Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-15 / 112. szám
2003. Május 15., csütörtök EURÓPAI UNIÓ 11. OLDAL AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Borászat: kimaradni veszélyes Az első évek esetleges nehézségeit ellentételezik az előnyök Farkasmály. A mátraaljai borturizmus központja lehetne FOTÓ: SUHA PÉTER Nemrégiben szőlőtermelésről írtunk az uniós csatlakozás kapcsán, most az ágazat előbbitől elválaszthatatlan szereplőit, a borászokat kérdeztük. Különös tekintettel arra, hogy megyénk két borvidéke, az egri és a mátraaljai az országban is meghatározó szerepet tölt be. Szőke Mátyás gyöngyöstarjáni pincészete nemcsak a hazai, de a külhoni piacokon is méltán ismert és elismert. A mátraalji gazdálkodó évente mintegy 5 ezer hektoliter bort készít, ennek megközelítőleg 30 százalékát exportálja. Pincészete a HACCP élelmiszerügyi minőségbiztosítási rendszernek megfelel, most van folyamatban az ISO minősítés megszerzése.- Már nem a „kicsik” közé sorolom magunkat, megfelelünk a legszigorúbb uniós elvárásoknak, emellett jó a piaci hírnevünk, erősek a külföldi kapcsolataink. Elképzelhető, hogy nekünk, is okozhat kisebb nehézségeket a csatlakozás utáni első néhány esztendő, de összességében a cégünket illetően bizakodó vagyok. Nem így a kisebb borászatokat illetően - mondta érdeklődésünkre Szőke Mátyás, egyebek között megemlítve: az ágazat tőkeszegény mivolta közismert, s az is tény, hogy az uniós források eléréséhez meg kell teremteni az alapokat és a feltételeket. Sok egyéb tekintetben is felkészületlen az ágazat, emiatt úgy vélte: aki a csatlakozás utáni első 2-3 esztendőt át tudja vészelni, az utána már várhatóan az előnyöket is érezni fogja. A következő generáció számára pedig bizonyosan pozitívumokat hoz a csatlakozás, ám jó néhány kis pincészet alighanem képtelen lesz megfelelni a versenynek. A nagyrédei Szőlőskert Rt. borászata évente 90 ezer hektoliter bort értékesít, ebből 70 ezer hektót az Unió országaiba. Ezzel a mátraalji társaság hazánk 3. legnagyobb kiszállítója.- Az árakban és egyéb körülményekben jelentős változásra nem számítunk, hiszen eddig is a piac szabályszerűségei, a kereslet és a kínálat határozták meg az értékesítésünket. Ami jelentős könnyítés lesz, az a kontingensek megszűnése, vagyis tagként egész esztendőben lehet vám nélkül szállítani hordós bort az unió országaiba. Szemben a mai helyzettel, amikor általában augusztusra „elfogy” a keret, de idén például már május végére várható, hogy kimerül a rendelkezésre álló kvóta - mondta Bárdos Benjámin, a Szőlőskert Rt. borászati igazgatója. Azt is hozzátette: a következő nagy pozitívum az euro-zónához történő csatlakozás lesz, ami stabiütást hoz majd, hiszen megszűnnek a ma olykor nehézségeket okozó forint/euro átváltási procedúrák. Thummerer Vilmos egri pincészete szintén nevet szerzett magának a szakmában és a piacon egyaránt. Évente mintegy 200 ezer palack (mintegy 1500 hektoliter) bort értékesít, ennek 20-40 százalékát uniós, illetve tengerentúli piacra.- Úgy gondolom, a piacra jutás valamelyest könnyebb lesz, miután a csatlakozással a mostani tagországokban talán oldódik a volt szocialista államokkal szembeni esetleges tartózkodás - vélekedett a szakember. - A belső piac sem fog jelentősen változni, hiszen ami külföldi bor bejöhet, az eddig is megjelent Magyarországon. Az egri borász bizakodását jelzi, hogy a jelenlegi 50 hektáros szőlőterületét 80 hektár fölé tervezi bővíteni, így az ültetvények termőre fordulása után mintegy 4-5 ezer pa- lacknyi kapacitással dolgozik majd. Ennek a mennyiségnek természetesen piacot is kell találni, teszi hozzá. .- Azt sem szabad elfelejteni, hogy akinek ma egy kis tőkéje, hitele van, az jelentős állami támogatásokhoz juthat. A csatlakozással ez alighanem megváltozik, így néhány átmeneti esztendőben elképzelhető, hogy a ma még nem látható támogatások miatt akadnak kisebb nehézségek - jegyezte meg végül Thummerer Vilmos. Az Egervin Rt. igazgatója, Schuster Endre úgy vélte: számukra különösebb változást nem hoz a csatlakozás, tekintve, hogy ők elsősorban a hazai piacra termelnek, s itt töltenek be vezető szerepet.