Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-12 / 60. szám
2003. Március 12., szerda EURÓPA I U N I Ó 7. OLDAL AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TAMOGATASAVAL KÉSZÜLT A vásárló felelőssége is nagy abban, milyen terméket választ a pénzéért EU: nő a fogyasztóvédelem szerepe Március 15-e nemcsak kiemelkedő nemzeti ünnepünk, egyben a fogyasztóvédelem nemzetközi napja is. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással nő a fogyasztóvédelem szerepe, a termékfelelősség követelménye és a biztonság — tudtuk meg Bisztriczki Lászlótól, a Heves Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség igazgatójától. Mindamellett a nagyobb piaci versenyben nem elég a hivatalokra számítani, a hazai fogyasztóknak is tudatosabbnak, felkészültebbnek kell lenniük: az érvényesítéshez tudniuk kell a jogaikat. A piac nem mindenható — Milyen változást hozhat az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk a fogyasztóvédelemben? — A csatlakozással teljesen szabaddá váló piac révén még nagyobb versenyre és árubő- ségre számíthatunk. Ezzel együtt a fogyasztó- védelem szerepe és jelentősége is nőni fog. A fogyasztói jogok ugyanis egyformán érvényesülnek minden uniós tagországban a határokon átnyúló egységes fogyasztóvédelem révén. Egységes belső piac és egységes fogyasztóvédelem, ez lesz a két meghatározó jegy. — Mennyire komolyan lehet arra számítani, hogy a piaci verseny majd sok mindent automatikusan megold, amikor azt látjuk, hogy, legalábbis nálunk, egyelőre nem képes erre? — A piaci verseny nem mindenható. Nem szabad csupán ettől várni a megoldást. Ezért is van szükség az egységes és hatékony fogyasztóvédelemre. A fogyasztóvédelemnek ugyanis két fontos szerepe van. Egyrészt érvényesíteni igyekszik a minőségi szempontokat, tehát, hogy megfelelő minőségű termékek kerüljenek forgalomba, és a vevők minőségi panaszok esetén élhessenek a jogérvényesítés rendelkezésre álló eszközeivel, orvosolják a problémáikat. A másik nagyon fontos, és az Európai Unió irányelveiből következő kitüntetett terület a piacfelügyeleti rfiunka. Kiszűrni az életet, testi épséget veszélyeztető termékeket a kereskedelmi forgalomból. A napi gyakorlatban látjuk, hogy ezek milyen sokfélék lehetnek, mint például játékok, elektromos háztartási eszközök, vagy éppen fenyőfa-izzók. Veszélyes termékek — Hogyan követhetők az ilyesféle veszélyes termékek, ha már egyszer különböző csatornákon bekerültek az országba? — Itthon épp az uniós előcsatlakozási alap, a Phare segítségével épült az a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer (KPIR), amelynek révén egy folyamatosan elérhető és frissített adatbázissal dolgozunk. Tehát, ha a főfelügyelet föltesz rá egy veszélyes és emiatt betiltott terméket, arról rögtön minden felügyelet értesül. Csakúgy, mintha mi bukkanunk ilyen árucikkre, vagy netán a szombat- helyi kollégáink. így működik az országos rendszer, kicsiben ugyanúgy, mint az Európai Unió közös piacfelügyeleti rendszere, egyféle kontinentális „riadóláncként”, amihez majd a 2004. májusi belépésünk után mi is csatlakozni fogunk. A csatlakozásra váró országok között egyébként van egy közös hasonló piacfelügyeleti adatcsere. — Nem olyan ez kissé, mint tűt a szénakazalban keresni? — Talán valóban nem teljesen idegen ettől ez a gyakorlat. Jobban mondva csak volt. Eddig ugyanis csak az üzleti ellenőrzések során derülhetett ki a probléma. Akkor intézkedtünk, ha rábukkantunk egy veszélyes termékre. Azután megtiltjuk az értékesítését, és kötelezzük a forgalmazókat a visszavételére. Megeshet persze, hogy épp nem akadunk rá a szóban forgó cikkre, vagy a forgalmazás helyére, helyeire. Ezt a nehézséget küszöböli ki az idén január elsejétől bevezetett eljárás. Vagyis, már amikor beérkezik egy gyanús importtermék az országba, a Vám- és Pénzügyőrség rögtön értesítené erről a fogyasztóvédelmet. Megvizsgáljuk a szóban forgó tételt, és a kapott eredménynek megfelelően megtesszük, a szükséges lépéseket. Kiszűrhetjük a kereskedelembe jutás előtt a nem oda való árukat, így a riasztás nyomán még a „kapuban" elejét lehet venni a további problémának. Salakos házak- Milyen változásra számíthatunk a csatlakozás után?