Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-09 / 83. szám

m 2003. Aprius 9., SZERDA P F 2 3 . 11. OLDAL Évnyitó lakógyűlés A Csányi Idősek Otthonában év­nyitó lakógyűlést rendeztek. Pádár Sándomé igazgatónő tájékoztatta a lakókat a múlt év eredményeiről és az idei év feladatairól. A szűkös anyagiak miatt nehéz volt megol­dani a problémákat. Sikerült olyan feltételeket teremteni a nehézségek ellenére, hogy mindenki jól érez­hesse magát. A feladatok megoldá­sában sok dolgot az alapítvány tá­mogatásával sikerült elérni. A lakó­gyűlésen néhány fontos bejelentés is elhangzott: ápr. 8-án már 5. alka­lommal rendezik meg a férfinapot, melyre női lakótársaink már most nagy szorgalommal készülnek. Emlékét megőrzik Akik ismerték, még mindig értetle­nül állnak az 1995-ben elhunyt Ludnay József halálával szemben. Az Egri (Bervai) Vasas egykori bir­kózója, majd még sikeresebb neve­lőedzője sportszerű életmódjával másoknak is példát adott, a gyó­gyíthatatlan betegség azonban már 54 évesen végleg elszólította csa­ládjától, barátaitól. A sporttársak viszont nem felednek, őrzik az em­lékét. Az idén már nyolcadik alka­lommal rendezték birkózóver­senyt Ludnay József neve alatt a szokásos módon. Az emléket ápo­lók külön köszöntötték az özve­gyet és két lányát, majd megkoszo­rúzták az országosan ismert sport­ember sírját a Rozália temetőben. Gazdi nélkül Egy szép fekete kutya szapora lép­tekkel naponta többször is elsuhan az ablakom alatt. Kormosnak neve­zem magamban őt is. Még szemtől szemben nem tudtam megszólíta­ni és bemutatkozni, mert tempó­san közlekedik. Az emberekkel nem társalog, kutyatársaival nem kötekedik, intelligensen elkerül minden konfliktust. Valaha gondo­zott külsején már látszik hosszas hajléktalansága. Vajon hol lakott, kinek volt a társa, mi történt a gaz­dival... már nem tudok elmenni a kérdések mellett. Őt hiába kérde­zem, nem áll meg, csak félénken Levelezőink figyelmébe Részt veszünk a gyulai országos szociális filmszemlén. A filmet a gyöngyösi VT munkatársai készí­tik. A költségek fedezetére pályáz­tunk a megyei önkormányzatnál. Tavasszal megszépül az intéz­mény parkja is. A parképítők már szorgoskodnak. Ennek költségeit is az alapítvány fedezi. A lakógyű­lésen megtárgyaltuk, hogy milyen viselkedési változásokra van szük­ség ahhoz, hogy a következőkben minden lakó és dolgozó jól érezze magát. A lakógyűlés munkájában részt vett Hrabecz Anna, a megyei közgyűlés idősügyi referense is. Juhász Árpád A verseny sikeres megrendezését a sportszerveken kívül még számo­sán támogatták. Ezek: OMYA Kft., HBH Bajor Sörház, a T és T Karosz- széria Kft., Papp Kft., Flott-Trans Kft., Tinett Söröző Bt., Dárius '98 Kft., Hidraulika '90 Kft., Gál Autó­centrum, Sas Bt., Bárdi Autó, vala­mint Varga Sándor, Németh Jó­zsef, Szatmári József, Bóta Sándorné, Dohai Ernő, Ivánszki Árpád, Gál Tibor, Zakaridesz Sán­dor, Bocsa Péter, Becsei Gábor, Tóth József, Bóta József, Bartuska István, Barta József, Csömör János és Társa egyéni vállalkozók. A közös összefogásért, a jó szándékú adakozásért köszönetét mond: az Egri Vasas elnöksége néz felém és tempósan tovább­megy. Koromfekete, alkata a német juhászkutyához hasonlít. Sokan is­merjük és mindannyian szurko­lunk, hogy egy szerető gazdát talál­jon. Engem az én Kormos kutyám vár otthonomban, szerető félté­kenysége és a lakás méretei miatt csak ábrándozom..., ha befogadni nem is tudom, de helyette mon­dom el, hogy társat keres, emberi társat, akinek hűségével fizet a gon­doskodásért. Ha van, aki többet is tud, hívjon, ha van, aki többet sze­remé tudni, szintén hívjon. Mobil: 06-20-9421-020 Bálintné, Eger Nyolc éve együtt méhészkedünk Köszönet a támogatóknak Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi ké­séssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23.____________■ A Wigner Jenő Műszaki, Informa­tikai Középiskola tradicionális di­áknapját március 20-21-én ren­dezte. Az iskola 11. évfolyamának tanulói és osztályfőnökei ezúton szeretnének köszönetét mondani a diáknapi rendezvények fő támo­gatóinak: Diablo PC Center, Fes­ték Centrum Sas út, Beretka Pék­ség Egerbakta, Gyurácz István vállalkozó, Kiss Béla vállalkozó. 11/D szponzorai: Festék Centrum Kft., McDonald's Eger, Agria Computer, PC Club, Gonda Köny­vesbolt, Pannon GSM és BEE Shop Eger, Vanitron Computer, Debrő Vendégház, No limit PC Club, Simon Pincészet, Interker- Wein Kft., Városgondozás Kft., Rádi Pékség, Pásztor Hús Kft., FA- RG Kft., Leoni-Hungária Kft., Zeb­ra Desing, Aréna, Bitskey Aladár uszoda, Exospace, Pető Compu­ter, Gránit Kft., Servier, HESZ Gépszolg. Kft., PRG Kft., Fuji, Fabex Computer, Top Car 2002 Kft., Szobi Szörp Rt. 11/C szpon­zorai: Polgármesteri Hivatal Andornaktálya, Szalma-tanya, Jagfeld Hungária, Betűz Söröző, Egercsehi Pékség. 11/B szponzo­rai: Alup Mo. Kft., Capri GSM, Fantázia festékbolt, Fáraó GSM, FILPO Kft., Ford Autószalon, Fő­nix Söröző, Hóba, Ildikó fodrász­szalon, Jura-Plussz Kft. Borsodivánka, Korona Gomba, Ofotért, OMYA Eger Kft., Party Szerviz, Szandrái Alajosné, Törp ABC, Vilati, Wella Stúdió, Merlin Kft. Mezőkövesd, Baros Ágnes (arckezelés), Bélapátfalvi Patika, Cseh István (Hűtő- és mosógép­szerviz), ÉMÁSZ Rt., Erdőtelki Polg. Hivatal, Harmos Cukrászda, Jagdfeld Hungária Heves, Kismac- kó Édességbolt Bélapátfalva, Láng Sport, Leoni Hungária, Bosch Rexroth Kft., Nagy István húsbolt Tiszanána, Pannon GSM, Sony Márkabolt, Tranzit Tüzép, Vízmű Rt., egerszóláti libatenyészet. És még mindenki másnak, aki valamilyen módon segítséget nyújtott a rendezvény színes le­bonyolításában. A 11. évf. diákjai, osztályfőnökiéi Féltem a jövőnket Mint a Hírlap régi olvasója, örü­lök, hogy az újság teret ad az Unióval kapcsolatos különböző véleményeknek. Közügyeink iránt érdeklődő nyugdíjas építő­ipari szakember vagyok. Figye­lemmel kísérem a fejleményeket, a nézeteket, részt vettem uniós tájékoztatón. Az igazat megvall­va kételyeim maradtak az egyik politikai államtitkár hevesi elő­adása után is. A múltunkat ismerem, a jö­vőnket elképzelem. Nem kerte­lek: féltem a jövőnket az Unió­ban. Aggodalmaim a következők. Független ország vagyunk. Sok derék, igaz magyar ember harcolt, dolgozott ezért. Sokan az életüket adták a szabadságért. Va­jon az Unióban megőrizhetjük-e függetlenségünket, biztonságun­kat? Ne feledjük, egykori ellensé­geinkkel, a kisantant országaival is közösségben leszünk. Attól is tartok, hogy a nagyobb országok helyettünk fogják eldönteni, mit tegyünk (politikailag, gazdasági­lag) egy újrarendezett világban. Kíváncsi lennék, hogy mit ér majd a megszerzett műveltsé­günk? Egységkövető kultúránk gazdagodni fog, vagy elmarad? Nehogy veszendőbe menjenek tradícióink! A gyerekek sorsa is izgat. Vajon marad-e a tandíj- mentesség, és mit ér majd a ma­gyar diploma? Lehet, hogy a pá­lyakezdők elől más nációk diplo­másai foglalják el a jól fizető állá­sokat? A multinacionális vállala­toknál például. Az unióban erős lesz a ver­seny, a konkurencia. Szerintem csak azok a cégek, gazdaságok lesznek esélyesek a pályázati pénzekre, amelyek amúgy is fej­lettek. Féltem a kisvállalkozókat, a megfelelő gazdasági háttérrel nem rendelkező agrártermelőket. A tehetősebbek (a közösség nagybirtokosai) napszámosai lesznek? Befejezésül a bürokráciáról. Úgy tudom, az unióban félezer magyar küldött fogja képviselni érdekeinket. Ez jó dolog. Legye­nek határozottak, diplomatiku­sak. De ne éljenek vissza tisztes­ségükkel, nagyon vigyázzanak az adófizetők pénzére. Gáspár Ferenc Eger (cím a szerk.-ben) Segített a sofőr Március 23-án az Egerből 5.25 órakor Szegedre induló busszal szerettem volna eljutni Hevesre. Megdöbbenésemre a kiadott me­netrendi tájékoztatóban leírtak­kal ellentétben 40 perccel később indult az Agria Volán járata. Ezt az időt mínusz 10 fokban kellett volna eltöltenem a huzatos pero­non, mivel a váróterem nem volt nyitva. A jelzett járat gépkocsive­zetője udvariasan a segítségemre sietett, amit ezúton is köszönök. Oláh Zoltán Heves, Vértanú u. Mihez kezdhetnek a fiatalok? Vélemény a reménytelen állásvadászokról Nekrológ egy postás halálára Régóta olvasom a Hírlapot, sőt előfizetője is vagyok. Most én is tollat ragadtam K. Krisztián leve­lét olvasva, a fiatalok kilátástalan helyzetével kapcsolatban. Telje­sen egyetértek vele és az elkese­redettségével. A mai fiataloknak egyszerűen kilátástalan a helyze­tük. Hiába van érettségi, szakma, különböző tanfolyamok, nem kellenek sehova. Van olyan eset, hogy érettségivel még takarító­nőnek sem alkalmazzák őket. Sajnos egyre kevesebb az állami cég, ahol el tudnának helyezked­ni és be is jelentenék őket. A ma­gánvállalkozók csak nyugdíjast, rokkantnyugdíjast, csökkent munkaképességűt, vagy idősebb korosztályt alkalmaznak, az új­ságok ilyen hirdetésekkel vannak tele. Egy fiatal pályakezdő nem kell sehova, mert nincs gyakorla­ta, amit pont azért nem tud meg­szerezni, mert sehol sem engedik dolgozni. Van, aki még egyetemi végzettséggel is munkát keres. A munkaügyi központ egyenlő a nullával. Aki nem segélyezett, csak regisztrált munkanélküli, azzal nem foglalkoznak, szinte kinézik, ha túl gyakran jár be munka után érdeklődni. Kiköz­vetítik olyan helyekre, amik rég be vannak töltve. Hiába vállalna a fiatal képzettségén aluli mun­kát is, ez sem sikerül. Hetek tel­nek el, hogy egyes munkahelye­ken hitegetik, hogy majd vissza­hívják, értesítik. Aztán a fiatal kényszerűségből elvégez még egy tanfolyamot, amivel szintén semmire sem megy, csak egy pa­pírral több. Kérdem én, hogy alapítson családot, hogy merjen arról ál­modozni, hogy valaha lakása, stabil fizetése lesz, amiből el tud­ja tartani a családját? Nem aka­rom a rokkantnyugdíjasokat bán­tani, de nekik már van egy biztos jövedelmük, a nyugdíj. Tudom, hogy nagyon kevés az is, de ne­kik annyi már van. De az a fiatal, aki most szeretné kezdeni az éle­tét, mihez kezdjen, hisz neki ki­látása sincs egy biztos jövede­lemhez. Valahogy változtatni kel­lene ezen, lehetőséget adni az if­júságnak, hogy megtanuljanak felelősséggel, becsülettel dolgoz­ni, tudják a pénzt megkeresni és értékelni. Ne egy kiégett, elfásult fiatalság járjon munkahelyről munkahelyre, reménykedve, új­sághirdetéseket bújva, hátha vég­re egyszer neki is sikerül elhe­lyezkedni és elkezdeni az életet. (név és rím a szerk.-ben) Hát sajnos megjött. Megjött a ke­gyetlen és könyörtelen tartalmú „behívólevél”. De most ő, a postás volt a címzett. Ő pedig most is, mint oly sok-sok éven keresztül, lelkiismeretesen kézbesítette is, de most saját magának, Roznyik Róbertné részére, állt a borítékban. Átvette és elment. Elment örökre, egy végtelenül nagy űrt hagyva ma­ga után, a családban, a rokonság­ban, az ismerősök között. Több mint 42 év boldog házas­ság után elveszíteni azt az embert, akit még magamnál is jobban sze­rettem, óriási csapás a sorstól. Ahogy utolsó útjára kísértük a rava­talozóból drága halottunkat, ara­nyos feleségemet, láttam a sok kön­nyes szemű embert, láttam a döb­bent arcokat, akik maguktól is, má­soktól is kérdezték: hát csak ennyi? Csak ennyi egy emberélet? Hát ak­kor érdemes annyit dolgozni, küz­deni? Lelki szemeimmel szinte lát­tam, hogy Marika restelli magát a koporsóban, amiért ennyi könnyes szemet, ennyi elkeseredett arcot okozott halálával. Ő, aki nagyon szeretett örömet okozni az embe­reknek. Szeretett mosolyt csalni az arcokra. Szerette az idős, beteg em­bereket, akik alig várták, hogy jöj­jön már a postás. Naponta kiálltak az utcára, és „Marika, van-e valami számomra? Hoztad a lottót? Van-e még Hírlapod? Elhoztad az orvos­ságomat a patikából?” stb. Hosszú kézbesítői munkája során ugyan­úgy örült egy régen várt levélnek, egy csomagnak, egy jó hímek, mint a címzett, vagy talán még job­ban. Szerette az embereket. Elment a világ legdrágább fele­sége, az univerzum legjobb édes­anyja. Megint bebizonyosodott, hogy „mindig a jók mennek el”. És mi, akik egyelőre még marad­hattunk, szinte önző módon ma­gunkat sajnáljuk, hogy hogyan bírjuk elviselni hiányát, hogyan tudunk élni nélküle. Amikor vég­ső búcsúként körbejárjuk a fris­sen domboruló sírt, rajta az emlé­kezés csokraival és koszorúival, az jut eszembe, hogy minden em­ber addig él, amíg élnek azok, akik szerették Őt, és emlékeznek rá. Tudom, hogy a szűk családon, ismerősökön ltivül sokan vannak ilyenek, és sok-sok év múlva is, ha a temető szomorú hangulatú út­ján sétálgatnak az emberek, ol­vasgatva a sírfeliratokat, egy-egy sikeres visszaemlékezés után fel­derült arccal mondják egymás­nak: nézd csak, itt fekszik Kalmár Marika, tudod, a postás Marika. Nagyon jó postás volt, és igazi Ember! Nyugodjon békében. Elmondta: Roznyik Róbert (lejegyezte: Tan Ottó) A Heves megyei napi sajtó kis hírekben tudósított arról, hogy 1996. március 30-án Eger vonzáskör­zetének méhészei új érdekvédelmi szervezet ala­kításának szándékával összejövetelt tartanak. A méhészeti közélet iránt elkötelezett, a szakmai fej­lődésben addig is egymást segítő méhészek meg­alakították az Egri Méhész Műhely Egyesületet. A mintegy 30 taggal alakult egyesületet a cégbíróság hamarosan bejegyezte Egerszalók központtal. Egyesületünk működésének rendezési elveit a következőkben határoztuk meg: „A legalapvetőbb érdekvédelem a méhész szakmai tudásának és ál­talános tájékozottságának folyamatos biztosítása és növelése. Egyesületi együttműködésünket az ember tiszteletére alapozzuk, és magatartásunkat minden méhészcsoportosulás felé a tolerancia fog­ja jellemezni.”. Hamarosan tagszervezete lettünk a Méhészeti Terméktanács Egyesületnek (MT). Az idei év egyesületi működésünk nyolcadik éve. Vajon mire jutottunk? A „méhész műhely” szellemi műhelyt jelent, a szakma fejlesztésének műhelyét. Az időközben mintegy 120 főre nőtt tag­ságunk 10-12%-a jelent-jelenik meg az ország há­rom méhész szaklapjában szakmai cikkeivel, ter­melési példájával. Szerveződésünk régiós jellegű. A legtöbb tagunk Egerben lakik, 30 fő. Taglétszá­munk a régió mintegy 30 helységéből verbuváló­dik. De lássunk egy példát az előző gondolatra: az elmúlt évben Simon Sándor méhésztársunk meg­tervezett, elkészített egy elektromos automatikát, mely a Titánform hatkeretes önfordítós pergető- höz csatlakoztatva a tavalyi őszi egyesületi bemu­tatón három perc alatt teljesen automata módon pergette ki a hat - mintegy kettő kg -, sűrű mézzel telt NB-lépet „szárazra”. Ugyanez a teljesítmény 12 fél keret esetében is. Úgy gondolom, ez az automa­ta pergető az első ilyen szerkezet országunkban. Tófalun működik az ország talán legkorszerűbb méhész-asztalos műhelye, melyben Nagy József tagtársunk gyártja - többek között - a kiváló mi­nőségű alacsonykeretes rakodó kaptárakat. Külföl­di szakembereinek is tartott bemutatót, de hazai méhészközösségek is megcsodálhatják a példás műhelyt, a porelszívóval felszerelt célgépeket. így a székesfehérvári méhészklub kiránduló tagjai is részesülhettek ebben a látványban. Tagjaink közt van három mézfelvásárló mé­hész, 3 méznagykereskedő megbízottja. így tagsá­gunk szinte naprakész tájékoztatást kap az aktuá­lis mézárakról. Egyesületünk szoros kapcsolatot tart az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskolával, melynek vezetőségétől messzemenő támogatás­ban részesülünk. Ebben az iskolában tartjuk rendszeres havi gyűléseinket, mindig a hónap utolsó szombatján. Az 1999-es év őszén okleveles méhésztanfolyamot indítottunk tagjaink részére. A méhészeti ismeretanyagot 25 témakörbe sűrí­tettük, rendszereztük. A havonta megtartott tanfo­lyami előadásokra országos tekintélyű, kiemelke­dő szaktudású előadókat hívtunk meg. Ezek neve­it főelőadóként az oklevélen is feltüntettük. Egy- egy részkérdésben profi tagjaink előadásait hall­gathattuk meg. A tanfolyam a hallgatók számára díjtalan volt. Ugyancsak díjtalanul kapták meg egy-egy témakör fénymásolt példányait. Ez össze­gyűjtve értékes szakmai anyagot képez számukra a jövőben is. Tanfolyamunkat 80 egyesületi tagtár­sunk végezte el, a régió 26 helységéből volt hallga­tónk. Az oklevelek kiosztásának tavalyi tavaszi ünnepélyességét emelte, hogy az okleveleket Haár Gina 2001. évi mézkirálynő adta át — a most már okleveles méhészeknek. Örvendetesnek tar­tom, hogy a hallgatók sorában 13 méhészasszony is volt, és sok fiatal. A méhészkedés legnehezebb munkája köztu­dottan a mézszüret, melynek során a méheket el kell távolítani a lépekről. E munka legkorszerűbb módja a méhek lefújása a lépekről levegőáram­mal. Világviszonylatban ez már egy bevezetett technológia, hazánkban most kezd terjedni. En­nek során a verpeléti Simon Sándor kidolgozott, újítási szinten megalkotott egy kitűnő méhlefújó szerkezetet. Említésre méltó, hogy ehhez a mun­kához jelentős volt az egerszalóki Brinza István szellemi hozzájárulása. A világszínvonalú szerke­zet megismertetése és elterjesztése országunkban egyesületi munkánk fontos része. Előadásokkal és bemutatókkal terjesztjük ezt a fontos ismeret- anyagot. Országos gyűléseken - Jászberényben és Székesfehérváron — is megismerhették a méhé­szek. De a határon túli magyar méhészek is meg­ismerhették. Szlovákiában, az Ipolyságban (Inámban) rendezett mézfesztiválon is bemutat­tuk. A szlovák méhészlap tavalyi októberi számá­nak egész oldalas címlapfotója szemlélteti a mun­kafolyamatot (Jókai Tibor méhésztársunk jóvoltá­ból). Továbbá bemutattuk Erdélyben a Küküllő menti Méhészegyesület (magyar!) tanfolyamnyi­tó gyűlésén is. Fontos egyesületi tevékenységünk­nek tartjuk a határon túli magyar méhészekkel va­ló kapcsolatteremtést és lehetséges segítésüket. Hogy ne „oldott kéve...”, hanem egyre szorosabb­ra kötött legyen ez a „kéve”. A 8. éve működő egyesületünkben tavaly meg­tartott tisztújító közgyűlésen négy évre megválasz­tott vezetőség és a szorgalmas tagság biztosítéka a további eredményes munkánknak. Sztrancsik Zsignwnd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents