Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-22 / 118. szám
6. OLDAL TARNASZE N T M I K L Ó S 2003. Május 22., csütörtök TARNASZENTMIKLÓS Polgármester: Buda Sándomé Alpolgármester: Ballagó Béla Jegyző: Tóth Albin A képviselő-testület tagjai: Oláhné Szabó Edit, ifj. Fekete Ferenc, Oláh András, Pál Ferenc, Tóth Dénes, Vona Dénes. Kisebbségi önkormányzab Elnök: Burai Sándor, Tagjai: Burai Lajos, Molnár József. A községháza címe: Tamaszentmiklós, 3382 Vöröshadsereg út 29. Tel.: 36/469-001, 569-016, 569-001 Tel./fax: 469-052 E-mail: polg.hiv.tamaszent- miklos@axelero.hu Ügyfélfogadási idő: hétfő: 8-16 óra kedd, szerda, csütörtök: 8-12 óra Lakosság száma: 991 0-3 év között: 45 4-5 év között: 28 6-14 év között: 107 15-18 év között: 57 19-62 év között: 533 63 év fölött: 221 Vállalkozások száma: 24 Jeles napok: • Pünkösd első szombatja, falunap • December 6.: búcsú Civilszervezetek és alapítványok: * Nyugdíjasklub * Ifjúsági klub * Babamama klub * Strázsa Alapítvány * Tamaszentmiklós Község Felemelkedéséért Alapítvány Közérdekű telefonszámok: • Háziorvos: 469-010 • Iskola: 469-008 • Körzeti megbízott: 469-033 Településtörténet: Tamaszentmiklós helyén a XIII. században Ény és Türügy néven már lakott településeket említenek a források. Ebben az időben az Aba nemzetségbe« Demeternek, Kálmán király föasztalnoká- nak birtoka. A falu első írásos megjelölése Zsigmortd király uralkodásának éveiből, 1411- ből származik Zentmiklós névalakban. Később Cson- kaszentmiklós néven említik. A török időkben a falu elpusztult, csak az 1750-es években népesedik be. Az itt élők gazdálkodását meghatározta, hogy Szent- miklós a Tisza árterületéhez tartozott. Talaja agyagos, alacsony koronaértékű, ezért a környező földeket csak nehéz munkával lehetett művek ni. A növénytermesztés mellett ezért válhatott jelentőssé az állattatás. A település régi pecsétje Ökogazdálkodás a jövő A római katolikus templom oltárterítőjét a nyugdíjasklub asszonyai egész télen hímezték fotó: perl marton Idilli csend jellemzi Tarnaszentmiklóst. A Hevest a Tiszával összekötő úttól kieső, elzárt településen azonban csak látszat a csend. Nagy tervek készülnek itt, olyanok, amelyek hosz- szú évtizedekre meghatározhatják a falu arculatát, az itt élő emberek komfortérzetét.- A megyében szinte az utolsók voltunk, akik vezetékes ivóvízhez jutottunk a nyolcvanas évek elején - mondja Buda Sándomé polgármester. - Azt tudtuk, hogy a vizünk nagyon nitrátos, magas a vas- és mangántartalma, de az csak a közelmúltban derült ki, hogy az arzéntartalma is több a megengedettnél. Ezért a Heves Megyei Vízmű Vállalattal közösen egy 30 millió forintos nagyberuházásba kezdtünk, amelynek eredményeként az elkövetkezendő években a szentmiklósiak vízellátása is megfelel majd az uniós normáknak. Az utóbbi időszakban nyolc közlekedési út készült el, de további kettő még aszfaltozásra vár és a régebben lebetonozott utak is felújításra szorulnak. Ám ez lényegesen kisebb beruházás, mint a falu közepén elterülő vályoggödör betemetése. Sajnos, ez a hatalmas felület illegális szemétlerakóként szolgál egyesek számára, ráadásul nagyon rontja a faluképet. Mivel a rehabilitációja 100 millió forintos beruházás lenne, ezért két részletben pályáztunk. Egy 49 és 58 millió forintos ütemezéssel szeretnénk végre megszüntetni a régi vályoggödröt, helyébe egy kultúrparkot tervezünk, halastóval, amely éppúgy szolgálná a helyiek kikapcsolódását, mint a horgászturizmus lehetőségét. A polgármester asszony nem tagadja, hogy bizony nemcsak feladat van bőven, hanem probléma is. A faluba több olyan család is betelepült, akik a fővárosból érkeztek, s azt remélték, itt majd könnyebb lesz a megélhetés. Ám csalódniuk kellett, így ők is tovább gyarapították a munkanélküliek számát. A kisebbség a település szociális támogatásra fordítandó keretét meríti ki. A Metalloglóbus régebben 400 lakost foglalkoztatott, az utóbbi években ez a munkalehetőség is megszűnt. Az önkormányzat minden erejével azon dolgozik, hogy megkapja a telephelyet, amelyre befektető hozható. A falu életének legkritikusabb pontja ugyanis a munkanélküliség. A vésztározók kialakításáról, annak előnyeiről egyelőre keveset tudnak a településen. Ám remélik, hogy egy körültekintő beruházás emelheti az életszínvonalat, bár azzal is tisztában vannak, hogy a vésztározó megépülése szemléletváltást hoz majd, hiszen át kell térni a táj- és ökológiai gazdálkodásra, s új típusú mezőgazdasági termékek előállítására kell koncentrálni. — Huszonnyolc éve kerültem a faluba — meséli a polgármester -, s már akkor sokan temették a falut. Am mégis itt vagyunk, s érzek annyi erőt ebben a közösségben, hogy a település megmaradásáért én nem aggódok. Oltárterítőt hímeztek a nagyik Piroska néninek egyetlen gondja van a nyugdíjasklubbal: a nagypapák nem igazán látogatják őket. Egyetlen legény van csak a gáton, aki rendszeresen beköszön hozzájuk. De hol vannak a férfiak? Újvári Elememé, Piroska néni örömmel mesél arról, hogy már 17 éves a helyi nyugdíjasklub. Rendkívül aktívak, hiszen minden kedden és csütörtökön klubnapot tartanak, amikor többek között kedvenc foglalatosságuknak, a kártyázásnak élnek. Megünneplik a névnapokat, sőt ha hívják őket, szívesen látogatják a környező települések nyugdíjasait.- Jelenleg 33 tagunk van - mondja Piroska néni -, de hu- szonnégyen biztos, hogy rendszeresen eljönnek. A nyugdíjasok-természetükből adódóan - még a klub- foglalkozásokon sem pihennek. A szorgos asszonyok egész télen oltárterítőt hímeztek a temp- bmba, aki pedig nem tudott varrni, az tűt vagy cérnát adott a közös munkához. Most újabb nagy fába vágták a fejszéjüket. Az egyre népszerűbb néptánccsoport ruhájának hímzését vállalták, hogy az ifjúságot ezzel is segítsék.- Rendszeresen kirándulni is megyünk - folytatta Piroska néni -, így például nagy élmény volt Ópusztaszer, ahová szeretnénk még visszamenni. Ám egyelőre nem a kirándulásokon törjük a fejünket. Hamarosan itt a pünkösd és a falunap, a nyugdíjasklub pedig már dolgozik az előkészítésen, hiszen mi is kivesszük a részünket a munkálatokban - mondja a mindig derűs és mosolygós klubvezető. ■ Egy kávéra mindig megállók Tamaszentmiklós legismertebb szülöttje mindig ott bukkan fel, ahol rosszak az utak. Ő Szabó Lajos, a Heves Megyei Közútkezelő Kft. igazgatója.- Nagyon boldog gyermekkorom volt Tarnaszentmiklóson - emlékezik vissza a gyermekkor éveire —, mi még a nyolc osztályt helyben jártuk ki, azóta a felsősök már Hevesen fejezik be az iskolát. Szerettem a tanáraimat, ma is szívesen emlékszem rájuk vissza, jó csapat volt, sokat lehetett tőlük tanulni. Mint fiúgyerek engem is leginkább a foci, a mozgás érdekelt. A település akkori arculata egy takaros, alföldi falu benyomását keltette, sok virággal, nagy portákkal, gondozott kertekkel. Ma, sajnos mindez a visszájára fordult. Nincs munkalehetőség, a házak elértéktelenedtek, olyanok vesznek itt telket, akik tovább rontják a munkanélküliek listáját. Ez egy ördögi kör. Néhány éve elképedve olvastam, hogy még gyilkosság is volt a faluban, amiről régebben hallani sem lehetett. Ma már nem élnek itt rokonaim, de ha az utam arra vezet, mindig lekanyarodok a Vezekényi útról és beugrók a presszóba egy kávét meginni. A hely, hiába is tagadnánk, azért egy életre szóló emléket jelent nekem. ________■ K iránduló csöppségek Tarnaszentmiklóson a gyermekek csak negyedik osztályig tanulhatnak az általános iskolában. Ötödikes korukban átkerülnek Hevesre, s- akkortól a kicsik is megtudják, mivel jár a mindennapos ingázás.- Nem új keletű ez a helyzet - mondja Vona Dénesné, Viktória az iskola igazgatója —, hiszen 1978 óta csak négy osztály van az iskolában. Ahogy a falu lélekszáma is lassan csökken, úgy apad az iskolába kerülő gyermekek létszáma is. A szülők nehéz anyagi körülmények között élnek, s ebből adódik, hogy sok családban nem érték a tudás, csak a megélhetés a fontos. Ez az iskola munkáját sem segíti. Minden gyermekünk igénybe veszi a napközit, s ez azért is jó, mert így délután biztosítjuk nekik a felügyeletet, s ilyenkor külön foglalkozásokra is lehetőség nyílik. Az iskolában a kicsiknek évente két kirándulást szerveznek, hiszen a családok anyagi körülményei miatt sokaknak csak álom a falu határait elhagyni. A gyermekeknek ezért osztálykiránduláson teremtik meg a lehetőséget a ki- kapcsolódásra és az országjárásra. Az idén már a kisebbségi ön- kormányzat is támogatta a gyermekek utazását. A harmincöt kisiskolás gyermek kedvelt szórakozása a sportkör látogatása. Ám emellett nem hanyagolják el a tanulást sem, hiszen rendszeresen részt vesznek a térségi iskolai versenyeken, s mindig vannak tanulók, akikre a tanárok büszkék lehetnek. — Reményre ad okot - folytatta az igazgatónő -, hogy az óvodába most negyvenkettő kisgyermek jár, tehát hosszabb távon az iskolai létszám is emelkedik majd. Minden gyermek igénybe veszi a napközis foglakozást fotó-, perl Márton MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Kiss Csabáné VARRÓNŐ- A munkahelyteremtés a faluban az egyik legnagyobb kívánalom. Amióta a Metalloglóbusban a foglalkoztatottak számát minimálisra csökkentették, azóta a környéken nincsen nagyobb munkahely. A mun- kanélküliség pedig köztudott, hogy sok problémát szül. A másik nagy vágyam, hogy a fiataloknak legyen szórakozási lehetősége a faluban. Talán akkor lefoglalnák magukat és kevesebb lenne a renitenskedő fiatal. Az iskola és az óvoda munkájával elégedett vagyok. Azt, hogy a víztározó mit hoz a falunak, még nem tudjuk. Szerintem ez még távoli beruházás. Én szeretek itt élni és fel sem vetődött, hogy elköltözzem innen. Tóth Andrásné ápolónő — Tizennyolc éve kerültem a faluba és egyre jobban érzem itt magam. Szeretem az emberek temperamentumát, gondolkodását, főképp a régi, ma már idősebb szent- miklósiakra gondolok. Nagyon szeretnénk egy Teleházat, hiszen a középiskolások vagy a főiskolások nagy szükségét érzik annak, hogy helyben is legyen internet-elérhetőség, mivel hallom, hogy most már például a dolgozatokat is számítógépen kell leadni. Rajtuk kívül is lennének, akik szívesen használnák ezt a lehetőséget. Az aktív réteg feladata, hogy a fiatalokat maradásra bírja. A jövőnk kulcsa, hogy képesek le- szünk-e itt tartani a gyerekeket. Ballagó Béla NYUGALMAZOTT RENDŐR — Húsz éve vagyok önkormányzati képviselő és bizony mondom, régebben könnyebb volt. Nagy szomorúságom, hogy a lakosság lélekszáma ezer alá csökkent. A faluban a legjelesebb nap a csa- ládipótlék-osz- •tás, egyébként csend van és semmi nem történik. Munkahelyek már régen nincsenek. Nagyon rossz öröksége az a településnek, hogy a megye határán fekszik. Mindig mostoha gyerekek voltunk, a perifériával senki sem törődik. Nagy reményeket fűznénk a halastó megvalósításához, hiszen ez egy kis életet hozhatna a faluba. Talán ezzel egy turisztikai vonzerőt és egy kis figyelmet nyerne a település. Takácsné Hajdú Edit kézbesítő- Engem szeretnek itt, mert pénzt viszek — mosolyog a fiatalasz- szony. — Egyébként, a viccet félretéve szeretek itt élni. A közelmúltban alakult egy baba-mama klub, ezt például nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Kellene viszont egy játszótér, mert ami volt, az tönkrement. Az iskolában, szeretném, ha több számítógép lenne, hiszen ez már elengedhetetlen feltétele az oktatásnak. Jó lenne, ha a gyermekek a nyolcadik osztályig végig itt tanulhatnának, hiszen egy ötödikesnek fárasztó naponta Hevesre utazni. A falu lakóitól több aktivitást várnék. A télen a közhasz- núak háborodtak fel a legjobban, mert havat kellett lapátolniuk. Kállai Károly VÁLLALKOZÓ — A faluban régen sok sertést, tehenet tartottak. Mára egyedül a birkatenyésztés és -tartás maradt meg. Az állatok lassan eltűnnek a faluból. Régen három tejcsarnokunk is volt, az utolsót a közelmúltban zárták be. Nem jobb a helyzet a mezőgazdaságban sem. Amit a téli fagy nem vitt el, azt most elviszi az aszály. Ha nem jön kiadós eső, akkor minden veteményre keresztet vethetünk. Úgy látszik, a szegény embert még az ág is húzza. A Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban már sok ígéret elhangzott, de olyant még senki sem csinált, hogy itt a pénz, tessék, boldoguljatok. Pedig a földekért jelentős kárpótlás járna a falunak.
