Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-02 / 127. szám
fl I 2003. Június 2., hétfő SZOCIÁLIS HÁLÓ 7. OLDAL Érezhető a féltő gondoskodás Az egri Petőfi Sándor Idősek Otthonának vezetője, dr. Ringelhann Györgyné érezhető büszkeséggel vezeti körbe az interjúra érkező újságírót az intézményben. Szó se róla: van mire büszkének lennie: a megyei önkormányzat tulajA megyei idősek otthona vezetőjével, dr. Ringelhann Györgynével való beszélgetésünkben elsőként a bekerülésre várakozók igen nagy száma kerül szóba. Az köztudott ugyanis, hogy ebben az otthonban a várakozók száma folyamatosan meghaladja a százat. Nem nehéz az okokat sem megtalálni, erre az igen nagy várólistára. Itt olyanok a körülmények, hogy sokan vállalják azt, hogy nem költözhetnek be ugyan azonnal az otthonba, de amikor sorra kerülnek, akkor a biztonságot nyújtó intézményben jó helyük lesz. Az 1994 óta működő intézmény alapító okirata szerint nyolcvan idős ember ellátásáról gondoskodnak itt. Az idősek otthonának tevékenysége természetesen nem profitorientált - fogalmazza meg az egyik alaptételt a vezető. Nem is lehetne ezt a munkát úgy szervezni, hogy abból profitot termeljenek. Illetve ha ezt tennék, akkor csak a lakók kárára tehetnék.- Színházbérletünk van, rendszeresen járunk kirándulni, s ezeket a programokat gyakran összekötjük egy-egy vacsoraesttel. Tavaly például jártunk Ópusztaszeren, az idősek napját pedig a Fehér Szarvas étteremben rendeztük meg. Máskor kibéreltünk egy hajót a Tiszán, mellyel felhajóztunk a Bodrogközbe, egészen Sárospatakig. Említhetem Debrecent is, ahová szintén eljutottunk gondozottjainkkal, megtekintve ott egyebek között Munkácsy híres festményeit. Volt aki ez után a kirándulás után megfogalmazta: azt hitte, ha megöregszik, vége az életének. Azt az egyet azonban semmiképp nem gondolta volna, hogy egy idősek otthonában élve ismerheti meg Munkácsyt, mert ez maga a csoda. Ringelhanné szerint számos példa igazolja: nem igaz, hogy az idős embeSohasem késő. Esküvő a Petőfi Sándor utcai idősek otthonában FOTÓ PIL1SY ELEMÉR rek sorsa a leépülés. Akkor következik ez be csupán, ha hagyják. Ha odafigyelnek az életére, a mindennapjait tartalmassá és hasznossá tudják tenni, akkor más a helyzet. Az otthonvezető sorolja is mindjárt a példákat. Egy házaspár hölgy tagja előrehaladott Alzheimer-kórban szenvedett. Alapos orvosi és pszichiátriai vizsgálatot követően gyógyszeres kezelést kapott és nem telt bele negyed év, a néni újjászületett. Az ilyen és hasonló esetek sikerélményt jelentenek az otthon egész személyzetének is.- Egy nyolcvan egynéhány éves gondozottunk elesett, combnyaktörése lett - említi a következő példát dr. Ringelhanné - elhagyta magát, nem akart fölkelni. A kezelést követően meg kellett volna kezdeni a rehabilitációját, de ez nem ment könnyen. Meglehet nagyon „szigorú” voltam, amikor közöltem vele: az ágyban nincs tovább étkezés. Beletelt 3-4 nap, míg kötélnek állt, s fél évvel később már járt. A kilencvenedik születésnapján aztán visszaidézte a történteket. Mint mondta, akkor nagyon haragudott, de úgy volt a helyes, ahogy vele bántunk. Mária néni egyébként falta a könyveket, rendkívül helyes és intelligens néni volt, aki 92 éves korában halt meg. Az otthon vezetője egyébként nem nagyon szereti a szociális otthon kifejezést. Az ő intézetük nevében nem is szerepel ez a szó. Természetesen szociális létesítményről van szó annyiban, hogy az állam jelentős összegekkel járul hozzá a működtetéshez. De magának a szociális otthon kifejezésnek az idők során valóban lett egyfajta pejoratív kicsengése. Ebben elsősorban a régebbi otthonok problémáinak van szerepe, de a ma működő idősotthonok között is nagy különbségek lehetnek. Amit a Petőfi Sándor utcában szinte ideális környezetben lévő otthonról megtudunk még, azok a tények alátámasztják, hogy nem véletlenül vállalják inkább a várólistát sokan. Az épületet magát korábban állami gondozott csecsemők lakták, az idősek otthona - átalakítást követően - 1994. augusztusában kezdte meg itt működését. A nyolcvan lakóról 49 fős dolgozói létszám gondoskodik. Igen szép, parkosított udvar, szabad terület veszi körül az épületet, minden szintnek önálló társalgója, konyhája van. Túl ezeken az „elvárhatónak” mondható körülményeken az épületben önálló kápolnát létesíttetett az igazgató asszony, amely szerepel a Bazilika miserendjében is. Egy-egy szertartáson a környék idősebb lakói is részt szoktak venni. Ezen kívül rendszeresen tartanak istentiszteletet az otthon református felekezeti tagjai számára, a karácsonyról pedig ökumenikus szertartás keretében emlékeznek meg. Még egy utolsó épületkörbejárás során arról is meggyőződhetünk, hogy az úgynevezett társalgók szintenként más és más bútorhuzattal vannak ellátva, a közös társalgóban házimozi-rendszer működik és mindenhol a féltő gondoskodás jelei érzékelhetők. Mert az otthonban élőknek is joguk van ahhoz, hogy valóban otthonukként lakhassák az épületet. ____________________________________________________ISIKÉ) Idősek a számok tükrében Változó jogszabályi háttér A jogszabályi háttér változhat, a cél nem: békés nyugodt életet biztosítani az otthonlakóknak fotó: pilisy elemér Nem kevés gondot jelent a szociális területen dolgozók számára a jogszabályok között való eligazodás - állapítja meg Kisgyörgyné Cziráki Andrea, a Szociális és Családügyi Minisztérium osztályvezetője a Szociális Menedzser című folyóiratban megjelent cikkében. Ennek oka, hogy a törvényi, rendeleti szintű módosítások egymást követik, s szinte folyamatosan változik az a jogi környezet, amelyben az intézményi szolgáltatásokat működtetni kell. Az 1999. január 1-jei állapotra összeállított korstatisztika szerint hazánk népessége 10 millió 91 ezer 789 fő, és ebből 1 467 853 személy (14,5 százalék) 65 éves és idősebb. Ezen belül az időskorúak felsőbb csoportjába, a 75 éves és idősebb népességbe 561 028 fő (a népesség 5,6 százaléka) tartozik. A 85-89 éves emberek száma kereken 91 ezer, a 90 éveseknek és az ennél is idősebbeknek a száma pedig megközelíti a 26 ezer 700-at. Magyarország Azt persze a folyamatos statisztika nem tudja nyomon követni, hogy az idős emberek közül hányán élnek családban és hányán egyedül, de bizonyos irányt mégis jelez az, hogy az 1996. évi mikrocenzus (részleges kis nép- számlálás) adatai szerint a majdnem 3,9 millió háztartásból több mint 1 millió (26 százalék) egyszemélyes háztartás, és valószínűsíthető, hogy ezek nem kis része egyedül élő öreg. Arra is következtethetünk, hogy az egyedül élő idősek nagyobb hányada nő, hiszen a nemek eltérő halandósága miatt a 70 éves koron felül ezer férfira már 1845 nő jut. Azt is tudjuk, hogy a személyes gondozás különféle formáiban több mint 220 ezer fő részesül, ami a 65 éves és idősebb népesség 15 százalékát, illetve a 75 éves és idősebb népesség 39 százalékát jelenti. (A személyes gondozásban részesülők azok a koruknál, egészségi állapotuknál vagy szociális helyzetüknél fogva önálló életvitelre nem képes személyek, akiknek ellátása intézményes keretek között történik.) A személyes gondoskodás leggyakoribb formája a szociális étkeztetés. Ebben több mint 100 ezer fő részesül. A házi segítség- nyújtásban részesülők száma meghaladja a 41 ezret. A nappali ellátást nyújtó szociális intézmények alaptípusa az idősek klubja. Napközben az idősek ott tartózkodhatnak, étkezhetnek és társas kapcsolatokra is módjuk van. Ezt a gondozási formát jelenleg 1330 intézményben, kereken 40 ezer idős ember veheti igénybe. A tartós és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményekben biztosítva van az ápolás, a gondozás és a rehabilitálás, a folyamatos ellátás és az éjszakai benntartózkodás azonban esetenként csak ideiglenes jelleggel vehető igénybe. Ezt a gondoskodást jelenleg 560 intézmény - az időskorúak otthona, gondozóháza - nyújtja 37 340 személynek. Az idősek gondozásának egyértelműen ez az a formája, ahol nincs mód az igények kielégítésére. Az elmúlt évben 15 266 fő kérte, hogy időskorúak otthonaiban helyezzék el őket, és kérésük indokoltságának elbírálása alapján 95 százalékuk (14 471 fő) meg is kapta a bentlakást. Közülük azonban a rendelkezésre álló kapacitások szűkössége miatt csak 8572 személyt helyeztek el. Több mint 9100 fő vár elhelyezésre, 45 százalékuk (4100 fő) egy évnél hosszabb ideje várakozik. Az időskorúak otthonainak fenntartása és a terhek zöme az önkormányzatokra hárul. A gondozottak 80 százaléka ezekben az intézményekben lakik. Különféle egyházi jogi személyeknek a gondozottak számából való részesedése 11 százalék, és mindössze 9 százalékon osztoznak az alapítványok, közalapítványok, egyéni és társas vállalkozások, egyesületek és egyéb fenntartók. Budapest Kisgyörgyné Cziráki Andrea minisztériumi osztályvezető szerint az utóbbi időben négy lényeges területen módosult a kormány- rendelet: megtörtént a szociális törvény 2001. évi módosítása során bevezetett új ellátási formák működésének engedélyezése, valamint a szociális törvény 2002. évi módosításához kapcsolódó szabályok átvezetése. Ugyanezt elvégezték az idei esztendőre szóló költségvetési törvénnyel kapcsolatban, annak érdekében, hogy az intézmények állami támogatása biztosított legyen. Pótolták a jogszabályok gyakorlati alkalmazása során felmerült hiányosságokat, illetőleg megteremtették az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező intézmények működési feltételeit. A szociális törvény két évvel ezelőtti módosításával több differenciált ellátási formát is bevezettek, s ezek a szakosított ellátások körét bővítik. Bővült a lakóotthonok köre. így például a szenvedélybeteg személyek lakóotthonával, vagy a fogyatékos személyek számára a jövőben rehabilitációs és ápoló-gondozó célú lakóotthon létesíthető. A szakosított ellátási formák körében is hangsúlyosan jelennek meg az integrált intézmények - emeli ki Cziráki Andrea. Integrált intézmények esetén valamennyi szolgáltatás tekintetében - a szociális törvényben foglalt felmentő rendelkezések figyelembevételével - a működés engedélyezése során meg kell felelni a személyi és tárgyi feltételeknek. Az idei esztendőre vonatkozó költségvetési törvény változást hozott a nem állami intézmények normatív támogatásának rendszerében is - derül ki az osztályvezető által elmondottakból. Ez a változás azonban csak a minisztériumok közötti feladatmegosztást érinti. Lényeges, hogy az előirányzatoknak a tárcák közötti átadása csupán a finanszírozó helyét változtatta meg, a rendszer ugyanaz maradt. Fontos, hogy a szociális területen egyéni vállalkozók ez év december 31-ig az ellátási formára megállapított normatíva teljes összegére jogosultak, ezt követően pedig - 2004. január 1- jétől - a normatíva 30 százalékára lesznek jogosultak. ________________________________________(S.B.S.) Be szédes múlt Első intézkedések Mária Terézia egy 1775-ben kelt rendeletében a koldus szegények dologházba zárásáról intézkedett, így téve eleget az ilyesfajta szegénységgel szembeni állami felelősség- vállalás parancsának. Az állam ettől kezdve minduntalan ehhez a rendőri szerephez tartja magát és később is csak azért alakulhat időnként másként a koldulással egybekötött szegények élete, mert akadozik a központi intézkedések helyi végrehajtása. Ám a dolog lényegén mindez semmit sem változtat: a 18. század végétől datálható az a folyamat, melynek eredményeként a kolduló életmód és a csavargó személye határozottan kriminalizálódik. Kriminalizálva A csavargó kriminalizált fogalma olyan prekoncepciót, gyakori kiindulási alapot teremtett a pusztán csak feltételezett, ám talán bizonyítást sem kívánó gyanúhoz és vélelemhez, hogy bűntény esetén nyomban ráterelődött a hatóságok figyelme. Nem csoda tehát, ha a kor megyei és városi tömlöceit elsősorban éppen csavargókkal népesítették be a helyi hatóságok, olyanokat is büntetve ily módon, akik számláját semmilyen bűntett sem terhelte. Ám ennek ellenére „mindaddig őrizetben tartották [őket], amíg a környező törvényhatóságtól vagy szülőhelyétől negatív válasz nem érkezett arra a kérdésre, hogy van-e ott valami a befogott személy rovásán”. Lelencgondozás Az állami szociális ellátás szempontjából mérföldkőnek számított az 1898. XXI. te., amely a betegápolás költségeit az államra hárította. A szegény gyermekek, vagyis, akiket a helyhatóság (és nem az állam) elhagyottnak nyilvánított, ápolási, gondozási és nevelési te kintetben hétéves korig az állam oltalmába kerültek. A rendelkezés végrehajtását ugyanakkor két lelencgondozással foglalkozó társadalmi egyesületre bízták. Miután az intézke dés eredményeként hatalmas méretűre duzzadt az elha- gyottság címén állami ellátásra szoruló gyermekek száma, a lelencgondozás ügyét hamarosan ki is kellett venni a társadalmi egyesületek kezéből, melyet azok már nem tudtak kellőképpen ellátni. Árvaházak Az 1901. évi VIII. törvénnyel felállították az állami gyermek- menhelyet, melynek feladatául szabták a hétévesnél fiatalabb elhagyott, illetve a talált, tehát lelenc gyerekek (akinek a szülei ismeretlenek) gondozásba vételét. Elhagyottnak az számított, aki vagyontalan árva (és nem helyezhető el árvaházban); akit a szülei, mert börtönben, kórházban vannak, képtelenek gondozni és akit a nagyszülei sem tudnak eltartani. Másfél hónappal később a törvényalkotók 15 éves korig tolták ki az elhagyottá nyilvánításra jogosító életkori határt, jóllehet a 7-15 évesek feletti gondoskodást az állam továbbra sem vállalta magára (1901. XXL törvény), kijelentve: „megbízható gondviselőknél, elsősorban gazdáknál és iparosoknál” kell őket elhelyezni. A két törvény együttesen 1903- tól, az ún. Szabályzat megalkotásával lépett végül érvénybe. Ezt követően tovább tágították az elhagyottság fogalmát, miután bevezették az erkölcsi elhagyottság kategóriáját: erről 1908-ban belügyminiszteri rendelet intézkedett. donában lévő és a megye fenntartásában működő otthon nemcsak a szép környezet, a kulturált, emberhez méltó körülmények miatt érdemel elismerést, hanem az otthonlakókkal való törődés minősége is széles körben ismert.
