Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-02 / 77. szám
6. OLDAL KISFÜZES Polgármester: Menyhárt Imre Alpolgármester: Bíró Józsefné Jegyző: dr. Benkár József Aljegyző: dr. Kadlott Csaba A képviselő-testület tagjai: Bíró József Kiss Ágnes Végh Ferenc Szabó Viktor Kisebbségi önkormányzat: nincs. Községháza címe: 3256 Kisfüzes, Szabadság tér 2. Telefon: 36/368-825 Ügyfélfogadás: minden kedden délután 13-14 óráig. Földrajzi elhelyezkedése: Heves megye északi részén, Pétervásárától délre helyezkedik el. Jellege: zsákutcás kistelepülés. Lakosság száma: 181 fő Megoszlása: 0-14 éves: 27 fő 15-18 éves: 8 fő 19-30 éves: 19 fő 31 -60 éves: 65 fő 61-100 éves: 62 fő Vállalkozások száma: 4 Alapítvány: Fűzfa Alapítvány Vezetője: Szentesi Tímea Községtörténet: A település első okleveles említése 1296-ban történt Fyzes névalakban. 1311- ben Károly Róbert Tamás erdélyi vajdának adományozta. 1426-ban az Ivády- család birtokába került, 1489-ben a település új tulajdonosa a Kormos-család volt. 1549-ben több köznemes család birtokolta. 1552-ben a törökök elpusztították, s a XVII. században is végig lakatlan maradt. A későbbiekben az Okolicsányi- és a Gellén-családok népesítették be a pusztát. 1786- ban 14 házban 20 család, míg 1851-ben már 29 házban 32 család lakott. A 20. század első felében több egyesület (katolikus ifjúsági, levente, polgár lövész) alakult a faluban. A pétervásárai körjegyzőséghez tartozott, s 1950-ben alakult meg önálló tanácsa. 1970-től Pétervására Községi Közös Tanács társközsége lett. 1990-ben megalakult a község önkormányzata, független polgármesterrel az élén. Kisfüzes Heves megye legkisebb települései közé tartozik, lakónépessége nem éri el a kétszázat. A lakosság száma 1960 és 1990 között a felére mérséklődött, a legnagyobb csökkenés pedig 1960 és 1970 között következett be. A település régi pecsétje S F Ü Z E S 2003. Április 2., szerda A legkisebb falu különös vonzása A kultúrház felújításra szorul. Ebben az épületben szeretnének több programot szervezni a jövőben FOTÓ: GÁL GÁBOR A Mátra lábánál, Pétervásárától 5 kilométernyire található Kisfüzes megyénk legkisebb települései közé tartozik. Ma mindössze 180 lakója van, s közülük igen sok az idős, nyugdíjas. Az alig öt négyzetkilométernyi területen fekvő falucskában nincs óvoda, iskola, s önálló háziorvos sem. Az egyetlen közösségi rendezvényekre alkalmas intézmény a kultúrház. Menyhárt Imre polgármester tisztában van azzal, hogy a parányi, elöregedő faluban nem lehet világmegváltó terveket szövögetni. A hivatalos teendők intézéséért, egy-egy nagyobb bevásárlásért a közeli Pétervásárára járnak át az emberek, mint ahogy a gyermekek is ott járnak óvodába, iskolába.- Az öttagú helyi képviselő-testület nincs abban a helyzetben, hogy kardinális döntéseket hozzon. A költségvetésünk rendkívül szűkös, s már annak is örülünk, ha a hiteleinket képesek vagyunk törleszteni - mondja a falu első embere. - Az elmúlt négy évben az egyeüen fejlesztést két utcaszakaszunk aszfaltozása jelentette. A pétervásárai térségi szennyvízberuházáshoz semmi esélyünk sem volt csatlakozni, hiszen a tanulmánytervhez szükséges pénzt sem tudtuk biztosítani, nemhogy a kivitelezést finanszírozni. Ennek ellenére terveink vannak. S ha ezeket sikerül megvalósítanunk, az itt élők is közelebb kerülhetnek a komfortosabb, kényelmesebb életkörülményekhez. Nagyon fontos lenne számunkra a Szajlára vezető bekötőút megépítése, mivel az átmenő út használata bennünket is bekapcsolhatna a forgalmasabb térségbe. Jó hír a kisfüze- sieknek, hogy sikerült két számítógépet nyernünk az Esély a felzárkózásért program keretében. Terveink szerint ezeket a fiatalabb korosztály is használhatja majd. Az idei legfontosabb feladatunk az orvosi rendelő ÁNTSZ által előírt követelményei szerinti átalakítása, illetve a közvilágítás-korszerűsítés megoldása. Elodázhatatlanná vált a kultúrház tetőcseréjének megoldása is. Tervezem azt is, hogy a közeljövőben szakemberekkel együtt megnézzük Szűgyön az úgynevezett nádgyökérzónás szennyvíztisztító rendszert, amely a kistelepülések számára jelenthet megoldást a vizek tisztaságának megőrzésében. Kisfüzesről talán még annyit: az itt található ingatlanok egyre vonzóbbak a nagyvárosban élők számára. A gyönyörű természeti környezet a kis falu egyik legnagyobb vonzereje. A nagyvadakban gazdag környéket pedig a vadászok is igen nagy tiszteletben tartják. Néhány épület őrzi a múltat A falu legrégebbi háza az 1800-as években épült FOTÓ: GÁL GÁBOR A településen az 1800-as évek derekán 29 lakóházban 32 család lakott. Az ekkor épült házakból ma már csak néhány őrzi a hagyományos építészeti motívumokat. 1930-ban a házak száma megközelítette a százat. Ezeknek az épületeknek jelentős része kőalappal épült vályogház volt. A tanköteles gyermekek oktatását ekkoriban egy római katolikus elemi és általános továbbképző iskola látta el. A lakosság nagy többsége földművelésből élt. Az őstermelők közül ekkoriban hatvanötén önálló gazdaként művelték földjeiket. A főközlekedési utaktól távol eső kisközség szerkezete a mai napig tükrözi a palóc ha- dak települési rendjét. ■ Az utolsó Ágoston A faluban csak Guszti bácsiként ismerik Kovács Ágostont, aki hosszú évekig dolgozott tanácselnökként. Jól emlékszik azokra az időkre, amikor Kisfüzesen szebb napokat éltek az emberek:- Elöregszik lassan a falu. Valamikor tizennyolc Ágoston nevű férfi élt itt. Közülük én maradtam az utolsó. Jól emlékszem azokra az évekre, amikor virágzott a téesz. Mindenkinek volt munkája, helyben keresték az emberek a kenyérre valót. Mára mindez a múlté. Csupán egyetlen dolog nem változott: mindig annak volt itt tekintélye, akinek több földje, pénze volt. A különbség mára talán csak annyi, hogy régebben kevesebb volt a képmutatás és az irigység. Volt idő, amikor egy nagy családként éltek a füzesiek, segítették egymást jóban-rossz- ban, bíztak egymásban az emberek, és a bajban sem fordítottak hátat a másiknak. Hiába kicsi a falu, ma nem tartanak úgy össze, s gyakran a szomszédok is nehezen viselik egymást. Mint mindenki, én is kíváncsian várom, mit hoz számunkra az Európai Unióhoz való csatlakozás. A saját élettapasztalatom azt mondatja velem, hogy nincs annál megnyugtatóbb, ha egy közösség képes magáról gondoskodni, s nem szorul másokra. Ha mégis csatlakozunk, szeretném, ha legalább a fele megvalósulna mindannak, amit most ígérgetnek. Fűzfa Alapítvány a faluért Szentesi Zsolt és felesége, Tímea Budapestről költöztek a kis zsákfaluba néhány évvel ezelőtt. A kis parasztházat szépen felújították, és gyorsan beilleszkedtek a kisfüzesi hétköznapokba. Ha tehetik, minden idejüket itt töltik.- A férjem tíz éve véletlenül bukkant rá a falura és erre a házra. Azonnal beleszeretett a környékbe, és úgy határozott, hogy itt rendezzük be az életünket. Elsősorban a csend, a nyugalom és a jó levegő vonzott ide bennünket. Épp ezért talán mi vagyunk az egyetlenek a faluban, akik nem örülnénk annak, ha megépülne a Szajlára vezető bekötőút. Félünk attól, hogy az átmenő forgalom növekedésével a kis község elveszítheti a mostani varázsát, amit a zsákfalu jelleg kölcsönöz neki. Tisztában vagyunk azzal, hogy a megyének ez a része rendkívül szegény, és az itt élők is szűkösen élnek. Épp ezért döntöttünk úgy négy éve az önkormányzattal közösen, hogy létrehozzuk a Fűzfa Alapítványt, amelynek célja főként az itt nevelkedő gyermekek segítése. Mivel a közlekedés elég nehézkes (két busz fordul meg naponta a faluban), a gyerekek és az idősebbek alig-alig jutnak el valahová. Szeretnénk pályázni egy teleház kialakítására, és a kultúrház felújítására, korszerűsítésére is. Fontos, hogy a gyerekek számára legyen egy hely, ahol kulturált körülmények között tölthetik el az idejüket. Alapítványunk jelenleg 400 ezer forinttal rendelkezik, és ebből már a pályázati önerőt is tudjuk biztosítani. Mi magunk vendéglátással is foglalkozunk. Biztattunk másokat is, hogy próbálkozzanak a falusi turizmussal, azonban ettől egyelőre idegenkednek az itt élők. Szentesiek nagy örömére farmjukon nemrég született meg az első kiscsikó, s egyre magabiztosabban követi a kanca lépteit fotó: gál gábor MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Kiss Agnes PEDAGÓGUS- Az Alföldről költöztünk ide a hegyek közé 1982-ben. A férjem mindenképp szeretett volna egy ilyen kis hegyi faluban élni, s ezt az elhatározást nem bántuk meg. Szerencsére Pétervásárán sikerült állást is találni. Azóta felépítettük a házunkat is. Az ismerősök, rokonok mindig szívesen járnak hozzánk. Három fiúgyermekünk közül a legidősebb dolgozik, a fiatalabbak tanulnak. Kisfüzes nagyon szép hely, de igen nagy szükség lenne az utak rendbetételére, a közlekedés feltételeinek javítására. Úgy gondolom, hogy idővel vonzó turistacélpont is válhatna belőle. Mindehhez azonban idő és pénz kell. Gál Attila kőműves- 1981-ben költöztünk ide a szüléinkkel, és 1994-ig én is itt éltem velük. Egy ideje Egerbe költöztem és ott is dolgozom, de ha tehetem, hazajárok. Sok idős ember él itt, és ők még őrzik a hagyományokat. A legnagyobb gond a munkahelyek hiánya. 1993-ban, a gáz bevezetésekor még nem volt a faluban munkanélküli, aztán egyre kilátástalanabbá vált a helyzet. Itt az egyetlen kitörési pont az idegenforgalmi fejlesztés lenne. Mivel azonban a falu ilyen kicsi, meglehetősen szegény is. A fiatalok kénytelenek innen elmenni, hogy munkát keressenek, s így az általuk megtermelt jövedelem is velük vándorol. Végh Ferenc képviselő- Infrastrukturális szempontból elég elmaradott a falu. A térségi szennyvízberuházásba pénz hiányában nem tudtunk bekapcsolódni. A község zsákjellege miatt a forgalomból is kiesünk. Ez az elszigeteltség csak a szajlai bekötőút megépítésével oldódhatna valamelyest. Ezzel talán a munkanélküliségi mutatók is javulnának. Nagyon fontosnak tartom a művelődési ház felújítását is. Ez az egyetlen intézmény a faluban, ahol a fiatalok és az idősebbek időnként összejöhetnének. Valamikor könyvtára is volt a falunak. Ideje lenne ezt is újra indítani. Pályázatok segítségével talán ez is sikerülhet. Gál Richárd ALKALMAZOTT- Az építőiparban dolgozom egy vállalkozó mellett alkalmazottként. Jó pár évig itt éltem én is a szüleimmel, azonban Kisfüzesen nem lehet egy fiatalnak megélni. A környéken se nagyon van munkahely. A falu elszigeteltsége miatt kérdéses, hogy milyen jövő vár az itt élőkre. Nagyon sok az idős ember, és akik itt vásárolnak ingatlant, többnyire csak hétvégi háznak, nyaralónak használják. A gyerekek, a fiatalabb korosztály évek óta csak vegetálnak. Helyben nincs semmilyen szórakozási lehetőség. Azt szeretném, ha Kisfüzesből egyszer virágzó, fejlődő- képes falu lehetne. De erre egyelőre várni kell. MenyhártImréné VÁLLALKOZÓ 1981-ben kerültem ide Pétervásáráról. Hét éven keresztül én vezettem a postát vállalkozóként, de olyan minimális forgalom volt, hogy nem érte meg. Később az áfész felajánlotta, hogy vezessem a ldsboltot és a mellette lévő kocsmát. Felújítottuk mindkét egységet, de ilyen lélekszámú kis faluban ezeket sem lehet igazán nyereségesen működtetni. Ahhoz, hogy fejlődésnek indulhasson a község, munkahelyekre lenne szükség. Ha lenne esélyük helyben megélni, itt alapíthatnának családot, és a gyermekek is itt maradhatnának. Enélkül előbb- utóbb teljesen elöregszik és leépül a közösség.
