Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-30 / 150. szám
EletMód HEVES Mg‘HÍRLAP 9. OLDAL M 0 2 A I K Triatlonvarázs Ralf az élen Több ezer nézőt és sportolót vonzott a hét végén a hatvan-lőrinci triatlonverseny 15. oldal A nürnburgringi Forma-1-es futamot ezúttal az ifjabb Schumacher, Ralf nyerte 15. oldal Sikerszéria a színpadon; egy stílusváltás eredményei Egy színház repertoárját lehet csábítóan összeállítani és tálalni a leendő nézőknek, az évad igazi mérlegét azonban a kőszínházi függönyök legördülé- se után lehet csak megvonni. Az idei — a nézők nagy többségének véleményével összhangban állíthatjuk — ha nem is „csont nélkül”, de emlékezetesen jó évad volt. Az egri Gárdonyi Géza Színház idei évadja a Valahol Európában című, Béres Attila rendezte zenés előadással kezdődött. A nézők többsége hangulatot, zenét, jó szórakozást várt. Ám döbbenetét kapott. A háború soha olyan elementáris, átélhető erővel nem jelent még meg Eger színpadán, mint ebben a darabban. A sokszereplős jelenetek lendülete, az egészen kicsi gyermekek által tolmácsolt érzelmek sok nézőre szinte sokkolóan hatottak. Akkor, amikor a háború rémképei csak a hírműsorok megszelídített kockáin át jutnak el hozzánk, a kiszolgáltatottságnak olyan tónusai jelentek meg az előadásban, amelyek arra figyelmeztettek: a rémet, amelyet az ember ember ellen fordulása jelez, nem lehet pusztán történelemként kezelni. Nem véletlen, hogy ez a darab az évad végén a pécsi országos fesztivál kritikusainak elismerését is learatta. A sort hamarosan Miller: Az ügynök halála folytatta, Erdőss Pál rendezésében, Szilágyi Tibor főszereplésével. Az ismert és a színpadokon sokat játszott történetben igazi élményt jelentett Willy Loman szerepében Szilágyi Tibor, aki nem rutinból alakított. Érezhető volt a megformált figura átgondoltsága, a nagyon is aktuális mű leporolása és nézőközeibe varázslásának szándéka. Ehhez képest a Klikk! Szegvári Menyhért rendezésében már tényleg a szó szoros értelmében vett kikapcsolódást jelentette. A pörgő, lendületes rendezés feledtette a helyzet abszurdumát, a nézőknek a színházból kilépve nem kellett gondolkodni, elég volt felidézni egy-egy jól elkapott pillanatot. Kissé szürrealisztikusabb vüágba evezett a társulat, amikor átkelt Latin-Ameriká- ba, Marquez mítoszokkal és valósággal teli világába. A Száz év magány Csizmadia Tiledhető. A színpadokon rég látott tragikomédia született a Csizmadia Tibor által rendezett Galambok bemutatóján. Bár a történet önmagában feledhető, de a színészi játékok és a meghökkentő fordulatok miatt mégis emlékezetes. Hasonló produkció született a Katona József Színház társulatával közösen bemutatott King Kong lányaival is, amelyben a valóság abszurd tükörben jelent meg. A tavalyi, útkereső évad után bizton állíthatjuk, hogy a színház vezetése megtalálta az összhangot a nézők igényével. Ám nem pusztán egyszerű kiszolgálásról van szó. Jól érezhető az igényesség iránti vágy, amely nem csupán a darabok választásakor, hanem azok megjelenésében is éppúgy érződik, mint a színészi munkában. Ez utóbbi tekintetében több kellemes meglepetésben lehetett részük a színházba járóknak. Begyakorlott mozdulatok tűntek el és születtek egészen új karakterek, egy-egy produkció során nem az egyéni teljesítményekre helyeződött a hangsúly, hanem a csapatjátékra. (Igaz, volt még az ellenkezőjére is példa, ám az ebben a csapatban immár bántóan szemet szúrt.) Beérni látszik a színház vezetésének azon törekvése is, hogy az egri csapat kitörjön a bezártságból. Fesztiválokon való fellépések, országos elismerések és figyelem kísérte az évadot, amelyből a csak az előadásra járók annyit érezhették: felszabadultabb, sikerélményekben gazdagabb a társulat. Feltűnő volt a tavalyi évadban ugrásszerűen megszaporodott vendégjátékok száma is. Ez az idén a helyére került, s nem volt több, mint amennyi indokoltnak tetszett. Tetszett. Ez a szó akár az egész évadra vonatkoztatható. Mert az idén - egy-egy kisebb megingástól eltekintve - jó volt színházba járni. szuromi rita Jelen és jövő Ami a nyáron lesz... Az idei színházi nyár egy tanulságos gyermekdarab bemutatásával kezdődött: A szellő a füzesben című érsekkerti bemutatón végre nem a rajzfilmekben megszokott erőszak dominált, hanem az emberi értékek felsorakoztatása. A nyári játékok másik figyelemre méltó produkciója a kis Dobó téren bemutatott Anconai szerelmesek, amely hamisítatlan Olaszországot idézett. A könnyed műfaj kedvelői nemcsak a jól ismert slágereket dúdolhatták, hanem egy igazi vígjáték végkifejletének is szurkolhattak. A hab a tortán ezúttal a jövő hónap elején bemutatandó Hegedűs a háztetőn lesz. Tevjének, a tejes- embernek a történetét Haumann Péter főszereplésével elevenítik meg. ...és ami még következik A Gárdonyi Géza Színház jövő évi műsorterve is izgalmasnak ígérkezik. A nagyszínházban lesz látható Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájának színpadi feldolgozása, az Otelló Gyulaházán című vígjáték, a My Fair Lady és Csehov Három nővére. A nyári Anconai szerelmesek ismét műsorra kerül kőszínházi kivitelben. A stúdióban Packer: Card Boys, Mórái Sándor: Kaland, Berkoff: Nyafogók és Valean: Ha én fütyülni akarok, fütyülök című színművei elevenednek meg. A gyermekek két magyar darab bemutatóján, a Mumus, illetve a Bors néni történetein szórakozhatnak. bor rendezésében egy különös és nem könnyen feledhető világot teremtett. Molnár Piroska és Csendes László alakításának nem kis része volt a sikerben, a rendezés pedig letisztult, követhető száz évet hozott a színpadra. A produkció önmagában is különleprodukció kellemes meglepetés volt: a rendelkezésre álló összes hang- és fénytechnikát „bevetették”, így a szabadtéritől különböző előadás született. Valódi mesevilág volt ez, amelyet nem vártunk egy felnőttek szórakoztatására szakosodott színháztól. Az évad egyik legsikeresebb rendezése Marquez: Száz év magány című darabja volt fotó: gál gábor ges színházi élményt adott, sajnos „mélysége” miatt ezek a fajta előadások nem szoktak rekord előadásszámot megérni. Megosztotta a nézőközönséget az évad utolsó két bemutatója, a Béres Attila rendezte Shakespeare: Ahogy tetszik és Bagossy László rendezése, a Mágnás Miska. Mindkettő kísérletező színpadi hangvételt hozott. Az előbbi a múlt és a jelen keveredésével, a lazán értelmezett szöveg- és kömyezethűséggel, az utóbbi kissé harsány, helyenként az operettek világától idegen megoldásaival. A nagyszínpadon játszották az idei évad gyermekdarabját, a tavaly nyáron szabadtéren már bemutatott Legkisebb boszorkány című előadást is. A Értékek születtek a Stúdió színpadon is. A szó jó értelmében vett döbbenet jellemezte Julien Gamer: Ébredés című darabját. A Szegvári Menyhért rendezte előadás a nézők jó és rossz érzéseivel a végletekig elment. S bármennyire is feszítette a húrt, nem érződött, hogy a rendező túllőtt a célon. A nézőtéren ülők ugyanis tudták: ez a valóság, bármennyire is berzenkedünk tőle. A Katharina Blum elveszett tisztessége — Galambos Péter rendezésében — is jól átgondolt, egyedi megoldásokat tükrözött. Az antik drámai hősnő alakja jelent meg a mai kor mocskában, kiszolgáltatottságában, és ennek a megjelenítője Nádasy Erika volt, akinek alakítása nem könnyen fe„Aki elalszik, messze lát” Tóth Krisztina: Londoni mackók Katona, zenész: együtt hivatás Dohos ezredes: „Eger az a város, ahová jó eljönni” Pap Kata grafikája Megjelent egy szép színes „koffer”. Tíz kicsi színes füzet van benne, teleírva versekkel. A költemények Marciról szólnak, és persze Marcinak is. A verseket az ötéves kisfiú mamája írta, akit úgy hívnak, hogy Tóth Krisztina. És ezek a füzetek szépséges rajzokat is rejtenek. Ennyit a tényekről. A többi mese: gyermek nélküli felnőtteknek, szülőknek és gyerekeknek. De azért közben persze a versek minden sora igaz, hiszünk ám mi is a leírt mondatokban, a valósággal van dolgunk, ezt soha nem szabad elfelednünk. Igenigen. Mert emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor még azt hittük, minden lehetséges. Nem volt olyan történet vagy élőlény, amelyet ne tudtunk volna magunk elé varázsolni gyerekként egy szemvillanás alatt. Ha valami„Nekem olyan Porsche kéne, ami elöl kicsit Mazda! Ötajtós! És beleférne az ágyam is összehajtva...” (Marci szerel) re azt mondtuk: „ez pedig van, és kész”, az bizony meg is született, és kész. Csak a fantáziánkon múlott, több nem kellett hozzá. Ennyit a valóságról. A Londoni mackók című „koffer-kötetben” Marci beszél hétköznapjairól, félelmeiről és vágyairól. Hogy mitől fél és hogy mit is szeretne. Mindezzel gyakorlatilag le is írható a világ lényege, de hát a gyermek szeme azért más, észreveszi azt, amit mi nem. Elképzeli tehát azt is, amit mi már nem merünk. Nem tudja, de érzi, mert ez egy adottság, egy veleszületett képesség, amit később rendszerint elfelejtünk. A lényeg, hogy minden lehetséges. Énnyit a lehetetlenről. Marci hol egy Porsche márkájú autót akar, ami elöl kicsit Mazda (Marci szerel), hol pedig egy kertben foglalatoskodik: „Itt a virág, beültetem, / jövök máris, intézkedem, (...) rá is rakom a bogarat / hátha holnapig ott marad”. Máskor viszont a szobájában bujkáló titokzatos tigrissel harcol, akitől fél nagyon, de azért szembeszáll vele, sőt a végén meg is szelídíti. „Néha fújtat, néha mormog, / néha azt hiszed, hogy nincs is, / de ha a lámpát leoltod, / látni, oda bújt a tigris!”. (A tigris) Persze, ha kisgyerekről van szó, az altató kihagyhatatlan. Ilyenkor aztán tényleg csak ketten maradunk (ketten maradnak), csend van, dúdolunk, megnyugtató, lágyan ringatózó szavakat mondunk, segítünk álomba szenderülni, szinte észrevétlenül. „Itt lenn is árnyékok a fák, / Aki elalszik, messze lát / aki ott fönn van, messze néz / Csurog le ránk a lámpaméz.” Ennyit a szépségről. Szerezzék meg ezt a kis bőröndöt, nézegessék a rajzokat, olvasgassák a verseket, jól fogják érezni magukat. (Csimota Könyvkiadó) HAVAS ANDRÁS Habár nem egri, mégis mindenki úgy ismeri, mintha a hevesi megye- székhely polgára lenne. Ismerjük mozdulatait, szemvillanásait, tudjuk, hogy egyetlen pici jellel képes százakat egyszerre dirigálni és ennek köszönhetően ezreknek örömet okozni. Ő nem más, mint Dohos László ezredes, Liszt-díjas karmester, a Magyar Honvédség főkarmestere és nem utolsósorban a már régi hagyománynak számító egri katonazenekari fesztiválok fődirigense. A mindig snájdig zenész-katona nem csupán fogalom, de kifejezetten jelenség is Egerben. Ahol csak megjelenik, ott biztos, hogy a jó hangulat, a taps, a magas színvonalú muzsikálás és zenehallgatás öröme válik leginkább jellemzővé.- Hovatovább már két évtizedes kapcsolat köt Egerhez - meséli munkatársunk érdeklődésére Dohos László -, s ennek a közös munkának a révén eddig valamennyi katonazenekari fesztiválon itt voltam az önök városában. Ennél is több azonban az, hogy Eger számomra az a város, ahová jó eljönni, i ha örömöm van, vagy ha bánat ért. A főkarmesterről bizonyára kevesen gondolnák, hogy bizony — minden egyes fellépés előtt izgul Ez az egészséges izgalom csak akkor szűnik meg, ha véget érnek az előkészületek, s ő feláll a dobogóra. Akkor már csakis egy dologra gondol: álljon tíz vagy száz katonazenész előtte, azoknak még levegőt is egyszerre kell venni! Mert véleménye szerint a jó zenész fegyelmezett. Ha pedig katonazenészről van szó, akkor duplán az. Ez persze nemcsak az együttes hangzásból tűnik ki, hanem a külső megjelenésből is.- A katona - folytatja a gondolatsort a honvédség főkarmestere - mindig snájdig, annak a Dohos László ezredes, Liszt-díjas karmester, a Magyar Honvédség főkarmestere, az egri katonazenekari fesztiválok fődirigense FOTÓ: GÁL GÁBOR ruháján egyetlen folt vagy gyűrődés sem lehet. Ezért aztán többi muzsikustársához hasonlóan ő is tud vasaim, bár - neveti el magát - azért a ruha Öt év Moszkvában zán nagy név, akikkel együtt dolgozott. E sorban említhető meg például Melis György, Mészöly Katalin vagy Sólyom Nagy Sándor, aztán Gregor József, akit épp a napokban dirigált a hevesi megyeszékhelyen. A főkarmester egy cseppet sem szomorú azért, hogy gyermeke bár kiválóan muzsikál, mégsem követi apja katonazenészi pályáját. — Talán riasztó volt számára az állandó készenlét, a sokszori hajnali kelés - gondolkodik el rajta a Liszt-díjas művész. - Bár az tény, hogy életem egyik legszebb pillanata volt, amikor együtt muzsikáltunk. Dohos László, aki őszintén hiszi és vallja, hogy katonazenésznek lenni hivatás, életforma és életérzés, előre tekint. Néhány év múlva már szeretné élvezni a nyugdljaséveket. Nem arról van szó persze, hogy otthon, a karosszékben olvasgat majd, hanem szeretné átadni azt a fúvós zenei tudást, azt a rengeteg gyakorDohos László mögött nagyon komoly szakmai múlt áll. Nem nagyon ismert róla, hogy öt évet töltött a moszkvai Csajkovszkij Zeneakadémia katona-karmesteri fakultásán, miközben alaposan megismerte az orosz muzsikát. Nem véletlen, hogy azt vallja, a világ két legtöbbet játszott zeneszerzője Csajkovszkij és Bartók. rendben tartása elsősorban élete párjának a feladata. Á vezénylésen, a zenekar együttessé formálásán túl ő maga is hangszerelt át orosz zeneszerzők műveit, mint például Rahmanyinov: Aleko-ját vagy Ljadov: Baba yaga- ját. S persze most is szívesen emlékszik vissza életének olyan pillanataira, amikor az ő keze nyomán csendült fel Csajkovszkij: 1812 nyitánya, éppen Egerben. Mindezekhez kapcsolódik még néhány igalati tapasztalatot, amelyet az évek, évtizedek alatt megszerzett. S természetesen az sem mellékes, hogy addig találni kell egy olyan utódot, aki méltóképpen állhat majd a dobogón egy Moszkvában, Bonnban és Stockholmban is jó néhányszor vezénylő karmester után. S aki legalább olyan rendben tartja elegáns megjelenésű „fiait”, amiként azt az egri fesztiválok elmaradhatatlan fődirigense teszi. (SZUROMI)
