Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-03 / 52. szám
FOTÓ: PERL MÁRTON 9 . OLDAL HEVES M|'HÍRLAP Halálos diszkóbaleset Nyolc fiatal ült a kisodródó és villanyoszlopnak ütköző személygépkocsiban 10.oldal Kábítószer-jelentés Magyarországon a marihuána a legelterjedtebb kábítószer. 10. oldal Döntetlennel A gyöngyösi férfi kézilabdá- sok döntetlennel kezdték el a tavaszi idényt. 14. oldal MOZAIK Itt van már a farsang farka! Elkezdődtek a „háromnapok”, itt a farsang farka. Valamikor a húshagyókeddet megelőző vasárnap háromnapos mulatozás vette kezdetét, amely a szerdai böjt hajnalán ért véget. Közben az egyre erősödő napsütéssel nőtt a remény is, hogy a zord telet sikerült kiűzni a farsangi maskarákkal. A végső diadalt a virágvasárnapi kisze-baba vízbe dobása jelentette: vigye a Zagyva minél messzebbre a tél menyasszonyát. Farsang most is van Boldogon, az óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki mulatozik egy kicsit. Mesélés közben az is kiderül, hogy ükapáink szokásaiból is maradt valami lelket melegítő a mai farsangolásban. Boldog Az óvodában a középsősöknél a legnagyobb a sürgés-forgás. Jelmezek készülnek és szemtakarók. Törpék, huszárok, elefántok és tejesdobozok kelnek életre, de királykisasszonyok és hercegek is táncolnak majd a bálon. Farsang csak egyszer van egy évben, meg kell adni a módját a mulatozásnak. És ha már farsang, akkor illik valamilyen maskara mögé rejtőzni, jelmezbe bújni. így aztán esténként otthon a család is összeül, hogy kitaláljon, majd összeállítson valami eredetit. Mert az ovisok farsangi bálján is ünnepelt sztár lesz az ötletes jelmez viselője. Vasárnaptól háromnapok Józsa Erzsébet óvónő, de ez még nem minden, hiszen Lukács Erzsébet tanárnővel a művelődési házban működő Kaláris néptánccsoportot is vezeti. Szívügye a hagyományok ápolása, így aztán úgy ismeri a farsangi szokásokat, mint a jó bol- dogi gazda a paprikákat. Mint mindenütt, itt is vízkereszttől húshagyókeddig tart emberemlékezet óta a farsang. Az utolsó vasárnap kezdődik a farsang farka, a „háromnapok’’. Merthogy ilyenkor három napon át tartott a mulatozás. Húshagyókedden egy- egy módosabb legény meghívta a zenekart ebédre. A legénnyel tartottak a barátai is, még egyszer végigmulatva a falut. Az utcán is húzta a banda a talpalá- valót, és a legények is kipróbálhatták énektudásukat. Nem mindenki engedhette meg magának ezt, így aztán aki megtette, az volt az igazi legény a faluban. Abban is biztos lehetett, hogy az eladósorba cseperedett lányok között is bőven válogathat. Persze, mindez csak a farsang vége volt. A januári vízkereszttől jó néhány kisebb mulatozásra is volt még alkalom. Ilyenkor tartották a legtöbb kézfogót, és az emberek farsangolni jártak a szomszédokhoz, az ismerősökhöz, a rokonokhoz. A férfiak kosarat, szakajtót fontak, söprűt kötöttek. Az asszonyok fontak, szőttek, varrtak. A házigazdának illett megvendégelni a farsangolókat sült szalonnával, kolbásszal, oldalassal. Csak ilyenkor készül a herőke, amit forgácsfánknak is hívnak: négyszögletes, a teteje be van hasogatva, és porcukrot hintenek rá. De volt, aki szalagos fánkkal traktálta a vendégeket. Ez a fánk kerek, és amikor sül a forró olajban, a szélei körben barnábbak és jobban felpuffadnak, szalagot képezve. Bár Boldog nem igazán bortermő vidék, de azért a legtöbb gazdának volt némi szőlője, így jutott a levéből a farsangolóknak. Szilvafája viszont szinte mindenkinek volt, ezért a férfiak egy-két kupica szíverősítőre mindig számíthattak. Farsangi műhelymunka Aki azt hiszi, hogy Boldogon csak mulatozásból állt a farsang, az bizony nagyot téved. Merthogy a farsangolók az énekelés mellett népmeséket és mondókákat is gyártottak. Ekkor születtek közös munkával a vidám jelenetek, a paródiák, amelyeket aztán a „háromnapok” alatti bálokon adtak elő. Farsangvasámap, farsanghétfőn és húshagyókedden. Ez a három nap a farsang farka. A húshagyókedd után következett a böjt, ami virágvasáma- pig tartott. Ez idő alatt bizony nem ettek húst. A legelterjedtebb étel a kisze volt, a kovászok korpából készült leves. Virágvasámapig igencsak meg lehetett unni, de akkor el is temették a kiszét. Pontosabban vízbe hajították a kisze-babál, ami végérvényesen a tél halálát jelentette. A kisze-baba rongyból készült és szalmával tömték ki. A fiatalok végigjárták vele a falut, bekopogtak a portákhoz, és aki tudott, az adott valamilyen babaöltöztető ruhát. Mire a Zagyvához értek, egészen takaros menyecske lett a szalmababából. A parton még énekeltek neki egy télbúcsúztatót, aztán zutty, bele a Zagyvába. Vigye a víz a téli zordságot, decemberig vissza se hozza. Kiviszik a kiszét Húshagyókedd után a száraz szerda következik, amikor az óvodások is csak tojásos ételt kapnak. Kell a fehérje, de azért nem szabad elfelejteni, hogy ezen a szerdán csak gondolni szabad a kolbászra. Az ovisok ezért nem haragszanak, tudja már mindegyik otthonról, hogy ez a húsvéti böjt első napja. Persze ma már talán, senki sem szorítkozik a böjti hetek alatt a kisze-evés- re. A faluban élők többsége eljár dolgozni, és ma már senkitől sem várható el, hogy a böjti hetek alatt eltolja magától az ételt az üzemi étkezdében, mert hús van benne. A hagyományokat viszont megőrzik. Szinte minden családnál van otthon legalább egy öltözet boldogi népviselet, és a Kaláris néptáncegyüttes sem küzd létszámhiánnyal. Varga Lászlómé, az óvoda vezetője azt mondja, már a legkisebbek is szívesen táncolnak. Ha a farsangi bálon népzene szól, akkor nyomban élénkebbek az ovisok. Az iskolában tantárgy a néptánc, nem csoda, hogy a kisebb és nagyobb diákok is szívesen ropják, és az esküvőkön, keresztelőkön sem kell a szomszédba menni egy-egy hamisítatlan boldogi táncért. A művelődési házban nemrég betanulták a boldogi lakodalmast, most a fonót próbálják. Mert bizony a lakodalmas hatalmas siker volt, akármerre léptek vele pódiumra. Népszínművet is bemutattak tavaly, Itt leszünk mi boldogok címmel. Most már lassan a ki- sze-temetésre készülnek. Virágvasárnap felöltöznek szépen a legények, a leányok, és a templomi körmenet után megindulnak a falu utcáin. Biztos sok portán akad majd babára való ruha. Mert hát a telet mindenki szeretné jó messzire elűzni. És azt csakis a kisze- baba elúsztatásával lehet. TOMPA Z. MIHÁLY A népművészet diplomatája Alig van a világnak olyan része, ahol ne ismernék Erdész Judit népi iparművész hímzett remekeit, egykori tájjellegű motívumokkal díszített ruháit. Számos európai és dél-amerikai országban mutatta be alkotásait. Eger Ha éppen nincs külföldön, akkor a megyeszékhelyen élő Erdész Judit a hatalmas asztallal, polcok sokaságával berendezett műhelyében foglalatoskodik, most éppen a debreceni múzeumban felkutatott úri viselet, a zsinóros kabát formálódik a keze alatt. Ennek az 1840-es években viselt ruhadarabnak a napjainkban is hordható változata egészíti ki azt a kiállítási kollekciót, amelyet nemrég láthatott az érdeklődő közönség a Bródy Sándor Könyvtár aulájában. Ez a szép öltözet azon a március végi tárlaton kap majd helyet, amelyet a következő viseletes konferencia alkalmával rendeznek az MMK-ban. A rangos eseménynek az idén az ad apropót, hogy hosszú szünet után éppen harminc esztendeje bontakozott ki a honi hímzőmozgalom. A népi értékek őrzőire rá is fér, hogy reflektorfénybe kerüljenek, mert az utóbbi időkben mostoha- gyermekként kezelték őket: a fővárosban megszűnt az utolsó népművészeti bolt, s az ország más részeiben is elsorvadt a bemutatkozási, illetve értékesítési lehetőségük. Egyedül a szakmai találkozók maradtak meg, a Nyíregyházán rendezett legutóbbi ilyen eseményen Erdész Judit - a szintén egri Fehér Jánosáé népviseletkészítővel együtt - átvehette a legjobbaknak járó Mesterremek Díjat. Eddigi pályafutásának tudható be, hogy harminc másik alkotótársával együtt - egyedüli Heves megyeiként - bekapcsolódhat a Műhely Galéria országossá formálódó hálózatába. Alkotóműhelyébe a honi érdeklődőkön kívül egyre több külföldi látogat el, hogy ellesse a hímzés fortélyait, sajátos minta- és tájvariációit. Az idén is jönnek amerikaiak, finnek, s más nációk lányai és asszonyai, akik szorgos tanítványként napokat, heteket töltenek nála. Vagy a nyári debreceni viseletkészítő táborban, ahol abból a mintafüzetből dolgoznak, amelynek igényesebb könyvvé formálásán éppen most dolgozik az egri népi iparművész. Erre az összegző, útmutató műre azért is szükség van, mert segítségével a távoli világban élő magyarok büszkén ápolhatják, s népszerűsíthetik óhazájuk hím- zéskultúráját. ______________esi A debreceni Dobozi család díszruha-feldolgozása 0 :OZ a patkós «-.nyaklánc Gyógynövény kalauz»»« Poszteren Romantikus www. kiskegyed. hu Keresse minden kedden a hírlapárusoknál, vagy fizesse elő a 488-55-88-as telefonszámon! fiíiJws myaidáfjc A legolvasottabb » a női magazin! Nobel-díjasok: Kertész szobra Az elképzelések szerint még az idei esztendőben elhelyezik Kertész Imre szobrát a magyar származású Nobel-díjasok egri szoborparkjában, amelyet a Wigner Jenő műszaki, informatikai középiskola udvarán alakítottak ki. Eger Szabó Péter igazgató a távirati irodának nyilatkozva elmondta, számításaik szerint a szoborállítás 1,7 millió forintba kerül. A költségek egy részét az iskola által a magyar származású Nobel- díjasok emlékének megörökítésére és ápolására létrehozott alapítvány segítségével kívánják fedezni. A fennmaradó összeget - pályázatuk nyomán - a Képző- művészeti Lektorátus köztéri szobrok felállítására szolgáló alapjából remélik. Sikeres pályázat esetén már júniusban, de legkésőbb októberben felállítják a bronz mellszobrot - tette hozzá az igazgató. Az első magyar irodalmi No- bel-díjas írót ábrázoló alkotás terveinek, a szobor gipszmásolatának elkészítéséhez már hozzákezdett Kampfl József szobrászművész. Az intézmény ve zetése hat esztendővel ezelőtt határozta el, hogy emléket állít a magyar származású Nobel-díja- soknak. Első lépésként 1997-ben az intézmény névadója, Wigner Jenó mellszobrát avatták fel. A fizikus 1963-ban nyerte el a legmagasabb tudományos elismerést az atommagkutatás terén elért eredményeiért. A Sorstalanság szerzőjét, Kertész Imrét ábrázoló alkotás tizenharmadikként kap helyet a szoborparkban. Az eddig készült szobrok közül tíz Kampfl József, kettő pedig Farkas Pál szobrászművész alkotása. ■ Ormánypróba manó módra
