Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-08 / 33. szám

■* * 10. OLDAL 2003. Február 8., szombat Férfias próba, pizzával fűszerezve A férfiasság első igazi próbája, vagy feleslegesen elfecsérelt fél év, amelytől igyekszik menekülni, aki te­heti? Van, aki így, van, aki úgy értelmezi a katonaságot. Elmúltak már azok az idők, amikor faluhe­lyen nem volt becsülete annak a legénynek, akit nem soroztak be. Manapság sokan választják a laktanyai élet helyett a polgári szolgálatot. Indokolt-e a félelem a mundértól? Bejárati csizmamosó. Tisztán lehet belépni A mikor a kilencvenes évek közepén a Honvédelmi Mi­nisztérium csökkenteni kí­vánta a laktanyák számát, Hatvan és Aszód, a két egymáshoz közeli város versenyzett objektuma meg­tartásáért. A szaktárca döntése vé­gül Aszódnak kedvezett. Három éve a boldogi laktanyára is lakat került. Sokan megsiratták a kivo­nuló katonákat, hiszen a honvéde­ket már mindkét településen szin­te saját gyermeküknek tekintették. A térségben ma már csak Aszó­don van laktanya, így aztán Heves megye délnyugati részéből a fiata­lok közül nagyon sokan választják katonáskodásuk színhelyéül a kö­zeli várost. Pontosabban a hat hó­napos szolgálat egy részét, hiszen az elején két-három hónapot min­denki a kiképzőbázison tölt el. Azt mondják, ahhoz képest Aszód már valóságos üdülőparadicsom. Hogy miért? Talán azért, mert az elmúlt évben itt adták át a nívódíj­jal kitüntetett legénységi szállót. Rekorder kiskatona Az épületbe belépve a különb­séget leginkább az érzékeli, aki 15-20 éve volt katona. És nem csak az, hiszen Nagy Krisztián honvéd azt meséli, hogy a kikép­zőbázison tizenhatan voltak egy szobában, itt meg hatan. Nagy különbség! Krisztián horti. Azért kérte ma­gát Aszódra, mert így közel van a szülői házhoz. Akár mindennap is hazabuszozhatna, ha nincs 24 órás ügyeletben. Délután négytől más­nap reggelig szabad, és ha felül a buszra, akkor negyven perc alatt hazaér. A civil ruhája ott lóg a szek­rényében, engedélyt kér, átöltözik, és már mehet is. Ám inkább csak hétvégeken megy. Mint mondja, unja a buszozást, és különben is: délután nem is olyan rossz a lakta­nyaélet. Biliárd is van a klubban, és ő nagyon szeret játszani. Hegedűs Csaba Hatvanból vo­nult be. Zeher Zoltán alezredes, laktanyaparancsnok-helyettes szerint a Magyar Honvédség re­kordere ő, hiszen 31 évesen lett sorkatona. Csabát otthon várja az asszony, így ő hét közben is haza­szalad a családjához. A nívódíjas épületben Zeher al­ezredes kalauzol végig. A bejárat­nál mindjárt ott az első kuriózum: a csizmamosó. Jön a kiskatona a gyakorlatról, és mielőtt összesá- rozná a tiszta padlócsempét, le­mossa a lábbelijét. De van más érdekesség is: a fo­lyosókon található szódavíz- és tea-automata. Ingyen ihat a kiska­tona, ha megszomjazott. Kalóczkai Károly alezredes, zászlóaljparancsnok a körleteket mutatja. Két-, négy- és hatágyas szobákat, a teakonyhákat mikro­hullámú sütővel, kávéfőzővel és gáztűzhellyel. Van dohányzószo­ba is, ahol elszívó juttatja a sza­badba a cigaretta füstjét. A klubban éppen biliárd- és csocsó-csata zajlik. Zömmel He­ves megyeiek játszanak. Gyulay Géza Gyöngyösről, Nagy László Egerből, Varga György Boldogról jött. Varga zsenge fiatalember­ként még azt tervezte, hogy papri­kájáról híres faluja laktanyájában húzza majd magára a mundért, ám mire katonasorba cseperedett, már csak az aszódi laktanya ma­radt a közelben. Afgán szemlén Az étkezdét nem lehet kihagy­ni a laktanyamustrából. Aszód azon kevés helyek egyike, ahol a tisztek és a sorkatonák ugyanazt az ételt kapják. Ottjártamkor Lá- ■nyi János honvéd-szakács és Kar­dos István éppen a pörköltet ka- vargatta. Paradicsomos káposztát tálaltak mellé, az első fogás krumplileves volt. De szerepelt a heti étlapon Újházy-tyúkhúsleves és Jókai-bableves is. Sztán István ezredes, laktanya­parancsnok 1989-től irányítja a Magyar Honvédség 40. Galga Ve­zetésbiztosító Ezredét. Hogy mi a feladatuk? Őrzés és védelem, for­galomirányítás, a települő szemé­lyi állomány megfelelő élet- és munkakörülményeinek biztosítá­sa, az esetleges csapások követ­kezményeinek felszámolása, köz­reműködés a mentésben és az át­telepítésben. De nem katonai jel­legű feladatokat is ellátnak, amelyek elősegítik a hon védség és a polgári lakosság közötti jó kapcsolat elmé­lyítését. Ott voltak a Tisza és a Duna töltésein is árvíz­kor, és jó néhány országos rendezvényen húzták fel a résztvevők által használt honvéd­ségi sátrakat. Sztán ezredes nemrég Afganisztán­ban is járt terep­szemlén, hiszen korábban arról volt \ szó, hogy magyar ka­tonákat küldenek a keleti országba. A Parlament végül úgy döntött, hogy egészségügyi egy­ség utazzon. A pa- fe rancsnok sajnálja, hogy nem katonák mennek, hiszen ez jó tapasztalat­szerzési lehetőség lehetett volna a magyar honvéd- ■ Hogy milyen a mostani bevo­nuló fiatalság? Olyan, mint a civil életben. Mások a gondjai és más az érdeklődési köre, mint 10-15 évvel korábban. És a honvédség­nek alkalmazkodnia kell, hiszen fontos, hogy a lehetőségekhez mérten jól érezze magát a Idskato- na a laktanyában. Manapság sok fiatal sietteti a bevonulást, hiszen az álláshirde­tésre jelentkező fiatalemberektől már startból megkérdezik, hogy volt-e katona. Ha nem, akkor vala­milyen ürüggyel elutasítják, hi­szen a munkáltató nem szereti, ha alkalmazottját később fél évre kénytelen nélkülözni. Megtörténhet, hogy 2005-től már csak hivatásosokból áll a Ma­gyar Hadsereg, ám az ezredes sze­rint a fiatalokat valamilyen formá­ban fel kell készíteni a haza védel­mére. Önkéntes tartalékosként, vagy az amerikai mintára megala­kuló nemzeti gárda tagjaként le­hetne a fiatalra számítani. A jelek szerint sok fiatal lát fan­táziát a katonaságban, hiszen a le­szerelés előtt állók közül tizenöten kérték, hogy szerződéses katona­ként a laktanyában dol­gozhassanak. De a je­lentkezők között van mérnök és tanár is. Amikor a katoná­nak szegődött höl­gyekről kérdezem, a parancsnok azt mondja: - Végre valahára! Van­nak olyan fel- * adatok a honvéd­f, sé8- ben is, amelyek ellátását a hölgyek ta­lán még a férfiaknál is jobban meg tudják oldani. Például az irodai, az ímoki munkát. Hölgyek mundérban Ottjártamkor a laktanya-ügyele­tes tiszt egy hatvani hölgy, Érsek Zsoltné százados volt. A fiatalasz- szony azt mondja, nagyon megsze­rette a laktanyát. Kötöttebb, mint a civil élet, de rendezettebb és kiszá­míthatóbb is. Aszódon a tisztek kö­zül 6, a tiszthelyettesek közül 21 a hölgy. És a számuk az eljövendő­ben várhatóan emelkedni fog. A laktanyában járva találkoz­tam Lukács József őrnaggyal is, aki Boldogról jár mindennap a munkahelyére. Kisfiú volt, ami­kor falujában épült a laktanya, és őt nagyon sokat autóztatták az építkezésre anyagot szállító kis- katonák. Akkor döntötte el, hogy ő is a honvédséget választja. Néhány mondatot váltok Gál Gyula alezredessel, aki ezred­törzsfőnök, és úgy véli, hogy a be- vonulók nagy többsége nem érzi nyűgnek a katonasá­got. Persze ahhoz az is kell, hogy a kiskatona ne érezze feleslegesnek az itt eltöl­tött néhány hónapot, hogy értel­mesnek találja a laktanyai elfog­laltságot. A leszerelők közül jó né- hánnyal később is tartja a kapcso­latot, és a legtöbbjük azt mondja: jó buli volt a katonaság. Mindegyi­küknek van néhány olyan történe­te, amely csakis a katonaság alatt eshetett meg velük. Szakad a hó, amikor kijövök a laktanyából. A kapu előtt posztoló kiskatona az eget kémleli, próbál­ja saccolni, mennyi az utánpótlása a fehér égi áldásnak. Vélhetően nem örül a nagy hónak, mert hát azt bizony el kell majd lapátolni. Néhány szót váltunk az időjá­rásról, amikor autó kanyarodik a laktanya elé, és egy fiatalember két doboz pizzával száll ki belőle. Csak számomra meglepő, hogy a kiskatonák rendelték. Az ebéd és a vacsora között csemegézni, akartak, felhívták hát a laktanyai nyilvánostelefonról a pizzériát, és rendeltek. Az őrszem ezt már szó­ra sem méltatja. Neki a havazás fontosabb téma. TOMPA Z. MIHÁLY ségnek. Orügyeleteseket szemrevételez a százados asszony FOTÓ: T. Z. M. M ég nem láttam, de tudtam, hogy kell nekem. Nevének dallama, ígérete volt, nyugal­mat sejtetett. Ráadásul elér­hetőnek, különösebb erőfeszítés nélkül is megszerezhetőnek tetszett. Megvártam, hogy magam legyek. Bizo­nyos telefonokat még a barátai előtt sem ereszt meg az ember. Persze, majd később elmesélem nekik, hogyan is volt, de az el­ső beszélgetéshez kellett a csend. Hogy higgadt maradhassak, ne árulkodjon a hangom arról, hogy mennyire szeretném. Amikor aztán a férfi elsorolta, hogy a telken három diófa van, meg meggy, ba­rack és többféle alma, körte, s persze két- ágyásnyi eper is, egészen megszédültem. Már csak a diókért megérné! Nehezen, de uralkodtam magamon. Nem szabad, hogy az eladó megneszelje a szándékomat. Ha érzi, hogy lépre men­tem, nem enged az árból. Ebből a nevet­séges árból, amit ezért a kincsesbányáért kér. Azt mondtam neki, köszönöm, még meggondolom, s letettem a kagylót. Ez nem lehet igaz! Háromhavi fizeté­semért megkaparinthatok egy gyümöl­csöst. Hát mi az a háromhavi fizetés? Per­sze, megkeresni keserves, de mit ér az tíz év múlva a bankban. Szegény apu is két­havi keresményéért váltott húsz évvel ez­előtt autónyeremény-betétkönyvet, meg­alapozandó a jövőnket, aztán most, hogy névértékén visszaváltottuk, a hétvégi be­vásárlásra sem futotta. A föld, az más. Ha azt most megve­szem a háromhavi fizetésemért, az tíz év múlva is megéri majd az akkori három­havi fizetést. S akkor még semmit se mondtam. Mert ugyebár az EU-s csatla­kozás, meg aztán az ingatlanárak eszelős szárnyalása... Kötözni való barom va­gyok, ha erre a telekre nem vetődöm rá. Heveny vadászizgalmam csak perce­kig tarthatott.- Te tudod - legyintett cimborám, ami­kor beavattam titkos tervembe. - Én alig bírtam megszaba­dulni a telkemtől, s a töredékét se kaptam annak, amennyit belefeccöltem. Ilyen ajánlat ezer is van, és a kutyát se érdek­li. A hobbikertek ideje már lejárt.- Nem is hobbikertnek venném - okoskodtam -, hanem befektetésnek. Hogy tíz-húsz év múlva legyen mihez nyúlnom.- És addig? - kérdezett vissza. - Addig mit csinálsz vele? Műveled?- Igen, művelem! Ha csak a termés fe­lét adom el, öt év alatt behozza az árát.- Ha nem lopják le, mire kimégy. Dol­gozol vele, metszed, kapálod, permete­zed, aztán egy szem barackot se találsz, amikor odaállítasz a kosaraddal. De én nem akarom elvenni a kedved. Megfontolandónak tűntek az érvei. Ám csak addig hatottak, míg kolléganőm szirénhangjait meg nem hallottam.- Tudod te, hogy micsoda élmény a sa­játodat szedni a fáról?! Hogy minden egyes gyümölcs olyan, hogy azonnal bele kéne harapni. És ha sok terem, hát eladod. Téli estéken, amikor amúgy sincs mit csi­nálni, megtöritek szépen a diót, s úgy vi­szik majd, mint a cukrot. Egy ismerősünk így vett a lányának lakást. A dió árából.- Ezen a telken három diófa is van - nyög­tem be, szomjazván a további biztatását.- Akkor ne gondolkozz! Alig vártam, hogy pirkadjon, sjpárom- mal kikocsizzunk a helyszínre. Ó ugyan nem ugrott az ötletért, „minek az neked, bajnak?”, kérdezte, de rám hagyta a dön­tést. Bár úttalan utakon értünk célba, re­mélni sem mert véleményt mondott: „jó a telek fekvése és barátságos a környék”.- Istenem, hogy miért nem foglalóztam le már tegnap - jajongtam. - Figyeld meg, hogy elviszik az orrom elől. Talán már meg sincs. De megvolt. így aztán, iszonyatos erő­feszítéssel, maradtam az eredeti stratégi­ánál, s csupán arról biztosítottam az el­adót, hogy kacérkodom a gondolattal. Este felhívtam kertész barátnőmet. Alighogy vázoltam, mit főztem ki, rám parancsolt:- Azonnal vedd meg! Az ingatlan a legjobb befektetés. Az EU-csatlakozás után pedig aranyat ér. Ne hallgass te sen­kire. Ezt egyszerűen nem bánhatod meg!- Eljönnél velem holnap megnézni?- Persze. Tudtam, hogy Ancsiban megbízha­tom. Ha ő is fantáziát lát ebben a biznisz­ben, akkor baj nem lehet. Képek jelentek meg. Élesen láttam a most még kopasz, de heteken belül ró­zsaszín és fehér virágba borult fáimat, a gyümölcstől roskadozó ágakat, a rokon és az ismerős gyerekek nyargalászását a hatalmas birtokon, a teli kosarakat, s ön­magamat is, amint a piac egy szegletében kínálom a mutatós portékát. Eme délibáb oly tisztán viliódzott előttem, hogy sike­rült elfednie a lidér­ces víziót: izzadva görnyedezem kapá­val kezemben, s bo­rogatom tenyeremen a metszőolló törte vérhólyagjaimat.- Ezt már nem dobom ki - jegyeztem meg páromnak, amikor vacsorakor ki­ürült a margarin műanyag doboza. - Ki­mosom, és elkezdem ezeket gyűjtögetni. Jó lesz majd az epernek, meg más egyéb bogyós gyümölcsnek. Ilyenekben árusít­ják a nénikék is... Nem árulom el, mit felelt rá. Megvirradt a várva várt nap. De hol volt még dél, mikorra is megbeszéltük az eladóval, s barátnőmmel a találkát. Mintegy időhúzásként nagyobb kört tettem a kutyával. És akkor összefutot­tunk Imrével. Rég örültem ennyire a ta­lálkozásnak. Tudtam, hogy ő az, aki fel­tétlenül megerősít elhatározásomban. Hiszen neki is van egy tanyája, ő aztán megértheti ezt a szinte fájó, föld utáni só­várgásomat.- Hátadra bírsz te venni egy százliteres permetezőt? - nézett rajtam végig a jól megtermett, hatvanas évei felé közelítő bölcs ember. - Egy gyümölcsöst nem le­het parlagon hagyni, mert megeszi a fe­ne. Persze, lehet biokert is, csak akkor meg csalánlével kell gondozni. A csalán pedig nagyon mar. Azt még műanyag permetezőbe se teheted. Nekem is van egy ilyen telkem. Ingyen a nevedre íra­tom, csak csináld!- Azt mondod, ne vegyem meg? - pis­logtam porig sújtva.- Azt! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Legfeljebb pondrós lesz a barackom, nyugtatgattam magam. Lekvárnak még jó lesz úgy is. S micsoda lekvárok állnak majd a kamrapolcunkon. Manapság már az sem két fillér.- Hogy tetszik? - kérdeztem repesve Ancsitól, amikor megálltunk a telek aljá­ban. Mosoly nélkül válaszolt: - Menjünk föl! Tömörre fogott utasításából megorrontot­tam: nincs hanyatt esve a helytől. Szótla­nul masíroztam a nyomában, s ahány­szor csak megtorpant a sovány földön ér­zékelhetően kínjukban fejlődött, szegény öreg fák mellett, kérdőn fürkésztem az ar­cát. De barátnőm néma maradt. Felérve a dombtetőre, ahol még min­dig nem volt vége a már erősen bozótos birtoknak, elénk tárult a város. A kilátás oly pazar volt, hogy összefacsarodott a szívem.- Istenem, de szép! - ujjongtam. Ancsi csak ennyit mondott: - Na, húz­zunk innét! -, s már iramodott is vissza a kocsihoz. HÉGYESSY ZITA A nagy ábránd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents