Heves Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-10 / 159. szám

6. OLDAL GYÖNGYÖS É S KÖRZETE 2003. Július 10., csütörtök Emberközelibb lelki gyógyítás Pedagógia a közigazgatásban Dr. Lovász Teréz főorvos asszony Debrecenben végezte el az orvos- tudományi egyetemet. Tanulmá­nyai befejezése után 1970-ben ke­rült Gyöngyösre, és a Bugát Pál Kórház férfi neuro-pszichiátriai osztályán kezdett el dolgozni. Néhány évvel később, 1978-ban megpályázta az ideggondozó fő­orvosi állását, melyet el is nyert.- Négy testvér után tizenöt év­re születtem, s legkisebbként na­gyon sok szeretetet kaptam a szü­leimtől. Ez az önzetlen ragaszko­dás alapozza meg hivatásom sze- retetét is - mondta a főorvos asz- szony. - Szüleim már kisgyer­mekkorom óta sokat betegesked­tek, és már akkor tudatosult ben­nem a féltés, hogy elveszíthetem őket. Amikor meglátogatta őket az orvos, nekem mindig bizton­ságot jelentett, és oldotta a rette­gésemet. A doktor által sugallt bizalom meghatározta egész éle­temet. Már kisiskolásként tuda­tosan készültem az orvosi pályá­ra, hiszen tudtam: csodálatos ér­zés, ha segíthetek valakin, hogy továbbra is családja körében él­hessen. A doktornő bevallása szerint, ha újra kezdhetné az életét, ismét pszichiáter lenne. Bár az egyete­men belgyógyásznak készült, az utolsó években másképp döntött.- A hetvenes évek még a hálós ágyak és az elektrosokk korszaka volt, én azonban szerettem volna valami újat kipróbálni a szakmá­ban, mikor elvállaltam a pszichi­átriai gondozó vezetését. Ám a kezdetekkor nem mértem fel, hogy milyen nehéz terepre lép­tem - emlékezett vissza dr. Lo­vász Teréz. A nagy tömegben érkező bete­gek, a mostoha körülmények, a társadalmi megbecsülés hiánya mégsem szegték kedvét, inkább nagy kihívásnak érezte, hogy fel­építsen egy olyan munkarendet, mely később többéves program alapja lett. A gondozó igazgatásá­val csak átmenetileg szeretett vol­na foglalkozni, ám időközben tel­Dr. Lovász Teréz jesen a szívéhez nőtt az intézet. A kórházban megszokott osztályos munkánál sokkal szebbnek és emberközelibbnek találta, hiszen a pácienseket családi miliőjük­ben, szociális helyzetüket megis­merve kezelhette, „együtt élve” a mindennapi problémáikkal. Mindezek a bi­zalom megte­remtését és a megfelelő or­vos-beteg kap­csolat megala­pozását -segítet­ték elő.- A legna­gyobb örömöt számomra az je­lenti, ha a hoz­zám segítségért fordulók megta­lálják a helyü­ket az életben. Számtalan pozitív visszajelzést kapok, a napokban történt példá­ul, hogy meglátogatott egy volt betegem, aki nem visszarendelés­re jött, hanem csak azt elmesélni, hogy családot alapított, és a kis­babáját megmutatni. Sikerél­ménynek tartom, ha az emberek nemcsak bánatukban keresnek fel, hanem örömükben is - vallja a doktornő, majd hozzáteszi: néha elégtelenséget is érez, hiszen a napi 40-50 gyógyulásra váróra nagyon kevés időt tud fordítani.