Heves Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-09 / 158. szám

12. OLDAL P F ■ 2 3 2003. Július 9., szerda A nyelvtanár érdeme A pélyi Petőfi Sándor Általános Iskola 12 tanulójának élmények­kel telve ért véget a tanév, s kez­dődött a nyári vakáció. Jún. 5-8- ig Bukarestben, a Goethe Intézet szervezésében vettek részt a Nemzetközi Diák-Színház Feszti­válon, ahol német nyelven adták elő a Császár új ruhája című me­sét. Az esemény különlegessége, hogy Franciaország, Románia, Szerbia, Moldova, Bosznia-Her­cegovina, Macedónia, Bulgária csoportjai mellett Magyarorszá­got a mi gyerekeink képviselték. Jún. 22-26-ig nyelvi tábor adott lehetőséget a német nyelv gya­korlására Bécsben. A város neve­zetességeinek megtekintésén túl jutott idő a szórakozásra is. Sze­retnénk köszönetünket kifejezni az iskola fiatal nyelvtanárának, Kovács Eszternek, aki megpá­lyázta a bukaresti találkozón való részvételt, betanította a mesejáté­kot, szervezte és vezette a bécsi nyelvi tábort. Kívánunk további munkájához sok sikert, kitartást, lelkesedést, hogy minél több fa­lun nevelkedő gyermekkel sze­rettesse meg a német nyelvet. Kö- szönetünk szól még a pélyi ön- kormányzatnak, Kalmár Mária polgármester asszonynak a két út megszervezéséhez nyújtott anya­gi támogatásáért, valamint Kovaly Tivadar igazgató úrnak, hogy szorgalmi időben lehetővé tette a Bukarestbe való utazást. Köszönjük! A kiránduló gyerekek és szüleik Elszármazottak találkoztak Mondhatnám, nincs abban sem­mi különös, ha egy nagyközség­ben falunapot tartanak, hiszen manapság gyakran értesülhetünk hasonló rendezvények szervezé­séről. Azonban a falunap kereté­ben jól szervezett és sikeres mű­sorok között is különös jelentő­séggel bír a Hazanézők címen megszervezett Kálból elszárma­zottak találkozója. A hazalátogató mintegy 55 fő részére a képviselő- testület Tompa Vilmos polgár- mester vezetésével fogadást adott a művelődési házban. A képvise­lő-testület tagjai nevében a polgár- mester köszöntötte a hazalátoga­tókat. Közöttük olyan neves sze­mélyiségek is vannak, mint példá­ul Őri Csaba államtitkár, Molnár József nyugalmazott ezredes, dr. Bocsa József piarista rendfőnök, Seres József Kál történetét kutató, Diós Magdolna grafikus. A haza- látogatók megalakították a Kálból elszármazottak baráti körét, amelynek az elnöke Magyar Klára középiskolai tanár lett. Kulturális programokra is sor került. Dicséret illeti a napközis óvoda és az általános iskola veze­tőit, pedagógusait. Mindkét intéz­mény színvonalas bemutatóval lepte meg a nézőket. Hosszan so­rolhatnám még a háromnapos rendezvény eseményeit, így a 70 éve működő és fennálló szép sike­reket elért énekkarról is, de nem feladatom az összes kulturális program eseményeinek ismerteté­se, hiszen a három nap sikerét az is bizonyítja, hogy szép számmal ellátogattak a környező falvakból is. Köszönet a kiváló szervezésért. Suha Mátyás Kál Hatvani találka Június 15-én 50 éves érettségi ta­lálkozót tartottak a Bajza József Gimnázium 1953-ban érettségizett 4/b osztály tanulói. A 44 fős osz­tály végzős diákjai közül 21-en jöt­tek el. Nyolcán sajnos már eltávoz­tak az élők sorából. A többiek hírt adtak magukról, de eljönni nem volt módjuk. A találka a hatvani belvárosi templomban volt. Mise után az iskolába mentünk, ahol a jelenlegi igazgató ismertette a gim­názium helyzetét és terveit. Ezt követően Szálkái István osztálytár­sunk megtartotta az osztályfőnöki órát. Ötven év eseményeit nehéz volt összefoglalni, hiszen minden­ki élete egy külön regény. A be­számoló után fehér asztal mellett folytattuk a meghitt hangulatú ta­lálkozót. Külön meg kell említeni Bíró Gézánét, akit „főnagymamá­nak” választottunk (szül. Imrik Mária), mivel 15 unokája van. A legfiatalabb gyermek (23 éves) édesapja Kovács Gyula. Köszönet a szervezőknek és további jó egészséget kívánok mindenkinek. Pallag Attiláné Hatvan Ki vesz könyvet? Szomorú könyvünnep címmel Szuromi Rita cikke nyomán sor­jázó adalékokat olvasva, nosztal­giázzunk tovább. Évtizedeken át a könyv ünnepére minden évben nagy példányszámban fogyott a Szép versek, Körkép, vagy az író­szemmel évjáratai. A rendszer- váltás után aztán eltűntek, mára már csak a hírük maradt a színe- javaként prezentált válogatások­nak. Az átlagember manapság jó­formán csak ajándékba vesz könyvet. Miniszterelnökünk sze­rint mindenkinek jár a jólét mini­muma. Bizakodjunk... Simon Imre (cím a szerkőben) Magyar virtus „gólyaügyben” Eger belvárosának egyik pici ut­cájában régóta működik egy piz- zéria. A telek osztatlan közös tu­lajdonú, innen már ismert a mon­dás: közös lónak túrós a háta, eb­ben az esetben a tulaj donostár- sak nem igazán segítik egymást. Az üzlet vezetője megkért, ter­vezzek egy olyan cégért, ami lát­ványával, megjelenésével vonzani tudja a forgalmas Dobó utcáról az ott sétáló éhes, szomjas vendége­ket. Az Eszperantó-sétány felől, a patakon át, az időközben szépen felújított Zsinagóga épülete ráve­zeti a szemet az így már kétszere­sen nyitottá vált Fazola Henrik ut­cára. Minden ilyen munka kör­nyezettanulmányozással kezdő­dik. Ez az utca sokaknak, még eg­rieknek is felfedezésre vár: hangu­latos, öreg házai, az utca törése, kopogós macskaköves borítása, a vár felé való emelkedése a megha­tározóak. Ide csak jót, igényeset, ötleteset lehet kitalálni. Minden komák megvan a maga jellemző stílusa. A vasművesség vi­rágkorát a barokk korban találjuk, Eger is egy barokk város. Volt olyan idő, amikor nem volt divatban, számkivetettsége után stílusbizony­talanná vált, mint ahogy számos művészeti ág is. A ma emberének értő művésznek kell lennie, hogy ne hagyja magát becsapni a sok műanyagipari művel. A tervezőnek pedig feladata a vasművesség he­lyét és létjogosultságát figyelembe venni, törekvése hagyománytiszte­lettel kell hogy párosuljon, bárhol a világban, de legfőképpen itt, Eger­ben, Fazola Henrik városában. A név (is) kötelez. Fazola neve, vagy inkább remek munkáinak hímeve gyakran megtorpantott. A görcsök csak akkor múltak el, amikor a szakhatósági egyezteté­sek már a cégér sikerességét, ötle­tességét bizonyítottan engedték láttatni. Az építési határozatot megkaptam, a cégért felszereltet­tem - teljes 2 hétig volt látható - , majd a gáncsoskodó társtulajdo­nos, a feljelentésekből sportot űző H. úr addig járt a hivatalba, amíg elérte a gólyát ábrázoló cé­gér helybőli röptetését. A cégér leírása szerint „... ma­gas rúdon fiatalos, nem munka- nélküli gólya, éppen lendületben van, hogy házhoz vigye a megren­delt pizzát. - Ha már kisbabát nem rendelnek... Fején hátracsa­pott sildes sapka, haja nem igazán jól fésült. Pedig ősei jómódú, jó tartásúak voltak, nem tudták vol­na elképzelni sem a mai fiatalok lazaságát. Anyaga: 2 mm-es fémle­mez, domborítva, erezve, amúgy divatosan szegecselve, hegesztve. Színe: matt fekete. A pizza színei piros, sárga, barna...”. Ötlet, len­dület, rusztikus elegancia, egyér­telműség és humor ötvözete. Demokráciában a szabad véle­mény nyilvánítása segít a feltárt problémák valamilyen szintű megoldásában, de jelen esetben csak tiltakozás van — hogy ne le­gyen jobb a másiknak —, így csak egy olyan viselkedési mód értel­mezhető, ami nem európai, ha­nem egyszerűen értelmi szintű. Újbóli áttervezés közel 20 intéz­ményt és legalább ötször anynyi személyt mozgatott meg. Többszö­ri tervegyeztetés, hozzájárulások beszerzése és a szokásosnál hos­szabb átfutási idő után megkaptam az építési engedélyt arra, hogy a cé­gért kihelyezhetem a két egymás­sal rézsútosan szemben lévő épüle­tek közötti sodrott drótkötéttel. H. úr társtulajdonos ezt a hatá­rozatot is megfellebbezte (ilyen a magyar virtus), mert a tartószer­kezet kb. 30 cm!-re belenyúlik a telke feletti levegőbe. A fellebbe­zési eljárás lefolytatására a Bel­ügyminisztérium Építésügyi Hi­vatal a Nógrád Megyei Közigaz­gatási Hivatalt (Salgótarján) jelöl­te ki és az Eger Megyei Jogú Vá­ros Polgármesteri“ Hivatal Igazga­tási Iroda határozatának meg­semmisítésével pontot tett az öt éve húzódó nemes ügy végére. Mert a jog az ilyen vízszintes-füg­gőleges. A társtulajdonosi jogod­dal jogod van jogolni. Jogod van megvétózni bármilyen ügyet, azt, ami a szomszédnak, szomszé­doknak jó, de jó az ÉMÁSZ-nak, jó a közlekedési felügyeletnek, jó a Tigáz-nak, jó a Vízműnek, a körzeti földhivatalnak, az adóiro­dának, a polgármesteri irodának, az igazgatási irodának, a kulturá­lis örökségvédelmi hivatalnak. Jó az egész utcának, éke, szép len­ne, még hangulatosabbá vará­zsolná azt. Jó a városnak, mert városesztétikai törekvéseiben pont ez a feladat: megőrizni, visz- szaállítani, szaporítani értékein­ket. A belváros reklámszempont­ok szerinti elvárásaiban nem az anyagidegen műanyag táblák, és nem a standard átvilágítós dobo­zok kell hogy éktelenkedjenek a műemlék és műemlék jellegű XVIII., XIX. századi falakon. Tehát mindenkinek jó, csak és csakis egyedül H. úrnak nem, mert neki csak az jó, ha keresztbe tehet két lábbal. Idegenforgalmi szempontból nézve nem találom lenyűgözőnek a XVIII. századi kovácsoltvas-kapu szomszédsá­gában és egy mesés, nagyon régi épülettel szemben, ótvar lécekből összeeszkábált garázsát, sem azt, hogy minden évben kinő a fű a te­tején. Neki ez a jó. A szemét, a gaz, az igénytelenség. Egyszer le­hetett volna életében gáláns és nagyvonalú, de ő maradt igényte­len kemény-tökös magyarnak. Ezúton köszönöm meg — de őszintén - minden koncepció­ban részt vett hozzáértő, érték­szerető engedélyezőnek, és nem engedélyezőnek munkáját, s hogy rávezettek arra, hogy az em­beri gyarlóság, csökönyösség, a „majd én megmutatom” vezérel­te döntéshozatal minden érték­renden felülkerekedhet, sárba ti­porva szépet, nemeset, amit em­ber megalkothat. (név és cím a szerkőben) Nem csak a mofettáról híres A mofetta Magyarország első ter­mészetes száraz szén-dioxid für­dője Mátraderecskén, mely évek óta sikerrel végzi több ezer érszű- kületes és cukorbeteg kezelését. Közismert, hogy a gyógyulni vá­gyókat a falubeliek mennyi szívé­lyességgel, vendéglátói kedves­séggel várják. Most ennek újabb tanúbizonyságát adták, amikor a „Szebb gyermekévekért” Alapít­vány - egyhetes nyaraltatásra ho­zott - 33 hátrányos helyzetű „gyerekét” fogadta a település. Az alapítvány minimális pénz­zel rendelkezik, épp ezért a pici falu mozgalmává vált a támoga­tás: az iskola napi 272 Ft/fő díjért étkezést nyújtott, a nonstop enni kívánó gyerekeknek lekvárt, ház­izsírt, tojást, zöldséget, süte­ményt stb. hoztak a helybeliek. Dr. László Márta, a mofetta fő­orvosa az egészséges életmód alapjaira tanította a gyerekeket: a mofetta dolgozói segítettek a kü­lönböző színes programok lebo­nyolításában. A Heves Megyei Rendőr-főka­pitányság vezetője, dr. Tuza László tábornok és munkatársai a DADA-programmal játékos kere­tek között mutatták be a kis hall­gatóiknak a szenvedélybetegsé­geket okozó anyagok felismeré­sét, elkerülését. A méhészkedéssel is foglalko­zó mátraderecskei polgármester, Zám Ferenc egy-egy üveg mézet vitt a búcsúcsomagokhoz. Az alapítvány elnök asszonya, Molnár Ferencné Lili néni a XX. kerület szegény gyerekeinek sze­rető „nagymamája” hat éve nya­ranta egyhetes turnusokban ápol­ja, neveli, gondozza, és ha kell, kétóránként eteti az éhes szája­kat. Most a megfelelő pénzeszkö­zök hiányában veszélybe került a további 160 gyerek nyaraltatása. Lili néni bízik abban, hogy a pá­lyázatokra benyújtott tervei alap­ján megkapja a szükséges támo­gatást. Minden segítség hozzájá­rul ahhoz, hogy ez megvalósul­jon. A „Szebb gyermekévekért” Alapítvány számlaszáma: 11720001-20194396. Köszönet A mentők napja alkamából idén is megrendezésre került Felsőtárkányban az egri mentő- . dolgozók családi találkozója, me­lyen nyugdíjasainkat is vendégül láttuk. A rendezvény szokott színvonalú megvalósításához he­lyi cégek támogatására is szüksé­günk volt. Ezúton is szeretnénk megköszönni a PANNON GSM RT., a TESCO GLOBAL RT., a PÁSZTOR HÚS KFT., az AGRIA MARKET KFT., a NUMAN PÉK­SÉG és a FELSŐTÁRKÁNY VE­GYESBOLT segítségét. Az egri mentők nevében: Kozma Sándor állomásvezető mentőtiszt Érdemes volt! Egerben a Líceumban hagyo­mánybontó diplomaosztó ün­nepségen vehették át főiskolai, ill. egyetemi diplomáikat a vég­zős hallgatók. Pontban 11-kor szólaltak meg az udvari erkély fanfárjai lélekemelő hangulatot teremtve, mellyel egy igen szín­vonalas és az ünnephez méltó rendezvény vehette kezdetét. Az iskolavezetés szakított a „ballagós-éneklős” tradíciókkal, amihez valljuk be, kellett némi bátorság, hiszen az egri Eszterházy Károly Főiskola év­százados gyakorlatát kellett fe­lülírni. Érdemes volt! Egy ben­sőséges hangulatú ceremóniá­nak lehettünk részesei, amellyel a végzős diákok megtisztelve érezhették magukat, s a legfőbb cél nem is lehetett más. Egy iga­zán maradandó élménnyel let­tünk gazdagabbak valamennyi­en. Köszönjük! Szabolcsi János (cím a szerk.-ben) Gratulálunk! A tanév befejezése előtti napok­ban Kassa László polgármester köszöntötte a Horti Általános Is­kolában azokat a nyugdíjas pe­dagógusokat, akik 50 évvel ez­előtt vehették kezükbe diplomá­jukat. Tánczos Istvánné és Székelyfi István tanárok egyko­ron még egy iskolába is jártak, mindketten Egerben szerezték meg diplomájukat. A sok-sok nebuló oktatásán kívül a közélet feladataiból is tevékenyen kivet­ték részüket. Tánczos Istvánné, sokak tanár nénije (mert így hív­ják őt az idősek is) ma is aktív, tettre kész, évek óta vezeti a nyugdíjasklubot Horton. S mint szakszervezeti képviselő, orszá­gos szinten kamatoztatja ta­pasztalatát, bölcsességét a peda­gógusok érdekében. Ez utóbbi tevékenységét, mely évtizedek­re nyúlik vissza, 2003. jún. 19- én az Eötvös József-díj vas foko­zatával jutalmazták Budapes­ten. Az elismeréshez jó egészsé­get kívánva szívből gratulálunk! Bódi Jánosné tanító Egy asszony, aki felkereste férje sírját Katonai behívót kapott Záprel György 39 évesen Gyöngyösre 1944 kora ősszel. Be is vonultak három társával gyalog, Kovács Józseffel, Gerhát Ferenccel, Horváth Jó­zseffel. Két nagyobbik lánya Erzsébet és Mária kikísérték a faluszéli kápolnáig, in­tegettek egymásnak, apja is vissza-vissza nézett, így köszöntek el egymástól. Nem gondolták, hogy nem látják egymást töb­bé. Elvitte magával a kis bibliáját is, ami­be be volt írva a neve, felesége, 3 lánya Er­zsébet, Mária, Ilona nevei. Nagyon szor­galmas és vallásos ember volt, lánya sze­rint este munka után fáradtan mellé tér­delt a földre és úgy imádkozott, olvasta a bibliáját. Markazra az orosz katonák 1944. nov. 19-én vasárnap este 9-10 óra­kor vonultak be. Záprel György ruháiba átöltözött két magyar katona és itt ma­radtak több hétig. A háborúnak 1945. május 9-én hivatalosan vége volt. A falu­ban 9-én reggel 9 órától 10 óráig szóltak a harangok, jelezték a II. világháború végét. A család várta az apa hazatérését, de sajnos hiába. Az emberek jöttek szállin­gózva haza, többek között Hegedűs Zol­tán is. Felkereste a családot, elmondta, azt üzente Gyuri bácsi (a fronton talál­koztak Mezőszentgyörgyön a falu határá­ban Gerhát Ferenccel hárman), aki hár­muk közül előbb hazaér, mondja meg a családnak, ne fázzanak, tüzeljék fel az új szőlőkarókat, amit a szőlőbe szántak. Még azon a kora őszön felkereste id. He­gedűs Ferenc a családot. Sajnos rossz hírt hozok, a fiam írta ifj. Hegedűs Ferenc, aki Mezőszentgyörgy környékén katona , hogy talált egy katonasírt, az van ráírva, Záprel György három gyermek apja. Ezek után a család biztosra vette, hogy az apjuk ott esett el, és ott van eltemetve. Nem tudtak belenyugodni, főleg az édes­anya, aki olyan gondolatokat táplált, ő fel­keresi férje sírját, kihantolja, még egyszer meglátja és elköszön tőle. Ez a gondolat sokáig gyötörte, míg elhatározta, hogy gondolatát valóra váltja. Meg is beszélték a húgával, a ma is élő Sztankó Istvánnéval, hogy elmennek a nagy útra. Elindultak az akkori körülmények kö­zött, gyalog és vonattal. Lepsényből gyalog mentek a 4 km-re lévő Mezőszentgyörgyre. A faluban szállást kerestek és érdeklődtek a bizonyos katonasír felől, amin az a bizo­nyos felirat olvasható. A helybéliek tudtak róla. Egy mozdonyvezető felesége szállást is adott és megígérte, mindenben segíti őket. Az éj leple alatt elindult a három as­szony szerszámokkal, és meg is találták a sírhantot. Egymást felváltva fogtak hozzá a sír kibontásához. Megtalálták a férj testét. A zubbonya hajtókáján, gallérján, úgy mint itthon, biztosítótű, tű, cérna volt. Erős munkáskezei ismerősek voltak. A feleség megnyugodott, hogy újra látta volt férje tes­tét, sírját. Elköszöntek tőle, legalább tud­ják, hogy hol nyugszik. Megköszönték a segítséget és hazaindultak. A család most már biztosra vette, hogy meghalt az apjuk, ebbe bele kell nyugodni, és az életnek foly­nia kell tovább, apa nélkül. Én ebbe a családba kerültem, mint vő. Erzsébettel, a feleségemmel, sokat beszél­gettünk az apjáról. Elhatároztuk mi is, ha mód lesz rá, felkeressük a sírját. A '70-es években felkerestem Mezőszentgyörgyöt, ahol sírja volt, érdeklődtem felőle, azt mondták a falubeliek, hogy összeszedték az elesett katonákat és a temetőjükben kö­zös sírba temették. Hogy bővebbet tudjak felőle, a temetőőrt is megkerestem, aki el­jött velem a temetőbe. Megmutatta, hogy hol fekszenek a katonák. Az első kereszt­fán még olvasható: Bartó Károly honvéd, második egy magyar nő, nem falubeli. Harmadik az apósom az a bizonyos „Markházi” katona, ahogy ő mondta és a többi magyar és német katonák. Végtele­nül elhagyatott bozótos, semmi jel, hogy ott a falujukért elesett katonák fekszenek. Később újra felkerestük a vélt sírt a felesé­gem, nagyapa unokája és családja. Vittünk egy csőből keresztet, réz lemezre vésett (magyar katona) felirattal és egy sírhalmot készítettünk, amire virágot, koszorút he­lyeztünk. Többször voltunk apa sírjánál, de már megöregedtünk, csak a fényképet nézegetjük. Most már az unokák járnak a sírhoz. Az egyik látogatáskor, míg a szülők a sír körül dolgoztak, a gyerekek járkáltak, nézegettek, és egy bokros részben emberi csontokat és fejet hoztak megmutatni az apjuknak. Az első sírban nyugvó katona Bartó Károly csontjai voltak. A sírhelyre új­ra temettek, a katona csontjait kihányták. Az apuka a fejrészt az új sírhalom hantjai közé, régi helyére temette. Ennyi becsüle­te volt ott az elesett katonáknak. A nagyapa emlékét itthon a faluban a hősök szobra, temetőben a feleség sírem­léken őrzi. Nyugodjon békében. E sorokat írta az unokáknak emlékez­tetőül Hatalyák Béla 78 éves nyugdíjas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents