Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-12 / 135. szám
2003. Június 12., csütörtök GYÖNGYÖS É S KÖRZETE 7. OLDAL Nem hős, „csupán” ember Akaratból gyúrt minőségi élet A nevemet rendesen írd le, és ne mondd, hogy hős voltam - köti ki Ferenczfalvi Kálmán, aki a Holocaust idején legalább kétezer zsidó életét mentette meg, s ezért - fél évszázaddal később - Gyöngyös díszpolgárrá fogadta. Ezer részlettel színezve idézi fel családja és élete történetét a 82 esztendős férfi. Mesél a sváb katolikus katonatiszt édesapjáról, a debreceni református - cívis oklevele szerint „élelmére nézve szántóvető ” - Jámbor nagyapa lányairól, köztük Böskéről, aki Fáber (később Ferenczfalvi) Antal felesége, s három gyermekének anyja lett.- A névmagyarítás a Ludovika Akadémián szinte kötelező volt, így lettünk Ferenczfalviak, szerencsére nem ipszilonnal. Hetz Imre nagybátyám Ozorayta magyarosított, egyébként rendes ember volt - réved a múltba Kálmán bácsi. Az említett Ozoray Imre fia és Margit lánya ugyancsak több tucatnyi zsidó életét mentették meg a vészkorszakban, unoka- testvérüktől függetlenül. Hogy mindez neveltetés kérdése vagy örökletes emberség, azt nem tudni, de tény: a világégés, a forradalom, a kitelepítés, a megaláztatások, az újabb háború közepette is megőrizték emberi tartásukat, értékeiket a családok. Minderről hosszan mesél Kálmán bácsi, mondatait a humor, az irónia és tisztelet elemezhetet- len keveréke szövi át.- Azt hiszed, bölcs vagyok? Dehogyis. Csak öreg, és már bármit mondhatok - fűzi hozzá kama- szos huncutsággal. Nehéz a háborúra terelni a beszélgetést, szerényen kerülné a témát. Igaz, mint egyik megmentettje, Jungreis Ervin professzor mondta róla: „Kulinak” van mire szerénynek lennie.- Miért vállalta a nyilvánvaló életveszélyt, csak azért, hogy idegeneken segítsen? - kockáztatok meg egy banális kérdést.- Életem első, gimnáziumi szerelme, későbbi feleségem zsidó lány volt. Őt és a családját elvitték Auschwitzba. Ezt nem tudtam megakadályozni - keményednek meg a vonásai egy pillanatra. A magyarázat „hibája”, hogy a fiatal Ferenczfalvi már több embert megmentett, amikor egyáltalán hírét vette szerelme elhurcolásának. Akkor tehát mégis miért?- Ennyire még senki sem faggatott - zsörtöl, s mosolyog is egyet mellé -, nem is gondolkodtam ezen. Szerencsés voltam. Olyan helyzetbe, beosztásba kerültem, hogy segíthettem. Az első sikeres akríók után az a jó érzés is hajtott, hogy én, a korábbi csínytevő diák olyasmit tehetek, ami tényleg „valami". Kálmán bácsi 1942-ben vonult be, Egerből a karpaszományos iskolába küldték, majd - elkerülendő a frontszolgálatot - a gh-tiszti tanfolyamra jelentkezett egy igazolás birtokában, mely szerint ő kizárólag ímoki munkára alkalmas. Szerencsére nem derült ki, hogy a fiatalember kiváló atléta hírében állt. „Rejtélyes véletlenek” folytán egyébként jó néhány „tesFerenczfalvi Kálmán tileg gyenge” sportoló került a tanfolyamra... A katona pálya - kitérőkkel - a Szentendrei-szigetre vezetett, az ekkor már hadapród őrmester a M.kir. 20 . Munkás zászlóalj gh- főnöke lett, s 1300 zsidó munkaszolgálatos tartozott hozzá. Az ellátásért felelős tisztként, a zászlóalj bélyegzőjét használva, Miskolczi százados aláírását meghamisítva összesen hétszáz nyílt parancsot és élelmezési jegyet vételezett és állított ki. Ezek az iratok az életet jelentették a menekülőknek. Vételezési útjain az élelmiszerek vagy a ponyva alá rejtve sokakat kifuvarozott a pesti gettóból, kockáztatva a saját életét is.- Nem gondoltam akkor a veszélyre - mondja Kálmán bácsi, miközben kitüntetéseit nézegetjük -, igaz, mindig csőre volt töltve a fegyverem. De nem kellett használnom. Szerencsére... Kalandjai - a Schindler listáján és a Zongoristán szocializálódott magamkorúak, ahogy ő mondja „gyerekek” számára - ßmre kívánkoznak. A legalacsonyabb beosztású tisztként sikerült 48 óra haladékot kialkudnia a szigeten „állomásozó” majd' 900 embernek (a többieket már korábban, apránként „eltüntette”), akik - mivel közben megjöttek az oroszok - megmenekültek a halálmenettől. A zászlóaljtörzs már javában nyügat felé tartott, amikor Kálmán bácsi néhány társával visszaszökött Budapestre.- Ritkán mondok ilyet, de Miskolczi százados rendes ember volt, csak három nap múlva jelentette az eltűnésemet. A pénztárat a 84 ezer pengővel átadtam egy altisztnek, ne mondhassák, hogy a pénzzel szöktem meg - veti közbe, mintegy mellékesen megemlítve: Pesten egy fantom-alakulatot hozott létre (a pecsétet ugyanis megtartotta), amely szöktetett, bújtatott, miközben a szomszédos Nemzetközi Vöröskereszt Munkácsy utcai épületét és a zsidó gyermekotthont védte.- Egy civil, már Budapest ostromakor, kérte, hogy tűnjünk el, mert ha az oroszok megtudják, hogy a házban katonák vannak, mindenkit elvisznek. Egyenruhában voltunk, Kováts Ernő például- aki egy kukkot sem tudott németül - SS uniformisban vészelte át a háborút. Megnyugtattam azt az embert, hogy akiket ő katonának hisz, azok szökött muszosok és zsidók. Ekkor az öreg megcsókolt- emlékszik vissza Kálmán bácsi a tucatnyi kalandos történet egyikére. Elismeréseit pedig ujjain számolva veszi sorra: 1946-ban Nagy Ferenc miniszterelnök elismerő oklevelét kapta meg (postán!!), 1988-ban az izraeli Yad Vasem intézet a Világ Igazai közé sorolta, fát ültetett az emlékparkban, nevét gránittábla őrzi. Göncz Árpád köztársasági elnök 1994- ben a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjével, egy évvel később a belügyminiszter a „Bátorságért” éremmel tüntette ki. Most pedig Gyöngyös avatta díszpolgárává.- Hatvanhárom éve lakom Gyöngyösön, dísztelenül. Most meg kell tanulnom díszpolgárként élni - kommentálja, hozzáfűzve: természetesen öröm az elismerés, bár a vele járó izgalmak kikezdték amúgy sem túl híres egészségét.- A polgármester nagypéntek délután egy óra tájban telefonon közölte a hírt - említi Kálmán bácsi. - Sosem felejtem el, mert a nagy meglepetéstől a nyilasok egyik mondása jutott hirtelen az eszembe: nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Látod, milyen furcsa az élet... SUHA PETER Ha egy tősgyökeres gyöngyösitől megkérdezzük: ismer-e valakit, aki életének egy hihetetlenül mély gödréből rendkívüli akarattal és lélekerővel kapaszkodott, sőt tört fel pályája és a közmegbecsülés csúcsaira, százból kilencvenkilencen biztosan dr. Fejes Andrást említik. A „Pro Civitate” elismerés idei kitüntetettjeinek egyike, Gyöngyös friss díszpolgára klinikai szakpszichológusként és pszichoter- apeutaként évtizedek óta ismert és elismert • szaktekintély, még azok számára is, akik sportpá; lyafutásáról mit sem tudnak. Ő az egyetlen gyöngyösi, aki szerepel az Új Révai Lexikon jegyzékében. Kivételes sorsát azonban nem ő választotta, hanem egy olyan esemény szabta meg, amelyre a város lakói hosszú-hosszú évtizedek után is elborzadva, hitetlenkedve emlékeznek vissza. A tizenhét éves, érettségi előtt álló Fejes András oly ragyogónak ígérkező jövőjét 1963-ban egy ostoba, értelmetlen strandbaleset írta át. Gerincsérülése egész életére kerekes székhez kötötte, és a fiatalembernek - annyi minden lehetőségen, álmon túl - nehézatlétikai terveiről is le kellett mondania, bár korábban tehetséges kalapácsvető volt. Ám ami ezután következett, azt nem véletlenül emlegetjük az emberi méltóság és küzdeni akarás példájaként. Az ifjúsági válogatott, jóképű, népszerű, ldtűnő tanuló fiúnak - saját szavai szerint: a kórházigazgató úr agyonfavorizált, kényeztetett, aranyifjú csemetéjének - nem csupán a nulláról kellett kezdenie, de sokkal mélyebbről összeszednie magát. Ő azonban nem „egyszerűen” túlélőnek bizonyult, hanem olyan akarat-embernek, aki makacsul ragaszkodott a minőségi élethez, s ezt sikerült is megvalósítania szakmai, társadalmi és családi élete területén egyaránt. Leérettségizett régi iskolájában, a Berze Nagy János Gimnáziumban. Ezt követően egy osztrák rehabilitációs intézetbe került, s az ottani - az akkori hazai viszonyokhoz képest ultramodern - felfogásnak és hozzáállásnak köszönhetően véget ért számára a monoton gyógytornával töltött időszak: újra aktívan sportolni kezdett. 1966-tól rendszeresen részt vett a rokkantak számára rendezett versenyeken: asztaliteniszezett és „mellesleg” atletizált is. Mindenféle erre szakosodott felkészítő program, edzésterv és tréner híján az egészségesekkel együtt pingpongozott a gyöngyösi vasasok akkoriban nagyon eredményes szakosztályában. Öt év alatt, 1971-ig három világ- bajnoki bronzérmet szerzett, az 1967-es angliai világbajnokságon pedig egyéniben és egy svájci fiúval párosban is elnyerte az asztaliteniszezők aranyérmét. Ugyanebben az évben szerzett jogosítványt, s ma is gyakran vezet. A tragikus emlékű müncheni olimpiával párhuzamosan, 1972-ben Heidelbergben rendezDr. Fejes András ték meg a sérültek speciális világversenyét, ahol Magyarország első paralimpiai érmét Fejes András szerezte meg. A kor jellemzéséhez az is hozzátartozik, hogy a versenyeken való részvé- telt még nem finanszírozta senki, s így saját költségén utazhatott a különböző helyszínekre, ráadásul külön pénzügyminisztériumi engedéllyel, hiszen a gerincébe beültetett platinát nem vihette csak úgy ki az országból... Nem kimondottan készült orvosi pályára. Azt mondja, gondtalan ifjúként nem készült ő bizony semminek: bulizott, lovagolt, sportolt és csajozott úgy, mint a többiek, bár édesapja példája alighanem mindenképpen ebbe az irányba terelte volna. Aztán mégis el kellett gondolkodnia, hogy mit is kezd majd a jövőben. Egyéni levelezőként négy év alatt elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológiai szakát, és diplomáját summa cum laude minősítéssel vehette át öt hónappal később. Balesete szakmailag is meghatározó volt: a különböző testi sérüléssel, fogyatékkal élők lelki problémáira szakosodott. Sorstársai pszichikai rehabilitációjával, személyiség-lélektanával foglalkozó nyolc könyve magyarul, angolul, németül, dánul, románul és oroszul is megjelent, s ugyancsak e témakörben több mint kétszáz szakközleményt, referátumot publikált. 1978 óta kandidátus, hét éve a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Tudományos munkásságát 1974-ben Semmelweis-díjjal, 2000-ben a gyöngyösi Bugát Pál Kórház dolgozóinak szavazata alapján odaítélhető Vezekényi- díjjal ismerték el. A falon, okleveleinek hosszú sorában a Munka Érdemrend arany fokozata is megtalálható, Losonczi Pál aláírásával, s egy-két bekeretezett elismeréssel odébb a Deutsch Tamás által szignált, az Ifjúsági és Sportminisztérium által alapított Csík Ferenc-díj. Utóbbit „kiemelkedő sportteljesítménye, továbbá egész életművének elismeréseként” kapta 2001 májusában, a magyar sport napján. Eredményes szakmai pályafutása mellett vállalt társadalmi elkötelezettsége szintén jelentős tetterőről és energiáról tanúskodik. 1978 és 1988 között az ENSZ-képviselettel is rendelkező Nemzetközi Rokkantszövetség Elnökségének tagjaként munkálkodott. A szövetség 1986-ban Ezüst Érdemrenddel tüntette ki a rokkantakért végzett tevékenységéért. Ugyanebben az évben Fejes doktor szervezőmunkája eredményeként rendezték meg Gyöngyösön a nemzetközi szövetség éves közgyűlését. Tavaly megvált a gyöngyösi kórháztól, és nyugdíjba vonulása óta magánpraxist folytat. Ezenkívül ő foglalkozik Észak- Magyarországon a fegyverviselési engedélyekhez szükséges pszichológiai szakvélemény kiállításával. Tíz éve él Nagyrédén gyermekgyógyász feleségével, akivel az utóbbi, csaknem három évtizedet megosztotta. Barátai, tisztelő kollégái sora szinte végtelen. Nem csoda. A tevékeny, élénk szellem, az elegánsan viselt szakértelem, a jó humor és a felszabadult, derűs kedély mindig vonzza az embereket. S bár Fejes doktor a mostani kitüntetést átvéve arról beszélt, milyen pocsék érzés megöregedni, a lelke mélyén és az őt ismerők szemében mindig is aranyifjú marad. ______jónás ági A mátraalji város értékteremtésért járó kitüntetése csoportoknak is adományozható. 2003-ban a Tomory Gábor vezette Ördögszekér néptáncegyüttes több mint tizenöt éves, az itt élők számára már régen elismert munkáját jutalmazták vele. A hajdani úttörőházban 1981 óta működő néptánciskola kezdetben a Vidróczki néptáncegyüttes utánpótlását nevelte. Tomory Gábor akkoriban kertész-üzemmérnökként dolgozott Gyöngyösön, s mint a Vidróczki táncosa kapott felkérést a gyermektánc szakkör vezetésére. A munka egyetlen csoporttal indult, de 1986-ra már hat korosztály táncolt náluk, s a legkiválóbb tehetségű és adottságú fiatalokból 1987-ben megalakították az Ördögszekér néptáncegyüttest.- Pedagógiai módszerem elsősorban a jó közösség kialakítására, nem pedig a profizmusra való törekvésre épül - vallja az együttes vezetője. - Mivel a Vidróczkiban, kötelezettségeiből eredően, más szakmai felfogás dominál, a kinevelt táncosokból viszonylag kevesen maradtak meg náluk. A gyerekek és a szülők igényelték, hogy ne átadjuk, hanem tovább neveljük a már kialakult közösségeket. Utánpótlásban azóta sincs hiány. Csak Gyöngyösön „orgonasípként” hét korcsoportban (5-16 éves korig) csaknem kétszázötven gyerek sorakozik fel az együttes mögött. A legkisebbekkel köEgy értékrendre nevelő közösség zépsős koruktól az első osztályig egy kiváló táncpedagógus, Györgyné Tóth Edina foglalkozik immár nyolc éve a Dobó Úti Óvoda táncóvodájában. A felcseperedő táncosok - gyakorlatilag lemorzsolódás nélkül, 35-40 fős csoportokban - innen kerülnek fel az iskola műhelyébe, majd a legjobbak 14-16 éves korban már az Ördögszekér tagjának mondhatják magukat. Az együttes rendszeresen jelen van hazai és külföldi fesztiválokon, s ez a jelenlét sikert és szakmai elismerést is jelent. Törökországban négyszer vettek részt a Középiskolások Nemzetközi Néptáncversenyén: 1995-ben előadói, 1998-ban koreográfusi díjjal tértek haza. 1993-ban a Ki mit tud? országos válogatójáig jutottak, 1995- ben harmadik helyezést értek el Mezőkövesden, a X. Matyó Nemzetközi Néptáncfesztiválon. Az Országos Amatőr Előadóművészeti Fesztivál arany minősítését 1999-ben Székesfehérvárról hozták el, az utánpótlás csoport pedig 2001-ben lett első a Kultúrával a Nyugat kapujában elnevezésű verseny országos döntőjében. Elvitték hagyományainkat Erdélybe, Görögországba, Lengyelországba, Észtországba, Szicíliábá és Ciprusra is. Tomory Gábor A csoport működéséhez szükséges objektív feltételeket (jelmezraktár, próba- és közösségi helyiség) a Mátra Honvéd Kaszinó biztosítja, ám az anyagi lehetőségek meglehetősen korlátozottak: részben a város kulturális pályázatán nyert, részben a fellépések bevételéből származó összeggel gazdálkodhatnak, vagyis a szülőkre igen nagy terhek hárulnak. Ezen a helyzeten a néptánciskola intézményi hátterének átalakításával kíván segíteni Tomory Gábor.- Jövőre megkezdi működését Gyöngyös első művészeti alapiskolája - tudtuk meg tőle -, melynek érintettje lesz valamennyi jelenlegi csoportunk. Az új intézmény állami normatív támogatási rendszerrel működik, s ez jelentősen csökkenti majd a szülők áldozatvállalását. Ugyanakkor még színvonalasabb szakmai munkát, még jobb közösségi nevelést eredményezhet. Az eredményességünk ugyanis nemcsak a néptáncmozgalomban betöltött szerepünkről szól, hanem arról is, hogy a nálunk kinevelt, kialakult személyiségek további életük során miként képesek továbbadni az itt megismert és elsajátított értékeket. S hogy nem hiábavalóak az erre vonatkozó erőfeszítések, arra jó példa a tavaly megrendezett 15 éves jubileumi gála, ahol az együttes egy komplett régi gárdája önálló felkészüléssel tért vissza a színpadra. A megalakulás óta eltelt időszakban mintegy százharminc táncos szerepelt az Ördögszekérben, s ma már az ő gyerekeik is aktív tagjai a néptánccsoportnak. Az együttes történetében nagy változást hozott a 2000. esztendő, amikor is belevágtak egy új, alternatív, a táncszínház kategóriájába tartozó műfajba. Ekkor jött létre az Ezer év üzenete című produkciójuk, ami aztán a vártnál jóval nagyobb sikert hozott. Ősszel ezzel a koreográfiával látogatnak el Gyöngyös két testvérvárosába, Kézdivásárhelyre és a dániai Ringstedbe. Tomory Gábor szeretné idővel átadni a stafétabotot, és elsődlegesen a szakmai irányításnak szentelni idejét. Ráadásul a Hargita megyei Kászonban is foglalkozik két gyermekközösséggel, akiket a 680 kilométeres távolsággal dacolva megyéjük legjobb csoportjaivá nevelt. Jelenleg négy táncosa segíti a felkészítésben: Major Vali, Jánosi Ági, Dudás Nikolett és Guruc Gergő. Az együttes vezetője örömmel nevelné saját utódját, hiszen nem biztos, hogy a profi táncpedagógusok, koreográfusok fizetését biztosítani tudnák. Márpedig a keze alatt formálódó gyerekek technikai tudása, hozzáállása a legkiválóbb minőséget igényli. J. Á.
