Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-25 / 146. szám

12. OLDAL P F 2 3 . 2003. Június 25., szerda Faludi Sándor: „Ördög valótlanságot beszélt” Az amatőr labdarúgásról Elöljárójában megjegyezném, hogy nem azért ra­gadtam tollat, hogy bárkit is megbántsak vagy kri­tikával illessek. Nem ez a célom, de a tisztánlátás érdekében úgy érzem, ennyivel tartozom minden demjéni lakosnak, sportbarátnak és támogatónk­nak. Sokat gondolkodtam azon, hogy érdemel-e ez a dolog nyilvánosságot, de végül úgy döntöt­tem, igen. Akik figyelemmel kísérték az EVKLASZ által le­bonyolított körzeti bajnokságot, láthatták, hogy két csoportban folytak a küzdelmek, és a kiírás szerint a bajnokság végén a megyei II. osztályba való felju­tást a csoport bajnokok rájátszással kellett, hogy el­döntsék. Eddig véleményem szerint teljesen korrekt volt az elképzelés, de maga a végrehajtás már igen­csak nevetségesen és igazságtalanul zajlott le. Az utolsó bajnoki mérkőzésünket megelőzően pár nappal kaptam kézhez az EVKLASZ által meg­szerkesztett rájátszás menetét. A kiírás szerint azonban nem a csoportelsők játszottak egymással, hanem elődöntő keretében az A csoport első helye­zettje játszik a B csoport második helyezettjével, majd a B csoport első helyezettje az A csoport má­sodik helyezettjével. A két vesztes együttesnek, a Demjénnek és a Hevesaranyosnak kellett volna ját­szani a harmadik, ill. a negyedik helyért, ami nem történt meg, mivel a Demjén csapata nem jelent meg a mérkőzésen. Nem hivatkozunk semmiféle akadályra a megjelenésünkkel kapcsolatban, az szándékos volt. Megjegyezném, hogy Hevesaranyos vezetőjét, Szecskó Bálint urat telefo­non értesítettem szándékunkról. Ennyit a rájátszás­ról. Nem kioktatásként, de ami az egyesületek sze­rint helyes lett volna: senki nem érezte volna magát becsapva, ha lett volna egy igazságos döntő a felju­tásért a két csoport bajnoka, Mátraballa - Demjén csapata között. Ez a mérkőzés igazi csemege Tett volna, és biztos vagyok benne, hogy egyik csapat­nak sem fájt volna a vereség. Visszatérve az EVKLASZ által készített kiírásra következőket mondanám el. A kézhezvétel után a másik legjobban érintett csapat, Mátraballa ve­zetőjének a véleményét is kikértem, miután Örsi János úrnak javasoltam az egyszerűbb, igazságo­sabb, nem utolsósorban gazdaságosabb megol­dást. Mátraballa vezetője is az én elképzelésemet támogatta, ennek ellenére Örsi úr azt válaszolta: „ha mi lennénk másodikok a csoportbajnokság­ban, nekünk sem esne jól, ha nem kapnánk esé­lyt a feljutáshoz”. Ügyes megfogalmazás, szó se róla, de kérdem én, akkor minek a bajnokság, mi­nek a sok kemény munka, az anyagi áldozat, ha nem az a két csapat játszik döntőt, aki bajnoksá­got nyert? Hevesaranyostól elnézést kérek, hogy nem tiszteltük meg lelkes és igazán jó játékosokból ál­ló csapatukat a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen, de magunkra nézve magalázónak tartottuk, hogy a csoportbajnokságot megnyerjük négy ponttal előttük, idegen és hazai két ragyogó mérkőzésen tudtunk győzni ellenük, majd még egy harmadik mérkőzésen döntsük el, ki a jobb. Gratulálok az aranyosiaknak a bronzéremhez, persze egy ezüst szebben csillogott volna. Ne­künk még bronz sem jutott, mert nem tartottunk rá igényt. Es a végére egy kis elégia, ami egy elkeseredett csapattól ered. A Mátraderecske elleni mérkőzés szétrombolta tíz hónap áldozatos munkáját, a magasabb osztályba jutás álmait, a játékosaim igazságérzetét és a felsőbb vezetőkbe vetett hitét, de kezdjük elölről, mert ez sport, mi legalábbis még úgy látjuk. Bízom benne, hogy lelkes csapatom a jelenle­gi edző irányításával Demjénben marad, mert új csapat építéséhez nekem sem maradt már igazán erőm, őszintén szólva kedvem sem. Mint vezető, 13. éve irányítom Demjén labdarúgását, azt hit­tem, ez a szerencseszámom. Tévedtem. Ennyit ér az amatőr labdarúgás, fizetünk min­denért, de beleszólásunk nincs semmibe! Izer István, Demjén SE Ezerforintos történet Lapunk június 16-i számának első, illetve ötödik oldalán tu­dósítást közöltünk az MDF aldebrői fórumáról, ahol Ör­dög István, az FKGP megyei el­nöke nyilatkozott a Hírlap munkatársának. Személyes érintettség folytán erre reagált Faludi Sándor, a megyei köz­gyűlés mezőgazdasági bizott­ságának elnöke. — Ördög Istvánnak ez a kéretlen prókátori nyilatkozata csupán egy lejárt szavatosságú torgyáni kam­pányfogásnak tekinthető, mert ál­lításai minden alapot nélkülöznek. Ugyanis én nemcsak megnyilvá­nultam a füzesabonyi tejtermelők demonstrációjával kapcsolatban, hanem napokkal előtte közvetítet­tem a gazdák panaszát az FVM il­letékes államtitkár-helyettesének, valamint mozgósítottam az egri, il­letve a Hír Televíziót. Sőt ott is vol­tam a demonstráción, amelyről a Hír TV beszámolt, és a Szabad Föld című hetilap június 20-i szá­mában erre utaló cikk is megje­lent. Ördög Istvánt természetesen megértem, hogy minderről nem tudhat, mivel ő a környékén sem volt a demonstrációnak...! Sőt, még mentsége is van a tájékozat­lanságra (ha csupán a megyei Hír­lapból ismeri a megyei valóságot), mert - noha szinte valamennyi közgyűlésen „megnyilvánulok” - azokról a megyei lap eddig soha egyetlen sort sem írt le... Végezetül az is merő ördögi kitaláció, hogy ő az MDF megyei vezetőivel tárgyalt volna a gazdatársadalom „mar­kánsabb” megyei közgyűlési kép­viseletéről, mert akkor tőlük is tudná az igazságot... Máskülön­ben neki volt nyolc éve az előző két ciklusban erre a „markáns” képviseletre, ám egész ténykedése semmi nyomot nem hagyott ben­nünk, akik nem papíron, hanem ténylegesen is hosszú évek óta küzdünk a gazdálkodás jól ismert problémáival... •k Tisztelt Olvasóink! Mivel Faludi Sándor külön is ki­tér nyilatkozatában lapunkra, úgy véljük, a pontosság kedvéért érde­mes tényeket megemlíteni. Ördög István Faludi Sándor ál­tal említett tájékozatlansága a tej­jel kapcsolatos ügyekben - ebben biztosak vagyunk - semmiképp sem fakadhat abból, hogy a Heves Megyei Hírlap ne tájékoztatott vol­na a történésekről. Valószínűleg Faludi úr nem tanulmányozta át alaposan lapunkat, különben ta­lálkozhatott volna öt olyan cikkel is június 6-14. között, amelyek a tejtermelési válsággal és annak kö­vetkezményeivel foglalkoztak. Idő­rendi sorrendben: június 6. péntek 1. oldal, cím: Tejtermelők útlezárá­sa; június 7. szombat 8. oldal, cím: A tejből is megárt, ha sok; június 10. kedd 1-5. oldal, cím: , Megbénítjuk az országot, ha kell - az írás két fotóval tudósít a gazdák pünkösdhétfői útlezárásos de­monstrációjáról; június 11. szerda 1-5. oldal, cím: Kapjanak támoga­tást, akim: A tejtermelők nem ad­ják fel; június 14. szombat 5. oldal, cím: A feldolgozók nem áldoznak. Úgy gondoljuk, kellően tájékoz­tattuk a sajnálatos helyzetről Ked­ves Olvasóinkat. Ami pedig Faludi Sándor me­gyei közgyűlési „megnyilvánulása­ival” függ össze: miként eddig mindig, az ő esetében is tájékoztat­juk a megye közvéleményét, ha va­lóban a megyei valóságot érintő, ténylegesen közérdekű témák hangzanak el az említett fóru­mon... - (ASzerk.) Azon kezdtem el gondolkodni, va­jon édesanyám mit fog szólni, hogy • a diplomaosztó — amit négy éve vár — elmarad. Minden vizsgám el­sőre sikerült, és nem is rosszul — vörös diplomát fogok kapni. Igaz, nem az ünnepélyes rendezvényen, hanem a tanulmányi osztályon, a „hátsó kapunál”. Nem, nem a nyelvvizsga miatt. Az is van. Sőt ki­fizettem időben a diplomát — ez vé­gül is természetes -, át kellett utal­nom a pénzt