Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-26 / 147. szám

6. OLDAL M E Z 0 S Z EMERE 2003. JÚNIUS 26., CSÜTÖRTÖK MEZOSZEMERE Szellemi tőkével előre Polgármester: Bukta Gábor Alpolgármester: Bukta Sándor Jegyző: dr. Tinku János A képviselő-testület tagjai: Balogh Dénes, Bartók István, Bányi Tibor, Bíró Rita, Bukta Zsolt, Jakab József, Pásztor József, Tóth Antal, Bogdán János. A községháza címe: Mezőszemere 3378, Május 1. út 36. Telefonszáma: 36/490-000 és 490-174 Email: mszemere@axelero. hu Ügyfélfogadási idő: munkanapokon és munkaidőben bármikor kereshetik a hivatal dolgozóit és vezetőit a mezőszemereiek. Lakosság száma: 1328 fő 0-2 éves közt: 49 3-5 éves közt: 31 6-14 éves közt: 138 15-18 éves közt: 61 19-62 éves közt: 741 63 évestől idősebb: 308 Helyi adó: egyedül iparűzési adó van, amelynek mértéke 2 százalék. Közérdekű telefonszámok: • Általános iskola: 490-005 • Szociális otthon: 490-009 • Óvoda: 490-155 • Orvosi rendelő: 490-004 • Posta: 490- 007 • Takarékszövetkezet: 490-008 • Védőnői szolgálat: 490- 189 • Polgárőrség: 490-488 • Központi konyha: 490-257 Civilszervezetek: • Mezőszemere Civil Egyesület . • Hagyományőrző Egyesület • Kék Nefelejcs Nyugdijasklub A település története: A település régóta lakott, ezt a tényt támasztja alá, hogy a Mocsáry-kertben bronzkori fülbevalót találtak. A Roma-patak mellett pedig római kori pénzérmék kerül­tek elő. A település 1950-ig Borsod megyéhez tartozott. Béla király korában, 1261- ben említik először az okle­velek a lakott települést, ek­kor még az egri püspökség­hez tartozóan. A falu földjeit az Anjou-korban a Sze- merei-család birtokolta, egészen a török időkig, ami­kor is hosszú időre elpusz­tult. Az ország újranépesíté- sét követően Mocsáry-bir- tok lett. A települést hosszú ideig Borsodszemere né­ven említették. Önálló plé­bániája 1808-ban jött létre. A település hangulatos főterén látható szobrot a millennium évében avatták fel FOTÓ: PERL MÁRTON Bukta Gábor polgármester bizonyos értelem­ben „pályakezdőnek” nevezhető, hiszen csak tavaly október óta vezeti a falut. Ugyanakkor két ciklusban is alpolgármesterként dolgo­zott, így egyáltalán nem áll tőle távol a hivata­li munka és a falu irányítása. Kis település lévén szembesülünk a magyar fal­vak minden nehézségével — mondja Bukta Gábor. — Először is a falu forráshiányos, márpedig a kö­telező feladatainknak ilyen körülmények között is eleget kell tennünk. Arra pedig nem szeretnénk gondolni, hogy az iskolában összevoná­sokat sürgessünk, hiszen a te­lepülés megtartóereje az isko­la. Ha feladnánk az iskola mű­ködtetését, azzal a település jövőjét pecsételnénk meg. Mivel a település lakossága egyre inkább elöregedő, ezért nagyon örültünk annak, amikor sikerült bővíte­nünk a szociális otthont. Ugyanakkor bizonyos tényekről muszáj őszintén beszélni. A munkale­hetőség miatt sok fiatal elköltözik Füzesabonyba és Egerbe. Mivel Szihalomnak van közvetlen vas­úti összeköttetése, ezért akadnak olyanok is, akik átköltöznek a szomszédos faluba. Megépült az M3-as autópálya folytatása, s a településünk en­nek déli részére esett. Kicsit azt érezzük, hogy el­vágtak bennünket. Néhány család próbálkozik a falusi turizmussal, s mindig vannak szállásfogla­lóik, de bizony annak, hogy át kell kelni az autó­pálya felüljáróján, vannak negatív hatásai is. Az utóbbi években nem sok vállalkozás telepe­dett itt meg. A régi termelőszövetkezet helyén most van egy agrárüzem, de csak a régi dolgozók maradtak, hiszen a munkahelyek száma itt is le­csökkent. Mindezen nehézségek mellett azért igyekszünk apróbb, a lehetőségeinknek megfele­lő fejlesztésekben gondolkodni. A volt napközi otthon épületébe tervezett közösségi házat ön­erőből építjük, s az idősek kívánságát meghallva engedélyeztetés alatt vannak a buszváró öblök ki­alakításai. A Rima-híd felújítása kapcsán vetődött fel egy útrekonstrukció, amely 30 millió forintos beruházás lenne, és sort kell keríteni a tönkre­ment ravatalozó átépítésére is. Ősszel pedig 800 facsemetét tervezünk elültetni, amellyel a falu környezeti megjelenését javítjuk. Lényeges és sokak által várt változás, hogy az idén első alkalommal sikerült megszervezni a Görhe-napok néven emlegetett falunapokat is. Jú­lius 5-én reggel 6-tól hajnal 2-ig programok lesz­nek a faluban, amelynek az egyik, sokak által várt pillanata lesz a szemerei kötődésű művészek kiál­lítása. Ez is mutatja, hogy a faluban van szellemi tőke, amellyel csak élni kell tudni. ___________■ A Himalája közel van Agilis ember hírében áll Bukta La­jos, aki alapítója és vezetője a Mezőszemere Civil Egyesületnek. Elhivatottsága családi vonás. La­jos, aki civilben családgondozó, a Munkácsy-díjas Imrének testvére. — Kétezer májusában alapítot­tuk tízen az egyesületet, s mára 16 a taglétszámunk — meséli. — Van köztünk hivatásos buszsofőr és iskolaigazgató, s bárki jöhet, aki tenni akar a faluért. Az előző képviselő-testület nehezen vette tudomásul a létünket, de a mosta­nival már kiegyensúlyozott a kap­csolatunk. Szerveztünk már falu­takarítást, és gyűjtést az árvízká­rosultaknak. Nagy eredményünknek tartjuk, hogy kialakítottuk a községben az 1848-as forradalom emlékparkját, amelyet a nyugdíjasaink nagyon szépen gondoznak. Sikerült meg­szerveznünk, s immár hagyo­mánnyá tennünk március 15-én a fáklyás felvonu­lást, ahová Egerfarmosról is rendszeresen átjárnak. Köz­ben kiderítettük azt is, hogy Szemere és Far­mos között a szabadságharc idején volt egy ütközet, ahol leg­alább ezer honvéd harcolt, így duplán kötelességünk ünnepelni. Nagy siker volt tavaly a művész­telep, amelynek hagyományt kívá­nunk teremteni. Egy település jö­vője szempontjából ugyanis nem elhanyagolható tény, hogy tíz na­pon át fiatal művészek alkotnak itt. Bukta Lajos egy kuriózumra is felhívja a figyelmet. A településen él Kollár Lajos alpinista, aki beszél­getésünk idején épp a Himalája va­lamelyik táborában tartózkodik. Az ő beszámolói mindig nagyon népszerűek a faluban, sokan már azért is várják a hazatértét, hogy meghallgathassák a világ legmaga­sabb pontján szerzett élményeket. A civil egyesület vezetője a jövőt illetően bizakodó: felújítás alatt áll a kultúrház, a plébánia épületében pedig közösségi rendezvényeket lehet a jövőben szervezni. Ugyan­csak a jövő feladatai közé tartozik egy nyári szabadegyetem és egy táncház szervezése is — hiszen mint Bukta Lajos mondja, élnek itt fiatalok, akikben igenis van igény egy magasabb fokú kultúrára. Spirituális kapcsolatok Kevesen tudják, hogy Mezősze­mere nem is akármilyen ismert em­berrel büszkélkedhet. A faluban született, s immár újra itt él Bukta Imre, Mun­kácsy-díjas festőművész.- Sok minden meg­változott itt gyermekko­rom óta — meséli a mű­vész —, de ezt nem sza­bad hibának felróni, hi­szen a múlt mindig megszépíti az emléke­ket. Kicsit furcsa volt, hogy ami­kor leköltöztem, furcsán néztek rám. Eleve arra nem tudtak sokan választ adni, hogy vajon miért is jön vissza valaki Szentendréről. Ilyenkor az emberekben óhatatla­nul megfogalmazódik a kérdés: vajon nem volt sikeres? Nos, az én esetemben erről szó sem volt. Egyszerűen úgy alakult a családi helyzet, hogy hazajöttem. Mehet­tem volna az országban bárhová, de a szülőföldnek varázsa van. Az alkotó nem él el­szigetelt életet. Beszélge­tésünkkor éppen az is­kolaigazgatóval állítot­ták össze a falunapok programját, tavaly pedig . egy művésztelepet szer­pü^ f| vezett meg a faluban, amelynek az idén lesz folytatása. A művész, akit úgy jellemeztek, hogy festményeiben spirituális kapcsolatot ápol ember, termé­szet, állat között, szeretettel em­lékszik vissza Kishonty Jenőre, akinek köszönheti, hogy megtalál­ta élete elhivatottságát. Most pedig újra visszatalált a gyökerekhez, s ez a nyugalom érződik személyi- ségén is. __________■ P éldás iskolai osztály- Mezőszemere általános iskolá­ját úgy jellemezhetnénk, hogy ez nem egy kistelepülési iskola, ha­nem a szó jó értelmében vett fa­lusi tanintézmény — mondja Bartók István iskolaigazgató. — Az elmúlt tanévben 114 gyermeket oktattunk, akik közül huszonket- ten Egerfarmosról jár­tak be hozzánk. Ottho­nos, családias hangula­tú az iskolánk, és törek­szünk is arra, hogy ezt a pozitív légkört meg­őrizzük. A gyermekcentrikus szemlélet­nek a tanulmányi eredmények­ben is meglátszik a hatása, hiszen az iskolában tanuló gyermekek ta­nulmányi átlaga közelített a né­gyes felé. A nebulók 40-50 száza­lékának a szorgalma példás, míg kilencven százalékuknak a maga­tartásuk is jeles. A most ballagó nyolcadik osztályból négyen gim­náziumban és hatan szakközépis­kolában tanultak tovább. A diákok év közben több tanul­mányi versenyen is indultak. A ta­nulók nagyon szeretik a német nyelvet, s ez a versenyekben elért helyezéseken is meglátszik, de szép eredményeink vannak mate­matikából is, ahol általában a kö­zépmezőnyben végeznek. Az iskolában kiemelt figyel­met fordítanak a zenei képzésre, általában egy osztálynyi gyermek tanul kottát olvasni és muzsikál­ni. Rendszeresen eljár­nak a gyermekek erdei táborba is. A közeljövőben egy Phare-pályázat segítsé­gével az iskola külsejé­ben teljesen megújul. Az energiatakarékos és esztétikai munkálatok elvégzése után a peda­gógusok bizakodnak abban, hogy jövőre még több gyermek iratko­zik be. Ugyanakkor napirenden tartják a számítógépes tanterem bővítését és a Comenius I. minő­ségbiztosítási program folytatását is. Hosszú távú cél lesz, hogy a ta­nárok továbbképzését biztosítsák, elsősorban a számítógépes isme­retek iránt mutatkozik igény, de fi­gyelmet fordítanak a gyógypeda­gógiai ellátottságra is. Az iskolával együttműködik az óvoda. Az igazgató büszkén vall­ja: talán a megye legszebb kör­nyezetében lévő óvoda az övék. S ráadásul pedig a létszám is évről évre gyarapszik. Tizenheten ballagtak az idén a nyolcadik osztályból FOTÓ: PERL MÁRTON MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Tuza ZOLTÁNNÉ NYUGDÍJAS- Nagyon dühös vagyok a faluban élő kisebbségre. Egyikük sem mű­veli a kertjét, és elvárják azt, hogy mások meg ne­kik segítsenek. A hétvégén is tőlem kértek répát, holott nekik is van kertjük, csak éppen azt gá­zosán hagyják. Az utóbbi években nagyon sok roma telepe­dett be a faluba, de ők nem érzik szívügyüknek a település megőr­zését, s ezért elkeseredett vagyok. Hangot is adok a véleményemnek. A napokban az bosszantott fel, hogy a fiatalok a templom lépcső­jén ücsörögtek. Miért nem lehet nekik egy közösségi házat építeni, ahol beszélgethetnének, miért ne­künk, időseknek kell őket kerül­getni templomba menet? Kriston Istvánné IDŐSEK OTTHONÁNAK VEZETŐJE — Kevés olyan rendezvény van, amely megmozgatná a falu apra- ját-nagyját, hogy egy kis közössé­gi szellemet kovácsoljon össze. Nyugdí­jasklub ugyan létezik, de több program kellene, hiszen az idősek is szívesen részt vállalnának a falu életében. A fiataloknak első­sorban a teleházat vagy a kultúr- házat tudnám elképzelni, ahol szintén kialakíthatnák a saját élet­terüket, s megfelelő programok­ban gondolkodhatnának. A másik nagy problémám, hogy a faluban szinte nincs is munkahely. Vállal­kozónk alig akad, aki dolgozni akar, annak a szomszédos telepü­léseken kell szétnéznie munkale­hetőség után. Csőke Zoltán NYUGDÍJAS FALUGAZDÁSZ- Sok magyar falu esetében, így Mezőszemerén is azt tapaszta­lom, hogy hosszú évek falurom­bolásának ál­dozata lett. Bár erről ilyen for­mában Ma­gyarországon senki nem be­szél, de a ma­gyar falvak olyan mértékű pusztulásnak indultak, hogy az már bűn. Eltűn­tek a hagyományos értékek, a me­zőgazdasági jellegű munkalehető­ségek. Az emberek többségéből eltűnt a tisztelet, a hagyományok szeretete. Az igazi, értékeket meg­őrző falusi emberek már nagyon öregek, akik pedig jönnek, azok­nak nincs kötődésük a helyhez, és szükségszerűen arra sem töreked­nek, hogy megőrizzék a helyi ér­tékeket és hagyományokat. PÓK JÁNOSNÉ PÉNZTÁROS — Az ellátással elégedett vagyok, szinte mindent meg lehet kapni a faluban, amire szükségünk lehet. Lényegesen több rendez­vényre lenne azonban szük­ségünk, és munkahelyte­remtésben is jó lenne gon­dolkodni, hi­szen sokan azért mennek el innen, mert nem tudnak hol dolgozni. A faluban ál­talános probléma, hogy sok roma betelepült az utóbbi években. Ahogy felszámolták a külső telepe­ket, úgy jöttek egyre beljebb, s bi­zony nem tisztelik a másét. Ne­kem ugyan még nem volt problé­mám velük, de a falu sajnos egyre inkább miattuk hírhedt. A körzeti megbízottra viszont nincs egy rossz szavam sem. Jakab József NYUGDÍJAS- Szépnek, tisztának, virágzónak szeretném látni a falunkat. Az idős emberekről itt nagyon tisztes­ségesen gon­doskodnak, aki kapaszkodik az élet után, annak bizony itt segí­tenek, és nem hagyják egye­dül. Ugyanezt tudom elmon- _____ dani a középge­nerációra is. Aki nem hagyja el magát, dolgozik, rendezett a por­tája és dolgozni akar, az megél. A nagy szívfájdalmam az, hogy a fiatalok elmennek. Talán már ál­talános iskolás korban meg kelle­ne őket fognunk. Az iskolának jobban oda kellene figyelnie, hogy a szülők ne vigyék el a csemetéi­ket a szomszédos településekre, ígértek egy kézilabdapályát, és az sem készült el.

Next

/
Thumbnails
Contents