Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-11 / 134. szám

§m 2003. Június 11., szerda P F 2 3 ■ 11. OLDAL Jogos a kritika A Heves Megyei Hírlap 2003. jún. 4-i számában közölt olvasói levél csupán egy szeletét érintette az eg­ri strandfürdőt (termálfürdőt) jo­gosan illető kritikáknak. A hivat­kozott olvasói levéllel maradékta­lanul egyetértek. További észrevé­teleim: 1. Az idei évre megállapí­tott belépőjegy ára 500-ról 700 Ft- ra emelve még elfogadható lenne, ha a szolgáltatások színvonala vál­tozott volna. (A tiszaújvárosi strandon a belépő 500 Ft, ami ma­gában foglalja a műjégpálya és az óriáscsúszda korlátlan használa­tát.) 2. A nyilvános WC-k a balká­ni állapotokat idézik (meleg me­dence mögött, Hadnagy úti kabin- sor alatt, a jobb napokat megélt önkiszolgáló étterem mellett). 3. Az ún. kültéri öltözőkabinok ajta­ja évek óta zárhatatlan, zsanérjuk leszakadt. 3. A Flóra Hotel bejára­ta melletti zuhanyozó több mint két éve nem üzemel (sokan igény­be vennék). 4. Napágyak még pén­zért sem vehetők igénybe, noha a volt, lepusztult önkiszolgáló étte­rem eladóterében fel vannak hal­mozva. 5. A meleg medence mel­letti kör alakú bemutatómedence vize állandóan teli van szeméttel, a teknősbékák lába leér, úszni nem tudnak rendesen. 6. Az egyetlen meleg vizű medence állapota ka­tasztrofális, csempék hiányoznak, a beton szétszaggatja a vendégek fürdőruháját. 7. A két órára érvé­nyes úszójegy 500 Ft, ami az egész napos belépőhöz képest arányta­lanul drága. Arról nem is beszélve, hogy idén május 1-től a Petőfi téri bejárat csak fél 9-kor nyit, így az úszni vágyó egrieknek - akik munka előtt szeretnék kihasználni a strandot -, ha a Petőfi tér vagy a Hadnagy út környékén parkolnak, az érsekkerti bejáratot gyalog kell megközelíteniük, majd a labirintu­son keresztül kijutni valamelyik úszómedencéhez (lemértük, ez kb. 10-15 percet jelent az úszásidő terhére!). Az évtizedeken át rend­szeres reggeli úszók közül az idén sokan ezért nem veszik igénybe a reggeli úszási lehetőségeket. 8. Felül kéne vizsgáim a medencék vízcseréjének rendszerét is. Felhá­borító, hogy az úszók által régen kedvelt 1. sz., ún. „kavicsos” me­dencében a kánikulától függetle­nül kedden, csütörtökön és szom­baton van friss víz, ami azt jelenti, hogy az úszóknak hétfőn a szom­bat-vasárnapi tömeg utáni, szó szerint büdös vízbe kell bemenni­ük hétfőn reggel. Bízom benne, hogy a hivatko­zott olvasói levélre és saját észre­vételemre kielégítő választ kapnak a Heves Megyei Hírlap hasábjain az egriek, és valamennyi, a strand­fürdőt igénybe vevő vendég. (név és rím a szerk.-ben) Munkát remélünk Tavaly ősszel indult útjára a munkanélküliek elhelyezkedésé­ről szóló sorozatuk. Ehhez kívá­nunk hozzászólni most mi is, akik jelenleg az ÉRÁK egri bázi­sán tanulunk, kb. százan. Van közöttünk pályakezdő, kisgyer­mekes, 40 év körüli, nyugdíj előtt álló is. Mindannyian nagy remé­nyekkel, sok csalódás után vág­tunk neki a tanulásnak. A tan­anyag nagy, a vizsga kemény lesz. De nincs munkánk, az új papírral munkát is remélünk. Ma már tudjuk, csak a remény él. Hi­szen a munkaadók nem értünk állnak sorba. Egerben a munka­helyek megszűnőben, kifogás rengeteg. Miért nem alkalmaz­nak az előbb felsorolt korosztály­hoz tartozókat? A beígért munka­helyteremtések elmaradtak. Nem olyan rég, a mezőgazdasági isko­la bezárásakor az egyik képviselő azzal érvelt: „számítógépes isme­retekkel rendelkező szakembe­rekre van szükség”. Hát akkor szeretettel várjuk a képviselő urat és más munkaadókat, hiszen itt számítógép-kezelőket, szöveg- szerkesztőket, gépírókat képez­nek ECDL-vizsgával. Címünk: ÉRÁK egri bázisa, Eger, Árva köz 1„ II. em. Itt köszönjük meg az intézmény tanárainak, dolgozói­nak hatalmas türelmét, és azt, hogy mindenben segítenek, tá­mogatnak bennünket. Nem en­gedik meg, hogy elkeseredjünk. Gépíró és szövegszerkesztő cso­port tanulói (nevek, címek a szerkőben) „Árendás” részvény 1994. november 9-én, az akkori Mezőbank Rt.-nél (Eger, Kossuth u. 13.) „Árendás” részvényt vál­tottam kárpótlási jegyért 168,8%- ban. Az „Árendás” részvényt a Co-Nexus Értékház Értékpapír- kereskedő és Tanácsadó Bt. ke­zelte a letéti szerződés alapján. Azóta már többször is kerestem volna telefonon az illetékes Rt.-t, de sajnos nem tudtam érdemben beszélni senkivel, mert az „Áren­dás” részvényről senki sem tu­dott semmit, mindig másra hivat­koztak. Ezért újból kérem, jó len­ne, ha jelentkeznének a többi „Árendás” részvénytulajdonosok is, hogy közösen kutassuk fel az eltűnt illetékeseket. Telefon: 06- 20/436-7801 (Név és rím a szerkesztőségben) * A koordinációban szerkesztő­ségünk is szívesen közreműkö­dik. Ha a kutatás eredménnyel jár, szívesen számolnánk be a fej­leményekről. (a szerk.) Felejthetetlen zenei ajándék Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg köszönetemet a saj­tó nyilvánossága nélkül minél több emberrel. Egy köszönetét négy nagyszerű zenepedagógus­nak, akik egy csodálatos, egye­dülálló zenei élménnyel ajándé­koztak meg sokunkat 2003. má­jus 29-én Hevesen. Négy zongoratanár, négy nagyszerű ember: BÁRÁNY CSILLA, DR. KÁDÁR IMRÉNÉ, SZEPESI KATALIN és FERENCZ SÁNDOR négykezes, kétzongo- rás, nem mindennapi hangver­senyt adott egy nagyon nemes célért: az Egészséges Gyermekek Egészségéért, az Aranyág Alapít­vány javára rendezték lélekeme­lő estjüket. A rekkenő nyári hő­ségben zsúfolásig megtelt a mű­velődési ház nagyterme muzsi­kára szomjas érdeklődőkkel. Nemhiába! Áz a 2 órás áradó ze­nei ajándék, amit ott kaptunk, sokáig sokunknak felejthetetlen élmény marad. Ferencz Sándor tanár úr igazi showmanként a zeneszámok előtt olyan magától érthető természetességgel kalau­zolt bennünket a zenei biroda­lom sokszínűségében, hozta életközeibe az előadandó dara­bokat, átiratokat, hogy az önma­gában'is élvezetes előadás lett volna. Ehhez hasonló könnyed népszerűsítést csak Öveges pro­fesszortól hallottam valamikor, amikor a fizika rejtelmeibe avat­ta be a nagyon laikus hallgatósá­got. Most ugyanez az otthonos­ság érzése járt át minket Ferencz tanár úr vezetése nyomán. Min­den szavát szomjasan itta a hall­gatóság apraja-nagyja, s ezt kö­vetően értőbben élvezhette a fel­csendülő zeneművek minden hangját, akkordját. Az előadás különlegességét az adta, hogy a választott művek soha nem egy zongorista ujjai alól hangzottak fel. Volt, mikor egy zongorán ketten, hárman, volt, mikor két zongorán négyen játszottak egy­szerre bravúrosan, tökéletes har­móniában szárnyalt a dal. Fel­hangzottak ismert szerzők is­mert művei, pl. Csajkovszkij Diótörőjéből a Virágkeringő, vagy a kevésbé ismert Them Ma­gyar indulóján át Milhaud: Braziliera című zongoradarabja, amely a dél-amerikai tánczene ritmusát idézte. Ezt az igazán színes válogatást ha lehet, még tetézte a négy lelkes tanár-elő­adó könnyed, felszabadult játé­ka. Az egész hangverseny han­gulatán átizzott a zongoristák önfeledt odaadása, éreztetve, hogy maguk is örömzeneként élik át a teljes koncertet. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy előadó és hallgatóság egy­ként élvezte a muzsika embert jobbító, gondot feledtető, jóté­kony hatását. Mindezeket megte­tézte a tudat, hogy egy nagyon humánus szándék vezérelte a négy zongoratanárt, amikor ezt az óriási munkát felvállalta, nyúj­totta: tudniillik, hogy a hangver­seny adományaiból minél több forint jusson a rászoruló gyerme­kek gyógyítására. A résztvevők lelkét biztosan gyógyította ez a hangverseny, de biztos vagyok abban is, hogy az összegyűjtött összeg is jó ügyet fog szolgálni. Az elmondottak után nehezen találok szavakat arra, hogy so­kunk nevében megköszönjem a kezdeményezést, a csodálatos él­ményt, a szívet-lelket gyönyör­ködtető hangversenyt mind a né­gyüknek, amire a mindennapi zongoraoktatás mellett még volt erejük. Tanév vége közeledtén jó nyári pihenést kívánok mindany- nyiuknak azzal a kicsit önző óhajjal, hogy a jövőben minél gyakrabban legyen ilyen és eh­hez hasonló szép esténk vala­mennyiünk épülésére. Biczó Jánosné Heves, Széchenyi n. 8/A Nyár — a könyvtár bezár? Nyílt levél a Bródy Sándor Könyvtár igazgatójának. Tisztelt Igazgató úr! Hiába „ldlincseltem” önnél a napokban, mint ahogy évek óta reménytelennek tűnik „bevett” szokásokat megváltoztatni — a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár vakációs bezárását ille­tően. Rövid fejszámolással (50 dolgozó x 30 nap = 1500 nap/év) elkápráztatott. Ázt mondta, nem lehet egy év alatt az összes dolgo­zó szabadságát kiadni másként, mint egyben, egyszerre, s ez az in­tézmény bezárásához vezetne. No meg bizonygatta: a takarítást is legjobb zárt intézményben elvé­gezni. S egyébként pedig, szűkí­tett időben lehetőség lesz újságol­vasásra a zenei részlegben, meg aztán van három fiókkönyvtár is a városban. Tényleg el kell nekünk, könyvtár-látogatóknak is gondol­kodnunk (több, esetleg évtizedes vezetői gyakorlattal), hogyan lehet a dolgozóknak egy év alatt a járan­dó szabadságot kiadni? Esetleg szabadságolási tervet, grafikont kellene az előző év végén, adott év első hónapjaiban összeállítani. Mondjuk egyharmadát a szabad­ságának a tavaszi-őszi-téli idényre terveztetni, a 2/3-át júniusi, júliu­si, augusztusi, szeptemberi idő­szakra, családi egyeztetés alapján. Arról már nem is szólva, hogy a nyári időszámítás körüli napoktól szombaton sincs nyitva az intéz­ménye. Az Ön frappáns válasza: „nincs igény rá”, így lehet leszok­tatni az embereket a könyvtárba járásról. A lehetőség sincs meg, mert hátha egyszer családok „lep­nék meg” szombatonként a „szel­lem fellegvárát”. Nem beszélve ar­ról, hogy egész évben hétfőnként csak délutántól van nyitva tartás. Mi tagadás, nyáron a zenei részleg állja a sarat: 2-3 napilap van kité­ve. S a többi napi-heti-havi lapot a hagyomány szerint majd elolvas­sák „visszafelé”, mondjuk augusz­tus végén. Milyen jó lenne nyáron, turista-szabadságolási idényben is elnézelődni sikeres időszakos kiál­lításaikon! No majd ősszel. S az ol­vasóterem számítógépeinek hasz­nálata? Aki akar, majd keres a vá­rosban Internet-hoz­záférhetőséget. Vagy esetleg meg­várja a nyár végét. Igazgató úr! Tudja, miért aggódom? Hogy ve­zetői mentalitása ragályos lesz. Mit szólna hozzá, ha az iskolák, utána az óvodák, a bíróságok, a polgármesteri hivatal, az APEH, az okmányiroda stb. mind bezárna a nyárra? Igazgató úr! A dolgozók éves szabadságának egybeni ki­adása július-augusztus hónapra elfogadhatatlan vezetői gyakorlat, az olvasók és a lakosság felé pedig lelketlen, etikátlan, nem szolgálta­tó szemléletű hozzáállás. A könyvtár ugyanis szolgáltatás. Fűrész János (rím a szerkőben) Játék, tánc, móka Tornaverseny Évzáró tornaversenyt tartott az egri Szent-Györgyi Albert Ált. Is­kolában immár 40 éve működő leány tornaszakosztály. A 39 tor­nászból 27-en indultak a díja­kért, amit a Prokaj-éremverde, a Gyarmati, a Szűcs család, vala­mint Papp Zoltán tanár biztosí­tott az indulóknak. A lebonyolí­tást a szakosztály volt tornász­női látták el. Aranyéremnek örülhetett osztályonként: Tóth Rebeka, Perge Laura, Kalmár Lilla, Szűcs Estella, Torba Zita, Vojtkó Vera. A 3-4. osztályosok­ból álló csapat ez évben is váro­si-megyei 1. helyezés után részt vett Budapesten a diák első olimpián, ahol csupán néhány tizeddel nem állhatott dobogóra és esett el az országos versenyre jutástól, ami előző évben sike­rült. Örvendetes, hogy az egyre kevésbé népszerű torna sportág, ami a tantervben szerepel, a 4- es gyakorlóiskolában sikeresen működik. Dr. Markos Tibomé ny. tanár, edző Öregdiákok találkozója Csodálatosan szép lett volna az osztálytalálkozónk, ha azt mondhatnám: megjelentünk va­lamennyien. De nem tehettük, hiszen a 64 éves találkozónkat tartottuk május 31-én a mátrafüredi Avar Szállóban. Öt­venháromból jelen négy fő, tá­vol három gyengélkedő. Az Egri Érseki Tanítóképző Intézet öreg­diákjainak különleges, összetar­tó osztálya volt az 1939-ben vég­zett osztályunk. Tény, hogy a háború, a harctér, a nehéz évek nem tettek jót az egészségünk­nek. Viszont azt sem tagadhat­juk le, hogy maradékunk fölött eltelt 85 év. A szokásos szertar­tást azonban megtartottuk. Egy­más kezét fogva elénekeltük, hogy „Ballag már a vén diák...”, majd gyertyát gyújtva felolvas­tam az „igazoltan távol” lévő 46 társunk nevét. Kiemelve vitéz Gallai István, Jobbágy Béla és Kondás Barna társunk nevét, akik az elmúlt évben még köz­tünk voltak. Dr. Tátray Feri meg- ígértette velünk, hogy jövőre is találkozunk. László Ferenc öregdiák Emlékezetes napok A Csányi Idősek Otthonában májusban az anyák napjával kezdődött az ünnepségsorozat. A helyi óvodások, majd másnap az iskolások műsorral köszön­tötték női lakóinkat. Az anyák napjáról a hatvani református gyülekezet tagjai is megemlé­keztek. A hétköznapok is válto­zatosak. Köszönjük mindazok­nak, akik szebbé teszik napjain­kat, egyformán fontosnak tart­ják a lelki és testi gondozást. Juhász Árpád Dr. Nagy Imre szocialista politikusnak Eger város rendőrkapitányának Fékezzék meg a motorosokat! Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként né­mi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. _____________■ Tisz telt Képviselő úr! Tisztelt Pol­gármester úr! Az elmúlt héten a sajtóban többször szóba hoztuk az Egert az M3-as autópályával összekötő gyorsforgalmi út kérdését. Jómagam úgy vélem, hogy ez az ügy a napi politika és a pártok felett áll, hiszen stratégiai jelentő­ségű Heves megye és Eger szem­pontjából egyaránt. Nem szeretném, ha Ön vagy bár­ki azt gondolná, hogy az M25-ös út ígérétének felemlítése valamilyen ellenzéki szemtelenkedés lenne. Ön képviselőtársunkkal, Sós Tamással együtt az országgyűlési választási kampányban többször hangsúlyozta, hogy győzelmük esetén még ebben a kormányzati ciklusban megépül a gyorsforgal­mi út (a tisztánlátás kedvéért: 2002 és 2006 között). Medgyessy Péter miniszterelnök az önkormányzati választási kam­pányban az Egri Városi Sportcsar­nokban szintén megerősítette ezt. Egy kormányhatározat szerint ebben a ciklusban csupán a terve­zés kezdődik el, és csak a 2007-2015 közötti időszakban épülhet meg (ta­lán) a gyorsforgalmi út. Tehát az ígé­retekkel ellentétben ebben a kor­mányzati ciklusban nem történik egy kapavágás sem. Ön igen érzékenyen reagált ama, hogy mi szóba hoztuk, felemlítettük az egri ígéretet. Ellenzéki álszentsé­get, álságosságot emlegetett. Sajnos nem ez az első eset, hogy Ön mor­cos lesz, ha kérdőre vonják. Megítélésem szerint a mindenkori ellenzéknek kötelessége az ígéretek számonkérése. Főleg, ha miniszterel­nöki, megyei közgyűlési elnöki, pol­gármesteri ígéretről van szó egyben. Önök nem azt nyilatkozták, hogy „mindent megteszünk azért, hogy majd egy későbbi kor­mányzati ciklusban megépüljön ez az út”. Pontos határidőket mondtak. Többször, nagy nyilvá­nosság előtt, „felelős” ígéreteket hallva számítottak a Heves me­gyeiek ama, hogy a tervek megva­lósulnak. Ama viszont nem számítottunk (mert nem mondták), hogy óvo­dákat és iskolákat fognak bezár­ni. Ama sem számítottunk, hogy egy év alatt 30 ezerrel nő majd a munkanélküliek száma, hogy a földgáz és a villamos energia ára is jócskán emelkedik. Azt is elfe­lejtették mondani, hogy a kor­mány majd magára hagyja az ön- kormányzatokat és eladja a kór­házakat. Az ellenkezőjét ígérték, Tisz­telt Polgármester úr! Azt is jó las­san, hogy mindenki megértse. Ne tessék csodálkozni, ha ezek után kérdőre vonják az emberek! Tisztelettel: dr. Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő Tisztelt kapitány úr! Egri polgárként úgy érzem, nyílt levelet kell írjak Önnek. A Mátyás király úton lakom, és mióta bekö­szöntött a melegebb idő, az őrült, elmebeteg motorosok is megje­lentek az úton. Szinte egész nap száguldoznak, óriási robajjal bő- getve a motorjaikat. Hogy miért zavar engem is? Nem irigységből! Csupán azért, mert soha nem lát­tam még, hogy egyet is közülük kivont volna egy rendőrjárőr a forgalomból! Azt ugye mindenki látja, hogy 3-4-szer gyorsabban száguld némelyik motoros, mint a szabályosan haladó autók. Az pedig azt hiszem, már a megen­gedett sebesség felett van! Arról sem kell Önt meggyőznöm, hogy a szándékosan „megbuherált” ki­pufogók (legyen minél nagyobb hangja) a megengedett zajértéket is bőven meghaladják, ami megint csak törvénybe ütközik. Az viszont végképp felháborít, hogy a múltkor majdnem elso­dort egy ilyen őrült egy szabályo­san, a gyalogátkelőhelyen átkelő babakocsis ldsmamát, ráadásul a motoros a piroson száguldott át őrült robajjal, és csak saccolni tudtam, hogy 160-170 km/órás sebességgel. Nappal, a Mátyás ki­rály úton! A rendszáma ügyesen „felhajtva”, pontosabban közé­pen kettéhajtva, nehogy valaki fel tudja jelentem. Kérdem Önt, mint a legilletékesebb hatósági sze­mélyt, hogy kíván-e valamit tenni a rendőrség ezek ellen a motoro­sok ellen? (Név és rím a szerk.-ben) A hatvani Liszt Ferenc Vasutas Nyugdíjasklub tagjai az idén is megrendezték a már hagyomá­nyossá vált gyermeknapi ün­nepséget, melyre a MÁV alapít­ványi óvodájából a nagycsopor­tosok jöttek el. Volt játék, tánc, móka, kacagás. Öröm volt nézni a kisgyermekeket. A tetőpontot persze a kb. 100 db palacsinta felszolgálása jelentette, melyet a klubtag nagymamák frissen sü­töttek. Köszönet jár a szerve­zőknek és az ajándékként át­adott játékok készítőinek. A műsort és a játékokat Csekő Mihályné ex-óvónéni, a klub kultúrfelelőse vezette. Köszönet illeti Csekő apukát is, akinek ze­néjére vidáman lejtették a kis­gyermekek és a klubtagok is a kacsatáncot. Pallag Attiláné Hatvan

Next

/
Thumbnails
Contents