Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-19 / 92. szám
6. OLDAL MOZ A I K 2003. ÁPRILIS 19., SZOMBAT |j| Kata-torta, somlói galuska az ünnep csemegéi Húsvétra, házassági évfordulóm készül a Hírlap-nyertes Csáti család Többszörösen is ünnep az idei tavasz a kömlői Csáti Lajoséknak. Húsvétra megint együtt lehet a nagy család, rá egy hétre, április 27-én pedig a szülők emlékezhetnek házasságkötésük 35. évfordulójára. S nagy örömet okozott számukra a Heves Megyei Hírlap meglepetése is: ők nyerték el — a sorsolásnak köszönhetően — a lapunkra előfizető Olvasóink közül az 500 ezer forint értékű konyhai felszerelést. Rendezett, takaros porta, gondozott nagy kert fogadja a látogatót Kömlőn, az Egri út 62. szám alatt. A házigazdák tősgyökeres kömleiek, akik soha nem kívánkoztak el a községből. Ez nagy szó a mai világban, hiszen - mint Csáti Lajos megjegyzi - a faluban születetteknek ma már tán a fele sincs a településen. Annál inkább érkeznek betelepülők, mint alig egy hete az a dorogi família, melynek tagjai a kertjük végiben lévő házba költöztek be. Kérésünkre a ház asszonya, Csáti Lajosné Tóth Rozália eleveníti fel közös létük kezdeteit, nem akármilyen felismeréssel:- Még 1968 áprilisában (április 27-én, pontosít a férj) esküdtünk meg, templomban is, meg anyakönyvvezető előtt is... Ennek most van 35 éve...! Két esztendeig az anyósoméknál laktunk, közben gyűjtöttük a pénzt. Végül 1971-ben vettük meg ezt a telket, rajta a házzal. Akkor 95 ezer forintot fizettünk érte, de rengeteg pénzbe és fáradságba került, mire úgy nézett ki, ahogy szerettük volna. Akkor már kétesztendős volt Csilla, az idősebbik lányuk, aki most a helyi takarékszövetkezet dolgozója, s két gyermek anyukája. Az unokák között a lány, Enikő negyedikes, s végre fiú is született, Ádám, aki hároméves. Csáti Lajosék másik gyermeke Egerben él, ikerlányai, Kitti és Vivien az idén hatesztendősek. Összetartó a család, hiszen a gyerekek, unokák minden hétvégén eljönnek a szülőkhöz illetve nagyszülőkhöz. Lajos és Rozália egyébként a helyi termelőszövetkezetben keresték a kenyérre valót évtizedeA szerencsés házaspár. Háttérben a télmilliós nyeremény része ken át. A ház ura 31 éven át trak- torozott. Ült ő elsőnek a K-25-ös fülke nélküli Zetor nyergében, azután az MTZ-50-esen. A '70-es években részese volt a John Deer- programnak, legutoljára pedig egy MTZ-80-as típusú, fűtéssel, hűtéssel ellátott, panoráma fülkés gép volt a „munkahelye”. Munkáját Kiváló Dolgozó-jelvénnyel is elismerték. Rozália asszony a tsz raktár-adminisztrátoraként tevékenykedett, nem kis felelősséget viselve a beszerzésekért, a tárolt anyagokért, a nyilvántartás precizitásáért.- A több mint három évtizednyi traktorozás ugyancsak megrázott - említi Lajos, akinek a lábával, a gerincével is akadtak gondjai. így aztán 1999-ben már csak egy hónapot dolgozott, s ma rokkantnyugdíjas, akárcsak a neje, akit szintén megviseltek az eltelt évek. Igaz, munkahelyük sem lenne, hiszen 1999-ben felszámolták Kömlőn a korábban még kimondottan prosperáló termelőszövetkezetet.- Szíven ütött nagyon, hogy a tsz ilyen sorsra jutott — közli keserűen a házigazda —, ez munka- lehetőség volt a falubeliek többsége számára, azóta bizony sokan állástalanok.- Nem kerestünk ugyan valami nagyon jól - fűzi hozzá az asszony —, de volt munkahelyünk, valami FOTÓ: PERL MÁRTON nyomán elnyert félmillió forintnyi konyhai felszereléssel. — Számomra reggel a Hírlap elolvasása az első — meséli Csáti Lajos. — Ahogy az már az újságban is szerepelt, éppen szemléltem a híreket, amikor hallottam, hogy a kézbesítőnk, Pádár Sándomé Juliska kiabál: nyertetek, megnyertäek a főnyereményt! Először nem értettem az egészet, mert még nem volt díjbeszedési idő, utána aztán valóban könnyeztünk is a jó hír hallatán. Rozália asszony már arról beszél, mennyire figyelmesek és körültekintőek voltak velük, amikor az egri Lady kásukra is elment méretet venni, s végül hárman szerelték öszsze tip-top módon a ma már a konyha ékességének számító bútorokat. Járt a nyereményhez - a félmillióból tellett rá - gáztűzhely, páraelszívó, hűtőkombi és mikrohullámú sütő is. A gyerekek családjai is részesültek a nyereményből. — Még soha nem nyertünk eddig semmin — magyarázza a ház asszonya —, hiába lottózunk, igaz, nem vagyunk állandó játékosok. Lajos viszont már arról beszél, hogyan fogadták a nagy szerencséjüket a faluban:- Volt, aki megállított az úton, kérvén, mondjam már el, mit tettem azért, hogy nyerjek. Egyszerű volt a válaszom: semmi egyebet, csak előfizettek a megyei újságra. Hallottunk vissza persze, furcsa megnyilatkozásokat is, de azért azok voltak többen, akik anMegjegyezzük kollégámmal, Koryna Konyhastúdióban kiválaszt- nak öruJiek, hogy Kömlőn nyerték ezt hogy akkor tényleg jó helyre „ütött hatták kilenc közül a saját konyhabú- az értékes nyereményt. be” a szerencse a Hírlap-sorsolás torukszinét,majdegyfiatalemberala- ____________________smiayzoli*w Konyhai erőpróba Az új konyhai felszerelés első nagy erőpróbája a húsvét lesz. Az egész család Kömlőn lesz, említik Csáti Lajosék. Rozália már javában készül a nagy sütés-főzésre. Mint ígéri, lesz sonka, kocsonya, az ünnepi asztalra kerülő menüben csigatésztás tyúkhúsleves, töltött káposzta, s különféle sültek. Nem maradhatnak el az édességek sem, közöttük is a házi specialitás, a Kata-torta, amely mézestészta, töltelékül vaj, porcukor és griz összekeverve szolgál. Készülnie kell jó nagy tál somlói galuskának is, hiszen az unokák különösen kedvelik ezt a csemegét. A kincsesláda mindenki előtt nyitva áll Harminc éve alakult az Egri Csillagok Népdalkor — Uramfia, ha az ember ebben értéket lát, akkor menjen és csinálja! — Ezzel a mondattal indította útjára Rajeczky Benjámin F. Molnár Gabriellát, aki azóta is őrzi a híres népzenekutató örökségét. Népdalcsoportja, az Egri Csillagok Népdalkor az idén ünnepli alakulásának 30. évfordulóját. Az alakulás éve: harminc évvel ezelőtt az Egri Csillagok Népdalkor tagjai... ...és manapság a harmincéves csoport N em csupán az Egri Csillagok Népdalkor történetében hoz kerek évfordulókat ez az esztendő: F. Molnár Gabriella tíz éve vezeti a csoportot és húsz éve foglalkozik a népzenei hagyományok feldolgozásával, megörökítésével és átadásává.- Három évtizeddel ezelőtt a fel- sőtárkányi termelőszövetkezet csoportjaként alakult meg az Egri Csillagok Népdalkor — emlékezik vissza a kezdetekre a csoportvezető. - Arra talán már kevesebben emlékeznek, hogy kezdetben még ci- terazenekar is kiegészítette az énekeseket. Ma már csak öten vannak az eredeti együttesből, akikkel, bármennyi tagcsere is volt az évtizedek alatt, megőrizték szépségüket, vagyis hogy náluk a mai napig tetten érhető az az eredeti, falusi éneklési stílus, amely ének a szívből szakad és nem képzett hangok formájában tör a felszínre. Ez egyébként a magyar népdal semmivel össze nem téveszthető sajátossága. Ebben a zenei műfajban mind a mai napig fellelhető minden, a munkakultúrából magunkkal hozott szüret, lakodalom, temetés, aratás hangulata, a történelem alakulása, a múltnak, az emberi létnek minden fénye és árnya. Ezt érezték meg a nagy kutatók, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Borsa Ilona, vagy akár Rajeczky Benjámin is, hiszen ezekben a népdalokban mostanáig jól követhető a paraszti kultúrának az őszintesége, tisztasága.- Kevés csoport éri meg manapság a harmincadik évet. Minek köszönhető ez az összetartás?- Biztos, hogy a tagok kitartása az egyik ok - folytatja F. Molnár Gabriella —, hiszen nekik a próbák, a fellépések, a találkozók jelentik a lehetőséget a pihenésre, a nevetésre. Ezeknek az embereknek ez az élete, ez az a közösség, ahol jól érzik magukat. Tudom, hogy sokszor fárasztó nekik, mire egy-egy produkció színpadképes lesz. De a rengeteg fáradságért kárpótolja őket az a siker, amelyet színpadra lépve a közönségtől kapnak.- Népdalt jól énekelni és azt színpadon szerkesztett formában előadni nem is olyan egyszerű, mint látszik... — Kodály gondolatává váaszolnék: a legegyszerűbbet a legnehezebb szépen bemutatni. A jó népdalkor őszinte, tisztán tolmácsolja a magyar népi kultúrát. Éppen ezért nem ragaszkodom én csoport- vezetőként ahhoz, hogy csángó népdáo- kat tanuljunk, hiszen az nem fakadhat a felsőtárkányi vagy egri ember szívéből, bármennyire is jól megtanulja azt. Érdekes megfigyelni, hogy a parasztember szépen beszél és szépen énekel. Ennek az az oka, hogy a népdaléneklés tökéletesen követi az emberi beszéd ritmusát. Ezeknek az embereknek tele van a szívük szeretettel és ez a szeretet áthallatszik az énekszón is. — Népdalkörök esetében mindig gond az utánpótlás biztosítása...- Tény, hogy az Egri Csillagok esetében is szembesülünk ezekkel a problémákkal. A középiskolásoknak snassz népdalt énekelni, népviseletben színpadra állni. Sajnos, ők nem tudják, hogy egy kincsesládától vannak elzárva. Ez nem a közösség, hanem a társadalom hibája. Azt szoktam erre mondani, hogy az arany sem látszik, amíg elfedi a szenny. Holott a magyar ember, a hazá paraszti kultúra minden gyöngye fellelhető a népdalokban. Erre nem elég csak ráérezni, tanulni és tapasztalni kell.- A fellépések mellett több minősítő fesztiválon is részt vett a népdalkor. Milyen eredményeket sikerült elérni? — Az Eszterházy Károly Főiskola Énekzene Tanszékével közösen kiadtunk egy műsoros kazettát, amelynek az a címe: Vivat Bacchus, s ezen a népdákör szólá- tat meg minden olyan éneket, amely a borkultúrává áll kapcsolatban. Az együttesnek a Kossuth rádió archívumában több felvétele is van, sőt a magyar népzene hetében a boldogiakkal együtt az Egri Csillagok műsorát is hallhatták a rádióban. Fajcsák Attila szerkesztésében — aki egy ideig a csoporttá is dolgozott együtt — Felnémeti népdalok címmel könyv jelent meg, s tíz év alatt öt arany minősítést kapott a csoport. A millennium évében vehettük át az Aranypáva díjat, amely ebben a műfajban a legmagasabb elérhető díj, 2001-ben pedig Eger zenei nívódíját kaptuk meg. Olsvay Imre úgy nyilatkozott rólunk, hogy a csoporttagok olyan tisztán énekelnek, mint a fáusiak, holott városban élnek. Ennek a mondatnak a jelentőségét igazán az érzi, aki tudja, milyen nehéz a tiszta hangzást, a népdáéneklés eredeti gyökereit visszahozni. — Eger előtt Nógrád megyében is sokat tettél már a népzenei kultúra megmaradásáért...- Ott is pontosan tíz évig dolgoztam hagyományőrző csoportokká, népdalkörökkel, a Szurdokpüspökiben élő együttesemnek önálló kazettája is jelent meg. Itt tanultam meg, hogy a hagyományőrzés nem csupán a színpadnak szól, hanem az egy szemlélet, amelynek megfelelően kell élni és gondolkodni. Népzenei táborokat szerveztem, ahol - s erre nagyon boldogan emlékszem vissza - még Vass Lajossal is együtt dolgozhattam. S persze Pásztón ismerkedtem meg Rajeczky Benjáminná, akitől a gyűjtés fontosságát illetően kaptam életre szóló tanácsokat. Ennek a barátságnak az emlékére és persze a népzenekutató nagysága okán is emlékeztünk meg 2001-ben születésének 100. évfordulójáról, s őrizzük emlékét minden lehetséges módon. SZUROMI RITA biztos, amibe kapaszkodhattunk, s munka után még a háztájinkban megtermelhettük mindazt, ami szükséges volt. Csáti Lajos Tóth Rozália
