Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-10 / 84. szám

EURÓPAI UNIÓ 11. OLDAL 2003. Április 10., csütörtök AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Nem lesz agrár-versenyhátrány Számos fontos átmeneti mentességet sike­rült kiharcolnia a magyar tárgyalóküldött­ségnek Brüsszelben - hangsúlyozta dr. Gottfried Péter helyettes államtitkár. A Kül­ügyminisztérium integrációs és külgazdasá­gi államtitkárságának vezetőhelyettese az EU-forrás újságíró-képzési szemináriumán a csatlakozási szerződés és a csatlakozás várható hatásainak bemutatása kapcsán el­mondta, hogy a meghatározott időre szóló mentességek lehetőséget adnak az ország­nak arra, hogy hosszabb távon pótolni tudja a lemaradását, ugyanakkor ezen hiányossá­gok fölszámolása ne állítsa váratlanul nehéz helyzet elé a magyar költségvetést. Szakképzett munkaerőre nagy az igény A lényeges átmeneti mentességek között említette a szakember a termőföldre vonat­kozó összesen tízéves átmeneti időszakot, így tehát az uniósnál lényegesen alacso­nyabb jelenlegi hazai termőföldárak mellett biztosított a magyar föld védelme. Ezzel az itthoni termelőket és gazdálkodókat védi a rendelkezés. Ezen átmeneti időszak alatt pedig lehetőség lesz fölzárkóznunk az EU átlagszintjére. Versenyképes mezőgazdaság A mezőgazdaság kapcsán elhangzott, hogy a hazai agrárszféra a csatlakozással nem ke­rül versenyhátrányba a közvetlen kifizetések miatt sem. Belépéskor ugyanis az egy hek­tárra jutó átlagosan 164 eurós (kb. 38 ezer forint) támogatási értékkel ugyanis Magyar- ország a második legnagyobb támogatási szinttel rendelkezik majd a csatlakozó or­szágok között. Ezzel az egy hektárra eső jö­vedelem a korábbihoz képest megkétszere­ződik. Sőt 2006-ban az EU költségvetéséből szánnazó közvetlen kifizetés plusz a nem­zeti kiegészítés együttes összege egy hektár­ra eléri a 194 eurót (kb. 47 ezer forint), amely már több lesz, mint néhány mostani tagországra eső támogatás. Az eladó azt hangsúlyozta, hogy nem is elsősorban a közvetlen kifizetések nagysága meghatáro­zó, hanem hogy a piacon milyen áron tud­juk eladni a terményeinket. A sertés- és baromfi-ágazat az unióban nem kap támogatást. Ezen területre majd az EU vidékfejlesztési alapjaiból lehet pénzt szerezni például modernizációs beruházá­sokra. Közvetlen, árkiegészítő támogatáso­kat a nemzeti kormányzat sem adhat, vi­szont szerkezetátalakításra, foglalkoztatás­ra lehet támogatást kapni. Szociális szempontok Fontos eredmény volt, hogy a hazai szoci­ális szempontokra tekintettel számos szol­gáltatási területen érvényesíthetjük a men­tességet, a csatlakozással egy időben még nem lesz teljes a liberalizáció ezen a terü­leten. Ilyen például a távfűtés vagy a ház­tartási tüzelőanyagok általános forgalmi adó szintjének késleltetett emelkedése. Mint ahogy nem lesz teljes piacnyitás a közlekedési ágazatban sem. A légi, vasúti és közúti szállításban is lesznek engedmé­nyek. Ez utóbbi például azért fontos, hogy a hazai piacot ne árasszák el a nyugat-eu­rópai fuvarozók. Időt kell hagyni a hazai szféra megerősödésére, a gépjárműpark korszerűsítésére. Itt azonban a kölcsönös­ség, a kölcsönös félelem érvényesült, hi­szen a jelenlegi tagok közül például Auszt­ria is tartott attól, hogy az olcsó kelet-euró­pai bérfuvarozók betörnek a helyi szállítá­si piacra (cabotage). A munkavállalás szabadsága Hazánkhoz hasonlóan az Európai Unió is kért átmeneti mentességeket, vagyis fel­mentést egyes uniós szabályozások alkal­mazása alól az újonnan csatlakozókkal kap­csolatban. Ilyen a munkaerő-áramlás, ahol nem az uniós munkavállalói jog az irány­adó, hanem az egyes tagországok nemzeti szabályozása. Ez azt jelenti, hogy számos uniós ország — Írország, Spanyolország stb.— semmilyen korlátozást nem léptet életbe a csatlakozó országok munkavállaló­ival szemben, hasonló jogokat kapnak, mint bármely más EU-nemzetek mun­kavállalói. Míg akadnak országok — Németország, Ausztria —, ame­lyekkel kétoldalú megállapodást kell kötni erről a kér­désről. A megszüle­tett megállapodá­sok szerint ezek az országok saját munka­erőpiacuk védelmében, megalapozott indo­kokkal maximum hét évig tarthatják életben a korlátozásokat. Környezet és munkahelyek A környezetvédelem terén jelentik az egyik legtöbbet ezek az átmeneti intézkedések. A hazai települési szennyvízrendszerek kiépí­tésére például 2015-ig kapott haladékot az ország. Ha már a jövő évi csatlakozásunk idején teljesíteni kellene az idevágó uniós követelményeket, akkor csak ez az egyetlen terület jelenlegi áron számolva mintegy 800 milliárdos kiadással járna az ország számá­ra. így viszont hosszabb távon, részben uni­ós forrásokból történhet mindez. Az ország számára rendkívül fontos volt, hogy a versenyfejezet tárgyalásának lezárá­sakor a társaságiadó-kedvezmények, a nagy A magyar export megoszlása 2001-ben 26% I Eil-n kivüll beruházókat ösztönző szabályozások ne szűnjenek meg, és a hazai foglalkoztatás­ban, a külkereskedelmi áruforgalomban ki­emelkedő szerepet játszó, az elmúlt évtized­ben megtelepedett multinacionális cégek emiatt ne vonuljanak ki az országból. Átjárható határok A személyek szabad áramlásában a csatla­kozást követően fokozatosan a teljes libera­lizáció lép életbe. Ez igaz a határok átlépé­sére (schengeni határ kiépülésével 2006- tól), mind pedig a szabad munkavállalásra. Az eddigi több kötelezettség, kevesebb jog képlete megfordul, és a belépésünk után a kötelezettségek mellé több jog társul majd az Európai Unióban. A kötelezettségeket ugyanis már a csatlakozásig megtett út so­rán magunkra vállaltuk, utalt rá Gottfried Péter a Külügyminisztérium megbízásából a Weber Shandwick/GJW cég által szervezett szakmai rendezvényen. Több képviselő Sikerként könyvelhető el, hogy az eredetileg nekünk szánt 20 fős képviselői létszám he­lyett, az arányosságot és a méltányosságot elismerve, 24 magyar küldött ülhet majd az Európai Parlamentben az ország képvisele­tében. Az eredeti elképzelés számunkra tarthatatlan volt, mivel kevesebb jogot él­veztünk volna, mint a területben, lélek- számban hozzánk hasonló nagyságú tagor­szágok. A csatlakozásunk és a 2004. májusi európai parlamenti választások után képvi­selőinknek már beleszólásuk lesz az új, 2006 utáni költségvetési időszak irányelvei­nek és fejezeteinek kidolgozásába, a pénz­források céljainak és felhasználásának meg­határozásába. Többet kaphatunk Magyarország mindenképpen a csatlako­zás nyertesei közé fog tartozni, nem lesz nettó befizető, vagyis többet kap az EU-s költségvetéstől, mint amennyit oda befi­zet. A 2004-2006 kö­zötti időszak mérle­ge előreláthatólag 1390 millió eurós (kb. 335 milliárd fo­rint) pozitívumot fog mutatni az ország számára. A csatlako­zás a többletforrások mellett akár évi egyszázalékos plusznöve­kedést jelenthet a magyar gazdaság számá­ra. A jövő kérdése viszont az, milyen ered­ményesen tudunk részt venni az EU prog­ramjaiban, a pályázatokon, mennyi for­rást, brüsszeli pénzt sikerül megszerezni a közös kasszából a felmutatott terveinkre. Ennek a hazai felszívóképességnek az irá­nyait jelöli ki az elkészült Nemzeti Fejlesz­tési Terv. Az már rajtunk múlik, menynyi­re tudunk élni a felkínált lehetőségekkel. Az ehhez szükséges tudással és készsé­gekkel még nem állunk teljesen készen. Mint ahogy a hazai képzés és oktatás is át­alakításra, változtatásra szorul, hiszen szá­mos területen a cégek már most is a szak­képzett munkaerő hiányát jelölik meg, mint a fejlődésüket hátráltató és a magyar gazda­ságot hátrányosan érintő tényezőt. S ez az igény az Unióban még inkább erősödni fog. EU: Hosszú út vezetett idáig Magyarország 1991. december 16- án kötött társulási szerződést az Európai Unióval, amely az ipari termékek szabadkereskedelmé­nek 2001-ig történő megteremtésé­ről, a poliükai együttműködés ki­alakításáról és a jogharmonizáció folytatásáról rendelkezett. Az 1994. február 1-jén hatályba lépett szerződésben Magyarország jelez­te, hogy célja a teljes jogú tagság elérése. A magyar csatlakozási ké­relem benyújtására 1994. április 1- jén került sor. Az Európai Unióban megvalósu­ló egységes piac (a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke sza­bad áramlása) működését közös politikák és egy rendkívül kiterjedt közösségi joganyag segíti, amely ma már mintegy 100.000 oldalnyi jogszabályt tesz ki, amit a csatla­kozni kívánó országnak teljes egé­szében át kell vennie és alkalmaz­nia. Az átfogó követelményrend­szer átvétele hosszadalmas és bo­nyolult csatlakozási tárgyalások folytatását követeli meg a tagállam­októl és a tagjelölt országoktól. Az EU tagállamai az 1997. de­cemberi luxemburgi csúcson hatá­rozták el, hogy megkezdik Ma­gyarországgal a csatlakozási tár­gyalásokat, amelyek végül 1998. március 31-én indultak meg. Ma­gyarország mellett az EU még 11 tagjelölt országgal (Bulgária, Cip­rus, Csehország, Észtország, Len­gyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Románia, Szlovákia, Szlo­vénia) folytatott csatlakozási tár­gyalásokat. A kezdetben konkrét menetrend nélkül zajló tárgyalásokon forduló­pontot jelentett az EU ^ 2000 decemberében 1 Nizzában elfogadott bővítési stratégiája, amely kijelölte a csatlako- zási tárgyalások menet- rendjét. A menetrend 2002 köze­péig az összes tárgyalási fejezetre vonatkozóan lefektette, hogy mely kérdéseket mikor kell megvitatni és lehetőség szerint lezárni. A me­netrend egyben azzal számolt, KOVÁCS JÁNOS Hajrá, Magyarország! Hajrá, Európa! A sport az élet tükre. Az élet: versenyfutás. Mondják a lassú járatú közhelyek. Eppur si muove. És mégis mozog a föld. Európa most mozgásban van. Kezeljük kicsit előrébb. Mindig is élénk érdeklődéssel fordultam a különféle hazai sportvezetői, edzői és játékosi megnyilatkozá­sok felé. Érdekes játék, hogy a számunkra balul végződött talál­kozók, elveszített mérkőzések (lásd még Muhi, Mohács, Seges­vár stb.) után vajon rögtön az első mondatban teszik-e felelőssé a bírókat (egyéb külső körülményeket, lejtő pályát, nehéz talajt) a vereségért, vagy kisvártatva említik csak az okok közt az el­csalt meccset. Mindegy, én roppant ritkán találkoztam oly megnyilatkozás­sal, hogy: kérem tisztelettel, igen, a fölkészületlenségünk, a la­za lelkiismeretlenségünk, az edzői hozzá nem értésem vagy a nagyképűen lekezelő hozzáállásunk és a be nem fektetett mun­ka a vereségünk közvetlen oka. Nem, általában mindig másva­laki (külső és belső ellenség) vagy valami (a sors, az ellenünkre összeeskövő tényezők) a hibás. Tiszta sor. Nekünk mindig lejt a pálya. Ha úgy akartuk, lejthetett - eddig. Az Európai Unióban ennek vége. Itt ugyanis csak egyes-egye- diil a mi teljesítményünk számít, hogy mi mit tudunk elérni, fel­mutatni, hogy a felkínált lehetőségek közül mit és hogyan sike­rült megragadni, hogy milyen jól bírunk látni ezen a pályán. Pá­lyázni, és hasznosan - s átláthatóan és ellenőrizhetően - elköl­teni az elnyert forrásokat. A kispályáról egy nagyobb pályára kerülünk. Remélhetőleg minden értelemben - gazdaság, jólét, demokrácia, emberi érté­kek, szolidaritás - fejlődési pályára. Mindezért ugyanis elsősorban mi vagyunk a felelősek. Any- nyit érünk, amennyit elérünk. Nem lehet másra mutogatni. A különféle kormányoknak és politikusokak se. Mind a négy elő­ző kormány derekasan kivette a részét hazánk európai uniós csatlakozásának előkészítéséből. A rendszerváltást követően az Antall-kormány fogalmazta meg a mielőbbi belépés igényét. 1991-ben alá is írtuk a társulási megállapodást. 1994 április ele­jén került sor Magyarország hivatalos csatlakozási kérelmének benyújtására, a Boross Péter vezette kabinet idején. 1998 tava­szán a Horn-kormány kezdi meg a hivatalos csatlakozási tárgya­lásokat Brüsszellel. Majd az év őszén, már az Orbán-kormány részéről az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások érdemi szakaszukba lépnek. A harmincegy tárgyalási fejezet túlnyomó többségét — mintegy 24 fejezetet - az Orbán-kor­mány sikeresen, reális kompromisszumokkal le is zárja. A fenn­maradó hét fejezet és a csatlakozási szerződés tárgyalását a Medgyessy-kabinet eredményesen fejezi be 2002. december 13- án Koppenhágában. A csatlakozási szerződés április 16-i athéni aláírása előtt 2003. április 12-én Magyarországon ügydöntő nép­szavazást tartanak a belépésről. Itt tartunk. Mindegyik eddigi kormány azért küzdött legjobb belátása sze­rint, hogy csatlakozásunk időpontja — a most már tudott dátum: 2004. május elseje — mielőbb elkövetkezzen. Ezt a tényt aztán most ki-ki az önmaga teljességgel jelentéktelen aktuálpolitikai, taktikai érdekeinek alárendelve is kommentálhatja. Ha ahhoz van kedve. Aminek persze az égadta világon semmi értelme. Mi hétköznapi polgárok is aktív, tevőleges és sikeres szereplői vol­tunk a célig tartó menetelésnek. Ez a saját győzelmünk is. Még ha a célszalagot nem is mi vágjuk át. Mindenféle kisszerű, fel­dolgozatlan veszteségtudat miatt nem érdemes elrontani egy or­szág örömét. Persze, ezt a meccset, akárcsak az igazit, értünk, a közön­ség miatt játsszák. Ebben a mérkőzésben és ezen a pályán vi­szont úgy érhető el igazi siker, ha mi is tevőleges és aktív sze­replők, közös résztvevők vagyunk, nem pedig puszta nézők. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok! Hajrá, Európa! A kérdés a részvételi arány A tagjelölt országokban tartandó népszavazások sorozatával kapcsolatban - amelyet a máltai és szlovén igen után szom­baton Magyarországon rendeznek - az Európai Unió bővítési biztosa szerint a közhiedelemmel ellentétben az uniós tagság támogatottsága összességében stabil és növekszik. Noha ez megnyugtatónak tűnik, nem szabad biztosnak venni — hangsúlyozta Günter Verheugen. Az Európai Unió bővítési biztosa szerint nem igazán az a kérdés, hogy a tagjelölt országokban többségben lesznek-e a csatlako­záspártiak a sorra következő refe­rendumokon, hanem inkább az, hogy elég magas lesz-e a részvéte­li arány. Egyes tagjelölteknél, így Magyarországon is, bizonyos részvételi aránytól függ a szava­zás érvényessége. Nálunk a refe­rendum akkor lesz eredményes, ha a voksolásra jogosult mintegy 8,1 millió ember 25 százaléka, körülbelül 2 millió 40 ezer szava­zó azonos választ ad a kérdésre. A vezető EU-politikus úgy lát­ja, nem kell különösebben tarta­ni attól, hogy akár a jelenlegi, akár a jövendőbeli tagországok­ban nem kap zöld utat a bővítés. Az Európai Bizottság közvetlenül nem vett részt a népszavazásokat megelőző kampányban. A bővítési biztos arra számít, hogy Magyarország, Csehország és mások is az új tagok közül „erős tagállamok” lesznek, és vi­szonylag gyorsan, néhány éven belül felzárkóznak az Unió ke­vésbé fejlett államainak a színvo­nalához. Verheugen emlékezte­tett arra, hogy bár a bővítés első körébe bekerült tíz ország csatla­kozása hivatalosan csak 2004. májas 1-jén történik meg, az uni­ós politika színterén való megje­lenésük ennél sokkal korábban esedékes. Képviselőik már közvetlenül a csatlakozási szerződés április 16- i aláírása után bekapcsolódnak az uniós munkacsoportok és a miniszteri tanács munkájába, részt vesznek a brüsszeli megbe­széléseken, véleményt fognak nyilvánítani, és a jelenlegi tagál­lamokhoz hasonlóan kialakítják politikai állásfoglalásaikat a ter­vezett vagy tárgyalás alatt lévő kezdeményezésekről. hogy a tárgyalásokat a legfejlet­tebb tagjelöltekkel - köztük Ma­gyarországgal - 2002-ben le lehet zárni. Nizzában a tagállam­ok történelmi döntést hoztak az Unió intéz­ményi és döntéshoza- tali reformjáról is, ' amely lehetővé teszi, hogy az EU intéz­ményrendszere képes legyen befogadni az új tag- mm államokat. A 2001 júniusá­ban tartott göteborgi EU-csúcs megerősítette azt a célt, hogy a leg­fejlettebb tagjelöltek már tagként vegyenek részt a 2004-es európai parlamenti választásokon. _____________________■

Next

/
Thumbnails
Contents