Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-24 / 120. szám
Tizenkét éve műsoron a musical Májusban tizenegy estén át ismét felcsendülnek a Padlás című musical slágerei. Az egri Gárdonyi Géza Színház tizenkét éve tartja műsorán a népszerű előadást, melyet Hegedűs D. Géza rendezett. A színpadon Saárossy Kingát, Zám Andreát, Fekete Györgyit, Tu nyögi Pétert, Vízy Györgyöt, Balogh Andrást, Kelemen Csabát, Blaskó Balázst, Pálfi Zoltánt, Horváth Ferencet, Lisztóczky Pétert és Bódi Zsoltot láthatjuk.- Több szempontból is érdekes az előadás - magyarázza Tunyogi Päer a beszélgetés kezdetén hiszen ilyen sokáig még nem tartott műsoron egyik előadást sem az egri színház. Tizenkét évet és 130 előadást élt meg eddig a musical. Majdnem mindenki ugyanazt a szerepet játssza, csupán a Sünit alakító Saárossy Kinga vette át azóta a Mamóka szerepé, helyette Zám Andreát, Meglökő szerepében pedig Usztóczki Pétert láthatjuk; és újm Bódi Zsolt lép színpadra Robinsonként. Május 1-jén volt felújító próba, azt hiszem, ha álmunkból felébresztenének, akkor is tudnánk a szöveget. A Kossuth-díjas Presser Gábor zenéje pedig külön vüágot és varázslatot jelent. Időtlen és mindig hatni tud.- A színlapon az szerepel: félig mese- félig musical. Hiszen örök emberi dolgokról szól, mint barátság, szeréé, összetartozás, elválás. Egy jó mese felnőtteket és gyerekeket egyaránt érdekel - vallja Fékéé Györgyi. Mindkét színészt személyes élmény köti az egri bemutatóhoz: '91 áprilisában a bemutatóra született meg Péter fia. Györgyi Fanni lánya pedig valósággal „beleszületett” a darabba. A művésznő hét hónapos terhesen még játszotta Kölyök szerepét a színpadon, így nem csoda, ha a kislány kívülről tudja a musical dalait. Amikor az elmúlt évek emlékezetesebb előadásairól faggatom őket, a Herceget alakító Tunyogi Péter mosolyogva meséli:- Jópofa dolgok sülnek ki például a szilvásgombócos jelenéből, hiszen a nézőtér felé gumírozott gombócokat repítünk, ám akad, ami elszabadul... Vagy amikor Vízy Gyuri kollégánk a 670 éves Lámpás szerepében elfelejtette az egyik dal szövegét, és nyolc versszakon keresztül ismételgette az ,JEz ő, ez ő, ez ő...” sort. Györgyinek is volt egy emlékezetes bakija: van egy szövege, az „Újm feltárul a rég nem látott ajtó", amit egyik alkalommal „újm felszólal’’-ként énekek. Mondanom sem kell, hogy mi Vízy Gyurival a színpad háta felé fordultunk és nevettünk. — Egy hónap alatt koztuk ösz- sze az előadást — emlékszik vissza Péter. — Nagyon jó vök együtt dolgozni Hegedűs D. Gézával, aki itt rendezte, a Vígszínházban pedig játszott is a darabban. Ennek köszönhető, hogy többször be is ugrottunk az ottani előadásba Tavaly, az 500. estén a szerzőpáros ajándékkal lepett meg valamennyi színészt, aki valaha is játszott az előadásban, mindnyájan kaptunk egy dísz CD-t, és közösen a színpadon elénekeltük a „Szilvásgombóc’' című betédalt.-Kíváncsian várjuk, reméljük, most is ugyanolyan szeréettel fogadják az előadást, mint korábban - mondja Fekete Györgyi. - Ismerőseim közül is sokan jelezték, hogy újra megnézik, s vannak, akik már a gyerekeiket hozzák el a színházba. Május 29-ig játsszuk, számunkra is nagy öröm, hogy újm felléphetünk a Padlás deszkáim... piusy csenge Újra a Padláson 2003. május 24. HEVES "«HÍRLAP Gárdonyi Géza ^ Színház Nagy András az Ébredés Johannesének szerepében Nagy Andrásnak ez volt a hetedik egri évada, mely igen gazdagra sikeredett. Az itt töltött évekről, sikerekről, kudarcokról beszélgettünk a fiatal színművésszel.- Mikor érkezett Egerbe?- Egész pontosan 1996. október elején, amikor elkezdtük Háy Gyula A ló című művének a próbáit, mely cAliguLO címmel futott. Azóta folyamatosan a Gárdonyi Géza Színházban dolgozom.- Hogyan érzi magát a városban és a színházban?- A várost imádom, igazán itthon vagyok. A színészi életemben voltak kríziseim, amiken több-kevesebb nehézség árán sikerült túljutnom, és most itt tartok.- Hol tart most Nagy András?- Ezt én meg nem tudnám mondani. Az évad végén lesz időm kicsit magammal foglalkozni, és akkor végiggondolom, amit az elmúlt évben csináltam. Levonom a kellő következtetéseket, hol hibáztam én, hol voltak nem megfelelőek a körülmények. Ami meg jó volt, abból próbálok erőt menteni.- Azt mondta, voltak krízishelyzetek a pályáján. Amikor a főiskola után átkerült ide otthonról, Szlovákiából - hiszen a Felvidékről származik -, bedobták a mélyvízbe és úszott is becsülettel aztán valami megszakadt. Mi volt ennek az oka?- Amikor ide kerültem, új ingerek értek, új kollégákkal találkoztam, egy újfajta színházi világba csöppentem, ez inspirált. Voltak igazi sikereim, az Ármány és szerelemben vagy a Csak mint otthon, Mr. Sloane-ban. Aztán valahol a Rómeó és Júlia után volt egy időszak, amikor már az új ingerek lendülete elmúlt, nem volt igazi visszajelzés. Úgy gondolom azonban, hogy az önmagámnak fölállított mérce alá sohasem mentem.- Melyik volt az a pont, amelyen ez ismét pozitív irányba fordult?- Lehet, hogy ez egy törvényszerű folyamat, de ha egy konkrét momentumot keresek, az az volt, amikor az átépítés után visszaköltöztünk a színházba. Az épület újszerűsége hatott rám úgy, hogy ebből erőt meríthettem és új lendülettel indultam neki a munkának.- Az elmúlt évad mitől volt az Ön számára eny- nyire gazdag és sűrű? Min múlhatott ez?- Az előző évben egyetlenegyet játszottam, úgyhogy előre rápihentem erre az évadra. De a tréfát félretéve, most érhetett be valami, amitől kidöccent a kátyúból és elindult a szekér. Ennek persze megvannak a hátulütői is, hiszen ennyi bemutató és előadás mellett néha megcsömörlik az ember, amikor egyszerűen már látni sem tudom a színházat. De furcsa módon, amikor ilyen, fogat,összeszorító, dacos állapotban játszom vagy próbálok, talán akkor vagyok a legkreatívabb.- Vegyük sorra az idei bemutatóit! Kezdjük a nyár érsekkerti csodájával, A legkisebb boszorkánnyal. Önnek miről szólt ez az előadás?- A szerelemről. Anélkül, hogy a magánéletet bele akarnám keverni ebbe a történetbe, azt kell mondjam, ez akkor és ott nagyon fontos előadás volt a számomra. Az a típusú színész vagyok, aki használni tudja és akarja azokat az ingereket, amelyek érik, és beépíti a munkájába. Ettől vagyunk mindennapi emberek, akik mégsem mindennapiak. Mindenesetre a Kis boszorkány gyönyörű kaland volt és csodálatos ismeretség Bal Józseffel, a rendezővel, akihez hasonlóval még nem találkoztam. Ő bevonta a színészeket a közös alkotásba. Érezni, hogy a színészből indul ki, és hagyja, hogy megszenvedjük, megcsináljuk a figurát, s okosan vezet vissza a darabhoz, ha elkalandoznánk a „mese” fonalától. Egyébként Csizmadia Tibor is így dolgozik, mint azt raz utolsó bemutatónk, a Galambok próbáin megtapasztalhattam.- Aztán jött Az ügynök halála, mint az első kőszínházi bemutató...- Erdőss Pálnak ez volt az első színházi rendezése, így bizonytalanul mozgott a nem filmes közegben, de Szilágyi Tibor helyenként átvette a pálcát, és pompásan dolgoztunk együtt. Olyannyira, hogy ezt meg is ismételjük Sopronban, ahol ő közben színidirektor lett, s Anger Zsoltot és engem elhívott a két fiú szereDére az ottani ügynök-bemutatóra. Tibor révén sokan látták az előadást a szakmából is, és nagyon sok dicséretet és elismerést kaptam. Azt hiszem, sikerült milleri módon megfognunk a két fiú alakját. Ebben az előadásban próbáltam meg azt színészileg, hogyan lehet háttérben maradni, és mégis jelen lenni. A háttérben eljátszani Happy karakterét sokkal érdekesebb, hiszen ennek a szerepnek - a háttérbe szorult fiú-öcs drámájának - ez a lényege. Elég egy-egy tekintet, egy-egy gesztus, és ha eltalálja az ember, akkor nagyon működik.- A Klikk! is nagy kaland volt, és reménytelen harc a röhögés ellen...- Igen, eleinte sok előadás arról szólt, hogy hogyan ne röhögjem el magam a színpadon. Szerencsére a közönség jól vette ezt, hogy gyakran nem tudtam türtőztetni magam. Elfogadta, hogy a színész is ember. Ha nem elég, hogy az egész közönség dől a nevetéstől, még megáld az ég egy olyan kollégával, mint Safranek Károly, aki bármire képes, hogy az előadás célja, lényege megszülessen a nézőben és néha a színpadon is, és akkor szinte lehetetlen nevetés nélkül megúszni.- Ezután következett az Ön számára az évad csúcspontja, Julian Gamer darabja, az Ébredés.- Ez az egész egy csoda volt, nem is igazán tudok mit mondani róla. Az egész önmagáért beszél. Nagyon örültem ennek a darabnak, mert valahol visz- szacsatolt a pályám azon csúcspontjához, amit a Mr. Sloane jelentett. Ránézésre nem vagyok egy deviáns alkat, mégis megtalálnak ezek a deviáns figurák, mint Johannes az Ébredésben, Sloan, vagy Billy Bibbit a Kakukkfészekben. A színpadon büntetlenül lehet az ember más, mint a hétköznapi életben, és ez egyfajta kiteljesedést jelent.- Az Ahogy tetszik következett, amiben Olivért játszotta.- No, ismét egy kis deviancia, ha másfajta is. Nagyon mai ez a Shakespeare-alak, egy újgazdag kis fiatal ficsúr. Ezért a maiságáért szeretem nagyon, elsősorban az első jelenetet. Nem poros, nem pate- tikus, tiszta képletet mutat, ahol erőből lehet megoldani mindent, szerep szerint és színészileg is, ami az én „vézna” típusomból nem mindig következik egyértelműen.- Végezetül jött a Galambok, egy mai szerző mai drámája Csizmadia Tibor rendezésében.- Rettenetesen féltem az egésztől, meg talán magamtól is, mert ez egy nagy „snúr” volt, a Klikk!-Ébredés-Ahogy tetszik-Gálambok, és éreztem, már olvasva is, hogy nem lesz egy egyszerű próbafolyamat. Az érzelmi részéhez éreztem *elég erőt. Életem első olyan szerepe volt, ami a bemutató napjára érett meg: a közönség „meghozta” a karaktert, és ezt sikerült is megőriznem. Azóta nagyon élvezem ezt az előadást.- Végigtekintettük az elmúlt évadját, ilyen vagy könnyebb évadokat kíván magának a jövőben?- Nem kímélem magam, ilyeneket szeretnék. Végül is, ha két évre elosztom, az nyolc bemutató, ami éppen elég. Az elosztás nem volt optimális, hogy az előzőben egy, most meg a nyári Anconai szerelmesekkel együtt hét premierem volt, illetve lesz. Mindenesetre bírtam, és úgy érzem, meglett a gyümölcse.- Sok ilyen évadot kívánva köszönöm a beszélgetést! EGRES BÉLA Agria Játékok 2003. Három produkció, három helyszínen Június harmadikén a Szellő a füzesben című mesedarab bemutatójával megkezdődnek az Agria Játékok idei rendezvényei. A Gárdonyi Géza Színház az elmúlt évhez hasonlóan három produkcióval készül a nyárra. A fent említett mese érsekkerti premierjét az Anconai szerelmesek című darab követi a Kis Dobó téren, majd a Líceum udvara ad otthont a Hegedűs a háztetőn előadásainak. Az idei Agria Játékokról beszél Csizmadia Tibor igazgató-főrendező.- Más színházakban lassan lecseng az évad, ehhez képest mi éppen most kapcsolunk még nagyobb tempóm, hiszen két zenés és egy gyerekdarab készül párhuzamosan, lefoglalva a színház minden helyiségét — meséli a színidirektor. - Ez egy színházcsináló ember számára boldogság, különösen, ha ez színvonalat is jelent.- A Szellő a füzesben az európai kultúrkörben jelentős helyet foglal el, bár Magyarországon a Mid mackó és az Alice árnyékából nem tudott előlépni. Czajlik József — aki rendezi a mesedarabot — fiatalember létére több produkcióval is letette már névjegyét. Az a Színművészeti Egyetemista bábszínész osztály, amely ezt az előadásunkat bemutatja, most vizsgázik, ez az első olyan munkájuk, mely nem pusztán vizsgafeladat, hanem már eleve a közönségnek készül. Ők legalább olyan otthonosan mozognak a színpadon báb nélkül, mint bábbal, vagy bábbal, mint báb nélkül. Ennek a bizonyítéka lesz az érsekkerti előadás, melyet június 3-án délután kettőkor láthat először a közönség. — Az Anconai szerelmeseket, a Kis Dobó teret és Szegvári Menyhért rendezőt nem kell bemutatni, ezért cégért sem kell ráaggatni, de az a hat belvárosi este - amit a nézők a tér valamelyik vendéglőjének a teraszán eltöltenek színházi előadást nézve - biztosan emlékezetes lesz. Mint az elmúlt nyáron - most is - az a célunk, hogy egy kis mediterrán miliőt varázsoljunk a Kis Dobó térre, mely egyébként is áraszt ilyen hangulatot, és amelyet mi tovább fokozunk zenével, vidám játékkal.- A Hegedűs a háztetőn kapcsán attól szorongok, hogy olyan nagy formátumú, olyan nagy gondolatról szóló, olyan erős anyag, ami szinte szét is feszíti önmagát. De G. Béres Attila, a rendező a Valahol Európában színpadra állításával bebizonyította, hogy milyen jól fekszik neki az ilyen produkció létrehozása. A főszereplők névsora pedig önmagáért beszél: Haumann Päer, Molnár Piroska, vagy Görög László, Kelemen Csaba, Mészárós Máté és a többiek neve biztosíték a sikerre. Ilyen erős szereposztás mellett a gond inkább az, hogy mi lesz az előadás további élete. Szeretnénk valamilyen módon tovább játszani és nem belenyugodni a véges előadásszámba. Az Anconait eleve úgy terveztük, hogy bevisszük a színházba, a Szellő a füzesben pedig a Színművészeti Egyetem Odry Színpadán folytatja tovább életét. Biztos vagyok benne, hogy ez a produkció is új életet, más stílust kap majd a zárt térben, hasonlóan a Legkisebb boszorkány című bemutatónkhoz, ami az előző évi nyári előadások után megújult és fölfrissült ősszel a színház színpadán.- A három nagy produkció mellett nem akarom kihagyni azt sem - mondja végezetül Csizmadia Tibor -, hogy a Hegedűs a háztetőn- ben játszik a Budapest Klezmer Band, amely - mintegy étvágygerjesztőnek — a bemutató előtt egy héttel a Líceum udvarán önálló koncertet ad, amely jó felütés lesz a „Hegedűs” előadás-sorozatához. LO A FÜZESBE Mese az Érsekkertben Már zajlanak a próbák az Érsekkertben. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves bábszínészei készülnek Kenneth Grahame meséjét „színpadra” varázsolni. A tó körül lassan megelevenedik Varangy, Vakond és Patkány barátsága. A rendező, Czajlik József első mesejátékát állítja színpadra.- Izgalmas játék ez a darab számomra - említi meg -, reméljük, a gyerekeknek is az lesz. A hallgatók először kaptak lehetőséget az iskolán kívül is megmutatkozni, most találkoznak a közönséggel. Először dolgozunk együtt, a próbák során kicsit tanítom is őket, a műhelymunkának fontos része a pedagógia. Nagyobb a felelősségem, több dolgot lehet és kell is átadnom. Ugyanakkor elég időt kell szánnunk az alkotómunkára is. A tó egész területét szeretnénk bejátszani, amihez természetesen szükségünk lesz a gyerekek segítségére is. A nézők nem hagyományos történetre számíthatnak, főleg a főhős nem egyértelműen jó vagy rossz figura. Egyaránt vannak szerethető és kellemetlen vonásai, talán ettől olyan emberi. A történet talán nem is olyan mesebeli: a tópart és az erdő lakói élSzínművészeti Egyetemisták próbálnak az Érsekkertben Czajlik Józszef rendező (balra) irányításával vezik a nyarat, a gyönyörű napsütést, a tó csendességét, a nyugalmat..., de egyszer csak Varangy legújabb csodajárművének zaja töri meg a csendet, kavarja fel a levegőt és kergeti el a kis állatok nyugalmát. Varangy, aki a száguldás szerelmese, mindig talál valamit, amivel felvághat a barátai előtt, és viselkedése már kezdi kétségbeejteni az erdő látóit. Patkány és Vakond a bölcs Borz tanácsát kérik, hogy miként bírhatnák jobb belátásra Varangyot, hogyan vehetnék rá, hogy megváltozzon. A három jó barát együtt indul Varangylak felé, hogy segítsenek társukon... A mesejáték természetes anyagokból készült jelmezekkel és eszköztárral hívja közös játékra az óvodásokat és az alsó tagozatos kisdiákokat. Június 3-6. és 10-12. között 10.30 és 14 órától az Érsekkert Klapka utcai bejáratánál lehet belépni a játéktérbe. P.CS.-3* NAPSUGAR-DIJ Döntsék el Önök, hogy ki érdemli a most záruló színházi * évadban a legjobb színésznőnek, színésznek illetve rendezőnek adandó Napsugár-díjat! Szavazólap a 4. oldalon. Megszenvedni minden figuráért Thália meg-megdöccenő szekerén Nagy Andrással
