Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-12 / 135. szám

HUH I 2003. Június 12., csütörtök EURÓPA I UN I Ó 11. OLDAL AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Diplomák és szakképesítések Az oxfordi Magadalen egyetem egyik épülete. Magyarország 2001 óta ismeri el a tagállamok diplomáit FOTÓ: H. A. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerésének hiánya akadályozhatná a munkavállalók és vállalkozók szabad mozgását. A vonatkozó közösségi jogsza­bályok azonban lehetővé teszik a bármely tagállamban megszerzett képesítés és gyakorlati idő globális, EU-szintű elismerését azzal, hogy előírják bizonyos szak­mai minimumkövetelmények és képzési tárgyak meglétét. Az egyenértékűség kimondásával kapcsolatos szabályozás két csoportra osztható. Az elsőbe tartoznak azok az ágazati irányelvek, amelyek szakmák szerint biztosítják a diplomák elis­merését. Ez a szabályozás érvényesül az orvo­sok, fogorvosok, ápolónők, építészek, állator­vosok, gyógyszerészek, szülésznők, de a ven­déglátóipar, az építőipar, az erdészet stb. vo­natkozásában is. A másik csoportba tartozó szabályok általános elvek szerint, a koordiná­ció eszközét alkalmazzák (olyan szakmákra, amelyekre ágazati szabályt nem fogadtak el.) Az egyik szabály például előírja, hogy a leg­alább hároméves képzésben megszerzett fel­sőoktatási képesítést — amennyiben az nem ágazati szabállyal érintett szakmákra vonatko­zik - akkor is el kell ismerni, ha az oktatási tartalom némileg különbözik, de a lényegi kö­vetelményeket az oktatási intézmény teljesíü. A rendszer lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy — indokolt esetben — alkalmassági tesztnek vessék alá a jelöltet, illetve bizonyos gyakorlati idő letöltését kívánják meg tudása bizonyítékául. Hasonló koordináló és ki­egyenlítő szabályok léteznek a szakképzés, a középiskolai képzés és az egy évnél rövidebb felsőfokú képzést adó tanfolyamok tekinteté­ben is. A közösségi szabályok már nagyon sok szakmát lefednek, azonban a diplomák és szakképesítések elismertetése a tagállamok­ban még mindig nem automatikus. Magyarország jól halad a diplomák és szak- képesítések elismertetésével. A magyar diplo­mák sok tekintetben megfelelnek az EU elő­írásainak, néhol még jobb képzést is fel tu­dunk mutatni. Az alábbi nyolc szakma kölcsönös elisme­rését szabályozták eddig határozatokkal: nő­vér, fogszakorvos, állatorvos, szülésznő, épí­tész, gyógyszerész, orvos, jogász. Ausztriával 19 szakma kölcsönös elismeré­séről állapodtunk meg. Ezek a következők: asztalos, autószerelő, autóvillamossági szere­lő, esztergályos, fényező és mázoló, fodrász, fotócikk-kereskedő, hentes, húsfeldolgozó, központifűtés- és csőhálózat-szerelő, pék-sü­tő, pincér-felszolgáló, rádió és televízió-mű­szerész, szakács, szerszámkészítő, telefon- és hálózatszerelő, tetőfedő, vegyész-analitikus, vízvezeték- és készülékszerelő. Németországgal tárgyalások folynak a villa­mossággal, gépészettel, kereskedelemmel, bank-biztosítási tevékenységgel és a környe­zetvédelemmel kapcsolatos szakmák kölcsö­nös elismeréséről. Nagy-Britanniával a Know-how Fund tá­mogatásával azonos a faipari képzésünk (ezt oktatják a soproni szakképző iskolában), és a tervek szerint az együttműködést rövidesen kiterjesztik a ruha- és textiliparra is. Érdemes megnézni egy konkrét szakmán keresztül, mire lehet számítani a csatlakozás után. A konkrét példa az ügyvédi gyakorlattal kapcsolatos. 1974-ben egy vitás eset kapcsán mondta ki az Európai Bíróság, hogy az ügyvé­di tevékenység a szolgáltatások szabadságá­nak témaköréhez tartozik (mint szabad foglal­kozás). Később szabályozták az esetí jelleggel történő szolgáltatásnyújtást is anriak érdeké­ben, hogy segítsék az ügyvédek más tagállam­ban történő tevékenykedését. A jogi diplomákkal kapcsolatban is fölme­rült az a probléma, hogy a tagállamokban szer­zett jogi diplomák egyenértékűek-e. Ugyanis csak akkor lehet biztosítani az egységes belső piacon belül a jogi szolgáltatások szabad nyúj­tásának elvét, ha nem jelent akadályt az, hogy az egyes tagállamokban más és más képesítési feltételek vannak, más és más feltételeket szab­nak a nemzed jogszabályok a jogi doktorátus, a jogi diplomák és az ún. szakvizsga-megszer­zéssel kapcsolatban. Mint arról fentebb már szó volt, a 3 évet meghaladó képzési időben szerzett felsőfokú oktatási képesítési diplomá­kat kölcsönösen el kell ismerni. Magyarország a diplomák kölcsönös elis­meréséről szóló irányelvet 2001-ben ültette át jogrendjébe. Ez az úgynevezett ekvivalencia­törvény: eszerint a Magyar Köztársaság elis­meri az EU-tagállamokban szerzett jogi diplo­mákat és szakmai gyakorlatot, ennek azon­ban van egy sajátos honosítási eljárása, amire az Oktatási Minisztériumon belül kialakítot­tak egy ekvivalencia-központot. Tehát ha ide érkezik egy német, francia, dán ügyvéd, ak­kor gyakorlatilag először az Oktatási Minisz­tériumnál kell kopognia. Be kell mutatnia a diplomáját, annak megfelelő magyar fordítá­sát az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Intézetben, az úgynevezett OFFI-ban le kell fordíttatnia. Utána egy meghatározott állam- igazgatási eljárás keretében kiadják neki azt a határozatot, ami alapján, ha megfelel a ma­gyar jogszabályok előírásának, akkor diplo­máját a magyar jogi diplomával egyenértékű­nek ismerik el. Nagyon fontos — mert ezt is a bírói gyakor­lat dolgozta ki az európai közösségen belül —, hogy ezen államigazgatási határozattal szem­ben biztosítania kell minden tagállamnak a bírói jogorvoslatot. Tehát abban az esetben, ha egy tagállami ügyvédnek nem ismeri el Magyarország valamilyen oknál fogva a saját országában szerzett jogi doktorátusát, akkor bírósághoz fordulhat. A szakvizsgák terén eltérnek a tagállamok szabályozásai. Például, hogy mennyi képesí­tésszerzési gyakorlati időt írnak elő. Van, ahol ez öt év, van, ahol három vagy két év. Ügyvé­di hivatás állandó jelleggel is gyakorolható egy másik tagállamban. Ez nagyon fontos a ma­gyar ügyvédi kar szempontjából is. Nem lehet olyan feltételt támasztani egy más tagállamból érkező ügyvéddel szemben, ami diszkrimina­tív, azaz megkülönböztető. Munkavállalás az EU-ban Az Európai Unió a csatlakozástól tagállam várhatóan szabadon számított hét évig korlátozza a vagy kevés megkötéssel beengedi magyar munkavállalók lehetősé- a magyar munkaerőt. Kivétel geit. Ezen belül az első két esz- Ausztria és Németország. Auszt- tendőben valamennyi tag- a riában jelenleg 1400 határ állam a saját nemzeti A? ^ menti ingázó és további szabályozását alkal- yu 900 magyar gyakornok mazhatja, amelyet az ' |^p8SBfcj ' dolgozhat évente. Ez a Európai Bizottság ér- mHEb vV ^ta várhatóan bő- tesítésével további ' IIBippB ' vül a csatlakozás három esztendőre után. Németországban meghosszabbíthat. Az ’ vállalati szerződések utolsó két évben már csak ' alapján évi hétezren vállal­akkor korlátozható a ma- hatnak munkát, és további gyarok munkavállalása, ha az ille- kétezer gyakornok is dolgozhat, tő tagállam bizonyítani képes a Emellett néhány ezer egyéni piaczavarás tényét. Magyarország munkavállaló is kapott engedélyt, hasonlóképp korlátozhatja az A csatlakozás után feltehetően itt uniós polgárok munkavállalási le- is tágulnak a lehetőségek, hetőségeit. Igazából a legtöbb __________________________S A magyar cégek kisebbek A magyar és az európai uniós kis- és középvállalkozások ha­sonlóak a tekintetben, hogy magas a vállalkozási aktivitásuk és versenykörnyezetben működnek - hangoztatta Apatini Kornélné, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára a Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényén. Ugyanakkor a magyar vállalkozá­sok többnyire kisebb méretűek, mint uniós társaik. A magyar cé­geknek kisebb a jövedelemterme­lésben, az exportban játszott sze­repük is. A helyettes államtitkár szerint a magyar kis- és középvál­lalkozások az uniós csatlakozás küszöbén gyengeségekkel és erős­ségekkel egyaránt rendelkeznek. A gyengeségek között említette a technikai elmaradottságot, a tő­kehiányt, valamint azt, hogy ke­vés informáci­óval rendel­keznek az EU- piac lehetősé­geiről. Szólt arról, hogy a magyar kis- és középvállal­kozások több­sége elavult gépparkkal rendelkezik. A tőkehiány kezelésére sem alakult ki az a mechanizmus," ami az Eu­rópai Unióban már évek óta mű­ködik, ahol a kockázati tőke sze­repet játszik a kis- és középvállal­kozások tőkeellátásában. A ma­gyar kis- és középvállalkozások erősségei közé tartozik, hogy többségük már legalább 5-10 éves vállalkozói tapasztalattal rendelkezik, és nemzetközi ösz- szehasonlításban is magas kreati­vitás és innovációs képesség jel­lemzi őket. Az államtitkár utalt arra, hogy az európai uniós csatlakozással kedvező gazdasági környezet ala­kul ki a kis- és középvállalkozá­sok számára is. Példaként emlí­tette, hogy a csatlakozás után gyorsul a gazdasági növekedés, a beruházás, a technológiai transz­fer, növekszik a termelékenység, bővül a foglalkoztatás. Kedvező­en hat Magyarország uniós csat­lakozása az ország tőkevonzó ké­pességére is. Ugyanakkor az európai uniós csatlakozás eltérően hat a külön­böző ágazatokra. Általánosság­ban elmondható, hogy az építő­iparban konjunktúra várható. A turizmusban is fellendülésre le­het számítani, ami a kézmű­iparban jelent­het kereslet- növekedést. A gépiparban a növekedés gyorsulása várható. El­lentmondásos hatások érik majd az agrár- vállalkozásokat. A kiszámítható támogatáspolitika növeli majd az agrárium termelési biztonságát. Növekvő fogyasztási igényre le­het számítani az informatika terü­letén, és a különböző alapok megnyílásával fejlődik a közleke­dési, szállítási infrastruktúra. A versenykilátásokat elemezve je­lezte, hogy a mikrovállalkozá- sokat kevésbé érinti az uniós ver­senytársak megjelenése. A mikrovállalkozásoknál fontos az EU-szabványoknak való megfele­lés. A kis- és közepes vállalkozá­sok hálózatépítéssel növelhetik vállalkozási méreteiket, hogy eredményesebben helytállhassa­nak a versenyben. „A turizmusban is fellendülésre lehet számítani, ami a kézműiparban jelenthet keresletnövekedést. A gépiparban a növekedés gyorsulása várható. ” Vállalkozni bármely tagállamban Valamennyi uniós polgár egy másik tagállamban ugyan­olyan feltételekkel alapíthat vállalkozást és fejthet ki vál­lalkozói tevékenységet, mint az adott tagállam saját állam­polgára. Tehát például Magyarországon is a magyar ügyvédekkel azonos feltételekkel folytathatja munká­ját egy bármilyen tagállamból ér­kezett ügyvéd. A magyar ügyvédek esetében fontos még az úgynevezett, ka­marai bejegyzési eljárás. Ennek az eljárásnak a tagállamokból ér­kezett jogászoknak is meg kell felelniük, ha állandó jelleggel akarnak Magyarországon ügyvé­di hivatást kifejteni. De ez vissza­felé is igaz. Tehát ha például Szlovákiában a magyarlakta terü­leteken, majd a csatlakozás után magyar ügyvédek szeretnének Párkányban tevékenykedni, ak­kor a szlovák törvények nem tehetnek különbséget a szlovák és a magyar ügy­védek között. Óriási változást jelent majd, hogy liberalizálni kell ezt a piacot is, tehát meg kell szüntetni azt a je­lenleg még fennálló törvé­nyi feltételt, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara tagja csak magyar állampolgár lehet. Ezt a csatlakozás után ha­tályon kívül kell helyezni. A bejegyzési feltételek vi­szont változatlanok marad­nak. Ha például Győrben ala­pítani akarnak egy oszt­rák-magyar közös vállala­Felmerül még a nyelvhaszná­lat kérdése is. Elvárható-e egy más tagállamból érkező ügyvéd­től a magyar nyelv ismere­te és a magyar joggyakorlat ismerete, hiszen a csatla­kozás után már nem tehető különbség egy osztrák és egy magyar ügyvéd között, ha a kamara bejegyzett tagja. Nos, például a Leg­felsőbb Bíróság előtti jogi képviselet esetében előír­ható, hogy csak együtt jár­hat el magyar ügyvéddel. Ugyanakkor már egy társa­ság alapításánál nem írható majd elő, hogy csak ma­gyar ügyvéddel közösen je­gyezheti ellen a gazdasági társaság alapító okiratát, társasági szerződését. Eb­ből adódóan a nyelvhasz­nálat nem írható elő általános fel­tételként, viszont a kamarai tag- felvételi eljárás során az itt állan­dó gyakorlatot folytatni kívánó nem magyar, de valamelyik tag­állam állampolgárságával rendel­kező ügyvédnek bizonyítania kell a felvételi eljárás során, hogy a magyar jogi nyelv ismeretével rendelkezik, és azt használni ké­pes hivatása gyakorlása során, hiszen a bíróságok előtti eljárás­ban továbbra is a magyar a hiva­talos nyelv. Ugyanez érvényes fordítva is, az EU tagállamaiban praktizálni óhajtó magyar ügyvédekre (vala­mint az orvosokra, a nővérekre, a fogorvosokra és a fogtechni­kusokra is). Gyakorlatilag teljes liberalizáció valósul meg ezek­ben a szakmákban. tot, akkor a csatlakozás után ezt egy olyan osztrák ügyvéd is létre­hozhatja, akinek Győrben van egy szobája minimális infra­struktúrával. Ma ezt kizárólag magyar ügyvéd teheti meg. Vállalkozás külföldön. Azonos jogok

Next

/
Thumbnails
Contents