Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

10. OLDAL MOZ A I K 2003. Április 5., szombat Kívül maradt politikán, irodalmon Komis Mihály író szerint zsidó magyar patriótákra nincs szükség Ma is nemet mondanék Szilágyi Andor példakeresése: A Rózsa énekei Nem biztos, hogy minket is ilyen jó lesz majd száz év múlva olvasni, mint Bródyt vagy Gárdonyit. Tu- dunk-e mi manapság ilyen naiv magától értetődő- séggel, könnyedén és természetesen írni? - adott lovat a szkeptikusok alá az alaphangot megütő Komis Mihály író a Bródy Sándor Kulturális Egyesü­let által rendezett egri felolvasóesten a Dobos cuk­rászdában. A szerző a Szerelmeskönyv című készü­lő regényéből és etűdjeiből olvasott föl néhány je­lenetet. „Izgatnak a gyermeki emlékek, a regény ezeket a korai, a tudat mélyére süllyedt emlékeimet hozza felszínre, a zsidósághoz és a szexualitáshoz való viszonyommal együtt. A jelenetek pedig sajá­tos monológok, haláltáncszerűen egy őrült műben jelenítik meg az apokaliptikus világot.” A bevezető során elhangzód, hogy az impulzív, pezsgő és karizmatikus nőbolondító szépember, az újságírónak sem utolsó zsidó-magyar író, Bródy Sándor kapadtálására - és a helyi városi testület támogatásával - telepedett meg Egerben a csendes helyre vágyó, visszahúzódóbb és kissé depresszió­ra is hajlamos író, a német-magyar Gárdonyi Géza. Aki szépirodalmi munkássága mellett múlhatatlan érdemeket szerzett - az Egri csillagokkal - a város idegenforgalmi marketingjének, városimázsának kialakításában is. Komis, felrajzolva pályaképét, elmondta: a szín- művészeti főiskola rendező szakának elvégzése után mindig a színpad közelében, de attól távolsá­got tartva él. Nagy szakmai-színpadi sikerekkel - Halleluja, Körmagyar - a háta mögött sem repro­Bródy-szalon A III. Egri Tavaszi Fesztivál eseménysorozatában a Bródy-szalon el­ső vendégeként az Esterházy Péter-Dés László író-szaxofonos du­ót élvezhette a közönség, amely Komis Mihály iránt láthatóan nem nyilvánított ekkora teremfeszegető érdeklődést. Pedig Komis jó író. Nem csak hazai mércével. Bár ezen mércéknél akkor hosszabban kellene időzni. De félre a budoár-romantikával, azért ne legyenek il­lúzióink, ma itthon a kétmilliós fővárosban is alig pár száz fős kama­raközönséget képes megmozgatni bármi hasonló rendezvény. A Bródy Sándor Kulturális Egyesület tavaszi záróestjén Gerendás Pé­ter dalszerző lépett föl. duktív-színházi, inkább író-alkotó fajtának tekintve magát. A színház a szakmám, a próza a szerelmem, vallja. Ezért, elsősorban a költő barát, Petri György bátorítására fordult az írás felé a' 70-es években. Bár az első, még zárt láncban terjesztett szamizdat fo­lyóirat, a Napló alapítói közé tartozik, viszonylag hamar kiszállt a demokratikus el­lenzék mozgal­mából, és a politi­kától független al­kotói létet igyeke­zett kiépíteni. „Ma se tartozom sem­milyen politikai, gazdasági felső osztályhoz, kívül maradtam a ha­talmi és érdekcso­portokon” - érzé­keltette ebbéli munkálkodásá­nak sikerét. „Megkeresz­telt Jézus-hívő magyar zsidó vagyok, rendszeresen imádko­zom, de nem tartozom a hivatalos egyházhoz” - világította meg személyes indíttatásait Kornis, aki mint mondta: kizárta magát a magyar iroda­lomból, szabad emberként élt és él. - „A mai magyar irodalom iránti mély közönyömet - né­hány kivétellel, például Esterházy - nem taga­dom. Unom őket, ahogy ők is engem. ” Most az író szerint cseppfolyós, átmeneti kor­ban élünk, nagy lehetőségekkel viselősen, noha szerinte a színház és művészet rég halott. Vákuum­kultúrában élünk. Ahol a média közvetítette álköz­vetlenséggel szemben egyre nő az igény a közvetlen, valóságos emberi találkozásokra. A média ütközetet, konfliktust keres, és ha nem talál, csinál, miközben az embereket sokkal kevesebb do­log választja el, mint ahogy azt a média mutatja. Sokan sok min­dent elkövetnek azért, hogy ne tudjon ez az ország magára, mi pedig egymásra találni. Kornis a Napkönyv kind sike­rének köszönhetően az elmúlt időszakban inkább Németor­szágban él, és dolgozik a regény folytatásán, a Szerelmeskönyvön, amely év végén jelenhet meg. „Ott sem érzem otthontalanabbal magamat. Úgy tűnik, itt ma zsidó származású magyar patriótákra nincs szükség. A számkivetettek mellett a helyem. ” ___________________________________ßU! Ország os vetítés előtti díszbemutatón mutatták be Egerben az idei, 34. Magyar Filmszemle legjobb forgatókönyv-díjával jutalmazott A Rózsa énekei című filmet. Az első filmes rende­ző, forgatókönyvíró Szilágyi Andor hosszú ideig dolgozott az egykori Népújság szerkesztőségében.- Mindenekelőtt az egykori Nép­újság újságíróinak üdvözletét ho­zom...- Köszönöm szépen. Csókol- tatom az egrieket, írókat és nem írókat.egyaránt.- író emberként mennyire visel­te meg az egykori napi robot, amely agy-agy szerkesztőségre jellemző?- Nagyon. Azért is kellett ab­bahagyni. Már előtte is sokat gon­dolkodtam azon, szabad-e ezt csinálni. Aztán Budapesten kide­rült, a kettő együtt nem megy, legalábbis nekem. Habár az ellen­kezőjére is van példa. így aztán elmentem rakodómunkásnak.- Rakodómunkásnak?- Igen, a mostani gyártásveze­tőmnél, Szigethy Palinál voltam rakodómunkás.- A Rózsa énekeiben egy való­ságos történetet dolgozott fel...- Egy rádiós kollégám mesélt nekem 1997-ben egy könyvhét utáni délutánon az édesapjáról, aki 1944-ben megmentette a csa­ládját, a filmben is látható körül­mények között. Egy zsidó család­ról van szó, amely nem ment be a gettóba, hanem otthon maradt, és az édesapa, aki egy hihetetlenül erős, határozott karakterű férfiem­ber volt, megvédte a családját. Ez a történet annyira megtetszett, hogy ajánlatot tettem a kollégának: segí­tek megírni. Egy év múlva újra ta­lálkoztunk, újra beszélgettünk, ami ugyanúgy fejeződött be: ha te nem írod meg, megírom én. Egy év múlva elmentem hozzá egy magnóval, a többit ki lehet találni.- A forgatókönyv írásakor mennyire ragaszkodott a doku­mentumhűséghez?- Sokak szerint nagyon, má­sok szerint kevésbé. En úgy hi­szem, egy optimális mértéket ta­láltam meg. A történet csomó­pontjai valósak, viszont van ben­ne egy mesés szál, ami a nézők­nek segít, hogy ezt a másfél órát könnyebben eltölthessék.- Mi fogta meg ebben a törté­netben, hogy ennyi éven át ra­gaszkodott a megírásához?- Az édes­apa-figura. Nem szeretjük most azokat a szava­kat, hogy hős, meg hasonló, de én nagyon sze­retem őket, és sajnálom, hogy kimentek a di­vatból. A XX. század vége, a XXI. század eleje hőshiányban szenved. S én úgy éreztem, be tudok mutatni egy olyan alakot, aki példát szolgáltathat a mostani életünkben. A civil kurázsi erősen hiánycikk. Az ember nem mondja meg a véleményét a főnökének, nem engedi közel magához a szomszédját, nem él kritikával az őt körülvevő világgal szemben - és ez nem jó. Az édesapa a legke­ményebb időkben viselkedik úgy, ahogy kell, emberként. Talán egy személyes példaadásnak is felfog­ható ez rajta keresztül.- Miért az ének motívumát vá­lasztotta ehhez?- Ez a fantázia része. A Rózsa nevű operaénekes az én találmá­nyom. A művészetek közül a zené­nek van a legtöbb köze az angya­lokhoz és a bennünket körülvevő spirituális világhoz. A valóságban a tartás szolgálta azt, amit a film­ben a zene. Az emelkedett fondor­lattechnika is fontossá válik a film­ben, mivel itt Rózsa az emberek lel­két is megmenti. A valóságban pe­dig csak a fizikai létről volt szó.- Első filmes rendezőként a legjobb forgatókönyv díjat is átve­hette. Vagyis nem vette át...- Az ünnepségen személyesen nem. A magyar filmnek óriási szük­sége lenne a megújulásra. A film fő­hőséhez hasonlóan próbáltam pro­testálni, hogy a filmszemle-rend­szer nem jó, s nem használ a jelen állapotában a magyar filmnek.- Felkészült azokra a támadá­sokra, ami az át nem vétel után következett?- Nem, nem gondoltam, hogy ennyire durva véleménynyilvání­tásra késztetek filmeseket. Kvázi, meg lettem fenyegetve további fil­mes munkáimban. Volt, aki azt mondta, hogy elvágtam a lehető­ségeimet.- Ha újra lenne díjkiosztó...- ... nem mennék el. ______________________________________(SZUROMI) A z író (jobbra) a film alkotóstábjának tagjaival Közel negyven évig épült, hogy az első világháborúban fél éven át védje a Monarchia területét. Aztán — amivel építői tervezése során is számoltak — felrobban­tották. Ennek a különös sorsú modem kori erődnek a történe­tét láthatják az érdeklődők az egri vár gótikus palotájának ki­állítótermében május 18-ig. A tárlat - ahogy már korábban be­számoltunk róla - Heves megye partnermegyéjéből, Przemyslből érkezett egy korábbi, Heves megye népművészeti értékát bemutató ki­állítás viszonzásaként. A látható fényképfelvételek azonban a tárlat nyitására nem Lengyelországból, hanem a komáromi monostori erődből érkeztek, így nem véletlen, hogy a fotók, fénymásolatok mellé több tárgyat is kölcsönzött a teljes anyaghoz a Hadtörténeti Múzeum, illetve a kiállítást most bemutató Dobó István Vármúzeum.- A przemysl-i erőd egy modem kori védelmi rendszer, amelyá a XIX. században, tulajdonképpen a vár- és erődépítészet utolsó idősza­kában terveztek és építettek - mondta Berecz Mátyás történész- muzeológus. - Överőd-rendszer- nek is nevezzük ezt a várat, hiszen több védelmi gyűrűt vontak a város köré. A külső gyűrű körülbelül negyven kilométer hosszú, átmérő­je 15-20 kilométer. A külső gyűrűn 13 nagy erőd volt. A védhetőség ér­dekében mélységében is tagolt ez az erődrendszer, tulajdonképpen egy, az egri kazamata-rendszerre emlékeztető védműveket építettek ki a három védelmi gyűrűn belül. Ennek is tulajdonítható, hogy Przemysl erődítményén belül az első világháborúban 120-130 ezer katona állomásozott, a városka fej­lődését is hadi és stratégiai szerepé­nek, valamint az ezzel összefüggő hatalmas építkezéseknek köszön­heti. (A város ma is határtelepülés a lengyel-ukrán határon.) Przemysl jelentőségéről még a történelmet tanultak is alig hallót­Egy modem kori erőd fél éve: a Przemysl-i vár Przemysl a Monarchia boldog békeidőinek hangulatát idézi tak. Holott az első világháború egyik legvéresebb csatája zajlott itt az orosz hadsereg és a Monarchia katonái között. Már önmagának e korszaknak a gondolkodása is fi­gyelemre méltó és elgondolkodta­tó. Az erődítményt a XIX. század közepén kezdték kialakítani, s kö­zel negyven évig építették iszonyú­an sok munkával és pénzből. Ter­vezői eleve gondoltak arra, hogy az erőd bevehetálen legyen. Ám ha mégis az ellenség kezére kerül, ak­kor gondoskodtak a megsemmisí­tés lehetőségétől is. Ezért már az építkezéskor kialakították azokat az üregeket, amelyekbe később lő­por kerülhet, hogy az ellenség már csak a romokra tűzhesse ki zászla­ját. A békebeli építészek elgondolá­sát később a történelem visszaiga­zolta: az első világháború első ost­romakor több tízezer orosz katona esett áldozatul a város határában, de az erődöt nem sikerült elfoglal­ni. A második ostromkor kiéhezte- tés után adták fel a modem várat, s valóban felrobbantották azt a kivo­nuló védők. De erről később.- A XIX. században Európa- szerte egy új erődépítési korszak kö­szöntött be - folytatta Berecz Má­tyás. - Ezeket az erődöket azon­ban nem úgy kell elképzelni, mint a középkori várakat, amelyek fala­ikkal magasan kiemelkedtek a domborzatból, hanem ezeket a vé­delmi rendszereket a földbe süly- lyesztették. A külső gyűrűn kialakí­tott erődök egyenként akkorák le­Az erőd építését hőlégballonról ellenőrizték hettek, mint maga az egri vár terü­lete. A mélyített árokrendszer pe­dig alkalmas volt arra, hogy a mo­dem kori fegyverekkel szemben védje meg a várost. Az építkezés­hez felhasznált anyagok is tükröz­ték a kort: vasbáon erődítmények voltak, vasbáon ágyútomyokkal, amelyek az akkori harcászati tech­nikák ismeráében biztosították a Lengyelek önmaguk robbantották fel az erődöt város bevehetet- lenségét. Ilyen modern kori erődrendszer Franciaország­ban és Belgium­ban található még. A vár kiállítá­sát látva megele­venedik az a ha­talmas alkotó­munka, amelyet negyven éven át csupán azért folytattak, hogy az első világhábo­rúban az erőd fél éven keresztül védje a várost és a mögötte elterülő Osztrák-Magyar Monarchiát. A jel­legzetes kisváros épüláei, utcái a Monarchia városainak hangulatát tükrözik, legyen az most látható Csehországban, Horvátországban, vagy épp Magyarországon.- Przemysl jelentőségét az első világháború idején nyerte el - me­sélte tovább az erőd történetét Berecz Mátyás. - Az orosz csapa­tok első ostroma hatalmas áldoza­tok mellett sem járt sikerrel. Ám 1915. március 22-én sorsfordító lé­pésre szánta el magát a hadveze­tés. Mivel az orosz csapatok ki­éheztették a várvédőket, és a sok­nemzetiségű katonaság közelített a lázadás állapotában, a megadás mellát döntöttek. Előzőleg elren­delték az iratok és dokumentu­mok teljes megsemmisítését, és megtették azt, ami az erődépítés kialakításakor is tervezett volt: fel­robbantották a bevehetetlen erőd falait. A előbbi döntés miatt volt fantasztikus, hogy 1966-ban Przemysl-ben, Molnár Elek alezre­des egykori lakásának bontásakor több fontos dokumentum is előke­rült. (Mivel az erődöt a Monarchia hadserege védte, így természete­sen magyar katonák is tartózkod­tak a várban.) Ennek a különös sorsú erődnek és az első világháború alig-alig is­mert hadszínterének az életét jól mutatják azok a fényképfelvételek, amelyeken a hadifoglyok moszkvai „bevonulását” örökítették meg, vagy azok az emléktárgyak, ame­lyeket a várban tartózkodók a tízezerszámra heverő ágyúlőszer- hüvelyből készítettek. Az üres lő­szerhüvelyek háborús időkben ugyanis virágvázaként szolgáltak az asztalokon... A második kiállítóteremben be­mutatott képeslapok, fényképfelvé­telek már az erőd megsemmisülé­sének időszakát, illetve a jelen álla­potot mutatják. Az erőd teljes hely­reállítása hatalmas kiterjedése mi­att elképzelhetetlen. Ám az épen maradt részeket ma is a lehetősé­gekhez képest igyekeznek haszno­sítani. Egyik részében például szó­rakoztató központ működött, ka­zamataszerű pincéiben gombát termesztettek. S persze nem lenne ez az izgalmas tárlat teljes, ha nem mutatnák be az ukrán határ köze­lében elhelyezkedő várost mai for­májában. Tornyai, a várost átszelő folyó, a Monarchia hangulatát és építkezését idéző utcái megérnek egy látogatást - a ma is látható erődrendszer falain belül. SZU ROMI RTTA

Next

/
Thumbnails
Contents