a főiskola jövő évi kö­zös kasszájába - ez már annyira nem természetes -, említettem már, hogy végzős vagyok, ugye? Szóval, a nyelvvizsga is meg­van, és mindent, ami a diplomává kapcsolatos, elintéztem (átutal­tam, kitöltöttem, befizettem) a szövevényes bürokrácia útvesztői­ben, de szerencsére mindig min­denhol mindenki segítőkész, elő­zékeny és udvarias volt, hogy átse­gítsen a csapdákon. Szóval, elinté­ződött minden, a záróvizsgák is, amikor is kiderült, hogy a pár nap­ja a tanszékekre kitűzött egyolda­las, amúgy megindítóan kedves és egyébként szépen tördelt „levélke” nem vicc, nem egy tréfás kedvű végzős utolsó poénja. Tudniillik ugyanis, hogy a főiskola szalagja nélkül - ami 1000 Ft-ba kerül - nem lehet részt venni az ünnepé­lyes diplomaosztón. Én vagyok abban a helyzetben, hogy ki tudom fizetni, de nem va­gyok hajlandó. Ez vajon mi alapján jutott eszükbe alig két hete? És hogy lehetséges az, hogy anélkül nem vehetek részt az ünnepségen? Vagy ha ez az előző években is így volt — bár én nem emlékszem rá - , miért nem szóltak mondjuk ak­kor, mikor az összes többi, diplo­mával kapcsolatos dolog kiderült? További kérdések is felmerültek bennem ennek kapcsán az elmúlt négy évvel kapcsolatban. Nem kell nagyon visszaugrani az időben: ennek az évnek az első félévében novemberben kaptunk először ösztöndíjat. Úgy értem, a szeptem­berit is. Vajon az iskola összes dol­gozója is csak novemberben ka­pott fizetést, igaz, akkor az elmúlt háromhavit egyszerre — mert rossz a számítógépes rendszer? Összegezve az elmúlt négy évet: kaptunk rengeteg lehetőséget, ér­dekes, változatos, jó hangulatú, jól szemléltetett órákat, pont olyano­kat, amilyet tanítanak, hogy tanít­sunk, remek, minden igényt kielé­gítő szaktantermeket jól felszerel­ten, hibátlanul, működőképesen, nagyon tetszett a tanszékek közti kapcsolat, az együttműködés, a se­gítés, a fiatalság segítésében való öröm és igyekezet. Különösen na­gyon tetszett a különféle dolgozók előbb is említett segítőkészsége, bátorítása, jóindulata, és a kedves, barátságos hangnem, amivel úton- útfélen fogadták a hallgatót külön­böző ügyeinek „segítése” közben (ezúton is kérek elnézést attól a pár embertől, akikre mindez - szerencsére - nem igaz). Külön jó, hogy már van Neptun, de a legjobb benne az, hogy mióta van, tényleg egyszerűbb minden, gyorsabb és emberbarátibb is. Remélem és őszintén kívánom, hogy a díszes ceremónián csak a „felső tanári kar” vegyen részt, kék szalagba bugyolálva, és nézzenek farkas­szemet a Líceum üres udvarával. Érezzék át az ürességet, amit a hallgatók éreznek most — hiába a küzdés, a tanulás -, csak úgy néz­hetsz szembe a „nagy emberek­kel”, csak úgy foghatsz velük ke­zet, ha fizetsz érte. Nem pénzkérdés, elvi kérdés. További sikeres munkát kívánok. Egy volt egri kisdiák (név és cím a szerk.-benj Köszönet Június 6-án az Agria Volán egri 5-ös autóbuszán elvesztettem a kézitáskámat, mely számomra nagy értéket tartalmazott. A BRF-912 rendszámú 5-ös autó­busz vezetője, Varsányi János a Mezőgép autóbusz-végállomá­sán hiánytalanul leadta kézitás­kámat, melyért nagyon hálás kö- szönetemet szeretném kifejezni. Nagy Emőné nyugdíjas Eger (cím a szerk.-ben) Zajlik az élet A Csányi Idősek Otthonában kerti partival folytatódtak a ren­dezvények, melyet rövid műsor színesített: Fister Ákosné és Homonnai Albert verset mon­dott, majd közös éneklés követ­kezett. A másik rendezvény a Ki mit tud? volt, melyen három csa­pat vett részt. A csapatokat egy- egy nővér is erősítette. Változa­tos feladatok voltak, és szoros versenyben alakult ki a végered­mény. Jelenleg négy lakótársunk két dolgozó kíséretében Hajdú­szoboszlón üdül. Erre az otthon Békés Naplemente Alapítványa támogatásával kerülhetett sor. Az otthon lakóinak egészsége megóvása érdekében csontritku­lás-vizsgálatot is végeztek dr. Szabó Mónika háziorvos és Szabóné Telek Mariann asszisz­tens irányításával. Pünkösd nap­járól is megemlékeztünk a hat­vani református gyülekezetnél lelkigyakorlaton tartózkodó Kim Sun Taik lelkipásztorral, aki már magyarul tartotta a foglalkozást. Az emlékezés után úrvacsorá­ban részesültünk, s igeidézete­ket kaptunk a Bibliából. Juhász Árpád Csány Zajos város Egyetértek a jún. 11-én „Fékez­zék meg a motorosokat!” alcím­mel megjelent levél tartalmával. Sajnos ez a probléma nemcsak a Mátyás király út környékén, ha­nem szinte az egész városban fennáll, és nem kizárólag a mo­torosok jeleskednek a zajongás­ban és a szabálytalankodásban, hanem jó néhány autós is, hogy a kocsmákról és az éjszakai ker­ti bulikról már ne is beszéljek. Nem hiszem, hogy az illetéke­sek bármit is tesznek majd mindezek ellen. Úgy látszik, ná­luk ezek még a „rend” fogalmá­hoz tartoznak. Attól, hogy egy település város, még nem feltét­lenül kellene zajosnak lennie. Eger kifejezetten zajos város, fő­leg azért, mert egyesek túl sok mindent megengednek maguk­nak, tekintet nélkül másokra. Szerencsés lenne, ha a lakosság felvetése nem pusztába kiáltott szó maradna, hanem végre az il­letékesek is határozottabban lépnének fel a nyugalmat zavaró elemekkel szemben. (név és cím a szerk.-benj Köszönet a támogatóknak Köszönetét szeretnénk mondani mindazoknak, akik a 2003. máj. 17-18-án, az egri sportcsarnok­ban megrendezett Országos Bir­kózó Diákolimpia sikeres lebo­nyolításához segítségükkel hoz­zájárultak: Bene László, Böjt Együtt játszottunk Június 5-én a Hevesi Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthoná­ban gyermeknapi játszódélelőtt volt. A meghívottak bemutatkozó műsorát a tamaszentmiklósi óvo­dások kezdték, majd a tarnabodi ált. iskolások roma folklór fellé­pése következett, utána a hevesi nyugdíjasklub tagjai adták elő az „Andris lagzija” című énekes víg­játékot. A műsorokat követően a gyerekek öt helyszínen játszot­László, Harmos Cukrászda, He­ves Megyei Vízmű Rt., J. P. 98 Kft., Kállai Pékség, Koós Viktor, Marján Cukrászda, Mészáros Jó­zsef, Tóth Zoltán, Vígné Zsuzsa és a szülői munkaközösség. EBBK vezetői és sportolói tak, barkácsoltak, a nyugdíjas­klub tagjai pedig együtt énekel­tek, beszélgettek az otthon lakói­val, dolgozóival. Ebéd után meg­ajándékoztuk a gyerekeket a Hangyaboly foglalkoztatóban ké­szített ajándékokkal, valamint minden gyermek elvihette a saját maga által készített mozgatható bábut. Drábóczi Gyuláné lakó, a lakói önkormányzat jegyzője Miért zár be a könyvtár? A címben feltett kérdésre a nyílt le­vél írója is tudja a választ. A könyv­tár nyáron sem zár be - csupán egyes részlegei szüneteltetik szol­gáltatásaikat rövidebb időre, előre megtervezett módon úgy, hogy a nyári időszak minden napján a la­kosságnak rendelkezésre álljon könyvtári szolgáltatás. A levél frója persze csak a köz­ponti könyvtár bezárásával kapcso­latosan teszi meg észrevételeit. Könyvtárigazgatóként még örül­hetnék is az igényeinek, hiszen azt bizonyítja, hogy már nemcsak könyvkölcsönzési intézményként tartja számon a könyvtárat. Ha ugyanis így lenne, akkor semmi probléma nem volna a bezárással, hiszen a 4 hétre kölcsönözhető könyveket az olvasó a bezárás kez­detén kikölcsönzi - 4 hét múlva, a nyitáskor pedig visszahozza. A könyvtár azonban ma már nem egyszerűen könyvkölcsönzési intézmény, hanem annál több, in­formációs központ, a város „dolgo­zószobája”. Könyvtári marketingmunkánk egyik fő iránya éppen az, hogy a la­kosság mind nagyobb részében ala­kuljon ki a korszerű könyvtár képe, s hogy mind többen használják - mindennapi szükségletként - a könyvtári szolgáltatásokat. Hacsak a könyvkölcsönzés vol­na a feladatunk, akkor is hihetetlen kulturális értéket képviselne intéz­ményünk. 2002-ben 330 ezer doku­mentumot kölcsönöztünk. Nem kí­ván magyarázatot ennek kulturális értéke. 2002-ben ennél többet a me­gyei könyvtárak közül csak 4 na­gyobb megyei könyvtár kölcsön­zött. A lakosság számához viszo­nyítva mi vagyunk az első helyen a megyei könyvárak között e tekin­tetben. A könyvtári tájékoztatónk 16 pontban sorolja fel a fontosabb szolgáltatásainkat. Csupán egyet emelek ki ezek közül. Az idegen nyelvi részlegünkben 44 nyelven olvashatnak irodalmat a használók. Az ismertebb nyelvekből gazdag módszertani anyag áll rendelkezés­re a nyelvtanuláshoz - technikai eszközökkel kiegészítve. A fenti néhány gondolat csupán azt próbálja érzékeltetni, hogy könyvtárunk mással nem pótolható szolgáltatásokat végez eredménye­sen. Ezt a munkát, ezeket az ered­ményeket csak megfelelő felké­szültséggel, racionális, felelősség- teljes munkaszervezéssel lehet el­érni. Ennek része a részlegek nyári kéthetes, a központi könyvtár 4 he­tes szüneteltetése is. A szünet egyik indoka valóban a szabadságok igénybevétele, de nem­csak az, hiszen a 2 hetes bezárással is csak 10, a központi könyvtárban is csak 20 nap szabadságot vesznek ki a könyvtárosok - a több mint 30 napból. A többi napot még így is megfelelő racionális tervezéssel, szervezéssel, megfelelő előrelátással kell kiadnunk. Talán elhiszi a levél­író, hogy ilyen szervezésekben az át­lagnál jártasabb a könyvtár igazgató­ja, hiszen FIDE-értékszámos salcko- zó, az alapképzettsége pedig mate­matika-fizika szakos tanár. A másik ok a dokumentumok, a polcok karbantartása, takarítása, a belső rendezések. És persze a központi könyvtár bezárásának mindig volt még egy fontosabb oka is, ami miatt min­denképp szüneteltetni kellett, kell a szolgáltatásainkat. Az elmúlt évben a „Szirén” elnevezésű integrált könyvtári programunk új, win- dows-os verziójára tértünk át. Szol­gáltatás alatt ezt semmiképp nem lehetett volna megtenni. Korábban a nyári bezárások alatt történt a számítógépes adatbázis ki­építése, a retrospektív katalógus konverzió. Ma már közel hatszáz­ezer rekordot számolunk az adat­bázisunkban. Ennek eredménye­ként már nyomtatott olvasói kataló­gust nem kell építenünk. Az idei bezárás alatt átépítjük az elavult, régi technológiára épült (BNC -10 Mb/s koax kábel) számí­tógépes hálózatunkat. Az új típusú hálózat (UTP100 Mb/s) kiépítése a szüneteltetés alatt történik. Szolgál­tatási időben ezt sem lehetne átépí­teni. Mindezek a modernizációs tö­rekvések a könyvtárhasználók ér­dekében történnek. Még egyszer szeretném hangsú­lyozni, hogy az olvasók könyvtári szolgáltatása nyáron sem szünetel - legfeljebb rövidebb időszakra nem a megszokott helyen veheük igény­be a használók. A zenei részlegben sem 2-3 napilap áll rendelkezésére az olvasóknak, ahogyan a levélíró írta, hanem mindegyik napilap, s jó néhány kurrens magazin is. Az Internet-hozzáférést is bizto­sítjuk - igaz, korlátozottabb mér­tékben - részben a zenei részleg­ben, részben pedig az idegen nyel­vi részlegben. Végezetül szeretném meggyőzni a levélírót, hogy a könyvtári szol­gáltatásaink színvonalának meny- nyiségi és minőségi javulása, azok az eredmények, melyeket könyvtá­runk fel tud mutatni - csak így, ilyen szervezéssel volt elérhető. Remélem, hogy a könyvtárunkat használók többsége elégedett szol­gáltatásainkkal. Mi tudatos és folya­matos erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy a könyvtár és használói között kölcsönös megér­tés alakuljon ki és maradjon fenn. Engel Tibor a Bródy Sándor Megyá és Városi Könyvtár igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents