Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-03 / 52. szám
I 2003. Március 3., hétfő H O R I 2 0 N T 11. OLDAL Lőrinci: város, oszolj! ? A régi mondás szerint kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. De többször talán igen, legalábbis Lőrinciben. A kisváros elmúlt másfél évtizedének a történetében vissza-visszatérő elem az egyes település- részek leválása vagy az erre irányuló kezdeményezés. Hogy ez a megosztottságnak, az egyes lakossági rétegek eltérő szocializációjának, a mostohaság érzésének vagy valami másnak köszönhető-e, nem tudni. Ám vélhetően mindegyik érv az indokok között szerepel. így fordulhat elő akár az a paradox helyzet is, hogy az 1980-as évekbeli, tízezernél is magasabb lélekszámú nagyközségből belátható időn belül alig négyezer lakosú kisváros válik. A Kádár-rendszer utolsó évtizedeiben Lőrinci a fénykorát élte. Az Árpád-kori fahl mindig is a térség központjának számított, de az igazi fellendülést az ipari forradalom, majd a második világháború utáni időszak hozta el számára. A XX. század elején országos viszonylatban is jelentős gyárak és üzemek létesültek határában (elsősorban Selypen), a '40-es években pedig a külterületeken elindult az áramtermelés és a szénbányászat. Az iparágak szocialista struktúrája nyomán - amelynek a felduzzasztott létszám is a jellemzői közé tartozott - a termelőegységek közelében népes kolóniák alakultak ki. Létrejött Petőfibánya és a Mátravidéki Erőmű, több ezer, helyből és a távolabbi vidékekről idetelepült lakossal. Sajátos - a hagyományos, mezőgazdaságot művelők, s az ipari munkások elegyéből álló - populáció alkotta a Selyp- i-medence legjelentősebb települését. A helyzetet tovább bonyolította, amikor a központosítási törekvéseknek megfelelően a közeli Zagyvaszántót is a nagyközséghez csatolták, így kreálva közös tanácsot az immár majd' tíz kilométer hosszú lakóterületből. Zagyvaszántó amint tehette, azonnal visszaszerezte történelmileg is indokolható függetlenségét. Vélhetően ezt egyik fél sem bánta túlzottan, hiszen a képződmény leggyengébb láncszeme az idők során mindig is inkább riválisa, semmint alárendelt társa szeretett volna lenni az amúgy földrajzilag csaknem vele összeérő „nagy testvérének”, Lőrincinek. Petőfibánya megtartása érdekében azonban minden követ megmozgatott az akkori vezetés, Varga Antal tanácselnökkel az élen, mindhiába. Az anyaközségtől mintegy másfél kilométerre lévő háromezres, városias infrastruktúrájú bányásztelepülés eltökéltnek bizonyult: olyannyira sürgőssé vált számukra a leválás, hogy még a külterületek elosztásáról is megfeledkeztek. Ennek „hozadéka” a már évtizednél is régebben húzódó vita, majd pereskedés, amely - kár lenne titkolni - azóta is beárnyékolja a két önkormányzat kapcsolatát. A további szeparatista törekvések már a rendszerváltozás utáni időszak mindennapjait színesítették. Az indulatok először a Mátravidéki Erőmű általános iskolájának bezárásakor csaptak a magasba. A képviselő-testület racionalizálási terveit - érthetően - azok a szülők kifogásolták leginkább, akik érintettek voltak az ügyben, de melléjük állt a lakótelep közössége is. A városvezetés a demonstrációk ellenére bezárta a tanodát - amely azóta is kihasználatlanul áll -, mire szinte azonnal megérkezett a válasz: a lakótelep a továbbiakban önállóan próbáljon boldogulni. A kezdeményezésnek lökést adott az is, hogy ekkor már köztudott volt: a hőerőmű hamarosan ismét elkezdi az energia- termelést, ennek minden anyagi előnyével egyetemben. A leszakadás gondolatát és az előkészítéssel járó teendőket a korábbi privatizáció levezénylésére létrejött Bónusz Lakóegylet karolta fel a néhány napja elságot, hogy a népszavazás a lehető legszorosabb eredményt hozta, vagyis a függetlenségre voksolók 49:51 százalékos arányban maradtak alul. A következő „renitensnek” Selyp bizonyult. A problémákat itt is - természetesen - az anyagiak gerjesztették. Akadt, aki úgy gondolta, az illetékesek elhanyagolják a város ezen fertályát; noha az adók nagy része az egyes termelőegységek megszűnése ellenére még mindig innen folyik be a közös kasszába, ám ebből a pénzből az itteniek nem sokat látnak- vélekedtek. A településrész teljes elszakadása azonban"- elsősorban a földrajzi sajátosságok miatt - komoly formában soha nem vetődött fel, az viszont egyre gyakrabban, hogy egy részönkormányzat talán hatékonyabban képviselhetné a selypiek érdekeit. Végül a képviselő-testület beadta a derekát, elkészíttette és elfogadta a „kis önkormányzat” létrehozásának feltételeit, ám az ötlet időközben kifulladt, s azóta sem jelentkezett senki, aki élni kívánt volna az immár helyi jogszabályokba foglalt lehetőséggel, meg persze az ebből adódó pluszfeladatok vállalásával. Néhány évnyi csend után az elmúlt hetekben ismét az Erőműnél „mozdult meg” valami: létrejött egy szerveződés, amely a Mátravidéki Erőmű Településóvó Barátságos lakótelep: együtt, vagy külön? FOTÓ: T. O. A mamutfalu léte és bukása A mamutfalu jellegű közigazgatási egység szinte senki tetszését nem nyerte el. A hivatalos álláspontot ugyan nem merték megkérdőjelezni, de a „mélyben" forrtak az indulatok. Az egyes településrészek lakói lenézték egymást, eltérő gyökereiknél, kultúrájuknál, hagyományaiknál - de még az üzletek különböző ellátási színvonalánál - fogva is gyakoriak voltak az egymásra mutogatások, a lokálpatrióta túlkapások, a vélt felsőbbrendűségi állapot éreztetése. A rezsim haldoklásakor pedig már nemcsak szavakban, hanem gyakorlati lépésekben is megmutatkozott az eltérő gondolkodás- mód. A realistábbak már ekkor sejtették, hogy a tízezres lélekszámúra duzzasztott tákolmány elöbb-utóbb az elemeire hullik. hunyt Oltay Andor tanár, valamint Szállási Győző képviselő vezetésével. Az ön- kormányzat irányítói - minden rendelkezésre álló érvet bevetve - az egyben maradás mellett kampányoltak, amivel sikerült is oly módon megosztaniuk a lakosSzövetség elnevezést vette fel, s céljaik közé tartozik a helyi életkörülmények javítása is. Fülöp László elnök szerint elfogadhatatlan, hogy lakóövezetüket mostohagyermekként kezeli a város, ezért szükség van arra az érdekvédelemre, amit ők képviselnek. Céljuk a konstrukti- vitás, de e lehetőségek közül nem zárják ki az elszakadást sem - tette hozzá. A felvetés ma már nem vált ki akkora vitákat a kisvárosban, mint a korábbi akciók. Még a képviselő-testületen belül is hallani olyan hangokat, miszerint menjenek, ha akarnak, legalább kevesebb gondjuk lesz a lőrincieknek. Mások vi-, szont most is úgy vélik, hogy jobb lenne megőrizni az egységet, mivel ez minden érintett számára gyümölcsözőbb lehetne a jövőben. Érdekes módon immár az utóbbiak közé tartozik Szőllősi Győző is, aki pedig korábban a leszakadást szorgalmazók egyik vezéregyénisége volt. Szőllősi Győző azon kevés városatyák egyike, akik az eddigi négy helyhatósági választás során minden alkalommal bekerültek a képviselő-testületbe. Sokak szerint az egyik legfelkészültebb és legtapasztaltabb várospoliükus; szőkébb hazájában, az Erőműnél ellentmondásos a megítélése, a többi településrészen viszont egyértelműen népszerű, amit jelez a voksokban mérhető bizalom is. A Bónusz lakóegylet elnökeként jelenleg úgy ítéli meg, a leválás gondolata nem időszerű.- Akkoriban egyetértettem a leválással, és ma is úgy vélem, előnyére vált volna az Erőműnek, amely meggyőződésem szerint anyagüag is talpon tudott volna maradni. Most azonban sem a gazdasági helyzet, sem a hangulat, sem a politikai tényezők nem kedveznek egy ilyen kezdeményezésnek. A bevételekből nem lehetne fenntartani a lakótelepet - vélekedik. Víg Zoltán polgármester talán rugalmasabb álláspontot képvisel a kérdésben, mint az elődje Varga Antal, ám azt sem rejü véka alá, hogy bosszantja a felvetés.- Nem szerencsés dolog előítéletek alapján véleményt alkotni - jelenti ki. - Az erőműiek még azt sem tudják, hogy az új vezetés milyen elképzelésekkel próbálja meg jobbítani életkörülményeiket. Egy-két pontot kiragadva a programomból kritikával illetnek, holott nem vettek részt sem a költségvetési koncepció, sem a gazdasági témák előkészítésében, ahol pedig számítottunk volna építő javaslataikra. Márpedig Víg Zoltán szerint elkelne a segítség, mivel - szavaival - közösen erősebbek lennének. A városvezető ezzel együtt cáfolja, hogy elhanyagolnák az Erőműt, hiszen legutóbb is ígéretet tett a garázsokhoz vezető út megépítésére, a parkok és egyéb közterületek rendbetételére.- Természetesen mindenkire odafigyelünk - húzza alá Víg Zoltán, befejezésül hozzátéve: - Azt azonban tudomásul kell venni, hogy az Erőműhöz képest a másik két településrészen évtizedes a lemaradás. TARI OTTÓ Egyszerű és Ha folyószámláról fizeti elő a Heves Megyei Hírlapot vagy a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggelt, akkor • nyugodtan pihenhet, elutazhat, nem kell várnia a kézbesítőt, • előfizetése automatikusan hónapról, hónapra megújul, • részt vesz minden előfizetőknek szóló akcióban, nyeremény-sorsoláson, • előfizetésével kapcsolatos változtatásait ingyenesen hívható telefonszámunkon (06/80/513-646) módosíthatja. Válasszon lapot! Most minden folyószámlás fizetési módra áttérő előfizetőnket megajándékozunk tetszés szerint egyhavi Hölgyvilág □ Autó-Motor J vagy Lakáskultúra □ előfizetéssel! A szelvényünket leghamarabb visszaküldő tíz előfizetőnk megkapja továbbá Patricia Potter: Hullámok hátán c. könyvét is! Akciónk 2003. április 30-ig tart. t — Felhatalmazás csoportos beszedési megbízás teljesítésére Bankszámla-tulajdonos neve: ----------------------------------------------------------------------------------------B ankszámla száma: Bank neve és címe: ________________________________________________________ J ogosult neve: Axel Springer Magyarország Kft. Heves Megyei Iroda 3300 Eger, Barkóczy u. 7. Giro kód: A10462933 T 032 Előfizető neve: __________________________________________________________ E lőfizető címe: --------------ir.szám ----------------------— város, község______________ A- út, utca, hsz. Az előfizető azonosítója (Az előfizetői számlán lévő ötjegyű kódszám): Érvényesség kelte: év ------------------------------ hó nap Visszavonásig érvényes : (kérem jelölje x-szel) A jelen nyomtatvány kitöltésével és aláírásával felhatalmazom a fent megnevezett bankot, hogy a megjelölt jogosultat az általam benyújtott felhatalmazásról (megbízásról) értesítse, és bankszámlámat a jogosult által benyújtott beszedési megbízás alapján - megbízásom keretei között - megterhelje. Tudomásul veszem, hogy a felhatalmazási megbízás elfogadásáról, a beszedés megkezdésének tényleges időpontjáról, illetve elutasításáról — annak okáról — a beszedésre jogosulttól csak előfizető kaphat értesítést. Kelt: A számlatulajdonos aláírása Kéijük a megbízást jutassa el bankjához, küldje vissza a kiadóba. (3300 Eger, Barkóczy u. 7.) Vagy adja át a Heves Megyei Hírlap kézbesítőjének. mm
