Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-05 / 130. szám

12. OLDAL EURÓPA I UNIÓ 2003. Június 5r, csütörtök AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT EU-pénz koncentrációs táborra Olaszország lassan fél évszázada az Európai Közösség tagja, mégse megy könnyen a pályázatírás. Úgy­hogy ne legyen e téren nekünk, mint csatlakozó országnak, túlzott kisebbrendűségi érzésünk — je­gyezte meg a Brüsszelben működő ETS Consultants pályázatírásban járatos olasz tanácsadó cég képvi­selője. 1991 óta vannak jelen az Eu­rópai Unió központjában, emellett Rómában és Pescarában is van iro­dájuk. Az olasz cég már hazánk ré­szére is készített pályázati anyagot. A strukturális alapok forrásaiért, a különböző tenderek és támogatá­si programok elnyeréséért nagy a verseny. Egyedül a strukturális ala­pokból 2000-2006-ig 195 milliárd eurót a nemzeti, és helyi önkor­mányzatokkal történő együttmű­ködéssel lehet megszerezni. A pályázatnál elsődleges a köz­vetlen brüsszeli kapcsolat lehető­sége. Jó, ha akad olyan cég, tanács­adó, akinek megfelelő gyakorlata, terep- és helyismerete, valamint háttér-információi és kapcsolata van a pályázatok elkészítéséhez. A támogatási programoknál az EU költségvetési keretében külön többéves (általában 4-5 éves) programok futnak. A kiemelt tá­mogatási programok között talál­ható a környezetvédelem. A pályá­zatoknál általában közvetlenül az EU Bizottsága a partner. A több országra is kiterjedő eu­rópai jelentőségű pályázati progra­moknál feltétel, hogy a pályá­zat céljaiban tartalmazzon valamilyen európai szintű „hozzáadott- ^ érték-többletet”. A nagy központi ^ alapok pályázatai mellett az EU intéz- yV ményei évente több mint ezer különböző ten­dert bocsátanak ki szolgál­tatások és eszközök beszer­zésére, munkák elvégzésére, be­szállítók, fenntartók megtalálásá­ra. A legtöbb pályázatot, mondhat­ni túlnyomó részét - mintegy 98 százalékát - az Európai Bizottság írja ki. Néha azonban nagyon ala­csony a pályázók száma, kicsi az érdeklődés, még az is megeshet, hogy valaki egyedül, versenytárs nélkül indul. A pályázatokon in­dulók száma átlagosan négy és hét elemi követelmény a továbbkép­zés, az ismeretgyűjtés, a kutatás­oktatás, valamint az információ­szolgáltatás és -csere. között van. Bizonyos értékhatár alatt — néhány tízezer euro — meg­hívásos tendert tartanak, ahová egy lista alapján hívják meg a po­tenciális partnereket. Az ilyen le­hetőségek megragadásához infor­máció és megfelelő dokumentu­mok kellenek. Az ETS Consultants szak­értője azt a tanácsot adta a magyar pályázóknak, 'pl' hogy mindenkinek európai keretbe kell yV tudni beillesztenie a pályázati ötletét. A «eV sikeres pályázati mű- * " ' ködésnek hármas kö­rt vetelményét meghatároz­va: érteni kell a pályázatok nyelvét. Itt nem egyszerűen csak a jó nyelvtudás, hanem a jó pályázati nyelvtudás, a fogalmak és szakkifejezések által megfogal­mazott követelmények ismerete a fontos. Lényeges a hálózat típusú működés, a kapcsolatépítés és a partnerek szerepe. Harmadrészt Az olasz pályázatíró, tanácsadó cég partnerei között megtalálhatók a magánvállalkozók, a kis és köze­pes cégek, a helyhatóságok, okta­tási és kutatási intézmények, egye­temek is. Rendszeresen szervez­nek konzultációkat és képzéseket, ahol a pályázó térségek helyi szak­emberei szerezhetnek ismereteket a pályázatírással kapcsolatban. A pályázatok sokszínűségére példa, hogy a Kultúra 2000 keret- programban a műemlékvédelmi célok támogatásra lehetett 50-70 százalékos támogatást elnyerni. Ebben egy külön program volt az egykori koncentrációs táborok re­konstrukciója. A pályázatíró, tanácsadó cég a pályázat és az elvégzendő munka nagyságrendje alapján értelemsze­rűen díjat kér a közreműködéséért. Ez azonban az eredményességben, az idő- és költségmegtakarításban megtérül a partnerek számára. Az ETS Consultants-nál elmondták, hogy a benyújtottak közül a meg­valósult, elfogadott pályázatok ará­nya náluk mintegy 80 százalékos, ami igen jó eredmény. Másfelől pe­dig, ha azt látják egy pályázatról, hogy az valami miatt eleve sikerte­lenségre, kudarcra van ítélve, ak­kor nem is vállalják annak képvise­letét. Pályázni tudni kell? Otthon még mindig vita van a régiók szerepéről és a pályázatok­ról, a megnyugtató megoldások pedig még késnek - jellemzi a helyzetet a brüsszeli magyar EU- misszió, illetve képviselet regioná­lis szakreferense. Sok fejlesztési te­rület van, de kérdés: van-e olyan terv, amellyel a következő három -évben leköthető a több mint két­milliárd eurós regionális fejlesztési alap. Az északkelet-magyarországi tervezési-statisztikai régióban - melyben Nógrád és Borsod mellett Heves is található — hét várra kiter­jedő közös rekonstrukciós prog­ram, Tisza-tavi idegenforgalmi, re­gionális hulladékkezelési projek­tek már vannak. Az ISPA után a ko­héziós alapból is lehet majd inf­rastrukturális beruházásokra pénzt kapni. De nem tudni, ehhez milyen jól előkészített, megfelelő műszaki tartalommal és engedé­lyeztetéssel rendelkező, kidolgo­zott pályázatok vannak. Egyelőre előkészítetlen ötletekből - ivóvíz-, szennyvízkezelési program, utak, hulladékelhelyezés - akad több. Az önkormányzatoknak elég ne­héz a dolga, se elég pénzük, se megfelelő szakemberük nincs a ki­dolgozott pályázatokhoz. A követ­kező három évben mindenesetre nem a régiók pályáznak majd, ha­nem a tanulási időszakban szük­ségből központi programozás lesz az „egy ország, egy régió” elve alapján. Remélik, ez idő alatt „fel­nő” a régiós szakértői csapat. Az EU egyébként a decentralizáció hí­ve, míg nálunk inkább a központo­sítás szándéka látszik erősebbnek. Pályázati előkészítésre, „legyártás­ra” itthon egy 27 millió eurós, mintegy 6 milliárd forintos alap szolgál. KOVÁCS JÁNOS A jó tanuló felel A jó tanuló felel. Karinthy óta tudjuk, hogy a jó tanuló éteri jelenség: időn kívül áll. Ha Steinmann felel a táblánál, akkor minden oly egyszerű, szép, vonzó és érthető. Külön világ. Magyarország a csatlakozási tárgyalások elmúlt évei alatt éltanuló volt, eminens, többnyire vele példálóztak a tanárok, az Európai Uniót képviselő hivatalosságok. Ha a magyarok meg tudják tanulni, képesek bevágni a leckét, akkor ti miért nem? Feddték meg a más csatlakozó államokat. Inkább simogatták a buksinkat, semmint hogy dorgáltak volna. Ezt tükrözték jobbá­ra az elkészült éves országjelentések is. Az más kérdés, hogy a korábbi elhatározás - mely szerint a tel­jesítmény alapján veszik fel a tagjelölteket - kissé módosult, és a bővítés szélesebb körét már nem ez alapján szabták meg. A döntés politikai volt, mint gyakorlatilag az Európai Unió (közös­ség) eddigi fejlődése és kiterjesztése során máskor is. A nizzai csúcstalálkozón végül szentesítették, hogy a tíz leendő tagállam számára teremtik meg az intézményi, anyagi és működési kere­teket - függetíenül a korábbi mutatott teljesítményüktől. Attól, hogy éltanulók, eminensek voltak-e, kívülről fújták-e a föladott leckét, vagy csak a sor végén kullogva bukdácsoltak osztályról osztályra. A sikeres és kedvező minősítésekkel teli csatlakozási időszak talán kissé el is kényelmesített minket. A jobbak között voltunk, láthatólag senki se veszélyeztette elismert pozíciónkat. A közelmúltban azonban egy másik időszak kezdődött el, új pá­lya és új verseny. Verseny az uniós forrásokért, pénzekért, támo­gatásokért. Már uniós tagként sikeresen hozzáférni majd ezen közösségi lehetőségekhez és hatékonyan fölhasználni őket. Most nem simogatják annyira a buksinkat. Brüsszelből egyre- másra érkeznek az aggódó hangú, ösztökélő üzenetek, figyelem­felkeltő észrevételek. Ezek az egyes területeken tapasztalható le­maradásainkat teszik szóvá. Megeshet, nem tudunk majd élni az EU felkínálta lehetőségekkel. Nem tudjuk megnyitni a pénzcsa­pokat, megfelelően csatornázni a forrásokat. A strukturális és kohéziós alapok forrásaihoz, regionális fej­lesztési támogatásokhoz csak úgy juthatunk hozzá, ha vannak olyan pályázataink, amelyeknek formai és tartalmi követelmé­nyei megfelelnek a brüsszeli kívánalmaknak, és a hatékony pénzfelhasználás ellenőrzött és átlátható körülmények között történik. Ezen feltételek teljes körű megteremtésében még nem vagyunk túl jók. Pedig 2004 és 2006 között mintegy 1200-1500 milliárd forintról van szó. Az EU-pénzekhez, úgy tűnik, egyelőre még csak tanuljuk a pályá­zatírás fortélyait és buktatóit, s akkor még a pályázó felek együtt­működéséről, illetve a felmutatni szükséges 20-60%-os önrész­ről nem is szóltunk. Hasonló figyelmeztető hangok vannak az élelmiszer-biztonság és a mezőgazdasági támogatások, a közvet­len kifizetéseket illetően is. Brüsszelben aggódnak a hazai intéz­ményrendszer, az agrárkifizető és ellenőrző ügynökségek, szer­vezetek felállítását és hatékony működtetését illetően. Az EU-val kötött csatlakozási szerződés védzáradéka szerint ugyanis, amennyiben nem teljesítjük a követelményeket vagy nem vagyunk készek erre, akkor az adott közösségi jog alkalma­zását felfüggeszthetik, s kizárhatják Magyarországot ezen terület részvételéből. Például a fejlesztési pénzek vagy a termelőknek já­ró közvetlen mezőgazdasági kifizetések köréből mindaddig, amíg csak nem teszünk eleget a közösségi feltételeknek. Nem kis lehetőségről, pénzről, és persze az ország presztízsé­ről is szó van. Nem kell feltétlenül eminensnek lenni, de azért jó lenne minél eredményesebben átcsusszanni ezen a vizsgán is. Üzlet a környezetvédelem Leginkább az ipari parkok kínálnak olyan kidolgozott lehető­séget a külföldi befektetők számára, mely elérhetővé teszi az utat a magyar vállalkozások felé is. A multik után egyre in­kább a külföldi kis- és középvállalkozások és befektetők ide­je jött el Magyarországon is, melyek a piaci jelenlét miatt ter­jeszkedve, megvetik a lábukat a Dunától keletre is. Az autópályák 50 kilométeres kör­zetben jó megközelítést kínálnak a megtelepedő vállalkozások szá­mára. Ez Heves megyét előnyös helyzetbe hozza - hangzott el a magyar kereskedelemfejlesztési ügynökség, az ITD Hungary brüsszeli kereskedelmi szolgálati irodájának tájékoztatóján. Az ITDH a kereskedelmi kap­csolatok közvetítésével, a tőkebe­fektetés élénkítésével foglalkozó szervezet, mely — mivel kereske­delmi kapcsolataink döntő részét amúgy is az EU-tagállamokkal bo­nyolítjuk - Brüsszelben az EU cé­geinek, vállalkozásainak hazai szerepvállalását segíti elő, s a ma­gyar külpiaci jelenlétet, együttmű­ködéseket ösztönzi. Leginkább a 10-30 embert fog­lalkoztató, automatizált, korszerű technológiával működő vállalko­zásokban látnak potenciális lehe­tőséget. A külföldi kisebb cégek magas infrastruktúra-igényű üze­meket - például a járműalkatrész- gyártás területén - igyekeznek ki­alakítani. A hazai EU-programok megva­lósításánál persze fontos lenne tudni, hogy hol van az operatív ré­giós szint. Itt jellemzően 20% ön­erőről, 30-40% regionális és ugyanennyi EU-s támogatásról le­het szó a pályázatok esetében. A támogatás esetleges átcsoportosí­tása azonban komoly késéssel, időveszteséggel jár. Sok a bizony­talanság ugyanis azon a téren, hogy a regionális operatív prog­ramra hol, hogyan és miért is kell/lehet pályázni. A csatlakozás után itthon a kör­nyezetvédelem lehet a legnagyobb potenciális üzlet. Ez többek közt a hulladéklerakók létesítésétől a szelektív gyűjtés és az egyéb kom­munális létesítmények megvalósí­tásáig terjed. A külföldi üzletem­berek már látják ezt. Nem kis lehe­tőségről van szó, hiszen az Unió által is elvárt, illetve általunk vál­lalt környezetvédelmi beruházá­sok összege meghaladhatja a 2500 milliárd forintot. Ezt persze hosz- szú évek alatt EU-támogatással és fokozatosan kell végrehajtanunk, hogy a magyar költségvetést ne le­hetetlenítse el az e célra szükséges kiadások nagysága. Működőképes, hatékony régió kell A Magyarországi Régiók Brüsszeli Képvi­selete hároméves múltra tekint vissza. A tagjelölt országok közül elsőként alakult, élén azóta is alapító vezetőjével, az EU Bi­zottság korábbi magyarországi delegáció­ját irányító nagykövettel, Hans Beckkel. A veterán diplomata szerződése idén lejár, utódját keresik, s EU-s vonalon két ma­gyar szakértő neve is fölmerült. A brüsszeli régiós jelenlét csak a csatlakozó országok szemszögéből számított újdon­ságnak, 1985 óta ugyanis mintegy 160-170 régiós iroda képviseli az adott térségek ér­dekeit az Európai Unió központjában. A ha­zai hét régiót képviselő jelenlét fenntartásá­ra mintegy 190 millió forintot fordít a köz­ponti költségvetés. A képviselet segít a régiók fejlesztésében, az uniós források felderítésében, a pályáza­tok benyújtásánál. Az EU követelménye szerint szükség van egy 2007-ig szóló ope­ratív fejlesztési programra. Az egyszerűség kedvéért ezt nem régiónként, hanem egyet­len országos tervben kell összefoglalni, te­hát eszerint most az egész ország egy régió. Ezt a már kidolgozott és Brüsszel által is jó­váhagyott Nemzeti Fejlesztési Program kép­viseli. A régiók, a tervezés és fejlesztés haté­kony működtetéséhez azonban előbb- utóbb a tervezési-statisztikai régiók helyett itthon is legitim, választott képviselettel bí­ró adminisztratív régiókra van szükség. A régiók, illetve Brüsszel és a régiós képvise­let között kétirányú tájékoztatásra és infor­mációcserére van szükség. A régiós képviselet feladata többek közt az uniós előírások, szabályok „lefordítása” és „emészthetővé tétele” az érintett hazai képviselők számára. A régiók szerepe köz- igazgatási, jogi értelemben is újdonság a magyar területi alapú rendszerben, s az el­múlt egy évben sem sok minden történt a működőképességük biztosítása érdekében. A regionális ügynökségeknek még ma sincs pénzük, illetve elfogadott költségvetésük, ami a tervezést és a fejlesztéseket hátráltat­ja, s végső soron visszaüthet az uniós forrá­sok, elnyerhető pályázati pénzek megszer­zésénél. Talán maguk a régi­ók, illetve a regionális taná­csok sem szembesültek még az igazi feladatuk nagyságá­val. A hagyományos struktú­rákkal szemben, illetve mel­lett a régiós szerkezet kialakí­tása nem ígérkezik könnyű­nek, s az ügynökségek műkö­dése és gazdasági alapjaik is gyengék. A korábbi hazai gyakorlatra épülő települési önkormányzat, megye, köz­ponti közigazgatás felosztás mellett az EU a helyi önkor­mányzatok, a kistérségek és a régió alkotta szerveződésnek biztosít teret. Mindez azon­ban nem jelenti a megyék el­sorvasztását, megyei fejlesz­tési programokra, azok me­nedzselésére továbbra is szükség lesz, feladatkörük jó része is megmarad. Hans Beck a magyar terü­letfejlesztési politika kiaalakuló intézmény- és döntési rendszerét illetően óvott a túlzott központosítás veszélyétől, s azt hangoztatta, hogy a régi­ókat kellene minél inkább „helyzetbe hoz­ni”. Ehhez adni meg a lehető legnagyobb pénzügyi és szakmai segítséget, hogy haté­konyan képviselhessék a saját érdekeiket, és megfelelő szakemberekkel is rendelkez­zenek a régiós tervek és programok végigviteléhez. Ez egyezik egyébként az Hans Beck nyakkendő-próbája: szorul a hurok a megyék körül? pája eszméje is. A hazai régiós rendszer életre keltése és működtetése azonban ért­hető okokból nem lesz kis feladat az ország számára, s ez korántsem csak a központi ál­lamhatalom elhatározásán és engedékeny­ségén, hanem a helyi tényezők felkészültsé­gén múlik. ______ ■ E U alapelvével, a szubszidiaritás követel­ményével, amikor mindig azon a szinten kell a döntéseket meghozni, ahol ténylege­sen a legközvetlenebbül foglalhatnak állást a különféle kérdésekről. S illeszkedik eh­hez az Európai Unió, mint a régiók Euró-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents