Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-21 / 143. szám

2003. Június 21., szombat MOZAIK 7. OLDAL Hol a jobboldal mostanában...? Az elmúlt évi országgyűlési és helyhatósági választá­sok Hatvanban is a polgári oldal kudarcával végződ­tek. A városban és környékén azonban még a máshol tapasztaltaknál is látványosabb, s ezzel együtt talán csúfosabb volt a vereség, miután a tavaszi megméret­tetés során a 4. sz. választókörzetben Hevesben egye­dülálló - de országos viszonylatban sem túlságosan jellemző - módon már az első fordulóban eldőlt a küzdelem a szocialista jelölt javára. A jobboldal azonban látszólag mit sem okult a történtekből, így szinte értelemszerűen következett az önkormányzati választásokon elszenvedett fiaskó. A történtek nyilvá­nos elemzése azonban az érintettek részéről mindmá­ig várat magára. A terminológia szerint Heves megye ha­gyományosan baloldali szavazóbázisnak számit. A legutóbbi országgyűlési és ön- kormányzati választások végeredményét tekintve kétségtelenül igaz ez a megálla­pítás egészen addig, amíg az adatokat alaposabban meg nem vizsgáljuk. Ám a számok tükrében jóval árnyaltabb a kép. Az országgyűlési választások során a szocialista Érsek Zsolt 51,9 százalékkal már az első fordulóban megszerezte a Par­lamentbe kerüléshez szükséges voksokat, míg a Fidesz színeiben induló Szinyei Andrásra „mindössze” a megjelentek 33,43 százaléka szavazott. Ha azonban ehhez hozzávesszük a kisgazda dr. Mózer Albert hozzávetőlegesen egyszázalékos és a MIÉP-es Lepel György csaknem ötszáza­lékos támogatottságát, elmondható, hogy a jobboldal 40 százalékos népszerűséget tudhatott a magáénak. Ez pedig nem elha­nyagolható eredrtfény még akkor sem, ha a számok összeadva is kevésnek bizo­nyultak volna az üdvösséghez. Mindezek ellenére a Fidesz az előbbi­eket fél évvel követő önkormányzati vá­lasztásokon is Szinyei Andrást állította csatasorba, pedig a kereszténydemokra­ta politikus az előzetes értékelések során immár egyértelműen esélytelennek tűnt Érsek Zsolttal szemben. A polgármesteri székért folytatott küzdelemben az erre vonatkozó latolgatások kőkeményen iga­zolódtak, mivel a harmadik országgyűlé­si képviselői ciklusát taposó szocialista jelölt a voksok 45 százalékával ezúttal is befutó lett, míg Szinyei Andrásnak be kellett érnie a szavazatok alig 20 százalé­Az Árpád-kori település a múlt század közepéig a színes néphagyományai révén is a térség meghatározó központja volt. Az iparosodás révén a gazdaság fellendült, ám az ősöktől örökölt szokások egy­re jobban feledésbe merültek. A lőrinci Napsugár óvodában azt vallják, hogy a hagyo­mányébresztést már zsenge korban el kell kezdeni. kával, s ezzel együtt négy induló közül a harmadik hellyel. Az egyéni választókör­zetekben ehhez hasonlóan alakult a helyzet: Érsek első helyről jutott a képvi­selő-testületbe, míg Szinyei saját körzeté­ben a választók mindössze egyötödének a voksokban kifejezett bizalmát élvezheti. Az ma már sokadrendű - és a demok­ráciában legfeljebb a statisztikai értel­metlenségek sorát gyarapító - megállapí­tás, hogy Hatvanban összességében a helybeliek 55 százaléka nem Érsek Zsolt­ra szavazott; azon sem érdemes sokat rá­gódnia a polgári oldalnak, hogy 3531 sza­vazat elegendőnek bizonyult a 24 ezres város vezetéséhez, hiszen saját favoritjuk ennek a felét sem érte el. Miután a trendet levetíthetjük az egyé­ni szavazókörzetekre is, amelyekben a jobboldal ugyancsak nem jutott szóhoz, a jelen állás szerint Érsek Zsolt polgár- mester ma több mint kényelmes helyzet- ■ben irányíthatja a települést. A listáról bejutott ellenzékiek - két fideszes mellett két lokálpatrióta képviselő - pedig nem­csak hogy szemmel is alig érzékelhető tá­volságra kerültek a hatalomtól, de még azt is el kell szenvedniük, hogy politikai súlyuk és tekintélyük gyakorlatilag a nul­lával egyenlő. * Hatvanban a rendszerváltás óta eltelt időszak első éveiben sem markáns jobb- , sem pedig baloldal nem alakult ki. A po­litikai irányzatok az azokat megjelenítő igen kevés személyhez kötődtek, s e szűk körök afféle exkluzív társaságok­ként igyekeztek maguknál tartani a hatal­mi gyeplőt. Jól emlékszünk még az egy­mást követő választásokra összeállított listákra, ám arra is, hogy az azokon sze­replők nagy része a sikertelenséget köve­tően miként tűnt el a közéletiség sül­lyesztőjében. A nagypolitikában tapasz­taltakhoz hasonlatosan hosszú távon ja­varészt csak azok voltak képesek fenn­maradni, akik személyes varázsuknál, hitelességüknél fogva megnyerték egyéni körzetüket, illetve akik a kompenzációs listák éléről mások vállán felkapaszkod­va kerültek számottevő pozícióba. ban a Parlamentbe került, s ezzel egyi­dejűleg nem indult a helyhatósági vá­lasztásokon, akkora politikai bakit kö­vetett el, amellyel nemcsak a saját, de a polgári oldal sikertelenségét is megala­pozta. Négyévnyi szerepvállalása a nagypolitikában a kormánypártiság el­lenére is kevés hozadékot eredménye­zett - abbamaradt a kórház rekonstruk­ciója, nem készült el a kerülőút, nem épült ki a csatornahálózat a településen -, az Európa Tanácsban vállalt szerepét sokan csupán reprezentatív tevékeny­ségként értékelték, miközben a koráb­ban városvezetőként gondosan felépí­tett nimbusza - ami vitathatatlan ered­ményeinek, mindenekelőtt az ipari park kialakításának köszönhető - szép lassan elkopott. Szinyei András azonban okos politi­kus. Amikor 2002-ben nem ismétlődött vagy utóbb kenyértörésre kerül a dolog, így is lett, és ezt a nagyrészt a színfalak mögött zajló csatát Szinyei András külö­nösebb erőfeszítések nélkül megnyerte. * A baloldalon Érsek Zsolt vélhetően már a korábbi ciklus derekán kikalkulál­ta, hogy pártja az évek óta bebetonozott felállásban a nagy szocialista választási sikerhullám ellenére sem szerepelhet túl eredményesen a helyhatósági meg­mérettetésen. Farkas Kálmánná polgár- mester asszony népszerűsége nem bizo­nyult töretlennek, a tagtársai körében kivívott vezető szerepe kevésnek tűnt a folytonosság biztosításához, míg a szo­cialisták egyéni jelölt „nagyágyúi” 1998- ban szégyenszemre zömmel csak listás mandátumokat szereztek a város veze­tésében. Az országgyűlési képviselő a gyökeres változtatás szükségességét el­fogadtatva átalakította -szinte az egész alapszervezetet, s a régieket háttérbe szorítva, a közéletiséget tekintve szinte teljesen friss gárdával vágott neki a tava­lyi önkormányzati választásoknak. Pol­gármesteri törekvéseit táplálta az az ad­digra már tudott tény, hogy ellenfele az a Szinyei András lesz, aki számára idő­közben a Fideszben a saját elképzelései szerint alakultak a dolgok. S akit - egy­általán nem mellékesen - még minden választás során legyőzött, amikor ellen­felek voltak. Amint az a bevezetőben említettekből kitűnik, Érsek Zsolt számításai beváltak, a hatvani jobboldal pedig azóta is a helyét keresi. Immáron mind többen látják a pol­gári oldalon is: ahhoz, hogy meg is találja, nem elég Orbán Viktort emlegetni; hely­ben is olyan változásokra lenne szükség, ami legalább a reményt megalapozhatja. Ám ez a személyi kérdések megkerülé­sével lehetetlen. _________________________________________TAHI OTTÓ (Kés őbbi lapszámunkban folytatjuk) Érvényes szavazatok száma Heves megye 4. számú választókerület HATVAN JELÖLT NEVE JELÖLŐ SZERVEZETIEK) KAPOTT ÉRVÉNYES SZAVAZAT % 1. Dr. Bajusz Imre SZDSZ 1601 5,14 2. Érsek Zsolt MSZP 16167 51,90 3. Fekete Kálmánná Munkáspárt 1130 3,63 4. Lepel György MIÉP 1540 4,94 5. Dr. Mózer Albert Független Kisgazdapárt 300 0,96 6. Szinyei András Fidesz-MDF 10415 33,43 Újraélesztett hagyományok másként élők között A települést az oklevelek először 1222-ben említik. A bédekkerek szerint a kisváros a Mátraalján, a Zagyva Alföldre nyíló völgykapu­jában található. Fontos kereske­delmi utak vezettek, vezetnek er­re, így nem csoda, hogy a telepü­lés egykor színes néphagyomá­nyairól is híres volt. Az egykor mezőgazdasági nagyközség ipa­rosodása a XIX. század végén in­dult meg, a selypi városrészben létesített cukorgyárral. Később téglagyár, cementmű, a II. világ­háborút követően pedig hőerőmű is épült Lőrinciben. Az iparoso­dás, a városiasodás mellékhatása­ként a hagyományápolás megko­pott. „Újrafényesítését” a sikere­sen szereplő, zömmel nyugdíja­sokból álló hagyományőrző cso­port mellett a Napsugár óvodában évek óta sikerrel végzik. Huszonöt éve az óvoda vezető­je Kerek Zsuzsanna. Nagyon a pá­lyája elején tartott még akkor, amikor kinevezték, sokak megle­petésére vállalt ekkora feladatot, ám mindig is bízott saját tudásá­ban. A kecskeméti óvónőképző­ben végzett, amit a szakma leg­jobb „neveldéjének” tartottak, így megkapta azt az alaptudást, ami önbizalmat adhat az embernek. Frissdiplomásként a képző gya­korlóóvodájába hívták, ott kez­dett el dolgozni és leendő kollégá­kat tanítani, mígnem Lőrinciből érkezett a hír, hogy új óvoda épül a Zagyva-parti településen, veze­tőt választanának. Hazajött, és ő lett az intézet első és huszonöt éven át töretlen lendülettel tény­kedő vezetője.- Itt gyermekeskedtem, így kis­lánykoromban az öregektől na­gyon sok történetet hallhattam, az egykori szokásokról is sokat me­séltek. Ezért is határoztam el, hogy a hagyományápolást az óvo­dai nevelés részévé teszem - mondja. Eleinte voltak kétkedők, akik úgy vélték, hogy nagyon zsenge korban a gyermekeket még aligha érdekelhetik őseik szokásai, ám az eltelt évek alatt bebizonyoso­dott, hogy nagyon is fogékonyak rá. Érdekes, hogy manapság, a számítógépes játékok, a látványos televíziós programok világában is meg tudja fogni a gyermekeket az egykori mesterségekhez kapcso­lódó foglalkozás, érdeklődéssel hallgatják a helyi vonatkozású népmeséket, és a népszokások új­raélesztésébe is aktívan bekap­csolódnak.- A nagyon mozgékony fiúcs­kák is képesek órákon át szőni, fonni, agyagozni. Mindezt csak itt, az óvodában csinálják, talán ezért is köti le annyira őket. Gyak­ran megesik, hogy a szülők kérik: ismertessük meg velük is ezeket a ma már kihalt mesterségeket. Ezt délutáni, nagyon népszerű csalá­di foglalkozásokon valósítjuk meg. A gyermekek által ily módon elkészített tárgyak a termekben maradnak, amit az óvodapedagó­gusok azért tartanak fontosnak, mert így az ovis láthatja, hogy mindennapos használatba került Foglalkozás az óvodában. Ismerkednek a hagyományokkal is a munkája. Dekorációként vagy játékként, miután különböző ter­mészetes anyagokból is készíte­nek babákat, autókat és más ked­velt tárgyakat. Az óvónők évekkel ezelőtt a hagyományok feltérképezésébe, a gyűjtésbe is bekapcsolódtak. Népmeséket, népdalokat, helyi szokásokat jegyeztek fel az öre­gek elmondása alapján. Mindezt nagyon jól tudják hasznosítani a mindennapi nevelőmunkában.- Sokan úgy tartják, hogy manapság csak a televízió, a film és a számítógép érdekli a gyermekeket, de ez nem így van, mert egy népmese ugyanolyan varázslatos tud lenni, ha megfelelően tálal­juk. Ha még a szereplők meg- elevenítésére, a bábuk elké­szítésére is vállalkozunk, ak­kor biztos, hogy nagyobb él­ményt szerzünk, mint egy vi­deofilm megtekintésével. Korábban a gyermekeket rendszeresen elvitték a városi tájházba is, hogy a korabeli kellékek között ismerkedje­nek az egykori mesterségek fortélyaival. Az utóbbi idő­ben a tájházi látogatások el­maradtak, ám ősztől újra rendszeresítik a viziteket.- Sajátos hangulata van a tájháznak, s ezt minden óvo­dásnak meg kell ismernie. Tavasszal kiszebábot ké­szítenek és dobnak a Zagyvá­ba az óvodások, húsvétra to­jást „írnak”, majd májusfát állítanak, ősszel mezőgazda- sági melléktermékekből ké­szítenek bábukat, télen betle- z. m. hemes játékot tanulnak. Min­den évszakra jut valami különle­gesség. A selypi és az erőműi város­részben is tagóvodát működtető Napsugár óvoda arról is híres, hogy mindennapivá tette az integ­rált nevelést, a másság elfogadá­sára szoktatja a gyermekeket. A fogyatékkal élők is jó közösségre találnak itt.- A gyermekeknél a másság el­fogadása nem okoz problémát. És ha itt megszokják, hogy az embe­rek gyakran nagyon is különböz­nek egymástól, de azért lényegé­ben egyformák, akkor felnőttként is nyitottak maradnak. Nálunk a gyakorlat igazolja, hogy mindezt ma már természetes állapotnak kell elfogadni. A gyermekek körében az első perctől problémamentes volt a másság befogadása. Néhány szü­lő az elején fenntartással fogadta az integrált nevelést, ám a néhány nap alatt ők is meggyőződhettek, hogy aggályaik alaptalanok. Több mint tizenöt éve nyitott ilyen szempontból is az óvoda, s a ta­pasztalatok nagyon kedvezőek. A város polgármestere, Víg Zol­tán a település egyik kiemelt fon­tosságú intézményének tartja az óvodát.- A helybeliek igazán lőrin­ciekké válásában nagy szerepe van az óvodának. A gyermekek nagy többsége mély emlékekkel ballag el onnan nagycsoportos­ként. Jobban kötődik a városhoz, és így nagyobb a remény, hogy fel­nőttként is többet akar majd tenni a településért. Ebben bízva igyek­szik az önkormányzat a lehetősé­geihez mérten kiemelten istápolni CIZ ÓVOdát. TOMPA Z. MIHÁLY Szinyei András karrierjének csúcs­pontja - e sorok szerzőjének szigorúan szubjektív meglátása szerint - az 1994-98 közötti időszak volt, amikor közvetlen választás eredményeként im­már a második ciklusban gyakorolhatta polgármesteri tevékenységét. Azzal pe­dig, hogy a szerencsének köszönhető­en - a megyei Fidesz-listán előtte álló jelöltek valamennyien megnyerték egyéni körzetükben a választást, meg­nyitva ezáltal az utat számára is - 1998­meg az országgyűlési választási csoda, vagyis sem egyéni körzetből, sem listán nem került be az ország törvényhozásá­ba, felmérve, hogy számára egy ideig csak helyben kínálkozik mozgástér am­bíciói beváltásához, tekintetét ismét a hatvani közélet felé fordította. Mivel azonban az általa is megjelenített térfé­len egy fiatal, agilis emberekből álló csa­pat ugyanarra a feladatra - jelesül a város irányításának a megszerzésére - töreke­dett, óhatatlannak látszott, hogy előbb

Next

/
Thumbnails
Contents