- A termékek kötelező bevizsgálása például az elektronikai cikkek kivételével megszűnik. Ezeknél egyébként a már itthon is jól ismert európai uniós CE jelölés is irányadó, ami azt tanúsítja, hogy az adott cikk biztonságos. Az itthoni 1993. évi termékfelelősségi törvény értelmében elsősorban a gyártó felel a termék biztonságáért és az általa okozott kárért. Az 1997-ben megszületett fogyasztóvédelmi törvényünk pedig az első üyen volt a csatlakozó országok közül. A módosítása y nyomán jöhettek létre ná- ‘ lünk is a Nyugaton már bevált fogyasztóvédelmi békélte- tő testületek, az úgynevezett „kisbíróságok”, amelyek segítségével közös megegyezéssel, a peres eljárás előtti jogérvényesítéssel oldódhatnak meg a vitás kérdések. Másfelől pedig többek közt megszülettek a sok panasz által érintett csomagküldő szolgálatokra és a házalókereskedelemre vonatkozó fogyasztóvédelmi jogszabályok is. Vagy épp az építési termékeket érintő rendelkezések.- Netán akkor ma már elkerülhető lenne a salakos házak sokakat érintő kálváriája is?- A megfelelőség tanúsítása mindenképpen segítene a megelőzésben, de tudni kell, hogy itt 5-10 éves alkalmassági tényezőkről van szó. Ami viszont ennek kapcsán tény: az építőanyagokra vonatkozó mai követelmények szigorúak e tekintetben, a jövőben tehát nyugodtabb lehet a fogyasztó. A Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza például, hogy milyen terméket lehet például párizsinak, tejfölnek, tejnek minősítem, milyen összetevők szükségeltetnek mindenképpen ehhez. Az aromával készült cikkeknél például csak az ízű megnevezés használható, a növényi zsírból készült termékeket nem lehet tejfölként forgalmazni, hasonlóképpen a különféle tejipari összetevőkből, és nem tejből készül reggeli italokhoz.- Tehát a hatósági szigor nem lazul, sőt a figyelem még erősödik, kiterjedtebb is lesz...- Igen, a fogyasztóvédelmi felügyelőség mint hatóság, a jövőben is teljes szigorral jár el, nem önmaga, hanem a vásárlók érdekében. Nálunk, történelmi okok miatt, inkább az állami fogyasztóvédelem az erősebb. De a jövőben itt is számolni lehet a Nyugaton nagyon erős és aktív civil fogyasztóvédelem kiépülésére. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesületnek Heves megyében is működik területi szervezete, velük hasznos az együttműködésünk. Úgy tudni, próbapereket és bevizsgálásokat is kezdeményeztek már, és nekik is fontos szerepük van a tájékoztatásban. A vevő is felelős- Sok szó esik a csatlakozás kapcsán egyes területek lemaradásáról...- Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy e területen nem vagyunk lemaradva. Minden olyan eszközzel rendelkezünk, amivel az uniós államokban, sőt a szabálysértési hatáskörünk miatt még irigyelnek is minket. Nagyobb a szankcionálási jogunk, szigorúbb és sokrétűbb a rendszere, mint a nyugaü társszerveknek. Nagyobb kötelező erővel rendelkezünk a jogkövető magatartás érvényesítte- tésére. Inkább, akárcsak más összefüggésben, itt is a civil szférának kell fejlődnie még.- Arról már volt szó, miként védhetnek minket a különféle hazai és európai intézmények, de mit tehetünk mi ezért?