- Akkor „árthatna" az uniós tagság, ha a borbehozatal jelentős emelkedését okozná, ám erre nem látok esélyt, hiszen a jelenlegi importkvótát sem használják ki az uniós borászatok. Előnye lehet viszont a csatlakozásnak, hogy a sokkal szigorúbb előírások révén végre sikerülhet visszaszorítani a bor- hamisítást, ezáltal konszolidálódik az ágazat, a legális piaci szereplők értelemszerűen jobb helyzetbe kerülnek - vélekedett a szakember, azt is hozzátéve: azok a társaságok, borászatok, amelyek képesek lesznek kiszolgálni a nagy kereskedelmi rendszereket, egészen biztos, hogy nem kerülnek nehéz helyzetbe. A kisebb kapacitású üzemekről ez nem állítható biztonsággal, kivéve, ha például valami különlegességgel tudnak kirukkolni. Előírások: termelők és alapanyag Az unióban kötelező a borászati meljéktermékek ellenőrzött hasznosítása (elsősorban lepárlása). Ezen intézkedés célja: a mellék- termékek túlzott kipréselése során keletkező gyenge minőségű bor készítésének, s ezáltal az eladhatatlan borfeleslegek képződésének, illetve növekedésének megakadályozása, a melléktermékek „borkészítés” céljából történő újrahasznosításának megakadályozása. Ezért tilos a zúzott és nem zúzott szőlő túlpréselése, a borseprő préselése, de a borseprő szűrése és centrifugálása nem tekintendő préselésnek abban az esetben, ha az így előállított termékek egészségesek és forgalomképes minőségűek, s a borseprőt nem szárítják ki, a szőlőtörkölynek nem lepárlás céljára történő újraerjesztése. A melléktermék-lepároltatásra kötelezettek: az összes keletkező mellékterméke beszállítására van kötelezve minden olyan természetes vagy jogi személy vagy személyek társulásai, aki bort készít, vagy aki a szőlőnek borkészítéstől eltérő feldolgo- a zása (de nem szőlőlé, A sűrített szőlőlé, szőlőlé tV előállítására szánt , szőlőmust és szőlő- w must-sűrítmény készí- » tése) során keletkező W melléktermékekkel rendelkezik. Bár a melléktermékek lepárlásra való beszállítása alapvetően kötelező, vannak kivételek: illatos szőlőfajtából készített minőségi pezsgő, vagy ecetgyárnak való szállítás. Minőségi előírások a melléktermékekre: a lepárlási költségek elfogadható határok között tartása érdekében minimális követelményeket határoztak meg, amelyeknek a borászati melléktermékeknek meg kell felelniük a lepárlóhoz való beszállításkor. Ezek a C szőlőtermő övezetben a következők: a 100 kg törkölyben 2 li☆ ter tiszta alkoholnak kell lennie, ha a törköly olyan szőlőfajta borá- ból származik, amely W az érintett közigazga- . tási egységben nem >? borszőlőfajtaként van ^ besorolva; 100 kg törkölyben 2,8 liter tiszta alkoholnak kell lennie, ha a törköly olyan szőlőfajta borából származik, amely az érintett köz- igazgatási egységben csak borszőlőfajtaként van besorolva; 100 kg borseprőben 4 liter tiszta alkoholnak kell lennie; a borseprő nedvességtartalmának 45 %-os- nak kell lennie. Ezen jellemzők betartásáról a lepárlóüzemnek kell meggyőződnie. A lepárlásban résztvevő lepárlóknak a tagállamok illetékes hatóságai adják meg az engedélyt. E hatóságok listát állítanak össze ezekről az üzemekről, és felelősek a lista naprakészen tartásáért. A változtatásokat a tagállamok közük az Európai Bizottsággal, amely a listát és változtatásait közzéteszi. A közösségi szabályoknak nem megfelelő lepárlók engedélyét az illetékes hatóság időlegesen vagy véglegesen visz- szavonhatja. Az engedély megadásából kizárhatják azokat, akik a kötelező lepárlás esetén nem tudnak legalább 92%-os alkoholtartalmú.ter- méket előállítani. Ha a termelő olyan lepárlónak szállít, amelynek engedélyét visszavonták, a beszállított mennyiséget beszámítják neki, viszont nem jogosult a közösségi támogatásra. A termelés nagyságának szabályozása ■ A viszonylagos piaci egyensúly fenntartása érdekében az Európai Unióban tilos a már meglévő borszőlőtermő terület növelése. Lehetőség van a létező ültetvények kivágása után azok újratelepítésére, nem engedélyezett azonban új ültetvények létesítése olyan területeken, ahonnan nem vágtak ki szőlőt. E szabály alól kivételt jelent az a 68.000 hektár újonnan létrehozott telepítési jog, amely lehetőséget ad arra, hogy növekedjen azon minőségi borok vagy földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok termőterülete, amelyek kereslete meghaladja a kínálatot. Kivágási támogatás H Az ültetvények kivágásának támogatása nem új keletű az Európai Unióban: különösen az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején vágtak ki sok ültetvényt. Bár mára ezen intézkedés vonzereje a termesztők körében csökkent, és több tagállam is úgy döntött, hogy nem vesz részt az akcióban, az új borpiaci rendtartás továbbra is tartalmazza ezt az intézkedést. A tagállamok meghatározhatják, hogy a termelők mely területeken vehetik igénybe a támogatást. A támogatás hektáronkénti összegét szintén a tagállamok határozzák meg, s az nem lehet több egy, a Közösség által megadott felső határnál (e felső határ értéke 1450 és 12.300 euro/ha között mozoghat). Szerkezetjavítási támogatás ■ A szerkezetjavítási támogatás segíti a termelésnek a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodását: gyakorlatilag az ültetvénytelepítés költségeinek részbeni fedezését teszi lehetővé a tagállamok által kidolgozandó programok keretén belül. A támogatás tehát szőlészeti célokra - például jobb fajtára, jobb termőhelyre vagy jobb művelési technológiára való átállásra — kapható (borászati fejlesztések támogatására e program keretében nincs lehetőség). Szőlőkataszter, termésnyilvántartás ■ A szőlőtermesztő tagállamok kötelesek pontos, naprakész nyilvántartást (szőlőkatasztert) vezetni az ültetvény használójára, a szőlő- területre és a termelésre vonatkozó adatokról. A termőterület felmérésére tízévente statisztikai alapfelmérést kell végezni minden árutermő szőlőültetvényre nézve, amely tartalmazza az ültetvényekben található fajták nevét és a tőkék korát. A változások nyomon követése érdekében az alapfelmérést évente időközi felmérések egészítik ki. A tagállamok a statisztikai alap-, illetve időközi felmérés eredményeként szolgáltatandó adatokat kataszteri-nyilvántartásuk alapján is közölhetik. A termelőknek is nyilvántartást (pincekönyvet) kell vezetniük. A minőségi borok ■ A minőségi borok különleges helyzetet élveznek az Európai Unió borászati szabályozásában. Mivel e termékek nem járulnak hozzá számottevő mértékben a feleslegek képződéséhez, rájuk gyakorlatilag nem vonatkoznak a piacszabályozási intézkedések. E borokra az is jellemző, hogy sokszor ismert nevük, nagy hagyományuk van, így többnyire stabil bevételt biztosító áruk és piacuk is. Az Európai Unió nem szól bele e hagyományos termékek sokszor speciáüs szabályozásába, csak keret- szabályokkal igyekszik biztosítani néhány minimális követelmény betartását és a versenyegyenlőséget. A szőlőfajták * A borpiaci reform a szőlőfajták osztályozásának termelőközeübbé tétele érdekében a fajtabesorolást tagállami jogkörbe helyezte át. így közösségi szinten a korábbinál kevesebb a megkötés arra vonatkozóan, hogy a tagállamok hogyan készítsék el a fajták osztályba sorolását. Előírás, hogy az osztályozás tartalmazza a borszőlőfajta nevét, esetleges szinonim nevét és színét, valamint fel kell tüntetni azt is, ha a borszőlőfajtaként besorolt fajtát a borszőlőként történő hasznosításon kívül más célra is használják. Előírás az is, hogy a tagállamok készítsék el a területükön termelt minőségi borok készítésére felhasználható fajták jegyzékét. A szőlőtermő övezetek ■ A szakszerű borkészítés biztosítása érdekében a Közösség rendeletekben szabályozza a borászati eljárásokat, a kénezést, valamint a borászati adalék- és segédanyagok használatát, s határértékeket és feltételeket ad meg egyes borászati eljárásokkal kapcsolatban. E szabályok egy része (a mustjavítás, a sav hozzáadása és a savtompítás) a szőlőtermő övezetek klimatikus adottságainak és fajtahasználatának megfelelően változik. Alapvető borászati eljárások ■ A főbb (a cukor- és savtartalom módosítására irányuló) borászati eljárások alkalmazását a termelők jelenteni, illetve a pincekönyvben regisztrálni kötelesek. Tekintettel ezen alapvető eljárások jelentőségére, alkalmazásuk szabályozását a borpiaci alaprendelet tartalmazza. A cukorral történő mustjavítás az Európai Unióban csak azokon a területeken van engedélyezve, ahol annak hagyományai vannak, vagyis ahol a répacukor e célra történő felhasználása legalább 1970. május 8. óta engedélyezett. A területi lehatárolás ■ A „meghatározott termőhely” - amelynek nevét az m. t. minőségi bor jelölésére használják — olyan szőlőtermelő területet jelent, amelyen kiemelkedő minőségi jellemzőkkel rendelkező borokat termel- hetnek.Az érintett tagállamoknak minden meghatározott termőhelyet pontosan — lehetőleg parcellaméretben —, az adott területről származó borok minőségének szempontjából meghatározó tényezők (talaj, éghajlat és fekvés) figyelembevételével körül kell határolniuk. Az, hogy mely tagállam mit nevez meghatározott termőhelynek, saját döntésén alapul.
