Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-10 / 108. szám
Theátrumi hírek Galambdúc a stúdióban író, rendező és színészek a Galambokról Az évad utolsó egri premierje Körösi Zoltán Galambok című tragikomédiájának ősbemutatója volt a stúdiószínpadon, Csizmadia Tibor színidirektor rendezésében. A darab és az előadás születéséről beszélgettünk a bemutatót követően a szerzővel, a rendezővel és két színművésszel, Nagy Andrással és Venczel Valentinnal. Egri Páholy Ma este zajlik az évad utolsó Páholy Partija a Gárdonyi Géza Színházban. A Páholy-tagok Shakespeare: Ahogy tetszik című vígjátéka után megválasztják az év Páholy-díjas színészét és színésznőjét, valamint az évad emberét. Az Egri Páholy ötödik éve voksol, tavaly az év emberének Szegvári Menyhért rendezőt választották meg, s több alkalommal nyerte el az elismerést Zám Andrea, Nádasy Erika színésznő is. Napsugár-díj Jelölje Ön a 2002/2003-as színházi évad Napsugár-díjasait! Az immár hatéves hagyománnyal rendelkező NAPSUGÁR-DÜ ebben az évadban megújul. Mint tudják, a Napsugár-díjat az évadzáró társulati ülésen adjuk át az évad legjobb színésznőjének, színészének és a legjobb előadást színpadra állító rendezőnek.A Gárdonyi Géza Színház és a Heves Megyei Hírlap együttműködésének köszönhetően, Önök, jelölhetik minden előadás után - a színház aulájában elhelyezett sza- vazóumába dobott szavazócédulán-, azt a színészt vagy színésznőt, akit az adott darabban a legjobbnak ítélnek. E jelölések alapján alakul majd ki a művészek azon listája, mely az évad utolsó bemutatóját követően megjelenik a Heves Megyei Hírlap hasábjain, azzal a szavazólappal együtt, melyen immár ezekből a nevekből választva Önök, színházlátogatók és újságolvasók választhatják majd meg a 2002/2003-as színházi évad Napsugár-díjasait. Művészbejáró A Művészbejáró ezúttal május 14- én, szerdán 17 órára várja a színházbarátokat a színház aulájában. A műsor vendége lesz Pikali Gerda, Széles László és Rancsó Dezső, akik a Mágnás Miska operett sikeréről beszélnek. Premierélményükről faggatjuk a Galambok szereplőit és Körösi Zoltánt első színpadi drámájának ősbemutatójáról. Színházi napok néző- és színész-szemmel. Előzetes az Agria Játékokról __________■ K edves Színházbarát! Egy címlista összeállításához kérjük segítségét. Szeretnénk felkeresni azokat a Heves megyéből elszármazott, Budapesten élő színházbarátokat, akik hazalátogatva szívesen részt vesznek programjainkon, illetve budapesti vendégszerepléseinkről első kézből szeretnének értesülni. Kérjük jelentkezésüket, hogy az előadásokra időben tudjunk jegyet biztosítani. Kérjük, adja meg - ameny- nyiben hozzájárul - hozzátartozója, barátja levelezési címét a színház titkárságán, telefonon (36/510-701) vagy faxon (36/313-838) vagy postai úton: Gárdonyi Géza Színház Eger 3301, Pf. 193. Köszönettel: A Gárdonyi Géza Színház Igazgatósága A szerző- Melyek voltak az első érzései most, hogy elült a premier utáni taps?- Fantasztikus érzés - válaszol Körösi Zoltán -, mert írni magányos dolog. Heteken, hónapokon át ül az ember a géppel szemben, és egyre kevesebb kapaszkodója van a külvilágban. Ehhez képest színházban dolgozni: maga a megtestesült csoda. Azonnali visszacsatolások vannak, ami hol kérdés, hol hántás, hol dicséret, de mindenképpen pezsgés. Az volt jó, hogy itt, Egerben kedves, tehetséges, okos emberek vették kezükbe a darabot, és rengeteget tettek hozzá ahhoz, amit írtam.