Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-28 / 73. szám
I 2003. Március 28., péntek H 0 R I Z O N T H I R D E T É S 7. OLDAL sterházy Péter írót több dolog köti a megyéhez és Egerhez. Nem utolsósorban a magyar történelem ezen egyik legkiterjedtebb és legpatinásabb, sokágú nemesi családjának, pontosabban Eszterházy Károly püspöknek köszönhető az egri Líceum megépülése. Az író — mint mondta, — szívesen jön kedvelt városába. Hasonlóképpen Hortra is. Ahová személyesebb élményei fűzik. Az 1950-ben Budapesten született alkotó 1951 és 1954 között családjával kitelepítettként került Hortra. Több könyvében megírta a kitelepítés körülményeit, mégis gyermekkora szép emlékei közt tartja számon az ott töltött éveket. A Kossuth-díjas prózaíró megkapta a Hort Községért Emlékérmet és a díszpolgári címet is. Nemrégiben a március 15-i nemzeti ünnep és a magyar sajtó napja előestéjén tartott egri felolvasórendezvény alkalmával a hazai sajtóról, az írásról, a felelősségről és az indulatokról beszélgettük az íróval. Esterházy ironikusan, elegánsan válaszolt. Némi pallérozó szemvillanást csak akkor kapott az újságíró, mikor a szűk kanapén mellé telepedve ráült az egérszürke zakó szárnyára. Nem a politika, az emberek osztják meg magukat- Újságban is publikáló író emberként hogyan látja a hazai sajtó helyzetét?- Én újságolvasó ember vagyok. Ha hisztérizálódnak az idők, akkor nem olvasom el reggel, csak délután a lapokat. Rendesen megnézem a Magyar Nemzetet is, '73-ban befizettem rá. És azóta úgy maradtam. Többször le akartam mondani, mert időnként felháborító dolgok jelennek meg benne. És ha májusban a Fidesz nyer, le is mondtam volna. De aztán azt gondoltam, hogy egy ellenzéki lapot megtartok magamnak. Úgy tűnik, nem sokra megyek vele. Mert én azért néztem mindig, mivel híradás volt benne. De már nem ad semmiről hírt, mert elért egy pontot és mindig ugyanúgy van. És ezt nem tartja a jobboldali beállítottságú olvasó felháborítónak. Mert ha felháborítónak találná, akkor nyilván terme róla, hogy ez ne jelenjen meg. De ez nem így van. Ha ezt jó arcú, jól öltözött emberek nem tartják problematikusnak, az problematikus. Illetve nem problematikus, hanem akkor ilyen ez az ország. Ha ez a szellemiség számít a jobboldali értékek megtestesítőjének, akkor nekem ebből nem kell sok minden. A kérdés az, hogy milyen nívón csinálja az ember a dolgát. Ha gyors szavakat akarok mondani, akkor a demokráciának egyik legfontosabb dolga az újságírás. Szakmailag is nagyon becsülöm. Valóban egy másfajta írás, amikor van fél óra, és 28 sort kell írni, és 27 sor az rossz, és 29 sor az rossz. És még pontosnak is kell lenni, és fél óra alatt tényleg készen kell lennie. Ez nagy tehetséget igényel. Ez másfajta tehetséget igényel, mint egy mondaton egy napot ülni.- Ugyanakkor az írott sajtó nincs túl jó helyzetben, különösen az elektronikus médiával való összevetésben, kicsit partvonalon áll, számkivetetten...- Ez nem magyar probléma, amin egy dolog segít szerintem: a minőségi újságírás. A minőségi írott újságírás az olyat tud amit a tévé nem tud, még a rádió se. A rádió egyébként eggyel finomabb mint a tévé. Az újság sohasem bú ezekkel vetélkedni, ha a tévével akarja fölvenni a versenyt, akkor veszíteni fog. De látszik Nyugaton is — ahol a struktúrák jobban kialakultak— miközben ott is nagy válságban vannak, mert már nem arról van szó, hogy mennyi példányban adják el az újságot, hanem hogy milyen hirdetők jönnek. És a hirdetők értelemszerűen inkább a tévéhez mennek. Tehát van egy strukturális probléma. De szellemileg az újságírásnak vagy az újságíróknak az önbecsülését az adhatja meg, hogy igen, a tegnapi újság már ugyan nem ér semmit, de a mai újság az érhet olyat, amit csak ott talál meg az olvasó.- Ön lát minőségi újságírásra példát Magyarországon?- Nyomokban. Ha az ember a nagy európai lapokat olvassa, ahhoz képest ezek elég siralmas ügyletek. De hát azért van itt is jó újság, meg kevésbé jó.- A politika és a tőke befolyása: létezhet-e egyáltalán e kettő nélkül sajtó?- Ön azt szeretné hinni, hogy igen, a nagy tekintélyű újságok, a Le Monde és társai azok ugye függetlenek... — Miközben kiderül, hogy nem...- Aztán újra és újra hallunk történeteket, hogy ez nem egészen úgy van, de azért nem is egészen úgy, hogy erre akkor tehát le- gyinthet az ember: nincsen sehol függetlenség. Azért van függetlenség, van személyes függetlenség és van strukturális függetlenség, meg van függőség is. Ez részben biztos az adott személy autonómiájától is függ, hogy kivel mit lehet megcsinálni. Egyébként nem nagy üzlet az autonómia, vagy legalábbis rövid távon biztosan nem kifizetődő. Hosszabb távon, attól függően hogy ki mit gondol magáról meg a hivatásról erről az egészről, másként alkuihat. A szakmai hiúságba esetleg az is belefér, hogy egyszerűen nem érdekel az, hogy máról holnapra mi van, és olyan hiú vagyok. Nem az a kérdés, hogy az ember hiú vagy nem, irigy vagyok vagy nem, hanem hogy mit kezd a hiúságával. Mit csinálok ezzel, mit kezdek a saját tehetségtelen- ségemmel.- A tehetségtelenség az egy aranybánya?- Ez az egyik legnagyobb kérdés, mindenki nemcsak tehetséges, hanem egyszersmind tehetségtelen is. Avval kell valamit tudni kezdeni. A nemtudásaival. Hogy tudja, hogy mire vállalkozhat. Még az se biztos, hogy akkor csak azt lehet csinálni. Csak ezzel tisztában legyen, hogy magát tudja. Egy újságírónak is nagyon pontosan kell tudnia a helyét, hogy mit is akar elérni. — Volt olyan időszak, amikor a publicisztikáival elég intenzíven részt vett a napi sajtóban is... — Azt gondolom, én soha nem csináltam újságírást. Valami hasonlót, de az mégiscsak más volt. Egy kétheü ügy annak idején a Hitelbe. Az egy kicsit nyugodalma- sabb dolog. Meg én rögtön láttam is azt, hogy ezek hogy függnek össze. Én egy hosszú történetet ír- tam rögtön. Nagyon kevésszer van, hogy olyan aktualitásról írok, amúől tudom, hogy csak most lehet megírni másnapra. Ez a úszta újságírás, ebben én ritkán veszek részt. — A sajtó ugyanakkor, miként azt az elmúlt év történései, a választások is mutatják— az irodalomhoz hasonlóan — képes hatalmas indulatok, félelmek és gyűlöletek fölkeltésére, azoknak egyként alanyává és tágyává válva...- Ebben a pillanatban nálunk nem egészen úgy van, hogy a politika osztja meg az embereket, hanem az emberek osztják meg saját magukat. Mert egyszerűbb így az életet elrendezni. Indulattal, gyűlölettel. Itt kölcsönös hazugság van, a jobboldal is hazug ebben meg, a baloldal is. Azt gondolom, hogy a politikusokra nem érdemes ráverni a 90en előtü múltjukat. Azt érdemes rájuk verni, amit azóta csináltak. Ez például egy balközép vagy liberális irányultságú újságnak is munkaköri kötelessége, akkor végzi el rendesen a dolgát, ha ezt a feladatát mindekivel szemben ellátja. Az volt a siralmas az Or- bán-kormány idején, hogy ha megnézte az ember a Magyar Nemzetet, egy fél sor, de annyi se hangzott el kritikailag. Ez nem normális. Az emberi természetnek mond ellent. Ez egy szellemileg nevetséges dolog. Azt sem állítanám, hogyha a Népszabadságot nézem, akkor szimmetrikusan kezelnék a dolgot. De azért mindig találok önkorrekciót, rendes kritikát, ami valamelyest hitelessé teszi a dolgot. Jobban eligazodik az ember. Most egy ellenzéki beállítottságú, konzervatív lapnak hihetelenül fontos szerepe volna, mert pozíciójánál fogva reálisabban, józanabbul tudna ránézni a dolgokra. Hát nem látom ezt a józanságot. Ezért kell a baloldali lapoknak betölteni ezt a szerepet. Nem egyszerű. El kell felejteni a korábbi sértéseket, a hisztérikus felhangokat, és most megtapasztalni majd egy másik, nem ennyire hisztérikus reakciót, de itt, a mostani hatalomnál se fognak nagyon örülni a kritikának. Azt hiszem a Die Zeit főnöke mondta, miből áll az újságírás: ők megpróbálják, mi meg ellenállunk. És ez mindig így van. Nyilván a mostani kormányzat is megpróbál majd beleszólni - gondolom én naivan a szobámból.- Föntről meghirdették az árok betemetésének korszakát...- Én nem tudom, hogy a művészetben mit jelent az árkok betemetése. Biztos vannak, de soha még egyetlen olyan könyv nem volt, amit én azért ne olvastam volna el, mert valaki hülyeséget beszélt politikailag. És bizonyos árkokat meg nem is akarok betemetni. X-hez és Y-hoz igenis nem akarom, hogy közöm legyen.- Egy huszárvágással akkor itt át is kötnék, min dolgozik a Harmonia caelestis kilenc évig tartó megszülése és saját édesapjának állambiztonsági múltjával való szembesülését a nyilvánosság elé táró írói napló, a Javított kiadás megjelenés óta?- Mindig szöszmötölök valamit. Konkrétan most a könyvhétre főleg az Élet és Irodalomban megjelent írásokból, amelyek 1996 óta összegyűltek, azokból a Szabadság nehéz mámora címmel lesz egy esszékötet. Témám az soha nincs. Nehéz megmondani, hogy mi a könyveim témája. Mindenfélét gondolok én, hosz- szabb távra...- Van végre egy Nobel-díjas magyar írónk, egy fantasztikus életút és ember. Akár Esterházy Péternek is hívhatnák...- Nagyon örültem Kertész Imre Nobel-díjának, fantasztikus teljesítmény az övé. Gondoljon bele, a Sorstalanság 1975-ben jelent meg, az én első könyvem, a Fancsikó és Pinta 1976-ban. Együtt voltunk fiatal, induló írók. Noha Imre jóval idősebb nálam. 16 évesen átélt valamit - nevezzük egy az életére törő tudatosan gyilkoló rendszernek — aztán egy másféle diktatúrában nekiül egy szobában megírni mindezt úgy, ahogy az a Sorstalanságban olvasható. Ez a mű egyre inkább fölerősödött, növekedett az elmúlt időben, nagyon időszerűvé vált, míg más hasonló témájú alkotások, például Semprun Nagy utazása elhalványult.- Sokáig lappangott a Sorstalanság, megtörténhetett volna, hogy végleg elmerül?- A megjelenése idején valóban nem keltett figyelmet, de Spiró György a 80-as évek derekán írt elemzésében fölfedezte. Azóta sokan rátaláltak, rátaláltunk a Kertészre, az írásaira. Elmerülni meg akár el is merülhetett volna, persze.- Lehetett sejteni, hogy befuthat, annak ellenére is, hogy a hírek szerint nem itthonról jelölték?- Sejteni azért lehetett, tudni nem. Kertész Imre és műve, a Sorstalanság évek óta nagyon hangsúlyosan jelen van a nyugati kulturális gondolkodásban. Ezt itthon nem nagyon tudják. Ahogy jelen van Nádas Péter Emlékiratok könyve vagy éppen a Harmonia caelestis. Kertész most odaért. Azt például tudni lehetett, hogy egy évvel azelőtt benne volt az első öt felterjesztettben. De épp Kertész Imre mondta azt, hogy a Nobel-díj az, amit mindig más kap meg. Úgyhogy semmi se biztos- Ez a Nobel-díj talán nemcsak abban segíthet majd, hogy a világban ismertebbé váljon a magyar irodalom, hanem hogy idehaza is...- A magam részéről ezen vagyok. KOVÁCS JÁNOS Főbb művei Termelési-regény (kisregény) (1979), Bevezetés a szépirodalomba irásmüsorozat, a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás, a Tizenhét hattyúk (1987). A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatja a Kosztolányi-féle értélemben vett hírlapírás. Hrabal könyve (1990), Hahn-Hahn grófnő pillantása (1992), Egy nő (1995), 2000-ben jelenik meg nagyregénye a Harmonia caelestis, majd 2002-ben a Javított kiadás, melyben édesapja, Esterházy Mátyás besúgóként való működésével való szembesülésének élményét írja meg. Esterházy Péter: „A politikusokra nem érdemes ráverni a 90 előtti múltjukat. Azt érdemes rájuk verni, amit azóta csináltak... fotó: gál gábor Tisztelt Partnerünk! Szíves figyelmébe ajánljuk a Heves Megyei Hírlap HÚSVÉT című színes magazinját, amelyet 2003. április 12-én jelentet meg. A színes melléklet a húsvéti ünnep vár ás, az ünnepre készülés feladataihoz nyújt segítséget. A mellékletijén reklámriportok értékesítésével nyújtunk bemutatkozási lehetőséget vállalkozásoknak, kereskedelmi egységeknek, az ajándékozási, csomagolási, díszítési, asztal terítési, ételkészítési szokásokról, lehetőségekről. & Keretes hirdetésekben a kereskedelem ajánlatairól, az ünnepre készülés vásárlási lehetőségeiről, akciókról biztosítunk megjelenési lehetőséget. Ha ajánlatunk felkeltette érdeklődését, hívjon bennünket! Anyagleadási határidő: 2003. április 8. Érdeklődjön a következő telefonszámokon: Eger: 36/513-633; Gyöngyös: 37/311-697; Hatvan: 37/341-051 Pályázati felhívás! Szomolya. Bükkzsérc, Cserépfalu és Cserépváralja községi Önkormányzatok Polgármesteri Hivatalai építésigazgatási társulás keretében pályázatot hirdetnek építési előadó munkakör betöltésére, i Az álláshely betöltésének feltétele: a köztisztviselői törvény a 220/1997. (XII. 5.) Korm.r. és ; a 192/2001. (X. 19.) Korm.r. szerint, hatósági erkölcsi bizonyítvány Illetmény: a köztisztviselők jogállásár ól szóló törvény szerint Az elbírálásnál előnyben részesül: önkormányzatnál építésigazgatási gyakorlattal rendelkező pályázó A társulás székhelye: Szomolya Község Polgármesteri Hivatala Az állás betölthető: 2003. június 15 Pályázni lehet a megjelenéstől : számított 15 napon belül A pályázat benyújtásának helye: Szomolya Község Polgármesteri Hivatala 3411 Szomolva. Szabadság tér 1. aprót Nálunk biztosan megtalálja! A lapban megjelenő apróhirdetéseket kereshető formában, rovatonkénti csoportosításban, jóval gyorsabban megtalálja. Hirdessen - az első napon ingyen.egy hétre pedig mindössze 80 F1*<fft-érL__________Az ára is apró. ífif.7?1 6f>719r) » www.hevesmegyeihirlap.hu