- Többször megkérdezték már tőlem, hogy miért nem nyitok egy jól fizető, kényelmes magánren­delőt? Erre mindig azt válaszo­lom: ha az embert egyszer meg­fertőzi a munkaszeretet, akkor szinte már megszállottá válik. Másrészt őszintén bevallom: es­tére mindig nagyon elfáradok... - mosolyodik el. Hál' istennek a főorvos asszonynak van miből erőt merítenie: nagy szeretettel beszél munkatársairól, akikre bármikor számíthat, és férjéről, akivel több mint harminc éve ki­egyensúlyozott, harmonikus há­zasságban élnek. Dr. Lovász Teréz önálló kezde­ményezésként, elsősorban az ön- gyilkosságok elkövetésének meg­előzésére 1994-ben egy szintén pszichiáter kollégájával kezdte szervezni a telefonos lelkisegély szolgálatot- ahogy ő fogalmazott - társadalmi munkában, tisztelet­díjáról is lemondva. ______________________________(JUHÁSZ) E gy köztisztviselő annyit ér, amennyit az embereknek hasz­nára tud tenni, és amennyire a várost szolgálni tudja. Számom­ra a közszolgálat több, mint munka, ez a hivatásom - mond­ta Gubancsik Lászlóné a gyön­gyösi polgármesteri hivatal köz- igazgatási és szociális igazgató­ságának vezetője. A szakember aki elsőként vehette át a Gyön­gyös Város Közszolgálatáért ki­tüntetést. Az igazgató asszony azt is ki­emelte: az elismerés nem min­dig egy embernek szól, hiszen a pályán eltöltött harminc év alatt nagyon sok segítséget, együtt­működést és támogatást kö­szönhet mind a családjának, mind pedig kollégáinak.- Minden vágyam az volt, hogy gyógypedagógus legyek, elsősorban a beszédhibás gyere­kekkel szerettem volna foglal­kozni, az ő problémáikon segíte­ni. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi nehézség adódik abból, ha valaki például túlsá­gosan gyorsan beszél. Annak idején a biológiatanáromnak hosszú időbe telt, mire megtaní­totta velem a helyes beszédtem­pót. A pedagógusi tervekből vé­gül semmi nem-lett, mert sajnos édesapám halála után abba kel­lett hagynom a tanulmányai­mat, és 1973-ban, az érettségi után szülőfalumban a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Ároktőn a községi tanácsnál kezdtem el dolgozni - emlékszik vissza Gubancsik Lászlóné, aki három évvel később elvégezte a Ta­nácsakadémiát, majd ezt köve­tően az Államigazgatási Főisko­la igazgatás-szervezői szakán sikeresen oklevelet szerzett.- Szeretem a munkámat, és még három évtized után sem ér­zem úgy, hogy elfáradtam, vagy belefáradtam volna. Úgy gondo­lom, mindent egybevéve még­sem kerültem olyan messze a tanári pályától, hiszen a jelenle­gi feladatkörömhöz is gyakorta társulnak olyan tennivalók, amelyekhez némi pedagógiai ér­Gubancsik Lászlóné zék és ismeret is kell. „Csupán” annyi a különbség, hogy nem­csak gyerekeknek, hanem fel­nőtteknek kell segítséget nyújta­nom. Viszont hozzájuk is nagy türelem, odafigyelés kell - foly­tatja a kitüntetett. - A tolerancia szintén elengedhetetlen feltéte­le a munkámnak, és ez nekem természetes, hiszen alapvetően megértő ember vagyok. Ez a faj­ta viszonyulás, ha szabad úgy fogalmaznom: kisugárzás na­gyon fontos, és soha nem marad viszonzatlanul a partnerek, akár ügyfelekakár munkatár­sak részéről. Úgy érezem, hogy szeretnek és elfogadnak az em­berek. Amikor a köztisztviselők napján átvettem a kitüntetést, sok mindent elárult az a hosszú, ütemes vastaps, amit a kollégák­tól kaptam. Legalább akkora el­ismerésnek éreztem, mint ma­gát a díjat, a jutalmat. Az igazgatónő bevallása sze­rint a hatósági feladatok közel állnak hozzá. A jogszabályalko­tást és a rendelettervezetek ké­szítését pedig a kedvencek kö­zött is legkedvesebb elfoglaltsá­gaként említi. Mint mondja, ko­rántsem valami száraz, betűsza- gú paragrafushalmozásról szól ez az igenis szép és felelősség- teljes munka. Sokkal inkább az emberekkel való törődés szán­déka hatja át.