- Nem volt rossz érzés, hogy kikerült a kezei közül az írás, a mű, a gyermek?- Érdekes vargabetűt írt le a munkafolyamat alatt a darab. Az olvasópróbán éppen úgy hangzott, ahogyan elképzeltem. A próbák alatt aztán egyre messzebb került ettől. Az utolsó két-három hétben pedig elkezdett visszakanyarodni az eredetihez. Érdekes volt a színészek és talán az egész színház számára is az egész munkafolyamat. Olyan típusú színjátszás próbált megvalósulni, ami itt nem nagyon volt eddig. Próbára tette ez a színészeket meg engem is, mégis olyan kollektív munka folyt, amely jelzi az egri színház mostani állapotát, azt, ahová az utóbbi két évben eljutott. Ehhez a kollektív értelmezéshez mindenki hozzátette a magáét, én is és ők is.- Mennyit változott a szöveg az eredetileg leírtakhoz képest?- A sok felmerülő ötlettel szemben a szöveg megvédte magát, és végül együtt találtuk ki az eredetit. Változni tehát nem változott, csak teljesen átalakult. Azok a hangsúlyok, amiket a színészek tettek hozzá, megsokszorozták. A dramatur- giailag lényeges pontokon pedig olyan játékokat találtak ki, amik megoldották a szöveg - kétségkívül meglévő - problémáit. Közben persze voltak kínkeserves pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy vagy nem tudják rendesen elolvasni, amit írtam, vagy nagyon rosszul írtam meg. Mostanra kiderült, hogy mind a két gondolat érvénytelen.- Maradt ezek után valami a „bőröndjében"?- Sokan megkérdezték tőlem, hogy mi is van abban a bizonyos színpadi bőröndben. Fogalmam sincs, pontosabban minden benne van, az, amiben élünk. A XX., XXI. század fordulója, ez a Magyarország, egy Eger-szerű vidéki város. Ez van a bőröndben. Az én saját bőröndöm meg nemhogy kiürült volna, de megtelt eufóriával és szeretettel. A rendező- Milyen munka voü a Galambok színpadra állítása?- Nagyon jó, küzdelmes és kreatív munka volt — összegez Csizmadia Tibor. - Mindenki sokat tett hozzá, aki csak részt vett benne. A rendezőnek ez a legnagyobb öröm, ha tudja segíteni a színészeit abban, hogy a legjobb formájukat mutassák.- Mennyire látta előre, a próbák kezdetén, hogy végül mire fog kifutni az előadás?- Minden szerzőnek, aki először kerül színpadra, ki kell találni a stílusát. Tudtam, hogy nehéz, de izgalmas, sokesélyes munka lesz. Az a darab nem érdekel, ahol az elején tudom a végét, de itt nyugodtan mondhatom, hogy nem tudtam, mi lesz belőle. Azt tudtam, hogy remek csapattal dolgozom együtt, amely mindent bele fog adni a produkcióba.- Átesett Ön is azokon a stációkon, amin a szerző átment a próbafolyamat során?-Az a szerző baja, ha nehezen tűrte a munkafolyamat nehézségeit, buktatóit. A színház ilyen műfaj, és ilyen az a művészet, mely ki van szolgáltatva a pillanatnak, a hangulatoknak, a közönségnek. De éppen ez a cél, hogy mindig tudjunk meglepetést szerezni. Nagy András- Milyen egy olyan darabot létrehozni, mely gyakorlatilag a próbák során születik meg vagy újjá?- Azt szeretem, ha akció közben derülnek ki dolgok, ha kipróbálhatjuk az ötleteinket a próbák során, és abból alakulnak majd ki véglegesen a jelenetek. Ahogy így folyamatosan alakul, ki lehet vasalni a redőket, és egyre tisztábbá, jobbá, játszhatóbbá, élvezhetőbbé lehet és kell tenni az egészet. Ebben rengeteget segített nekünk a szerző. Érzésem szerint mindez jól sikerült. Fergeteges bemutató után vagyunk, ami engem meglepett. Őszintén szólva kicsit hitetlen voltam, de nagyon megörültem, hogy ez így tud létezni, a közönség veszi ezt a szarkasztikus humort, ami átitatja a Galambokat. Ez szerencsére az előadás első öt perce után kiderült, lehullott rólunk mindenféle gátlás, és szárnyra kelt mindenki. Venczel Valentin - Milyen is ez a Galambok című darab?- A darab borzasztóan pontos lenyomata a '90-es évek Magyarországának. Bár a kiváló író játszadozik az idővel, sajátságos nagyvonalúsággal teremd meg a tér-idő-cse- lekmény egységét, ennek ellenére ezek az alakok nagyon maiak. A darab őszinte, nyitott, önmagát fölvállaló, mely valóságunknak egy fonák oldalát mutatja.- Mai szerzőt játszani sohasem könnyű, ez az alkotói folyamat milyen volt?- Amikor elkezdtük próbálni, kicsit szorongtam, mert belém villant az a felismerés, hogy a színészek, a színház hitelességét gyakorlandó legalkalmasabb a kortárs dráma. Mert a kortárs dráma alakjainak megjelenítése során nem lehet blöffölni. Mert a néző vagy fölismeri az utcán járó, a szomszédban élő, a televízióban látott szereplőt, vagy nem ismeri meg, s ha nem, akkor a színész megbukik. Egy színművész valóságábrázoló képessége ezen keresztül mutatkozik meg leginkább. Ezért szorongtam, hogy eleget teszek, teszünk-e a hitelesség kritériumának.- Mennyire volt közös az alkotás?- A rendező olyan kollektív alkotói munkát kezdeményezett, amelyben nem csak minden szereplő, de mindenki - beleértve magát a szerzőt is -, aki részt vett a produkcióban, rákényszerült arra, hogy aktív részese, aktív alkotója legyen az előadásnak. Ez a közös munka és gondolkodás teremte meg azt a gyümölcsöt, amit alkalmunk volt leszüretelni a taps, a siker formájában. __________epres bél* Sze rző és rendező a próbán - Körösi Zoltán és Csizmadia Tibor ék. 40 Nagy Alidra i ÚJRA A PADLÁSON. Májusban ismét látható a színház eddigi legsikeresebb produkciója, a Presser-Sztevanovity szerzőpáros muscalje, A padlás. Képünkön: Süni, Herceg, Lámpás, Meglökő, Rádiós és Kölyök - Zám Andrea, Tunyogi Péter, Vizy György, Lisztóczki Péter, Balogh András és Fekete Györgyi fotó, gal oábor Ahogy tetszik fesztivál Egy évad egy hét alatt Ma záródik a Gárdonyi Géza Színház egyhetes, fergeteges rendezvénysorozata, az Ahogy tetszik fesztivál, melynek keretében az összes, ebben az évadban futó előadásukat műsorra tűzték. Az izgalmas kezdeményezésről kérdeztünk egy olyan színészt, aki - mivel a legtöbb darabban szerepet kapott - folyamatosan színpadon volt az egy hét alatt, két olyan embert, akik az előadások lebonyolításában múlhatatlan érdemeket szereznek, valamint a színház igazgatóját. Nagy Andrásnak hat nap alatt hét előadása van a fesztivál ideje alatt.- Néha az erőm vége felé járok — említi —, de összeszorítom a fogam, és igyekszem sokat aludni. A legkisebb boszorkánytól nagyon féltem, mert azt régen játszottuk, meg fizikailag, lelkileg és szellemileg is nagyon megerőltető. De minden félelmünk ellenére nagyon szépen sikerült. Hál' Istennek működik az a része az agyamnak, hogy a még szükséges szöveget nem dobja ki, és valami kis sufniból elő tudom húzni az éppen szükséges dolgokat. Most még a felénél sem tartunk az összes előadásnak, az eddig említetten kívül túl vagyok a Ktikk és Az ügynök halála bemutatásán, a Galambok című mű első felvonása után már kifelé megyek a fesztiválból, s vár még az Ébredés és az Ahogy tetszik. Fárasztó, de érdekes így egyben lejátszani mindent, amit ebben az évadban csináltam. A színpadmester, Beksi Balázs, akit csak Bubunak szólítanak, gyakorlatilag beköltözött a színházba.- Azt, hogy a héten hány tonnányi díszletet mozgattunk meg — teszi fel a kérdést önmagának is -, nem tudnám megmondani. Inkább számoljuk össze, hány Ivecónyira rúg az, ami kitölti a hetünket a díszletek behor- dásával, építésével, lebontásával, él- szállításávaL Ez összesen több mint huszonöt fordulót, napi tizenhat óra munkavégzést jelent a díszletmunkásoknak. Ha szerencsénk van, napközben sikerül három óra pihenőt beiktatni. Az a baj, hogy nem igazán férünk a raktárakban, és hogy a stúdiószínpadhoz nem épült külön helyiség, ahová az ott játszott darabok díszleteit elhelyezhetnénk. Aztán jönnek a nyári játékok, a nézőtér- és színpadépítéssel tetőzve. Sokat nem fogunk pihenni. Buksi Balá/s - Bubu A mindenki által csak Jimmynek becézett Engler Imre, a kelléktár vezetője:- A leg- húzósabb a díszítőknek ez az egy hét, de mi kellékesek is lótunk-fu- tunk eleget. Gyakorlatilag reggeltől késő estig itt vagyunk. A kellékek helyben vannak, de a bútorok raktárban pihennek. Folyamatosan szaladgálni kell a raktár meg a színház között, ezt persze össze kell egyeztetni a többiekkel, hogy legyen, és akkor legyen autó, amikor kell. A folyosók is pillanatok alatt megtelnek ilyenkor, és elég sok az idegeskedés. Közben folynak már az egyik nyári produkció, az Anconai szerelmesek próbái, azzal is törődni kell. Arra kell leginkább odafigyelni, hogy mindenkinek jusson egy kis pihenőidő. Remélem, a közönség jól fogadja majd az egyhetes rendezvényt, mert ezért érdemes végigcsinálni! Csizmadia Tibor, a színház igazgató-főrendezője.-Többszempont is felmerült, mióta tart a fesztivál - feleli érdeklődésünkre. - Egyrészt aki év közben lemaradt valamelyikdarabról, az most megnézheti, másrészt azok az előadások, melyeket régen játszottunk, kapnak valami új játékörömöt, egyfajta újjászületésen mennek át. Erre nem számítottam, de fantasztikus érzés. Egy-egy ilyen koncentrált hét és napok arra is jók, hogy a fővárosból, vagy máshonnan eljöjjenek szakmabeliek és érdeklődők, és egy napon több előadásunkat is megnézhessék. Folyamatosan érkeznek kritikusok, színészek, rendezők és persze „egyszerű” nézők is. Jövőre méginkább tudatosodni fog ennek a fesztiválnak a léte, és akkor még többen töltik majd meg ebből a rétegből a széksorokat, ezekben a Thátiát ünneplő napokban. ■. b. H at nap - tizenhárom előadás; évadkeresztmetszet, mini színházi fesztivál, hazai anyagból... Az ötlet és a megvalósítás szakmai értékelése még minden bizonnyal sokáig beszédtéma lesz Egerben, s ebben az ezerfejű cézár, a mindig leválthatatlan; a néző is hallathatja még a hangját. Hiszen minden miatta és érte történik Thália környékén. Akkor is, amikor azt mondja: ,,Jaj, de remek! Most végre láthatnám az évad közben elszalasztott Ügynököt... Szilágyi Tiborral. De mégse, hiszen a hét végén ballag a gyerek, készülni kell!" Persze, talán ki is lehetne váltani ezt az éppen este héttől tízig készülődést máskorra, de ezt én nem tudhatom... S akkor is érte és miatta jön tűzbe és lázba színész és rendező, mikor azt mondja a néző: ,Á, ebben a hirtelen ránk zuhant májusi kánikulában pótolni kell a kiskerti munNézők között a házi fesztiválon „Ötletek vannak és friss levegő...” kákát gyorsan, meg aztán nem is fogékony az agyam a hőségtől a monodrámára ”. A színházat szerető tanár néni szemében viszont az önfeledt boldogságot véltem fölfedezni, amikor azt mondta nevetve: „Most láttam ötödször a Padlást, mert ismét olyan másodikos osztályom voü, akik még nem látták! De megérte, men a gyerekek nem győztek betelni vele, nagyon szerették! S tudod, milyen jó voü látni a színészeket, hogy mennyire szeretik még mindig ezt az előadást: semmit sem kopott az évek során. ”. Igen, ő is a néző, az ezerfejű... S én nagyon tudtam szeretni a fiatal fehér ingeseket a Valahol Európában előadásában. Mert régen láttam már, hogy ünnepnek tekintik, ha Thália otthonába látogathatnak, az ünnepet pedig meg lehet tisztelni kívül- belül. Azt éreztem rajtuk előadás közben, hogy lelkűkben is ünnepelnek, s az értelmükkel is. Érett csöndek és felszabadult nevetések: minden a helyén volt. Az előadás is; összeérett közönségével ősz óta veretes volt. Azt is nagyon jó volt hallani, ahogyan az istenmezejei pedagógusnő büszkélkedett! Bizony, nekik az önkormányzat minden évben legalább egy előadásm fizeti az autóbuszt a beutazáshoz, hogy az ő gyerekeik is színházba mehessenek! Pedig hát - őszintén szólva - ők sem nagyon dúskálhatnak, de mégis jut figyelmük & erejük arra is, hogy a jövendő évek leendő nézőit neveljék. Ahogyan a gyerekeik hangulatát elnéztem, megérte törődni velük - ők máris hálás közönség voltak. Azt ugyan még nem tudtam megfejteni, hogy miért, de tény, általában nagy számban jöttek az előadásokra fiatalok. Voltak a nekik szánt darabokon általános iskolások, de bármelyik előadáson találkozhattunk középiskolásokkal és főiskolásokkal is! Tapasztalatom szerint nem küldték őket, akikkel tudtam beszélni, őket az előadás érdekelte: a Klikk, a Valahol..., a Galambok, a Mágnás Miska, az Ébredés, a Száz év magány. Volt, aki úgy vélekedett: ez az évadkeresztmetszet jó ötlet. Hiszen év közben nem mindig és mindenre jut figyelem és idő, lehet tehát pótolni a mulasztottakat. Az idegenforgalmi szakember szerint az egész évad egyébként is jól találkozott a közönség ízlésével! Igaz ez még akkor is, ha most ebben az egyhetes sorozatban volt nem telt házas előadás is. S talán az sem elfogultság - mondja az ide- genforgalmár -, hogy most ez a társulat már megérett a nemzetközi megméretésre. Talán a franciákkal Nantes-ban összejön a lehetőség! Hiszen jó ötletek vannak és friss levegő ebben a színházban - mondták a nézők Az évadkeresztmetszet ma délután 3-kor és este 7-kor a mini fesztivál névadó előadásával, Shakespeare: Ahogy tetszikkel és a Stúdióban Heinrich Bőit Katharina Blum elveszett tisztességével záruL De csak a házi színházi fesztivál, mert az évad még június elejéig tart, hogy aztán kicsi szusszanással belevethessük magunkat a nyári színház meglepetéseibe. Addig is, kedves nézőink, csak tessék, tes- sék, ahogy tetszik.. __________jówAszoctáw
