Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-29 / 74. szám
2003. Március 29., szombat S Z i. N LAP 7. OLDAL Színvilág KÖSZÖNTÉS. Március 14-én, az Iparművészeti Múzeumban vehette át Jászai Mari-díját Kaszás Gergő a Gárdonyi Géza Színház színművésze, majd ugyanezen a napon az Ahogy tetszik című Shakespeare-remek Méla Jacques-jaként játszott az egri premieren. A bemutatót köKaszás Gergő Jászai Mari-díjas vetően a színpadon köszöntötték a kitüntetettet kollégái, direktora, Csizmadia Tibor és Sós Tamás a megyei közgyűlés elnöke is. Az ünneplés azonban még másnap, nemzeti ünnepünkön is folytatódott, amikor is az Imola Udvarházban családias hangulatú fogadáson, a színház- a város- és a megyei vezetés valamint a sajtó képviselőinek jelenlétében köszöntötte és ajándékozta meg Kaszás Gergőt a színház igazgatója, Eger polgármestere Nagy Imre, Merczel József a megyei közgyűlés alelnöke, valamint a színházat szerető újságírók nevében egy, erre az alkalomra készült fotografikával (képünkön) lepte meg az újdonsült Jászai-díjast lapunk munkatársa, Egres Béla. Hollósi Frigyes törte magát.. No nem az Ahogy tetszik című vígjáték egyik szerepéért, sokkal inkább Próbakő szerepében. A Shakespeare- darab bemutatója előtt szinte nem volt olyan próba, amikor ne sérült volna meg a népszerű művész. A rendező, Béres Attila sem „úszta" meg szárazon. Az egyik hajnalig tartó világításpróbán beleesett a színpad elején lévő medencébe és kénytelen volt csuromvizesen hazamenni. Amikor legördült a függöny Shakespeare: Ahogy tetszik bemutatója után, március 14- én, Pálfi Zoltán bejegyezte a századikat. Pályája során ez volt a jubileumi bemutató, a századik a sorban. Ahogy kerestük az ünnepi alkalom fontos emlékeit, kirajzolódtak egy tartalmas színészi pálya legjei... A legelső... Rögtön kettő. Zalaegerszegi vendégjáték 1984- ben Budapesten a Nemzetiben Mándi Iván: Mélyvíz, a Várszínházban Babits: Laodameia A szervezők nem vették észre, hogy ütköznek a szereplők a két játékban önmagukkal! Természetesen adódott egy színházi megoldás, hiszen mindig első a közönség. A Nemzeti első és harmadik felvonása közt a várbeli második felvonásra Pethő Béla színházi titkár kis zöld Trabantjában öltözés, testfestés - a forgalomban pöfögve -, és végszóra mindkét helyre odaértünk. Édesanyámék semmit sem vettek észre a Nemzeti nézőterén - nem tudtak a száguldós átöltözésről -, a végén szeretettel mondták: Irigylem a nyugalmad, fiam, a színpadon. Hát ott már igen, csak a kocsiban sminkelni pöfögve 100-zal... A legtöbbször elővett domb... Görgey: Komámasszony, hol a stukker! Három rendezésben játszottam, mindháromszor Cukit - negyedszer én rendeztem, Székelyudvarhelyen. A legemlékezetesebb... Zalaegerszeg, 1984. A főiskola után fél évvel a Vízkeresztben megkaptam Malvoliót. Emlékszem, néztem a próbatáblán a szereposztást a kisebb szerepeknél - és nem találtam magam. No, akkor ebből kimaradtam! Egyszer csak följebb siklott a tekintetem, megláttam; Malvolio: Pálfy Zoltán - úgy meglepődtem, hogy hanyatt estem, bele a fotelbe! Föl is mentem a titkárságra: Tessék mondani, nem elírás? Óriási dolog volt ez akkor nekem, olyan elődök után, mint például Hanmarm Péter... A legtöbbet játszott... A Padlás, kétszáz fölött járok! Egerben is túl vagyunk a 150-en és én Debrecenben is játszottam. A legfurcsább... Ugyancsak Zalaegerszegen. Tömöry Péter. Vőlegényfogójában egy kikapós menyecskét játszottam. Sok szoknya, meg pruszlik - és ugyanez a bajusz... A legelső egri... Komámasszony, hol a stukkerében Cukival mutatkoztam be Egerben. A legtöbb szerep egy dombban... A Görkorcsolyapályában vagy 5-6 szerep és körülbelül húsz öltözés! Volt, amikor a zenekari árokban lefelé menet már öltöztettek - ahogy deréktól eltűntem, már húzták le a nadrágom - mert a túlsó oldalon már másként jöttem föl... A legnagyobb megpróbáltatás... Megtanulni görkorcsolyázni! És még egy, ugyancsak itt, Egerben: bonviván szerep a IM bárónőben! Hát, mit mondjak, nem vagyok egy operettszínész és Dudás Annának két hónap alatt kellett énekest faragni belőlem. A hangterjedelmem, amikor elkezdtük, másfél oktáv volt, a bemutatóra három oktáv! A legfontosabb... Egerben Dobót játszani! Nagy felelősségnek éreztem. És nagyon fontosnak. A premier előtti éjszaka kimentem hozzá, a Dobó térre, ketten voltunk... A legszívmelengetőbb az volt, amikor a Száll a kakukk... után sokan sírva jöttek be az öltözőmbe. Szerettem ezt az indiánt... S pályám kezdete óta most van a legtöbb gyerekem, és ez is nagyon fontos! S a legkedvesebb helyem Eger, ahol a 15. évadom- m készülök. A legnagyobb tapsokat hozzá, Művész Úr! PÓZÉI Pálfi Zoltán és egy százas „Kiemelkedő siker született a Szekszárdi Német Színház, a Deutsche Bühne fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett premieren. A világirodalom klasszikus legendájának, a Trisztán és Izoldának Német Ákos alkotta új vázlatát mutatták be, melynek jelmezeit Fekete Györgyi, az egri Gárdonyi Géza Színház művésznője tervezte. Az egységesen fehér ruhákon nemes egyszerűséggel alkotott kisebb stiláris eltérésekkel fejezte ki a drámai hősök egyéniségét. Az egyszerűségükben nagyszerű jelmezek a részben külföldi szakmai közönség előtt feltűnő sikert arattak.” - írta a Heves Megyei Hírlap 2003. január 27-i számában. — Ha egy színházi ember elkezd mást is csinálni, az nem annyira különleges. Nagyon sok kollégát ismerek, aki színész létére rendez, fest vagy tervez - vallja a színésznő. - Tizenvalohóny évvel ezelőtt Szege den terveztem először a Kisherceg című darabhoz jelmezeket. Nagyon jól sikerült, nagyon élveztem a munkát. Akkor éreztem, hogy milyen jó, ha az ember a másik oldalról is megismeri a színházat, az előadásokat. Régen képzőművész is akartam lenni, vergődtem, hogy mi legyek: színész, festő vagy keramikus? Ez most együtt van.-Akét dolog teljesen más: kiállni a sztnpadm és tervezni a háttérben.- Épp ezért izgalmas! Ugyanakkor a kettő segíti egymást. Évente két-három előadáshoz is tervezek ruhákat, s azóta egészben látom a darabokat. — Nagyon ösz-szetett munka: némi rajztudás, anyagismeret... — Nem is annyira a rajztudáson múlik. Sokat beszélgetek a rendezővel és a díszlet- tervezővel. Attól függ, mit akar a rendező, hiszen azt szolgálja a jelmez és a díszlet. Fontosnak tartom, hogy a díszlet és a jelmez egységet alkosson! Még egy darab vonalat nem húztam, aztán egyszer csak beugrik valami vezérfonal, amire felfűzöm az egész látvány- és színvilágot. A tervezés után következik a varroda, az anyagkiválasztás. Ez egy felelősség- teljes történet, mert itt dugába dőlhet az egész. No és a ruhapróba, amikor a színészhez igazítjuk a jelmezeket. Színészként tudom, miben jó mozogni, miben érzem jól magam a színpadon.- Müyen darabokra emlékszel szívesen vissza?- A Kis herceget háromszor is terveztem Komáromban, Szekszár- don és Szegeden. De csináltam a Macskajátékot, a Körtáncot, az Ismeri a tejutat?. Nagyon jól sikerült Goethe ős Faustja A díszlettervezővel, Rutka Andreával jó volt együtt dolgozni. Ennek az előadásnak több későbbi munkát is köszönhetek. Szerettem dolgozni az említett Trisztán és Izolda német színházi bemutatóján is.- Kialttkull már saját stüusod?- Korábban féltem, nehogy minden előadásnál hasonló síkon gondolkodjak. A színeket álmodom meg először. Nem szeretem a tarka, mintás anyagokat. A jelmeznek egyértelműnek, festőinek kell lennie. Mindig arra törekszem, minél egyszerűbb legyen egy-egy jelmez, forma- és színvilágában egyaránt. Úgy gondolom, hogy egy darab minden jelenete, színpadképe képzőművészeti alkotás. Harmóniában kell lennie a díszletnek és a jelmeznek.- A következő munka?- Mozart egy kevésbé ismert ötszemélyes kamaraoperájára kaptam felkérést, itt elkerülhetetlen lesz a minta... Amint túlvagyunk a Katharina Blum egri bemutatóján, már kezdem is a tervezést. PIUSY CSENGE Mottó: Istenem, a színház egy más világ, te ülsz, s az életed kék virág. És azt mondod, hát persze, hogy így kell legyen, Egy székben üljek, s nézzem, mit játszanak nekem. A színház a sajátos törvényeivel magához ölel és úgy taszít el. Egy másik világba, mely úgy épül neked, hogy ők játszanak, és te nézheted. (Bereményi Géza-Cseh Tamás) Van egy pillanat. Egy pillanat, amikor még minden lehetséges. Egy pillanat, amikor már ott vagyunk, már ott vagyunk a határon, már emeljük a lábunkat, de azt a képzeletbeli vonalat még nem léptük át. Egy pillanat, mint amikor a ruha pántja még éppen a vállon... Az a pillanat, amikor már sötétség borult a nézőtérre, csak a függönyfény lop némi derengést a terembe, a jegyszedő nénik becsukták az ajtókat, mintegy bezárva néhány száz embert egy közös, önként vállalt, intim áhítatra. A közönség, szinte parancsszóra elcsendesül és a színház egyszer csak életre kel, finoman felsóhajt és rálehel az alant ülőkre. A homlokba hulló tincsek átrendeződnek a lágy fuvallatra, az orrcimpák kitágulnak, hogy utat engedjenek a színpad, a díszletek, a kellékek, a jelmezek semmivel össze nem téveszthető illatorgiájának, a színházszagnak. Talán ez az a pillanat, amiért színház - még ma is - a színház. Aki ezt a leheletet valaha is megérezte, sohasem szabadul annak bűvösen varázsos hatása alól. Rabbá lett örökre. Annak az érzésnek a bódult rabjává, melybe évezredek sűrítették mindazt, amiért „ők játszanak és te nézheted”. Peter Brook azt mondja, a színház nem más, mint csend, meghittség, titokzatosság. Brook atyával nem is kell vitatkozni. Ebben a három szóban valóban benne van mindaz, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy estéről estére megpendüljön az a húr, megszólaljon az a hang, mely a varázsütés eltéveszthetetlen pülanatát jelzi. A szív, a lélek csöndje, békéje nélkül bizony talmi dolog azt képzelni, hogy bármi nagyszerű, átadásra vagy befogadásra érdemes létre jöhet. A közösség - a színházi, belső közösség és a közönséggel, annak minden egyes tagjával való együttlét, együttalkotás - meghittsége elengedhetetlen ahhoz, hogy elérje a színház azt, amit akar, legyen az „csak” szórakoztatás vagy elgondolkodtatás. És persze ott van az a bizonyos titokzatosság, ami ennek a létformának a veleje. Mert mi nézők, bár szeretnénk, mégsem akarunk bekukucskálni a színfalak mögé, nem akarunk mást, csak belefordítani arcunkat a színpad leheletébe, lelkűnkig magunkba szívni a színházszagot, és őszinte ártatlansággal kitárulkozni mindannak a megmagyarázhatatlan, bizsergető csodának a befogadására, ami kóros függőségben tart, s újra és újra odavonz a széksorokba. Mint a kisgyerek karácsonykor. Kíváncsi az angyalokra, ahogy hozzák a karácsonyfát meg az ajándékokat, legszívesebben kulcslyukon át kukucskálna, mégis inkább párnába fúrt, izgalomtól vöröslő arccal várja, hogy megszólaljon végre a hívó csengőszó. Pedig mennyi minden történik mindaddig, míg a bemutatón, vagy bármely előadáson felmegy a függöny, és mennyi minden azután, hogy elül a taps! Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a színház az első színpadi megszólalástól az utolsó meghajlásig, „függönytől függönyig” tart. A csodacsinálók nem csak a színészek, akik vásárra viszik a bőrüket, de le is aratják az elismerést, de a tervezők, a kellékesek, a díszletmunkások, az öltöztetők, súgók, ügyelők, asszisztensek, akik mind egyként dolgoznak azon, hogy mindennapi csodánk létrejöjjön, életre keljen a színház és leheletéből új erőt, új hitet, új bizonyosságot szívjunk magunkba. Mert lehet, hogy a színház egy más világ, de ennek a más világnak így együtt vagyunk részei, részesei valahányan. Emlékezzünk Méla Jacques szavaira a nemrégiben bemutatott Shakespeare-darabból: Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő. A siker még szinte ott cseng a nézőtéren az első előadás után. Dodo Gomban Ég és nő között című szerelemtörténete Eszenyi Enikővel és párjával, Milan Mikulcikkal meghódította az egrieket is. A dupla előadás dupla siker. A két előadás között beszélgettünk a művésznővel a darab születéséről és a sikerről. — Adóm és Éva; Férfi és Nő- ezeréves téma Lehet még ebben egyáltalán újat mondani?- Ebben a témában mindig lehet újat mondani, azt hiszem - neveti el magát a fölvetésen huncut mosolyával a művésznő. — Történetesen az is új, hogy az Ég és Nő között a mi kettőnk előadása Milánnál- A megszületése pedig közös alkotómunka eredménye Dodo Gombárnál. Milyen volt ez a folyamat?- Milánnál mi már régen szerettünk volna közösen játszani, Dodot pedig mindketten jól ismerjük, hiszen Milan osztálytársa volt a főiskolán. De én is ismertem a rendezéseit és tudtam, nemcsak kitűnő rendező, de jó író is. Az elmúlt évadban kapott díjat az egyik drámájára, és Londonban - Angii. _—________ . . . ■ A közönség szeretete ösztönöz ában több helyen is - játsszák a darabjait. Egyébként is barátok vagyunk és elmondtuk neki, hogy szeretnénk közös darabot. Beszélgettünk a témáról és ő elkezdte írni. Amikor elkészült mondjuk 5-6 képpel, akkor e-mailen átküldte Milánnak, de én még nem fértem hozzá. Ekkor jött Szabó G. László újságíró - aki szintén jó barátunk - lefordította. Én így ismerkedtem meg a darabbal. Tehát mi az ő fordítását játsszuk, ami természetesen, mint minden darab — még egy Shakespeare is —, a próbák folyamán alakul és így lesz a miénk.- Említette Shakespeaie-t. Ez a történet egy shakespeare-i romantikus, nagy inkább madách i szigorú, vagy egyszerűen Eszenyi Enikő és Milan Müaúcik története?- Nem szeretnék hasonlítgatni, mert ebben az esetben azt hiszem, nincs értelme. De ha már Shakespeare fölmerült, ő azt mondta: Van egy molett színészem, írok neki egy Falstaffot. Ugyanígy Dodo Gombár azt mondta — miután jól ismer bennünket —, van két üyen típusú színész, hát írok nekik üyen meg üyen j eleneteket...- Azért ma sajnos, nem gyakorlat az ilyenfajta alkotó kapcsolat...- Tulajdonképpen ez egy kortárs dráma, amit nagyon jólesik játszani. Megmondom, miért. Azért, mert mai szövegeket mondunk - és nagyon ritka az üyen találkozás. ÁUandóan régi darabokat próbálunk aktualizálni, maivá tenni. Itt pedig találtunk egy írót, aki mai helyzetekben mai szövegeket írt nekünk - és ez nagyon jó! — Túl vagyunk az első előadáson A közönség hogyan fogadja hogyan igazolja vissza az önök szándékát? — Ez a mai délutáni közönség egyszerűen csodálatos volt! Már amikor bementünk a színpadra, éreztük, hogy felforrósodik a levegő. A menedzserünk, Oszlói Tibor is azt mondta, hogy ilyen jó előadás még nem volt, mint a mai délutáni! Valahogy a csillagok is úgy álltak, és mi is jó formában voltunk. Ilyenkor a közönség szeretete is inspirál, a közös energia, hogy nagyon jót tudjon az ember produkálni!- Apropos: energia! Hallatlan energiával dolgozik, mindig mindenütt vibrál a levegő ön körüL Mire készül, mi lesz a következő megmérettetés? — Most ez a tűmé köt le, minden este játszom, nincs egy szabad estém, sőt délutánom se! Nagyon gyakran duplázok - mint itt, Egerben is. Elfogytak a jegyek és szóltak; nagy az érdeklődés, tudurík-e duplázni? Na már most, ha itt van az ember, nem tudom azt mondani, hogy nem játszom kétszer. Innen megyünk Miskolcra, ott is így keü. Ami természetesen nagyon fárasztó, de a közönség szeretete mindig erőt ad.-Rendezés...- Május közepén kezdek el rendezni egy francia darabot a Pesti Színházban a bemutatója - szerencsére - a jövő évadban lesz már. Azután Prágába utazom, ahol Örkény István Tótékját fogom rendezni. Ennek azért örülök különösen, mert Prágában még nem sikerült magyar darabot rendeznem. Csak Shakespeare-ket rendeztem eddig - bár azok műid műsoron vannak. Ennék is nagyon örülök, mert - ne vegye dicsekvésnek, de - kevés olyan rendező van, akinek egy külföldi nemzeti színházban három rendezése is megy. Nekem pedig mindhárom megy Prágában és egy Pozsonyban is... Lassan gyülekezik a második előadás közönsége - a művésznőnek mennie kelL De még sorolja az egri ismerősöket, élményeket. Az idős nénit üdvözü, akit még főiskolás korában ismert meg és ha Egerben jár, együtt ebédelnek a Fekete lóban... JÓNÁS ZOLTÁN Fekete Györgyi más szerepben Egy más világ világa EGRES BÉLA
