Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-03 / 102. szám
10. OLDAL MOZ A I K 2003. MÁJUS 3., SZOMBAT Információs összekötő, oda és vissza „Nem tartom fontosnak, hogy a kiválasztott személy bármelyik párthoz kötődjön” - mondja Hatvan és körzete kistérségi megbízottja A kistérségi megbízottakat - akiket sokan hajlamosak összetéveszteni a térségmenedzserekkel - még az előző kormány „találta ki”. Feladatuk a kezdetektől fogva formálódik és egyes területek vonatkozásában átalakul, a szakemberek szerint 2004-ben véglegesedhet. Noha a tevékenységi kör a nagyközönség számára még mindig kevésbé ismert, a beosztás újabban ismét a közéleti csatározások homlokterébe került, mivel akadnak, akik úgy vélik, a pozíciót betöltőket politikai szempontok alapján választják ki. Peigelbeck Rita, Hatvan és körzete kistérségi megbízottja cáfolja ezeket a feltételezéseket. Peigelbeck Rita: - Az én dolgom az, hogy a térség fejlődjön. Politizáljanak a politikuFOTÓ: T. O. A Miniszterelnöki Hivatal (MÉH) hatáskörébe tartozó kistérségi megbízottak funkcióját több esztendővel ezelőtt az Orbán-kor- mány hozta létre. Feladatkörük az eltelt években folyamatosan módosult, a tervek szerint 2004- ben nyeri el végleges formáját. Peigelbeck Rita néhány hónappal ezelőtt került ebbe a beosztásba, s már ő is hallott azokról a híresztelésekről, amelyek szerint a kinevezések során az ország egyes helyein politikai szempontok játszottak szerepet. A fiatal szakember azonban erről másként vélekedik.- Nem gondolom, hogy így van - jelenti ki. - Azt hiszem, egyesek azért feltételezik ezt, mivel a kormányváltás során új emberek kerültek ebbe a szerepkörbe, ám úgy látom, akik jól végzik a dolgukat, azok politikai meggyőződésüktől függetlenül a helyükön maradhatnak. Nem tartom fontosnak, hogy a kiválasztott személy bármelyik párthoz kötődjön. (Korábban a kistérségi megbízott Hatvan körzetében az a Szabó Ádám volt, aki jelenleg a Fidesz-MPP városi elnöke, s a párt színeiben kompenzációs listáról jutott be az önkormányzat képviselő-testületébe. - A szerk.)- Nagyon sokan vannak olyanok, akik mérlegelik és bíráljcúc esetenként fölöslegesnek is tartják - az önök munkáját, ám tapasztalataim szerint közülük sem mindenki van tisztában tevékenységükkel. Tulajdonképpen melyek a legfontosabb feladataik?- Mindenekelőtt közvetítés a kormány, illetve a térségben található önkormányzatok, gazdálkodóegységek, vcíllalkozók, kamarák, fejlesztési társulások, munkaügyi központok, különféle civil és társadalmi nonprofit szervezetek, intézmények és valamennyi olyan személy között, akik vidék- fejlesztési elképzelésekkel rendelkeznek a térségre vonatkozóan. Az információáramoltatás oda és vissza egyaránt működik; főleg a pályázatokkal kapcsolatos ismeretekkel, a törvényalkotással - ezen belül a rendelkezések változásaival - összefüggő tudnivalókat tolmácsoljuk az érintetteknek, ily módon segítve munkájukat.- Hazánk képviselői immár aláírták az Európai Unió vezetőivel a csatlakozási szerződést. Mindez mennyiben hat ki az önök tevékenységére?- Természetesen a közösséggel összefüggő kérdések nálunk is elsődlegesek. Az egyik legfontosabb teendő most a MÉH által létrehozott 27 millió eurós Európa- előkészítő Alap - amely kormányzati és Phare-forrásból tevődik össze - megfelelő helyekre történő szétosztása. Olyan projektek részesülhetnek az összegből, amelyek illeszkednek a Nemzeti Fejlesztési Tervhez, s a mi feladatunk mindazoknak a felkutatása, amelyek megfelelnek a feltételeknek. Emellett előadásokat tartunk, rendezvényeket szervezünk és más módon is tájékoztatjuk az embereket az Unióval kapcsolatos ismeretekről.- Konkretizálva a feladatokat, Hatvan környékén mivel foglalkozik a kistérségi megbízott?- Nagyon sok a teendő, a legfontosabb talán a szennyvízelvezetés megoldása és a hulladékprobléma kezelése, a szelektív gyűjtés bevezetése lenne. Részt tudunk venni az elképzelések megvalósításában, mégpedig a partnerek összehozásával, koordinációs tevékenységgel, és szükség esetén egyéb területeken is segítve a társulás munkáját. Mindezeken túl fontos volna az elkerülő út megépítése, egy információs központ - úgynevezett teleház - lébehozása, a kórház rekonstrukciójának a befejezése és az ezeket sok... segítő pályázati lehetőségek fel- térképezése. Utóbbit illetően a vállalkozók és a civil szervezetek is számíthatnak ránk. Már ismert, hogy a későbbiekben a kormány tervei között szerepel a kistérségi irodák lébehozása, amelyekben szakemberek várják az ügyfeleket. Ők segítenének a pályázatok megírásában is, hiszen ezt a feladatot én nem végezhetem el, mivel a szerződésem is tiltja.- Még mostanában is gyakran előfordul, hogy a kistérségi megbízottakat térségmenedzsemek nevezik, holott mind funkcionálisan, mind személyekre levetítve egészen eltérő beosztásról van szó...- A kettő nem ugyanaz: míg minket a Miniszterelnöki Hivatal nevez ki, addig a kistérségi menedzserek a körzet önkormányzatai által működtetett társulások alkalmazottai. A feladataink is eltérőek, ők inkább a térségen belül ténykednek és közvetítenek, mi pedig - mint mondtam - ezenkívül a régión keresztül a kormány felé kommunikálunk. (Hatvanban a térségmenedzseri beosztást Tamás Miklósáé tölü be. - A szerk.) _________NÉVJEGY ________ P eigelbeck Rita kistérségi megbízott 27 éves végzettsége: gazdasági mérnök (Szent István Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Kar) A jelenlegi az első munkahelye, korábban családi vállalkozásban tevékenykedett, hajadon, gyermeke még nincs.- Természetesen egy adott körzeten belül is akadhatnak problémák, amelyek megoldásában, az ellentétek elsimításában a kistérségi megbízottnak is szerepe lehet. Újabban például arról hallani, hogy Szűcsi szeretne inkább a gyöngyösi statisztikai régióhoz tartozni, miközben Lőrinci körzetközponti szerepre áhítozik. És időnként Petőfibánya kapcsán is elhangzik, hogy különutas politikát folytat...- Lőrinci önállósodási vagy hegemonisztikus törekvését személy szerint nem érzem, de úgy vélem, semmiképpen nem hátrány, ha egy térségben két domináns település is található. Szerintem ez akár még húzóerő is lehet, de még egyszer aláhúzom, nem tapasztalok rivalizálást Hatvan és a másik város között. Ami Szűcsit illeti, a jövőben az önkormányzatoknak lehetőségük lesz megválasztani, hogy a számukra előnyösebb térségekhez tartozzanak. Ám hangsúlyozom, nem vagyok politi- kus, nem is értek a politikához, így ezekben a kérdésekben nem foglalnék állást. Az én feladatom az, hogy a térség fejlődjön, s ezt akkor tudom ellátni, ha a saját dolgomat végzem, a politikusoké meg az, hogy politizáljanak. TABI OTTÓ „Azt hiszem, egyesek azért feltételezik azt, hogy a kistérségi megbízott beosztása politikai funkció, mert a kormányváltás során új emberek kerültek ebbe a szerepkörbe, ám úgy látom, akik jól végzik a dolgukat, azok politikai meggyőződésüktől függetlenül a helyükön maradhatnak. ” Megint, elölről Jósolj nekem babért, krumpliért és babért - verssorok zakatoltak a fejében. Biztos, hogy olvasta valahol, de fogalma sem volt, ki a szerző. Talán Utassy, de nem biztos. Olyan mindegy. Mint minden más is. Nem is bajlódott vele, hogy megpróbálja kitalálni, honnan, kitől az idézet. Már semmivel nem akart bajlódni. Ne higgye mégse senki, hogy életunt lett volna, vagy ami még rosszabb: lusta. Csak bánkódott, ok nélkül, sőt oktalan. Amolyan „lassúdon, s alig oldódó szomorúság” vett erőt rajta.- Tiszta marhaság, hogy összefüggéstelen verstöredékeket mormolok, mint valami kecskeszakállú, enyhén meszesedő agyú, agg irodalmár - gondolta magában, s látta is rögvest, amint kedvenc kávéházában, pipával a szájában, fején feledett kockás sapkájában olvasgat, néha kortyol egyet a hatalmas bögre tejből... (Lehet, hogy hab vagy cukrozott tejen, lehet, hogy zörej meredt éjjelen - ennek már sosem lesz vége.) Valamiért mindig kecskeszakállal és kockás sapkában képzelte el önmagát, mint agg irodalmárt. Valódit amúgy egyet sem ismert, sem sapkásat, sem szakállast, de ez momentán egyáltalán nem zavarta. Mint ahogy máskor sem. Mindig szeretett volna egy könyvet írni, de sosem kezdett bele. Pedig annyi mindent el akart mondani. Csak közben valahogy egyre kevésbé érdekelte, amit neki mondtak az emberek. Talán azért, mert mindig valami rosszat akartak vele tudatni, valami keserűt, szennyeset, gennyeset, undorítót. Miközben ő szomjazta a szépet, a kellemest, a lágyat, a meleget, a világosságot. Épp ezért feküdt már napok óta a sötét, fülledt szobában. Úgy érezte, nem érdemli meg a fényt sem. Lassan a levegőt sem, tette hozzá, csak úgy magának, tekintve, hogy tíz évvel korábbi, egyben utolsó leszokási kísérlete óta két dobozzal szívott naponta (az, amit írtam, lázasan meredt rám, izgatta szívem negyven cigarettám). Szeretett volna felkelni, leülni (állni, ölni, halni - a szentségit már tényleg) és írni. Leírni, ami volt, és ami nem lett, bár lehetett volna. Összemaszatolni a valót a vágyottal, kiszínezni az idő pasztellkrétájával az acélszürke semmit. A falhoz vágta a megcsörrenő telefont. Kiabálni persze nem mert, nem tudhatja elvégre, hogy ki hívta, okoskodott, még valami illetlent mondana. Mindenesetre most egy darabig hiába is keresik, házon kívül van. Igen, házon kívül, itt az ágyban fekve. Aki nem hiszi, az járjon. Na persze először keljen fel, és. Csak utána... Csak ön után. Járkáljon csak. Hülye halálraítélt. Esetleg a postára mentem, gondolta. Vonattal. (A pályaudvar hídja még remeg.) Vagy szereztem jegyet, és elutaztam önmagamhoz. Aki bennünk lakik. Vagy inkább elsétáltam. Gyalog. Bizony. Elvégre villamos az nincs a közelben, legfeljebb sínek (no tessék, a vasútnál lakom), és a realitás az realitás, attól kérem lehetetlen szakadni elfele, csak semmi pasztell, meg kréta, meg maszat. Lassan és kínnal evett, büntetés volt minden falat. Azért mégsem vagyok egy francia fogoly, állapította meg némi örömmel, már ha az ő állapotában örömről egyáltalán beszélni lehetett. (Csak azt feledném, azt a franciátf...) a csupa bőr és csupa csont kezet, a tenyerét, mely úgy tapadt a szájhoz, és úgy adott, hogy maga is evett.) Eh, nem is nyers marharépát eszem, döbbent visz- sza a valóságba, s legott elkezdte a verset megint. Egy falat, egy strófa. Lám-lám, a hajdan volt versmondó versenyek emléke (ami, mint tudjuk, egy könnyű vacsora melegéhez hasonlatosan bír szállni) terápiává nemesedett, mintegy békévé oldotta az emlékezés. Hirtelen félni kezdett. Rettegett, mert ott állt a versenyen, az unatkozó zsűri és a gyér hallgatóság előtt, és nem jutott eszébe a következő sor. Illetve tudta ő, csak kimondani, na azt nem bírta. S feszült benne a vers, duzzadtak a sorai, már a koponyáját is majd' szétrepesztették. Még szerencse, hogy nincs rajtam sapka, akkor biztos észrevennék ezek itt, hogy mennyire feszül - futott át az agyán, amitől persze még Idnosabban érezte magát, hogy ilyen baromságokra gondol, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy ő itt erősen belesült a versbe, de annyira, hogy már a címét se bírhatja kimondani, és a feje meg egyre csak dagad, már a falig ér, a zsűri csendesen hátrébb tolja a székét, és még mindig unottan bámul, bár az a kecskeszakállas, az mintha érdeklődni kezdene, hogy mi lesz itt... Mindeközben világosan tudta, hogy ez az egész nem igaz, neki most épp - ha mégoly közhelyes is, de - szürrealista látomása van, amit egyszer, talán majd az első könyvében meg is ír, csak úgy, odadobva. Arra ébredt, hogy még sötét van. Átizzadt ágyában feküdt, a szíve kalapált, a feje zakatolt. Azok a kurva gyógyszerek, gondolta, mindig elfelejtem tőlük, hogy mit álmodtam. Kávét főzött, közben azon tűnődött, hogy mi mindent is kell ma elvégeznie. Ettől valamelyest összeszorult a gyomra, s - talán sosem tudja meg, honnan - az az ötlete támadt, hogy elmegy egy jósnőhöz. Igen, egy tarka leplekbe burkolózott cigányasszonyt kellene felkeresni, játszott el a gondolattal, s megkérni, hogy jósoljon. Jósolj nekem babért, krumpliért és babért - jutott eszébe egy rég olvasott verssor, de fogalma sem volt, hogy ki a szerző. Legyintett, és belekortyolt kávéba. SUHA PÉTER
