút is jelképező ravatalt a még földi útjukat járó barátok, egykori munkatársak, tanítványok bánat­ban emlékező fájdalma, tisztele­te és nagy-nagy szeretete veszi körül. Köszönjük, kedves Gyula, hogy barátaid lehettünk. Isten ir­galmát kérve és remélve mon­dunk most istenhozzádot. Kormos Pál Eger, Egészségház u. 11. sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents