Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-14 / 62. szám
I 2003. Március 14., péntek Petőfi 73-2003 Ecsetvonások a színidirektor fiatalkori arcképéhez Kardos Ferenc Petőfi ’73 című híres és - mint azóta bebizonyosodott - időtálló filmjét harminc éve, Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulóján mutatták be. A film „forradalmi passiójátékban” eleveníti föl a költő életének eseményeit, farmernadrágos előadásban fiatalok értelmezik újra forradalmiságát, és beszélgetésekben tisztázzák saját viszonyukat a revolúcióhoz. Keresik cselekvési lehetőségeiket, helyüket a társadalomban. Ne feledjük, teszik mindezt néhány évvel 1968 után, ami a forradalom már-már elfeledett forgószelével söpörte, ha nem is tisztára, de át Európát. A Petőfi ’73 forgatókönyvírója Kardos István, operatőre Kende János, segédoperatőre Kottái Lajos volt. A filmben sok pápai és pesti diák szerepelt, mellettük pedig - többek között - Can Togay, Kánya Kata, Szűr Mari, Dömer György, Blaskó Balázs, a Tolcsvay trió, az Illés együttes és Vasvári Pál szerepében a Gárdonyi Géza Színház jelenlegi igazgatója, az akkor tizenkilenc esztendős Csizmadia Tibor.- Hogyan került a film közelébe harminc, sőt harmincegy évvel ezelőtt, hiszen a forgatás '72 nyarán zajlott?- Az Egyetemi Színpadon játszottam akkoriban, ahonnan szívesen toboroztak szereplőket a forgatandó filmekhez. A válogatáson megfeleltem, és így kerülhettem a produkcióba. De hívtak embereket a Stúdió-K-ból, a képzőművészeti gimnáziumból a dekorációk elkészítéséhez, sőt a nulladik évfolyamos színművészeti főiskolások is részt vehettek ebben a filmben. Blaskó Balázst például így és itt ismertem meg.- Érezhető volte a forgatás alatt, hogyezafilm korszakos jelentőségű, totemikus művé válik az évek során?- Zavarban vagyok ilyenkor, mert én nem a filmet érzem jelentősnek. Az én életem szempontjából másért fontos ez az időszak. Abban az időben sok film készült, mégpedig dyanok, amikhez fiatalok kellettek, így én például abban az évben négy filmet forgattam olyan rendezőkkel, mint Mészáros Márta, Fazekas Lajos és Szomjas György. Innen volt vagy van filmes tapasztalatom. Az volt fontos, hogy a nyaram egy hónapon át nagyon klassz helyzetben telt. Mondhatom, hogy ez volt kamaszkorom legszebb nyara. Remek társaság jött össze, dolgoztunk, pénzt is kaptunk érte, mégis nyaralás volt.- Átjárta-e önöket az 1848-as forradalom, vagy a 1968-as diáklázadások hangulata a forgatás alatt?- Napi szinten szerintem nem, de ilyenkor az ember próbál minden elérhetőt elolvasni az adott témában. Figyeltük az eseményeket, amik Párizsban, Prágában, Varsóban történtek, és persze a pesti tüntetéseket is. Tudtuk például, hogy amikor az Egyetemi Színpadon játszottunk, milyen rendőrségi biztosítás volt március 15-e alkalmából. Annyiban érintett meg minket, amennyire egy fiatalember egyfajta progressziót megélhet. Én tizenkilenc évesen még nem voltam ehhez elég felnőtt, sokkal inkább a bulit éltem át, mint bármiféle politikai gesztust.- Lehetne ma így és ilyen fűmet csinálni?- Természetesen, de meg kell vallanom, hogy akkor nem éreztük ilyen jónak ezt a mozit, de az évek múlásával egyre pontosabban látja az ember, hogy ott mi történt. Mai szemmel is jó, filmnek jó a Petőfi 73. Akkor persze politikai tettként és művészi gesztusként is kiválóan működött. Mindemellett esztétikai értéket is képvisel, ezért maradhatott fönn évtizedeken át: nem véletlen, hogy évről évre újra és újra vetítik valamelyik csatornán.- Azt lehetett hallani meg lehet olvasni, hogy sokat cenzúráztak a filmből A forgatás idején éreztek ebből valamk?- Ez túldimenzionált dolog. Nem volt, vagy nem így működött a cenzúra. Inkább előzetes cenzúráról beszélhetünk. Kardos Feri egyik első, remek filmje volt az Egy őrük éjszaka, ami után három évig nem forgathatott. Aztán Feri öccse, Kardos István ötlete volt, hogy diákokkal játszassanak el egy történelmi eseményt. A Petőfi-évfordu- ló jó alkalmat adott erre. Igyekeztek úgy megcsinálni, hogy utóbb ne kelljen kivágni részeket. Ami mégis erre a sorsra jutott, az elsősorban a filmet meg-megszakító beszélgetéseket érintette. Azokban hangzottak el olyan mondatok, amik zavartak bizonyos füleket. De emlékeim szerint ezek is inkább ilyen hetvenes évek eleji „okosságok" voltak, amit mi kamaszok próbáltunk fiatalos lelkesedésből megfogalmazni.- Mennyire voltak spontának vagy irányítottak ezek a bizonyos beszélgetések?- Teljesen spontán beszélgetéseket vettek föl, ahol leginkább a filmről, annak kihasznált és ki nem használt lehetőségeiről beszélgettünk, aminek egy része aztán a film részévé vált, más része pedig kimaradt belőle.- Március 17-én a film alkotói újra összejönnek a Petőfi Csarnokban. Milyen érzésekkel készül erre az alkalomra?- Igen, találkozunk, sőt a Duna TV forgatni is fog egy filmet arról, ahogyan a csapat begördül tolókocsijain. A többiekkel egyébként változó a kapcsolatom. Blaskó Balázs- zsal, mivel a direktora vagyok, nap mint nap találkozom, a többiek szétszóródtak, de ha találkozunk, tudunk szót váltani. Can Togcty például filmrendező lett, Dömer Gyurival együtt játszottam az Egyetemi Színpadon és később is barátok maradtunk, Kovács Nórát, aki Szendrey Júlia volt, később rendeztem a Pesti Színházban, Bán Ági, aki a találkozót szervezi, újságíró lett, de van, akiről semmit sem tudok... Egyébként nem szeretek visz- szanézni, nem szeretem a nosztalgiát. Mégis szerencsés embernek gondolom magam, hogy ez velem megtörtént harminc évvel ezelőtt, és természetesen beépült az életembe. De előre nézek, mert ez a munkám, hogy előre nézzek! ___________________l-RESI 7 . OLDAL Kaszás Gergő Méla Jacques szerepében Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában ^ Beszélgetés Kaszás Gergővel, az egri színház újdonsült Jászai-díjasával- Mi a mai programja?- Este bemutatjuk Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát, amiben Jacques szerepében láthatnak.- Más elfoglaltsága nincs?- Ja, igen. Fölmegyek Pestre az Iparművészeti Múzeumba.- Premier napján miért olyan fontos múzeumba menni?- Nem a múzeumlátogatás a lényeg, hanem az, hogy kaptam egy meghívót a kulturális minisztertől. Direktorommal, Csizmadia Tiborral fölmegyünk, és a miniszter úr ma átadja nekem a Jászai Mari-díjat, majd lesz egy fogadás, ahol nem ihatok egy kortyot sem a ma esti premier miatt, pedig jó cimboráimmal együtt vehetem át az elismerést. Elképzeltem, hogy majd iszogatunk, meg ünnepiünk, de ilyen most nem lesz, mert a díjátadás után azonnal jövünk vissza, hiszen este bemutatóm van az egri Gárdonyi Géza Színházban.- Amellett, hogy a díjátadás így nem lehet felhőtlen, mit gondol a díjról magáról?- Furcsa története van ennek, mert ha nyolc évvel ezelőtt nem jöttem volna el a Katona József Színházból, akkor nagy valószínűséggel már Jászai-díjas lennék. Aztán a Bárkában voltam, de ezt a színházat sohasem kedvelte a szakma, így innen esély sem volt rá. De ezzel nincs baj. Ha teszem azt hatvanévesen, tehát idősen kapnám ezt az elismerést, az biztosan fájna, de úgy gondolom, jó dolog az, hogy egy művészt időben díjaznak ily módon. Illúzióim nincsenek: nem gondolnám, hogy Görgey Gábor az én színészetem lelkes rajongója lenne, bár - mint színházi ember - lehet, hogy látott színpadon. Lássuk be, a díjakat általában adják, és nem kapják.- Más érzésekkel fogadta volna annak idején az elismerést?- Akkor, néhány évvel a főiskola elvégzése után, korai lett volna a dolog. De most sem késő. Egy csöpp keserűség sincs bennem, inkább csak a dolog természetére szeretnék rávilágítani. Biztos vagyok abban, hogy sokkal jobb színész nem lettem azóta, mindamellett, hogy a tapasztalat valamennyit valószínűleg változtatott rajtam. Annak azonban örülök, hogy idén a szakma véleménye alapján ítélték oda ezt a díjat. Egy viszonylag nagy létszámú szakmai kuratórium továbbította a miniszter elé azokat, akiket érdemesnek talált a díjra.- Ez a misztikus dolog hogyan működik? Önt például ki terjesztette föl?- Az esetek kilencven százalékában az adott színház igazgatója terjeszt föl valakit vagy valakiket a társulatából. Ez esetben sem volt ez másként, engem Csizmadia Tibor direktor úr javasolt. Tisztában vagyok azzal, hogy nem az eddig itt, Egerben töltött öt hónapom szólt mellettem, hanem az, amit eddig csináltam. Tavaly például szabadúszó voltam, így nem is volt, aki fölterjesszen. Aki nincs színházhoz szerződve, annak minimális az esélye arra, hogy megkapja ezt a díjat.- Van ennek a díjnak rangja?- Van, mégpedig azért, amiért a főiskolának, pontosabban egyetemnek is van. Hiába alakulnak rendre a színitanodák, azért a szakma igazán az egyetemet ismeri el. A Jászai Mari-díjnak részben az adja a rangját, hogy komoly hagyománya van, részben pedig az, hogy évente csak tizenkét ember kaphatja meg. Vannak már mindenféle újabb és helyi díjak, ez jelent mégis igazi szakmai rangot. Bár alapításakor elsősorban fiataloknak, egy konkrét szerepre adták, mintegy első lökés gyanánt, ma inkább életműdíj jellege van. A változás akkor történt, amikor a rendszer- váltás tájékán az Érdemes és Kiváló Művész díjakat időlegesen eltörölték, maradt a Kossuth-díj, mint a legnagyobb elismerés. Ekkor váltak fontossá ezek a szakmai középdíjak, s kezdtek ezekkel életműveket elismerni. Harmincnyolc évesen én is üyen szakmai, bármüyen furcsán is hangzik, de életműdíjat vehetek át ma az Ipar- művészeti Múzeumban. Ugyanennek a napnak az estéjén a színházamban Shakespeare-premi- ert játszhatok. Ez a nap így teljes, a színész élete így kerek, a sorsa így teljesül be. EGRES BÉLA Play Shakespeare - ahogy tesszük Rég volt, hogy az egri közönség Shakespeare-darabnak, különösen -vígjátéknak tapsolhatott. Ma este a Gárdonyi Géza Színház az Ahogy tetsziket mutatja be, az Egri Tavaszi Fesztivál nyitányaként. Méltóbb indítást el sem képzelhetünk az évről évre tartalmasabb és színvonalasabb kulturális rendezvény- sorozatnak. Az előadásban a remek egri színészek, mint Bozó Andrea, Kaszás Gergő, Nagy András, Pálfi Zoltán, Sata Árpád, Venczel Valentin, valamint a Színművészeti Egyetem tehetséges végzősei, Kovács Patrícia, Mészáros Máté és Vajda Milán mellett ismét fontos szerepeket kaptak neves vendégművészek. A G. Béres Attila által rendezett Shakespeare-mű premierjének apropóján Hollósi Frigyessel és Vallai Péterrel beszélgettünk. Hollósi Frigyes = Próbakő, a bohóc: — Valaha - egy nagyon szép időszakban - még a Katona József színház megalakulásának idején játszottam az Ahogy tetsziket. Arra ugyan már nem emlékszem, melyik szerepet, de a bohócot abban a Székely Gábor rendezte előadásban Szacsvay László alakította. Hálás és jó szerep, de sokkal fiatalabbakra szokták osztani, mint amilyen én most vagyok. Számomra az a legfontosabb, hogy az előadás és benne ez a figura a helyén legyen, és hogy meg tudjam csinálni úgy, ahogyan elképzeltem. Most még nehéz fizikai tehernek érzem gyakran, de később, néhány előadás után ez szűnni, lazulni fog, amikor már látjuk, hogy a közönség min nevet és egyáltalán nevet-e. Az Ahogy tetszik nehéz, de roppant hálás darab. Sok mindent meg lehet vele célozni, és sok mindenről szólhat. Béres Attila roppant tehetséges, fiatal, invenciózus rendező, remélem, a közönség fogadókész lesz arra, amit ő most mondani próbál ezzel az egri előadással. Egerben nagyon jól érzem magam, és bízom benne, hogy most, a próbafolyamat után már lesz időm arra, hogy foglalkozzam ezzel a fantasztikus várossal és környékével is. Olyan ember vagyok, aki mindenhol jól érzi magát, és szereti is jól érezni magát. Új barátokra leltem és régi ismerősöket találtam. Nagyon szeretem a jó — s főleg a jó színházi - társaságot. Az életem nagy részét a büfében, az öltözőben és a barátaim között töltöm, akik mostanra kifejezetten a színházi közegben lévő emberekre szűkültek le, amit egyáltalán nem bánok: ugyanazokról a dolgokról beszélünk, azonos dolgokon röhögünk, így nagyon jól megvagyunk egymással. Mesélős, anekdotázó típus vagyok, főleg ilyenkor érzem magam elememben, amikor fiatalokkal vagyok körülvéve, mint most, mert nekik elmondhatom azokat a történeteimet, amiket a régebbi kollégáim már csak „számokkal jelölnek”. Vallai Péter = a száműzött herceg és Frigyes, a herceg öcs- cse: - A Vígben Méla Jacques-ot játszottam, a két herceget pedig Hegedűs D. Géza alakította, de például a Székelyféle változatban ketten, Sinkó László és Rajhona Ádám játszották. Azt hiszem, ez a szerep így igazán jó, ha egy színész csinálja mind a kettőt. De nem biztos, hogy ez a két figura egyforma ember. Én most egy kicsit Szad- dám Huszeinre veszem. Úgy hallom, az Oscar-díj átadására is háVallai Péter rom verzió van: kis háború, nagy háború és háború elkerülése esetére. Tehát ha háború lesz, erősebben Szaddám Huszeinre formálom a figurát, ha kis háború lesz, megpróbálom a herceg emberi arcát megmutatni, ha nem lesz háború, akkor nem érvényes az egész koncepcióm, és értetlenül állunk majd előtte, hogy ki ez a „baszk terrorista”. Az egésznek a sarokköve az, hogy ezt a „gonosz” herceget, aki tör-zúz, meg mindenkit elüldöz, egyszer csak megállítja az erdőben egy szerzetes és megtéríti, mire az megszelídül, és az egész birtokát, mindenét a fivérére, a másik hercegre hagyja. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor tényleg el lehetne kerülni a háborút. Szükség van azonban erre a kétpólusosságra, mert Spíró György megírta ennek a műnek a parafrázisát Ahogy tesz- sziik címmel. Játszhatunk, csinálhatjuk a dolgunkat úgy, ahogy tetszik, de a lényeg az, ahogy tesz- szük... Sokat játszott, nagy közönségsikernek örvendő darab ez, mert minden benne van, de sok minden rárakódott az idők folyamán: ez így csinálta, az meg amúgy. Csak akkor él meg a színpadon, ha minden jelenet megáll a saját lábán. Nincsen kész recept, újat lehet ugyan kitalálni, de az meg visszaüt, mert a színház feladata nem az, hogy meghaladja a való világot. Színházba azért mennek az emberek, mert együtt akarnak lenni, együtt akarnak megélni egy különleges élményt. Felértékelődik az a néző, aki nem otthon ül távkapcsolóval a kézben, hanem megteszi azt a szívességet, hogy eljön és együtt van a többi nézővel, és együtt van velünk. Ezzel npm szabad visszaélni. Meg kell fogni ezt a társaság utáni sóvárgást, és kielégíteni azt. Itt tértünk vissza a spírói gondolathoz, hiszen lehet, hogy nekünk most így tetszik, de ha azt akarjuk, hogy úgy is legyen, ahogy elgondoltuk, tennünk is kell érte! _________________________éji. Hollósi Frigyes Jelenet a Petőfi 73 című filmből Ha háború lesz, erősebben Szaddám Huszeinre formálom a figurát, ha kis háború lesz, megpróbálom a herceg emberi arcát megmutatni, ha nem lesz háború, akkor nem érvényes az egész koncepcióm, és értetlenül állunk majd előtte, hogy ki ez a „baszk terrorista”. ezáltal kerülnek a fiatalok nehéz helyzetbe, így jelent problémát az, hogy egyáltalán találkozzanak és egymáséi lehessenek.