- A közszolgálat nálunk szin­te már családi hagyomány. Az apósom negyven évig volt vb- titkár, a férjem egy közeli tele­pülés jegyzője, a nagyobbik lá­nyom pedig szintén itt a városi hivatalban dolgozik - summáz­za az igazgató asszony. - Amit teszek azt elhivatottságból te­szem. Bár nem vagyok a város szülöttje, mégis a magaménak érzem, illetve gyöngyösinek val­lom magam. Úgy érzem - és ta­pasztalom -, hogy nem mindig az az igazi lokálpatrióta, aki az adott településen született, ha­nem az, aki valóban szívvel-lé- lekkel és legjobb tudása szerint cselekszik a lakóhelyért. A munka olyannyira megha­tározza, kitölti az igazgató asz- szony életét, hogy szabadidejé­ben is gyakran és szívesen for­gatja a szakirodalmakat. Na­gyon ritkán marad ideje arra, hogy az általa igen kedvelt ro­mantikus és természetfilmekben gyönyörködjön. A komolyzene hallgatását pedig - hivatalán kí­vül is praktikus és gyakorlatias ember lévén - nagyon sokszor a nagytakarítással köti össze. JUHÁSZ MARIANNA Mindent az emberért Szakmai munkája mellett közszereplőként, a város polgárainak képviseletére is odafigyelt, időt és energiát áldozott. Az első önkor­mányzati választások után képviselő-testületi tagként az egészségügyi bizottságban dol­gozott. Mind a közért, mind a betegekért végzett munkáját a konszenzusra törekvés, a tisztesség, a nagyfokú empátia és a város egészségügyének korrekt érdekképviselete jellemezte és jellemzi. Mindennek elismeré­seként vehette át elsőként a Gyöngyös Vá­ros Egészségügyéért elismerést. „Ezreket segítettem a világra” „Hiszek a szó erejében” Mindig volt bennem egy belső elkötelezettség, hogy a szenve­dő embereken segítsek. Meghatott a beteg gyerekek kiszolgál­tatottsága. Később pedig a születés csodálatos élménye, és az ebben való segítségnyújtás nagyszerű érzése vezetett az orvo­si pályára. Büszke vagyok rá, hogy több ezer gyermek világra­jövetelénél segédkezhettem - vallja dr. Gulyás Zoltán szak­főorvos, a Gyöngyös Város Egészségügyéért-díj kitüntetettje. Dr. Gulyás Zoltán 1962-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen diplomázott általá­nos orvosként. Szülész-nő- gyógyászatból 1967-ben szak­vizsgázott, majd klinikai onkoló- gusi képesítését professzori di­csérettel 1998-ban szerezte meg.- A nőgyógyászati osztályon sok olyan daganatos beteggel ta­lálkoztam, akiknél a kezdődő problémák egyszerű szűrővizsgá­latokkal megelőzhetők és gyó­gyíthatók lettek volna. Ezek el­mulasztásáért azonban nagyon sok nő az életével fizetett. Ezen felismerés hatására lettem a nő- gyógyászati daganatszűrés fő propagálója - mondja a főorvos. - A nőgyógyászati rákszűrésnél roppant fontosnak tartom az évenkénti vizsgálatot. Sok nő mindig valamilyen panaszra vár, és csak akkor fordul orvoshoz, ha már komoly a baj, ám ezzel rengeteg időt veszíthetünk. A doktor úr az évek óta kima­gasló szakmai elhivatottsággal végzett szűrési munkát nemcsak a Bugát Pál Kórházban végzi, ha­nem a Gyöngyös környéki kiste­lepüléseken is évente kétszer szervez kiszállásos rákszűrést. Azt mondja, ezek révén bizo­nyosan sok nő életét mentette már meg. Az