- Itt érkeztünk el az egyén felelősségéhez. Vagyis mindenki mint fogyasztó, vásárló, saját maga is felelős a döntéséért. Amihez persze el kell látni a megfelelő fnA formációkkal és tájékoztatással, ismerni kell a jogait és felelősen kell döntenie a vásárláskor. Tehát az emberek gyakran nem azt veszik meg, ami jó r és amire valóban szükségük van, hanem amit hirtelen meglátnak. Nem kell sietni. \ El kell olvasni az apró betűs ismertetőt és föliratot, össze kell hasonlítani az árukat és az árakat. Ehhez persze a szabályokban előírt leírásnak, útmutatónak, összetétel- és árfeltüntetésnek szerepelnie kell. Most már nálunk is inkább lehet árubőségről beszélni, és nem muszáj a régi, hiánygazdasági reflexekből vagy a választéktól megzavarodva cselekedni. Új, piacgazdasági beidegződések jönnek, s ehhez talán majd a vásárlóerő és a fizetőképes kereslet is felzárkózik, ahol számít a jó üzleti hírnév. Mindehhez nekünk is föl kell nőnünk, s valószínűleg sokaknak meg kell fizetniük a tanulópénzt. Az európai fogyasztó öntudatos, ezt nálunk is alakítani kell, s tudja, hogy jogait érvényesítheti. Persze, ehhez tudnia kell azt is, hogy melyek azok.- Nem lehet kihagyni a nyilvánosság szerepét sem...- Valóban, tőlünk nyugatra, az uniós tagállamokban itt is komoly szerepe van a nyilvánosságnak. Nálunk még részben az álszemérem, részben pedig adatvédelmi indokokra való hivatkozások miatt ezen a téren sem egészen működik úgy ez a dolog, ahogy talán kellene. Nincs pontosan szabályozva a vétkesek, hibázók nyilvánosságra hozatalának rendje, menete. S kérdéses, hogy ennek a mai magyar társadalomban mennyire van visszatartó ereje. Pedig az is ugyanolyan elemi követelmény, hogy a fogyasztók hozzájussanak a hiteles tájékoztatáshoz, mint az, hogy a gyártó, keres- kedő hírneve indokolatlanul ne sérüljön. ■ KOVÁCS JANOS Belépés nem csak tornacipőben A nyolcvanas évek hiánygazdaságának virágzó kis szigetein - a „KGST” avagy „lengyel” piacok keresett, kurrens árujaként - virult a tornacipő-üzlet. Először csak a keleti relációból származó baráti dorkók, botaszok tűntek fel, majd az igények és a fizetőképes kereslet változásával, valamint a csempészjáratok beolajo- zásával együtt megjelentek a nagy nyugati márkák divatos, státusszimbólumnak számító edzőcipői is. Az állami üzletek meg tele voltak eladatlan készletekkel, az olcsó, de kevéssé népszerű darabokkal. A fal leomlása után idehaza is beköszöntő (betöretlen, vad) piacgazdaság megkezdte áldásos tevékenységét. Sokaknak lett több pénze, de még többeknek az a kevéske is veszélybe került, amit az elmúlt rendszer kialkudott vívmányaival biztosítani tudott. A teljes gőzzel beinduló - különféle árnyalatú: szürke, fekete - kereskedelem elkezdte ontani a roppant silány minőségű, ám megfizethetően olcsó és elérhető távol-keleti lábbeliket, melyek részben a drágább márkák gyenge utánzatai vagy hamisítványai voltak. Az éhbéren gyártott áru jó része a vám- és a márkavédjegy-törvények megkerülésével, vagy minimális értékű vámtétellel érkezett az országba. Miközben a hazai cipőipar szépen tönkrement. A még meglévő utolsó gyárakat ezekben a hetekben zárják be a tulajdonosaik. Legjobban mégis a (zug)importőrök és a kereskedők jártak. A fogyasztók már kevésbé. A silány portéka hamar fel-, illetve ledobta a talpát, használhatatlanná vált. Annyit is ért. A reklamálás is. A pár nap, pár hét után alkalmatlanná lett lábbeliket senki se cserélte ki. Pláne, hogy a számlaadási kötelezettség nagyvonalú elmulasztásával a kárvallottak még csak a vásárlás tényét bizonyító blokkot sem lobogtathatták meg igazuk érdekében. Ilyen körülmények között teljesen védtelenné és kiszolgáltatottá vált a fogyasztó. Az olcsó hús híg leve obskúrus tanulságába ráadásul ismét csak az amúgy is legszegényebb vásárlóközönségnek, a létminimum közelében vagy az alatt élő, leszakadó rétegeknek verték bele az orrát. Az EU belső piacának a mostani bővítéssel járó kiterjesztése „második aratást” ígér, de az e téren még meglévő akadályok is jobban éreztetik majd hatásaikat, és nehezebben lesznek leküzdhetők — figyelmeztet az Európai Bizottság belső piaci ügyekért felelős tagja. Az unió egységes belső piaca tíz éve, 1993. január 1-jén jött létre, ami az európai gazdasági integráció eddigi fejlődésének egyik legfontosabb állomása volt. A belső piac a termelési tényezők szabad áramlása előtti korlátok lebontásával sok területen segítette a gazdasági növekedést. A bővítéssel ösz- szefüggésben fennállhat azonban az a veszély, hogy az újonnan csatlakozó országok számára az első időkben a kiélezettebb versenyhelyzetből adódó feszültségek jelentik majd a legnagyobb gondot. Ezt részben ellensúlyozhatja viszont, hogy gazdasági növekedésük üteme várhatóan nagyobb lesz a jelenlegi tagországokénál. A belső piac hasznos. Stabilitást teremt, serkenti a gazdasági fejlődést és növeli a foglalkoztatást. A belső piacnak köszönhetően jött létre az unióban az elmúlt tíz évben 2,5 millió munkahely, az ebben az időszakban keletkezett többletérték pedig összesen 877 milliárd euróra tehető. A belső piac azonban nemcsak az üzleti szférának kedvez. Jól járnak a fogyasztók is, mivel számos termékcsoport — például a zöldségfélék, a ruházati cikkek vagy a szórakoztató elektronikai termékek - ára csökkent a nagyobb verseny eredményeként. Sokkal szélesebbé vált a választék, és a legtöbb esetben a termékek minősége is javult. Mindez a fogyasztóvédelem folyamatos erősödése kíséretében. Ez várhatóan nálunk sem lesz másként. A nagyobb kínálatban és a fogyasztókért való versenyben erősödik majd a minőség szerepe. Jobb minőségű terméket, ellenőrzött körülmények között és garantált feltételekkel, igaz, a csempészett holmiknál kissé drágábban vehetünk majd. S minden remény megvan arra, hogy a társadalom túlnyomó többsége jövedelmi helyzetének javulásával elérhetőkké és megfizethetővé váljanak ezek a minőségi javak. A belépés persze nemcsak tornacipőben, és nem csupán a tornacipő miatt fontos és érdemes. Mi számít húsnak? Pontosabb információkat kapnak az EU-tagországokban a fogyasztók az általuk vásárolt hústermékekről 2003. január 1-től, a terméktájékoztatási szabályokat szigorító új közösségi irányelv hatályba lépésével. A keretjellegű jogszabály első alkalommal határozza meg pontosan, mi számít húsnak. A fogyasztók ugyanis általában az izomhúst tekintik annak, a kereskedelmi forgalomban azonban ezzel a megnevezéssel szerepelnek más olyan állati eredetű termékek is, mint a zsírszövetek vagy a belsőségek. Az új szabályozás értelmében a terméktájékoztatókon ezentúl pontosan fel kell tüntetni, hogy ezek közül melyikről van szó. Az irányelv azokra a termékekre vonatkozik, amelyek adalékanyagként tartalmaznak húst - kolbászok, pástétomok, főtt húsok, készételek és konzervek -, nem terjed ki viszont a feldolgozatlanul értékesített húsokra. A címkékből annak is ki kell derülnie, müyen állatból készült az adott termék, vagyis a fogyasztók elvileg minden esetben tudni fogják majd, hogy például marha- vagy sertéshúsból készült készítményt vásárolnak. Magát a hús fogalmát a rendelkezés a csontozathoz kötődő izomként határozza meg, minden más állati belsőségnek a saját nevén kell szerepelnie a címkéken. A húsként forgalmazott termékek továbbra is tartalmazhatnak zsír-, illetve kötőszövetet is, de ezek megengedhető arányát mostantól pontosan szabályozzák. Az irányelv hat hónapos átmeneti időszakot engedélyez az új szabályok alkalmazására. Nálunk egyébként már jórészt a csatlakozás előtt is az új rendelkezéseknek megfelelő tájékoztatóval ellátott termékek kerül- nek forgalomba. _____________■