iskolákban is rend­szeresen tart felvilágosító elő­adásokat, hogy felhívja az ifjabb generáció figyelmét a korai da­ganat-felismerés fontosságára. Elkötelezett munkájával orszá­gos elismertségre tett szert, hi­szen a vizsgálatoknak köszönhe­tően a város és térségének nő­Dr. Gulyás Zoltán gyógyászati daganatos átszűrt- sége 35-40 százalékos, szemben az országos 20 százalékos arány­nyal. Gulyás Zoltán a Bugát Pál Kórházban eltöltött több mint negyven éve alatt folyamatos or­vosi ügyeletet lát el, mint mond­ja: ha összeszámolja az intéz­ményben munkaidőn túl töltött órákat, akkor csaknem hat és fél évet a kórházban élt. A megterhelő s rendkívül idő­igényes kórházi feladatok ellátá­sa mellett aktívan részt vesz a hazai és a nemzetközi tudomá­nyos életben. Szakmai konferen­ciákon ismeretterjesztő előadáso­kat tart, melyek nagy részét pub­likálta is. Több mint egy évtize­de tagja a Magyar- és az Észak­magyarországi Onkológiai Társa­ságnak. Kiemelkedő kutatásokat végzett a méhnyakrákszűrés te­rületén, pszichológiai munkái közül az emlőműtéten átesett nők önértékeléséről, illetve a megterhelő orvosi ügyelet ártal­mairól írott tanulmányát említi.- Meggyőződésem, hogy ki­tartásomat, energiámat sportos életmódomnak és természetesen egy kis szerencsének is köszön­hetem, hiszen az elmúlt negy­venegy év alatt csupán négy na­pig voltam táppénzen - mondja méltán büszkén a szakfőorvos, aki ifjúként tagja volt a város NB Il-es kézlabda- és vízilabdacsa­patának, dobogós helyezésekkel büszkélkedhet az 1998-ban meg­rendezett nemzetközi senior úszóversenyen, már teljesítette a 42 kilométeres maratoni távot, valamint a Balatont már tizen­két alkalommal átúszta.- Csaknem fél évszázad után is a városi kórház szülész-nő­gyógyászati osztályának külső munkatársa vagyok, s kiemelke­dő segítséget köszönhetek kollé­gáimnak, akik a baráti légkör megteremtésével mindennap új erőt és kedvet adnak a valóban megterhelő munkához. A jövő­ben is szeretnék aktívan részt venni a betegek gyógyításában - tette hozzá a szakfőorvos, azt is nyomatékosítva: további felada­tának tartja a lakosság szűrhető daganatvizsgálatainak minél szélesebb kiterjesztését. Mert rendkívül tragikusnak és meg­döbbentőnek érzi, amikor egy egyszerű megelőző vizsgálat el­hagyása miatt viszonylag fiatal emberek halnak meg. ___________________ J. M. Az egyik legnehezebb dolog újságíróként szak­mabelivel beszélgetni. Különösen akkor, ha a tollforgató a portré alanyával évek óta munka- kapcsolatban, s barátságban is áll. Ennyi ma­gánjellegű megjegyzés talán megbocsátható, legalább a tegeződés magyarázataként. Rákóczi Jánosné, a Gyöngyös Város Közszolgála­táért kitüntetés birtokosa 1996 óta dolgozik a gyöngyösi polgármesteri hivatalban, előtte Nagyrédén a művelődési házat és a mozit vezet­te, még korábban, 1986-ig Kiskunhalason tanítot­ta a nyelvi tagozatos általános iskola diákjait magyarra, orosz­ra és angolra. Az első, tanári diplomáját Szegeden szerezte meg, a Mátraaljára egészség- ügyi okokból költözött, koráb­ban semmilyen kötődése nem volt ehhez a vidékhez. Nagyrédén a közművelődés­ért felelős intézményvezető­ként újraindította a mozit, megalapította a máig is műkö­dő helyi újságot, a Rédei Kopog­tatót. Szűkszavúan sorolja a té­nyeket, azt azonban nagyon nyomatékosan, többször hoz­záfűzi: sokan segítették önzet­lenül, elszántan és egyetlen fil­lér ellenszolgáltatás reménye nélkül. Jó csapatban dolgozott, s úgy érezte, a fa­lu is befogadta. A rédei évek alatt megszerezte a művelődésszervező diplomát, valamint - ha már mozit is irányított - a mozgókép-üzemeltető és for­galmazó, videokultúra közvetítő képzést is elvé­gezte. Merthogy aktuális feladatának mindig a le­hető legjobban meg akart felelni, a gyakorlatban szerzett tapasztalatokat mélyebb ismeretekkel bő­víteni.- Megelőzve korunkat, a mostanság oly gyak­ran emlegetett életfogytig tartó tanulás mintapél­dája is lehetnél - vetem közbe, ám Marika egy el­néző mosoly kíséretében kijelenti: egyszerűen szeretett és szeret tanulni. Őszinte örömére, s ta­lán némi ráhatására, ezt a tulajdonságot két fel­nőtt gyermeke s kamasz leánya is magáénak mondhatja.- Ha egy-két évig nem képezem magam, elkezd nagyon hiányozni. Mindig igyekeztem megfelel­ni a magam és a környezetem támasztotta elvárá­soknak, s ehhez fontos a minél alaposabb szak­mai felkészültség. Ezért végeztem el legutóbb a PR szakot a külkereskedelmi főiskolán, már a gyöngyösi polgármesteri hivatal sajtóreferense­ként - összegzi a motiváció lényegét. Mint mond­ja, most is tanul, angol nyelvtudását mélyíti, s szeretne még egy idegen nyelvet, alighanem a lengyelt elsajátítani. Azért épp ezt, mert Gyöngyös külkapcsolatai - amelyekért a választások óta Rákócziné Marika felel - hamarosan talán egy lengyel várossal is bővülnek.- Ennyire meghatározó az életedben a munka? Jó hivatalnokként -és ez nem valami rosszízű jel­ző akar lenni - elébe mész az el­várásoknak; olyasmit tanulsz magánszorgalomból ami váro­si érdek; mintha feltétel nélkül azonosulnál az általad képvi­selt és megjelenített szervezet­tel, vagyis a Városházával...- Azt szoktam mondani: speciális köztisztviselő vagyok. Korábban sajtóreferensként, ma a kül- és az egyházi kapcso­latok, a városi rendezvények és a Városháza egyik protokollfe- lelőseként, illetve a Gyöngyösi Mozaik főszerkesztőjeként is úgy érzem: az a dolgom, hogy a lehető legjobb, legemberibb kapcsolatokat építsem ki és ápoljam mindazokkal, akikkel a munkám révén találkozom és együttműködöm. Ez egyaránt igaz házon belül és a legnagyobb nyilvánosság felé is. Meggyőződésem, hogy a szónak hatalma van, s én hiszek a szó erejében. Ahhoz, hogy jól dolgozhassam, mindig hiteles­nek kell lennem. Ha egyetlenegyszer nem vagyok őszinte, elveszíthetem a legfontosabb tőkémet...- Mindig egyetértesz mindennel, amit kommu­nikálsz, be- és megmutatsz „a város nevében?”- Szerencsémre mindig megtaláltam és megta­lálom a közös hangot a munkatársaimmal és a feljebbvalóimmal egyaránt. Engem meg lehet győzni, s ugyanígy én is képes vagyok meggyőz­ni embereket. A kapcsolatok ápolása minden szinten és minden irányban fontos. Szervezeten belül mindezek felett elengedhetetlen a bizalom, az .olyan légkör, amelyben lehet és kell teljesen őszintének lenni, az esetleges vitákat érvekkel rendezni. Hadd egészítsem ki az előbbi monda­tomat: a hiteles szó erejében hiszek. ___________ ___________________________________IS. P.) R ákóczi Jánosné fotó: suha péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents